Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-08 / 49. szám

2 .SZABAD FÖLDMŰVES 1984. december 8. Történelmi átalakulás a mezőgazdaságban is {Folytatás az 1. oldalról) resszus már egy ú) osztály képviselői­nek tanácskozása, és ez az osztály az ország dolgozó népe történelmi Jelentőségű 1948-as Februári Győzel­me hatására alakult ki és vált éretté. E győzelem kivívásához a kis- és középparasztok haladó magatartásuk­kal, a szocialista forradalom aktív és egyértelmű támogatásával, a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály törekvéseinek támogatásával Jelentősen hozzájárul­tak. Társadalmunk és országunk szocia­lista átépítése, amelynek programját 35 esztendővel ezelőtt hagyta Jóvá a CSKP IX. kongresszusa, történelmi átalakuláshoz vezetett a mezőgazda­sági termelésben is. A termelési vi­szonyokban bekövetkezett változások megmutatták az új típusú nagyüzemi termelés hatalmas lehetőségeit. Lét­rejöttek a mezőgazdasági szövetkeze­tek, és kialakult az új osztály — a művelt és szakmailag képzett szövet­kezeti földművesek osztálya. Szövet­kezeteink megtörték az évszázados hagyományt, az egyéni gazdálkodás hagyományát, és elsajátították a kö­zös gazdálkodás progresszív formáit. Önök tudják a legjobban, hogy mi­lyen gyökeresen megváltozott fal­­vaink arculata, dolgozóink életének szociális-gazdasági feltételrendszere és az emberek 'gondolkodásmódja, hogy miként gyarapodott a mezőgaz­daságban dolgozók műveltsége és szakképzettsége, hogy milyen nap­jainkban az egészségügyi ellátás színvonala, és milyenek a kultúra és a művészet ápolásának lehetőséget. Manapság már mindez természetes­nek tűnik, és csak a szövetkezetek alapító tagjai tudják, hogy mennyi fáradságba és anyagi eszközbe ke­rült a falu átalakítása. Ezért mindig Is tisztelettel emlékezünk meg mind­azokról, akik ott álltak e valóben történelmi jelentőségű átalakítás böl­csőjénél, akik felismerték Gottwald szavainak mély Igazságát: „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocia­lista átépítése nélkül“, ök voltak azok, akik példamutatásukkal magukkal ragadták a kételkedőket, akik hozzá­járultak a kezdeti bizalmatlanság je­gének megtöréséhez, akik rámutattak, hogy a jövőt nem a — számos eset­ben csak nyomorgást jelentő — ma­gántulajdonhoz való ragaszkodás biz­tosítja. Ezzel kapcsolatban le kell szögez­ni, hogy munkásosztályunk és a CSKP volt az a tényező, amely e folyamat élén állt. A szövetkezeti földművesek kialakulóban levő osztályának nem­csak konkrét segítséget nyújtott, ha­nem sokéves tapasztalatait is átadta, amelyeket a munkaszervezésben és a korszerű termelési módszerek ér­vényesítésében szerzett. Munkásosz­tályunk segítséget nyújtott a4 csöke­­vények leküzdésében és a régmúltban gyökerező gondolkodásmód megvál­toztatásában. Most visszagondolunk erre a bo­nyolult, gyakran drámai 'folyamatra, a­­mely a mezőgazdasági termelést és a falusi életmódot teljesen megváltoz­tatta, és emlékezetünk'en felidézzük a szövetkezeti földművesek, valamint • gép- és traktorállomási, illetve ál­lami gazdasági dolgozók számos nem­zedékét. Felidézzük azokat, akik a szerény és végtelenül nehéz kezdeti Időszakban áldozatos munkával lé­pésről lépésre haladtak előre, céltu­datosan segítve mezőgazdaságunk produktív erőinek fejlesztését. És a termelési viszonyok alapvető minősé­gi átalakításának folyamatában a kis- és középparasztok fokozatosan életüket és önmagukat is átalakítot­ták. Falvatnk és egész, társadalmunk életének e felemelő eseményeit most azért is felidézzük, hogy e történel­mi tényekről az ifjú nemzedék azon tagjai is tudomást szerezzenek, akik napjainkban kézbe vették a szocialis­ta mezőgazdaságunkban elődeik büsz­ke zászlaját, akik folytatják a szö­vetkezetalapítók szó szoros értelmé­ben forradalmi tetteit, és arra ké­szülnek, hogy további fontos fejeze­tekkel gazdagítsák társadalmunk új­kori történelmét. Mert ők azok, akik­re nagy felelősséget igénylő, nem ke­vésbé nagyszabású feladatok várnak. E feladatokat egészen új feltételek között kívánjuk végrehajtani az ez­redforduló Időszakában és végre Is hajtjuk valamennyit. Elvtársak, népünk nemzeti felszabadító harca betetőzése és Csehszlovákia dicső szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának küszöbén állunk. Most van a viharos események jubi­leumának előestéje. A teljesen szabad cseh és szlovák nép a felszabadulást követően már teljesen szabadon lépte át a nemzeti és demokratikus forra­dalom kapuját, hogy tovább haladjon az ország szocialista átalakítása felé. E folyamatban teljesültek a két nem­zet legjobb fialnak és lányainak ál­mai. Utódaink nemzedékei a szocia­lista állam biztosítékait élvezve vál­nak felnőttekké. Társadalmunkat a Szovjetunióhoz és a szocialista közös­ség több tagállamához a testvériség és az internacionalizmus eltéphetet­­len szálai kötik. Jogos büszkeség tölt el bennünket az elmúlt évtizedek eredményei lát­tán. Azonban azzal is tisztában va­gyunk, hogy ezek az eredmények ar­ra köteleznek bennünket: ne eléged­jünk meg az elérttel, és ne torpan­junk meg félúton. A kor sürgetően azt követeli, hogy elsősorban a jövő­be nézzünk és hogy reális, korunk emberéhez méltó szociális és gazda­sági távlatokat biztosítsunk szocia­lista társadalmunknak, a csehek és szlovákok, valamint a hazánkban élő nemzetiségek testvéri szövetségének. Az új kor új tetteket követel. Hi­szen a fejlett szocializmus korszaka a sző szoros értelmében megköveteli, hogy keressük a társadalmi haladás, a dinamikus gazdaságfejlesztés, a kulturális és művészeti fellendülés további erőforrásait, amelyek életün­ket még örömtelibbé teszik. Még nem ért véget a jobb világért folyó küzde­lem. Erőfeszítésünk még nem érte el tetőfokát. Még jelentősebb feladatok végrehajtása vár ránk. А ВЕКЕ MEGŐRZÉSÉÉRT Jövőre jelentős évfordulókat ünne­pelünk. Megünnepeljük azt, amire a történelemben még nem volt példa, hogy 40 éve béke uralkodik öreg kontinensünkön, és ezzel hazánkban Is. Az a sző, hogy béke egyszerű rea­litássá vált mindannyfunk számára, az ifjúság, a nők és a férfiak szá­mára. Ennek ellenére a háború veszélye itt ólálkodik körülöttünk. Tanú! va­gyunk a militarizmus tetteinek, látjuk a fegyverkezést, az erőszakot, a po­litikai terrorizmus megnyilvánulásait. A fejlődő országok felemelésére nem alakítottak ki új gazdasági rendet. Mindeddig nem fogadták el a szocia­lista országok békekezdeményezéseí­­nek többségét. Konsztantyin Csernyen­­kónak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének Javaslatait, ame­lyek megvalósítása kivezethetné a világot a zsákutcából, megállíthatná a fegyverkezést, leszereléshez vezet­hetne, új erőt adhatna az enyhülés politikája szellemének a» egyenlő és azonos biztonság alapelvei szerinti együttélésnek. Az Egyesült Államok elnöke azt ígérte, hogy további fehér­házi tartózkodása időszakában béke­tanácskozásokat folytat a Szovjetunió­val. A világ arra vár, hogy e szava­kat kövessék tettek. Reméljük, hogy a Szovjetunió és az USA rövidesen sorra kerülő politikai tárgyalásai hoz­zájárulnak a világhelyzet javulásához. Mindeddig az a helyzet, hogy nyu­gati határainkon is kopog a veszély. Csehszlovákia határaitól csak néhány tucatnyi kilométerre közepes hatótá­volságú amerikai rakétákat helyeztek hadrendbe. Az így telepített több mint 90 új, elsőcsapásmérő rakéta­fegyverek célpontjai a szocialista kö­zösség tagállamai. Ugyanakkor tanúi lehetünk annak, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban felerősödött a sértő és gyűlöletet szító revanstzmus. Tapasztalataink arra Intenek ben­őnket, hogy éberek legyünk, hogy se megfélemlíteni, se gyengíteni ne hagyjuk magunkat. A szocializmus alapvető eszméje: a béke. Minden külpolitikai törekvésünk célja a béke megőrzése, ezért a konfrontációt és a háborút történelmi csökevénynek te­kintjük és visszautasítjuk. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy bennünket bárki Is felkészületlenül talál, hogy elhanyagoljuk a szocializmus nyugati határainak védelmét Európában, hogy megengedjük bárkinek is a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság határai szuverenitásának megsértését. Min­denkit óvunk bárminemű ilyen pró­bálkozástól. Népünk egysége, a szo­cializmus eszményeihez való hűség, de a csehszlovák hadsereg felkészült­sége is — amely a Varsói Szerződés tagországaival való szilárd szövetség­ben védelmezi békés életünket — jöl szavatolja boldog jövőnket. Ezért azzal a szilárd elhatározással lépünk be Csehszlovákia felszabadí­tása 40. évfordulójának esztendejébe, hogy hazánk és népűnk békés élete, szocialista társadalmunk építése to­vább folytatódik. TELJESÍTJÜK A CSKP XVI. KONGRESSZUSÁN KITŰZÖTT FELADATOKAT Elvtársak, az egységes földmüvesszövetkezetek X. kongresszusa abban az Időszakban zajlik, amikor a 7. ötéves tervidőszak zérószakaszába léptünk, és amikor minden igyekezetünk arra irányul, hogy a lehető legjobban megbirkóz­zunk a CSKP XVI. kongresszusán ki­tűzött feladatokkal. Már ma elmondhatjuk, hogy azok az eredmények, melyeket az utóbbi négy évben érünk el népgazdaságunk­ban, világosan tükrözik: képesek va­gyunk .teljesíteni a kongresszus által kitűzött fő gazdaságpolitikai felada­tokat. Ennek köszönhetően sikerül megőriznünk a lakosság elért élet­színvonalát, és fokoznunk a gazdasá­gi fejlődés, főleg a nemzeti jövede­lem, az ipari és a mezőgazdasági ter­melés növekedésének elért dinamiká­ját. Nagyon fontosnak tartjuk azt a tényt, hogy hatékonyabban kezdtek érvényesülni az intenzív fejlesztési tényezők és megerősödtek a hatéko­nyabb gazdálkodást célzó törekvések. Ez mind az össz- és főleg az anyag­­költségek csökkenésében, mind pedig a termelésszerkezetben érvényesülő változásokban megnyilvánul. A mezőgazdasági termelésnek az efsz-ek IX. kongresszusa óta elért nö­vekedése keretében sikerült elérni, hogy a növénytermesztés gyorsabban növekedjen, az állattenyésztésnél. A hazai takarmánytermesztés növekedé­se és a takarmányok jobb hasznosítá­sa a takarmánygabona-import jelen­tős csökkenését eredményezte. Aktívan kezd hatni, ahogy azt a legutóbbi szövetkezeti kongresszus is igényként fogalmazta meg, a terv­szerű irányítás tökéletesített rendsze­re, amelynek érvényesülése — a me­zőgazdaság anyagi-műszaki bázisának további erősítésével együtt — hozzá­járul a munkatermelékenység növe­kedéséhez, a termelés jövedelmezőb­bé tételéhez és a nyereségképzéshez. Örömmel állapítom meg; hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komp­lexum egész fejlődése erőteljesen hozzájárult az élelmiszerellátás javí­tásához és ezzel a belkereskedelem stabilizálódásához Is. De abban is sze­repet játszott, hogy Csehszlovákiát ma számos vonatkozásban á nagy in­tenzitású mezőgazdasági termeléssel rendelkező országok közé sorolják. Közben, persze, arról sem feledkez­hetünk meg, hogy ezeket az eredmé­nyeket annak ellenére értük el, hogy közvetlenül а XVI. kongresszus után további fontos változásokra került sor a külső és belső feltételekben, azokhoz a feltételekhez viszonyítva, amelyekből a kongresszus kiindult. Több fejlett kapitalista ország a ke­mény gazdasági, pénzügyi és hitel­­nyújtási diszkrimináció útjára lépett a szocialista országokkal szemben. Emiatt és más okok miatt szüksé­gessé vált határozottabban hozzálát­ni a külgazdasági kapcsolatok egyen­súlyának fokozatos felújításához és a konvertibilis valutákban valő adós­ságállományunk korábban, a 7. öt­éves tervben feltételezettnél nagyobb mértékű csökkentéséhez. A nem szo­cialista világban bekövetkezett válság következményeként élesedett a kon­kurencia, és ennek következtében még nehezebbé vált feldolgozóipari termékeinknek e piacokon valő ér­vényesítése, ami másrészt importle­hetőségeink jelentős korlátozásához vezetett Mindehhez még azt is hozzá kell számítani, hogy népgazdaságunknak számolnia kellett a nemes tüzelőanya­gok és energiaforrások mennyiségé­nek csökkentésével, illetve, hogy az ötéves tervidőszak első esztendejében rossz volt a termés. Az aratás Idején például 1,6 millió tonna termeléski­esés keletkezett. Érhető, hogy a körülmények szán­dékaink bizonyos mértékű módosítá­sára kényszerítettek bennünket, és így a korábbinál igényesebb körülmé­nyek közölt láttunk hozzá a kommu­nista párt XVI. kongresszusa által ki­jelölt célok eléréséhez. Annál na­gyobbra kell értékelnünk, elvtársak, mindazt, amit egész népgazdaságunk­ban és ezen belül is a tervidőszakban már elértünk. A mezőgazdaságban elért teljesít­ményünk — ha a 6. ötéves tervidő­szakban elért átlagot vesszük alapul — 8,5 százalékkal emelkedett. Ezen belül a növénytermesztés növekedése 11,5 százalék volt. Ezzel szolid bázist teremtettünk ahhoz, hogy most to­vábblépjünk, folytathassuk a minősé­gileg űj szakasz teendőit. E szakasz a mezőgazdasági termelés követke­zetes intenzífikálás'ánnk, a hatékony­ság erőteljes növelésének az időszaka. Szövetkezeti földműveseink és ál­lami gazdasági dolgozóink felismer­ték ennek az irányvonalnak a jelen­tőségét és szükségszerűségét. Hogy ez így van, azt a kongresszust meg­előző egész vita bizonyítja. Hagyo­mányosan széles körű volt ez a vita, és a mezőgazdasági dolgozók nagy érdeklődést mutattak iránta. És ami a legfontosabb: a vita során több mint 87 ezer konkrét hozzászólás és javaslat hangzott el az efsz-ek és más mezőgazdasági-élelmiszeripari, illetve egyéb szállító vállalat termelő tevé­kenységével és életéve! kapcsolatban. További értékes hozzászólásokat és javaslatokat kaptunk az állami gaz­daságok köztársasági szintű