Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-21 / 29. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. Július 21. A BIZTONSÁGOS ÉS BÉKÉS ÉLÉT ZAUGA Prágában jftlius 11—12-én tartották meg a szocialista országok kommu­nista és munkáspártjai központi bi­zottságai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárainak értekezletét. A tanácskozáson a Bolgár Kommu­nista Párt, Cseszlovákia Kommunista Pártja, a Kubai Kommunista Párt, a Laoszi Népi Forradalmi Párt a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Pórt, a Német Szo­cialista Egységpárt, a Román Kommu­nista Párt, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és a Vietnami Kommunista Párt képviselői vettek részt. A CSKP részéről Vasil Bil'ak, a központi bi­zottság elnökségének tagja, a KB tit­kára, Jan Fojtfk, a központi bizottság elnökségének póttagja, a KB titkára és Josef Haviin,’a KB titkára volt je­len. A tanácskozás résztvevői véleményt cseréltek a jelenlegi nemzetközi helyzet és az ideológiai munka idő­szerű kérdéseiről. Megállapították, hogy az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív kö­rei által folytatott konfrontációs, ka­tonai fölényre törekvő, a népek füg­getlenségét és szuverenitását sértő, az expanzión és a diktátumon alapuló irányvonal következtében jelentősen megnőtt a békét fenyegető veszély. A feszültség növekedésének, a nuk­leáris háború veszélye fokozódásának egyik fő oka az említett körök által szított fegyverkezési hajsza, amely­nek különösen veszélyes szakasza kezdődött azzal, hogy a NATO egyes országaiban megkezdték a középható­távolságú amerikai nukleáris rakéták telepítését. Ez arra kényszerítette a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés más tagállamait, hogy válaszintézke­dést tegyenek. Az imperializmus agresszív irányvo­nala mélységesen nyugtalanítja a né­peket, és kiváltja a háborúellenes mozgalom jövőjéért felelősséget érző összes társadalmi erő és államférfi határozott ellenállását. Az Egyesült Államok és a NATO ag­resszív imperialista körei tudatosít­ják, hogy a konfrontáció és a lázas fegyverkezés általuk követett irány­vonalát elítélik, ezért leplezni igye; keznek politikájuk valódi tartalmát, A békéről hangoztatott hamis szóla­maik azonban egy cseppet sem vál­­taztatják meg álláspontjukat. Az utóbbi időben Washingtonban a világűr militarizálásának irányvona­lát erőltetik. A fegyverkezési hajszá­nak, erre a területre történő kiter­jesztése méginkább megnövelné a nukleáris konfliktus veszélyét, és még bonyolultabbá tenné leszerelési meg­állapodások elérését. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták a világűr militarizálásának megakadályozásáról haladéktalanul tárgyalásokat kezde­ményező szovjet javaslat jelentőségét és teljes támogatásukról biztosították a javaslatot. Az imperializmus agresszív körei­nek hibájából kialakult feszült nem­zetközi helyzetből kiutat mutat a szo­cialista országok által közösen ki­dolgozott reális békeprogram, amely olyan megállapodások megkötésére irányul, amelyek révén valóban csök­kenteni lehet a katonai szembenál­lás szintjét, ki lehet zárni a nem­zetközi kapcsolatokból az erő alkal­mazását és az erővel való fenyege­tést, meg. lehet akadályozni a nuk­leáris háborút. A szocialista országok — mint vezetőik állandóan hangoz­tatják — készek a konstruktív pár­beszédre, a béke és a nemzetközi biz­tonság érdekében. Fontosnak tartják az ENSZ szerepének növelését az említett célok elérése végett. A tanácskozáson képviselt pártok álhatatosan szorgalmazzák a közép­­liatótávolságú amerikai nukleáris ra­kéták nyugat-európai telepítésének leállítását és kijelentik, ha megszü­letnek a már telepített rakéták ki­vonását eredményező intézkedések, akkor ezzel egyidejűleg lépéseket lesz­nek a válaszintézkedések visszavoná­sára. Ez megteremti a tárgyalások felújításának alapjait. A tárgyalások­nak az a célja, hogy olyan megálla­podásokat érjenek el, amelyek révén mentesítik Európát mind a középha­tótávolságú, mind pedig a harcászati atomfegyverektől. Noha a világon rendkfvUI súlyos problémák halmozódtak fel, a ta­nácskozás résztvevői meggyőződésü­ket fejezték ki, hogy a szoros egy­ségben fellépő népek és békeszerető erők meg tudják változtatni az ese­mények veszélyes alakulását, el tud­ják érni az emberiség előtt álló bo­nyolult kérdések megoldását. A nukleáris háború veszélye ellen folytatott harc sikerének záloga a szocialista közösség országainak ere­je és egysége, kommunista és mun­káspártjainak a marxizmus-Ieniniz­­mus, a szocialista internacionalizmus elvein alapuló összeforrottsága, amely magába foglalja a szolidaritást, a köl­csönös elvtársi segítséget, a teljes egyenjogúságot, az egymás belügyei­­be való be nem avatkozást és minden párt azon jogának tiszteletben tartá­sát, hogy önállóan határozza meg és hajtsa végre politikai irányvonalát. A tanácskozás résztvevői síkraszáll­­tak az összes kommunista és mun­káspárt szolidaritásának és együttmű-Céltudatos politikai és szervező munkával Járásunkban a pártszervek és -szer­vezetek igyekeznek kedvező feltéte­leket teremteni a mezőgazdasági ter­melés növekedéséhez. Ennek érdeké­ben tökéletesítik az irányító munkát és fokozzák a kommunisták aktivitá­sát. Mindez az utóbbi években pozití­van mutatkozott meg a hetedik öt­éves terv feladatainak teljesítésében. A múlt évben a növénytermesztés 13,5, az állattenyésztés pedig 5,1 szá­zalékkal növekedett. Nőtt az állatál­lomány termelőképessége is. A tehe­nek évi tejelékenysége az 1982-es év­hez viszonyítva 253 literrel emelke­dett. Az említett és további eredmé­nyek, mint például a bruttó mezőgaz­dasági termelés 8,2 százalékos növe­kedése, a pártszervek és -szervezetek cétudatos politikai, szervező és neve­lő munkájának, a gazdasági vezetés jé irányításának, továbbá a mezőgazda­ságban dolgnzók becsületes munká­jának, aktivitásának köszönhető. Járásunk pártbizottsága tudatában van ann^k, hogy az utóbbi ^években elért eredmények nem vezethetnek önelégültséghez, mivel a pozitívumok mellett gyakoriak a hiányosságok is, főleg a téli takarmányalap megterem­tésében, a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának fokozásában. Ezért arra összpontosítja az Üzemi pártszervezetek és a pártcsoportok figyelmét, hogy mindent tegyenek meg a nyári mezőgazdasági munkák, főleg az aratás sikeres befejezése ér­dekében. Ennek megfelelően a me­zőgazdasági üzemekben kidolgozták az aratás politikai-szervezési tervét, s rendszeresen ellenőrzik a kitűzött feladatok teljesítését. Jő szervező munkával, a kommunisták aktív részvételével (okozzák a mezőgazda­ságban dolgozók kezdeményezését. Ezt bizonyltja az is, hogy a mező­­gazdasági üzemek az idén az állati termékek felvásárlását rendszerint túlszárnyalták. A mezőgazdaság pártirányltásának alapvető feltétele a párt vezető szere­pének helyes és következetes érvé­nyesítése, a lenini munkamódszerek alkalmazősa. Járási pártbizottságunk ennek tudatában irányítja a pártszer­vek és -szervezetek munkáját. Figyel-SZELLEMÉBEN műket arra összpontosítja, hogy fel­méréseket és elemzéseket végezzenek a párt- és gazdasági munka hatékony­ságának növelését illetően. Ennek alapján határozzák meg további tevé­kenységük irányát,-a párttagság bőví­tését, a kádermunkát és a kommu­nisták fő feladatait. A többéves ta­pasztalatok azt igazolják, hogy egye­dül a céltudatos, konkrét munkával lehet teljesíteni a mezőgazdasági ter­melés növelésével kapcsolatos párt­­határozatokat. A párttagokat és a tag­jelölteket személyre szóló konkrét feladatokkal bízzák meg, melyek tel­jesítését negyedévenként ellenőrizzük. A párthatározatok teljesítése a me­zőgazdaságban nagyban függ a gazda­sági vezetés munkájától. Ennek tudatá­ban a pártszervek és -szervezetek arra törekednek, hogy irányitő és szervező munkájuk az igényes feladatok sike­res teljesítését szolgálja. Azt akarjuk ködösének erősítése mellett. Kifejez­ték készségüket arra, hogy aktív po­litikai párbeszédet és együttműködést folytassanak a szocialista és a szo­ciáldemokrata pártokkal, a háború- és rakétaellenes mozgalom különböző társadalmi-politikai erőivel. A tanácskozáson hangsúlyozták an­nak szükségességét, hogy erőteljeseb­ben kell népszerűsíteni a létező szo­cializmus előnyeit és eredményeit, amelyek a gyakorlatban biztosították a munkához, a tanuláshoz, az állam­ügyekben való demokratikus részvé­telhez, a személyiség szabad fejlő­déséhez való jogot. A testvérpártok küldöttségei ki­emelték, hogy a KGST-országok felső szintű gazdasági értekezletén elfoga­dott határozatok új, kedvező távlato­kat nyitnak ezen országok népgazda­sága és az egész szocialista közös­ség gyors fejlődése, valamint a szo­cialista világrendszer ereje és tekin­télye növekedése előtt. A tanácskozás bizonyította a KGST-országok egysé­gének és összeforrottságának erősödé­sét, s azt az elhatározásukat, hogy még jobban felhasználják együttmű­ködésüket népgazdaságuk továbbfej­lesztésére, a tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsítására, a dolgozók életszínvonalának emelésére. A tanácskozás résztvevői ismét megerősítették a szocialista államok szolidaritását az el nem kötelezett mozgalommal, a fejlődő országok né­peivel, amelyek az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a szabad és önálló fejlődés­hez való jogért, életük igazságos, de­mokratikus alapokon történő átala­kításáért, az elmaradottság leküzdé­séért, és az új gazdasági világrend megteremtéséért harcolnak. A tanács­kozás résztvevői ismét megerősítették pártjaik szolidaritását a Közel-Kelet, Közép-Amerika, a karibi térség, Dél­­kelet-Azsia, valamint Afrika déli ré­sze népeinek harcával. Nagy figyelmet fordítottak a hitle­ri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelem közefgő 40. évfordulójára. A történelmi esemény­nyel kapcsolatos ideológiai munka a szncialista internacionalizmusra és a hazafiságra való nevelés ügyét segí­ti és a háborús fenyegetés elleni harc érdekeit szolgálja. Az emberek új nemzedékeinek az egész világon tudniuk keli az igazságot a második világháborúról, arról, hogy azt a hit­leri fasizmus, a nemzetközi imperia­lizmus legagresszfvebb erői robban­tották ki. valamint arról is, hogy a Szovjetunió döntő szerepei játszott a győzelem kivívásában. A résztvevők áttekintették a test­vérpártok ideológiai és propaganda­munkájának más Időszerű kérdéseit is. A tanácskozás az elvtársi együttmű­ködés, az Igység és a harcos szoli­daritás légkörében folyt le. elérni, hogy a gazdasági vezetés munkája céltudatosabb és következe­tesebb legyen, jobban érvényesüljön a demokratikus centralizmus elve, a személyi felelősség, a kollektiv veze­tés és a komplex kádermunka, vala­mint a közös és egyéni érdekek tisz­teletben tartása. A gazdasági vezetés feladata a ter­melési és pénzügyi terv szerepének megszilárdítása, azok sikeres teljesí­tése. Ennek érdekében mozgósítaniuk kell a mezőgazdaságban dolgozókat, s céltudatosan kell kamatoztatniuk a taggyűléseket, az üzemi konferenciá­kat, a termelési értekezleteket, a szo­cialista verseny-, újító- és feltaláló­mozgalmat. A mezőgazdasági üzemek többségében a gazdasági vezetés oda hat, hogy a termelésben alkalmazzák a haladó munkamódszereket, a tudo­mányos-műszaki haladás gyakorlati vívmányait. Például a galsai (Holiša) szövetke­zet a járás termőhelyi adottságaihoz viszonyítvav kimagasló hektárhozamo­kat ér el. A legjobb állattenyésztési eredmények a poltári és a tomašov­­cei efsz-hez fűződnek. A pártszervek és -szervezetek az elért eredmények elemzésén, valamint a felmerülő hiá­nyosságok orvoslásán keresztül nagy súlyt helyeznek arra, hogy az elfoga­dott határozatokat és a kitűzött fel­adatokat a mezőgazdaságban dolgo­zók tudatosítsák, azokat öntudatos munkával teljesíték. Meggyőző és mozgósító tömegpolitikai munkát vé­geznek, aktív tevékenységet követel­nek a tömegszervezetektől és az agi­­tációs központoktól. Járásunkban a mezőgazdaság párt­irányítása a megkövetelt színvonalon van. Olyan szervezési és irányítási formákat, munkamódszereket tartal­maz, amelyek előfeltételei a még kö­vetkezetesebb és hatásosabb irányí­tásnak, valamint a mezőgazdasági termelés növelésének. Kicsiben és nagyban pazaroljuk Köztudomású, hogy hazánk nem bő­velkedik természeti kincsekben. Ezért nem véletlen, hogy a gazdaságos, ta­karékos felhasználás korparanccsá vált. E megállapítás nemcsak az ener­giahordozóknak nevezett alapanya­gokra — szén, gáz, olaj — érvényes, hanem életvitelünk legfőbb feltételé­nek egyikére, az ivóvízre is. Az ivóvíznek — az egyes történelmi korok tanulsága szerint — mindig nagy volt a becsülete. Dzsingisz kán birodalmában például halállal bün­tették a vízpocsékolót, s az sem ka­pott kegyelmet, aki a vizet tűzoltásra használta. Az ivóvíz tehát már ebben a korszakban is többet jelentett az életnél. A víz napjainkban is drága kincs, ennek ellenére kicsiben és nagyban pocsékoljuk. Elherdálásával megkáro­sítjuk önmagunkat, mert nem számo­lunk azzal, hogy költségeit túlnyomó részt az állami fizeti. Mert — bármi­lyen ritkán is esik szó róla — az ivó­víz sem lett az elmúlt években olr csóbb. Az igények kielégítéséről gondos­kodó szervek több tízezer dolgozói mozgósítanak naponta, hogy a nap minden órájában ki tudják elégíteni a lakosság, az ipar és a mezőgazda­ság vízigényét. Az igények kielégíté­sét azonban — hiába a milliárdokat érő gépi berendezés, s ugyanúgy a milliárdnkban számítható évi beruhá­zás — csak a legnagyobb erőfeszíté­sek árán tudjuk biztosítani. Mindez azt bizonyftja, hogy hazánkban az ivévízfogyasztást nagymértékű pazar­lás jellemzi. A személyenként fel­használt napi vízmennyiség jóval meghaladja a hazánkkal azonos szín­vonalon álló országok fogyasztási adatait. Őszintén szólva drága mulat­ság ez. Nem tagadjuk, hogy a vízpocséko­­lás már a csőrendszerekben és a zá­róberendezésekben történő elszivár­gásokkal kezdődik. Ezek korszerűsí­tése az illetékes szervek feladata. Am ne gondoljuk, hogy e korszerűsítés­sel egy csapásra megoldódna a víz­­pocsékolás. Az igazi pocsékolás ugyanis nem itt, hanem a háztartá­sokban, az iparban és a mezőgazda­ságban történik, ahol a szügséglet feletti felhasználás a mind jelentő­sebb költséggel megtermelt termé­szeti kincsünkkel való hazardírozás. Felmérések szerint a vízfogyasztás szoros összefüggésben van a műszaki JOGI VÁLASZOK Hz mm iividíi kiszámításának a módié D. D.: Olvasónknak az öregségi nyug­díj kiszámítási módjára vonatkozóan abból kiindulva, hogy а III. munka­kategóriában dolgozik, a kővetkezők­ben válaszolunk röviden: a férfi dol­gozók esetében a nyugdíjkorhatár a 60. életév betöltése. Addig a Í8. élet­év betöltése után általában 42 évet lehet ledolgozni fa 18. életév előtti időt is be kell számítani, de a nyug­díjemelkedés szempontjából ez az idő nem számít). » A kiszámítás szempontjából a tör­vény a dolgozó havi átlagkeresetéből indul ki. Ezt a nyugdíjkorahatár el­érése előtti 5 vagy 10 év eredménye (beszámítható keresete) alapján szá­mítják ki, éspedig aszerint, melyik át­lag kedvezőbb a dolgozó számára. Abban az esetben, ha a dolgozó a nyugdíj tényleges élvezete nélkül a nyugdíja emelkedése kedvéért tovább dolgozik, akkor, ha az kedvezőbb, a dolgozó részére až említett 5 vagy 10 évet a tényleges nyugdíjbalépés idő­pontjától visszafelé kell kiszámítani. ellátottsággal. Legkevesebb Ivóvizet az utcai ártézi kutakat használók fo­gyasztják, utánuk az udvari kutakat használók következnek, s természet­szerűleg a legtöbb ivóvíz a vízveze­tékkel ellátott lakásokban megy ve­szendőbe. Az utóbbi rendben is lenne, mivel bizonyos határig a magas élet­­színvonalat, a civilizált életmódot példázza, lia nem sejtetné azt, hogy a korszerűsödő feltételek nem páro­sultak a megfontolt, ésszerű haszno­sítással. A szakemberek felmérései szerint a legnagyobb pocsékolás azzal magya­rázható, hogy nem minden esetben állapítható meg az elhasznált víz mennyisége. Az anyagilag nem érde­kelt egyén, vagy család gyakran ak­kor is folyatja a vízcsapot, amikor nem kellene, nem törődik a szerelvények meghibásodásával, egyszóval a legki­sebb gondja is nagyobb annál, hogy értékének megfelelően bánjon a víz­zel. Meglátásunk szerint az Ivóvízzel való pazarló, hanyag gazdálkodás leginkább az ismeretek hiányára és a nemtörődömségre vezetheő vissza. Sajnos kevesen gondolnak arra, hogy a feleslegesen elfolyó víz az állam­kasszát károsítja. Végre illene tuda­tosítani azt, hogy régen elmúlt már az az idő, hogy csak kutat kellett fúrni, s a vizet máris fogyaszthatta az, aki szomjas volt. Az ivóvíz előállí­tása napjainkabn milliárdokat fel­emésztő beruházásokat igényel. De vajon miből ered ez a nagy tétel? El­sősorban abból, hogy a vízzel — míg a fogyasztóhoz kerül — sok gond van. A kitermelt vizet néhány helyen csak klórozni kell, másutt viszont már szénszűrők alkalmazására, sőt derítésre is szükség van. A meggondolatlanul pazarlók leg­inkább akkor jönnek rá a víz fontos­ságára és értékére, amikor üresen ásít a vizcsap. Számunkra azt taná­csoljuk, hogy gyakrabban gondolja­nak erre a ritkán előforduló, számuk­ra bosszantó momentumra, s azokra, akik naponta száz métereket gyalo­golva biztosítják a háztartáshoz szük­séges vízmennyiséget. Korszerű lakásainkban egy mozdu­lattal otthonunkba teremthető az ivóvíz. A technika ezen vívmányát az év egyetlen napján se használjuk fel pazarlásra I —csiba-— Az említett Időben a 18. életév betöltése utáni 25 év után a havi át­lagkereset 50 %-a összegében jár a nyugdíj, a 25 éven túl a nyugdíjkor­határ eléréséig minden évért további 1 °/o jár, de legfeljebb összesen 60 %. Ha a dolgozó a nyugdíjkorhatár el­érése után nyugdíja élvezete nélkül tovább dolgozik, az említett 60 %-hoz a további munkájával a redukált ha­vi átlagkeresetének (a nyugdíjigény szempontjából a havi 2000 korona feletti összegből csak annak csökken­tett) egyharmad része számít be, a­­melynek a felső határa havi 3000 ko­rona (minden ledolgozott évért az említett redukált havi átlagkereset 7, háromhavonként 1,75 °/o). Az így meg­szerezhető öregségi nyugdíj felső ha­tárának további korlátozása, hogy az öregségi nyugdíj a nem redukált ha­vi átlagkeresetének 90 °/o-át — a munkabéradó leszámítása után — nem haladhatja meg. A dolgozó keresetébe a nyugdíj szempontjából beszámítődik minden kereset, prémium, túlórái munka stb., ami után a dolgozó fizetéséből mun­­kabéradőt vonnak le. Ebbe az összeg­be nem számítódik be a betegállo­­állomány ideje alatt folyósított táp­pénz, de ez az átlagot nem rontja, mi­vel a kiszámítása kizárja a betegállo­mány idejét. Ha a férj és a feleség is dolgozik, nyugdíjukat külön-külön az említett mutatók alapján számítják ki. Ha olvasónk felesége nem volt munkaviszonyban, és nem Is volt szö­vetkezeti tag, a szövetkezetben csak szezonokban vagy időnként dolgozott be, csak az így ledolgozott időt lehet beszámítani. Dr. F. J. Tankina István, a losonci (Lučenec) Járási pártbizottság titkára • Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára, köztársasági elnök Brati­­slavában találkozott Todor Zsivkav­­val, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkárával, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsá­nak elnökével. A két ország vezetői tájékoztatták egymást országaik hely­zetéről, a CSKP XVI. és a Bolgár KP XII. kongresszusán elfogadott határo­zatok teljesítésének és a szocialista társadalom építésének menetéről. Nagyra értékelték a csehszlovák-bol­gár politikai, gazdasági, kulturális és más területen folyó együttműködést és kifejezték, hogy mindkét fél ér­deke a kapcsolatok továbbfejlesztése a szocialista Internacionalizmus szel­lemében. ' • Vasi! Birak, я CSKP KB Elnök­ségének tagja, a KB titkára munka­­látogatást tett a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban. Tájékozó­dott az aratási munkák menetéről, el­látogatott a Hegyétei (Kútniky) Efsz­­be, a Sósszigeti (Solary) Magnemesí­tő Állomásra és Nagymegyerra (Ca­­lovo). /

Next

/
Thumbnails
Contents