Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-01 / 48. szám

*

Az eredményesebb szegíűtermesztésért

Az ntúbhi években kertészkeűőink körében érezhetően fellendült a szegfűtermesztés iránti érdeklődés. A fokozódó érdeklődés megalapozott, ugyanis a szegfű télen is hajtatható, a virág nagyabb távolságra is könnyen szállítható, vágottvirágként hosszú időn át díszíti otthonunkat, azonkívül az üvegház kifutásé sem igénye) túl nagy ráfordítást.

Kertészkedőink közül sokan igen szép sikereket érnek el a szegfötermesztésben, ezért rgyre újabb érdeklődők jelentkeznek. Sajnos, a kezdők rendszerint sok hibát vétenek s a kudarc bizony többnyire elveszi a kedvüket a költséges kísérletezéstől. Alábbi sorainkkal elsősorban nekik, a kezdőknek szeretnénk segíteni.

Kezdjük talán az üvegházzal. Mivel a szegfű főleg a téli hónapokban kimondottan érzékeny a fényhiányra, nagyon kell ügyelni arra, hogy az iivegház üvegei mindig tiszták legyenek s az üvegházban kielégítő fényviszonyok uralkodjanak. Ha'piszkos az üveg (fólia) a hajtatott növények fiatal haj'ásai télen rendre megsárgulnak, eltorzulnak.

Szegfű termesztésre csak az vállalkozzon, aki a hidegebb tavaszi és őszi napokon nélkülözhetetlen kényszerfűtésen kívül a rendes téli fűtést is meg tudja oldani. Kiegészítő kényszerfűtésre leginkább áprilisban meg szeptemberben van szükség, amikor hidegek az éjszakák és a jelentős hőingadozás hatására a bimbók felrepedeznek. Kényszerfíitéssel áprilisban 15, szeptemberben pedig 12 C-fokos éjszakai hőmérsékletet kell állandósítani az üvegházban.

Az üvegház tökéletes üzemeltetéséhez feltétlenül szükséges a jő szellőztető berendezés, melynek segítségével szabályozhatjuk a levegő páratartalmát. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az üvegházban uralkodó, túl száraz levegő serkenti bizonyos kártevők — mindenekelőtt a vörös pókok (kenderbolhák) — fejlődését, a túlzott páratartalom pedig páralecsapúdáshoz vezethet, ami rozsdabetegségge) fenyegeti a növények szárát és lombját. Az utóbbiakra öntözéskor is gondolni kell. Kizárólag talajöntözésre szolgáló rúzsával ellátott tömlőt ajánlatos használni, mert ha a növényzetet is rendszeresen benedvesítjük, végzetesesn elterjedhet a rozsdabetegség, azonkívül a levelek és a bimbók gombák (Heterosporium echinulatum, Alternaria dianthi) okozta foltosodásával is számolnunk kell.

A szegfűtermesztés eredményességének további meghatározója a legmegfelelőbb talaj megválasztása. A növény nem túl igényes, jól megél az agyagtalajon, illetve a savanyú vagy semleges kémhatású talajokon is, ha azok legalább minimális mennyiségben tartalmaznak humuszt. Viszont nagyon fontos a jó vízáteresztő képesség, hogy ne kerülhessen sor elvizenyősödésre.

Az Uvegház termőföldje kezdetben inkább tápanyagokban szegényebb legyen, mert az ilyen földben jobban megerednek és gyorsabban fejlődésnek indulnak a palánták. Ügyeljünk arra, hogy az üvegházba még véletlenül se kerüljön gyomirtó szereket — főleg Zeazint — tartalmazó föld. A drótféregfertőzöttségre is ügyelni kell, mert a kártevők gyorsan megtizedelnék a növényállományt. Ha azt akarjuk, hogy növényeink szépen és egyenletesen fejlődjenek, az üvegházba szánt termőföldet alaposan össze kell kevernünk.

A későbbi siker egyik megalapozója az Ultetőanyag. Főleg a kezdők közül sokan szem elő) tévesztik, hogy minden egyes palánta élő, érzékeny és igényes szervezet. Tudatosítanunk kell, hogy növényeink a mintegy három hétig tartó gyökereztetés során tápanyagok nélkül, a perlit nyújtotta meleg és szellős környezetben éltek. Abban az esetben, ha gyökereztetés után nem hűtőházban tárolták őket, a palántáknak mielőbb jő szerkezetű, mérsékelten nedves talajba kell kerülniük. Ültetéskor nagyon évalosan kell eljárni, mert a sérült növényeket általában. megtámadja a gombabetegség (usarinm), ami komoly kieséshez vezethet.

Ha hűtőházban tárolt növényeket vásárolunk, lehetőség szerint győződjünk meg arról, hogy a palánták mennyi ideig és milyen körülmények között „utaztak“. Ugyanis mihelyt a PVC tasakokba csomagolt ültetőanyag elhagyja a hűlőházat és melegebb környezetbe kerül, a palánták hirtelen „élni“ kezdenek s ez az egészségi állapotunk rovására megy. Ilyen feltételek közepette egykét éra is nagyon sokat jelenthet, ezért mindig arra kell törekedni, hogy az ültetőanyag minél rövidebb úton jusson el a termelőhöz, ott pedig azonnal megkezdjék a telepítést. A palántát mindig tüzetesen vizsgáljuk meg, főleg a gyökérzetet és a szárat. Ha bámulást vagy elhaló részeket találunk a palántán, kár kiültetni.

Eddig az új ültetvényekre, illetve a felújított növényállományra vonatkozó ismeretekről beszéltünk. Must röviden arról is szóljunk, hogyan kell ápolni a már beállított növényzetet.

Az előírt nappali és éjszakai hőmérséklet megtartása alapfontosságú, hiszen a növényeket nem lehet becsapni. A legkisebb eltérés is megbosszulja magát romlik a bimbók és a virágok minősége. Aki télen intenzívebb fűtéssel ösztönzi több virág termelésére növényeit, eleve rontja a minőséget, mert puhább, hajlékonyabb lesz a virágszár. Télen sokan elhanyagolják az üveg tisztítását. Erre a növényzet úgy válaszol, hogy megsárgulnak és eltorzulnak a hajtások,

mm ,*? "fí1

v’; í ,f Ш

;

Jk* ■**« ‘ “ -/у > •

Ш I

? Á' ;

... .* :• ;i ý

*<$ 'Г,.

ü ч

amelyek ráadásul virágot sem hoznak. Ha öntözéskor a növényzetet is meglocsoljuk, felüti a fejét a rozsdabetegség, lelassul a fejlődés, rosszabb lesz a virágok minősége. Aki megfeledkezik a páratartalom szabályozásáról (szellőztetés, az utak és az üvegfalak locsolása), készüljön fel a vörös pókok megjelenésére.

A tápanyagpótlást rendszeres laboratóriumi talajelemzés alapján kell végezni. A találomszerű tápanyagpőtiással könnyen túladagoihatjuk a tápanyagokat, ami a fuzáriumos betegségek elterjedéséhez vezethet. A túltrágyázás másik veszélye, hogy könnyen „elsózzuk“ a talajt, ez pedig csökkenti a négyzetméterenkénti bimbóhozamot.

Milyen növényvédelmi beavatkozásokra kell felkészülnie a szegfűtermesztőnek? Ha az újonnan telepített növények között szürkés árnyalatú, hervadásnak induló töveket találunk (fuzáriumos megbetegedés), a beteg növényeket öntözzük be a Fundazol 0,1 százalékos oldatával (tövenként 200 ml). így a fertőzött növények néha megmenthetők. Tavasz végén,nyár elején károsítanak a szegffitripszek a még zárt bimbót szfvogatják). A kártétel következtében a piros kultivárok virágja foltosodik és értékét veszíti. A kártevők észlelésekor a Metation 0,2 százalékos oldatával kell permetezni és a kezelést tíznapos időközönként egy-két alkalommal meg kell ismételni.

Sokan rendszeresen permetezik a szegfűt Dithane M 45 vagy Fundazol készítménnyel, esetleg más szerekkel. Ennek a túlbuzgóságnak általában nincs sok értelme, arról nem is beszélve, hogy a rendszeres permetezés mennyi fáradsággal — és kiadással! — jár. Ráadásul az agvon'' „-..-..к-:! permetezett vi-ágok nem nyújtanak valami szép látványt.

\ - Végezetül mindehhez még annyit: a háztájiban ugyanolyan eredményesen lehet szegfűt termeszteni,

J mint a legkorszerűbb nagyüzemekig ben, csak nem szabad megfeledkezni a szakszerűségről, mert a legkisebb vétett hiba is súlyosan megbosz- ^ , szolja magát.

|Zv)

A

Nehogy azt gondolja valaki: ha nyulait ellátja vízzel és nyúltáppal, akkor elintézte a takarmányozást. Ez a módszer kényelmes ugyan, de drága. Ráadásul a ballasztanyag hiánya miatt megbetegedhetnek nyulaink. Gyakorlati tapasztalatom szerint a nyulak etetésére a legjobb és legolcsóbb a házi takarmánykeverék. Ez tartalmazzon takarmánybúzát, árpát, zabot, kevés kukoricát és nyúltápot. A kukorica nyáron kevés, télen több legyen. Igen jó étvággyal fogyasztja minden állat, s még a szoptatós anyák sem romlanak le. Persze melléje adjunk szénát is, mégpedig este, hogy a szálazással elfoglalják magukat. Volt amikor leveles kukoricaszárat etettem és ezt is jó étvággyal fogyasztották. így olcsóbb a takarmányozás, s előnye még, hogy ha valamelyik összetevő nem kapható, akkor sem esnek vissza a növekedésben Akkor is jó, ha tenyészállat-értékesítés esetén Idegen helyre kerül a nyúl; eszik akkor is, ha más takarmányt kap az új helyen.

A takarmányozáshoz tartozik még a takarmánykiegészítők adagolása. Bizony a szemes eleségen tartott állatoknál ez szinte a lehetetlenséggel határos, főleg, ha por, dara kiegészítőkről van szó.

Elöljáróban nézzük, mi történik például a vízben oldódó szerekkel? Akár önitatós, akár adagolt itatásról van szó, az

Fotó: —bor

egyik állat alig fogyaszt vizet, a másik kétannyit iszik. Tehát nem egyformán jut a szervezetbe a takarmánykiegészítő. Az önitatóban le is ülepszik és sok levegővel is érintkezik a nélkülözhetetlen vitamin. Télen az itató még be is fagyhat, hiszen a kistenyésztő nem fűt. Akkor tehát milyen módon kapják meg nyulaink a nélkülözhetetlen anyagokat? Bizony ez a csodaszer a szakkönyvekben is szereplő lágyeleség.

Mióta nyúltartással foglalkozom, az egyik etetés mindig ez szokott lenni, ajánlhatom is mindenkinek.

Az elkészítése és adagolása

sem tart soká, s a lágyeleségbe bele lehet keverni minden takarmánykiegészítőt. A nyulak jó étvággyal elfogyasztják a nekik szánt mennyiséget. Reszelve még a gyökgumós takarmányféléket is bele lehet keverni. '

A lágyeleség elkészítési módja a következő: háromötöd rész íucernaliszt; kétötöd rész abrakőrlemény. Lehetőleg sok korpaalapú legyen az abrak, s húslisztet ne tartalmazzon. Ebbe belekeverhetők a takarmánykiegészítők. Szárazon jól elkeverjük, azután olyan sós vízzel hígítjuk, mintha levest főznénk, s beleoldhatjuk a vitaminféléket is. Jól elkeverjük

az egészet. Arra kell vigyázni, hogy ne legyen se lucskos, se száraz. A szúnyoghálőből készült szitán rostált táp pora sem vész kárba, mert a légyeleségbe kerülhet. Tanácsos esti menünek adni és utána a szénát éjszakai szórakoztatónak. Mindig frissen készítsük és ne legyen télen sem hideg. Különösen nyáron ne adjuk a maradékot a nyúlnak.

Akik még nem etettek lágyeleséget, fokozatosan szoktassák rá állataikat. Ha valaki sovány tejet vagy savót tud szerezni, azt is használhatja viz helyet. Igen jó étrendi hatású, s a benne lévő tápanyagok is hasznosulnak. SZILI F.

lagyeseseg előnyei

Kár elégetni

Aszántást-ásást megelőző őszi „nagytakarítás“ idején rendszerint sok kiskert füstbe burkolózik, kertészkedőink nagy hányada ugyanis egyszerűen elégeti a hullott falombot. Sokan azzal érvelnek, minek bajlódjanak a komposztkészitéssel, az égetés után visszamaradó hamuban úgyis megtalálhatók a legfontosabb tápanyagok. Érvelésük nem helytálló, hiszen mint tudjuk, lombhnilás előtt a tápanyagok zöme visszaáramlik az ágakba ás a fák törzsébe s a lehulló levelek már csak nagvon kevés hasznos tápanyagot tartalmaznak. A hullott falomb legnagyobb értéke a humuszképző szerves anyag s az égetéssel éppen ezt pazaroljuk el.

Több alkalommal hangsúlyoztuk már, hogy elégetni esnpán e levélbelegségek által súlyosan megtámadott fák lehullott lombját szükséges. Az egész-3 séges falombot ésszerűbben kell hasznosítani. Például feltölthetjük vele a kiürített és

kitakarított melegágyat, hogy ne fagyjon át a talaj. A falombra később istállótrágyát terítünk, ez fűti majd a melegágyat. Ha nincs elég istállótrágyánk, összekeverhetjük falombbal. A langyoságyak fűtésére ez az anyag is tökéletesen megfelel.

Sokan ott követnek el hibát, hogy az összegyűjtött faleveleket egyszerűen halomba rakják, s azt hiszik, ezzel vége a komposztkészítésnek. Igaz,

ilyenkor már nem nagyon akad egyéb komposztálandó anyag, viszont az önmagában érlelt falombnt is be kell takarni vékony földréteggel. Tavasszal a halmot átlapátoljuk — a takaró földréteggel együtt —, s a keverést addig ismételjük, amíg a falomb teljesen el nem bomlik. Nem árt tudni, hogy a kizárólag gyümölcsfákról nyert levelekből készülő kompnszt nein túl értékes. A sneeiális k»rtészeli földkeverékek előállításához bükkfa, hársfa, juharfa, kőrisfa vagy égerfa lombjából készítenek minőségi komposztot (lombtelevénvt). Ebből következik, hogy a kertben gyűjtött, érlelésre szánt falombhoz a jobb minőség érdekében ezeknek a fáknak a lombjából is ajánlatos keverni kisebb-nagyobb mennyiséget. Viszont őrizkezdjünk a vadgesztenye, a nyárfa és a fűzfa lombjának komposzlniásától, mert ez rontaná a televény minőségét.

A gyümölcsfák lombjából készült komposztnak több hátránya van. Közülük a legnagyobb, hogy az érése 3—5 évig tart, többször át kell lapátolni, és közben természetpspn helyet foglal el. Az 1—2 évig érlelt loinbtelevény „fiatal“, gyengén savanyú kémhatást!.

A lombtelevény minden esetben kevés hasznosítható tápanyagot tartalmaz, tehát dúsítani kell valamilyen műtrágyával. Erre a célra a Cererit a legmegfelelőbb. A lombtelevény általában 20 százalék humuszt tartalmaz, de főleg a „fiatal“ televények humusztartalma nem a legjobb minőségű. Ha

minőségi humuszt szeretnénk nyerni, akkor a falómból egyéb szerves anyagokkal és földdel keverve kell komposztálni, és műtrágyát is kell adni hozzá. Legjobb, ha a kertészkedő már nyár végén, illetve az őszi terménybetakarítás idején összegyűjti a minőségi komposzt elkészítéséhez nélkülözhetetlen anyagokat, mert csakis változatos összetételű komposzttal tehetünk szert tartós humuszra.

A már elmondottakból következik, hogy a hullott falomb egyszerű beásása is helytelen. Hogy az aláfnrgatott falombból humusz képződhessen, ahhoz az egyéb össztevöket macának a talajnak kell szolgáltatnia. Ha ezekből a szükséges aeveookból a talajban csak kevés található, akkor az aláforgafnft falomhból nagyon rossz minőségű humusz képződik. Tehát érdemes inkább összegyűjteni és egyéb szerves anyapokkal keverve, földdel rétegezve kompnsztba rakni a hullott falombot. (*)