Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-21 / 29. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. Július 2ti Egy kedveződen adottságuk között gazdálkodó szövetkezet tehetőségei es gondjai Á keHvezőtlen adottságú és az átlag alatti körül­­roények között gazdálkodó szövetkezetek helyzeté­vel, problémáik rendezésével az illetékes párt- és állami szervek az utóbbi években folyamatosan és behatóan foglalkoztak. Pártunk agrárpolitikai cél­jai értelmében szükséges és lehetséges, hogy gyor­sabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgaz­dasági nagyüzemek termelése is. Ennek egyik fő eszköze az adottságokhoz Jobban igazodó szakosí­tott termelés fokozatos kialakítása, a kiegészítő tevékenység célszerű bővítése és a vezetés meg­erősítése. Tervszerű káderátcsoportosltással, jól felkészült, tapasztalt szakembereket kell a rászo­ruló gazdaságok élére állítani. Az utóbbi fontossá­gát elsősorban azért hangsúlyozzuk — s ezt nap­jainkban már senki sem vitatja —, mert a gyen­gébb vagy a gyenge eredmények okai között nem elhanyagolható szerepet játszanak a vezetés gyen­geségei is. Gyakran ez az oka annak, hogy az egy­más szomszédságában szinte teljesen azonos adott­ságok között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüze­mek esetenként nagyon eltérő gazdasági eredmé­nyeket érnek el. E kérdéssel a pártszerveknek — fel­adataiknak megfelelően — célratö­rően kell foglalkozniuk. A szövetke­zeti kollektíváknak pedig létérdeke annak a felismerése, hogy a vezetés színvonalának emelése, a belső rend, a szervezettség, a fegyelem erősítése nélkül nincs haladás. Az elmondottak értelmében került a pelsőci (Plešivec) Vörös Csillag Efsz élére Fazekas Árpád agrármér­w Fazekas Árpád agrármérnök, a szövetkezet elnöke nők, aki a hasonló adottságok között gazdálkodó szílicel (Silica) szövetke­zetei jó szervező-irányító készsége és szakavatottsága révén a dolgozók se­gítségével fellendítette. ELVEK ES MÓDSZEREK — 'Gyönyörű vidék, szép, vadregé­nyes táj Pelsőc vidéke — mondogat­ják gyakran az oda látogató turisták. A Pelsőcl-fennsík erdőkkel, fás lige­tekkel, legelőkkel és rétekkel, s a lankákra, völgyekbe ékelődő szántó­területekkel borított területe valóban az. A mezőgazdasági termelés, a tipi­kusan dombvidéki gazdálkodás azon­ban kétszeres erőfeszítést, nagy koc­kázatvállalást Jelent az itt dolgozók­nak. A talajok gyenge termőképessé­­gűek, rövid a vegetációs időszak, s szinte garantáltan ismétlődnek a tavaszi és a kora őszi fagyok. Az öko­lógiai adottságokat tovább bonyolítja az a tény, hogy szántőik többsége a Sajó árterületén belül terül el. — Mostoha természeti adottságaink célratörő munkát, feszített szorgalmat követelnek. S annál biztosabbak lehe­tünk a saját portánkon, minél komo­lyabban vesszük, hogy az Ilyen adott­ságok között nincsenek elhanyagolha­tó tételek, sem anyagban, sem Idő­ben, sem költségben. Amilyen létfon­­fontosságú országos viszonylatban a miheztartás tisztázottsága, annyira nélkülözhetetlen számunkra a helyi folyamatok tisztázottsága és kézben tartása. Grammonként, cseppenként gyűlik fel nálunk az értékgyarapodás, és időbe telik, amíg a súlytöbblet a szövetkezet mérlegén Is kimutatható. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemtörődömség, szakszerűtlenség, vagy a hozzá nem értés miatt elcsur­­gő értékek hiánya kezdetben észre sem vehető. Amikor pedig kiderül, a tételek érzékeny veszteséggé összege­­ződhetnek. Hogy ez utóbbi gazdasá­gunk Jelenében csak elméleti veszély maradhasson, s a folytodosan gyű­lendő értékgyarapodás jellemezze ter­melőmunkánkat, a lehető legkisebb hibaszázalékkal kell megfelelni az irányító, szervező és ellenőrző mun­kának ■— összegezte a múlt kedvezőt­len tapasztalataiból levont tanulságo­kat, körvonalazta a mélypontról való elmozdulás alapfeltételeit a szövetke­zet elnöke. A fentiekben körvonalazott követel­ményrendszer alapján — minden ösz­­szefüggésre kiterjesztve, a konkrét­sághoz igazodva — fogalmazódott meg a szövetkezet fejlesztési terve, mely a gazdasági egyensúly Javítását, a termelés hatékonyságának növelé­sét, s a minőségi követelmények szi­gorúbb érvényesítését szorgalmazta. ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSI TERV — Tapasztalataink szerint a körül­ményeknek megfelelő, Jól megválasz­tott termelési szerkezet olyan előny, amely üzemi szempontbői hatékony­­sági lehetőségeket rejt magában. Szö­vetkezetünkben lehetőség van a táj­nak leginkább megfelelő termelés to­vábbi fejlesztésére, erősítésére. A gazdasági egyensúly megteremtése érdekében viszont végtelenül fontos számunkra a költségráfordítások mér­tékeinek és szerkezeteinek elemzése, összevetése az elérhető hozamokkal. Hosszabb távon nem Igazolható az olyan termelés folytatása, amely vesz­teségeket szül, vagy nemzeti jövedel­met emészt fel. Ezeket a követelmé­nyeket figyelembe kell vennünk a növénytermesztés és az állattenyész­tés helyzetének elemzésénél, de még Inkább a jövőnket llllető fejlesztési tervek, elgondolások megfogalmazá­sénál — körvonalazta a szövetkezet fejlesztési tervének továbl alapmotí­vumait Musinszky Elemér alelnök és Máté Károly agrármérnök, növényter­mesztési főágazatvezető. Ä szövetkezet gazdasági szerkeze­tében egyébként meghatározó szere­pet tölt be az állattenyésztés. A juh- és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesz­tését — természeti adottságaikból ki­indulva — a gazdaság egyik súlypon­ti feladatának tekintik. De vajon mi­ért kerül a Juh- és a szarvasmarha­­tenyésztés fejlesztése és a természeti adottság, a termelésfejlesztés Indoka­ként egy csoportba? A gazdasági cél­szerűség miatt. Azokat a területeket ugyanis, amelyek nagyon gyenge ter­­mőképességűek, azokat a mellékter­mékeket, amelyek a növénytermesz­tésben mind nagyobb tömegben ke­letkeznek, a Juh és a szarvasmarha egyaránt kitűnően hasznosítja. Ä szarvasmarha-tenyésztés fejlesz­tésének súlypontját a termelés! ténye* zők összhangjának megteremtésére, az állomány termelőképességének jobb kihasználására, a hús- és a tej­termelés növelésére helyezik. Az elő­rehaladás legfontosabb tényezőjének a takarmánytermelés és -felhasználás javítását, a termelés színvonalához Igazodó hatékonyabb takarmánygaz­dálkodás kialakítását, a rét- és lege­lőterületek fokozottabb kihasználását, s a tömegtakarmányok betakarítási és tárolási veszteségeinek csökkenté­sét tekintik. Az ágazat jövedelmező­sége érdekében fokozzák az állatte-Ulman István, az üzemi pártszervezet elnöke nyésztési dolgozók szakmai tovább­képzését, emelik az ágazati vezetés színvonalát és javítják a munkakörül­ményeket. Az állattenyésztési gondo­zók anyagi és erkölcsi elismerésének fokozását és a szocialista versenymoz­galomba való széles körű bekapcsoló­dását szorgalmazzák. Az ágazat sajá­tos munkafeltételeit figyelembe véve gondoskodnak a termelékenység, a gazdaságosság és a jövedelmezőség növelésére ösztönző munkadíjazási rendszer, valamint a teljesítmények és a minőség szerinti jutalmazás üze­men belüli kialakításáról. A felsorolt intézkedéseknek kö­szönve az elmúlt fél évben javult az állategészségügyi és a szaporodásbio­lógiai gondoskodás, s különösen a tejtermelésben értek el ugrásszerű ja­vulást. Hat hónap átlagában a tehe­nenként! napi tejhozam elérte a 9,3 litert, amely a múlt év hasonló idő­szakához viszonyítva 8 százalékos nö-Az első félévben a napi átlagos tejhozam 9,3 liter volt (Vass Gyula felvételei) vekedést jelent, s a mennyiséggel sftják a termelési tényezőket, a vegy­együtt javult a tej minősége is. Az állattenyésztés dinamikus fej­lesztése nagy feladatokat rő a nö­vénytermesztésre. A heterogén, sekély termőréteg!! talajokon gazdálkodó szövetkezet szakvezetői látják, isme­rik, tudják a hiányosságokat, éppen ezért fokozatosan, átgondoltan terve­zik az előrelépést. Sajnos arra nincs lehetőségük, hogy egyik évről a má­sikra látványos, kiugróan Jő eredmé­nyeket érjenek el. A műszaki fejlesz­téshez szükséges lehetőségeik mini­málisak, bár az is igaz, hogy a jelen­legi eszközellátorttsággal is Jóval eredményesebben gazdálkodhatnak. Nem érdemes a részletekben elve­­szően felsorolni az évelő takarmány­növények és a silókukorica vetésterü­letének növelésében, a talajművelés­ben rejlő lehetőségeket, valamint az okszerű fajtaváltásban, az Istállótrá­gya ésszerű kihasználásában, a talaj­­javításban és a korszerűbb termelés­­szerkezet kialakításában rejlő tartalé­kokat. Mindezzel tisztában vannak a szövetkezet szakemberei. NÉLKÜLÖZHETETLEN A TERMELÉSÜK A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó Vörös Csillag Efs2 élére új elnök került. Irányításával a szö­vetkezet gazdasági vezetése és dolgo­zói — a 65 párttagot tömörítő üzemi pártszervezet hatékony támogatásával — a rendelkezésükre álló erőforrások legcélszerűbb hasznosítására törek­szenek. Alapvető gond viszont, hogy ez a szövetkezet — a múlt hibái kö­vetkeztében — kevés fejlesztési pénz­eszközzel rendelkezik. Mindebből az következik, hogy az előrehaladás kez­dő lépéseit csak körülményesen tud­ják megtenni. Célszerű lenne, ha helyzetükkel az Illetékesek is számol­nának, s hatékonyabban segítenék őket adottságaik, lehetőségeik teljes mértékű, célszerű hasznosításához. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert a szigorúbb hatékonysági, illetve taka­rékossági követelmények teljesítése csak akkor várható, ha a hozamok fetisizálását felváltja a szigorúbb és ^elmélyültebb gazdasági mérlegelés. Nem arról van szó, hogy a ráfordí­tások rohamos növekedése miatt most meghirdessük a mezőgazdaság nulla növekedésének irányzatát. Minden gyakorlati szakember tudja, hogy azo­nos ár-kőltségviszonyok között is kü­lönböző hatékonysággal lehet gazdál­kodni, attól függően, hogyan haszno­szereket, a gépeket, hogy milyen szakértelemmel szervezik meg a mun­kát stb. Bizonyos határon túl azonban a legjobb gazdálkodás sem tudja ki­védeni a kívülről beáramló költség­­emelkedést. A hozamok mechanikus versenyez­tetése helyett az üzemi adottságoknak megfelelően differenciáltabbá kellene tenni a hozamkövetelményeket Is. Is­mert alapigazság, hogy a ráfordítások Jobb termőhelyi adottságok mellett kedvezőbben térülnek meg, ezért ál­talában a jobb adottságú gazdaságok­ban magas hozamok mellett Is ked­vezőbb önköltséget lehet elérni. Téves azonban az a nézet, amely szerint e tétel miatt a kedvezőtlen adottságú gazdaságokban nem érdemes a ter­melést fejleszteni. A gyakorlat ugyan­is azt Igazolja, hogy számos ilyen gazdaságban a termelésszerkezet meg­változtatásával jobban lehetne a he­lyi adottságokhoz Igazodni. Arra Is találhatunk példát, hogy a kisebb hozamok bizonyos mérvű jelenléte ilyen gazdaságokban Is gazdaságos lebet, ha a ráfordítások mértéke e szerény hozamokhoz Igazodik, ha nagyobb figyelmet fordítanak a minő­ség javítására, s ezzel az árbevétel növelésére. Itt azonban újabb dilemma Jelent­kezik. Termelési rendszereink, ame­lyek az utóbbi években mezőgazdasá­gunk korszerűsítésének és a hozamok növelésének legfőbb transzmisszióvá váltak, mindenekelőtt a nagy hoza­mokat produkáló technológiákat kép­viselik. Ezek magas állandó költsé­gei viszont nehezen hozhatók össz­hangba a kedvezőtlen adottságú üze­mekben elérhető hozamokkal. • Természetesen az egyszerűbb tech­nológiák hasznosulása ts függ a be­fogadó üzem szervezettségi-szakmai színvonalától. E téren viszont a ked­vezőtlen adottságú gazdaságok na­gyobb segítségre, tanácsadásra szo­rulnának. Ehhez hasonló — a jelen­leginél differenciáltabb — módon kö­zelíthetjük hozamkoncepclőlnkat leg­újabb követelmnéyeinkhez. E példák illusztrálhatják, de teljeskörűen nem mutathatják be azt az árnyaltabb szemléletet, amelynek alkalmazása ré­vén — a szélsőséges igen-nem alter­natívákat elkerülve — mobilizálhat­juk a mostoha adottságok között gaz­dálkodó mezőgazdasági nagyüzemeink termelési tartalékait, ellensúlyozva ezzel a ma még rájuk nehezedő fe­szes gazdasági környezet hatásait. CSIBA LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents