Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-22 / 51. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. HecemÜer 22. 1. LENTRŐL Ä tátraalji föl­deken leheletnyi­vékony a dér. A le­vegő ózonprizmája távcsőként nagyít­ч. ja elém a h^gy­­óriást. A hajnal csodálatos. A kele­ti ég alja vérzőn piros: óriás napko­rongot szül. A Tát­­ra-csúcsok füzére úgy izzik ebben a fényben, mint egy briliáns, gyöngysor. Ez a hatvanmillió éves gránltgyűrő­­dés a reggel kékjében üde akár egy menyasszony, jókedvében szelek­­hangján vőlegényével, az éggel dis­­kurél. Mire a Nap a Szepesség városai fö­lé kúszik, én már a függővasút Kő­­pataki-tói állomásán várakozom. A tizenöt személyes kabin, 1870 méter hosszú pályán a Lomnici-csúcs tete­jére, 2634 méter magasra szállít. 2. A CSŰCS FELÉ Nekilódulunk. Érteni, hogy irdat­lan erő húz fölfelé a közel két kilo­méter hosszú drót­kötélen. Hegyes kő­­szirtek, gleccser­­vájatok fölött li­beg törékeny jár­művünk, halkan duruzsolnak fölöt­tünk a görgők. A meredély turista­ösvényein vaskam­pók, mászókötelek látszanak. Lehú­zom az ablakot és kihajolok az irdat­lan mélység fölé, hogy tisztán lás­sam a távolból még menyasszony­nak tűnő vén Tá^­­ra „homlokrán­cait“. A sziklafala­kon esőcseppek vájta barázda-év­ezredek. Megérkeztünk, kikötünk egy kő­­szirt-öbölben. Ér­zem, hogy megszo­kottnál gyorsab­ban ver a szívem, s á levegőt is sza­porábban szedem. Hiába, messze ka­landoztam otthoni „tengerszintemtől . A beépített csúcs tetején lévő meteoro­lógiai állomásra .egy csigalépcsőn ju­tok fel. Egy ajtón az alábbi felirat: Slovenský hydrometeorologický ústav, meteorologické observatórium Lom­nický štít. Becsengetek. Néhány pil­lanat múlva a megfigyelömüszerekkel felszerelt szoba hőfokát tekintve is, meg a fogadtatás közvetlenségét ille­tően is olyan melegség vesz körül, amelyben természetellenesnek tetszik a kinti zord környezet. 3. AZ- ORSZÄG LEGMAGASABB MUNKAHELYÉN Miután egy kényelmes fotelban ki­fújtam magam, ismerkedni kezdek a környezettel. Marian Rajüan, a meteo­rológiai állomás ügyeletes dolgozója mutatja be az ország legmagasabban fekvő munkahelyét. — A Csehszlovákiában működő ha­sonló állomások közül a miénk van a legmagasabban. Nemzetközi kódje­lekben háromóránként adunk komp­lex jelentést a Bratislavai Meteoroló­giai Intézetnek, valamint rajtuk ke­resztül a nemzetközi megfigyelőállo­másoknak közel félszáz mérésről, ész­lelésről; többek között a hőmérsék­letről, a légnyomásról’ a szélirányról, a légáramlás sebességéről, a látási viszonyokról, a felhőzet sűrűségéről és a levegő páratartalmáról. — Mióta végeznek itt megfigyelé­seket? — 1940 október elején, a függő­vasút felső szakaszának átadásával egyidőben kezdte meg működését az intézet, az ország „égi kapujában ...“ A kör alakú helyiség, amelyben ülünk, mintegy hat méter átmérőjű. Az ablakok sokasága minden égtájra gyünk zárva a külvilágtól. így hát sok mindenre fel kell készülnünk. Az is előfordul, hogy gyalog kell lemen­ni (télen isi) Tátralomnicra, vagy fel­jönni a hegyre!! Ezért egy kissé hegy­mászók is vagyunk „civilben“. — Vannak itt veszélyhelyzetek? Hogyan vészelnek át például egy vi­hart? — Pontosan háromóránként le kell olvasnunk a műszereket, bármilyen cudar is az időjárás. Nyáron a vil­lámok okoznak veszélyhelyzeteket, télen a műszerek hóval befőtt védő­szekrényeit kell kiszabadítanunk, vagy megtisztítanunk a jéggé dermedt, rá­rakodott zúzmarától. Á veszélyt már annyira megszoktuk, hogy nem is tu­lajdonítunk neki fontosságot. Itteni munkánk természetes velejárójának tekintjük. S. A LÄTVÄNY Kisétálok a teraszra, felfrissülni. Lám, milyen nagy úr a szokás: fedet­len fővel, sál nélkül, egy pulóverben jelenek meg a Kárpát-medence pere­mén. S csodák csodájára, mégsem ér­zem a hideget, a szelet, — olyan le-, nyűgöző látvány tárul a szemem elé. A búzakék égből patokokban hull a fény, és szikrázva fehérük a hó a holdbéli tájon. Lenézek az országra. Alattam hegycsúcsok, sziklatornyok, csipkés kőtarajok, zuhatagok, szédítő sziklapadok, ormok, nyergek és bás­tyák övezte völgyek, romantikus kat­lanok, titokzatos, néma tengerszemek és moréna-tavak. Ultraibolya sugár­záporban állok. Lábaim előtt nyújtóz­kodik ez a világszép hegyóriás, a gyöngytiszta táj hegyekbe, kövekbe, erdőkbe lehelt üzenete, fensége, sze­lídsége. Azt hiszem a sors ajándék­pillanatai ehhez hasonlóak. A távol­balátás itt nem vágy, hanem valóság. Egy tekintetben országrészek férnek el. Ha észak felé nézek, lengyel vi­dékre „érek“, ha délnek fordulok — hegyhátak sűrű barázdáin túl — a messzeségben ködük a Mátra, a Ké­kestető. Keleti irányban rátalálok a Bélai-havasokra és a Szepességí me­dencére. Délnyugatnak, az Alacsony- Tátra és a Fátra-hegység csábít. Cso­dálatos, hogy minden közelinek tű­nik, szinte a markomba foghatom, magamhoz ölelhetem... Az első köhintés ébreszt rá a fagy­pont alatti levegő csípősségére. Be­megyek a meleg szobába, kapok egy pohár pálinkát és egy forró kávét. Beszélgetünk még egy darabig, aztán valaki beszól, hogy lassan készülőd­jek, mert nemsokára Indul az utolsó járat lefelé. Újdonsült Ismerőseim­nek megköszönöm az Információkat, és Jó időt, hasznos munkát kívánva elindulok a piros kabin felé. 6. VISSZAFELÉ A csúcs tetejét jelentő terasz kor­látja mellett még elidőzök néhány percig, gyönyörködni, beinní az esti látványt... Átható fehérség, szoríté csonthideg, égen-földön ragyognak a csillagok. A távolban fényló városok láncolata, fölöttem az Orion, a Vé­nusz, a Nagy Göncöl. Egyik sem hu­nyorog, mint odalentről látni. Mere­ven, ridegen állják a tekintetem. — „Indulási“ — kiált a kocsikí­sérő és nemsokára Ismét о szédítő mélységek fölött lebegünk. Beestele­dett: holdfény csillog a kószirtek jég­páncélján. a Lomnici-csúcson? — kérek egy rö­vid hivatalos jelentést. — A barométer 551 mm-en áll, a délnyugati szél erőssége 37 km/óra. Reggel —16 C-fok volt a levegő hő­mérséklete, most —4 fokon pihen a higanyszál. Az ég derült, a látótávol­ság több mint 100 kilométer. — Éves átlagban milyenek Itt a* időjárási viszonyok? — Az évi átlaghőmérséklet —3,8 C-íok, ez az ország leghidegebb pont­ja. A 43 év alatt mért legmagasabb hőmérséklet 19,5, a legalacsonyabb — 31,5 C-fok volt. Ami a szelet ille­ti, mértünk itt már 200 km-es órán­kénti sebességet is. Cgy esztendőben 1600—1700 mm csapadék hullik, a lég­nyomás a 70 százaléka annak amit a tenger szintjén mérnek. Észak felől nyitott a térség, Így néhány óra alatt nyáron Is annyira lehűlhet a levegő, hogy havazik. 4. METEOROLÓGUS-ÉLETFORMA — Mennyien és mióta teljesítenek itt szolgálatot? — összesen öten vagyunk. Én már huszonegy esztendeje dolgozom itt, Matej Janek 1960-tól. A többiek — Marian Tekel (a főnökünk), Marian Honig és Ján СиреГ — csak néhány éve dolgoznak itt. — Milyen a munkarendjük, az élet­módjuk? — A szolgálat úgy vari beosztva, hogy egyszerre két megfigyelő tar­tózkodjék a csúcson. Tizenkét órán­ként váltjuk egymást, és minden két hétben cserélődik a gárda. Ide min­den szükséges holmit — tüzelőt, élel­miszert, vizet — lentről kell felhozni a kötélpályán, amely azonban már ötven kilométeres szélsebességnél nem üzemel. Vihar esetén, vagy a lel­írnnA iuuítácal/nr оия le r\r> 1 íj ti I a cr ol \ra-KORCSMAROS LÄSZLÖ „Békességet az embereknek, békét a Földön” Ojra elérkezett a nagyon várt rek játszanak az anyaggal: Iga­karácsony, az emberiség talán zi varázslókként parancsolják legszebb ünnepe; a béke- és különféle formák felvételére. A1 erkölcsi szentenciák valós ér- lángszórók monoton zaját ka­­zelmekké szublimálódásának rácsonyi harangzúgás, a nagy szép Időszaka, A Karácsony az hőséget pedig a kandallótűz emberiség Igazi Békekonferen- melegének képzeletévé alakítja ciája, a Földgolyó örömódája, át kisfiús fantáziám. Alruhás S mennyi rítus, aktus, hagyó- gyermekként járom körbe a mány kíséri, övezi, őrzi a sze- karácsonyi öröm alkotóit, retetnek az együvétartozásnak Nyílik egy másik ajtó, s -mö- és a békének eme évezredek gtile ezernyi pontból sugárzó óta fennálló, megejtően embe- ezüstfény-derengés árad; cu­rl szimbólumát! Ezeknek a jel- kor- és ezüstpor-oldattal öblö­­képeknek egyikéről: a zöld fe- getett gömbök sokasága bo­­nyök ágait ékesítő karácsony-' csétja ki magából. Aztán jön fadíszről, Illetve azok készítői- a színképváltozás: csípős gőzü ről szól az alábbi — „csillag- 'színfürdőbe merül az ezüstfe­­szőró-fényű“ — riport. hér gömbök sora... Türkiz, opál, rubin, smaragd, zafír x x x színlángokban születnek újjá. Közelebb hajolok hozzájuk: ar- Beosonok Cselnek (Stítnlk) comat szivárványfényben meg­­gömörl városka egyik ódon fürdetve kapom vissza, épületének árkádja alá. Előbb A gömbök, házikók, fenyőto­­a zárt udvarra nyílő ablako- hozok, csillagok, harangok, s á kon keresztül kukucskálok be, világ száznyi formáját megidé­­gyermek módjára, hogy elles- hangulatkeltő díszecskék sem a pici műhelyek titkát, gondos kezek művészi ecsetvo- Asszonyok hajlonganak, láng- násainak szépség-üzenetével sugarak, fölött, üvegrudakat bti- indulnak az emberi szívek meg' vöínek gömbökké. A másik szó- hódítására, bábán ezüstszínűvé vakulnak az átlátszó üvegbuborékok. А я x x festékfürdőkből már színkön­tösbe bújtatva, csillogó-mosoly- Ez az üzemegység 1958-ban lyal kerülnek a díszltőmeste- kezdte meg a karácsonyfadí­­rek ecsetjei alá. A szín-formák- szék készítését, amelyből éven­­kal felékesített csüngőcskék te több mint tížmilió darabot dobozokban várnak a nagy adnak piacra. Termékeiket á utazásra, majd a kiszabadító, világ számos országába expoq­­karácsonyfára-aggató kézmoz- tálják. A hatvanöt dolgozó ja­­dulatokra. varésze csökkent munkaképes-Elcsent titkokkal léptem át ségű. Az üvegfúvók 24 tagú, a karácsony-pnradicsom küszö- ezüstérmes szocialista brigádja bét. Hangok, szagok, hőingerek az aranyérem-várományosa, egészítik ki, teszik élővé az Imént kívülről szemlélt képet. Munkaköpenybe öltözött embe­—ki-* (Ondrej Miškovií felvétele) Tél a Lomnici-csúcson, 2634 méter magasságban rácsonykor bableves volt ,az ünnepi ebéd. Emlékszem, egyszer átszökött hozzánk a grófék kislánya, és csak néztük, milyen étvággyal kanalazza a bablevesünket. Sóky Rudolf: — Divat volt a mendikálás vagy kántá­­lás. Csoportosan Jártak a gyerekek a házak ablakai alá, s karácsonyi énekeket énekeltek. Aztán kaptak a ta­risznyájukba almát, diót, kalácsot. — Önök szerint milyenek a mostani karácsonyok? László Ambrus: — Csillogók-villogók, káprázatosak ..« Solfcánsky Eszter: — Ma már kerül , ajándékra, nem úgy, mint a ml időnkben. Annyira, hogy úgy érzem, a karácsony a szeretet ünnepe helyett inkább az ajándé­kozás ünnepe lett. Ez még nem is volna baj, hiszen az ajándék célja az örömszerzés. Sokan azonban átesnek a ló túlsó oldalára. Különleges ajándékokkal kápráztat­ják el egymást, mert ugye ünnepek utáni egyik fő mun­kahelyi beszédtéma, ki mit adott, illetve kapott kará­csonyra ... A gyerek már nem örül a villanyvonatnak, a feleség a bundának. Még különlegesebbet, szinte el­képzelhetetlent akar.' Olyat, ami senkinek sincs, amit irigyelni lehet. Kivagyiság, rongyrázás ez bizony. Arról nem is beszélve, hogy mostanában "a meghitt beszélge­tések helyett az emberek karácsonykor is inkább oda­ülnek a tévé elé. jr- Kivel töltik a karácsonyt? Cséfalvai Magda: — Három gyerekem van. Karácsony este a lányomnál, első ünnepen a kisebbik fiamnál, a második ünnepen az idősebbiknél leszek. Sóky Rudolf: — A fiamhoz megyek. Győri Ferenc: — Többen vagyunk, akiknek nincs ki­hez menni. Karácsonyfát állítunk a klubban, s itt fo­gunk összejönni. Kívánunk majd egymásnak mindent, amit ilyenkor szokás: békességet az embereknek, békét az egész Földön. S ne csak karácsonykor. Marton Iván Az ország legmagasabb lakott helye: a Lomnici Me teorológiai Állomás és Csillagvizsgáló kitűnő rálátást biztosít. A falak men­tén fűtőtestek ontják a meleget. Kö­rös-körül, szemmagasságban különfé­le speciális mérőműszerek, tábláza­tok, diagramok. Alattuk, az asztalo­kon elektronikus számológépek, egy kódológép képernyővel, iratok, készü­lő jelentések, vaskos napló, tábláza­tok, szakkönyvek. A mély háttér­­csöndben zümmögés, óraketyegés. Egy cserépben élet: nyíló virág. A szoba közepén heverő, dohányzóasztal és két fotel. A padlózatot szőnyeg borít­ja, az alacsony mennyezeten neon­égők. — Milyen pillanatnyilag az időjárás A téren csípős északi szél fújdogál, maga előtt sodor­va a száraz faleveleket. Innen is, onnan is idős emberek ’ szállingóznak a nyugdíjasklubba. Utánuk megyek. Néhá­­nyukkai leülünk beszélgetni. Mi másról is eshetne szó t ilyenkor, mint a karácsonyról. — Milyen emlékeik vannak gyermekkoruk karácso­nyairól? j Sóky Rudolf: — Hideg, ztmankós, hólepte karácso­­r nyokra emlékezem, melyek az első világháború éveiben j bizony szegényesebbek vőltak. Apánk a fronton volt, apyánk itthon, egyedül az öt gyerekkel. Persze kará­csonyfánk azért volt. Mi, gyerekek elmentünk az erdőbe, fenyőgaljyakat törtünk, hazahoztuk, lyukakat fúrtunk egy „ bosszú karóba, s beleillesztettük az ágakat. Az idősebb lánytestvéreim feldíszítették. Hogy mivel? Azzal ami volt: dióval, almával, papírlánccal. Este főtt vagy sült kukoricát ettünk vacsorára. Ha netán volt kukoricaliszt, anyánk görhenyt is készített. Győri Ferenc: — Csengettyűszós karácsonyok emléke él bennem. Apám felment fuvarosnak Pestre; anyám velünk együtt rövidesen követte. Bérházban laktunk. A karácsonyfa feldíszítése anyám dolga volt. Alig vár­tuk. hogy megszólaljon a csengő, ez jelentette, hogy ml, £ gyerekek, beléphetünk a szobába. A karácsonyfa díszí­tése egyszerű volt: ezüstpapírba csomagolt kockacukor, alma, dió. A csillagszóróktól sziporkázó karácsonyfa P azonban így is ámulatba ejtett benünket. Ajándék? Arra t nem jutott. Solčánsky Eszter: — Igaz, hogy nálunk is csak szta­­niolpapírral meg dióval volt feldíszítve a karácsonyfa, í de mi, gyerekek ennek is nagyon örültünk. Anyám iga- Щ zán a szeretet ünnepévé tudta varázsolni a karácsonyt Nem volt ugyan pénze, hogy ajándékokat vásároljon, de már jóval ünnepek előtt titokban kötött, varrt, hogy kesztyűvel, sállal ajándékozhasson meg bennünket. Ka-

Next

/
Thumbnails
Contents