Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-21 / 29. szám
SZABAD FÖLDMGVES, 1984. július 21 14 ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZETI MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET EGY MÉHÉSZ PORTRÉJA: Ihatatlan szenvedéllyel Izig-vérlg természetimádó ez az élete délelőjét már jóval túlhaladott ember. Kiről is van szó? Hát Jozef Kozákról, aki ugyan bratislavai lakos, de már gyerekfővel elkötelezte magát a természetnek, hiszen az apja erdész volt Romániában. Egy erdőbarangolás közepette figyelt fel a vékony mogyoróién megtelepedett méhcsaládra. Nem hagyta annyiban a dolgot, előkotorászta halmintájú bicskáját, majd könnyűszerrel kivágta, a reá nehezedő zsongóbongó teherrel együtt. Bár félmeztelen volt, az elszökött méhcsaládot a vállán, a fával együtt hazacipelte. Örömtől repeset a szíve. Am menten probléma adódott: kaptára nem volt. 'Az öccse segített rajta, aki kaptárai kölcsönzött neki. A méhgondozás tudományát hamar elsajátította ... így kedvelte meg — egész életére — a méhészkedést, melyet, szabadidejében mindmáig űz. Már csaknem két évtizede ismerem Őt. Épp a Duna-parti Pöcsni-erdőből jött elmaradhatatlan kerékpárján, amikor közvetlen beszélgetésre invitáltam. Öt, a méhészt, vadászt és önkéntes határőrt egy személyben. — Szlovákiában mikor kezdett újra máhészkedni? — 1965-ben, amikor már nős, családos ember voltam. Egy méhcsaládot útkaparótól, hetet meg egy rendőrtől vettem. Az utóbbi, nagyon örült, hogy vevője akadt, mert mielőbb meg akart szabadulni az egyébként szorgos méhecskéitől... — Talán csak nem fertőzött méltállományt sózott a nyakába .. .? — Dehogyl Ö volt beteg .... a szíve rendetlenkedett. Ha megcsípte a méh, mindjárt orvosi segítségre szorult... Egyik dolog szorosan kapcsolódik a másikba. A nyolc méhcsaládot valahpl el kellett helyezpi. A probléma elég hamar megoldódott. — Aranyszívű ember volt Báróik határőrtiszt, aki kérvény megírására serkentette az önkéntes határőrt. Gyorsan elintéződött az ügy, olyanynyira, hogy a Pöcsni-erdő kellős közepére került a méhésztanyám. Ideális hely ez, hiszen sosem kell vándorolnom a méhekkel. Helyben van akácos. Meg a virágos rét sincs messze. A méhecskéim vándorolnak a jobbnál-jobb, nektárdús legelőkre ... Ment is simán a méhészkedés, váltakozó sikerrel. Mert az akác olyan bizonytalan, mint a-kutya vacsorája. — Ha akácvirágzáskor netán szeles az időjárás, ez a méhészember számára valóságos csapás. Odavész a sok-sok önzetlen fáradozás,' szertefoszlik a reménykedés... Az már csak „veszett fejsze nyele“, ha a méhecskék hársvirágról vagy más méhlegelóről gyűjtögetik a nektárt... Az igazi mézontó: az akácvirág. Ebből van tengernyi, közel a méhésztanvához, a méheknek nem kell kilométereket repülni oda-vissza. Az energiájukat másra, hasznosabbra fordíthatják. A szenvedélyes méhész a nyolc családot huszonegyre fejlesztette. Persze, éveken keresztül. Méz is csurrant a pergetéskor, hol szííkebben, hol bővebben. De mielőtt a pergetésekről szólnánk, hadd mondjon el Jozef Kozák valamit: — Még az esküdt ellenségemnek sem kívánom azt, ami velem, pontosabban, a méheimmel történt 1975- ben. Jött a nagy árvíz, mely elborította az erdőt. Ily magas árhullámmal nem számoltam •. Kaptárostól elpusztult mind a 21 családom ... Már lassan tíz éve lesz, hogy.a természet legcsúfosabb csapását elszenvedte. De ... újrakezdté a- méhészkedést. A nagy kár nem vette le őt a lábáról. Hű maradt a méhészkedéshez. — Egy óligeti (Starý Háj) embertől négy méhcsaládot sikerült vennem, azzal kezdtem újra. Ezt fejlesztettem fel a régi, 21 kaptáros méhállományra .. Szavai szenvedélyességet, szívósságot, töretlen küzdőképességet rejtenek, hűséget és elkötelezettséget a méhecskék iránt, melyek nemcsak napi görtdjait szaporítják, az életét is megédesítik, tartalmasabbá teszik. — Ha az utóbbi néhány évet %eszsziik alapul, melyek voltak mézhozam szempontjából a