Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-10 / 45. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. november 1Ö. barátságunk, örök szövetségünk, közös békevágyunk jegyében Ä csehszlovák—szovjet barátsági hónap kicsú­­csosndása annak az egészséges aktivitásnak, amely a két nép sokrétű együttműködéséből, az egymás iránt tanúsított spontán, őszinte barátságból fakad. Az ünnepi rendezvénysorozat nyitánya idén is az NOSZF évfordulójáról való megemlékezés, amely — eszmei-politikai nevelőhatása mellett — emlé­keztető tanúságtételként is szolgál, fokozva a la­kosság munkakezdeményezését, politikai és közös­ségi aktivitását. E hónap gazdag programja s rendevénysorozata arról győzi meg a közvéleményt, hogy békés jele­nünk, jövőbiztonságunk záloga a Szovjetunióval való baráti és szövetséges viszony fenntartásában, a két ország kommunista pártjának és kormányá­nak és népének együttműködésében rejlik. Kapcsolataink (élesztőséért Milyen tevékenységet fejt ki a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövet­ség érsekújvári (Nová Zámky) járási bizottsága, hogyan készültek tagjai a barátsági hónap megünneplésére — erről beszélgettem Svajda Mihállyal, a CSSZBSZ jb elnökével, František ОЁкау titkárral, és Molnár Szilvesz­terrel, a jb politikai dolgozójával. ■ A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség IX. kongresszusának tőbe­számolójában hangzott el: az eszmei­politikai nevelő munka terén kiemelt feladat a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő bizalom, jé viszony elmélyítése. s más küldöttségek. Ezen kívül járás­­szerte megtartjuk a Kérdések estje című találkozókat, amelyeken szó esik a Szovjetunió külpolitikájáról, az államközi kapcsolatokról, testvér­államunknak a békéért folytatott harcáról. Főleg fiataljaink körében népszerűek azok az összejövetelek, ahol a Szovjetunióban szerveződött I. csehszlovák hadtest katonái, az An­tifasiszta Harcosok Szövetségének tagjai az általuk átélt eseményekről beszélnek. Külön hangsúlyt érdemel, hogy az Érsekújvárban székelő szov­jet helyőrség parancsnoksága aktív társszervezője a barátsági hónap Svajda Mihály elnök és František Oil ka у titkár, a kerekasztal-beszélgetés résztvevői (A szerző felvételei) lított termékeket gyártanak. Alapszer­vezeteink szocialista vállalásában jelentős helyet foglal el a társadalmi munka, amely főleg a környezetszé­pítésre, a felszabadítás! harcok során elesett katonák síremlékeinek, emlék­műveinek gondozására irányul. ■ A barátsági hónap hagyományo­san gazdag kulturális programokban; a járás falvai és szövetkezeiéi hogyan kapcsolódnak be ezeknek a szervezé­sébe? Molnár Szilveszter: — Az idén is megrendezzük az üzemekben, az is­kolákban, egységes földművesszövet­­kezetekben a Mit tudsz a Szovjetunió­ról című vetélkedőt. Jók a tapaszta­lataink a szövetkezetekkel kapcsolat­ban, melyek rendszerint műsorokkal tarkítva, nagyszámú „szurkolótábor­ral“ övezve rendezik meg ezeket az akciókat. Alapszervezeteink között verseny folyik a szovjet sajtó meg­rendezését illetően. A hónap kereté­ben falvainkon több helyütt orosz nyelvtanfolyamokat indítunk, ezzel is közelebb hozva egymáshoz népeinket. Erősödött a Szovjet irodalom barátai elnevezésű klubmozgalom, melynek keretében neves orosz klasszikusok műveit elemzik. A hónap közepén rendezzük meg a járási olvasókonfe­renciát, a hagyományos Puskin Em­lékversenyt, a Barátság Melódiái énekversenyt, a Szovjetunió a gyer­mekek szemével című rajzversenyt. Az említetteken kívül a rendezvények egész garmadára kerül sor. Ezeket az eseményeket alapszervezeteink arra is kihasználják, hogy új tagokkal bő­vítsék soraikat. ■ Egy sajtóértekezleten említette a CSSZBSZ Központi Bizottságának egyik vezető dolgozója: az érsekújvári járásban hagyománya van a szovjet turistacsoportok látogatásának, a kö­zös beszélgetéseknek, kirándulások­nak .. Svajda Mihály: — Munkánk során elsőrendű kötelessségünknek tartjuk azt, hogy az eszmei-politikai nevelés valóban olyan színvonalon legyen, mint ahogyan ezt központi szerveink elvárják tőlünk. Ez a munka igényes,­­ám eddigi eredményeink azt Igazol­ják, hogy eredményes. Jelenlegi poli­tikai-ideológiai munkánkat több jeles jubileum is kiegészíti — gondolok itt a Szlovák Nemzeti Felkelés, illetve hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulójára. Ezeknek a nemzetfelszaba­dító harcoknak a jelentőségét ébren kell tartani a köztudatban. Alapszer­vezeteinket pártharcosok látogatják meg, mondták el átélt élményeiket. Azok a szervezetbeli tagok, akik meghallgatták előadásainkat, részt vettek az emlékesteken, jobban tud­ják értékelni azt, amit a Szovjetunió tett népünkért csakúgy, mint orszá­gaink jelen gazdasági eredményeit, és magát a békét. M Konkrétan milyen rendezvények­ről, előadásokról van szó? František Očkay: — Kiemelt fel­adatként tűztük ki annak megszerve­zését, hogy a hónap keretén belül minden alapszervezetünk megtartsa azt a központilag meghatározott elő­adást, melynek témája: A Szovjetunió hazánk hű szövetségese és barátja a fejlett szocialista társadalom fejlesz­tésében, a béke megőrzésében. A jel­zett témával kapcsolatban Suranyban, Stúrovóban és Érsekújvárott szemi­náriumokat tartunk, melyeken részt vesznek az alapszervezetek vezetői, egyes rendezvényeinek. Járási bizott­ságunk és a helyőrség kapcsolata olyannyira szorosra fűződött, hogy bátran elmondhatom: azok az akciók, amelyeket közösen rendezünk, mindig is sikeresek. Svajda Mihály: — A titkár elvtárs szavait a következőkkel egészíteném ki: Tapasztalatunk az, hogy mind a fiatalok, mind az idősebbek egyre na­gyobb számban vesznek részt ezeken az összejöveteleken. Tapasztaljuk ezt most is, a brátságl hónapban. Szocia­lista brigádok, iskolák, üzemek, szö­vetkezetek sora szervezett koszorú­zást ünnnepségeket olyan emlékhe­lyeken, ahol számos — a békéért és a szabadságért harcoió — szovjet és csehszlovák katonát temettek el. ■ Központi jelentésekből értesül­tem arról, hngy szervezetük nagy súlyt fektet a fiatalok nevelésére ... Molnár Szilveszter: — Azt hiszem, minden szervezetnek célja, hogy a fiatalokat kellőképpen aktivizálja, hi­szen a jövő generáció viszi majd to­vább eszméinket, ezek a fiatalok har­colnak majd a békéért oly módon, ahogyan ezt elődeiktől látták. ■ Az ifjú nemzedék munkaaktivl­­tására milyen hatással van szerveze­tűk? František Ойкау: — Mint a Nem­zeti Front szervezete különböző fó­rumokon előadásokon hívjuk fel tag­jaink figyelmét a 7. ötéves terv tel­jesítésének fontosságára. Szoros kap­csolatban állunk a járás azon üze­meivel, melyek szovjet exportra szál­Molnár Szilveszter Svajda Mihály: — Ez így van, s ven­dégeink terv szerint látogatnak el a járás ipari és mezőgazdasági üzemei­be, iskoláiba és egyéb intézményeibe. Ezen a téren nagyon jó az együttmű­ködés az efsz-ekkel. Itt valósággal eseményszámba megy a látogatás, s a fogadtatás mind a tagok, mind a ve­zetőség részéről nagyon szívélyes és őszinte. Ezeken a találkozásokon mér­hető leginkább az a közvetlen, őszin­te barátság, testvériség, mely népein­ket összefűzi. A beszélgetést köszöni: Kalita Gábor Arozsnyói (Rožňava) járás fal­vaiban, a városaiban, ipari és mezőgazdasági üzemeiben, in­tézményeiben és iskoláiban összesen 226 CSSZBSZ-alapszervezetet tartanak nyilván. Valamennyiben méltóképpen készültek fel a barátság hónapjának megünneplésére. Előadások hangzottak el, kérdezz­­felelek estekre került sor a Szovjet­unió béketörekvő külpolitikáját Ille­tően. Találkozókat, 'összejöveteleket szerveznek az egykori antifasiszta harcosokkal, a második világháború­ban küzdő csehszlovák, illetve szov­jet katonákkal. Járási aktívaértekez­letet hívtak össze a szocialista brigá­dok vezetői részére, a legújabb szov­jet tapasztalatok elsajátítása érdeké­ben. Megrendezésre került egy szemi­nárium, Hazánk felszabadítása a szov­jet hadsereg által címmel. Az idén ■ — tartalmilag, szervezési­ig — még színvonalasabbá tették a hagyományos baráti kölcsönlátogatá­­sokat. Mit tudsz a Szovjetunióról és A Szlovák Nemzeti Felkelés címmel, tömegméretű vetélkedőt indítottak az alapszervezetek között. Járásszerte be­kapcsolódtak a szovjet sajtótermékek­re való előfizetési versenybe. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójának ünnepségeihez előadói segédanyagot és műsorblokkokat tar­talmazó gyűjteményt adtak ki. Történelmi hűséggel Tanulók, diákok, munkások szerve­zetten vettek részt a Szovjet filmek fesztiválján. A járás valamennyi mo­zijában, a legtöbb üzemi és ifjúsági klubban Is bemutattak vagy bemutat­nak egész estét betöltő szovjet filme­ket. Az iskolákon és diákotthonokban pedig fokozott figyelmet szentelnek a Szovjetunióról szóló tévéműsorok­nak. A járásban huszonhetedszer kap­csolódnak be a Puskin Emlékverseny, tizenkilencedszer pedig a Barátság Daliamat versenysorozatába, és tizen­nyolcadszor rendezik meg A Szovjet­unió a gyerekek szemével elnevezésű képzőművészeti vetélkedőt. Múzeu­mokban, alkotótáborokban adnak te­ret a szovjet barátaink életét, s a két testvérnemzet gyümölcsöző kapcsola­tát Jelképező kiállításoknak. A szovjet irodalom népszerűsítésére Is gondolnak a szervezők. Ebben ter­mészetesen a könyvtárak és az isko­lák járnak az élen, vásárlással egybe­kötött könyvkiállítások, műelemző be­szélgetések szervezésével. Orosz nyelvtanfolyamot is Indítottak. Sport­­rendezvények sorozata (távfutás, ko­sárlabda, stb.) színesíti a kultúrpoli­tikát eseményzajlást... A járásban 14 500 tagja van a CSSZBSZ-nek. A barátsági hónap tisz­teletére újabb szervezetek alakulnak, bővül a tagság, s ezzel tovább erősö­dik a két szocialista országot egybe­kapcsoló híd tartópillére. Korcsmáros László Anna Pavlovova SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA Mint minden évben, úgy az idén is a barátsági hónap legjelentősebb eseményei közé sorakozik fel a szovjet kinematográfia legújabb termésé­ből keresztmetszetet adó filmfesztivál. Szlovákia 42 városának 43 filmszín­házában tekinthetik, illetve részben már tekinthették meg a nézők, azt a hat alkotást, amelyeket a válogatók az idén besoroltak a fesztivál műso­rába, s amelyek eszmei-politikai elkötelezettségükkel, művészi kivitelezé­sükkel, s nem utolsósorban tartalmi sokszínűségükkel méltón reprezentál­ják az idén a 65. születésnapját ünneplő szovjet filmművészetet. Az aláb­biakban ezekről a művekről adunk rövid tartalmi ismertetőt. Államcsíny a io7-es köd szerint A film cselekménye a feszültséggel terhes iszlám világ egyik fejlődő or­szágában játszódik. Az elmaradott, de stratégiailag fontos nyersanyagokban rendkívül gazdag kis országban ha­ladó politikát követő kormány került hatalomra. Mindez nem illik bele a nagy imperialista monopóliumok ter­veibe, amelyek számára főként a gaz­dag kőolajkutak elvesztése jelent ér­zékeny veszteséget. Államcsínyt szer­veznek tehát, s a kormány megbukta­tására minden készen áll. Egy kommu­nista újságíró azonban tudomást sze­rez a tervről, s megcáfolhatatlan bi­zonyítékokat készül közreadni az or­szág szuverenitását sárba taposó im­perialista manipulációkról. Akciójá­val azonban elkésett, az államcsíny sikerrel jár, s haladó szellemű dolgo­zók, értelmiségiek esnek áldozatául. A bebörtönzöttek között van a szov­jet Vöröskereszt egyik dolgozója, Ha­­lima Is; a film további részében az ő sorsát kísérhetjük figyelemmel. Meg­mentésére megmozdulnak az ország illegalitásba vonult haladó erői, s a fiatal egészségügyi nővér — az igaz ügy győzelmének jelképeként — vé­gül is kiszabadul. KARAKUM — 45 FOK ÁRNYÉKBAN A türkmén Narlijev mai témájú filmje egy gázvezeték építésének hét­köznapi hőseit mutatja be. A munkát váratlan drámai esemény töri meg: egy gázszivárgás nýomán pusztító tűz tör ki. Az ember és az elemek küz­delmében megmutatkozik az építke­zésben részt vevő egyszerű munká­sok jelleme: haláltmegvető bátorság­gal vetik magukat a harcba, egy olyan harcba, amelynek kilátástalan­­sága nyilvánvaló, hiszen a tüzet le­hetetlenség megfékezni... Nincs te­hát szokványos „happy end“, de nem is ez volt az alkotók célja. Sokkal inkább arra keresték — s adták is meg — a választ: hogyan kell visel­kedni kritikus helyzetben az ember­nek? A film koloritját sajátosan egé­szíti ki a gyönyörű türkmén táj. HA AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEÖ MAGÄT Tyimofej Levesük eddigi filmjeiből sajátosan emberközpontú képet kap­hattunk a Nagy Honvédő Háborúban harcoló egyszerű vöröskatonáról. E- zekliez sorakozik fel újabb alkotása is, melynek keretét az Ukrajnában győzelmesen előrenyomuló szovjet hadsereg harcai alkotják. A film cse­lekménye a harci események szem­pontjából epizódszerű, annál megrá­­zóbban ötvözi viszont a háború pok­lában szenvedő egyszerű emberek sorsát. A dokumentum-hűségű csata­képek mesterien váltakoznak az uk­rán családok feldúlt életét ábrázoló képsorokkal, amelyek rajtuk kívül emberek millióinak sorsát jelképezik. A grandiózus alkotás szereplői között ott találjuk Konyev és Zsukov marsall megszemélyesítőit is. KÉSZÜLŐDÉS A HARCRA A film a Nagy Honvédő Háború névtelen hátországi dolgozóinak állít emléket. Ezerkilencszáznegyvenegyet írunk, a hatalmas ország nyugati ré­sze lángokban áll. A Vörös Hadsereg nehéz csaták után kezdetben csaknem mindenütt visszavunulásra kénysze­rül; a Wehrmacht fölényben levő lé­­gieroje és páncélosai elpusztítanak mindnt, ami útjukba kerül. Európa nagy részének hadiüzemei a hitleris­táknak dolgoznak; a háború további kimenetele attól függ, milyen gyor­san képes a szovjet hadiipar kiegyen­líteni a nácik anyagi erőfölényét. Gi­gantikus feladat állt a szovjet ipar előtt, hiszen a termelés elkerülhetet­len feltétele mindenekelőtt a gyárak és üzemek Keletre telepítése volt. Mindennek ellenére például a mag­­nyitogorszki kohóüzem már a háború 37. napján teljes kapacitással dolgo­zik __Az üzem igazgatója, Rubanov, először a frontra akar menni, hogy megbosszulja családja kiirtását, de tudatosítja, hogy itteni posztján na­gyobb szükség van rá. Az ő és tár­sai áldozatos munkája, heroikus erő­feszítése alkotja a film központi cse­lekményét. ANNA PAVLOVOVA A világhírű orosz balerina sorsát vitte vászonra Emil Lotjanu; hőse nem csupán kiváló művésznő volt, hanem korszakot jelentett a világ < balettművészetéhen. Milliók csodál­ták, már életében legendák születtek róla ... Minden egy borús pétervári reggelen kezdődött: bájos kislány lé­pett ki egy gyönyörű, márványoszlo­pos ház kapuján. Mozdulatai, ahogy az utcán láncra perdül, már sejtetik kivételes tehetségét. Sikeres felvéte­lit tesz a világhírű petrográdi balett­iskolában, ami kemény, nemegyszer könnyekkel megkeserített munka kez­detét jelenti számára. A próbák szá­zai azonban meghozták az eredményt, és a fiatal művésznőre hamarosan felfigyelt a világ. A hazai közönség után meghódította Párizs, London, Róma, New York balettrajongóit; nyit­va előtte az egész világ, ám szíve visszahúzza Oroszországba... Az el­ső világháború mégis idegenben éri, és lehetetlenné teszi számára a haza­jutást. Európa. Latin-Amerika, az Egyesült Államok tánctermeinek csil­logása lepereg róla, öltözőkben, szál­lodai szobákban álmodik hazájáról . .. Vágya nem teljesül; Hollandiában hal meg, negyvenkilenc éves korában. A filmet Csajkovszkij, Borogyin, Bach, Liszt, Smetana, Boccherini zenéje te­szi különösen maradandó élménnyé. SZERELMÜNK, A DZSESSZ „Szeretem a dzsesszt, sajátos hu­moráért ... Milliók szeretik a vilá­gon, mert a dzsessz szereti az életet. A dzsessz forrón élő, lüktető művé­szet ..." A világhírű karmester és zeneszerző, Leonard Bernstein szavai ezek, amelyek mottójává váltak Sah­­nazarov huszas években játszódé, a szinkópák ritmusában pergő filmjé­nek. A cselekmény Moszkvában és Ogyesszában játszódik, ahol a szovjet dzsesszúiuzsika született, és központi alakjai a műfaj egyik úttörő együtte­sének tagjai. A film ennek ellenére nem tekinthető zenetörténeti doku­mentumnak; sokkal inkább arról szól, hogyan köti egymáshoz az embereket ez e sajátos muzsika, hogyan szolgál vigaszul nehéz helyzetekben. Mindezt természetesen sok-snk kitűnő dzsessz­­zenével meséli el, melynek előadója — a Kortárs együttes — a Szovjet­unió egyik legjobb jelenlegi dzsessz­­csoportja. Vass Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents