Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-08 / 49. szám
1984. äecember 8. .SZABAD FÖLDMŰVES. Történelmi átalakulás a mezőgazdaságban is 4 (Folytatás a 2. oldalról) zifikálására tett Intézkedéseket az alapnál, a termőföldnél kell kezdeni. - Területe és megművelésének intenzitása mindig a mezőgazdasági termelés döntő és meghatározó tényezője marad. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a termőföld nem mindenki számára indokoltnak tűnő elvételét. Ennek érdekében már számos gazdasági és adminisztratív intézkedést tettünk. A termőföld átlagps évi csökkenése az elmúlt 30 év folyamán 20 ezer hektár volt, most azonban nem szabad meghaladnia a 4 ezer hektárt. Szükséges azonban, hogy a termőföld védelméről sokkal következetesebben gondoskodjanak a nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági igazgatóságok és természetesen maguk a mezőgazdasági vállalatok, amelyek beruházásaik céljaira nem egy esetben a legtermékenyebb területet foglalják el. Az arról szóló döntés, milyen célokra használják fel a talajt, nagymértékben társadalmi ügy, és ezért mindenki, akire ezt bízták, teljes mértékben felelős az egész társadalom előtt. Önök is jól tudják, mekkora összegeket fordítottunk talajjavításra, öntözőberendezések építésére és általában a talaj termővé tételére. Természetesen érdekünk, és meg fogjuk követelni, hogy ezek a ráfordítások még Jobbak legyenek, mint az eddigiek. E téren a mezőgazdasági és az élelmezésügyi minisztériumoknak a fő kivitelező ágazatokkal együtt és a tudományos kutatási alap aktiv közreműködésével alaposan felül kell vizsgálniuk a talajjavítás és a mesterséges öntözés megszervezésének, fejlesztésének és felhasználásának egész területét. Bizonyára egyetértenek velem abban, hogy nem lenne értelme beszélni a talaj termékenységének növteléséről, s közben nem gondoskodni arról, hogy elegendő szerves anyag kerüljön a talajba. Hiszen köztudott, hogy a műtrágyák nagy hatásfoka csak a szerves anyagokkal kombinálva érhető el. Ezzel szorosan összefügg a víz hasznosítása. De tényleg megteszünk mindent, hogy elegendő ilyen anyag kerüljön a talajba, istállótrágya, komposzt formájában vagy zöldtrágyázás útján? Sajnos a helyzet az, hogy ezekre a kérdésekre nem fordítanak megfelelő figyelmet. Ennek következtében a talaj szervesanyag-tartalma egyharmadával kisebb a kelleténél. Hogy ezt a veszteséget pótoljuk, további eszközöket kell befektetni a vegyiparban, bár ezzel sok esetben rontjuk a talajszerkezetet, és szennyezzük a környezetet. Ezért a termékenység növelésének leghatékonyabb útját minden rendelkezésre álló tartalék, közülük a legmegfelelőbb ipari és háztartási hulladék kihasználásában látjuk. Célszerűnek tartjuk, hogy minden mezőgazdasági vállalat dolgozza ki és hajtsa végre a talajtermőképesség növelésének nagyon konkrét és átfogó programját, ami az egész mezőgazdasági termelés in/ tenzifikálásának alapvető feltétele. A HOZAMOK NÖVELÉSÉVEL EGYIDEJŰLEG JAVÍTSUK A MINŐSÉGET IS A 7. ötéves tervidőszak elmúlt négy évében évente átlagosan 10,7 millió tonnás gabonatermést értünk el, ami a 6. ötéves tervidőszakhoz képest 6,2 százalékos növekedést jelent. Különösen nagyra értékeljük az idei eredményeket, mivel a 12 millió tonnás termés az eddigi legnagyobb mezőgazdaságunk történetében. Megállapíthatjuk: e terület problémát átfogó megoldásának köszönhetően már hosszabb ideje olyan eredményeket érünk el, amelyek nemzetközi viszonylatban az élenjáró államok közé emelnek bennünket. Szeretnék