Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-10 / 45. szám

J. 1984. november 10. SZABAD FÖLDMŰVES 5 • Szakmájuk szerelmesei 9 Tisztelik, becsülik őket munkatársaik • Elismerik szakmai felkészültségüket в Lehet rájuk számítani 9 TITKOK TUDÖJA Nehéz otthon ráakadni. — Akár a körzeti orvos — bizony­gatja házszomszédja, Bada Jóska is — szinte mindig úton van. Hol itt segít, hol meg amott. Bármikor, ha szólít­ják. Örömét leli a munkájában. Tit­kok tudója. Elégedett, boldog ember. Ferencz Tibor csak legyint rá: — Szívesen dolgozom mostani mun­kahelyemen. Nyugodt csak akkor va­gyok, amikor a rám bízott feladato­kat már jól elvégeztem. Akkor aztán szusszanok egy kicsit. Ferencz Tibor: „Számomra öröm a munka “ Hát igen. Vesz egy mély lélegzetet, aztán újabbb elfoglaltság után néz. Most 48 éves, zsélyi (Želovce) ősla­kos. A második világégés után, 1952-ben határozták el egy helybéli fiúval: márpedig ők tovább képezik magu­kat. Elmentek világot látni. Vándor­­bottal. tarisznyával, benne házi kol­básszal, szalonnával, sonkával neki­vágtak az útnak. Messzi földre, Cseh­országba mentek, az Ostf nad Labem-i Szaktanintézet vtllanyszerelöképző el­ső évfolyamába iratkoztak be. Két esztendő múltán pedig szak­munkás-bizonyítvánnyal az iszákjuk­ban érkeztek haza. Érdekesnél érde­kesebb szakkörei voltak az iskolá­nak: bütykölhettek rádiót, sportolhat­tak kedvükre, sőt megtanulhattak lo­vagolni is. Azonban hiába érezte magát bár­milyen Jól Ostíban, Ferencz Tibor ha­zavágyott, a szülőföldjére. A dímbes­­dombos Ipoly mentét egyszerűen nem tudta elfelejteni. Almában gyakorta járt kertes házuk udvarán. Amikor Csehországba került, szlo­vákul is alig tudott valamicskét, nem még csehül! Am oktatói között akad­tak, akik budapesti főiskolán szerez­ték képesítésüket, s átsegítették őt a kezdeti nehézségeken. ... Az iskola befejeztével először Zíar nad Hronomban kapott munka­­lehetőséget. Azonban innen már a hétvégekre haza-bazautazott szülei­hez. Aztán a tényleges katonai szol­gálat hónapjai voltak soron. Az „an­gyalbőr“ levetését követően a Kékkői (Modrý Kameň) járási Építőipari Vál­lalatnál helyezkedett el. Egy év múl­tán, mivel megnősült, a helyi szövet­kezet tagjainak sorába lépett. — Megelégeltem a kószálást, ba­rangolást, az örökös utazgatást — emlékszik ezekre az évekre —, hú­zott, vonzott a föld, a paraszti munka. Teltek-múltak a hetek, hónapok, évek, s Tibi bácsi helytállt mindig tisztességgel. Hogy is mondta a Bada­­szomszéd? — Ilyen embert én még nem- lát­tami Soha el nem fárad. Ha az éjsza­ka kellős közepén ugrasztják ki gép­­hibásödás miatt az ágyból, akkor is megy örömmel. Állandó, napi huszon­­négyórás a szolgálata, esztendők óta már. Ferencz Tibor szerényen fogalmaz: — Ha meghibásodik a szarvasmar­hák itatóberendezésének a műszere, a baromfiállomány hősugárzőja, vagy a kertészeti locsoló motorja, nem lehet halogatni a munkát. Késlekedésem­mel a közöst károsítanám, a miénket, s magamat is. Fia hú maradt a gépekhez. Autó­szerelő. Gaiántára nősült. Leánya a Zsélyi Kertészeti-Méhészeti Szaktan­intézet harmadikos diákja. Persze, a keresetére sem panaszko­dik. Három és fél — négyezer koro­nát megkeres havonta. Az őszi szán­tás-vetés időszakában ötezer is van a fizetésnapi borítékban. Igyekezetét, szorgalmát kitünteté­sek is igazolják. Többek között a tár­cakitüntetés tulajdonosa. Ha kevéske szabadidejéből futja, a faluban, má­soknál Is elvégez apróbb javításokat. — Az idősebb szakik mellett fiata­lok Is dolgoznak nálunk. Mondhatom, értik a szakmájukat. Ügyes, talpra­esett gyerekek. Mint például Kefko Pali. Bada Jóska pedig állíthatja, nincs külön titkom. Szeretem nagyon a munkámat. PALI PÉLDAKÉP LEHET Sok játéka volt gyerekkorában, s egytől egyig gépek, gépi eszközök: emelődaru, dömper, földgyalu, sziré­názó mentőautó. Csak traktor hiány­zott a készletből. Gondolt hét egyet, és egy szép napon faragott magának traktort. Az idősebb fiúk meg kigú­nyolták. — Pali, a famotorod nem működik, nincs pénzed gázolajra? Igyekeznek, igyekeznek. 