aktíva­­értekezleteiről is. Ezeknek a javaslatoknak- a döntő többsége — több mint négyötöde — a mezőgazdasági vállatok belső problé­máival kapcsolatos. A központi szer­vekhez elsősorban az anyagi-műszaki alap tökéletesítésével, az irányítással és a gazdasági eszközök hatékonysá­gával, valamint törvényhozásl-jogl kérdésekkel kapcsolatos javaslatokat juttattak el. Ezeket a javaslatokat és észrevé­teleket jelentős hozzájárulásoknak tekintjük, és szükséges, hegy konk­rét megvitatásukra minden szinten megfelelő figyelmet fordítsanak. El­várjuk, hogy következetesen foglal­kozzanak velük a felelős gazdasági és állami irányító szervek, a föld­művesszövetkezetek, az állami gazda­ságok és olyan vállalati vezetőségek, amelyek a mezőgazdasági-ipari komp­lexumban tevékenykednek. A szövet­ségi, a cseh és a szlovák kormány is felhasználja őket e komplexum to­vábbfejlesztésével összefüggő minden alapvető kérdés élbírálása során. AZ Elelmiszer-fogyasztAs MEGFELELŐ SZÍNVONALÁNAK BIZTOSÍTÁSÁÉRT Elvtársak, a CSKP XVI. kongresszusának és a földművesszövetkezetek IX. országos kongresszusának határozataiból ered annak szükségessége, hogy tartósan biztosítsuk az élelmiszer-fogyasztás olyan színvonalát, amely összhangban áll a lakosság kategóriáinak egész­ségügyi és élelmezési normáival. Ez­zel összhangban gyorsabban kell elő­rehaladni az élelmiszerekkel és a mezőgazdasági alapanyagokkal valő önellátás felé vezető úton, s javítani kell minőségüket. Ez természetesen megköveteli a le­hető leggazdaságosabb hasznosítását mindannak, ami ezen ágazat és a me­zőgazdasági vállalatok rendelkezésé­re áll. Persze, a cél nem a termelés mindenáron valő növelése, hanem az összes termelési tényező hatékony hasznosítása és az, hogy a költségek minél kisebbek legyenek. Éppen ezeket a célokat emelte ki újra Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának októberi ülése, amikor megvitatta a mezőgaz­daság és a közéielmezést biztosító más ágazatok fejlesztésének hosszú távú programját mint orientációt a 8. ötéves tervnek és a népgazdaság 1995-ig terjedő távlati fejlesztési ter­vének kidolgozásához. Ez számos oknál fogva nem köny­­nyfl dolog. Mindenekelőtt teljes mér­tékben figyelembe kell venni, hogy a világ azon országai közé tartozunk, amelyekben egy lakosra kevés termő­föld jut, s ráadásul a termőföld je­lentős része szükségessé teszi, hogy differenciált gazdálkodást folytassunk rajta, erőziőgátlő intézkedéseket te­gyünk, gondoskodjunk a vízkészle­tekről és a vizek tisztaságáról, s csök­kentsük az ipari szennyezés káros hatását. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a mezőgazdasági termelés jelen­legi intenzitását nagy energiaráfordí­tással érjük el, pedig a jövőben is korlátozott lesz a rendelkezésre állő energiamennyiség, sőt csökkenésével is számolni kell. A mezőgazdasági termelés növelé­sére tett erőfeszítések során még szá­mos további akadályt le kell küzde­­nünk, amelyek közül legsúlyosabb a talaj termékenységének stagnálása. A növénytermelés intenzifikálásáról eddig elsősorban a műtrágyaadagolás gyors növelésével gondoskodtunk, így ma azon országok egyike vagyunk, amelyek a legtöbb műtrágyát hasz­nálják fel hektáronként. Pedig tud­juk, hogy a kemizálásnak Is megvan az ökológiailag elviselhető határa. Ezek és további tényezők hatással lesznek a mezőgazdasági termelés fejlődésére a következő években. Arra kell törekedni, hogy ezeket az akadályokat legyőzzük. Annál is in­kább, mert az élelmiszer-szükséglet állandóan nő. Bár sok élelmiszer ese­tében a fogyasztás mennyiségi növe­kedésére is kell számítanunk, egészé­ben véve azonban egyre inkább a minőségi szempontok kerülnek elő­térbe. Ráadásul az élelmiszerproblé­­ma világviszonylatban való növeke­dése nemzetközi politikai összefüg­gésben is rendkívül szükségessé teszi önellátásunkat. Tekintettel mindezen feltételekre és szükségletekre teljesen világos, hogy a mezőgazdasági termelést már nem lehet extenzfv úton, korlátlan ráfor­dítások árán vagy bármilyen minősé­gű ráfordításokkal kihasználásuk ha­tékonyságára való tekintet nélkül nö­velni. Más szavakkal ezt azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlődése a ráfordítás minősé­gétől, a hasznosítás színvonalától függ. Aztán látni kell azt is, hogy a me­zőgazdasági termelés csak azzal a feltétellel intenzifikálható, ha széles­körűen és rugalmasan alkalmazzuk a gyakorlatban a legújabb tudományos és műszaki ismereteket. A folyamatot meghatározó tényezők széles skálájából éppen a tudomány és a technika az, aminek a következő időszakban sokkal nagyobb mérték­ben kell hatnia nemcsak a mezőgaz­dasági termelés növekedésére és mi­nőségének javulására, hanem egyút­tal a munkatermelékenység állandó fokozódására, az energiahordozók, a nyers- és az alapanyagok jobb haszno­sítására és nem utolsó sorban a kör­nyezet hatékonyabb védelmére is, ja­vítására is. Különösen ezen a területen — tu­dományos és technikai téren — kell egyesíteni erőinket a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományos­műszaki potenciáljával, sokkal job­ban kell élni azokkal a lehetőségek­kel, amelyeket a szocialista gazdasági integráció keretében folyó kooperá­ció és szakosítás nyújt. Abból indulunk ki. hogy a Szovjet­unió és a többi testvéri szocialista állam a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében hasonló Irányzatokat kö­vet; A KGST keretében már több együttműködési program létezik, még­pedig különböző területeken. Most ar­ra kell törekednünk, hogy gyorsan és a lehető legnagyobb mértékben fel tudjuk használni ezen együttműkö­dés minden lehetőségét. És végül tudatosítanunk kell: olyan Időszakba léptünk, amelyben az in­­tenzifikálást nem lehet megvalósíta­ni a mezőgazdasági termelés egyes területeinek részleges fellendítésével. Ebből következik az a rendkívül fon­tos feladat, hogy gondoskodni kell minden termelési tényező átfoeé ha­tásáról és összhangjáról, mégpedig nemcsak a mezőgazdasági ’ 4 szintjén, hanem az élelmiszer-terme­lés egész folyamatában. Ennek kell megfelelnie a különböző tntenziftkálő tényezők nagysága és módja biztosí­tásának a mezőgazdaságt-lpari komp­lexum megfelelő láncszemeivel pár­huzamosan, akár a gépek és a vegy­szerek gyártóiról, akár a biológiát szolgáltatások kivitelezőiről beszé­lünk. Természetesen ebből következik an­nak szükségessége is, hogy megvál­toztassuk a biológiai és a műszaki szolgáltatásoknak, valamint a feldol­gozó vállalatok munkáját, és szerve­zési rendszerét, s ugyanígy az irányí­tás egyes fokozatait a tudományos ku­tatási alap munkájának rendszerét és tartalmát. A TOVÁBBI INTENTIF1KALÄS alapja A TERMŐFÖLD Amint már nemegyszer hangsúlyoz­tuk, a növénytermelés további inten­(Folytatás a 3. oldalon]

Next

/
Thumbnails
Contents