Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-29 / 52. szám
•SZABAD FÖLDMŰVES 1984. ÖecemSer 39. Eredmények, tervek A fennsíki legelők legjobb hasznosítója a juhállomány Fotó: Hoksza I. ámos párthatározat atal a gyepterületek intenzív kihasználásának, valamint a helyi adottságoknak megfelelően a legeltetés kiterjesztésének a szükségességére. A legelő nagyszerű lehetőséget teremt a húshasznú szarvasmarha tartására. Egy karámmal, etető-itatóhellyel, esetleg a legelő bekerítésével kész a húsmarhatartás beruházása. A rozsnyói (Rožňava) járásban nem egy gazdaság van, ahol kitűnőek az adottságok a marhahústermelésre. Csak éppenséggel mozdulni nem tudnak, mert ahol sok a füves terület, ott rendszerint mostohák a gazdálkodás körülményei. Nem találkoztam még állattenyésztővel, aki nem panaszkodott volna az állattartás gazdaságosságával kapcsolatban. — A gabonát ősszel elvetjük, majd a tenyészldő folyamán elvégezzük a növényápolási munkákat és várjuk az aratást. Ha kedvez az Időjárás, gazdag termést takaríthatunk be, s ez szépen Jövedelmez a gazdaságnak. Nem így az állattenyésztés. Hajnalban és késő este, hétköznap és vasárnap dolgozunk, óvjuk az állatok egészségét, s mindezért roppant szerény a jutalom a gazdaság számára. Az állattenyésztési szakágazat éppen csak fenntartja magát — összegezi a panaszokat a pelsőct (Plešivec) szövetkezet főállattenyésztöje, Gordon László állatorvos. Pelsőcön mégsem mondanak le az állattartásról. Tejet, húst termelnek. Az idén például S58 tonna marha- és sertéshúst meg másfél milliú liter tejet értékesítenek. — Tartalék akad még bőven — fejtegeti az ágazatvezető —, de nagyobb hasznot csak közvetve lehet elérni. Az bizonyos, hogy a növénytermesztés sokkal jövedelmezőbb az állattenyésztésnél. Ha egy gazdaságban nagy az állatállomány, akkor a növénytermesztés nyeresége rámegy az abrakra. Innen csak egy kiút létezik: csökkenteni kell az erőtakarmány-fogyasztást. Persze nem úgy, hogy egyszerűen kevesebbet rakunk a jászolba, mert akkor se tej, se hús nem lesz. E gazdaságban a természet is kínálja ezt a lehetőséget. A völgyben dús rétek vannak. Az 1900 szarvasmarha szálas takarmányának nagyobb része itt terem. A húshasznú állatok tavasztól őszig legelnek a nagy kiterjedésű fennsíki karszt-legelőkön, s a tejelő tehenek Is sok réti szénát ropogtatnak. — A szarvasmarhatartás jövedelmezőségét a gyepgazdálkodás határolja be — állítja Gordon László. — Nem új felfedezés ez. Mostanában is éppen eleget beszélünk róla. Az a baj, hogy kevesebbet cselekszünk, és nemcsak lustaságból. Az intenzív gyephasznosítás előtt rendbe kell tenni a réteket, legelőket, aztán hozzátartozik az öntözés is- Mind a kettő nagyon drága. Egyszerűen nincs annyi pénzünk, hogy a tartalékok felismerését tettek kövessék. De más környezetvédelmi jellegű probléma is akad. TlZDEKÄS SÜLYGYARAPODÄS Tavaly négyszáz, az idén hatszáz, távlatilag pedig ezer darab hízőmarhát tartanak a gazdaságban. Ebből négyszázat egy FIDLOT-típusú istállóban napi 53 dekás — a járásban a legalacsonyabb — napi súlygyarapodással. A magyarázat: az év első hónapjaiban nem volt elegendő takarmánya a gazdaságnak. A fennsíki legelőkön tartott állatok esetében még ennél i$ gyengébb, mindössze tiz dekás napi súlygyarapodást értek el. Indoklás: az itatóhely és a legelő között naponta nehéz terepen, hosszú utat kell megtenni az állatoknak. De ez csak az egyik oldala az éremnek. A tényékhez tartozik az is, hogy a pelsőci fennsíkon — természeti rezervátum lévén — nem lehet gyepfelújítást, sem tápanyagutánpótlást, így műtrágyázást végezni. Tájvédelmi szempontok miatt a legelőtisztítást, de még a karámépítést is betiltották. Ilyen korlátozott feltételek mellett nem lehet intenzív legelőgazdálkodást folytatni, avagy olcsó takarmányon húst termelni. Eddig mintegy száznyolcvan előbasi üszőt is kihajtottak a legelőkre, de ezek legeltetéséről a jövőben le kell mondaniuk a növekvő juhállomány javára. A hízógulyát azonban az elkövetkezendő években is felhajtják és póttakarmányozás segítségével próbálják majd elérni a 35—40 dekás napi súlygyarapodást. De még így is gazdaságosabban állítható elő a marhahús, mint a „bentlakásos" FIDLOT-ban. SZAKASZOS LEGELŐK A LÁTHATÁRON Az új szakembergárda tavasszal hozzálátott az alacsony termelésű tehénállomány intenzív selejtezéséhez. A kétezer literen aluli fejési átlagúakkal kezdték, a jövő évben ötszáz literrel „magasabban“ folytatják. Mivel a nagy selejtezés miatt saját szaporulatból nem tudták feltölteni az állományt, ezért Csehországból vásároltak nagy termelőképességű szülőktől 63 darab cseh vöröstarka vemhes üszőt. Az utánpótlásra 170—180 üszőre lett volna szükség; a nyitott állatforgó miatt a jövőben is számolnak üszők vásárlásával. Az állomány alapját a szlovák tarka szarvasmarha alkotja majd. Jelenleg egyedenkénti évi átlagban 2500 liternél tartanak a tejelékenységben. Az évtized vége felé el akarják érni a háromezret. Ennek biztosítása érdekében nagy kiterjedésű szakaszos legelőket létesítenek a gazdasági épületek közelében. A teheneket három gazdasági udvaron és öt — egy K-200-as és négy K-98-as típusú — istállóban tartják. Valamennyi állatot legeltették az idén, így azok 30—40 kg zöldtakarmányhoz jutottak naponta, amit még 10—15 kg lucernával és némi erőtakarmánnyai egészítettek ki. Tejeladási tervüket a tavalyi valósághoz képest 155 ezer literrel növelték. A járásban egyedül ők értékesítették a tej összmennyiságét első minőségben. A tej zsírtartalma is náluk volt a legmagasabb: 3,78 százalék. Aktívan hozzáláttak a higiéniai intézkedések megvalósításához, elsősorban a tőgygyulladás megelőzése érdekében. Bevezették a jodonalos fertőtlenítést. Rendbehozták a tejházakat. Szakszerű tenyésztési módszereket dolgoztak ki. Am a technológiai intézkedések mit sem érnek, ha nincs aki betartsa ezeket. Buzdítani kellett az embereket, bár korántsem érték el vele a kívánt hatást, mert az állattenyésztési dolgozók közül többen nem érik el a megkövetelt szakmai színvonalat s nehezen fogadják be az új dolgokat. Pedig ösztönzőbbek lettek a jutalmazás módszerei, a munkakörülményeken Is sokat javítottak az elmúlt évek folyamán. Felújították a szociális helyiségeket. A patakokba folyó trágyalé felfogása azonban még mindig megoldatlan ás súlyos problémát jelent. IGÉNYES TAKARMÄNYPROGRAM Hosszú évek óta az idén biztosították be első ízben az egy számos állatra tervezett, szénaegységre átszámított 2,7 tonnás téli takarmányszükségletet. Annak ellenére történt mindez, hogy több Idültté vált problémát még mindig nem sikerült megoldaniuk. Például: a szálas takarmány betakarításához kevés a gépi munkaeszköz, magas az állatsűrűség a gazdaságban, a vetésforgó kialakításában az állattenyésztés érdekel csak másodlagosak. A tél folyamán, ásványi sók hozzáadásával pászított formában kapják a takarmányt az állatok. A hízóbikák 7 kg takarmánypogácsát, 5 kg szilázst, 2 kg pácolt, zúzott kukoricát és egy kiló szecskát kapnak. Az egyedenként adagolt 5 kg silókukoricával, ugyanennyi szenázzsal, 7 kilogramm takarmányrépával és 3 kilogramm szénával biztosítják a 7—8 literes napi fejési átlagot. A bikaborjakat kéthetes koruktól Brezomixen hizlalják, s ezzel 1,2 kg-os átlagos napi súlygyarapodást érnek el. KÖVETKEZTETÉSEK, tanulsäglevonAs Egy évtizedes lemaradást kell felszámolnia az egy esztendeje megválasztott új vezetőségnek. A rengeteg probléma sűrűjében már látszanak a tisztásokká ritkuló csapások. Oj eredmények születése jelzi a céltudatos erőfeszítések hatását. Persze sok mindenben még csak az alapozásnál tartanak. Igényesebb elképzeléseik megvalósításában a problémáktól meg- * szabadulva léphetnek majd előre. Mindenesetre van rá remény, hogy ezen a tájon az elkövetkezendő években kibontakozik az adottságoknak megfelelő és azokat maximálisan kihasználó szarvasmarhatartás. Korcsmáros László Ésszerű és gazdaságos megoldásnak mutatkozik a farm melletti legelők létesítése Fotó: M. Santa Az efsz-ek X. országos kongresszusának tájából MICHAL В 0 N A AGRÁRMÉRNÖK, A STARÝ TEKOV-I EFSZ ELNÖKE Pártpolitikánk egyik legfontosabb stratégiai irányvonala — az alapvető élelmiszerekből valú önellátás — megvalósítása érdekében adottságaink között megkülönböztetett figyelmet szenteltünk a talajvédelemnek, a földterület stabilizálásának és a talajok termőképessége javításának. Annak ellenére, hogy az utóbbi években az építkezési beruházásokra — a TlmaCei Szlovákiai Energetikai Gépipari Válallat bővítésére, valamint a Mohi (Mochovce) Atomerőmű építésére — számottevő területeket vontak el a mezőgazdaságtői, sikerült a termőterületünket az eredeti szinten megtartani, sőt különböző talajjavító munkák jóvoltából növeltük a 'szántóterületet. Igazolja ezt az a tény is, hogy 1980-tól a szántóterületünk 38 hektárral bővült. A termőterület stabilizálását Illetve bővítését elsősorban a régi elavult szőlőültetvények »kultiválásával, a szükségtelen mezei utak felszántásával, valamint a szilárdított mezei úthálózat kiépítésével értük el. E tekintetben nagy segítséget jelentett számunkra a Bratislava! Állami Meliorációs Felügyelőség által kidolgozott komplex területrendezési terv, amely ma már a mezőgazdasági üzemek többségének a birtokában van, azonban ezek a munkák pénzeszközök hiánya miatt nem valósulhattak meg teljes mértékben. Saját adottságainkból kiindulva szükséges megjegyezni, hogy az energetikai és pénzügyi szempontból kevésbé igényes talajjavításokat elvégeztük, viszont a szántóföld további bővítése a nem mezőgazdasági jellegű területek »kultiválásával legalább annyira költséges, mint a legjobb minőségű talajok elvonásáért fizetett összeg. Nem kevésbé fontos feladatnak tekintjük a meglévő talajok biológia! egyensúlyának megtartását a nélkülözhetetlen anyagi befektetések révén, hogy ezáltal is mérsékeljük — a mezőgazdasági özemen belül, de a járás keretében is — az egyes talajok termőképességében tapasztalt jelentalajjavító intézkedések azonban különösen igényesek az üzemanyagfogyasztásra. A keretek által megszabott üzemanyag-mennyiség viszont csupán az alapvető szántóföldi munkák és a belüzemi szállítás által támasztott igényekkel számol, és nem veszi figyelembe a talajjavításí munkák szükségszerűségét. Hasonló a helyzet a járás többi mezőgazdasági üzemében is. E kérdés megoldása oélkül nem folytathatnánk tovább a talajjavítási munkálatokat. Ezért haladéktalanul tárgyilagosan felül kell vizsgálni az Uzemanyagkeretek kiszabásának módját, s ennek alapján dönteni az üzemanyag mérlegeléséről. Az említetteken kívül szövetkezetünkben sajátos intézkedések szükségesek azon talajok tápanyagpótlása tekintetében, amelyek a vízvédelmi övezetben helyezkednek el. A nitrátoknak az altalajvlzbe való beszivárgását csakis szerves trágyázással, valamint a műtrágyáknak cseppfolyós formában valú többszöri adagolásával oldhatjuk meg. Ez megköveteli a nagyobb mennyiségű szerves trágya termelését komposztok gyártásának segítségével, valamint a rostospadozatú istállók átalakítását. Célszerű lenne az ezzel járó többletköltségeket és a tős különbségeket. Az egyik legfontosabb ilyen jellegű intézkedések közé a talajjavító meszezés sorolható. A gazdaságunkban végzett talajelemzések alapján a talajoknak mintegy 24 százaléka szélsőségesen, illetve erősen savanyú, 41 százaléka pedig savanyú kémhatású. Bár a termőterületünknek évente húsz százalékát meszezzük, mégsem sikerült csökkenteni a szélsőségesen és erősen savanyú kémhatású talajok részarányát. Ellenkezőleg, az elemzésekből az is kiderült, hogy e talajok aránya évről évre növekszik. E kedvezőtlen helyzetnek okát elsősorban az aránylag kis mészadagokban — a keretek által megszabott korlátok miatt nagyobb mennyiséget nem biztosíthatunk —, továbbá a csapadék savanyú kémhatásának és a fokozott mértékű műtrágyázás következtében a talajok savanyú kémhatásának szüntelen növekedésében látjuk. A talajelemzéseket követően talajjavitási tervet dolgoztunk ki, amelynek értelmében három év leforgása alatt nagy adagú mésztartalmú műtrágyák alkalmazásával 1440 hektárnyi területen végezzük el a meszezést összesen 4,6 millió koronás ráfordítással. A pénzügyi szempontból is igényes terv megvalésítása során — amelyben az állami hozzájárulás hozzávetőlegesen tíz százalékban részesedik — több komoly problémába ütközünk. Ezek elsősorban a nagyobb mészdioxid-tartalmú mészanyagokoak a hiányából és a tárolási nehézségekből erednek, aminek következtében a jelentős veszteségek mellett a többszörös anyagmozgatás miatt a bér- és az üzemanyagköltségek is növekednek. A talajerő növelésének további módszere, amelyet szövetkezetünkben alkalmazunk, az a mélytalajlazítás. Ennek szükségszerűségét a nagy teljesítményű, de egyben nagy tömegű gépek alkalmazása, valamint az intenzív öntözés lette indokolttá a talajok tömörödése miatt, aminek követkéz- Nem minden gazdaságnak áll módjában elegendő istállötrágyát termelni, tében romlott a talaj levegőztetése, A hiányzó szerves anyag Vitahum gyártásával és felhasználásával jól pós egyben termőképessége. Az említett tolható Fotó: Vass Gy. vízvédelmi területeken a csökkent termelést gazdasági szabályozók révén megoldani. A 7. ötéves tervidőszak négy évének eredményeiből, valamint a CSKP Központi Bizottsága 11. plenáris ülésének határozataiból egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy a feladatok teljesítéséhez vezető egyetlen járható út a mezőgazdasági termelés következetes belterjesftésében, valamint a befektetések ésszerűsítésében rejlik. Termőhelyi adottságaink között az egyik legjelentősebb belterjesítő tényezőnek az öntözést és a vizenyős talajok lecsapolását tekintjük. Az tekintetében, amelyek a vízvédelmi 1980-as évtől kezdve ezidáig 240 hektárnyi vizenyős területen végeztük el a lecsapolást. Ezt jelenleg további talajjavítási munkák követik. E kérdéseknek a többi mezőgazdasági üzemben is fokozott figyelmet szentelnek. Különös jelentősége van az Ipoly folyó árterülete szabályozásának. A lecsapolási munkák és az ezt követő hidromeliorációs területrendezés után jelentősen javulnak a talajadottságok, de ami talán a leglényegesebb, megszűnnek az áradások, amelyek évente több mint 6500 hektárnyi mezőgazdasági területet sújtottak. E tetemes beruházás lehetővé teszi majd a növénytermesztés elsődleges fejlesztését, s ezáltal a mezőgazdasági össztermelés további növelését. járásunkban a hektárhozamok to* vábbi növelésének egyik alapvetően fontos tényezője az öntözés. Az első kedvező tapasztalatok után, amelyeket főleg az évelő takarmánynövények öntözésében értünk el, a Bratislava! Állami Meliorációs Felügyelőséggel együttműködve ennek az ötéves tervidőszaknak az első éveiben ötszáz hektáron öntözőberendezéseket építettünk, jelenleg folyamatban van egy nagy kapacitású öntözőberendezés építése, amelynek átadáséval az ötéves tervidőszak végéig az öntözhető területünk további 1370 hektárral bővül. Ennek befejeztével a szántóterületnek mintegy 73 százaléka öntözhetővé váik. Az öntözhető területnek ilyen nagy részarányával járásunkban csak igen kevés gazdaság dicsekedhet, hiszen a járás mindössze 16 ezer 800 hektárra kiterjedő öntözőberendezése a szántóterületnek csupán 18, a mezőgazdaságinak pedig mindössze 15 százalékán teszi lehetővé az öntözést. A kongresszus előtti vitában igen gyakori téma volt a termelés belterjesítésére fordított jelentős költségek. Hiszen ebben az ötéves tervidőszakban csak az öntözőberendezések beszerzésére nyolcmillió koronát fordítottunk, ebből saját eszközeinkből több mint ötmilliót. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ezek a befektetések a leghatékonyabbak. A termőföld védelme, termőképességének megtartása, illetve növelése valamennyiünk elsőrendű feladata, de főleg azoknak a kötelessége, akik gazdálkodnak rajta. A következő nemzedékek aszerint értékelnek majd bennünket, hogy milyen állapotban hagytuk rájuk a termőföldet, a legértékesebb nemzeti kincsünket, amely még nagyon hosszú ideig az élelmiszerellátásnak egyedüli forrása marad. Az eltelt 35 év folyamán szövetkezetünkben, de az egész lévai (Levice) járásban is igen sokat tettünk a mezőgazdasági terület bővítése és termőképességének javítása érdekében. Mindez a mezőgazdasági bruttó termelés rohamos növekedésében mutatkozott meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jövőben még nagyobb igyekezetét kel] majd kifejtenünk a további termelésnövekedés érdekében, amelyet lényegesen igényesebb teltételek mellett kell majd megvalósítanunk.
