Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-29 / 52. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 14 1984. Secemíiep 29, A vadászat íialyzetelemzése, távlati leryilnek megvalásitása Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma ebben az évben értékelte a vadgazdálkodásban elért eredményeket. A vadgazdálkodás terén a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak szellemében a legfőbb feladat a természeti feltételeknek megfelelő vadállományt következetes gondoskodással, tenyésztési intézkedésekkel, a vadászterületek vadeltartó képességének növelésével megőrizni a vad jó egészségi állapotát, javítani a trófeák minőségét, emelni a vadhús mennyiségét, jobban kihasználni a vadbőrben és egyéb melléktermékben rejlő tartalékokat. Ebbe a munkába, e feladatok teljesítésébe minél több dolgozónak kell bekapcsolódnia. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy jó úton halad a vadgazdálkodás, a természeti erők és az emberi munka jobb kihasználásával fel tudjuk tárni a termelési tartalékokat. A vadászat terén az ötödik ötéves tervidőszak elején készült el az első átfogó, távlati terv, amely 1985-ig, illetve nagyvonalakban 1990-ig szabta meg a fejlődés céljait és útját. Közben sokat változtak a természeti feltételek, előrelépett a vadászati tudomány, és mindez megkívánta az alapvető forrásmunka felülvizsgálatát és módosítását. Ebben a munkában tekintetbe vették a társadalmi igényeket és az egyes gazdasági ágazatok jogos kívánalmait. A vadászat irányítása az állami szervek feladata. A járási és kerületi nemzeti bizottságok legfelső vadászati irányítását a MÉM látja el. A központi irányító munkából a 23/1962. számú vadászati törvény értelmében a Szlovákiai Vadászok Szövetsége is kiveszi részét választott szervei és 42 ezres tagsága útján. Az SZSZK-ban az egész vadászterület 77 százalékát a vadásztársaságok, 19 százalékát az Állami Erdészet szervezetei, 4 százalékát pedig más intézmények látják el. A vadállomány általában jónak mondható, habár az egyes vadfajok elterjedésében viszonylag nagyok a különbségek. Az előirányozott létszámot alaposan túllépi a gímszarvasok és a vaddisznók száma. Ez bizonyos ellenszenvet kelt az erdészekben és mezőgazdászokban, mert növekedtek a vadfajok által okozott károk. Jó irányú fejlődést mutat a dámszarvas és a muflon állománya. Az őz az utolsó ötéves időszakban megfogyatkozott. A mezeinyúl és a fácán állományának csökkenése viszont a vadgazdálkodás legégetőbb kérdése. A ritka vadfajok közül tovább csökken a túzok, a siketfajd és nyírfajd száma. A nagy ragadozók (medve, farkas, hiúz) és a zergék száma viszont emelkedőben van. A gazdaságilag fontos vadfajoknál 1990-re a következő állományt kell elérni (összehasonlításul zárójelben az 1984 tavaszi tényleges törzsállományt is közöljük): gímszarvas 20 ezer (26 ezer hétszáz), dámszarvas 4 ezer (3 ezer 130), őz 75 ezer (60 ezer 700), muflon 3 ezer (3960), vaddisznó 9 ezer kilencszáz (16 ezer), mezeinyúl 350 ezer (232 ezer), fácán 300 ezer (160 ezer). Amennyiben a fenti állományt sikerül elérni, akkor a következő terítéket lehet a jövőben elvárni: gímszarvasból 6 ezer darabot, dámszarvasból ezerkétszázat, muflonból 900-at, vaddisznóból 11 ezer ötszázat, mezeinyúlból 200 ezret, fácánból 200 ezret. Az egészséges, jó minőségű, erős trófeát viselő vad állományának elérése a legfőbb feladat. A többi mind csak azt a munkát segíti és egészíti ki. A MÉM jelentése szerint a feladatok a legközelebbi öt, illetve tíz évben a következő témakörükre oszthatók fel: ф megoldani a vadtenyésztésnek megfelelő vadászterületek felosztásának és határvonalainak problémáit; О biztosítani kell a vadászterületek minősítését és a tenyésztési körzetek munkáját; 0 kidolgozni az egységes vadászati tervezetet és az egyes vadászterületek távlati tervezésének módszerét; 0 a vadeltartó képesség javításának érdekében az egész vadászterület 0,5—0,8 százalékának megfelelő nagyságú vadföldet biztosítani; 0 a trófeás vad minőségét lényegesen javítani, s emelni az érmes trófeák arányát. Következetesen betartani az állományjavító válogató vadászás elveit, javítani a csülkös vad táplálkozási lehetőségeit; 0 új vadtelepítésnél csak a legjobb törzsekből szabad áttelepíteni; 0 egységes terv szerint tovább fejleszteni a fácántenyésztést és végrehajtani a nemesítési programot. erre megvannak a feltételek, ét kell térni az intenzív fácántenyésztés módszereire; 0 a ritka vadfajok egyedeit következetesen védeni, s befejezni a túzokfarm építését. Törvényesíteni a siketfajd és a nyírfajd rezervátumait, s a nagy ragadozók vadászatát egységesen szabályozni; 0 minden lehető tartalékot kihasználni a vad etetésére, s jobban hasznosítani a vadföldeket; 0 az apróvad telepítését tervszerűen végezni, mindezt csak szelektált, élő vaddal; 0 a vadlétszám elérésében anyagilag érdekeltté tenni a mezőgazdasági üzemeket; 0 az állami egészségügyi szerveket a legnagyobb mértékben be kell vonni a vad egészségét célzó munkákba; 0 a keresletnek megfelelően fokozni az élő vad befogását és exportálását, a devizabevétel emelése érdekében a külföldiek bérvadásztatását; 0 biztosítani a vadászati kutató és tudományos munka elvégzését. Kiegészíteni az Antoli Vadászati Múzeumot és a Žiari Vadászati Preparatóriumot; 0 átértékelni és irányítani kell az SZVSZ tagösszetételét; 0 új, tudományos alapokra fektetni a vadászok képzését; 0 a szocialista társadalom szükségeihez mérten átdolgozni a vadászati jogi előírásokat. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint az SZLKP behatóan foglalkozik a vadgazdálkodás helyzetével és problémáival. A szlovákiai vadászok nagyra becsülik ezt az érdeklődést és a támogatást. Társadalmi munkával az SZVSZ 42 ezer tagja bizonyítani kívánja, hogy méltó arra a bizalomra, amellyel rájuk bízták az értékes vadállomány megőrzését, gyarapítását és gazdasági kihasználását. Az előlegezett bizalmat munkával és eredményekkel kívánják viszonozni. KIRNER KAROLY, erdőmérnök EeMt he Vizeink élővilágának céltudatos védelmével a természet biológiai egyensúlyának fenntartását segítjük elő. Ha pedig a halgazdálkodásra szűkítjük le a témát, szólnunk kell a halak szaporodásának mesterséges szabályozásáról, étkezési kultúránkban betöltött szerepéről, és nem utolsósorban egy egészséges kedvtelés, a sporthorgászat jelentőségéről is. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás halban bővelkedő élővizei jól ismertek. Évente többszáz hazai és külföldi vendéghorgász keresi fel a kurinci (Kurinec), a cslzi (Cíz), az ožďanyi és a Vyšný Skalník-i víztárolókat, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. A Szlovákiai Horgászok Szövetsége rimaszombati helyi szervezetének pedig 890 felnőtt és 2X0 ifjú -tagja keres és talál a vizek mellett hasznos elfoglaltságot, kikapcsolódást. Az összesen hetven hektárnyi horgászterületen főleg pontyot, csukát és fogast nevelnek. Tavaly például nyolcezer kilogrammal halasítottak és ebből hozzávetőlegesen húsz tonna akadt horogra. A rekordfogást egy 14 kilós 115 centiméter hoszsú ponty jelentette. Az idén ősszel 8 ezer 400 kg kishallal gazdagították a vizeket a jövő esztendei horgászsikerek megalapozása érdekében. A halasításért és az etetésért a horgászgazdák a felelősök, az élelmet az SZHSZ-től kapják térítésmentesen. Olykor-olykor még a szervezet anyagi eszközeiből is hozzájárulnak a költségek fedezéséhez, hogyha az előző évben nagyobb mértékű volt a halfogás. A haleledelt részben a mezőgazdasági üzemektől kapják, a szövetkezetektől, valamint a sörgyártól a társadalmi munka értékében. Annak ellenére, hogy a halasítás kevesebb teendőkkel jár, mint például a vadnevelés, azért a horgászok is kiveszik részüket a tialtenyésztéssei együttjáró, vagy pedig azzal kapcsolatos teendőkből. Amint már említettük, a munkacsúcsok idején segítenek a mezőgazdasági üzemeknek, tisztítják, fásítják és kaszálják a tavak környékét A nyolcadik ötéves tervidőszakban saját balnevelő létesítését tervezik. A Z-akcíó keretében már az idén elkezdték, s a jövő évben be is fejezik a kurinci tó partján álló horgászház felújítását, amelyben másodosztályú étterem, szálloda, kávéház és uszoda is lesz. Erre a célra 1 millió 300 ezer koronát fordít a szervezet. Eddig csak a víztárolók halállományát vettük számba. A folyóvizek, szennyezettségük miatt, horgászati Idősebb Tamás László több mint 11 kilós pontyzsákmányával szempontból csak kis jelentőséggel bírnak. A Sajó már szinte teljesen holt folyó. A Rimának a felső szakasza szennyezett, főleg a cukorrépakampányt követően, amikor a feldolgozó -gépsorokat mossák. A Hnúšfai Likőrgyár is apasztja, roncsolja a folyó élővilágát. Csupán két patak őrzi még természetes üdeségét, forrástisztaságát. A Nagyszuháni és a Balog, amely egy újabb víztároló építése miatt hat kilométerrel lett rövídebb. Az előbbi pontyos, az utóbbi pedig inkább pisztrángos. A Balog egyik mellékágában ivadékokból nevelik a legízletesebben elkészíthető halcsemegét. Ezen a helyen a horgászás is tilos. Amikor a halak elérik a húsz centiméteres átlagot, kifogják azokat és áttelepítik a főágba, ahdl már engedélyezett a csalizás. Fennáll azonban egy bosszúságos helyzet. A patak víztárolóba való folyásánál nem építettek — de rövidesen pótolják a mulasztást — védőgátat, amely megakadályozná az állóvízből, a pisztrángivadékok fejlődésére és szaporodására káros pelyvahalak feljutását. A halak egészségi állapota kifogástalan — állapította meg Ondrej Trocha, a szervezet elnöke. Évente mintegy száz kilogramm haltáppal kevert Rupín antibiotikumot szórnak a vizekbe. Az elhullás elenyészően csekély. Az ősz folyamán megtörtént a halak beetetése. A téli időszakra csupán egyetlen teendő marad: a befagyott víztárolók vastag jégpáncélján szellőztető-lékeket vágni. A vezetőség következetesen ügyel az alapszabályok pontos betartására. Negyvenkét tagú csoport teljesít ellenőrző szolgálatot. Nem sikerült azonban még elérniük, hogy az év végén valamennyi tag beszolgáltassa fogásnaplóját. Tpvaly ezért, e kedvezőtlen állapot felszámolását célzó, hatásosnak bizonyuló módszert vezettek be. Az alapszabály-módosítás értelmében csak a fogásnapló ellenében adták ki az elkövetkezendő évre szóló horgászengedélyt. Hetvenen szögre akaszthatták egy évre felszerelésüket. Az’ Idén — várható volt — már jóval kevesebben mulasztották el legalapvetőbb kötelességüket teljesíteni. Évente körülbelül kilencvennei növekszik a tagság létszáma. A járási pionírház keretében, valamint az alapiskolában működik horgászszakkör. A pionírhorgászok tábora évről évre nő, ezért az új rendelet szerint a tanulók csak a pedagógusok ajánlásával (kiérdemelten} lehetnek a szakkör tagjai. Az eredményes horgászáshoz azonban nem elég csak az engedély és a megszállottság hanem jó felszerelésre is szükség van, s ezt bizony Rimaszombatban, de még a környék városaiban sem lehet beszerezni. Nehezményezik is a horgászok, hogy a szaküzletek inkább hiánycikkboltok, és ezért csak országjáró Ismerőseik jóvoltából jutnak felszereléshez. Ám reménykednek, hogy kérésük — amelyet e cikk végén visszhangzunk: lássák el jobban a szaküzleteket — nem marad csak pusztán óhaj. Korcsmáros László A halastó lehalászása. Balról Manczal Ferenc, Rózsár János és Tóth Vladimir látható Jói gazdálkodtak A galántai (Galanta) horgászszervezet két halszaporító tavát patak szeli át, s ez azt jelenti, hogy tavasszal könnyebben fel lehet fogni a vizet, ősszel pedig le lehet csapolni, ami nagyban megkönnyíti a lehalászást. Az idén azonban csak az egyik tavat halászták le, mivel a Nebojsa melletti halszaporitóban — eddig még ismeretlen okból — halmérgezés következtében huszonöt métermázsa ponty és pontyivadék pusztult el. Tavasszal összesen húsz métermázsa 0,20—0,40 kilogrammos pontytelepítést végeztek. Az idei eredmények rendkívül jók, mert ötvenkét métermázsa pontyot fogtak ki és szállítottak a szervezet halastavaiba, Sládkovicovóra, Nagygurabra (Veľký Grob), Nádszegre (Trstice) és más községekbe, ahol hetente átlagosan két alkalommal megengedett a horgászás. Az 1200 szervezett horgász ki is használja ezt az alkalmat és szívesen tölti szabadidejét a halastavaknál. A pontyoknál elérték a négyszeres növekedést, s ez azt jelenti, hogy az elhelyezett, betelepített 0,30 kilogrammos ponty novemberre már jóval meghaladta az egy kilogrammot. A horgászok szerződés alapján megkapják a Sládkovičovói Konzervgyártól a kiselejtezett cukorborsót, s ez nagy segítséget jelent az etetésnél. Jól tudjuk, hogy a pontyok az állóvizeket kedvelik, amelyeknek puha, iszapos vagy homokos feneke van, s ez bőségesen tartalmaz férgeket, rovarokat. A galántai halszaparító is nagyon jó körülményeket nyújt a szaporításra, mivel a tavon a patakvtz átfolyása csak kis mértékben befolyásolja a vízmozgást. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy ebben az évben a harcsa szaporításával is próbálkoztak. Többszáz 8—12 centiméteres nagyságú harcsát vehettek ki ennek köszönhetően a szaporítőból, s helyezhettek át más vizekbe. Kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinánd Amikor egybekellek, boldogok voltak. De a boldogság, a szerelem is olyan múlandó, mint maga az élet, így ne csodálkozzunk rajta, hogy szerelmüket kikezdte az ősi ellenség, a megszokottság és az unalom. A férfi tagja volt a helyi vadásztársaságnak és hétvégeken kiköltözött az erdőbe, ott sütögette patronjait. Így ment ez vagy két esztendeig és egész szép trófeaqyüjtemény került a falra, leginkább őz- és szarvasagancsok. Meg kell hagyni, az asszony hősiesen tűrt, ameddig lehetett, de hát a pohár is betelik egyszer. Mivel a férjecske nem volt hajlandó a felesége szoknyája mellett tölteni a hétvégeket, az asszony kárpótlást keresett. „Ha te, kedves férjecském az erdőben sütögeted el a patronjaidat, nem idehaza, akkor én megcsallak téged, mert régi a mondás, de igaz, a virág csak addig virul, amíg öntözik, te viszont nem törődsz velem“ — morfondírozott magában. Es úgy is lön, ahogyan tervezte. Szép csöndesen felszarvazta kedves férjurát. Egy láthatatlan aganccsal több lett tehát a gyűjteménye. A vadász nem volt huta ember és jó szimatja volt. Egy idő múlva feltűnt nekt, hogy az asszonya nem zsörtölődik úgy, mint régen, ha a vállára akasztja a fegyvert. Eleinte csak a fejét csóválgatta, később azonban megejtette a gyanú. Egy szombat estén váratlanul betoppant és együtt találta őket. Az első pillanatok tébolyában fegyver után nyúlt, de szerencsére idejében észhez tért. Nagy dörgedelmek között kikergette a csábítót, a feleségét pedig jól elagyabugyálta. A házasság természetesen kátyúba esett. A férfi beadta a válókeresetetj A tárgyalás simán zajlott le, abban is megegyeztek, hogyan osztják meg a közösen szerzett vagyont. Csak a vadásztrófeák elosztása okozott a bíróságnak átmeneti nehézséget. Nem tudták eldönteni, jár-e az asszonynak a fele trófea vagy sem. Tudniillik a férj ezt kedvtelésével szerezte, nem a munkájával. Addig vitatkoztak, amfq az asszonyka eldöntötte a kérdést. — Lemondok a trófeáról — jelentette ki. Ezt azért teszem, mert tudom, hogy a férjem mennyire ragaszkodik szarvaihoz. A bírák jelentőségteljesen pillantottak egymásra. Szemük sarkában. ott bujkált a mosoly. A közös vagyon békességgel megosztatott. DÉNES GYÖRGY Jó közösséget alkotnak Ä iukanényei (Nenince) Vörös Lobogó nevet viselő vadásztársaság közel háromezer hektáron gazdálkodik. Lukács János tíz év 6ta tölti be az elnöki tisztséget. Tőle tudtam meg, hogy a hatvanas években gazdag apróvadállománnyal rendelkeztek, sőt még külföldi vendégvadászok meghívására is nyílt alkalmuk. Ma már viszont olyannyira megcsappant az aprúvad száma, hogy teljes erejükkel kénytelenek ennek védelmére különböző intézkedéseket foganatosítani. A vadásztársaság nagyon jól együttműködik a helyi egységes földművesszövetkezettel, amelytől a nevét is kölcsönözte. A tagok rendszeresen bekapcsolódnak a mezőgazdasági munkákba, s főleg a nehezen hozzáférhető területek kaszálásával tesznek jó szolgálatot a szövetkezetnek. Nagy figyelmet fordítanak a vadetetők karbantartására, minden vadásznak megvan a kijelölt területe, amelyen felelős az etetők ellátásáért. A vadásztársaság közösségi élete is példás. Önerőből épített vadászlakjukban szívesen vendégül látják a vadásztársakat. Gyakran rendeznek lövészversenyeket, az évente hagyományosan sorra kerülő vadászbálhak pedig az egész környéken jő híre van. BODZSÁR gyula Lukács János
