Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-21 / 29. szám

1984. július 2L " SZAßAD FÖLDMŰVES 3 A bakepolitika élharcosa X stockholmi konferencia egyik jel­lemző epizódja Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter megjelenése volt, aki a tárgyalóterem előtt várakozó újságírók és fotóriporterek hadát mo­solyogva, angolul köszöntötte. A saj tó képviselői kórusban viszonozták köszöntését, miközben majdnem lehe­tetlenné tették számára a tanácskozó­­terembe való bejutást. Ez az epizód is arról a tekintélyről tanúskodik, amelyet a békepolitika élharcosa világszerte kivívott magá­nak. Andrej Gromiko „szolgálatiig“ a világ legidősebb s egyben legelis­mertebb külügyminisztere. Ezt az alábbi tény is bizonyítja: Andrej Gromiko és a jelenlegi ENSZ-főtitkár javier Pérez de Cuellar közös fényké­pét az egyik tekintélyes nyugati lap az alábbi képaláirással közölte: „A veterán és a tanuló“. Andrej Gromiko a lenini békepoli­tika és a társadalmi haladás ügyének képviselője. Erről fgy írt a Kommu­­niszt folyóiratban: „A szovjet külpoli­tika a szocialista forradalomból nőtt ki, hazánk forradalmi átépítését szol­gálta és továbbra is azt szolgálja. Célját, tartalmát a szó szoros értel­mében vett demokratizmus, a világ haladó erőivel való szolidaritás, az internacionalizmus, a béka és a hu­manizmus magasztos eszméje hatja át.“ Személyében — hetvenötödik szüle­tésnapja alkalmából — nemcsak az államférfit, a diplomatát, a világbéke élharcosát, hanem népünk hű barát­ját is köszöntjük, aki a Fehér Orosz­lán Érdemrend átvételekor így nyi­latkozott: „Az élet edzette acél szi­lárdságúvá a szovjet—csehszlovák ba­rátságot, amely megbízhatóan szolgál­ja a világbéke ügyét, népeink és az egész haladó világ érdekeit, s jelen­tős tényezője a kommunizmus felé való együttes előrehaladásunknak.“ A szocializmus vívmányai megingathatatlanok Ä Lengyel Népköztársaság Július 22-én nemzeti újjászületésének, a fa­sizmus felett aratott győzelmének 40. évfordulóját ünnepli. A lengyel nép életében — a második világháború szörnyű megpróbáltatásai után — for­radalmi változás állt be. A dolgozók széles rétegei nagy lépést tettek elő­re a művelődésben, a kultúrában, s ezzel párhuzamosan az ország ipa­rosodott és urbanizálódott. A lengyel nép az elmúlt években újra drámaian nehéz időszakot élt át. A fájdalmas tapasztalatoktól, az elszenvedett veszteségektől és károk­tól függetlenül a szocializmus vívmá­nyai Lengyelországban történelmi mé­retűek és megingathatatlanok. A szo­cializmus ellenségeinek, a nemzetkö­zi reakciónak — mind annyiszor — a népi Lengyelország szétbomlasztá­sára irányuló tervei is kudarcot val­lottak. Azok a lengyel kommunis­ták, más pártbeli és pártonkívüli ha­zafiak, akik határozottan gátat vetet­tek a bomlásnak és a kibontakozás útjára vezették az országot, nagy szolgálatot tettek nemcsak népük­nek, hanem az egész emberiségnek. A Lengyel Népköztársaság léte és ereje ma Is fontos tényező a szocia­lista országok közösségében, a hala­dó erők küzdelmében, az európai és a világbékéért folyó harcban, s re­ményeink szerint még inkább az lesz a jövőben. Az országban a helyzet napjaink­ban sem könnyű, ennek ellenére a lengyel nép lépésről lépésre halad a teljes normalizálódás felé. Követ­kezetesen valósítják meg a IX. párt­­kongresszus útmutatásait. A Lengyel Népköztársaságban napjainkban külö­nösen fontos a párt és a munkás­­osztály közötti kapcsolatok újjáépí­tése, a párt és a dolgozó tömegek közvetlen viszonyának megteremtése. Az utóbbi időszakban örömteljesen erősödött a Hazafias Nemzeti Üjjá­­születési Mozgalom, s ugyanakkor tö­kéletesedett a szövetséges pártok együttműködésének gyakorlata. Az osztályalapú szakszervezetek a mun­káskollektívák érdekeinek kifejező tényezőivé fejlődtek, erősödött a szo­cialista demokrácia kiteljesítését cél­zó folyamat. A megegyezés, a harc és a szocialista reformok változatlan politikáját folytatva tovább Szilárdult a társadalmi biztonság helyzete. Sajnos az ország gazdasági helyze­te továbbra is bonyolult, a minden­napok gondjaival küzd. Ugyanakkor fokozatosan kirajzolódnak a javulás jelei. A gazdasági konszolidációra vq­­ló törekvés jelei pozitívan mutatkoz­nak az iparban, s ugyanakkor 1983- ban a mezőgazdaságban képződött nemzett jövedelem is elérte a válság előtti „csúcsév“ — 1978 — szintjét. A LEMP és az Egyesült Parasztpárt közösen meghirdetett agrárpolitikája tehát bevált, a termelés fokozatosan nőtt. Az elmúlt évben például 7 szá­zalékkal több mezőgazdasági termé­ket állítottak elő, mint 1982-ben. Ugyanakkor kiegyenlítetté vált a me­zőgazdasági termékekkel való keres­kedelem is. Az import radikális csök­kentése miatt Lengyelország a jövő­ben is mindenekelőtt hazai források­ra akar támaszkodni, s ennek meg­felelően az állattenyésztést is az or­szágban előállított takarmányokra alapozzák. A jövőben külföldről csak fehérjetakarmányokat fognak behoz­ni. A LEMP által meghirdetett agrár­­politika mindenekelőtt az egész élel­miszer-gazdaság egységes kezelésére törekszik. Az a cél, hogy az élelmi­­szer.-termelésre fordítsák a beruházá­si összegek 30 százalékát. Mindez természetesen nem az ame­rikai imperializmus szándékai szerint történik, amely továbbra is fenntart­ja a gazdasági szankciókat, s tovább fokozza a Lengyelország elleni propa­gandaagressziót. Ezek azonban telje­sen kilátástalan próbálkozások. A Lengyel Népköztársaság megingadha­­tatlan része a szocialista közösség­nek, és az is marad. Az elmúlt évek nem egyszer bizonyították, hogy a lengyel nép számára milyen elsőren­dű fontosságú a Szovjetunióval és a baráti országokkal való testvéri kap­csolat. Hazánk és a Lengyel Népköz­­társaság kétoldali kapcsolatai alaku­lásának és fejlődésének hatóereje a marxista-leninista eszmei egység, pártjaink szoros együttműködése. En­nek pozitív hatását elsősorban a ke­reskedelmi árucsere folyamatos nö­vekedésében érzékelhetjük. Lengyel barátainkkal — miként a Varsói Sezrződés más tagállamaival — együtt vagyunk és együtt leszünk abban a harcban, amelyet a szocia­lista közösség országai vívnak a nemzetközi biztonságért az emberiség létét fenyegető veszélyek elhárításá­ért. — csiba —' Ä nagy mutatóujj irányát követve (Kuznyecov rajzai ubomfr Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a szövet­ik ségi kormány elnöke a múlt héten rövid munkalátogatást tett Moszkvában. A szovjet fővárosban tárgyalásokat folytatott Nyikolaj Tyi­­honovval, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjával, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökével. Az esz­mecsere során a két fél nagyra érté­kelte azokat az eredményeket, ame­lyeket a Szovjetunió és Csehszlovákia testvéri kapcsolatainak és sokoldalú együttműködésének fejlesztésében ért el. A felek tájékoztatták egymást az SZKP XXVI-, illetve a CSKP XVI. kongresszusa és az azokat követő központi bizottsági ülések határoza­tainak megvalósításáról és a két or­szág hosszú távú gazdasági és szo­ciális fejlesztési programjainak elő­készítéséről. Azoknak a megállapodá­soknak az alapján, amelyek Konsztan­­tyin Csernyenko, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöke és Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke idén júniusi moszkvai találkozóján születtek, Nyikolaj Tyihonov és Ľu­bomír Strougal a szovjet—csehszlovák együttműködés további bővítését, a két ország legfontosabb népgazdasági ágazatai integrációs kapcsolatainak elmélyítését célzó gyakorlati intézke­désekben állapodott meg. A két kormányfő rámutatott a KGST-országok közelmúltban Moszk­vában lezajlott legfelsőbb szintű gaz­• SZOVJET-CSEHSZLOVÁK KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK A két ország együttműködésének bővítéséről daságl értekezlete határozatainak je­lentőségére, amely határozatok a nemzetközi szocialista munkamegosz­tás lehetőségeinek jobb kihasználását és a szocialista gazdasági Integráció elmélyítését célozzák. Megerősítették, mindkét fél mindent megtesz azért, hogy ezeket a határozatokat aktívan és céltudatosan léptessék érvénybe. Néhány időszerű nemzetközi prob­léma megvitatása során megállapítot­ták, hogy a jelenlegi bonyolult világ­politikai helyzetben a szocialista or­szágok egysége és összeforrottsága, valamint tagságuk a Varsói Szerző­désben megbízhatóan szavatolja a szocialista közösség államainak biz­tonságát és határaik sérthetetlensé­gét. A két fél ismét megerősítette, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia tovább,fokozza erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság szavatolá­sára, a szocialista országok konstruk­tív békejavaslatainak következetes megvalósítására és ugyancsak fokoz­zák aktív harcukat az USA és NATO- beíi szövetségeseinek militarista po­litikája ellen, azzal a céllal, hogy ja­vítsák a nemzetközi helyzetet. A szovjet és a csehszlovák kor­mányfők találkozója szívélyes baráti légkörben zajlott le és megerősítette a nézetek egységét valamennyi meg­vitatott kérdésben, és azt a kölcsönös törekvést, hogy a két ország dinami­kusan fejlessze és tovább mélyítse szoros együttműködését. A találkozó eredményeiről szovjet— csehszlovák jegyzőkönyvet Írtak alá. SZKP КВ-HATÁROZAT A KOMSZOMOLRÓL A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága határozatot hozott a Komszomol felett gyakorolt pártirányítás javitásáról és a Komszn­­mol szerepének növeléséről az ifjúság kommunista nevelésében. A dokumen­tumot a közelmúltban hozták nyilvá­nosságra Moszkvában. A párthatározat mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Komszomol igen je­lentős szerepet tölt be a szovjet tár­sadalom életében, s a szervezet tag­jai jó munkát végeznek. Ugyanakkor azonban a fejlett szocializmus töké­letesítésével kapcsolatos feladatok, valamint a két világrendszer szem­benállása megköveteli a Komszomol felett gyakorolt pártirányítás, vala­mint az egész felnövő ifjúság körében végzett nevelő munka javítását, a fia­taloknak a szoclalsita építőmunkában való részvétele aktivizálását. A főbb hiányosságok között sorolja fel a határozat, hogy az Ifjúság egyes csoportjai még passzívak, individua­listák, fegyelmezetlenek ’a munkában és a társadalmi életben. A Komszo­mul központi bizottsága, valamint a Komszomol helyi apparátusai lénye­ges hiányosságokat engednek meg a kádermunkában, nem mindig használ­ják ki eléggé a fiatalokra való ha­tás lehetőségeit. Gyakran nem tudnak idejében reagálni a fiatalok körében jelentkező új szokásokra, és nem tud­nak azoknak megfelelő irányt adni. A pártszervezetek viszont a Komszo­­moilal szembeni bizalmon alapuló igé­nyesség helyett gyakran figyelmetle­nek a Komszomol ügyei és gondjai iránt. Az SZKP KB határozatában nyoma­tékosan hangsúlyozza, hogy a felnö­vekvő nemzedék nevelésének további javitását a lehető legfontosabb párt-, állami és össznépi feladatnak kell te­kinteni. A párt különböző szintű szerveinek — egészen az alapszervezetekig — kötelessége arról gondoskodni, hogy maradéktalanul teljesüljenek azok a párthatározatok, amelyek a Komszo­mol feletti pártirányítás javításáról és az ifjúsági szervezetnek a fiatalság nevelésében betöltött szerepe növelé­séről szólnak — mutat rá a határozat. Különös figyelmet kell szentelni az ifjúság eszmei-politikai és erkölcsi nevelésének, s ezzel kapcsolatban kö­veteli, hogy megfelelő módszereket alkalmazzanak az ifjúság egyes ré­tegeinek képzettségét, informáltságát, érdekeit és hajlamait figyelembe vé­ve, s e differenciált munka során ak­názzanak ki minden olyan területet, ahol a fiatalok személyiségének ki­alakulása zajlik. Nem szabad megengedni — hangsú­lyozza a határozat —, hogy az ifjúság körében amatőr együttesek leple alatt az apolitikusság, az erkölcstelenség és a nyugati divat majmolása üsse fel a fejét. A dokumentum hangsúlyozza azt is, hogy az eddiginél is nagyobb energiát kell fordítani arra, hogy az ifjúságban erősödjék a hazaszeretet. Végezetül az SZKP KB határozata követeli a Komszomol egész appará­tusa és helyi szervezetei munkájának javítását, a Komszomol szervei struk­túrájának fejlesztését. KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR A második világháború óta eltelt időszakban a lázas fegyverke­zés már 7 billió dollárt emész­tett fel. A tőkés országokban a fegy­vergyártás az iparban dolgozók egy­­tizedét, ebből a mérnökök és tudósok 40—50 százalékát köti le. A külföldi statisztikai adatok alapján a katonai szektor részesedik legnagyobb mér­tékben a tudományos-kutató, tervezési és fejlesztési munkákból. Például az Egyesült Államokban a kutatásokra rendelkezésre álló eszközök 45—70 százalékát emészti fel a katonai célú kutatás, Nagy-Birtanniában ez az arány 50—80, Franciaországban pedig 35 százalékot tesz ki. Az imperialista reakció táborában a NATO-tagországok, főleg az Egye­sült Államok katonaipari komplexu­mai állnak a figyelem középpontjá­ban. A Pentagon például az utóbbi három évben 840 milliárd dollárt ka­pott, s az 1985—1989-es években elő­reláthatólag 2 billió dollárt kap majd, tehát majdnem annyit, amennyit ilyen célokra az utóbbi 35 év folyamán köl­töttek. A katonaipari komplexumok legfon­tosabb részét a fegyvergyártásra sza­kosodott konszernek képezik, amelyek szorosan kapcsolódnak a fegyveres erők minisztériumának vezető körei­hez. Míg a második világháború előtt a fegyvergyártók és a minisztériumok közötti kapcsolatokra a versengés volt jellemző, addig ma a fejlett tő­kés országokban a fegyverek eladá­sának 90 százaléka a katonai intéz­mények képviselőinek nem hivatalos tárgyalásai útján valósul meg. Tekintettel arra, hogy a katonaipari komplexumok további megszilárdítása egyre bonyolultabb és költségesebb, a korszerű fegyverek, fegyverrendsze­rek gyártása túlnövi a monopóliumok adta lehetőségeket. Ezért az államha­talom egyre gyakrabban válik az újabbnál-újabb fegyverek, fegyver­rendszerek kifejlesztésének és gyártá­sának közvetlen részesévé. A hetvenes évek végétől napjainkig a katonaipari komplexumok egész rendszerére a gyors ütemű- fejlődés jellemző. Ebben vezető szerepet tölt be az amerikai katonaipari komple­xum, amely egyre jobban sürgeti az NSZK, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, {apán és további tőkés országok militarista komplexumainak gyorsabb ütemű fejlesztését, s arra törekszik, hogy ezeket a komplexu­mokat saját irányítása alá helyezze. Á katonaipari komplexumok növekvő feladatainak teljesítése a kapitalizmus általános válságának kiéleződésével, a szociális elnyomással és a Nyugat kalandor köreinek azon igyekezetével párosul, amely az erő alkalmazásával szeretné meggátolni a világon a ha­ladó változásokat. A katonaipari komplexumok alapját társaságok képezik, amelyek tevé­kenysége elsősorban a fegyvergyár­tásra és fegyverkezésre irányul. Je­lenleg a Pentagonnak 25 ezer társa­sága van. de az Egyesült Államok fegyvergyártásának legnagyobb há­nyada csak néhány társaság kezében van. A Pentagon megrendeléseinek mintegy 70 százalékát csak száz, ezen belül a megrendelések felét mindösz­­sze harminc cég kapja meg. A katonaipari komplexum szerkeze­tében fontos szerepet tölt he az álla­mi szektor. A második világháború óta az Egyesült Államok egyetlen in­tézménye sem kapott akkora összege­ket az állami kötségvetésből, mint a Pentagon, amely az idén 280, 1985-ben pedig várhatóan több mint 313 milliárd dollárt kap. 'Á katonaipari komplexum politikai köreiben döntő szerepet töltenek be a magas beosz­tású államférfiak. Elsősorban tőlük függ a nemzetközi helyzet alakulása, a kül- és belpolitika irányvonalénak meghatározása, valamint a háborús előkészületek terjedelme és jellege. Az amerikai kormányok és a katona­ipari komplexumok második világhá­ború utáni kapcsolatainak elemzésé­ből megáilapfthatő, hogy az államha­talom felső rétegeiből még soha nem támogatták annyian a katonaipari komplexumok együttműködését a Pen­tagonnal, mint manapság. A katonaipari komplexumok nem­zetközi tevékenysége elsősorban a fegyverek kivitelére összpontosul. A1 militarista irányzatok megszilárdulása a fegyverek kivitelének gyors ütemű fejlesztését eredményezte. Ezt jól szemlétetik az alábbi adatok Is: míg az amerikai gyártmányú fegyverek ki­vitelének értéke a hatvanas években évente 1, addig a hetvenes évek vé­gén 10, a múlt évben pedig már 30 milliárd dollár volt. A legnagyobb fegyvervásárlók a NATO-tagországok és további katonaipari tömbök, de az utóbbi időben az olyan fejlődő orszá­gok is, amelyek az imperialista orszá­gok segítségnyújtáséval igyekeznek elnyomni a haladó erőket. Az Egyesült Államok és követőinek militarista politikája az egész világon ellenállásba ütközik. Ezért nem vélet­len, hogy az emberek milliói aktivizá­lódnak a békeharc különböző formái­ban. A militarizálás ugyanig fékezi számos ország szociális és gazdasági fejlődését. Ezt jól érzékelteti az is, hogy a közel-keleti országokban egy katona annyiba kerül, mint amennyit 348 polgári személy iskola- és egész­ségügyi, valamint szociális ellátására fordítanak. BARA LÄS2LÖ A lázas fegyverkezés hívei

Next

/
Thumbnails
Contents