őszinte köszönetét mondani mindazoknak, akik a földművesszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és más szervezetekben hozzájárultak ezekhez az eredményekhez. Kétségtelen, hogy a gabonatermelésnek a jövőben Is alapvető és meghatározó sútya lesz. Ez abból is következik, hogy a gabona pótolhatatlan a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés más területeinek fejlesztése során, valamint abból, hogy a szántóföldnek több mint a felén gabonát termesztenek. Ráadásul a gabona nemzetközi viszonylatban is stratégiai nyersanyag. A hosszú távú program lényegében már a következő ötéves tervidőszakban számol, az önellátás gabonatermelésben való megteremtésével. Az idei termés jó feltételeket teremt ahhoz, hogy létrehozzuk a szükséges tartalékot egy esetleges rossz termés ellensúlyozásához. E feladat teljesítését azonnal meg kell kezdeni. Ennek érdekében szükséges, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok haladéktalanul^ kötelező normákat írjanak elő a gabonával való gazdálkodásra vonatkozóan, s ezen belül tegyenek a tartalékképzést ösztönző gazdasági intézkedéseket. Itt azonban meg akarom jegyezni, hogy a gabonaneműekből elérendő minél nagyobb hektárhozamra törekedve néha elfelejtjük, hogy a minőség is fontos. Vonatkozik ez például a sörárpára. Néha megtörténik, hogy bár hagyományos malátatermelők vagyunk, nem vagyunk képesek gondoskodni elegendő minőségi alapanyagról. Azt hiszem, hogy a termelés minőségére — nemcsak a sörárpa esetében — nagy súlyt kell helyezniük a mezőgazdasági vállalatoknak ugyanúgy, mint az átvevő szervezeteknek. És természetesen elvárjuk, hogy az irányító szervek, a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok rövid időn belül hatékony intézkedéseket tegyenek e téren. Bebizonyosodik az is, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szemes kukorica termesztésére, bár termelési zónájának peremén vagyunk. Még mindig nem sajátítottuk el megfelelően a progresszív eljárásokat, ami aztán visszatükröződik a nem állandó és a többi gabonához képest nem kielégítő hektárhozamokban. , Kukoricára szükségünk van, ezért a vetésterület továbbra is több mint 200 ezer hektár marad. Tudatában vagyunk annak, hogy gyorsan gondoskodnunk kell bőtermő fajtákból hazai vetőmagról, és főként gondoskodni kell az e terménnyel kapcsolatos talajművelést, vetést, növénygondozást és betakarítást végző gépekről. A szükséges eszközöket a vegyiparnak Is szállítania kell. Ebben az évben is sikeresen elértük a takarmányhüvelyesek termelésének céljait. Ez a borsótermelés kiterjesztésének volt köszönhető, mert ebből bőtermő fajtáink vannak, amelyek lényegében minden vidéken nagyon jó termést hoznak. Reméljük, hogy a mezőgazdasági vállalatok élnek ezzel a lehetőséggel és lényegesen nagyobb területen termesztenek majd hüvelyeseket. Abból indulunk ki, hogy a ferhérjeadalék-anyagok szempontjából még mindig túlnyomórészt a tőkés behozataltól függünk, ami távlatilag nem megoldás. Jelentősen növeltük az olajnövények termelését és javult a minőség is. Ebben az ötéves tervidőszakban a repce vetésterülete a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 46 százalékkal nőtt, az évi átlagtermelés pedig 151 ezer tonnáról 231 ezer tonnára nőtt, miközben a minőség is javult. A repcén kívül Szlovákia déli területein bővült a napraforgó vetésterülete, amely jó termést ad. Az efsz-ek IX. kongresszusán kitűzött ez irányú feladatainkat nemcsak teljesítettük, hanem túl is teljesítettük. Ez jó alapot jelent a következő időszakhoz, amikor olajnövényekből tovább akarjuk fokozni önellátásunkat. Pozitív fejlődés ment végbe az utóbbi években a tömegtakarmányok termesztésében és kihasználásában annak ellenére, hogy az eredmények nem felelnek meg az elvárásoknak. A 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az évi termelés 13 százalékkal nőtt, ebből a gyepterületeken tíz százalékkal. Egyelőre nem sikerült elérni az évelő takarmányok vetésterületének kívánatos nagyságát, mindenekelőtt a lucerna vetőmagjának hiánya miatt. Aránylag eredményesen bővítjük a takarmányozási célokra használt másodtermények termesztését. A vetőmag és a szükséges gépek hiánya miatt csak kis mértékben sikerült bővítenünk a takarmányrépa vetésterületét. Általában tehát azt mondhatjuk, hogy javult a tömegtakarmányok minősége, de ez csak az első lépés, amely bizonyítja milyen tartalékaink és lehetőségeink vannak. A mezőgazdasági földterület 45 százalékán tömegtakarmányokat termesztünk, és a gabonafélék mellett a tömegtakarmányok Jelentik a legfontosabb tényezőt az önellátás elérésében az állati termékeket illetően. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogyan befolyásolják az egész mezőgazdasági termelés gazdaságosságát. Ezért e terület további intenzlfikálásának programja minden mezőgazdasági vállalat elsőrendű feladata. Ezek közé tartozik a nagy kapacitású szénatárolók és silók gyors építése, amelyek lehetővé teszik a tömegtakarmányok minőségének megőrzését és a veszteségek minimalizálását. Határozott intézkedéseket követel a cukorrépa- és a burgonyatermelés, amelyben jelentősen elmaradunk az európai átlag mögött. így például az Európai Gazdasági Közösség tagországainak cukorrépa hozamai az elmúlt évek átlagában mintegy 50 tonnát tesznek ki hektáronként, míg a mienk nem egészen 35 tonnát. Még nagyobb különbségek vannak a cukortartalomban. Ezért a hosszú távú program elsősorban a hektárhozamok és a cukortartalom növelését tűzi ki célul. Elvárjuk, hogy e cél eléréséhez hozzájáruljanak a legújabb fajták és kihasználásuk progresszív módjai, amelyeknek el kell jutniuk a széles gyakorlatba. Ezzel együtt természetesen lényegesen tökéletesíteni kel] a betakarítógépeket, hogy csökkenjenek az aránytalanul nagy betakarítási veszteségek. Bizonyos javulást kell elérni a cukorgyárak felújításával, amelynek programját a kormány már jóváhagyta. Persze az is fontos, hogyan viszonyulnak a cukorrépatermeléshez a mezőgazdasági vállalatok. A tapasztalatok mutatják, milyen sok függ a következetes technológiai fegyelemtől, ez pedig persze teljes mértékben magukon a termelőkön múlik. Ezt végső soron alátámasztja számos mezőgazdasági vállalat, amelyek részt vesznek a jampoli-prostéjovi mozgalomban, és amelyek a cukorrépa-termelésben kiváló eredményeket tudnak felmutatni. Ugyancsak problémát jelent a burgonya. Átlagos hektárhozama más országokhoz képest alacsony. Bár az idén a legnagyobb hozamot — 19,3 tonnát — értük el, ez még mindig csaknem egyharmadával kisebb, mint a hasonló körülmények között termelő többi országé. A hektárhozamok növelésének szükségességén kívül nagyon fontos, hogy jelentősen javítsuk a burgonya minőségét. E téren eddig sok nem változott, és a fogyasztók joggal bírálják ezt a problémát. Nyilvánvaló, hogy korszerű tárolási kapacitások építésével és a betakarítás utáni megfelelő kezeléssel, valamint a vegyi burgonyavédelem tökéletesítésével együtt a vetőburgonya minőségéről is következetesen gondoskodni kell. Szükséges, hogy a nemesítő és a magtermesztő szervezetek gyorsan lebontsák az elfogadott intézkedéseket, és gondoskodjanak végrehajtásukról. Nem kevés munka vár még ránk a gyümölcs- és a zöldségtermesztésben. Ismeretes, hogy a fogyasztásban jelentősen elmaradunk az egészségügy által javasolt értékek mögött. Bár az utóbbi időben bizonyos javulás következett be, elégedettek nem lehetünk. Az átlagos évi gyümölcstermés a 6. ötéves tervidőszakhoz képest ugyan 33 százalékkal, a zöldségtermés pedig valamivel több mint 8 százalékkal nőtt, mindeddig sem a termelési problémákat, sem pedig a konzervipari feldolgozás és az ésszerű elosztás problémáit nem sikerült kielégítően megoldani. A következő években is számítunk arra, hogy — ugyanúgy, mint eddig — gyümölcs és a zöldségtermelés és -fogyasztás növeléséhez a kistermelők is aktívan hozzájárulnak. Nagyra értékelem, és meg akarom köszönni érdemes munkájukat. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy ez hasznos tevékenység és kívánatos, hogy mindenütt, ahol még nagyüzemileg nem megművelhető földek vannak, mindazok rendelkezésére bocsássák őket, akiket az ilyen munka érdekel, és egyidejűleg értékekkel gyarapítják a társadalmat. Ezenkívül hisszük, hogy hasznos, ha. a mezőgazdasági vállalatok jobban törekednek a termelés egybehangolására, a termés felvásárlására a kistermelőktől és a kistenyésztőktől — főleg a szervezet tagjaitól és alkalmazottaitól —, valamint a Jobb feldolgozásra. Érdekesek egyes vállalatok ezzel kapcsolatos tapasztalatai, például egyes zöldségfajták (termesztése terén. Természetesen e téren is törekedni kell arra, hogy megtartsák az összes érvényes elvet és jogi normát, gondoskodjanak a rendről és megelőzzék a különféle visszásságokat. NAGYOBB INTENZITÁST ÉS HATÉKONYSÁGOT az Állattenyésztési TERMELÉSBEN IS Elvtársak! Az előző időszakban gyorsabb ütemben nőtt az állattenyésztés volumene, amit a szemes takarmányok jelentős behozatala tett lehetővé. Gazdasági helyzetünk azonban megkövetelte a behozatal és a kivitel közti feszültség megszüntetését. Ezért kénytelenek voltunk intézkedéseket tenni a húsfogyasztás növekedési ütemének csökkentésére, a egyidejűleg feladatokat tűztünk ki, hogy saját növénytermelésünk gyorsabban és nagyobb terjedelemben helyettesítse az eddig importált takarmányokat. Látni kell, hogy az 1982. évi ármódosítást követő csökkenés ellenére a húsfogyasztásunk továbbra is nagy nemzetközi viszonylatban. Nem is beszélve arról, hogy a jelenlegi fogyasztási szint már újra megközelíti az ármódosítás előtti szintet. Természetesen ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az állattenyésztés további fejlődése teljes összhangban álljon a kitűzött célokkal. Persze, az állattenyésztés fokozása érdekünk, de csak azzal a feltétellel, hogy ezt saját takarmánytartalékainkkal fedezzük, a termelés eredményeit jobban hasznosítjuk, s növeljük az állatok termelőképességét. Az utóbbi években az állattenyésztés területén több pozitív jelenséget észlelhettünk, és elmondhatjuk, hogy a termelés és a felvásárlás ötéves tervét minden, termékből túlteljesítjük Az elért eredményeket különösen azért értékeljük nagyra, mert elsősorban az intenzitás és a hatékonyság növelésén alapulnak. Bizonyára megnyilvánultak ebben a sokéves fajtanemesftő munka eredményei, a takarmányok mennyisége és minősége, valamint az állatgondozók jobb munkája. Nő a szaporulat, csökken az elhullott állatok száma, lényegesen fokozódott a tejhozam, és ami rendkívül fontos, csökkent az egy termelési