Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-29 / 52. szám

1

1984. december 29.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

13

ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG KÉRDÉSE

Oazdaságvältás nyereségesre

.»•.vmjbhbwvw.'íaw.

••■• ...................................—................"

? Balról: Rudik László, Sípos Béla. id. Bálint Miklós és Papp Gyula, az atsz i elnöke Fotó: Kaszonyi István

Az állategészségügyi telügyelet a korszerű nagyüzemi állattenyésztésnek éppen olyan nélkülözhetetlen része, mint a célszerűen irányított nemesítő- és a tenyésztői munka, a szakszerű állatgondozás, a tudományosan megalapozott takarmányozás stb. A hatékony állatorvosi szolgáltatás nélkül mezőgazdaságunk aligha érhette volna el azt, hogy állati eredetű termékekből önellátóak legyünk. Az állategészségügy érdeme, hogy az utóbbi években sikeresen visszaszorítottuk a veszélyes járványszerű betegségeket, amelyek Nyugat-Európa szerte ma is tizedelik az állatállományokat.

Az állatok elhullása is évről évre csökkenő irányzatot mutat. Szocialista mezőgazdaságunk fennállása óta az idén könyveltük el a legalacsonyabb elhullási veszteségeket, jelentős sikernek számít az a tény, hogy Szlovákia egyetlen járásában sem lépték túl a szabvány által meghatározott elhullási százalékot, járásonként! átlagban csupán 2—3 kirívó eset volt tapasztalható. Míg tíz évvel ezelőtt a sertéstenyésztésben a veszteségek elérték a 12 százalékot, addig az idén mindössze három-négy százalék körüliek voltak. A borjöelhullás is 7—8 százalékról 4 százalékra csökkent. Mindez kétségtelenül az állategészségügy, a tartástechnológia és a tenyésztői munka jó összehangolásának, és az intézkedések betartásának az eredménye. Említést érdemel, hogy az elhullás tekintetében a legkedvezőbb a helyzet éppen a legnagyobb termelékenységet felmutató járásokban, illetve mezőgazdasági üzemekben. A legkisebb állatelhullással az idén a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás, a gazdaságok közül pedig többek között a šenkvicei és az ostrovi szövetkezet dicsekedhetett.

Az elért sikerek természetesen nem adhatnak okot az elégedettséghez. Az állategészségügy területén is akad még bőven tennivaló. MVDr. Štefan Hala dej docens, az Állami Állategészségügyi Felügyelőség központi igazgatójának a tájékoztatása szerint az utóbbi években a legtöbb gondot a helytelen takarmányozás által előidézett betegségek okozták, amelyek az állatok megbetegedésének a kilencven százalékát tették ki. Ezért az állategészségügyi felügyelőség egyik alapvetően fontos feladatköréhez tartozik a takarmányok minőségének és az állatok anyagcsere-folyamatainak a vizsgálata. Ma ehhez kielégítő laboratóriumi hálózat és speciális diagnosztikai módszerek állanak rendelkezésre.

Az elemzésekből kiderült, hogy bár a tömegtakarmányok téli készlete mennyiségben megfelel, minőségük tekintetében komoly problémák merültek fel. Elsősorban az első kaszálatból begyűjtött takarmányok minősége kifogásolható. A szénakészleteknek mindössze 84 százaléka felel meg a követelményeknek, 32 százaléka feltételesen — tehát megfelelő utókezeléssel — használható fel, 4,5 százaléka pedig takarmányozásra alkalmatlan. A szilázsoknak úgyszólván a fele nem felel meg teljes mértékben a követelményeknek, s a készlet húsz százalékának takarmányozását be kellene tiltani. A szenázskészletek esetében sem kedvezőbb a helyzet. Érthető, hogy e komoly problémák áthidalása és a téli időszak minél zavarmentesebb átvészelése érdekében a takarmányok minőségének és összetételének feltérképezése alapján külön takarmányozási programot kell kidolgozni minden mezőgazdasági üzemben. Elsősorban a minőségileg kifogásolható takarmányokat nem szabad a fiatal állatokkal etetni. Pontosan meg kell jelölni, milyen takarmányfélék, melyik állatcsoportok takarmányozásában jöhetnek számításba. Ott, ahol ez még lehetséges, megfelelő kezeléssel, például fertőtlenítéssel, mérsékelni kell a megfelelő takarmányok káros hatását, amely bizonyos mértékben nagyobb menynyiségfi erőtakarmányok adagolásával is ellensúlyozható.

