Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-08 / 49. szám

1984. december 8. .SZABAD 'FÖLDMŰVES. Amikor a kert­ben egy pádon üldögélve a tetszetős épületet nézegettem, kísé­rőm — fügével kí­nált. A gyümölcsöt ott, a helyszínen, Csehov kertjének egyik fájáról tépte le, majd kommentárt fűzött egy itte­ni szokáshoz: „Emlékszem, diákko­romban nagy frőnk húga, Marija a kert fügefáiról szedett gyümölccsel kínálta a ház látogatóit. Ez az ízle­tes gyümölcs itt Jaltán egyben szim­bólum is. A parkokban, az utak men­tén található fákról bárki téphet fü­gét. Az itteniek persze a jóízű gyü­mölcsöt meghagyják a turistáknak és az idelátogatóknak, ezzel is jelezve vendégszeretetüket.“ A kis epizód után beléptünk abba a házba, melyben Anton Pavlovié* Csehov élt élete utolsó éveiben — 1899-tól 1904-ig. A ház csendes elő­szobájában ki ne gondolna arra, hogy ez a nagy író mekkora szerepet töl­tött be a világirodalomban ... Né­hány adat: 1960-ban a Béke Vtlágta­­nács elrendelte Csehov születése 100. évfordulójának nagyszabású, világmé­retű megünneplését. Nem csoda, hi­szen művei messzi földek irodalmá­rait, olvasóit is megihlették. Csehov színdarabjai ma is műsoron vannak a világ legjelesebb színházaiban, Os­lótól Melbourníg. S egy ENSZ-sta­­tlsztlkai jelentés: az író müveit ed­dig 60 millió példányban adták ki, gyakorlatilag minden jelentősebb nyelven. A Jaltai Katonai Forradalmi Bizott­ság 1921-ben nyílvánította Csehov há­zát múzeummá, melyet azóta sok millióan tekintettek meg. Az író hó­dolói mindig is kiváncsi szemmel né­zelődtek a házban, hiszen kit ne ér­dekelne, vajon milyen környezetben is élt, alkotott Csehov. A ház dolgozószobájában minden úgy maradt érintetlenül, ahogyan ezt 1904. május elsején hegyta a beteg író. aki ekkor utazott el a Baden- Weiler fürdővárosba, hogy súlyos be­tegségét gyógyittassa. Innen már saj­nos nem tért vissza: 1904. Július 2-án meghalt. A dolgozószoba tárgyaihoz történe­tek, emlékek fűződnek: a három női figurával díszített bronzdoboz, a réz­ből készült csengő, a faragott fatál stb. mind-mind az írő legkedvesebb tárgyai közé tartoztak. A falon függő képek minden nézelődő figyelmét megragadják. Lev Tolsztoj fényképét nézegetve nemcsak a nagy írőtárs nem sokat propagált képmását lát­hattam, hanem alatta eredeti, saját kezű aláírását Is. A többi kép Csehov életéröl mesél. Láthatjuk öt a Moszk­vai Színház előadói között, Dimftrij Grigorovics íróval, Petr I. Csajkov­szkij zeneszerzővel és Iszaak Levitan JALTAI MÚZEUMOK festő társaságában. Levitan Csehov legbensőbb baráti köréhez tartozott, hiszen ezt igazolja az író egykori nyilatkozata Is: „Iszaak művei, fest­ményei alkotói energiát adnak, opti­mizmussal töltenek el. Ezért akasz­tottam képeit szobám falára..." A dolgozószobát valóban több Levitan kép is díszíti, melyek arról tanús­kodnak: Csehov esztétikai érzéke, lá­tásmódja valóban fejlett volt. Az tró délutánonként rendszerint a hálószobában dolgozott vagy pihent. A szoba berendezése nagyon egysze­rű: ágy, asztal, szekrények, két fo­tel. A háló csöndje, félhomálya húga visszaemlékezése szerint — aki 1957- ig, haláláig volt a múzeum igazgató­ja — vonzotta Csehovot, ahol több­nyire éjjel, petróleumlámpa fényénél alkotott. A hálószoba szomszédságá­ban helyezkedik el a társalgó, ahol nagyon sok Ismert orosz író, színész, zeneszerző, s a művészvilág több alakja fordult meg. Nem egyszer ol­vasott itt fel