legeredményesebbek? — Kissé előbbre forgatnám az idő kerekét. Méhészkedésem legeredményeseb éve kétségkívül áz 1973-as és az 1982-es volt, amikor a legtöbb mézet pergettük. Azért beszélek többes számban, mert jómagam irányítom a munkaműveletet, a családtagok és a leginkáb segítőkész ismerősök végzik a pergetést. Ez afféle kaláka. — Summázná a 82-es évjárat pergetését? — Szívesen. Ebben az évben háromszor pergettünk, kaptáronként 18, 15 és 10 kilónyit. Az utóbbi pergetéssel már nem is számoltam. Nézem a kaptárakat, s arra az elhatározásra jutottam, kár lenne benthagyni----pergetni kell... Mondhatom: nagy örömet jelentett mindnyájunk részére. — Hát tavaly és az idén milyen volt a méztermés? — A múlt évben akácméz nem volt, hársfavirágról két mázsányi lett; az idén meg öt kaptárból 60, a másik ötből meg 21 kilónyit sikerült pergetni, s az összes 175 kilogramm volt, ami közepes mézhozamnak számít. Reméljük, lesz még ennél bőségesebb pergetésünk ... — Most mennyi a méhállnmánya? — Kevesebb, mint az előbbi években — mondja kissé kedveszegetten. Afelől kérdezem, mi okozta a méhállománya megcsappanását (jelenleg 15 a méhcsaládja). — Varroa atka ütötte fel a fejét. Az atkafertőzést szerencsére sikerült megszüntetni. További, eredményes méhészkedést, hasznos szabadidőtöltést, sok-sok életörömét! Mit kívánhatunk még? Szenvedélyes természetimádatát, a méhészet iránti olthatatlan szeretetét plántálja át a fiatalokba! N. KOVÁCS ISTVÁN A rajzás a méhek fajfenntartási ösztönének következménye, s nem minden esetben örvendetes a méhész számára. Különösen akkor nem, ha tanyánk távol van a lakásunktól.' Vagy gondoljunk az úgynevezett „vasárnapi méhészekre", akiket egész héten át leköt a munkahely, és csak vasárnap lehetnek méhelk közelében. A kellemesnek, felfrissítőnek ígérkező napot megkeseríti az a tény, hogy hétközben ismét megszökött egy raj. Ha a nem óhajtott rajzást meg szeretnénk előzni, ismernünk kell a rajzást^kiváltó okokat, illetve azt, hogy mit tehetünk azok hatálytalanítása érdekében. Lássuk hát közelebbről ezeket. KICSI KAPTÁR, SZŰK FÉSZEK Egy fiatal, termékeny anya teljesítménye 2—3000 pete naponta. Egy kikelt táblás fiasftás 2 keret méh. Az elhullás nem mindig van arányban a szaporulattal. Az eredmény: rajzás. ; 0 . A MÉZKAMRA KÉSŐI MEGNYITÁSA, A FÉSZEK KÖRÜLBANYASZASA MÉZZEL Magától értetődően maga után vonja a rajzást. Hiszen így a férőhelyhiány megakadályozza, hogy a méhek szabadon építkezzenek; a lépfeliilet elégtelenné válik a begyűjtendő nektár és virágpor számára, s ahhoz, hogy az anya korlátozás nélkül petézhessen; következésképpen kevés lesz a nyílt fiasítás, ami a dajkaméhek tevékenységét kellene hogy lekösse. AZ ELÉGTELEN SZELLŐZÉS ÉS A MELEG A fülledt meleg a méhek egy részét elvonja a gyűjtéstől, s így növekszik az otthon tétlenkedő méhek száma. Ezeket a hiányosságokat kell elsősorban felszámolni. A megelőző feltételek biztosítása mellett a rajzás megelőzésének egyik módszere, hogy a rajzásra készülő családtól vegyük el a fedett fiasításos lépeket, így csökkentve a szaporodást. Helyette tegyünk nyílt fiasítá sós lépeket, hogy munkát adjunk a dajkaméheknek. Egy másik módszernek a lényege abban áll, hogy a már egyszer kirajzott család helyére a rajt tesszük. E helycserével elérjük azt, hogy az anyacsalád kijáró méhel a rajhoz fognak beszállni, így felerősítik a rajt, és az anyacsaládot is fel tudják erősíteni egy-egy flasításos léppel. A rajzásra készülő családtól szedjük el a mézes kereteket, a fedett fiasítást — és mülépes kereteket tegyünk a helyükbe. Ha bővítjük a fészket, szintén a rajzás! ösztönt csökkentjük. Ezek a módszerek általában eredmnéyesnek bizonyulnak, de van eset, amikor csak elodázzuk a rajzást. Nem valami szívderítő látvány, ha a kirajzott család éppen a környék legmagasabb fájára, vagy — mondjuk — a haragos szomszéd kertjébe száll. Ez gondot okozott a múltban is a méhészeknek. Lássuk, eleink hogyan védekeztek ellene? Az alábbiakban egy olyan módszert ismertetünk, amelyet már 1763-ban alkalmazták. A Nagyenyeden megjelent Szigeti Gyula-féle Méhész-könyvetskében olvasható: ;,Azt a dugót, mit a tél folyamán a kas röpnyílásának zárására használtál, kösd egy karóra a kert közepén. A kiszálló raj rá fog telepedni. Még egyszerűbb, ha egt.a dugót rákötöd a lábad ujjára, leülvén égy székre, a raj odaszáll és lábad ujjárói bé-foghatod.“ Meg lehet próbálni. 1978-ban a Die Biene német folyóirat felhívta a figyelmet egy Kofer nevű méhész módszerére, aki egy 40X30 cm-es fepyő? vagy tölgykérget szegezett egy deszliíára (színével kifele), és azt fakasztotta megfelelő helyre. A méhek rajnak vélték a kéregdarabot és megtelepdtek rajta. A RÁIRÁNYÍTÁS MAS MÓDSZEREI A rajfogókast citromfűvel (méhfű) dörzsöljük be, mert ennek az illata vonzza a méheket. Az illatosított kast akasszuk a méhek útjába eső fára. Viasz és propolisz keverékkel kenjük be a rajtoláshoz legkedvezőbb fa ágait. Ha ván megsemmisítésre szánt anyánk, testét kenjük fel a fa ágáld. A rajt odacsalja. A raj kivonulásakor a kijárőnál őgyelgő méhekből egy-két maroknyit seperjünk a rajfogókasba. A kóválygó raj közé tartva a kast, a zsongó méhek magukhoz csalogatják a rajt. Itt minden bizonnyal közrejátszik az az illat is, amelyet a zsongó méhek juttatnak a levegőbe (a potrohúk utolsó gyűrűjénél található illatozó mirigyből). Sek méhész hallott már a tükörrel való telepítés módszeréről, de bizonyára kevesen próbálták ki. Bevallom: én is mellőztem egy ideig, aminek az ára jő pár erős raj elveszítése volt. Egyszer aztán kipróbáltam — és sikerűit. A borotválkozáshoz használt tükörrel olyan helyre álltam, ahonnan a sugarait a kiszálló rajra tudtam irányítani. Hol Ide, hol oda cikáztattam a sugarakat a szálló raj fölött, Kis idő múlva aztán a raj lejebb szállt, s végül a földhöz közel levő védett helyen megtelepedett. Valószínű, hogy a méhek a cikázó fénysugarat villámlásnak vélik, ami közelgő vihart sejtet, és igyekeznek minél előbb a földhöz közeit yédett helyen megszállni. Egyik méhésztársam is megpróbálta a tükörrel való irányítást, és nem is kellett befognia a rajt: a tükör egyenesen a kaptárba zavarta a méheket. A saját kaptárukba! Azóta rendszeresen használom a tükröt rajzáskor, és nem kell megmásznom tízméteres fákat. —te— Fotó: Kontár Gyula Fotó: Štefan Krajčovld A viaszmolyról A méhcsalád egyik legveszedelmesebb kártevője a viaszmoly. Minden méhesben megtalálható. A méhlakások aljára hullott törmelékeken, viaszlemezkék közöt eszeget, de legszívesebben a fészek közelében szeret rágni. Hanyag kezelés, a család rendellenes állapota esetén rohamosan elszaporodik. Minden lépet meglep, átrág, besző. Még a kaptár falába, a rosták rámáiba és a keretlécekbe is berágja magát, hogy a vájatban begubódzék. KUIönsen a felső keretléc alá húzódik be nagy előszeretettel egy-cgy sejtbe. Ha a méhész nem ügyel eléggé, figyelmét könnyen elkerüli a végével kifelé álló, sejtben meghúzódó báb. A tartalék lépeken is megél. Nincs szüksége fészek-hőmérsékletre. Sűrű hálót sző, tömegesen alkot egy telepet, és a tömören raktározott lépek között öklömuyi fészket létesít. Ebben meglepő meleget, 30—34 Celsiustokot is mutat a bedugott hőmérő. Szőtt hálúja jó hőszigetelő. Roppant szapora. Márciustól októberig tart tenyészideje, de egyik-másik fészekben télen is ügyködik. A hőingadozást jől elviseli. Sűrű szövedéke nemcsak hőszigetelő, hanem a méhek támadásai ellen is védelmet nyújt. Lepkéje pár napos élete alatt nem tesz mást. csak szaporodik. Mégcsak nem is táplálkozik. Sötét zugokban, a kaptár takaróanyagai közé bújva várja meg az esti homályt, amikor nagy igyekezette) beoson a család lépjeihez. Helyet keres petéinek. Repedések. a méhek számára járhatatlan nyílások, a kaptár alján, sarokba szeleit hulladékok adnak biztos helyet petéinek. Ha a méhek elcsípik, végeznek vele. A viaskodásra utal a