egységre jutó szemestakarmányfogyasztás. Legyünk azonban szerények, és ne gondoljuk, hogy már nyertünk. Tudjuk, mennyire változékony feltételekkel kell évről évre megküzdenünk. Sohasem zárhatjuk előre ki az időjárási szempontból rossz esztendőt. A termelés stabilitása ugyan nagyobb, mint a múltban, de a különböző növénytermelési termékek alapján jelentősen differenciálódik. A növénytermelés számára kedvező évben nem kell megváltoztatni a takarmányok összetételét az állattenyésztés árutermelésében. Érthető, hogy az adott vállalat a teljesítmények növelésére törekszik, mert ezt diktálja a vállalati és a személyi anyagi ösztönzés. Társadalmi érdek — és a vállalatok érdekévé is kellene válnia —, hogy takarmánytartalékokat hozzanak létre. A tömegtakarmányok esetében a tartalékoknak az évi fogyasztás 10—20 százalékát kell kitenniük, a szemes takarmányok esetében pedig a 6—8 heti fogyasztásnak megfelelő mennyiséget. Az állattenyésztés további fejlődéséről Intenzifikálás útján, elsősorban a takarmányok jobb hasznosításával kell gondoskodnunk. Mivel az egységes földművesszövetkezetek forgalmában a növénytermelés és az állattenyésztés 80 százalékot tesz ki, a maradék 20 százaléknyi forgalomban a melléküzemági termelés hasznossága nem vitatható. Hozzájárul a mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásának javításához, a munkaerő felhasználásához az idénymunkákon kívül, valamint a helyi anyagi tartalékok és a műszaki potenciál hasznosításához. Látnunk kell ?zt is, hogy egyúttal előmozdítja a mezőgazdaság és az éllemiszeripar szükségleteinek kielégítését, például ha a gépek kis sorozatban való gyártására, a munkavédelmi eszközök és a csomagolóanyagok, valamint más hiánycikkszámba menő termékek előállítására gondolunk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága októberi ülésének határozataiból egyértelműen következik, hogy továbbra is támogatni fogjuk a társadalmilag hasznos, célszerű és megfelelő melléküzjemági termelést. Egyidejűleg persze látnunk kell, hogy az egységes földművesszövetkezetek fő feladata elegendő minőségi mezőgazdasági alapanyag és élelmiszer termelése. GAZDASÁGOSABBAN AZ ANYAGI ESZKÖZÖK felhasznäläsAban Elvtársak! Most szeretnék szót ejteni a mezőgazdaság anyagi ráfordításainak néhány kérdéséről. E téren is sokkal gazdaságosabban kell eljárnunk, a központban és a vállalatoknál egyaránt jobban fontolóra kell venni, hová fektetjük be az eszközöket, hogyan használjuk fel őket, és menynyire hatékonyak. Ezzel kapcsolatban kerül előtérbe a szállító ágazatok és a mezőgazdasági szolgáltató szervezetek feladata. Elsősorban tőlük függ a mezőgazdasági termelés műszaki fejlődése és hatékonysága. Hiszen a számítások azt mutatják, hogy a mezőgazdasági termelés minden egy százalékos növekedéséhez ezek az ágazatok szállításaik révén több mint 60 százalékban járulnak hozzá. Ezt a tényt megfelelően és gyorsan figyelembe kell venni, főleg ami e szállítások műszaki-gazdasági színvonalát és minőségét illeti. Már érezhető az olyan épületekbe és gépekbe fektetett beruházásoknak a hatása, amelyek a veszteségek csökkentésére és a minőség megőrzésére szolgálnak. Mindenki megérti, nogy előnyösebb maximális mértékben kihasználni azt, amit már megtermeltünk, mint aránytalanul nagy eszközöket fektetni a termelés növelésébe, s gazdaságtalanul bánni a termékekkel. Ez elsčjporban a burgonyára, a gyümölcs- és a zöldségfélékre, valamint a tömegtakarmányokra vonatkozik. Ezért nagyra becsüljük, hogy az efsz-ek