műveiből részleteket Makszim Gorkij és Ivan Bunyin, ját­szott zongorán Szergej Rahmanyinov és Alexander Spendiarov, énekelt Fjo­dor Saljapfn. Csehov közkedvelt volt barátai körében, mivel nagy-nagy regélő hírében állott, ismerte és ér­tette a mókát a tréfát. Am ezek a barátságok nem személyes érdekelt szolgálták: Tolsztojjal és Makszim Gorkijjal megalakította a Jaltai Jóté­konysági Társaságot, mely intézmény tartotta fenn azt az üdülőt, ahol mun­kások, parasztok, haladó értelmisé­giek pihenhettek — díjmentesen. Ez akkoriban — az 1900-as évek cári Oroszországéban — forradalmi tett­nek számított. A nagy író tiszteletére fenntartott múzeumot évente több mint százezer turista látogatja meg. Ez a nagy lá­togatottság azt is sejteti, hogy az em­berek többségükben azért jönnek el Ide, hogy ez is segítse őket a Csehov­­életmü megértésében. 2. Az a turista, aki nemcsak azért jött Jaltára, bogy az itt igencsak bosszú turistaszezon Idején a már-már tró­pusi erejű nappal süttesse magát a tengerparton, bizonyára nem mulaszt­ja el a Jaltai Honismereti Múzeum állandó tárlatainak megtekintését, a­­hol sokat megtudhat a Krlm-félsziget déli partvidékének múltjáról, jelené­ről. Az Epítéstörtáneti és archeológia! múzeum már kívülről is olyan látvá­nyosság, melyről érdemes többet meg­tudni a puszta nézelődés nyújtotta információktól: a katedrális jellegű I. A kilátás onnan — a megbontott hegyoldal magasságából — szép oólt. Messzire ellátott ...A nagy tóra, az emberekre, akik nyáron lubickoltak a vízben, zajongtak és mindenféle bolondos játékokat űztek. Ügy látszik az emberek boldogok, állapította meg magában. Kemény bazalt volt, a kójejtó ütései sokáig visszapattantak róla. Miután megadta magát, kifaragták, s a mélybe lökték, azonnal elfogta a kétség — odalent a róla lepattanó kicsinké szilánk ütésétól sírva fakadt egy gyer­mek. Nyomban megértette, hogy a könny nem lehet a boldogság ktfejezOfe. Azonkívül a kőbánya sáros gödréből már nem látta olyan színesnek a vi­lágot. II. Hosszas vándorlás után kilométerkő lett. Az emberek fontoskodva he­lyezték el az országút szélén. Más az 6 helyében azt hitte volna, hogy ki akarják végezni, de 6 nem tartozott az ijedősök közé, tisztában volt saját magával. Kőszíve volt. Négyes számot véstek bele. Közömbösen tűrte. Annál kevésbé a festékei, amellyel bemázolták. Csúffá tettek, állapította meg a rossz szagú, fehér és fekete festékréteg alatt. Mit akarnak tőlem nem vagyok én ember, méltat­lankodott tovább. Safnos, ezzel a mdzolök nem törődtek. Később igen hálás volt az esőnek, mely ezt a megaláztatást lassan lekoptatta róla. III. Ettől kezdve alulról látta az embereket. Igyekezett megismerni és meg­érteni őket. Egyszer melléje telepedett egy gyalogos, kinyitotta táskáját és hozzáfogott enni. Ekkor látott először táplálkozó embert. Érezte, hogy az evés hátterében bonyolult, rejtelmes, és nem is mindig vidám tevékenység húzódik meg. Köhöz nem illő bölcsességgel sikerült megsejtenie valamit abból a drámából, amely e művelet mögött rejlik. Bölcsnek lenni különben nem volt nehéz. Volt ideje a gondolkodásra. IV. Sokáig azt hitte, hogy az emberek között a leghatalmasabb a kőtörő, hiszen még a gránittal is szembeszáll.' Később megállapította, hogy téve­dett. főtt egy fekete autá, s a belőle kilépő ember előtt levett kalappal alá­zatosan állt a kőtörO. Egyszer egy ilyen autó mérgesen nekirontott, nyilván szét akarta őt ti­porni, holott semmit sem vétett ellene. Felborult,s akik benne ültek, össze­törték magukat. Akkor látta, hogy milyen silány anyagból van az ember, és büszke volt saját kővoltára. V. Kőszemét továbbra ts nyttva tartva állt az országút szélén. így lett tanúja annak, amint egy fiú és egy lány összeölelkezve elhaladt mellette. Egyet­len szó nélkül, némán ölelve egymást mentek az úton. Amit a kilométerkő megsejtett, az valami megnevezhetetlen, félelmetes, de mégis gyönyörű volt. Kőszíve ekkor telt meg először irigységgel az emberiség iránt. Száras Pál objektum 1903 és 1917 között épült, és tulajdonképpen hű mása az ör­mény Ecsmiadzinban található Ripsim kateďrállsnak. A szürke kö, a tiszta vonalak, az ökonomikus díszítés, a patkó alakzatú hosszúkás ablakok te­szik monumentálissá Jalta egyik leg­szebb műemléképületét. A kiállítás első része az itt élő ősember lakhe­lyeit, településeit mutatja be. Jól át­tekinthető térképek segítségével. A neolit körből származó szerszámok, egyszerű vadászati eszközök arról tanúskodnak, hogy az emberi találé­konyságnak már az őskorban is nagy szerepe volt. Néhány szkíta és ógö­rög kolónia maradványait is felfedez­ték az archeológusok a félszigeten, melyeket fényképek segítségével mu­tattak be az érdeklődőknek. Különö­sen érdekes a Haraksza közelében feltárt római erődítmény, melynek környékén a régészek nagyon sok fegyvert, ékszert, akkori használati tárgyakat találtak, melyek közül né­hány darabot Itt is meg lehet szem­lélni. A középkor számos tárgyi hagya­tékát mutatje be a múzeum. Számos bizánci pénzérmét, fegyvert, sírkövet láthat a nézelődő: Különösen értékes leletként tartják számon a világ ré­gészet azt a tizedik században ké­szült mozaik-képet, amely tökélete­sen átvészelte az évszázadok romboló erejét. A későbbi korok kiállított tár­gyi emlékei — ikonok, festmények, porcelán tárgyak stb. — már más szovjet múzeumokból is jól ismertek, hiszen az ukrán kulturális élet ha­gyományos tárgyi emlékei ezek. 3. A Jaltai Honismereti Múzeum má­sik épületét a város tengerparti ré­szén, a Puskin utcában találtam meg. Itt a muezológusok azokat az idősza­kokat dolgozták fel, amikor a krimi munkások kerültek hatalomra. Hosz­­szás harcok után végül 1920-ban győ­zött itt is végleg a szovjethatalom. Lenin 19Ž0 decemberében írta alá azt a dekrétumot, mely szerint Jalta sza­natóriumait államosítják, a dolgozó nép szolgálatába állítják. A harmin­cas évek derekán Jalta ütemesen fej­lődött, gyárak, üzemek, oktatási in­tézmények, új szanatóriumok épültek Itt. A múzeum további részlege a má­sodik világháború eseményeit ábrá-' zolja. Megtudhatjuk, hogy a 250 na­pig tartó szevasztopoli ütközetben 300 ezer fasisztát pusztítottak el a szovjet csapatok. Sok tárgyi emlék tanúskodik a partizánliarcokröl. me­lyekbe több mint 11 ezren kapcsolód­tak be. Azt is elárulják a korabeli írások, hogy a fasiszták több mint négyezer polgári személyt öltek meg, s 5700 embert hurcoltak német mun­katáborokba. Jaltai tartózkodásom alatt külön Is felfigyeltem arra. hogy a szovjet ál­lam mennyit áldoz a műemlékek megőrzésére, rendbentartására. A Krím-félsziget déli részén egyetlen olyan régiségszámba menő épületet nem láttam, amely nem lett volna tö­kéletesen felújítva. Bárcsak a ml mű­emlékvédelmünk Is Ilyen eredmé­nyekkel tudna dicsekedni... fiz újjászületett Operaház KALITA GABOR Négy éve, 1980 ószén nyilvánosan bejelentették, hogy a Budapesti Ope­raház színpadának közel százéves gépi berendezése annyira elöregedett, hogy életveszélyessége miatt az új idényt nem lehet már megkezdeni. Ezután a hivatalos közlés után a leg­optimistábbak sem tudták megjöven­dölni, hogy mikor nyílik meg újra hatalmas vörösbársony függönye. De eljött a nap, és pontosan a centená­rium ünnepén, 1984. szeptember 27-én, díszelőadásra gyűlt össze az újjáva­rázsolt palotában a meghívott közön­ség. Budapesten, az akkori Nemzeti Színház mellett már 1837-től műkö­dött állandó magyar operatársulat, melynek lelke a magyar nemzeti ope­ra megteremtője, Erkel Ferenc volt. Idővel azonban egyre sürgetőbbé vált egy önálló dalszínház létesítése, melynek építésére rövidesen pályá­zatot írtak ki. A pályázat egyértelmű győztese a kor neves építésze, Ybl Miklós lett, akinek tervei alapján ki­lenc év alatt épült fel, neoreneszánsz stílusban, a hajdani Sugárúton az operaművészet remekszép palotája. Ha nagyságában nem is, de szépsé­gében kétségtelenül az elsők közé tartozott Európában. A hatalmas, há­romemeletes, pompázatos páholysor­ral körülvett nézőtér, mennyezetén Lotz Károly freskójával, a márvány előcsarnok, a pompás lépcsöház, az arányosan tagolt homlokzat, Stróbl Alajos Erkel- és Liszt-szobra a bejárat mellett elvitathatatlanul Budapest egyik épületbüszkeségévé tették. De Ybl Miklós nemcsak magát az épületet tervezte meg ilyen pompá­zatosán, hanem a színpadtechnikát is; Európában elsőként használt a színpad mozgatására víznyomásos szerkezetet, amely végigszolgált csak­nem egy teljes évszázadot. A mostani rekonstrukció fó célja éppen a szín­padtechnika teljes felújítása volt, de úgy, hogy az épület belsó kiképzése kárt ne szenvedjen. A feladatnak si­kerrel tettek eleget. A vadonatúj, korszerű vlllamosberendezésekkel el­látott, többemeletes szinpadtér kiala­kítása mellett még további moderni­zálásra Is sor került. Így például a zenekari árok Is mozgatható lett: az éppen Játszott mű jellege szerint le­het süllyeszteni vagy emelni úgy, hogy Mozart légies zenéje vagy Wagner hatalmas zenedrámát egyaránt hang­­hűén szólaljanak meg. De hosszabb, illetve mélyebb lett a színpadtér is, és a jobb rálátás érdekében a föld­szint széksorainak lejtése ts emelke­dett. Persze, az új műszaki „csodák* mellett maga á belső kiképzés ia megcstnosodott, a freskók restaurál­va lettek, s a díszítések aranyozásá­ra pontosan hét fél kilónyl aranyiam pocska fogyott el. Az épület homlok­zata pedig korszerű technológiával úgy lett „lemosva“, hogy az évszáza­dos porréteg alól újra előtűnt a ter­méskő eredeti, halványdrapp árnya­lata. Felemelő, szivet dobogtató érzés volt szeptember 29-én — mikor már a nagyközönség előtt Is megnyíltak a patinás épület kapui —, újra belép­ni az operaművészet eme szent csar­nokába, a második évszázad első elő­adására, melynek műsora természe­tesen , magyar szerzők műveiből lett összeállítva. Az első rész Erkelt kö­szöntötte. A kórus és a nagyzenekar tolmácsolta Himnusz után a Hunyadi László nyitánya hangzott el, majd pedig a Bánk bán második felvonásá­nak első képe következett, hason­lóan a száz évvel ezelőtti megnyitás­hoz. Nagy élményt Jelentett a cím­szereplő Simándy József teljesítmé­nye, főleg a „Hazám, hazám ..kez­detű híres áriában. Ezután Bartók Béla gyönyörű táncjátéka, A fából­­faregott királyfi következett, új be­tanulásban, majd pedig Kodály Zol­tán megrendítő zsoltárának, a Psal­mus Hungarlcusnak gyönyörű színpa­di változata szólalt meg, elindítva ez­zel egy új évszázad történetének első fejezetét. Varga József A hagyományápolás szép példája Meglepően szép. ízlésesen kivitele­zett — e népi építészet körvonalait szemléltető — meghívó hozta tudo­másunkra, hogy Cslcsú (CiCov) köz­ségben 1984. november 3-án tájházat avatnak. A Duna menti falvak jelleg­zetes népi építészeti jegyeit magán viselő nádfedeles épület ünnepélyes átadása kapcsán egésznapos — sok­sok látnivalóval tarkított — műsort szerveztek a lelkes csicsóalc. Így aki már a délelőtti órákban megérkezett, megcsodálhatta a hagyományos ke­­nyérdagasztást és a tájház konyhá­jában levó kemence kifűtésének nem mindennapi látványát. A jól megkelt tésztából előbb lángost sütöttek az ügyeskezű asszonyok, majd a kenvér­­szakajtás és -sütés következett. Amíg a kenyér sült. a jelenlévők megismerkedhettek egy jellegzetes csallóközi specialitás, a „kötés", vagy ahogy Itt mondják, a „csMplszli“ ké­szítésének módjával is. Megjegyzem, számomra e furcsa, érdekes Ízű népi eledel teljesen ismeretlen volt. Kö­rülbelül kétórányi sütést igényel ez a csíráztatott búzából készülő, érde­kes izfl, sárgásbarna színű képlékeny étel, amely az öregek szerint sok vi­tamint és értékes tápanyagokat tar­talmaz, s nagyon jó. hatással van az emésztőrendszer működésére. Termé­szetesen a résztvevők valamennyien részesei lehettek a „csicsöl cslripisz- 11“ áldásos hatásának. A tájház ünnepélyes megnyitására délután két órakor került sor, meg­lepően nagy számú érdeklődő jelen­létében. ünnepi beszédében Gaál Ida, a komáromi Dunementi Múzeum nép­rajzosa szakszerűen bemutatta a táj­házat, majd Rigó elvtárs, a csicsót helyi nemzeti bizottság titkára mon­dott beszédet. Az átadási ünnepség színvonalát nagyban emelte a MATESZ három színművészének külön erre az alkalomra összeállított fellépése. Az átadási ünnepség fölötti védnökséget — valamint a ház rendbetételével Járó költségeket — a helyi Wilhelm Pieck Egységes Földmüvesszövetkezet vállalta. A Május 1 utca 10-es szám alatti épület — melyet Gőgh János kölcsön­zött a községnek tájház létesítésére —, „tisztaszobából“, konyhából és kü­lön bejáratú kamrából áll. A ház vé­gében a nádfedelfl, nyitott kocsiszín, az udvaron pedig gémeskút látható. A téjház minden helyisége korhű bú­torokkal, háztartási használati tár­gyakkal és mezőgazdasági eszközök­kel van berendezve. A „tisztaszoba“ egyik érdekessége a konyhából fűt­hető ún. „szemes kályha“, amely még most is nagyszerűen megfelel a célnak, jól kifűti az egész szobát. E szép, hagyománvttsztelö létesít­mény átadása kapcsán okvetlen szól­nunk kell arról az egész községet át­fogó társadalmi összefogásról, amely az ötletet némány hónap alatt valóra váltotta. Az ötlet viszont elvitatha­tatlanul Nagy Gézától származik, aki­nek munkabírása és tettrekészsége mindenkire serkentőleg hatott. A lel­kes gyűjtök és szervezők Csícsőn is bebizonyították, hogy közös össze­fogással aránylag kis anyagi ráfordí­tással, saját erőből is lehet maradan­dó értéket alkotni. Meggyőződésünk, hogy a csicsól tájház, mint a letűnt kor hű hírnöke, a hagyomány Iránti tisztelet érzése mellett a szocialista jelen megbecsü­lésére és a jövö célkitűzéseinek való­ra váltására Is ösztönzi a látogatókat Dr. Mag Gyula ЛЛЛААЛАААДЛДАЛЛАЛЛЛЛЛДААЛАЛЛДААЛЛДЛЛААААЛЛЛАЛА/V^^^^^W^^^^V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents