Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-10 / 45. szám
Akvarisztikái szaküzlet — figyelmezteti a tábla az arrajárót a következőkre: ha netán a díszhaltartás, ..-tenyésztés kedvtelései sorába tartozik, akkor itt megveheti a hozzávalókat. Mivel nem hobbim az akvarisztika — csupán csöndes szurkolója vagyok a népes díszhaltenyésztők táborának — a felirat láttán felmerült bennem a következő kérdés: vajon mi késztette az illetékeseket arra, hogy egy járási városban — történetesen Érsekújvárban (Nové Zámky) — akvarisztikai szakboltot nyissanak? Ščasný Ferenc boltvezető: Mivel ebben a körzetben — gondolok itt a járás területére — igen elterjedt az akvarisztika, már évekkel ezelőtt felmerült az Igény: szükség lenne egy olyan üzletre, ahol az emberek megvásárolhatnák a kedvtelésükhöz szükséges felszerelést, halakat, haltápot, szakirodalmat.... Személyeskedést sejtető kérdésnek tűnik, ám megkockáztatom: — Miért lett éppen ön az idén tavasszal megnyitott bolt vezetője? — Felkértek rá. Ennyi lenne a tömör válasz, persze ennek bizonyos előzményei is voltak. Immár húsz éve foglalkozom akvarisztikával, hosszú ideje én töltöm be az itteni negyvenkéttagú szervezet elnöki tisztjét. Mivel a városi nemzeti bizottság helyi gazdálkodási üzemének vezetősége csakis tapasztalt, a szervezési munkában is jártas díszhaltenyésztőt kívánt az üzlet élére állítani, rám esett a választás. — Mit kínál az üzlet a vásárlóknak? — tettem fel a kérdést Jaroslava Matejková elárusítónak. — Néhány tartozék felsorolásával kezdeném, ami nélkülözhetetlen eszköze ennek a kedvtelésnek: többnyire minden olyan akvárium megtalálható üzletünkben, melyeket a kereske-Űj szakbolt ЙШТЕШПШ delem forgalmaz. Persze akvárium után rendszerint csak a kezdők érdeklődnek! Akik már komolyabban foglalkoznak az említett kedvteléssel, maguk készítik vagy készíttetik el a kisebb nagyobb űrtartalmú víztartályokat. Továbbá nagyon korszerű AKVATERM R jelzésű vízmelegítő termosztáttal, a levegő adagolásához szükséges kompresszorokkal rendelkezünk, de lehet itt vásárolni különböző szűrőket, halszedő hálókat, s más tartozékokat is. — Az akvárium fő „tartozéka“ a hal... — Jelenleg összesen 24 fajta díszhalat forgalmazunk. A legkeresettebbek közé tartozik a mexikói kardhal, melynek érdekessége, hogy elevenszülő. Sokan vásárolják az iivegsügért — valóban olyan átlátszó mint az üveg —, de kedvelik a tarka sügért is. — Az akvaristáknak a tápanyag, a gyógyszer beszerzésével nincsenek különösebb problémáik? — Mi úgy látjuk, hogy ilyen gondok nem állnak fenn, hiszen képesek vagyunk ellátni a környék akvaristáit tápszerrel. Igyekszünk hazai forrásból beszerezni a gyógyszert meg a tápszert, ezzel is hozzájárulva az ésszerű valutagazdálkodáshoz. — Itt az üzletben igen gazdag választék van vízinövényekből. Ezt is az akvaristák teremtik elő? — Nem. Kapcsolatban állunk Deninger József botanikussal, aki nyugdíjaztatása után akváriumnövények termesztésével kezdett foglalkozni. Ö szállítja nekünk a különböző növényeket, megfelelő választékban. — Gondolom, az akvarisztikai szakbolt szolgáltatásait főleg a fiatal vagy a kezdő akvaristák Jaroslava Matejková elárusítónő tanácsokkal Is ellátja a dfszhaltenyésztőket A szerző felvételei ščasný Ferenc üzletvezető: „Az akvaristáknak jó minőségű segédeszközöket kínálunk“ veszik igénybe. Ok viszont tanácsra szorulnak... — Valóban — vette át a szót ščasný Ferenc. — Erre mi kellőképpen felkészültünk. Azonnal észrevesszük, melyik vásárlónk nem jártas az akvarisztikában, így anélkül is tanácsot adunk, hogy azt kimondottan kérnék. A bizalmat vásárlóink bizalommal jutalmazzák. Másodszor-harmadszor már úgy térnek be hozzánk, hogy tudják: felmerülő gondjukkal kapcsolatban tanácsot is kapnak. — Szó esett a kezdő akvaristákról. Milyen szakirodalmat tudnak kínálni azoknak, akik gyarapítani kívánják szakismereteiket? — Üzletünkben minden házai szakkönyv megkapható. Ezek cseh nyelvű könyvek, melyek közül említést érdemel a „Miként válhatunk akvaristákká“, a „333-szor miért és hogyan", valamint az „Akvarisztika a növényeknél kezdődik“ stb. című könyvek. Sok tapasztalt akvarista véleményét idézem, ha azt mondom, a cseh szakkönyveket még a szlovák tenyésztőtársaknak is nehéz megérteniük, nem beszélve a magyarokról. S ezzel már érintettem másik nagy gonduúkat. Nagyon sokan keresik a magyar nyelvű szakkönyveket, persze ilyenekkel sajnos nem szolgálhatunk. Én úgy látom, hogyha az illetékes hazat könyvkiadó meglepne minket egy ilyen könyvvel, nagyon rövid Időn belül elkelne. — Köztudott, hogy az akvaristákat nemcsak az említett gondok emésztik. Mint a díszhaltenyésztők helyi szervezetének elnöke, erről bizonyára bővebben tudna beszélni. — Az igazság az, hogy a helyi problémákról órákig lehetne beszélni, éppen ezért csak körvonalaznám a gondokat. Egyes illetékes szervek úgy néznek az akvaristák szervezetére, magukra a díszhaltenyésztőkre, mint valami haszontalan szórakozást űző társaságra. A Chovprodukt az általunk szaporított díszhalak többségét külföldön valutáért értékesfl . Am a felvásárlás! árakról inkább ne beszéljünk. Nagyon sok kiváló akvarista felszámolta az állományát, mert egyszerűen nem térült meg a befektetése. Ä kisállattenyésztők, a díszmadártenyésztők hathatósabb segítségben részesülnek, mi csupán annyiban, hogy az eladott halak értékéből mindössze egy százalékot tart vissza alapszervezetünk. Ez viszont csak arra elég. hogy megtéríthetjük közös rendezvényeink kiadásait. A mi üzletünk — a központilag meghatározott árak szerint — 50 százalékos jutalommal illeti a tenyésztőt. Ez annyit jelent, hogy a tíz koronáért forgalmazott díszhalért a tenyésztő öt koronát kap. Ebből számítsuk le az élelem, a gyógyszer, a villanyáram költségeit, mi marad a tenyésztőnek? A díszhalak Iránti kereslet viszont egyre nő. Ha így haladunk, ha továbbra is csak így támogatjuk az akvaristákat, akkor nem ju-tunk messzire a diszhaltenyésztés fejlesztésében. Az elhangzott vélemény nem csupán helyi jellegű. Éppen ezért kellene a gondokat minél sürgősebben felülvizsgálni az illetékes szerveknek. Ha egyszer kereskedelmileg is van igény a díszhalakra, a támogatás ne csupán abból álljon, hogy a kedvtelés hódolóinak megteremtjük a lehetőséget a szükségesek beszerzésére, megvételére! KALITA GABOR Friss zöMeSeség Noopőnis Hidropónia alatt a vízkultűrás, tápoldatos termesztési eljárást értjük, esetünkben a szemesek tápoldatos csiráztatását és bajtatását, friss zöldeleség megtermelése céljából. Az eljárás előnye, hogy a nyert zöldet sokkal szélesebb körben és előnyösebben hasznosíthatjuk, mint a csupán csíráztatott szemeseket, melyek lényegében csak a törzsállományba besorolt tenyészállatok takarmányozására valók. A vízkultűrás eljárással kitermelt zöldeleséget valamennyi apró háziállat takarmányozására felhasználhatjuk, tekintet nélkül a korcsoportokra. S persze az sem elhanyagolható érv, hogy az alább ismertetésre kerülő eljárással lényegesen korábban biztosíthatunk kedvenceink számára friss zöldet, mintha kizárólag a természetes zöldtakarmányokra szorítkoznánk. Az ábrán látható berendezés nagyságát a valós takarmányszükséglet ismeretében határozzuk meg. Az egyes állatfajok és korcsoportok napi szükségletét a következőkben foglalhatjuk össze: a kiscsibék, a puiykapipék, a fácáncsibék és a gyöngyösök 7 napostól 3 hetes korig naponta és darabonként 5 gramm, 3—8 hetes korban pedig 10 gramm hidropóniás zöldeieséget igényelnek; a libák és a kacsák 7 napostól 3 hetes korig 25—50, 3—8 hetes korban pedig 100 gramm zöldre tartanak igényt; a tyúkok és a gyüngytyükok napi igénye 10—20 gramm, a felnőtt kacsáké 50—100, a Indáké és a pulykáké pedig 100— 200 gramm. Ha van elég szemes takarmányunk, a nyulaknak is termelhetünk friss zöldet vízkultúrás eljárással. A kis testű fajták naponta és darabonként 100. a nagyobbak 200, a nagy testű fajták pedig 300 grammot igényelnek, illetve képesek tökéletesen kihasználni ebből az eleségből (tenyészállatokról van szó). Aki a nutriáinak akar kedveskedni, ugyancsak 300 grammos napi és darabonkénti szükséglettel számoljon. A termesztő berendezés méretezéséhez szükséges egyéb tudnivalók: a tálcák 1 m2-es alapterületén 5 kg kukorica vagy 3,5 kg egyéb szemes takarmány helyezhető el. Ebből a mennyiségből a kukorica esetében 20—30 kg, a többi szemes esetében 10—20 kg hidropóniás zöldeieséget lehet előállítani. A valós mennyiség attól függ, milyen növénymagasság esetén kerül sor a „termés“ felhasználására. Ha az állomány valós tgényének, illetve az egy négyzetméteres termöfelületen megtermeszthető zöldeleség mennyiségének ismeretében kiszámítottuk, hogy a folyamatos ellátáshoz mekkora termesztő berendezésre lesz szükségünk, hozzáláthatunk в vízkultúrás termesztőtálcák, majd pedig a tartó szerkezet kivitelezéséhez. A tálcákat ágy kel) elhelyezni a tartó kereten, hogy í—2 százalékos lejtést kapjanak. A tálcák alját be kell vonni PVC fóliával, különben a deszka magába szívja a tápoldatot. A hidropóniás termesztésre szánt szemeseket folyó vagy váltott vízben át kell mosni és a vízbe egy kevés hipermangánt is kell tenni, hogy elpusztítsuk az esetleges penészgombákat (ezek megtámadnák a vízkultúrás növényzetet). Az átmosott szemeseket 3—5 órán át egyszer váltott, langyos vízben áztatjuk, majd 20—30 mm vastag rétegben elterítjük az előkészílett tálcán. A vízkultúrás termesztéshez tápoldatra, megfelelően beállított hő- és fényviszonyokra van szükség. A tápoldat 100 liter vízből, 100 gramm mészammón-A körzeti népszerűsítő bemutatók és az országos ver-3senyek egyértelműen arra utalnak, hogy az állatbarátok körében újabban egyre nagyobb a kedvtelésszerű ebtenyésztés iránti érdeklődés Fotó: —bor termesztéssel salétromból (LAV), 40 gramm szuperfoszfátból és 30 gramm reformkálihól készül. Ha ezek a műtrágyák nem állnak rendelkezésünkre, helyettük Hydroponix tablettákat használhatunk (1 liter vízben 1 tablettát kel] feloldani). Jó tudni, hogy a hidropóniás termesztés naponta és négyzetméterenként 3—5 liter tápoldatot „fogyaszt“ s a termelési ciklus 7—10 napig tart. Tehát ennek megfelelő mennyiségű tápoldatot kell előkészítenünk. A tápoldat a termesztő berendezés tartószerkezetének tetején elhelyezett tartályból — az egymás alatt emeletszerűen és ellenkező lejtéssel elhelyezett tálcákon át — folyamatosan csörgedezik, s végül a legalsó tálca alatti gyűjtőtartályban felgyülemlik. Amikor a fenti tartály jócskán kiürül, a gyűjtőedényből ismét visszatöltjük a tápoldatot a felső tartályba. Előfordulhat, hogy ilyen helyigényes berendezést nem tudunk felállítani vagy egyszerűen nincs szükségünk ilyen nagy tálcákra és ennyi zöldeieségre. Ilyenkor nem szükséges csörgedeztető tápoldatozásra gondolni, elég ha naponta 3—5 alkalommal kisebb öntözőkannával meglocsoljuk a hidropóniás növényzetet. Röviden a fényviszonyokról. A hidropóniás termesztésre beállított szemeseket 3—4 napon át sötét helyiségben (elsötétített ablakok) előcsíráztatjuk, majd természetes fényben vagy mesterségesen megvilágított helyiségben folytatjuk a termelést. Ekkor veszi kezdetét a tápoldatos locsolás 'is. A hidropőniás zöldeleség előállítása ettől kezdődően 3—8 napot vesz igénybe. A hidropóniás növényzet 20 —25 C-fokos hőmérsékleten fejlődik legkedvezőbben, de példán! a búza és az árpa igényeinek a 10—20 C-fokos hőmérséklet is megfelel. Okosan teszi, aki a hidropóniás berendezést a csibenevelőben állítja fel. itt 18 C-fokos hőmérsékletnek keli uralkodni s ez a tápoldatos termesztéshez elegendő. Ráadásul az állatok által kilélegzett széndioxidot a tápoldatos növényzet előnyösen kihasználja az asszimiláció során. Ha más környezetben helyeztük el a hidropóniát, a szokásosnál gyakrabban szellőztessünk, nehogy penészedül kezdjenek a magok. Mint már említettük, kevesebb állat részére kisebb tálcán, csörgedeztetés helyett rendszeres locsolással is megtermelhetjük a szükséges nienynyiségű, friss zöldeieséget, de számolnunk kell azzal, hogy ilyen feltételek között valamivel később nyerünk teljes „hozamot“, tehát néhány tálcán folyamatosan kell termelnünk. A folyamatosság elve a nagytálcás termelésre is vonatkozik, tehát a tálcákat folyamatosan kell „betelepíteni". (Malik V., Chovatel 84/2) Sárgarépa fűrészporban Hosszú éveken át homokkal rétegezve próbáltam eltartani a téli hónapokra szánt gyökérzöldséget, de nem sok sikerrel. A betörött zöldség nagy hányada rendre megrothadt, pedig igazán gondosan átválogattam ősszel és csak a kimondottan egészséges gyökereket raktároztam el. ' Három éve kísérletet tettem a fűrészporral s azóta csaknem veszteség nélkül sikerült eltartanom a sárgarépát, a petrezselymet meg a zellert. A módszer egyszerű — homok helyett fűrészporba retegezem az átválogatott, betárolás előtt alaposan megtisztított és néhány napig levegőztetett-szikkasztott zöldséget. A tárolásra továbbra is a pincét használom, de most már nem a íöldön halmozom lel a zöldséget, hanem ládákban meg-papírdobozokban a polcokon. Ezt a módszer* azért is becsülöm, mer* a tárolt zöldség szép tiszta s a fűrészport Is lényegesen könnvebb beszerezni, mint a célnak megfelelő tisztaságú homokot. Feltételezem, hogy így az én pincémnél melegebb és szárazabb környezetben is el lehetne tartani a zöldséget,-de a tűrészport időnként meg kellene nedvesíteni.
