Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-15 / 50. szám

1914. december IS. SZABAD FÖLDMŰVES 7 „A népnek szentelt élet“ Találóbb címet nem ts adhattak volna a rendezők — a bratislaval Le­nin Múzeum Emil Greil irányította munkaközössége, valamint az ERPO nemzeti vállalat kollektívái« — an­nak a kiállításnak, amely november végén nyitotta meg kapuit, és decem­ber végéig tekinthető meg a múzeum Békevédök utcai épületében. A kiáill­­téet a munkásmozgalom élenjáró harcosa. Klemen! Gottwald müve köz­vetlen folytatója, egykori köztársa­sági elnökünk, Antonin Zápotocký ssUletésének 100. évfordulójának tisz­teletére rendezték meg, bemutatva a nevez közéleti személyiség, áliamfér­egylk fő szervezője az emlékezetes észak-csehországi bányászsztrájknak, 1932-ben; gyűjtő szavú szónoklatai nagy visszhangot keltettek a munká­sok között. 1938-ban betiltották a kommunista pártot, s Zápotocký elvtárs több más haladó szellemű társával együtt il­legalitásba kényszerült. A dokumen­tumok ebből az Időszakból kiemelik J. Dolánský személyét, aki Zápotoc­ký mellett az illegális kommunista mozgalom második számú vezető egyéniségének számított. Megrázó ere­­|ú eredeti leveleken és fényképfelvé­teleken kísérhetjük végig az újabb EMLÉKEZETES TALÁLKOZÁS VOLT A terem tő talán kapott helyet a Zápotocký és Lenin találkozását meg­örökítő testmény, alatta Zápotocký könyvei fi életútjának főbb állomásait. A kl­állitóterembe belépve azonnal meg­ragadja a látogatót аг anyag ízléses és áttekinthető elrendezése; s már az első rövid szemlélődés Is meggyő­zi arról, hogy mindez a dokumen­tumanyag tematikus elrendezésére Is érvényes. Fényképekkel, Idézetekkel és életrajzi adatokkal gazdagon il­lusztrált tablókon kísérhetjük végig Antonín Zápotocký életútját, kora fiatalságától kezdve, amikor — alig tizenhat évesen, szobrász- és kőfa­ragó tanoncként — belépett a szo­ciáldemokrata pártba. Ekkor már ak­tívan dolgozott az Ifjúsági mozgalom­ban, amelynek rövidesen (érési tiszt­ségviselőjévé választják, nevezetesen a kladnöi Járásban. Ezzel viszont kis­sé előrefutottunk a kiállítás Időrendi sorrendjében, ugyanis az első tab­lók ezt mondják el, hogy Zápotocký elvtárs édesapja a csehországi forra­dalmi mozgalom úttörői közé tarto­zott, s a szociáldemokrata párt egyik megalapítójaként tartják számon-Az elkövetkezendő tizenhárom év eseményeit valósághűen követik a ki­állított dokumentumok. Megtudhatjuk belőlük, hogy Zápotocký elvtárs alig volt húszéves, amikor haladó nézetei miatt b ebörtönözték. Kiszabadulása után elvállalta a munkások lapjának szerkesztését, majd a szociáldemokra­ta párt marxista baloldalának egyik szószólója ként lépett színre. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága tagjává választják; Ilyen minőségben vett részt 1920 február­jában a Kommunista Internacionálé moszkvai kongresszusán, ahol talál­kozott Vlagyimir HJics Leninnel. Er­ről az útjáról egyébként számos ere­deti naplójegyzete tekinthető meg a kiállításon, amelyek hűen tükrözik mély benyomásait. Két évre rá, 1922-ben a CSKP KB főtitkárává választják. (A kinevezé­si okmány fénymásolata szintén meg­található a kiállítás dokumentumai között.) Négy évig töltötte be ezt a funkciót, majd 1929-ben a Vörös Szakszervezetek főtitkárává válasz­tották. liven minőségben volt az szomorú állomásokat: a drezdai bör­tönt és az oranienburgi tábort. Ezek sem törték meg Antonin Zápotocký forradalmi szellemét, s továbbra is az élen járt a munkásmozgalom szer­vezésében. A következő képpanelek már a fel­­szabadulást, Illetve a munkásosztály 1948-as győzelmét kővető időszak ese­ményeit ábrázolják. Megtudhatjuk belőlük, hogy Zápotocký elvtárs, a szakszervezetek vezetőjeként, Kle­ment Gottwald közvetlen munkatár­saként kapcsolódott be e dolgozók hatalomátvételének előkészítésébe, ö tartotta a fő beszámolót a szakszer­vezetek 1948. február 21-1 országos kongresszusán, amely közvetlenül a néhány nappal későbbi forradalmi események előkészítősét tűzte kt cé­lul; a beszámoló, terjedelmes kép­anyag-melléklettel, részleteiben ol­vasható. Közismert, hogy 1953-ban, Klement Gottwald utódaként köztár­sasági elnökké választották, s ezt a tisztséget négy éven keresztül, ha­láláig töltötte be. Talán erről az időszakról a leggazdagabb a felvonul­tatott írásos és fényképes dokumen­tumanyag: láthatjuk Zápotocký elv­társat Ludvfk Svoboda hadseregtábor­nok társaságában a duklai harcok színhelyén, egy másik kép kötetlen beszélgetés közben ábrázolja őt Gus­táv Husákkal. beszédet mond a zsú­folásig megtelt strahovi stadionban, a Csehszlovák Spartakiád megnyitóján, mosti bányászokkal, kladnői kohá­szokkal beszélget__A képanyagot mindenütt hatásosan egészítik ki a beszédeiből, könyveiből vett idézetek. Könyvet egyébként külön vitrinek­ben kaptak helyet: a Derengés, a Vi­haros esztendő, a szakszervezeti mun­káról Irt kézikönyve, na és termé­szetesen a Vörös fény Kladno felett mind egy-egy nagyszerű állomását jelzi Antonin Zápotocký életútjának. A kiállítást — amelynek megnyitó­ján párt- és kormányküldöttség vett részt Eudovft Padár vezetésével — már az első napokban több mint két­ezren tekintették meg. (vasul Harmnrom esz tendi eíe a népe iíívelés szervezője A képpanelek agyike (A szerző felvételei) Fái Miklós, a CSEMADOK Dana­szerdahelyi (Dunajská Streda] )árási Bizottságának vezető titkára, kultu­rális szervezetünk legrégibb dolgo­zója Ezerkilencszázötvenegy őszén vé­gezte el a CSEMADOK kultúrpolitikai tanfolyamát, és azóta a szövetség tisztségviselője. A CSEMADOK-ban harmincöt esz­tendővel ezelőtt —■ mint alapító tag — Csicsön (CiCov) kezdett tevékeny­kedni, majd az említett tanfolyam elvégzése után titkár lett az egykori somorjai (Sa­­morfn) járásban. A kezdet kezdetéről be­szélgettünk tehát Fél elvtárssal,. valamint Bó­­tlis Ferenccel, a tejfalusi (Mlieőno) alapiskola Igazgatójával. — Patöcs Gáborral, az elvhü kommunistával, és még néhány lelkes kul­­túrmunkással együtt lát­tunk hozzá a CSEMADOK szervezetek megalakítá­sához — kezdi az emlé­kezést Bődis Ferenc. — Patőcs elvtárs volt a já­rási elnök, s én mint fiatal tanító a tiszteletbeli titkár. Sorra alakítottuk a helyi szervezeteket, de egyre job­ban éreztük egy hivatásos dolgozó hiányát, aki irányította volna a lét­rehozott szervezeteket. Emellett még jőnéhány faluban nem volt CSEMA­­DOK-alapszervezet, amin szerettünk volna mielőbb változtatni. Ezért na­gyon örültünk, araikor végre hivatá­sos dolgozót kaptunk a központtól. Fél Miklósra — mert természetesen róla van sző — úgy emlékszem, mint temperamentumos fiatalemberre, aki hamar bebizonyította, . hogy kitűnő szervező. — Nehezen lendültél bele? — kér­deztem a veterán titkártól. — Nem ts volt olyan vészes a kez­det — válaszolja mosolyogva. — A járási vezetőség jő Irányítása sokat jelentett a számomra. Aránylag kevés Időt töltöttem a Járásban, de azért Jőnéhány szervezet megalakulásában sikerült közreműködnöm. Később rö­videsen áthelyeztek Bratlslavába, az akkor alakult kerületi titkárságra, igaz, Bödis barátommal a kapcsolat nem szakadt meg, mert egy ideig ő Is a kerületi vezetőségben dolgozott, majd később a központi bizottság tag­ja lett. A kerületek átszervezése után rövid ideig a komáromi (Komárno) járásban voltam titkár, s ma már több mint húsz esztendeje annak, hogy a dunaszerdahelyi járásban munkálkodom. Bödis barátomról —■ akivel azóta is szoros kapcsolatban vagyok — el kell mondanom, hogy az ő nevéhez fűződik az első képzőmű­vészeti kiállítás megszervezése járá­sunkban, s amire szintén büszkék le­hetünk, a tejfalusi iskola egyik ter­mében állandó munkásmozgalmi ki­állítást rendeztek be. ö szervezte nemrég azt a tagtoborzást, amelynek során Tejfaluban 108 új tagot szerez­tünk, s fgy kétszázharmlnchatra bő­vült az alig ezer lakosú falu CSEMA­­DOK-tagjainak tábora. Nem véletlen, hogy Bődis Ferenc megkapta a CSE­MADOK Központi Bizottsága emlék­érmének aranyfokozatát. A dunaszerdahelyi járásban a CSE­MADOK megalakulása 35. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi gyűlé­sen e résztvevők, a járási elnökségi tagok kezdeményezésével vállalták, hogy ezerrel bővítik a tagság létszá­mát a járásban. Ezt a vállalást be­csülettel teljesítették és fgy ma hat­van szervezetben 13 ezer 100 tagja van a CSEMADOK-nak. — Mi a járási bizottság legfonto­sabb feladata ezekben a hetekben? — kérdeztem Fél Miklóstól. — Az évzáró gyűlések előkészíté­se és megtartása; erre minden év­ben nagy súlyt helyezünk. Az előző évi munka értékelése, az új feladatok kitűzése mellett olyan műsorokat rendeznek az alapszervezetek, ame­lyek méltó megemlékezések a ki­emelkedő politikai évfordulókról. Gondolok Itt a Szlovák Nemzeti Fel­kelés, illetve hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadításá­nak 40. évfordulójára. Az említetteket kifejezik a vetélkedők. Irodalmi es­tek, írő-olvaső találkozók, és könyv­­ismertetések, s egyáltalában a műsor tartalma. Megkülönböztetett figyel­met szentelünk az egységes földmű­vesszövetkezetek megalakulása 35. évfordulójának is. Szorosak a kap­csolataink az efsz-ekkel és szükség esetén anyagi támogatásukra is szá­míthatunk. Igaz, annak idején ml is segítséget nyújtottunk a szövetkeze­tek megalakításánál, sok helyütt ép­pen legjobb tagjaink lettek a közös vezetői. A járási népművelési köz­pont által szervezett kulturális ak­ciók — például a nemrég lezajlott Csallóközi Napok — rendezvénysoro­zatának megszervezéséből Is Jelentős részt vállalunk, együtteseink rendre fellépnek ezeken a rendezvényeken. A CSEMADOK-nak jő neve van a dunaszerdahelyi járásban. Vezetősége és tagsága hatékonyan együttműkö­dik más társadalmi szervezetekkel. Fél Miklós, titkár elismert közéleti személyiség. Hosszú évek őte tag­ja a járási pártbizottságnak, a Bé­ketanács Járási Bizottságának elnö­ke, de tagja például a lakásszövetke­zet vezetőségének Is. Sokrétű mun­kásságának elismerését kitüntetések, emlékérmek sokasága Igazolja. A CSEMADOK egyik első hivatásos dolgozója ezekben a napokban lesz hatvan éves. Ebből az alkalomból bi­zonyéra sokan köszöntik majd őt, s hozzájuk csatlakozva kívánunk néki mt ts jő egészséget és további ered­ményes tevékenységet. TÓTH DEZSŐ A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) Agrokémiai Vállalat dolgozói számára az idei csehszlovák-szovjet barátsági hónap legjelentősebb ese­ménye annak a harmincöt tagú cso­portnak a látogatása volt, akik a tá­voli Novoszibirszkből érkeztek a Csallóköz „fővárosába“. Ez volt az első alkalom, hogy a vállalathoz szov­jet vendégek látogattak, Így hát ve­zetői és dolgozói érthető izgalommal készültek a nagy eseményre. A vállalat nemrég átadott ú] szék­házának Ízlésesen feldíszített ülés­termében már minden készen állt, amikor a vendégek autóbusza megér­kezett Bratlslavából. A szívélyes fo­gadtatás után — amely mellé min­denkinek egy-egy virágcsokor Is járt — a vendéglátók nevében dr. Miklós Tibor igazgató emelkedett szólásra. Szeretettel köszöntötte a szovjet ven­dégeket, s hozzátette: reméli, hogy jól fogják magukat érezni. Ezután röviden jellemezte a vállalat fő gaz­dasági feladatait és az Itt folyó mun­kát. Bemutatta a vendégeknek a vál­lalat vezetőségének néhány tagját, ne­vezetesen Antal István főüzemgaz­dászt, Bartalos Árpádot, a termelési részleg vezetőjét, Katona Ferencet, az üzemi pártszervezet elnökét, Korn­feld Tibor mérnököt, a laboratórium vezetőjét. Csiba Sándor mérnököt, az üzemi szakszervezett bizottság elnö­két és másokat. Beszéde további ré­szében utalt a szovjet tapasztalatok széles körű felhasználására és a ha­sonló szovjet vállalatokkal való egyuttmuKooes leneiusegeuB, maju átadta a vendégeknek a vállalat dol­gozóinak ajándékát. A vendégek részérói Valért) Ovcsa­­rov, a küldöttség vezetője köszönte meg a szívélyes baráti szavakat. El­mondotta, hogy valamennyien vára­kozásteli tzgalommal készültek cseh­szlovákiai útjukra és, hogy nagyon jól érzik magukat hazánkban. Külön szólt arról az őszinte, szívélyes ba­ráti fogadtatásról, amelyben eddigi látogatásaik során mindenütt részük volt, s amely maradandóan kedves élménnyé fogja számukra tenni ezt az utazást. Ezek után röviden bemu­tatta városukat, amely az Ob folyó partján terül el, a Kuznyecki-meden­­ce egyik legjelentősebb Ipari köz­pontja, s másfél millió lakosával a Szovjetunió legnépesebb települései közé tartozik. Ezt követően ő is át­adta a vendégek ajándékát a válla­lat dolgozóinak, majd pohérköszőntő következett, mely után az eddigi ün­nepi, kissé elfogódott hangulat gyor­san feloldódott. Itt Is, ott is kis cso­portok alakultak, spontán beszélgeté­sek kezdődtek, melyekbe ml tagadás, néha 8 gesztikuláciő és a jelbeszéd is besegített; a lényeg azonban az volt, hogy vendéglátók és vendégek bármilyen nyelven, de végül is min­dig megértették egymást. A kötetlen hangulathoz nagyban hozzájárult a szomszédos nagyteremben „működő" zenekar is, amely tüzesebbnél tüze­sebb magyar, szlovák és orosz dalla­mokkal buzdította táncra az egybe­gyűlteket. Nem kellett sok biztatás: perceken belül tarka emberkoszorú perdült-fordult a parketten, majd, a többiek szoros gyűrűjétől körülvéve, néhány temperamentumos vendég be­mutatta az Igazi, hamisítatlan „ka* zacsokot“ — talán mondanunk sem kell, hogy óriási sikerrel. A nyelvi nehézségeket egyszerre mintha elfőj* ták volna, a zene és a ritmus volt itt már a közös nyelv, amelyeknek a szovjet emberek közismerten a legnagyobb mesterei közé tartoznak. A hangulat éppen a tetőponton volt, így érthető, hogy nehéz volt a bú­csúzás — mert még az est folyamán vissza kellett utazniuk a szovjet ven­dégeknek Bratislavába. Vendégek és vendéglátók egybehangzó véleménye szerint azonban rövidsége ellenére Is kitűnően sikerült, felejthetetlen talál­kozás volt ez, amelyhez hasonlőak­­ra remélhetőleg a jövőben is sor kerül majd. VASS GYULA' Dr. Miklós Tibor igazgató (jobbról), és Valeri) Ovcsarov, a vendégek csoportjának vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents