Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-21 / 29. szám
Szabad Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1984. július 21. ★ 29. szám ★ XXXV. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs lengő dunatáj Ä nagy vén folyó hordalékkavicsából épített magas kösánc fehérük a láthatáron. Az épülő dunai vízierőmű szimbóluma ez, melynek az a hivatása, hogy az emberi kéz által létrehozott partok között, megszélesített folyómederben tartsa kordában az araszoló sikló mozgású Dunát. Autónk ugyanilyen araszoló lassúsággal halad a mély porrétegtől megpuhult mezei úton a somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz Alsósajdom elnevezésű dűlője felé. Forró délidőben a por olyan száraz, hogy ha egyszer megemelkedik, úgy is marad a mezei út fölött, mint valami zavaros felhő az izzó levegőben. Szinte láttuk, amint körökben terjed a hőség a nap fényétől, s érzékelhetően látszott vibrálása a levegőben, s úgy tűnt, mintha a nehéz hőhullámok hátán délibáb hintázna. Az út bal oldalán búza ringott, mintha a nagy kék országút hullámzását akarta volna utánozni. A megerősödött szárak kitartóan viselték a telt kalászoknak szülőanyjuk, a termőföld felé vetStt nehéz tekintetét. A dűlőt lezáró kiszikkadt kanális partján fonnyadtzöld .vetési hajnalka kúszott, sápadt, poros édeskés illatával lforltíocl/örlotf Kombájnzúgástól zeng a -dunatáj. Valami nevenincs növény magjának fehér, pelyhes csillagocskál hol beleolvadnak a napsütésbe, hol újra eltűnnek a fák árnyékában. Szitakötők libegnek üvegszerű, majdnem mozdulatlan szárnyukon. Röpke szellő lebben a mező felett. Apró gyöngycseppek gurulnak a homlokokon, csüngnek a szemöldök fölött, s a munkaruhák sötétkéken tapadnak az aratók hátához. Esténként a mezőre telepedik az érett nyári csönd. . CSIBA LÄSZLÖ lenértékeként úgy akarunk dől gozni, hogy mindenki elégedett legyen a munkákkal — fogalmaznak a szövetkezet tapasztalt kombájnosai: Vladislav Šiiegon, Vojtech Rudolf, Kreist József, majd hozzáfűzik: — Minden nyár megérleli a kalászt. Ez természetes. Ilyen tájt viszont mégis figyelnek az aratásra azok is, akikrfek a ga bonafélék betakarításához köz vétlenül nincs közük. Ez érthető is. Különben'a határ nem különösebben népes, de a tarlók növekvő területei jelzik: az elmúlt hét gyakori esői ellenére is jól halad a munka. Az esőt mi nem várjuk, a közmondás aranyszabálya „Gazdag az a nyár, amikor az aratők többször megáznak“ vigasztal bennünket. A kombájnosokkal folytatott beszélgetést Molnár Mihály, az üzemi pártszervezet elnöke egészíti ki. — A közmondás kapcsán a fiúk a kapásnövényekre gondoltak. Az üzemi pártszervezet egyébként négy alapszervezetén belül az aratást megelőzően mélyreható propaganda munkát végzett. Konkrétan szólva, mi nem tűrjük meg, hogy az aratásban részt vevők igényeire, demokratikus javaslataira épített programjaink, a társadalmi érdeket kifejező tennivalókat meghatározó párt- és állami határozatok elodázódjanak. Ugyanilyen szigorral őrködünk afelett, hogy a nyári munkák végrehajtása során kiderüljön, hogy valóban helyes volt-e egy-egy határozatunk, ami a végrehajtás sikerét szorgalmazta. Ezért tartotta és tartja elsőrangú feladatának a 118 tagot számláló üzemi pártszervezetünk azon feladat megoldását. hogy a végrehajtás belső irányítói és szervezői, egyben aktív részesei legyenek az ellenőrzésnek. Az esetleges problémákat kommunistáink időben szignalizál ják. s gondos elemzéssel, kezdeményezéssel mutatnak rá a hibák kijavításának módjára: felelős cselekvés igényével, alkotó módon. Veszprémi Imre agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető az aratással egyidőben a szalmaletakarítás és a másodvetések fontosságát mérlegeli. A tudományos-műszaki haladás szellemében gondolkozó fiatal szakember a szalmatárolást illetően Is tud újat mondani. — A szalmaletakaritásnál és kazalozásnál a tavaly bevált új módszert alkalmazzuk az idén is. Lényege, hogy a szalmát összehúzatjuk, majd a hosszabbított karral ellátott T-174-es típusú rakodógéppel kazalba formázzuk. Az fgy kialakított kazalképződményt SP-420-as magánjáró szecskázóval körüifújatjuk. Ez az eljárás maximálisan kizárja a beázás lehetőségét. A továbbiakban a másodtermesztésben — tarlóburgonya, köles, silókukorica — rejlő lehetőségeket ismerteti, melyek fontosságával, s a szövetkezetben szerzett gyakorlati tapasztalatokkal egy külön írásban foglalkozunk. A hegygerincen fényben mosdik, ágaskodik, felkél a nap, A fák, a fák, a lengő, zászlók gyöngyös harmatban hajlonganak. A mennybolt, mint egy óriás szem derűsen, kéken nyit a földre, tükrét a szél, a bolygó szellő aranyseprővel megsöpörte. 4 ölelkezik az ég a fölödéi, csókot váltanak: s ez a nyár. Susog, dalol a bő termésről a meg-meghajló búzaszár. Békét lehel a drága föld, a mezőn béke suhan át, kéklő fénybe repíti fel a szél az aratók dalát. Az ember és a vas „csatamezején“ Aranyosi Endre és Dugan Zafko agrármérnökök, valamint Mezzei Szilveszter növénytermesztési csoportvezető fogadott. — A felső-csallóközi égkalap jóvoltából a búza érése nálunk megelőzte az árpáét. A Solaris telt kalászai viszont nem kényszerérésről tanúskodnak — mondják szinte egymás szavába vágva, miközben közösen gázolunk az aratás és a nyár jelképe, az alacsonyra vágott szúrós tarló között. A búzatáblán 9 kombájn tartályának gyakori telítettségét jelző fényjel, s az érett kalászok suspgása tölti meg tartalommal a „Kék Duna keringőtl“ Ritmusváltást az egyik „vasparipa“ lesántulása okozza. — Bors József, a szövetkezet gépjavftója akasztófahumorral — amikor a hóhért akasztják alapon — volt osztályfőnöke műszaki ismereteit igyekszik próbára tenni. Vajon mi lehet a meghibásodás oka? — teszi fel a kérdést, majd válaszolás nélkül hozzáfűzi, _ — Gyorsan kiküszöbölhető motorhiba. Ürge-György és Mészáros József kombájnos páros már komolyabbra fordítja a beszélgetést. — Ml járási viszonylatban is az első „kaszások“ közé tartozunk. A járási versenyben többször végeztünk már a jelképes dobogó felső, Illetve második fokán. A kombájnos páros egyébként kevés beszédű. Harapófogóval kell kihúzni belőlük a kérdésre való válaszokat. Csak most, amikor a szakmáról esik sző, lendülnek bele. — Ezt a szakmát szfvből csak az tudja folytatni, aki nagyon szereti. A munka nehéz, és felelősségteljes. Az embernek ilyenkor nincs ünnepnapja. Különben azt hisszük, hogy ez a mi szerencsénk is. Aki egyszer a kombájn nyergébe ül, az nem áll tovább, az már egy életre elkötelezte magát a mezőgazdaságnak, s úgy is igyekszik dolgozni. A beiüzemi önelszámolás tökéletesített formája, a brigádszerű jutalmazás alapján végzett munka mennyisége és minősége alapján differenciált az év végi jutalmazásunk. Kezdetben nem mindenki tapsolt e jutalmazási formának, de amikor láttuk, hogy érdemes jobban dolgozni, mert a többletmunka erkölcsi megbecsülést és több anyagi juttatást jelent, mindenki megnyugodott. Ma már nem igen akad ellenzője az új ösztönző munkadíjazásnak. A vendégkombájnosok .közül megszólaltatott Miroslav Luki és Jifi KfiCek, a rakovníki járás Jesenicel Állami Gazdaságának dolgozói teljes mértékben osztják a somorjai „első kaszások“ véleményét. — A legfontosabb most az — összegezik észrevételeiket —, hogy figyelmesen dolgozzunk, s a kalászemelő csússzon alá minden kalásznak, hogy ami megtermett, ne vesszen kárba. Mindezt két nyelven fogalmazzuk meg, de a közös akarat „az ország kenyere“ azt diktálja, hogy nem szabad kapkodni a munkával. A légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Efsz határában 680 hektár búza és 250 hektár őszi árpa vár betakarításra. — Tizenegy évvel ezelőtt — már elnökként — a békéi (Mierovo) szövetkezetben kóstoltam bele a közös aratás örömébe. Elnöki pályafutásom kezdetén 3—4 tonna gabonát takarítottunk be hektáronként, ma viszont 5—8 tonnánál tartunk. A hetedik ötéves tervidőszak harmadik éve után gabonafélékből nincs lemaradásunk, ez azonban nem jelent számomra önelégültséget. A jobbra és a többre való törekvést gyermekkorom megpróbáltatásai diktálják. Tizenéves koromban már a kaszát vagy a kapát kaptam kézbe, s belém gyökeresedett a munka. Nem csoda, hogy azóta sem tudok igazán jóizűt pihenni. Mindig bírtam a munkát, s manapság sem ismerem a fáradságot. Az egyik alapító tag szavai még mindig a főiemben csengenek: „Hajtani kell, fiam, hajtani! A termőföld volt a kezdet, és ez lesz számunkra a vég.“ Sokan faggatnak, hogy manapság elégedett vagyok-e? Őszintén szólva, nem! Ugyanis a mi határunkban a természeti adottságokat nagyon szőkén szabták. Mindenért meg keli küzdeni, s az ember homlokán guruló izzadságcseppek árán lehet csak eredményeket elérni. Ezért ma is bennem van a lendület, s mindig arra gondulnk, hogy a fáradság s az odaadás majd a nagyobb hozamokban térül viszsza — sorjáznak a szavak Andrássy Sándor agrármérnök, a szövetkezet fiatal elnöke, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság elnökségi tagja ajkán. . A zengő dunatáj társult szövetkezetében szinte egyszerre érett kasza alá a gazdag terméssel kecsegtető búza és az árpa. — Ami megtermett, azt meg is akarjuk óvni. Mi is abból részesedünk, amit betakarítunk. Nagy értékű és teljesítményű gépeket bíztak ránk, ennek el-
