Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-10 / 45. szám

1984. november 10.

.SZABAD FÖLDMŰVES.

KÖLTSÉGTAKARÉKOSÁN - JÖVEDELMEZŐEN!

Egyre érezhetőbben hatja át ez a szemlélet az 5515 hektáros Gombai (Hubice) Állami Gazdaság egész gazdálkodását. A költség, hozam, jövedelmezőség ebben a gazdaságban nem csupán jól csengő kifejezések, hanem a gazdálkodás arculatának, az lizem termelési szerkezetének legfontosabb formálói.

— A gazdálkodás jövedelmezőségét a termelés hatékonysága határozza meg. A hatékonyság azon túl, hogy általános népgazdasági követelmény — és mindinkább azzá válik —, a mezőgazdaságban sajátos ágazati helyzetünk miatt Is fontos tényezővé vált. Ennek egvlk fontos oka, hogy a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök alkalmazása az utóbbi időszakban jelentősen fokozódott. Másik jelentős tényező a munkaerő fokozatos csökkenése. Egyértelmű, hogy a következő években ts a termelés növelése csak a munka termelékenységének emelésével lehetséges.

A hatékonyság meghatározó szerepére pártunk Központi Bizottságának 11. ülésén is több fontos utalás történt. Ezek közül az egyik legfontosabb gyakorlati követelményt emelném ki. Nevezetesen azt, hogy a hatékonyság fokozása soha nem általános, hanem mindig, mindenhol és mindenkire vonatkozóan a gyakorlati tennivalókhoz kapcsolódó feladat, amely a jobban és ésszerűbben végzett munkában testesül meg. Amikor tehát a hatékonyságot a mezőgazdaságban dolgozók számára kötelező feladatként állítjuk, akkor tételesen meg kell határozni és szervezni, hogy kinek mit kell tennie annak érdekében, hogy ez a fontos cél kilogrammokban. literekben, a takarmányhasznosítás javításában — összességében a termelés színvonalának emelkedésében — érzékelhetően mutatkozzék meg — körvonalazza a hatékonyság fokozásának alapkövetelményeit Emil Šipoš, a gazdaság igazgatója, majd a teljességre való törekvés érdekében hozzáfűzi:

— A teendők második csoportjában olyan tényezőket említenék, mint e meglevő termőhelyi, férőhely), kapacitásbeli adottságaink teljes fokú kihasználása. az üzem- és munkaszervezés javítása, a termelési tényezők

összehangolása, az okszerű fajta és olyan lehetőségek alkalmazása, amelyek különösebben nagy ráfordítások nélkül eredménynövelő hatásúak. ÖSSZPONTOSÍTÁS ÉS SZAKOSÍTÁS A dunaszerdahelyí (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági össztermelésének 8—9 százalékát adó állami gazdaság az állattenyésztésre szako-Emil Sipoš igazgató

Fotó: Tóth József

sodott. Vizsgálódásunk azt bizonyltja, hogy az állattenyésztés szakosítási és összpontosítási folyamata ebben az állami gazdaságban a termelés hatékonyságának fokozása, a termelőerők jobb kihasználása útján ment végbe. Törekvésük mindig az volt, hogy a gazdaságon belül olyan szervezeti egységeket alakítsanak ki, amelyekben valóban érvényesül a megfelelő önállóság, a tervezés, a belüzemi önelszámolás és az egyéni érdekeltség összhangja, ezen keresztül pedig lehetővé váljék a hatékony, jövedelmező gazdálkodás. Az összpontosított és szakosított nagyüzemi szervezeti keretek működését a személyre szóló érdekeltséggel, valamint a bér össztönző funkciójával lették hatékonyabbá. Az elmondottakkal összhangban olyan közgazdasági viszonyokat és lehetőségeket teremtettek, amelyekben az ember az állattenyésztés nagyüzemi szervezeti keretében is vállalkozó típusúvá vált.

A gazdaság állattenyésztési össztermelésének 65—70 százalékát a tojástermelés képezi, s ezzel a mennyiséggel a járás össztermelésében 50 százalékkal részesednek. Tavaly tojónkéntl évi átlagban 288 tojást értek el, s 37 millió tojással járultak hozzá a közélelmezési szükségletek fedezéséhez. A korszerű tenyésztési, tartástechnológiai és biológiai ismeretek birtokában a kitermelt tojás 88 százaléka első osztályú volt, s a tojás darabját 19 fillérre) olcsóbban állították elő a tervezettből. Az emberi tényezőkre visszavezethető önköltségcsökkenést — a farmon Jozef Bohumíl agrármérnök termelési vezető és Vizent Katalin irányításával aranyérmes szocialista brigád dolgozik — a takarmánymegtakarftás és az elhullási veszteségek csökkentése eredményezte. E' kettő különben gyakorlatilag is szorosan összefügg. A pontatlanul adagoló, vagy elhasználódott berendezések mellett ugrásszerűen nő a fajlagos takarmányfelhasználás, ugyanakkor az alomban bomlő takarmány állategészségügyi problémák előldézhetöjévó válhat.

Tehénállományuk öt farmon összpontosul. Tavaly tehenenként 4519 literes évi tejtermelést értek el. ösxszesen 8 millió liter tejet értékesítettek, s ennek a 85 százaléka nyert első minőségi osztályba sorolást.

Tehenészeti telepeik létrehozásánál, Illetve korszerűsítésénél a teljes körű információ, a megfontoltság, a mértéktartás: a beruházások kivitelezésénél pedig a pontosságra és a hatékonyságra való törekvés került előtérbe. A felsoroltaknak köszönve a dotáció nem a maradiságot és az elavult fenntartását!, hanem a korszerűséget szolgálta.

Tehénállományuk jö genetikai képességű, az igényeket tejből kielégíti, a szaporodásbiológia, a takarmányhasznosítás és az ellenállóképesség szempontjából Is megfelel a követelményeknek.

Évi átlagban a tej literjét a tervezettnél 37 fillérrel kevesebb önköltséggel állítják elő. A gazdaságosság kérdéseiről a tej vonatkozásában egy ilyen terjedelmű cikk keretében

csak vázlatosan lebet szólni. A leglényegesebbek azonban szöbe kerülnek, mint ahogy szóba kerültek Emi) Šipoá tájékoztatójában is, aki a takarmányozás kérdésében a teljes kidolgozottságot és a minőség jelentőségéi hangsúlyozta. Az emberi vonatkozásban a szellemi beruházás elsődlegességének fontosságáról és a szakmai felkészültség jelentőségéről szólt. Az állategészségügy viszonylatában a biológiai és az állategészségügyi öszszefüggésekről beszéli. A szakosított telepek technológiáját illetően pedig a helyi viszonyokhoz, a termelés feltételeihez adaptált, korszerű megoldások mellett tört lándzsát.

Az utóbb! években 350 tonna sertés- és 400 tonna marhahúst értékesítettek. A marhahús kilogrammját 64 fillérrel, a sertéshúsét pedig 5 korona 65 fillérrel állították elő olcsóbban a tervezettnél. Az önköltségcsökkentés különösen a sertéshús előállításánál dicséretes, ahol országos viszonylatban a fajlagos költségek legnagyobb tételét az abraktakarmány-felhasználás képezi. E tényből kiindulva a sertések takarmányozásánál nagyon sok nem hagyományos takarmányt hasznosítanak. A sertések részére évente 1000 tonna speciális keveréket állítanak elő, amely főtt burgonyából, takarmányrépából, a szemes kukorica szárításánál keletkező hulladékból, répaszeletből, lucernalisztből, szecskázott Iucernaszénábői tevődik össze. TERMŐKÉPESSÉG ÉS SZERVESANYAG-FORGALOM

— Talajaink összetétele sohasem segítette az Itt éló földműveseket. Ezen a vidéken mindig, így ma ts több verejtéket követel a hozamok növelése. Nekünk viszont így kellett és így kell ma is elfogadnunk ezt a földet — magyarázza rövid gondolkodás után az igazgató.

De vajon milyenek is ezek a talajok. összességében a kavicsos altalaj a jellemző, mely fölött a termőréteg vastagsága mindössze 20-40 centiméter. A mostoha talajadottság ellenére az Idén gabonafélékből 4.8 tonnás hektárhozamot értek el, kukoricából 4,5, cukorrépából pedig 35 tonnás átlaghozamra számítanak. Szemesekből — a baromfiágazat kivételével — önellátók, s a silókukorica,

a növényi melléktermékek és a szántóföldi legelők adta lehetőségek maximális hasznosításának köszönve téli takarmányszükségletük biztosított.

Az állatállomány sűrűsége nagy erőfeszítésre ösztönzi a növénytermesztésben dolgozókat, s a két ágazat közötti láncolat mozgatója az érdekeltségi, ösztönzési rendszer. Az állattenyésztés eredményei mögött tehát komplexen összefüggő tntézkedésrendszer húzódik meg. E rendszer továbbfejlesztésében látják a további eredmények zálogát is.

A tudományos-műszaki haladás vívmányait hasznosítva nagy összeget fordítanak a talajjavításra és a talajvédelemre. E törekvésükben mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a népgazdaság által az egységnyi területről minden évben megkövetelt többlettermés minél nagyobb mértékben a talaj természetes termőképességének fenntartása és növelése mellett történjen. Időben tudatosították azt is, hogy az ipari eredetű növényi tápanyagok olyan termelőeszközök, amelyeknek a hatékonysága, tehát áthasonulásí szintje nemcsak gazdaságpolitikai és termelés-hatékonysági tényező, hanem döntő jelentőségű a környezet védelmében is. A vázolt követelmények előtérbe álításával, valamint a vízháztartás javításával egyidőben különös gondot fordítanak a talajok szervesanyag-forgalmának egyensúlyára, illetve az adott talajtípus termékenységének fokozására. A szerves trágyák felhasználásának hatását a talaj komplex termőképességének fenntartásában, egyáltalán a felvehető mikro- és makroelemek deficitjének kiegyensúlyozásában most és a jövőben is döntő fontosságú tényezőnek tartják.

ÖSSZEGEZVE

Az üzemi önállóság, a termelést struktúra eredménystabiltzáló hatása, az üzemszervezés és Irányítás tökéletesítése, az összpontosítás és a szakosítás megfontolt bevezetése, az új, gazdaságosabb és korszerű technológiák alkalmazása, a tervezés, az önelszámolás és az egyéni érdekeltség összhangja, a szellemi beruházások elsődlegessége törvényszerűen a költségtakarékos és jövedelmező gazdálkodáshoz vezettek.

CSIBA lASZLÖ

A mezőgazdasági termelés eredményeit és továbbfejlődési lehetőségét meghatározd tényezők között a biológiai anyag kétségtelenül a legjelentősebbek között szerepel. Genetikai tulajdonságaitól függően alakni ugyanis a növény termőképessége, az ökológiai adottságokhoz való alkalmazkodása, a betegségekkel szembeni ellenállóképessége, a termék beltartalmi értéke stb. A fajtával szemben támasztott tulajdonságok elérése a növénynemesítők feladata. Persze a nemesítéstől nem kevésbé fontos és Igényes munka, a fajtákba rögzített tulajdonságok megtartása és az új fajta mielőbbi köztermesztése, pontosabban fogalmazva:

' a kellő mennyiségű és minőségű vetőmag szaporítása. Ezt a feladatot a Slovoslvo termelési-gazdasági egységének hatáskörébe tartozó magtermelő állami gazdaságok látják el.

E tekintetben a SládkoviCovói Megtermelő Állami Gazdaság tevékenysége igen szerteágazó. A 8700 hektár mezőgazdasági területen — túlnyomóan szántőn — gazdálkodó nagyüzemben számottevő tételekben termelik a gabonafélék, a hüvelyesek, a kukorica, a cukorrépa, a lucerna, egyes fűfélék, többféle takarmánynövény és zöldség vetőmagját, továbbá a szőlő- és gyümölcsféléket.

Már e felsorolás is sejteti az állami gazdaság dolgozóira háruló feladat terjedelmét és igényességét. Ha számszertnt vesszük, hogy egy-egy növénykultúra esetében hányféle fajta különböző szaporítási fokú vetőmagját, Illetve ültetőanyagát termelik, akkor kiderül, hogy több mint száz „termék“ előállításával foglalkoznak, s ezek közül úgyszólván valamennyi kisebb-nagvobb mértékben eltérő termesztési technológiát, különböző gépi eszközöket Igényel. Sok esetben még a fárasztó kézi munka sem nélkülözhető.

— A vetómagtermelésben nemcsak az előirányzott mennyiség, hanem elsősorban a kiváló minőség elérését szorgalmazzuk. Ebhez igyekszünk megteremteni a lehető legkedvezőbb anyagi-műszaki feltételeket, mindenekelőtt a vetőmagvak kezelését szolgáló létesítmények és berendezések tekintetéhen. Tndatnsftnttuk ngyanis. hogy a vetfimnevak minősége révén — pozitív vagy negatív érletemhen — messzemenően befolyásolhatjuk a

A minőségen a fő

mezőgazdasági termelést — mondotta Jaroslav Kmel agrármérnök, a Szocialista Munka Hőse, a gazdaság igazgatója.

Hogy az állami gazdaság vetőmagtermelése milyen mértékben érinti az országos termelést, annak érzékeltetésére Zilinólk agrármérnök növénytermesztési ágazatvezető egy csomó számadatot sorolt fel: tgy többek között az évi átlagban termelt kukorica vetőmagja negyvenezer, a bázáé 18 ezer, az árpáé 12 ezer, a cukorrépáé pedig 18 ezer hektárnyi terület vetésére elegendő, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A vetőmagtermelés az üzemen belül is számottevő tételt képez. Az évente 85 millió korona körüli bevétel az összteljesítményeknek hozzávetőlegesen a 42 százalékát alkotja.

Persze a busás bevétel mögött pihenést, ünnepnapot nem Ismerő, soksok aprólékos munkát, nagy szakértelmet, fokozott technológiai fegyelmet és a határidők következetes betartását kell látnunk. A legfáradságosabb munkát azonban a kukorica vetőmagjának előállítása igényli, amelyet 840 hektáron szaporítanak. A növények címervirágzatának eltávolítását júliusban, tehát a nyári munkacsúcs idején kell elvégezni. Ekkor naponta hatszáz-nyolcszáz dolgozóra is szükség van, ami csakis társadalmi munka keretében, a lakosság és a diákok segítségével oldható meg.

Figyelembe kell venni azt is, hogy bár az utóbbi években a gazdaság anyagi-műszaki alapja jelentősen bővült, az eszközellátás színvonala korántsem érte el a kívánt szintet. Hiányoznak a tárolók, a speciális vetővagy betakaritógépek, s egyéb berendezések. Igaz, a gazdaság dolgozói magnk is sokat tesznek a helyzet javítása érdekében. A gépjavítómőhely dolgozóinak kezdeményezéséből megoldották például a tárolók aktiv szellőztetését. és cukorrépaültető gépet fejlesztettek ki. Maguk szerkesztettek egy speciális vetőgépet a kukoricahibridek apai összetevőinek a vetésére, továbbá megfelelő műszaki módosításokkal egy önjáró kaszálógépet alkalmassá tettek a kukorica apai egyedeinek a kaszálására.

A fokozott Igyekezetnek köszönhetően az Idén vetőmagtermelési tervüket maradéktalanul teljesítették, sőt több növénykultúra esetében túl Is szárnyalták. Az utóbbi években a vetőmagoknak egyre nagyobb hányada sorolható be az első osztályba. A szüntelenül javuló feltételek módot nyújtanak a magtermelés további bővítésére és minőségének javítására.

Jaroslav Kmeť agrármérnök, a SládkoviCovói Magtermelő Állami Gazdaság Igazgatója Fotó: ČSTK

A közeljövőben ezerötszáz hektárra tervezik a vetőmagvak termelését, s növelik az S-2 szaporítási fokú vetőmagvak részarányát.

Az állami gazdaság tevékenysége nem szorítkozik csupán a vetőmagtermelésre. Igen fontos küldetést tölt be a tudományos-műszaki haladás vívmányainak népszerűsítése és gyakorlat) alkalmazása tekintetében is. Elsősorban a korszerű termelési technológiák és módszerek fejlesztéséhez és szélesebb körű megvalósításához járulnak hozzá — a tudományos és kutatóintézetek hatékony közreműködésével — mint a kukorica és a cuhangsúly

korrépa vetömagtermelésének rendszergazdái. A kukorica esetében 12 taggazdaság és négyezer hektár, a cukorrépa megtermelésében pedig öt taggazdaság és valamivel több mint hatszáz hektár áll a rendelkezésükre. E termelési rendszerek fejlesztésében kiemelkedő szerepet töltenek be — a taggazdaságok és a tudományos intézmények képviselőinek a bevonásával — a komplex ésszerűsítő brigádok.

A gazdaságban nagy jelentőséget tulajdonítanak a fajtakísérleteknek, amelyek keretében jelentős időelönynyel kipróbálhatják a legújabb fajtákat, illetve fajta jelölteket, s a legígéretesebbnek mutatkozó fajták esetében megkezdik a vetőmagszaporitást. Így i sikerült időelőnnyel és nagyobb tétéi) ben a köztermesztésbe bevonni az Amika és a Viginta fajtát, valamint az SO-6300 fajtajelöltet. A fajtakísérletek eredményeit a termelők rendelkezésére bocsátják. Ugyancsak kisparcellás kísérletek keretében próbálják ki az egyes gyomirtó- és rovarirtó szerek, valamint a növekedésszabályozók' hatását, továbbá a cseppfolyós műtrágyák — DAM, Fostln — hatékonyságát. A tárca megbízásából a burgonya kétszeri termésének a megoldásán, fáradoznak.

A tömérdek Időt és energiát felemésztő tevékenység mellett a hagyományos. az állami alapokba Irányuló mezőgazdasági termelést sem hanyagolják el a gazdaság dolgozói. Sőt, több mutatóban járási szinten Is kiemelkedő eredményeket értek el. Az idén például figyelemre méltó sikert könyveltek e) gabonafélék termesztésében, ahol a 8,37 tonnás átlaghozammal jóval felülmúlták az előirányzott tervet, s kiegyenlítették az előző évek lemaradását. Egyelőre minden feltétel adott ahhoz, hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatait e tekintetben maradéktalanul teljesítsék.

Az állami gazdaságban is úgy. mint sok más mezőgazdasági üzemben igyekeztek a gabonafélék kedvező termelés! eredményeiből levonni a tanulságként szolgáló következtetéseket. Véleményünk szerint a siker a következő Intézkedésekből fakadt: igyekeztek minél nagyobb mértékben

megvalósítani a fajta- és táblaspecifikus agrotechnikát. Ezzel egyidejűleg fokozott erőfeszítést fejtettek ki az alapagrotechnika tökéletesítésére, kezdve az eiővetemény kiválasztásátél a taiajművelésen, a magágyelőkészftésen, a vetésen, a növényápoláson át egészen a betakarítás megszervezéséig. Az agrotechnikai tényezők közül azonban a hozamok alakulását a legnagyobb mértékben az egyes munkák minősége és gyorsasága határozta meg. Nem kevésbé fontos tényezőnek bizonyult a legújabb nagyhozamú fajták termesztésére való rugalmas áttérés. Az idén a legnagyobb hozammal a Viginta és az Iris fajta, valamint a SO-6300 fajtajelölt fizetett.

Az utóbbi években megkülönböztetett figyelmet szentelnek a takar* mánynövények termesztésének. Hogy ez az esetek többségében mostohán kezelt ágazat is hatékonnyá és belterjessé váljon, a termelést egy komplex ésszerűsítő brigád irányítja. Fő célja az, hogy a gazdaságban a takarmánytermelés és a takarmányozás tudományos megalapozottsággal menjen végbe.

A növénytermesztésben, de főleg a takarmánytermelésben elért kedvező eredmények jól vetítődnek vissza az állattenyésztés eredményeiben. Az utóbbi időben jelentős előrehaladás észlelhető a tejtermelésben, ahol egyedenkénti évi átlagban elérték a 3550 literes tejtermelést, s ezáltal a termelési és áruértékesítési tervüket túlszárnyalták. SpáC mérnök, a gazdaság tervezője által felsorolt termelési és gazdasági mutatókból is kitűnt, hogy ezidátg valamennyi mutatóban eredményesen teljesítették, illetve túlszárnyalták az előirányzott feladatokat.

Az, hogy a SládkoviCovói Magtermelő Állami Gazdaság a galántai járás élenjáró mezőgazdasági üzemei között szerepel, esősorban a kiváló vezető- és szakembergárdának, valamint a dolgozók áldozatkész, odaadó munkájának az érdeme. Ebben a gazdaságban a vezetők tudatosították, hogy a termelés legfontosabb tényezője az ember, ezért elkövettek mindent, hagy kedvező feltételeket biztosítsanak a dolgozók politikai és szakma) fejlődése, szociális gondjaik megoldása és a munkakörülmények javítása érdekében.

KLAMARCSIK MARIA