A diagnosztikai laboratóriumok hálózatának a bővítésével arányosan fokozódott az igény e fontos, napjainkban már szinte nélkülözhetetlen szolgáltatás iránt. Mig 1981-ben csupán 95 ezer takarmánymintát vizsgáltak ki, addig az idén az elemzések száma kétmillióra nőtt. Az elemzések ugyanis nemcsak a takarmányozásra való alkalmasságot mutatják, hanem ezek segítségévei a legmegfelelőbb takarmányadagok állíthatók össze a rendelkezésre álló készletből. Am ami még ennél is fontosabb, módot nyitnak a termékek minőségének vagy szennyezettségének a megállapítására, ami napjainkban elkerülhetetlen követelmény. Kassán (Košice) már működik egy központi, korszerűen berendezett laboratórium az élelmiszerekben lévő idegen anyagok kivizsgálására, hasonló laboratórium épül Bratislavában is, ahol majd a takarmányok szennyezettségét vizsgálják. jelenleg a laboratóriumi diagnosztikai eljárások nagyon költségesek, ezért keresik a laboratóriumi vizsgálatok ésszerűsítésének lehetőségét.

Az állategészségügyi felügyelőség alapvetően fontos feladatai között a fertőző betegségeknek a megelőzése szerepel. Hazánkban világviszonylatban is magas szintre emelkedett az állatok védőoltása, amely az egész állatállományra kiterjed. Habár meglehetősen költséges védekezési módról van szó, mégis kifizetődő, mert még mindig kevesebbe kerül, mint az esetleges fertőző betegségek felszámolása, s ezek súlyos következményeinek a kiküszöbölése.

Az utóbbi években azonban egyre több gondot jelent a tehénállományainkban felbukkanó leukózis, amely import tenyészállatokkal lett behurcolva az országba, s jelenleg Szlovákiában a tehénállománynak mintegy 2,5 százalékát érinti. A betegség korai felderítését latens lefolyása nehezítette. Ma azonban a japánok által kifejlesztett immuno-diffúziós teszt — úgynevezett lizateszt — segítségével a leukózis kimutatható. Ez tette lehetővé a betegség felszámolását célzó nagyarányú program kidolgozását. Haladej igazgató elmondotta, hogy a leukózist hazánkban lépcsőzetesen három szakaszban 1990-ig likvidálják úgy, hogy ez a tehénállományt és a termelékenységet a lehető legkisebb mértékben érintse.

Az első, 1985-ig tartó szakaszban feltérképezték a betegség előfordulási gócait, s folyamatban van a leukózis felszámolása a tenyészállományokban, főleg azért, hogy az utánpótláshoz már leukózistól mentes állomány álljon a tenyésztők rendelkezésére. A második szakaszban — 1988-tól 1988- ig — azokat a fertőző gócokat számolják föl, ahol a megbetegedett állatok száma meghaladja az egy százalékot. A harmadik, utolsó szakaszban az összes leuközisos tenyészetek radikális felszámolására kerül majd sor.

A további fontos terület, amelyre az állategészségügy figyelme összpontosul, az a tej minősége. Közös feladata lesz az őstermelőknek a szolgáltatásokkal együttműködve, hogy a talajt, a takarmányt, a tartási feltételeket és az állategészségügyi beavatkozásokat figyelembe véve idegen anyagoktól, káros szermaradványoktól és csíráktól mentes tejet termeljenek. A következő ötéves tervidőszakban olyan tehenészeti telepek üzemeltetésével is számolnak, ahol fokozott állatorvosi felügyelet mellett olyan tejet termelnek majd, amely pasztörizálás nélkül is alkalmas lesz a fogyasztásra. Vélemények szerint már ma is akad minden járásban olyan tejtermelő gazdaság, amely biztosítani képes az abszolút csiramentes tejtermelés igényes feltételeit.

E programra szorosan fűződik a ma még komoly gondot jelentő tőgygyulladásos megbetegedéseknek a megszüntetése, amelynek a következő ötéves tervidőszak végéig öt százalékra kell csökkennie. Jelenleg a lertözéses tőgygyulladás a tehénállományoknak mintegy hét százalékát sújtja.

Az állatok megfelelő egészségi állapotának előfeltételeit azonban a mezőgazdasági üzemeknek kell megteremteniük, elsősorban a megfelelő takarmányozással, valamint a tartástechnológiai és a higiéniai követelmények betartásával. Csakis ezáltal érhető el az állatok jó átteleltetése a termelőképesség jelentősebb csökkenése nélkül.

KLAMARCSIK MARIA

Az abarai (Oborln) szövetkezet dolozói háromezer hektár mezőgazdasáí területen gazdálkodnak. Az elmúlt vtizedben váltakozó eredményeket rtek el. Kedvező időjárási években abonafélékből és szemes kukorícá- 61 hat tonnán lelüli hozamot takaríottak be. Viszont a szélsőséges idő- Srású évjáratokban komoly veszteség olt jellemző a gazdálkodásukra. Azt s el kell mondani, hogy nem mindig ilkalmazhattak megfelelő agrotechní;át, a gépek is elavultak, s így a liányosságok Csák halmozódtak. 1980- >an például nem kevesebb mint 15 nillió korona volt a szövetkezet veszesége.

Az utóbbi években a mezőgazdasági ermelésben komoly javulás állott be. gaz, még hosszú évek szorgalmas nunkájára lesz szükség a kílábalásíoz. Mindenesetre változás tapasztalíató a növénytermesztésben, de legnkább az állattenyésztésben. Már nőst a közgazdasági elemzés során átható, hogy nyereséggel zárják az ívet. Ahogy Papp Gyula, az efsz eliöke mondotta, az 1980-as katasztfo- Eális esztendő után a határ teljesen főnkre volt. A föld termőképességének visszaállítása munkával teli két kemény esztendőt követelt. Ekkor a vízgondjaik is megoldódtak, mert 700 hektárnyi vizenyős területet lecsapoltak. Ennek nagy volt a jelentősége. Korábban rá tudtak menni a földekre, és alkalmazhatták a korszerű agrotechnikát. Az elmúlt két évet már nyereséggel zárták, jóllehet a vízlecsapolást még nem oldották meg komplex módon. Hiányoznak az úgynevezett átemelő állomások. Tudni kell ugyanis, hogy az ország legalacsonyabb pontjáról, Bodrogszögtől légvonalban alig öt kilométernyi távolságra van a határuk. Nos, itt a levezető csatornában egy bizonyos pontig lefut a víz, de onnan át kellene szivattyúzni egy magasabb fekvésűbe, ahonnan szabadeéssel tovább folyhatna. Ez a kérdés rövidesen megoldódik.

Nos, nézzük, hogy a növénytermesztés szakaszán milyen eredményekről adhatunk számot? Kezdjük azzal, hogy búzából például a tervezett 3,8 tonnás hozammal szemben 5,07 tonnás átlagot értek el. Száz kiló búza kitermelési költsége 118,29 koronába ke rült, ami szép eredménynek mondható. A búzának száz kilóját 154,24 koronáért értékesítették. A tiszta nyereség pedig 35,95 korona volt. Hasonlóképpen kedvezően alakult az árpatermesztés költsége is, ahol száz kilónként 27,99 korona volt a nyereség. Cukorrépát az idén száz hektáron termesztettek. A hozam hektáronként 32 tonna körül alakult. A cukortartalom 13,6—14,5 százalék között mozgott. Itt is komoly nyereségre lehet számítani, mert a cukorrépát komplex gépesítéssel termesztik. A kukoricából a tervezett 4,6 tonnás átlaggal szemben elérték az 5,5 tonnás átlagot, ami szintén hoz néhány százezer korona nyereséget a szövetkezetnek.

Arról, hogy miként sikerült a jövő évi bő termés megalapozása, a határszemlén személyesen is meggyőződhettem. Közben néhány traktorossal is elbeszélgettem.

A negyvenkilenc éves Sipos Béla ekképpen nyilatkozott: — Segédmunkásként kezdtem, de 1959-ben tanfolyamon vettem részt, ahol megszereztem a jogosítványt a traktorra. Az idén a szélsőséges időjárás miatt három héttel eltolódtak az őszi műnkák, de ezt igyekeztünk nagyobb odafigyeléssel, minőségi munkával pótolni.

# Mióta dolgozik a közösben?

érdeklődtem Bálint Andrástól.

— Én 17 évet dolgoztam le a szövetkezetben. De mivel nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna, elmentem. A vaján! (Vojany) villanytelepen dolgoztam. Nagyon örülök, hogy 14 év után visszafogadtak. Meguntam az örökös ingázást. Hat hónapja dolgozom újra a szövetkezetben, és mondhatom, nem bántam meg, hogy visszajöttem. A számításomat megtalálom. Négy év van hátra a nyugdíjhoz és munkámmal szeretném bizonyítani, hogy kiérdemeltem a tagság bizalmát.

A huszonhat éves Rudik Lászlónak is volt mondanivalója:

— Traktorosnak és kombájnosnak tanultam ki, hogy most segédmunkás vagyok, azt az italnak köszönhetem. Nagyon szeretem a sört, és az egyik alkalommal néhány üveggel megittam. Hát egy évre elvették a traktorvezetői jogosítványomat. No, de csak még egyszer adják vissza, biztos, hogy munkaidő alatt számba nem veszek alkoholt. Tudja, mit jelent az, hogy egy évig az ember nem ülhet a volán

' mellé? Azt сэак én tudom.

Erre Papp Gyula is jót nevet és fennhangon mondja, hogy a tandíjat mindenkinek meg kell fizetnie.

A továbbiakban az elnök elmondotta, hogy az ősz folyamán 320 hektáron elvégezték az istállótrágyázást és 540 hektáron a meszezést, sőt talajlazítást is végeztek 168 hektáron. Az őszi mélyszántást a tervezett határidőig befejezték.

A talaj termőképességének javítására az abarai szövetkezetben komplex tervet dolgoztak ki. A tervben sző van további vizenyős területek lecsapolásáről és nem kevesebb mint ezer hektár területen az öntözőhálózat kiépítéséről, optimális nagyságú parcellák kialakításáról stb. És ha mindezek megvalósulnak, akkor a növénytermesztés szakaszán több mint húsz százalékkal növelhető majd a termelés.

Befejezésül el kell mondanom, hogy az állattenyésztés szakaszán is komoly változások tapasztalhatók. A fejlesztési terv következetes megvalósításának konkrét eredményei mutatkoznak. így például amíg 1980-ban 1700 szarvasmarhát, ebből 430 tehenet tartottak, addig Jelei,leg már 2100 szarvasmarhájuk, s ebből 510 darab tehenük van. A sertésállományt ötszáz darabbal csökkentették, de a juhászaiban a törzsállományt 230 darabbal bővítették. Takarmányuk is van elegendő télire. De ami a legfontosabb, végre-valahára ez az ágazat Is nyereséggel zárja az évet. A fokozott erőfeszítésnek, a jó irányításnak és munkaszervezésnek megvan tehát az eredménye.

ILLÉS BERTALAN

Gondoláink a 7ooliŕok Alkalmazásáról

Régen Egyiptomban, napjainkban a japánok és az indonéziaiak kis területekről szinte csodálatra méltóan nagy termést takarítanak be, kőzetliszt használatával. Európában ezek a készítmények kevésbé ismertek. Pedig ahol kőbányák működnek, ott a hulladékanyagokat kiválóan fel lehetne használni talajjavító célokra.

Természetesen, nem minden kőzet alkalmas erre, azt az összetétele határozza meg. A követ apróra kell darálni, de a túl finom kőliszt a talajt eliszaposftja. Leggyakrabban kétféle kőlisztet, bazaltot és gránitot használnak. Svájcban például a kettőt elegyítve, egyszerre szórják. A kezelt talajon termelt növények termésmenylsége nő, a termék fzesebb lesz, s eltarthatósága is növekszik.

Régen a toka jhegyaljai és a keletszlovákiai szőlősgazdák körében terjedt el, hogy kapáláskor a nagyobb fehér kődarabokat kihordták a mezsgyére. Azután a kövek egy részéből támfalat, vagy ahogy arrafelé elkeresztelték, garádut raktak. A maradékot pedig az utolsó kapáláskor augusztus elején vísszahordták és a tőkék közé rakosgatták. Érdekesség az is, hogy azt a földet tartották nagyobb becsben, amelyik felszínén a Nap fényében sok kődarab fehérlett. Ma már ez a szokás kikopott, viszont megszületett a népi megfigyelések tudományos magyarázata.

Az erre található köveknek két tulajdonságát hasznosították a szőlősgazdák. Esténként a leszálló harmat, tehát a nedvesség hatására a kövek hőt termelnek, így éjszakánként a tőkék között egészen sajátos mikroklíma alakul ki. Napközben pedig a kövek kitűnő fényvisszaverő hatása érvényesült. Ha sok kődarab tarkította a föld felszínét, vízparti fényviszonyok teremtődnek a szőlőültetvényekben. A garádot is a fényhatás növelése érdekében építgették. Mindezt a természetes zeolit ásványok hatása eredményezte, amelyek többnyire vulkáni utőmüködés termékei.

A zeolltot 1750-ben fedezték föl Svédországban, de mostanáig megmaradt ásványtani érdekességnek. A természetes zeolitok föltárásáról hazánkban az első tudományos információk 1976-ban jelentek meg. Fő lelőhelyei a Vranov nad Toplou-l járásban Nižný Hrabovec közelében vannak. Az itt végzett geológiai kutatások egyértelműen bizonyítják a több millió tonna mennyiségű feltárható zeolit előfordulását.

„Hogy valójában mit is tud a zeolit“, ezzel a kérdéssel a világ országainak számos tudományos kutatója, továbbá a természet és agrártudományokat oktató felsőfokú intézetek százai foglalkoznak.

A természetes zeolitok hazánkban történő felhasználását vitatta meg a múlt év őszén a Csehszlovák Tudományos Társaság Szlovákiai Tanácsának Szilikátipari Társasága, a Košicén székelő Keramikai Üzemek nemzeti vállalat, a Kassai Állategészségügyi Főiskola közös szervezésében lezajlott nemzetközi konferencia.

Ezen a fórumon a hazai szakemberek mellett neves külföldi szaktekintélyek előadásaira is sor került. A konferencián elhangzott fölszólalások a természetes zeolitok jövőbeni sokrétű felhasználását sejtetik. Az állattenyésztés és a növénytermesztés terén egyaránt hihetetlenül nagyok a lehetőségek. Külföldön az építő- és papíripar a legfőbb fölhasználó.

Közismert, hogy a Föld egyes, természetes zeolitokat tartalmazó talajain híres aromás növényeket termesztenek sikeresen. A hírneves grúz tea termőhelye is zeolitos területekhez kötődik. Bulgáriában a Marica völgyben terem a legillatosabb rózsa. Az igazán jó tokaji bor és a legtüzesebb vörös borok egyike, az Egri bikavér is zeolitos területeken termett szőlőből készül. Nyugat-Európában a Rajna vidéki szőlőültetvények ugyancsak erről nevezetesek.

A zeolitok a talajjavításban is sikerre vezethetnek. A bennük lévő nyomelemek visszaállítják a talajtápanyag arányát, javítják a vízháztartást, gátolják a szerves és műtrágyák kimosódását.

Ismeretes, hogy az iparszerű állattenyésztés során az állatoknál gyakran jelentkezik a természetes ásványi anyagok hiánya, ez pedig a betegségekkel szembeni ellenállóképességet befolyásolja. A zeolit adagolásával a hiánybetegségek megszüntethetők.

A felsorolt pozitív tudományos eredmények nem Jelentik azt, hogy a zeolit felhasználásával kapcsolatos kutatások befejezettnek tekinthetők. Ellenkezőleg, még hosszú és szívós munkára van szükség a természetes zeolitok valamennyi tulajdonságának a megismerésére és ezen keresztül a reájuk támasztott konkrét igények kielégítésére, valamint a gyakorlatban való alkalmazásukra és hasznosításukra.

Dr. Alaksza János mérnök