hímporától megfosztott, fényes hátú lepke. A lerakott petékből a hőmérsékleti viszonyoktól függően több-kevesebb hét után kel ki a hernyó, a moly kártevő tormája. Két fajtája van: kis viaszmoly és nagy viaszmoly. A kis moly« lényegesen kevesebb kárt okoz, mint óriási rokona. Ezért csak a nagy viaszmolyt vizsgáljuk meg. Hernyója hetekig él a lépekbe és hulladékokba húzódva. Közben többször vedlik, vaskossá fejlődik. Jó étvágyára jellemző, hogy élete során kifejlett súlyának többszörösét elfogyasztja a drága viaszból. Kedvenc eledele a hábinges lép. Az öreg keretekben tanyázik legszívesebben. A telet általában báb formájában vészeli át. A hidegnek nincs olyan mérvű pusztító hatása a bábra, mint hinnénk. Szinte biztonságos a telelése a kaptárban — a fészken kívül is —, hiszen ott meglehetősen mérsékelt a hideg. Gyengébb családoknál a fészek szélén tengődnek egész télen, és a hőtől függően komoly kárt okoznak. Tavaszi fejlődésükre kedvező, ha a fészek alá helyezett kátrányos papíron sok a hulladék, és a méhek a mennyiség és összetapadás miatt nem tudják azt kihordani tisztuláskor, a méhész pedig nem tisztítja ki idejében. Az eltávolítás pedig csak egy-két percbe kerül, az alatt nem fázik nieg a család. Az alátét-papírt, lemezt cseréljük csupán tisztával, majd a család visszatakarása után tisztogatjuk le a hulladékot. A hernyó esélyeit növeli, hogy áprilisban megfogyatkozik a méhek száma.A megmaradottak tömörebb fürtöt alkotnak, hogy a növekvő fiasítás számára a kellő hőt biztosítsák. A keretek, a kaptár alja felé, ahol sem kijára, sem meleg, sem élelem, sem különösebb munka nincs, oda bizony alig jut méh. A moly zavartalanul kikel, hernyója fellopakodik a fészek melletti üres keretekre, virágporos (épekre, olykor a fészek aljára is, hogy ott élősködjék. A hernyók biztos búvóhelye a keretekre terített takarő alatt van. Itt a méhek sem háborgatják őket, s ha portyára indulnak, alig kell néhány centimétert fáradniuk. Támadás esetén is gyorsan visszahúzódhatnak. К gyengébb minőségű keretléceket átfúrják rágőikkal. Az így nyert nyílás a biztonságos bunkerjuk, ahonnan a lép tengelyéig eljuthatnak, ott azután vígan lakmározhatnak, mert a méhek alig férnek hozzájuk. A lépek felső szélénél télen és tavasszal fedett méz van. Azt gondoljuk, hogy él meg a moly ott, hiszen csak viaszt rághat. A látszat valóban ez, de a hernyó a lép fiasítás nélküli állományán is megél — egyszóval: a szűz sejteken sem hal éhen. Az idősebb lépek felső szakaszán pedig — gazdagabb évekből — mindig akad heresejt, ahol bábinget is lel a falánk kártevő. A bábinges sejt egyébként sem kizárólagos élelme. Védekezés: a kaptár tisztán tartása, az alj, a sarkok, zugok, rések kitakarítása, a fenn említett fészek alatti papír cseréje, a pergetés után visszaadott Iépekről lekerülő törmelék másnapi eltakarítása, a lépdarabnk, zugépítmények, selejt keretek elzárása, kénezése, összegyúrása. A mézterek kereteit csak akkor tartsuk a méheknél, ha azok gondozni tudják. Kis családoknál, nagyobb űrméretű kaptáraknái ez bizony gondot okoz, főként ősszel és tavasszal. A kaptáron kívüli lépeket lehetőleg szellős, hűvös, száraz, világos helyen tároljuk — nem sűrűn rakva egymásra. Kéthetenként kénezzük le. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy nyitott mézes keretek, vagy pergetés utáni, ki nem tisztított lépek ne kerüljenek a kénezőbe, mert a mézből és a kéngázból mérgező vegyület keletkezik. Ránézésnél, egyéb vegyszerezésnél ügyeljünk az egészségvédelmi és tűzrendészen szabályokra. Mé—< Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként М,— kornnáért jó minőségé mélépet készítünk, a azt kívánatra fertőtlenítjük. A mőlépat megrendelés szerinti méretre vágjuk, t ha partnereink kívánják foszforral feljavítjuk hogv a méhek egészségeden szaporodjanak A viaszt és a sonkolyt, a a megrendelést ez alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok ' 99106 Zelovce