IX. kongresszusa óta előnyben részesült például a silótérségek, a szénapajták, a burgonya-, a zöldség- és a gyümölcstárolók, a legelőt berendezések, a műtrágyaraktárak, a mezei és a farmok melletti szilárd alapú trágyatelepek, valamint a cukorrépatárolók építése. Az említett építmények jelentős része az ún. különleges mezőgazdasági beruházások csoportjába tartozik, amelyek 1982 óta nagyobb terjedelemben valósulnak meg. Az eredmények egyelőre jók, az idén ebben a kategóriában 4,4 milliárd korona értékű építkezés valósul meg. Tekintettel arra, hogy ezek szükséges és hatékony, gyorsan megtérülő befektetések, amelyekhez a mezőgazdasági vállalatok saját pénzforrásaikat és építési kapacitásaikat használják fel, minimális anyagszükséglet mellett, ezért ezt a tevékenységet a további években le támogatni fogjuk. Az efsz-ek IX. kongresszusa óta tovább javult a mezőgazdasági gépesítés színvonala, s felszámoltunk egyes fogyatékosságokat az alapvető gépesítési eszközök szállításában. A traktorpark szerkezetében is javult a helyzet, a mezőgazdasági gyakorlat részéről leginkább igényelt, második egységesített sorozathoz tartozó traktorok száma 1979 óta 22 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság teherautókkal való ellátottsága 28 százallékkal javult, s feltételezhető, hogy megvalósul az előirányzott 10 ezer speciális rendeltetésű tehergépkocsi szállítása. Ez a rakodógépekkel együtt, amelyek száma 17 százalékkal növekedett, feltéteket teremt a mezőgazdasági termékek és más anyagok szállításának és mozgatásának fokozatos ésszerűsítéséhez. Ez nagyon fontos feladat, mert a mezőgazdaságban évente körülbelül 500 millió tonnányi anyagot kell szállítani, ami az egész népgazdaság szállítási feladatainak megközelítőleg a negyed részét képezi. Elkezdődött a „Horal rendszerhez“ tartozó gépsorok szállítása is a 16 foknál kisebb lejtésű terepeken végzett munkákhoz. Az ennél nagyobb lejtésű terepekre gyártott gépekkel még csak a kísérleteket végezzük. Bizonyos javulás tapasztalható a gyümölcs- és a zöldségtermesztés gépellátásában is. Érezhető hiányaink vannak még a burgonya, a kukorica, a takarmányrépa, a hüvelyesek, az olajnövények, a gyümölcs- és a zöldségfélék betakarításához és betakarítás utáni kezeléséhez szükséges gépek, valamint a növényvédelmi gépek területén. Ugyancsak nem kielégítő az agrokémiai vállalatok műszaki ellátásának az üteme. A gépesítés színvonalának további javítása érdekében arra van szükség, hogy az illetékes központi szervek a következő ötéves tervjavaslat kidolgozása során megállapodjanak a szükséges gépek lehető legjobb összetételének a gyártásában és szállításában, gondoskodjanak azok jó minőségéről, és természetesen elegendő mennyiségű pótalkatrészről is. Az efsz-ek IX. kongresszusán ígéretet tettünk rá, hogy felülvizsgáljuk a gépek vásárlására vonatkozó beruházási keretek célszerűségét, azzal céllal, hogy ésszerűsítsük ezt az eddig eléggé bonyolult folyamatot. Szeretném megjegyezni, hogy az érvényes tervszerű irányítási rendszer szerint a gépek és berendezések szállítási kereteinek a mezőgazdasági vállalatok számára csupán tájékoztató jellegük van. A gyakorlatban azonban sajnos nem tartják be ezeket a szabályokat. A szükségletek teljesebb kielégítése érdekében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége és a kormány már ez év elején jóváhagyta a mezőgazdasági gépgyártás teljes fejlesztési koncepcióját. Azzal is számolunk azonban, hogy a mezőgazdasági és élelmezés(Folytatás a 4. oldalon)
