Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-21 / 29. szám
« Hogyan gazdálkodtunk a földdel? Az utóbbi években a termőföld védelmére indított hadjőrat, az egyre hatékonyabb kormányhatározatok és egyre szigorúbb intézkedések, valamint ezek végrehajtásának, illetve betartásának szinte össztársadalmi méreteket öltő ellenőrzése, kétségtelenül pozitív eredménnyel járt. A lakosság zöme tudatosította, hogy a termőterület létfontosságú és pőtolhatatlan termelőeszköze a mezőgazdaságnak, s nélkülözhetetlen része a létfenntartásnak. Ennek következtében az irányítás valamennyi szintjén, s úgyszólván minden mezőgazdasági üzemben fokozott erőfeszítést fejtettek ki a termőföld védelmére és hatékonyabb hasznosítására, valamint a termőterület további csökkenésének a megakadályozására. A mezőgazdasági terület termelés-szerkezeti változásainak szüntelen nyomon követése, a hegyvidéki körzetek mezőgazdaságának szocialista átépítése és a földnyilvántartás pontosítása is jelentős mértékben hozzájárult a talajgazdálkodásban iüpasztalt kedvező fordulathoz. 1984. Július 21. ________________________________________ Ä pozitív változásokat mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy amíg a múltban évente több ezer hektárt Írunk le a termőterületből, addig a múlt év viszonylatában a termőföld növekedéséről beszélhetünk. Tavaly Szlovákiában, ha szerény méretekben Is, de mégis nőtt a mezőgazdasági terület (560, a szántóterület pedig 164 hektárral). Az idei év kezdetén Szlovákiában 2 millió 474 ezer 801 mezőgazdasági terület állt a gazdaságok rendelkezésére, s ebből a szántóterület 61,4, a komlóültetvények 0,1, a legelők pedig 22,5 százalékos arányban részesedtek. Természetesen a talajgazdálkodásban és ennek szerkezetében tavaly is jelentős változások mentek végbe, állattenyésztők, a szövetkezeti tagok és a lakosság használatába. A felmérések szerint ezeket a területeket a kistermelők teljes mértékben kihasználták, és példásan művelték. Természetesen ezáltal korántsem merültek ki az összes tartalékok. Az előjelek szerint az idén 3400 hektár, jövőre pedig hozzávetőlegesen háromezer hektár elfekvő terület kerül majd a tömegszervezetek gondozásába. A múlt évi statisztikai adatokból kiderült, hogy a legtöbb elfekvő területet — több mint' négyezer hektárt — a közép-szlovákiai kerületben adtak át a kistermelőknek. Az elkövetkezendő években is úgy két-két ezernyi parlagföld kihasználásával számolnak a tömegszervezetek céljaira. • i« Ш . ..._ _ Л.Д . *4» Aííüvi#■SZABAD FÖLDMŰVES’ batl (Rimavské Sobota) és az érsekújvári (Nové Zámky) járásban találhatók. A törvényes előírások megszegése is eléggé gyakori eset, főleg a termelési szerkezet változásait illetően. A 657 község határában végzett felmérések során több mint 22 ezer esetben állapítottak meg engedély nélküli növénykultúra-változást. Az említett esetek zöme a kistermelőknél fordult elő, és előreláthatóan a mezőgazdaság szocialista átépítésének fokozatos végrehajtásával a hegyvidéki körzetekben Is rendeződnek majd a nyilvántartás pontosításával kapcsolatos ügyek. A talajvédelemért felelős szervek azonban az észlelt nyilvántartási hiányosságok közül mór ezidáig is több mint 1300 esetben rendezték a mulasztásokat. A kormányhatározatok és a szigorított intézkedések jóvoltából Szlovákia viszonylatában immár harmadik éve sikerült stabilizálni a szántóterületet és minimális méretek közé szorítani a mezőgazdasági terület csökkenését. Főleg azáltal, hogy az elvont területeket nem mezőgazdasági jellegű területek termővé tételével pótolják. Sajnos ez nem mondható el a nyugatszlovákiai kerületről, ahol tavaly a mezőgazdasági terület 425 hektárral, ebből a szántó kétszáz hektárral csökkent. Ez a visszaesés elsősorban annak a következménye, hogy a beruházók több esetben nem végezték el a pótterületek talajjavítását. Említést érdemel azonban, hogy ebben a kerületben is jelentős előrehaladás történt, főleg a legértékesebb szántóföld védelme szempontjából. A pótterületek talajjavításának késleltetése, íllletve lassú előremenetele azonban országos viszonylatban is a leggyakrabban előforduló hiányosságok közé sorolható. Ugyancsak szám-13 VEDELEM * - V. ’ - - t- ■ • 'У-i SÜÄ..V-.W, ...í, Az őntüzőcsatornák építése szükséges, hiszen ez a talaj ésszerű kihasználásának egyik fontos eszköze, persze nem akkor, ha a talajrendezést elmulasztják idejében elvégezni Fotó: Kalita csak persze nem olyan nagy mértékben, mint a múltban. A különbség már az 1981-es évvel való összehasonlításban is szembetűnő. Akkor ugyanis a mezőgazdasági terület 8873 hektárral, tavaly viszont mindössze 3207 hektárral csökkent. A mezőgazdasági terület elvonása különböző okokból történt. A nyugat-szlovákiai kerületben legtöbb termőföldet építkezés céljaiból vontak ki a mezőgazdasági termelésből, a kelet-szlovákiai kerületben* pedig jelentős területet vett át az erdőgazdaság. A szántóterület csökkenését a közép-szlovákiai kerületben túlnyomóan ezeknek rétekké és legelőkké való átminősítése eredményezte. A nyugat-szlovákiai kerületben mintegy 1400 hektárnyi szántót szőlő- és gyümölcsültetvények létesítésére használtak fel. A mezőgazdasági, illetve a szántóterület kiesését az esetek többségében pótolták úgy, hogy mindent öszszevetve a termőterület bővült. A közép-szlovákiai kerületben pédául az erdőgazdaságtól mintegy 1347 hektárnyi területet nyertek vissza a mezőgazdaságnak. A nem mezőgazdasági jellegű terület rekultiválásával a nyugat-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági terület 564 hektárral, ebből a szántó 352 hektárral bővült. Ilyen módon a kelet-szlovákiai kerületben 950, illetve 233 hektárt, a közép-szlovákiaiban pedig 406, Illetve 172 hektárt nyertek. A rétek és legelők feltörésével a közép-szlovákiai kerületben 1759 hektárral, a kelet-szlovákiaiban 1669 hektárral, a nyugat-szlovákiaiban pedig 934 hektárral növelték a szántóferületet. Ä kiöregedett szőlők és gyümölcsösök, valamint a gyengén jövedelmező kertészetek felszámolásával legtöbb szántóterületet, azaz 540 hektárt a nyugat-szlováktal kerületben nyertek. Örvendetes tény, hogy tavaly sem csökkent a nemzeti bizottságok illetékes dolgozóinak és a társadalmi szervezetekbe tömörülő lakosságnak az az Igyekezete, amelyetv az elmúlt két-három év folyamán az elfekvő területek felkutatására fordítottak. Tavaly Szlovákia viszonylatában összesen 7978 hektár, nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területet adtak át a kertészkedők és kls-A talajgazdálkodásban tapasztalt pozitív változások mellett továbbra Is jelentős terméskiesést okoznak az ideiglenesen elvont, illetve ki nem használt területek. Sajnos, ezekből a legtöbb Szlovákia legprodukttvabb körzetében, a nyugat-szlovákiat kerületben található. Tavaly ebben a kerületben építkzések és kavlcstermelés céljából valamivel több mint kétezer hektárt vontak ki Ideiglenesen a mezőgazdasági termelésből. Az építkezések befejeztével megfelelő talajjavítási munkák elvégzése után ezek a területek visszakerülnek a mezőgazdasági termelésbe. Továbbra is számottevő termeléskiesést jelentenek mezőgazdaságunk számára — főleg a nyugat- és középszlovákiai kerületben — az Ipoly folyó szabályozatlan szakaszának árterületei a gyakori és nagy területeket sújtó áradások következtében, továbbá a vizenyős, a vegyi anyagokkal szennyezett és a nagyüzemi gépesített művelésre alkalmatlan nagyon meredek területek. Az ilyen Ideiglenesen ki nem használt területek az említett két kerületben megközelítik a 8630 d hektárt. Ezek a területek főleg a lévai, a losonci (Luőenec), a rimaszomtalan mulasztás tapasztalható még a földnyilvántartásban. Akadnak azonban egyéb fehér foltok is a talajvédelem terén. Ezidáig senki sem becsülte fel azokat a károkat, amelyek a magasfeszültségű villanyvezetékek, valamint a gázvezetékek építése során keletkeznek. Nem beszélve arról, hogy a villany-. Illetve gázerőművek dolgozói bármikor — a mezőgazdasági üzem engedélye nélkül — beléphetnek azokra a területekre, ahol a vezetékek húzódnak. Ugyancsak lassú ütemben végzik a beruházók az erőmüvek és a víztárolók építésekor feltúrt területek rendezését. A felsoroltak világosan jelzik, hogy az elért részsikerek mellett akad még bőven tartalék a talajvédelem még hatékonyabbá tétele érdekében. Tudatosítani kell, hogy ha abszolút számokban is, a termőterület valamicskét növekedett, relatív számokban mérve — a lakosság növekedésével — mégiscsak csökkent. Míg 1970-ben egy lakosra számítva 0,57 hektár mezőgazdasági, s ebből 0,37 szántóterület jutott, addig tavaly mindössze 0,48 hektár mezőgazdasági és 0,30 hektár szántó. Azzal Is kell számolni, hogy a mezőgazdasági terület bizonyos mérvű csökkenése a jövőben sem akadályozható meg. Ezért mindent el kell követni a meglévő területek maximális és ésszerű kihasználása érdekében. KLAMARCS1K MÄRIA Megvetették a lábukat Az alsópéteri (Dolný Peter) Efsz hosszú éveken át a komáromi (Komárno) járás egyik leggyengébb, a termelési eredményei miatt rendre elmarasztalt mezőgazdasági üzeme volt. Az áldatlan helyzetnek kádercsere vetett véget. Nyolcvanegy tavaszán, nem sokkal aratás előtt új elnök került a közös élére. Brányik Károly agrármérnök személyében nyíltszavú, minden újért lelkesedő, a gondok sűrűjében kibúvók helyett mindig megoldást kereső fiatal szakember vette vállára a szövetkezet fellendítésének gondjait. Olyan ember, akiről köztudomású volt, hogy a mezőgazdaságban eltöltött évek során kamatoztatható gyakori tapasztalatokat is szerzett az agrármérnöki diploma mellé. Nyolcvanegy decemberében találkoztunk, s bizony fáradtnak látszott. De a korábbi optimizmusát megőrizte és szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy teljesíti, amire vállalkozott. Pedig igazán nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen pár hónap alatt rengeteg problémát kellett megoldaniuk. Szerencséjére a kollégák nem gáncsoskodtak és a járási szervek is segítették, így — a megújuló emberi szorgalom és a pártalapszervezet mozgósító ereje jóvoltából — végre megvetették a lábukat, s már felfelé kapaszkodtak a lejtőn. ÉL-E MÉG AZ OPTIMIZMUS? Építkezésekre ma Is több száz hektárt vonnak el a mezőgazdasági területből; sajnos az ezek pótlására szánt területek talajjavítását gyakran késleltetik a beruházók Fotó: Archív ! Három év után ismét Alsópéteren jártam. Furdalt a kíváncsiság, hol tart ma a szövetkezet, él-e még barátomban a régi tűz? Az elnök mosolyogva fogadott, s az igazat megvallva, ezt lényegesen megnyugtatóbb előjelként könyveltem el, mint azt a tényt, hogy a félreeső sarkokban egérfogót rejtő, ütött-kopott székház közelében már ablakszemelt villogtatja az épülő új Irodaház. ■ Látom, vittétek valamire. — Messzire még nem jutottunk, de a kátyúból már kirángattuk a szekerünket. ■ Hát akkor mesélj, milyen volt ez a három év? — Az elsőt ismered. Nyolcvanegy decemberében még nem sok okunk volt az örömre. Nehéz volt az a pár hónap, cudarul nehéz. A korábbi munkahelyeimen, a patasi (Pastuchy) és a bagotai (Bohatá) szövetkezetben, végül pedig a hurbanovói Februári Győzelem Efsz-ben megszoktam, hogy jó gazdához illően, kicsikartuk a természettől, amire szükségünk volt. Itt meg az elődeim decemberben fejezték be az ősziek vetését, néhány száz hektárt pedig csak tavasszal szántottak meg. így aztán a gabonafélék három tonnát éppen csak megközelítő hozamának Is örülnünk kellett. Lényegében ez okozta, hogy most nagyjából 800 tonna adósságunk van szemesekből. Pedig tavaly a szárazság ellenére 5,2 tonnás átlaghozamot nyújtott a búzánk. A gabonáink most is szépek, tehát van rá remény, hogy megint törleszthetünk valamit. Annál is inkább, mivel az idén már lparszerü módszerrel termesztjük a kukoricát és bízunk benne, hogy a szokásos 3,5—3,8 tonnás hozam helyett legalább 5 tonnát tudunk elérni. ■ Kitartottak a régi termelést szerkezet mellett? — Akkor nem itt tartanánk a fejlődésben. Még nyolcvanegy derekán alaposan felmértük a fejlesztési lehetőségeket, és kidolgoztuk a termelés szerkezetének módosítására vonatkozó alapelveket. Mindenekelőtt a növénytermesztési ágazat felfuttatását szorgalmaztuk. Részben arra törekedtünk, hogy a helyi adottságok jobb kihasználásával jövedelmezőbbé tegyük a termelést, másrészt az volt a célunk, hogy az ágazat jobban kiszolgálja az ugyancsak sántikáló állattenyésztést. A jövedelmezőbb nö vényféleségek közül napraforgót, fűszerpaprikát, dohányt és cukorrépát termelünk, azonkívül a szőlőtelepítés folytatása mellett döntöttünk. Említést érdemel, hogy szőlőből a korábbi 4,5 tonna helyett hektáronként már 12 tonnnát szüreteltünk, és a tavaszi fagykár ellenére az idén Is 10 tonna körüli hozamot várunk. Az állattenyésztés részére silókukoricát, lucernát és keverékeket termesztünk, s újabban nincsenek takarmánygondjaink, pedig közben az állátsűrűséget Is növeltük. ■ Tehát lassan bizonyítást nyer, hogy az alsópéteri homokon is lehet gazdálkodni? Mert itt bizony hosszú éveken át elsősorban a talajviszonyokkal indokolták a sikertelenséget. — A környező szövetkezetek szintén jó részt homokföldeken gazdálkodnak, mégis előbbre vannak, mint mi. Sikerüknek elsősorban az a titka, hogy nem feledkeztek meg a talaj termőképességének fokozásáról. Sajnos voltak olyan parcelláink, amelyek a helybeliek szerint évtizedek óta talán egyszer sem láttak istállótrágyát. Most azon vagyunk, hogy a szántónak legalább 25 százalékát évente megtrágyázhassuk. S ami szintén fontos — a jó és időbeni munkavégzéshez ütőképes gépparkra van szükség. Igaz, hogy három év alatt nyolcmillió koronát költöttünk gépvásárlásra, de ma már nem okoz gondot az agrotechnikai határidők megtartása. És azt is a gépesítés fejlesztésének köszönhetjük, hogy az összteljesítmények értékét három év alatt 20 millió koronával tudtuk növelni, miközben a növénytermesztési ágazat bruttó termelése 6 millió koronával növekedett. És akkor a kitermelt takarmánylisztről meg a szemcsézett takarmányról még nem beszéltünk, mert annak az értékét a melléküzemág mutatja ki. az Állattenyésztés is FELLENDÜLT Az általánosságban elmaradottnak tartott szövetkezet jó ideig az állattenyésztésben is fejlesztési gondokkal küszködött. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a helyzetet, akkor talán nem is a véletlen műve volt, hogy az elnöki posztra éppen a járás egyik legjobb állattenyésztési ágazatvezetőjét szemelték ki. S mint bebizonyosodott, a döntés helyes volt. — Az állattenyésztés eredményessége mindenkor a növénytermesztési ágazat teherbírásától függ — hangsúlyozta a többi között Brányik Károly agrármérnök. — Három év alatt nagyon sokat foglalkoztunk a két ágazat összehangolásával, főleg a takarmánytermelés fellendítésével. Annál is inkább, mivel az állattenyésztés szerkezetét is módosítottuk, hogy nagyobb bevételre és több humuszpőtlő istállőtrágyára tegyünk szert. Ebben a gazdaságban a tojástermelésé volt a vezető szerep. Most a szarvasmarha-tenyésztést tartjuk elsődlegesnek, de azért a hagyományt nem bontottuk meg. Sőtl Továbbfejlesztettük a részleget, s a korábbi 10,5 millió helyett tavaly már csaknem 13 millió tojást termeltünk. A sertéseknél megtartottuk a törzstenyészetet, a szarvasmarha-tenyésztésben pedig alaposan felfuttattuk a hizlalást és a tejtermelést A múlt évben már 210 tonna marhahúst értékesítettünk, s 1985-ben szeretnénk elérni a 350 tonnát. A legfájóbb pontunk a tejtermelés volt. Az 1980. évi értékelésben még 3000 literes átlag szerepelt, amire már az első évben rátettünk mintegy háromszáz litert. Tavaly 3717 literes tehenenkéntí átlagtermeléssel zártuk az évet, s összesen 26 ezer liter tejet értékesítettünk terven felül. A fejlődésben természetesen szeretnénk továbblépni. Már az idén szeretnénk elérni a 3800 literes átlagot. Kilátásaink biztatóak, hiszen az első félévben 5,5 százalékkal túlhaladtuk a múlt évi szintet. ■ Ha jól számolom, akkor a sokat bírált gazdaságból rövidesen elismert szövetkezetét csináltok. — Tény, hogy vannak már jó eredményeink, de a hivatalos elismerésért még még kell dolgoznunk. A gazdasági helyzetünk megszilárdult, termelési és értékesítési feladatainkat teljesítjük. Ha emlékszel a korábbi beszélgetésünkre, akkor tudod, hogy 1980-ban ez a szövetkezet mérleghiánnyal zárta az évet. De nyolcvanegyben már négymillió korona nyereségünk volt. Tavaly a tervezett 4,5 millió korona nyereséget csaknem hárommillióval megtoldottuk. Ha továbbra Is szorgalmasan dolgozunk, az ötéves tervidőszak végéig felzárkózhatunk az erősebb középmezőnybe. Ez egyben azt is Jelenti, hogy alaposan fel akarunk készülni a következő, igényesebb feladatok teljesítésére. Persze bízunk benne, hogy időközben a feltételeink Is kedvezőbbre fordulnak, ugyanis az ígéret úgy szól, hogy legkésőbb a tervidőszak végén ebben a körzetben is kezdetét veszi az öntözőrendszer kiépítése. Egyelőre ötszáz hektárt tudunk öntözni, s minden évben nem hull annyi csapadék, mint az idén. Ha a hálózat kiépül, a szántóterület felén áttérhetünk az öntözőgazdálkodásra, ami az itteni adottságok közepette komoly fejlesztési távlatokat nyithat. KÄDEK GABOR