'A gálszécsi (SeCovce) szövetkezet határát Demko János elnökkel járjuk. Szemlélődés közben kísérőm elújsá­golja, hogy az Idén 6,04 tonna ke­­nyérnekvalőt takarítottak be hektáron­ként, amivel kivívták a Járási első­séget. 9 Ügy tudom, csúcshozam ez. Mit tesznek, hogy még bőségesebb' legyen в jövő évi gabonatermés? — érdeklő­döm в közös gazdaság főkormányo­­sátől. — Szakszerű tápanyagutánpőtlással, Jó magágy készítésével, bőtermó faj­ták előtérbe helyezésével és a vetés verseny győzteseinek, akik 1576. ille­tőleg 1640 tonnányi gabonát arattak­­csépeltek az E-512-es és az E-414-es típusjelű kombájnnal. Egyébként gépjavítók. De ha a helyzet úgy kí­vánja, traktorra, kombájnra ülnek. Tőlük kérdezem, mennyit dolgoznak naponta? — Mennyit? Tizenkét-tizenhárom órát naponta. Ha kell, még vasárnap is dolgozunk, mint most is. Nekünk kell az Időjáráshoz igazodni...! Igaz, hogy a vasárnapi munkáért a bér másfélszerese jár. de nem ez a hajtó­erő, hanem az, hogy a vetőmag minél — Szeretem a hivatásomat — mondja Pavel Ketko (A szerző felvételei) — Ne féljetek — mondta a vézna kis srác —, ha felnövök, olyan isko­lába jelentkezem, ahol a gépek „épí­tését“ tanítják. Még villanyt Is sze­relek mindegyikbe, meglátjátok! És állta szavát. Az alapiskola befe­jeztével Pavel Kefko a Buzitkal (Bu­­zlta) Mezőgazdasági Szaktanintézet diákja lett... Jelenleg harminckét esztendős. Gép­karbantartó, autóvillamossági szak­ember. Két éve nősült. Felesége friss diplomás jogásznő.. Záhorcében, szö­vetkezeti bérházban laknak. A traktorosok, gépkezelők, gépko­csivezetők, ha reá bízzák járművük Javítását, nyugodtak lehetnek. Tud­ják, a legjobb szakemberek egyiké­nek a kezébe került a gépük. Ez év májusában „A kiválő mun­káért“ állami kitüntetésben részesült. Ha a szükség úgy kívánja — mint az aratás Idején is — éjjjel-nappal dol­gozik. Helytáll. Mint újságolta, nya­ranta a négyezret is megkeresi. Három éve párttag. A honvédelmi szövetség alapszervezete ellenőrző bi­zottságának az elnöke, a sportszer­vezet vezetőségi tagja. A gabonabeta­karítás előtti hetekben jutalomüdülé­sen, Törökországban és Bulgáriában járt. — Megérte nagyon — mondja —, gyönyörű tájakat, meseszép városokat láttam, ám a második hét vége felé már hazavágytam. Nem kellett volna mielőbbi befejezésével teremtünk jő alapot a magas hektárhozam eléré­séhez. 9 Erre a területre például, ahol a két Š-180-as térül-fordul, mennyi műtrágyát kapott hektáronként? — Semmit! Itt vörösherét termesz­tettünk, ami nitrogénlekötő növény. Legfontosabb, hogy kifogástalan le­gyen a vetőágy, s megfelelő mélység­be kerüljön a mag.. Aztán szakmai utasítást ad: — Fiúk, a táblavégeket Jól beszeg­jétek, hogy jövőre ott is búza terem­hessen. Valóban kiknek szólt a szakmai ta­nácsadás? Michal Krollnak és Újváry Jánosnak, az idei gabonabetakarltási előbb a földbe kerüljön, megfelelő minőségben. A megkésett vegetáció az őszi munkavégzésre Is kedvezőtlen hatással volt, amiről nem mi tehe­tünk ... Igen, ez a hangvétel az efsz-elnö­­kéhez hasonló, aki — ottjártunkkor — nem a legszívesebben mondta: sajnos, akad még jócskán tennivaló a határban — a cukorrépával sem vé­geztünk még; a kukorica is betakarí­tásra vár... No meg a mélyszántás, amit főleg éjszaka végeznek traktoro­saink. Minden valószínűség szerint cukorrépából és kukoricából csúcsho­zamot érünk el... Kívánjuk: Ügy legyen!-lb— elmennem, korholtam, szidtam maga­mat, mint a bokrot, hátha valaki még elrontja addig a gépeket?... Zolczer László Bú termést Ígér a cukorrépa Bogoly J. felvétele Asszony kacagást ól, gyermekzsivaf­­tól, férfiszótól hangos a nagykövesdt tVeľký Kamenec) szólóhegy. Szüre­telnek. Ez amolyan kisebb méretű szüret, melyen jómagam ts résztveszek. A gazda kupica pálinkával, a háziasz­­szony túróstésztával, majd tőltöttká­­posztával kínál. Ez a művelet nem tart sgkátg, csak amíg a termés, a roskadozó szólótókék felmagasztalód­­nak. Ezt követi az igazi szüretelés. Az asszonyok vödröt kosarat, kis­­kést fognak a kezükbe. Egy-kettóre megtelik a puttony, ami még nem ment ki máig a divatból. De odafent a hegyen már a műanyag zsákoké, a műanyag kannáké a szó: ezekbe gyű­lik a szóló, s ebból kinálfa a gazda az óbort. Persze, már a hegy sem a régi. Bodnár István komám sorolfa a változást. — Egyre-másra kikopik a direkt­­termó, a gazdák nemes szőlőfajtákat telepítenek a helyűkbe. Az igazi vál­tozás azonban az, hogy a szőlőter­melők a karósról áttértek a kordonos művelésre. A hegy a hétvégi pihenést, a kikapcsolódási szolgálja. A jó leve­ma embere — Hány éve Is anyjuk? I... Igen, harminc esztende­je ültem először traktorra. Bizony, mostanában már fáj a derekam. Nem újkeletű ez a betegség, hiszen manapság jobbak az utak, kényel­mesebb az ülés, meg jüthető is a traktorkabin. A régi jó öreg Skoda traktor a bűnbak, hiszen azon még kabin sem volt, ha esett az eső, csu­romvizesen szálltam le róla, vagy a goromba hideg szél egyenesen az arcomba csapott. Mégis szerettem: fiatal, büszke és boldog voltam. Ne csodálkozzék ezen, szüleim cselédek voltak, s heten ültük körül az asztalt, melyre akkortájt bizony még szűkö­sen jutott elemózsia, Sárkány pusztán. — Miből táplálkozott az én büsz­keségem? Abból, hogy én a cselédfiú. is gépész lettem. Az 50-es évek dere­kán léptem az akkor még önállóan gazdálkodó izsapif líopf szövetkezet­be. Szólt az elnök: a nyáron szüksé­ge lenne a közös gazdaságnak juhász­ra. Vállaltam. De kora tavasszal és ősszel nem maradtam hűtlen a trak­torhoz. — Mitől jó, elismert egy trakto­ros? Hát a becsületes, hozzáértő, eredményes munkájától. Meg a gép, a gépek szeretetétől. Kell, hogy a gé­pe mindig tiszta, üzemképes legyen. Míg fiatalabb voltam, nyaranta kom­bájnra ültem. Repesett a szivem, ami­kor a nagy behemót gép falta a búza­­tengert. Kemény, férfimunka volt, azért is szerettem. A traktoros számá­ra mindig elismerés, ha kombájnol­­hat. No meg ha vethet. A jövő évi terméshozam függ jórészt tőle, a mun­kája szakavatottan végzésétől. Azért is voltam büszke, amikor Morva József agrármérnök mondta: „Pista bácsi, az ősszel vetni fog., .* Bű termés irösliagpil Tóth Gergely csoportvezető elégedett a bő terméssel A galántai Május 9. Efsz-ben az idén összesen harminc hek­tárnyi területen termesztettek vöröshagymát. Am a bő termés kiváltotta örömbe üröm vegyült: az eső­zések által átázott talajra nem lehetett nehéz gépekkel rámen­ni. Mi mást tehettek, elosztot­ták tagokra a termőterületet, akik a családtagokat is bekap­csolva láttak hozzá a bő vö­röshagymatermés betakarításá­hoz, így megoldva a megoldha­tatlannak látszó problémát. — Gyorsan felismertük a ve­szélyhelyzetet — mondotta Tóth Gergely, csoportvezető. — Az érett hagyma nem maradhat sokáig a nedves földben, mert rothadásnak indulhat. A tagok­hoz intézett felhívás kellő visszhangra, megértésre talált. Az összefogásnak meg tett az eredménye: a kiváló minőségű áru idejében a rendeltetési he­lyére kerülhet. Hektáronként harminc tonnányi termést sike­rült betakarítanunk. Kép és szöveg: —kalifa— !■■■■ ti gő, a természet szépsége felfrissíti, gyönyörködteti az embereket. Erre utal egyébként a megszámlálhatatlan hétvégi ház — a hegyen. Közben a gazda körbe kínálja a bort. Nötás kedv kerekedik. Azért szüret a szüret, hogy ezeregy nóta keljen szárnyra, röpítse tova a vir­gonc, lombcibálö szél. Boldogító, hogy együtt a család, a rokonság, a sógor, a koma, a szomszéd. Rikolt az ügye­sebb szüretelő: „Puttonyos, putto­nyos ... I Ml lesz már? Nincs mibe gyűjteni a szőlőfürtöket..." Kondul a nagykövesdi harang; hangja felkúszik a hegyre, figyelmez­tet az ebédre. Terítéken: sült és főtt hús, zöldpaprika, sütemény, bíztató szó: — Ki-ki, amit szeret, fogyassza, hogy legyen erő, mert sok még a szü­­retelnivaló... A szüret délutánig tart. A tőkék megkönnyebbülnek, a venyigék kihúz­zák magukat. Arra vetődik néhány seregély; szemlét tartanak, ml ma­radt, ami már az övék ...? I Napszámára hazajut a szőlő. Kez­dődik az osztályozás. Külön rakják az eladnivaló fürtöket, külön azt, a­­mlből bor lesz. Hatalmas kádba kerül a már ledarált szőlő, s máris csurran odalent a kádaljon a must. Vörös színű bajuszt fest a kóstolók szájára. A házigazda. Bodnár István nem állja meg szó nélkül. Felemlíti, hogy az idén bizony fagy. jégverés pusztí­tott, s a nap jóformán csak hunyor­gott. A cukorfok így azután gyenge — 10—14, ami sok cukor felhaszná­lását teszi szükségessé. A gyakori permetezéssel kivédték a betegsége­ket, meg a lelkiismeretes, szakszerű gondozás ts hozzájárult ehhez. Ám a napsütéses órák számának gyarapítá­sán a tudomány sem tudott segíteni, — Tavaly másfél tonna szólöt ad­tam el a borüzemnek, s nekem is ma­radt még annyi, hogy 15 hektoliter jömlnőségű bort tudtam belőle csi­nálni. Igaz, a mennyiséggel az idén sincs baj, annál inkább 'a minőség szenvedett csorbát. Talán jövőre maid megint jobb lesz.,, I. B. — 1961 óta vagyok tagja a kom­­munista pártnak. Gyűléseken véle* ményt mondok. Nyugtalanít egyes ta­goknak a teendőkhöz való nem éppen helyes hozzáállása. Nincs ínyükre a munka. Már pedig a tessék-lássék munkából nem lehet megélni... — Ugye, jó ez a bor? Tessék, igyon, ne kínáltassa magát. A Kati lányom hozta Győrből, ott dolgozik a textil­­gyárban. Lajos fiam hegesztő Duna­­szerdahelyen /Dunajská Streda). Zol­tán meg karbantartó a nagymegyert f Galovo j Agrokomplexnél. Я a haza­jönnek, azt rebesgetik: „Magára ütöt­tünk, édesapám, szeretünk dolgozni.“ Nagyon jólesik ez nekem. Meg az is, hogy boldogulnak: mindháromnak családi háza van már, pedig még fia­talok. Lajoséknak meg Zsigulijuk is.., — Még az ötvenes évek derekán te­lepedtem le Izsapon. Szeretem ezt a falut, a benne élő embereket, ök is megkedveltek. Olyan ez itt, mint egy nagy család. Osztozunk egymás örö­mében, bajában. — Higgye el, öröm, ha az ember munkáját elismerik. Mert nemcsak a pénz, az erkölcsi elismerés ts fontos. A szövetkezet megalakulásának 35-- évfordulója alkalmából harmincötén kaptunk emlékérmet a járási párt bi­zottság jóvoltából. Jólesett. Hitet, erőt adott a mindennapi munkánkhoz. Mai Iák István, a nagymegyert szövetkezet traktorosa az évtizedek során szorgalmával, becsületes, hoz­záértő munkájával nevet, elismerést vívott ki magának a közösben. A leg­jobbak közül való. Embersége, mun­kája követendő lehet az Ifjabb nem­zedékek számára. Sorsával, életével elégedett. Persze, ez nem azt jelenít, hogy nincsenek rá hatással a minden­napok eseményei. Éjjelente gyakran álmodik arról, hogy reggel fél hétkor megkapja kedvenc lapját az újság­árusnál; meg arról, hogy reggelre vi­rágot nyit minden puskacsö. Marton Iván, Nagyraegyer (Galovo)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents