Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-20 / 42. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. október 20. A termelés intenzitásának és hatékonyságának további fokozásáról (Folytatás az 1. oldalról) Továbbra is elsőrendű gondosko­dásban kell részesítenünk a növény­­termesztés fejlesztését, s ezen bellii kulcsfontosságú a gabona- és fehérje­­program. A gabonatermesztésben az ötéves tervidőszak első éveiben ke­letkezett hiányt sikerült a felére csökkenteni. Teljes felszámolása és a gabonatermesztésben az ötéves terv­időszak feladatainak teljesítése azon­ban nagyon igényes feladat. Súlyos következményekkel járt az árpa és az élelmiszerbúza minőségé­nek stagnálása. A sörárpa alacsony minőségi színvonala nem tette lehe­tővé, hogy a terv szerint exportáljunk komlót, s ezzel nagy mennyiségű de­vizát veszítettünk. Továbbra is gyenge pontnak számí­tanak a szántóföldi takarmányok. A szövetkezetek és az állami gazdasá­gok Jelentős része a hektárhoznmok s a minőség emeléséhez, valamint a veszteségek csökkentéséhez szüksé­ges feltételek következetes megterem­tése helyett az éves takarmányok ve­tésterületének kibővítésére Irányítja figyelmét. Nem teljesítjük az évelő takarmányok részaránya emelésének feladatát. A vetésterületben részará­nyuk csupán 13,3 százalék, pedig a terv 16—18 százalékkal számolt. Ha­tározottabban kell érvényesítenünk az állattenyésztésben az intenzív fej­lesztés irányvonalát. Annak ellenére, hogy e téren is javulás állt be. és emelkedett a napi súlygyarapodás, számos mezőgazdasági vállalatnál to­vábbra is fölösleges készletek halmo­zódtak fel. Az állatállományban is a sertéshústermelés növelésére töreked­tek. A jobb minőségű takarmány, a szemesekből megtakarított mennyi­ségből létrejött források, valamint más tényezők ahhoz vezettek, hogy már az év elejétől kezdve nagyobb volt a vágómarha-kínálat s főleg a serléskínálnt. mint ahogyan azl a terv előirányozta. Nagvon bonyolult helyzet állt elő a húskészletek raktá­rozásában, hiszen nem rendelkezünk kellő mennyiségű fagyasztókkal. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium, valamin a mezőgazda­sági Igazgatóságok Intézkedései nem voltak hatékonyak A vállalatok s a vállalatok felettes szerveinek vezető dolgozói sem értették meg, hogy most csakis a saját takarmányforrá­sok hatékony kihasználásával, nem pedig az állatállomány számbeli nö­velésével kell megteremteni a húster­melés növelésének feltételeit. Ebből le kell vonni a megfelelő következte­téseket. A nyersanyagforrások lehetővé te­szik hogy teljesítsük az ötéves terv­időszak feladatait az élelmiszeripar­ban. Az élelmiszer-ipari vállalatoknál dolgozó kommunisták törekvéseit az eddigieknél még jobban az áruvá­lasztékkal kapcsolatos változó Igé­nyek kielégítésére, a termelés gazda­ságosságára és hatékonyságának nö­velésére, valamint az első osztályú termékek részarányának növelésére kell fordítani. A kereskedelmi szervezetek vezető dolgozóinak fokozniuk kell aktivitá­sukat az élelmiszer-ellátás javítása érdekében. Az eladás kultúrájában, az alapvető kész élelmiszerek raktá­rozásában, valamint a zöldség- és gvümölcsraktározásban az eddiginél többet kell fenniük a kereskedelem dolgozóinak is. Nagyobb mértékben kell bozzálárulntuk a kínálat javítá­sához, s ezzel együtt a táplálkozás ésszerűsítéséhez, valamint a kereske­delemben mutatkozó problémák meg­oldásához úgy, hogy sem a kereske­delmi hálózatban, sem pedig a nagy­raktárakban ne keletkezzenek feles­leges veszteségek. A termelés egyenletes és szüntelen emelése megköveteli, hogy nagyobb mértékben gondoskodjunk a megha­tározó tntenzlfikáclős tényezőkről Az első három év alatt a föld be­ruházási termékenyítésével csaknem 250(1 hektár szántóföldet nyertünk. -Naev összegeket fordf*ottunk a víz­gazdálkodás módosítására. Több mint 4Я ezer hektár terület öntözését biz­­tosílottuk, és 23 ezer hektár terület száméba készült el az öntözőberende­zés. A meliorációs építkezés terén reális feltételeink vannak ahhoz, hogy telj»stlsük a tervfeladatokat. Kiválóan kell viszont értékelni az öntözőberendezések kihasználását. A tavalyi szárazság Idején, főleg a nyá­ri hónapokban rendkívüli intézkedé­seket kellett hozni a hibák kijavítá­sára még pártvonalon Is. Az öntöző­­berendezések felhasználásával kap­csolatos jobb, tudományosabb, szak­szerűbb és komplexebb megközelítés szemmel láthatóan hozzájárult a szá­razság negatív következményeinek semlegesítéséhez, főleg a takarmá­nyok, a cukorrépa, a zöldség és más mezőgazdasági termékek terén, és hozzájárult a terméshozamok növelé­séhez. A CSKP KB 11. ülésén bírálóan ele­mezték a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar szükségleteinek más ágaza­tok által való kielégítését. Növeked­tek a traktor- és földmű nkálógép­­szállítmányok, s ugyanígy a vetőgép-, valamint a takarmánybetakarítógép­­szállftinányok. Azonban még így sem sikerült teljes mértékben pótolni az eddigi gépeket progresszív technoló­giai rendszerekkel, számos alapvető növény termesztésében komplettizálni a technológiai gépsorokat. A gépeket tekintve megoldatlan még a gabona-, a burgonya-, a zöldségföldek és gyü­mölcsösök betakarítás utáni megmű­velése. Továbbra is gyenge pont a hagy teljesítményű földmegmunkáló gépek, az első meghajtású traktorok, s cu­korrépa betakarításához szükséges jobb gépek, a hegyvidéki takarmány­­termesztéshez és betakarításhoz szük­séges gépek hiánya. A mezőgazdaság szükségleteinek kielégítésére kell törekedni a vegy­iparban is. Annak ellenére, hogy az elmúlt három évben teljesítettük az ipari műtrágyák szállításának tervét, még mindig problémák vannak a mű­trágyák struktúrájában. Még mindig alacsony a cseppfolyós műtrágyák részaránya, alacsony a dúsítás foka, ami az alacsony színvonalú Innová­ciós aktivitással függ össze. A vegyi védőszerek szükségletét az objektív szükségletek szerint csupán 70—80 százalékra fedezzük. Egészében véve sikerült követnünk a beruházások hatékonyságának fo­kozásával, valamint az tntenzlflkáctós beruházásoknak mint előnyben része­sített akcióknak az . érvényesítésével kapcsolatos Irányvonalat. Pozitív e­­redmények születtek főleg a mező­­gazdasági beruházások terén, ahol csökkent a befejezetlen építkezések száma, és nagyobb mértékben tartják ^zem előtt a költségvetést, valamint az átadási határidőt. Jelentős lemaradás mutatkozik a tnjipari. húsipari, baromfiipari, vala­mint a malom- és pékipari építkezé­seken, ahol az építési munkálatok ki­vitelezői az Építőipari Minisztérium szervezetei. Szükséges, hogy lénye­gesen emelkedjen az élelmiszeripari kapacitások építése előkészítésével és irányításával kapcsolatos igényesség, szembe kell szállni azzal a gyakor­lattal, miszerint félig előkészíteti ak­ciókat besoroljanak a tervbe, hiszen ez számos komoly problémát okoz. A mezőgazdasági termelés növeke­dési dinamikájának a megújulása, va­lamint az irányítási rendszer tökéle­tesítésére hozott intézkedések, bele­értve a gazdasági szabályozók rende­zését és az önálló elszámolási rend­szer elemeinek szélesebb körű érvé­nyesítését a vállalaton belüli irányí­tásban, érezhetően visszatükröződnek az efsz-ek és az állami gazdaságok többségénél a gazdasági eredmények jelentős javulásában és gazdasági helyzetük szilárduláséban. Azonban ezen a területen Is van­nak még gyenge pontok. Ezek a fo­gyatékosságok főleg ott nyilvánulnak meg szembetűnően, ahol hiányzik a vezető dolgozók, s néha a pártbizott­ságok igényes hozzáállása. Nem min­denhol oldották meg a lemaradozó vállalatok káderproblémátt. Olyan esetek fordulnak elő, amikor túl so­káig várakoznak ezzel, vagy pedig elhamarkodják a kiválasztást, s így gyakoriak a változások, ami lelassít­ja a problémák összefüggő megoldá­sát. Egyes vállalatok és mezőgazda­sági igazgatóságok vezető dolgozói mintha megfeledkeznének a legfon­­tosabbről — a fejlesztési források mozgósításáról, elsősorban a terme­lésben és a gazdálkodásban rejlő sa­ját tartalékok mozgósításáról, a tech­nológiai és a munkafegyelem energi­­kusabb szilárdításáról, a közös va­gyonhoz való szocialista viszonyulás elmélyítéséről, az emberek aktivitá­sának és kezdeményezésének a fej­lesztéséről. A tervezési gyakorlatban, főleg a mezőgazdaság szakaszán nem elég határozottan érvényesül az a köve­telmény, hogy fokozódjon a vállala­tok felelőssége és kezdeményezése a tervezésben, s hogy növekedjen a fel­vásárló szervezőtek felelőssége is a mezőgazdasági és élelmiszeripari ter­mékek iránti társadalmi igények ki­elégítéséért. A gazdasági szabályozók rendezése pozitív hatást kezdett gyakorolni mind a termelés megfelelő irányú ösztönzésére, mind pedig az efsz-ek és az állami gazdaságok önálló el­számolású gazdálkodásának szilárdí­tására. De nem mindenhol értették meg azonnal, hogy a termelés anyagi befektetéseinek árnövekedése csak ott fog megtérülni a mezőgazdasági termékek nagyobb felvásárlást árai­ból, uz árutermelési prémiumokból és más gazdasági szabályozókból, ahol megfelelő mértékben növelik a ter­melés színvonalát, s ahol takaréko­sabban gazdálkodnak az anyagi be­fektetésekkel Radikálisabban kell felszámolni a termelés mennyiségi szempoiyú érté­kelését is az elért eredmények fel­mérésénél. Az igényesebb hozzáállást, főleg a hatékonyság és a minőség biztosítá­sában már a jövő évi terv kidolgozá­sa során is érvényesíteni kell. A me­zőgazdasági termelést a várható idei szinthez viszonyítva körülbelül 1— 1,5 százalékig terjedő arányban kell növelni, a növénytermesztés előirány­zott növekedése azonban 2,6 százalé­kos, amit kizárólag a hektárhozamok növelésével kell elérni. Az állattenyésztést alapjában véve az idei szinten ingjuk tartani, miköz­ben tovább kell szilárdítani az abrak­takarmányok fogyasztási normáit a termelékenység további fokozáséval, megállítva az állatok létszámának extenzív növelését. AZ ÉLELMISZER ÖNELLÁTÁS FOKOZATOS ELÉRÉSÉÉRT A népgazdaság fejlődésében és a mezőgazdasági-élelmiszeripari komp­lexum intenzifikálásában elért ered­mények lehetővé tették, hogy elkezd­jük a mezőgazdaság és a nép élelme­zését biztosító további ágazatok hosz­­szú távú fejlesztési programjának a kidolgozását, ami az ülésre előter­jesztett tárgyalást alapanyagokban Is szerepel. A hosszú távú program egészében véve kiegyensúlyozottan követi a köz­élelmezés további javitásának és az élelmiszerekből való önellátás foko­zásának az irányvonalát. A program reálisan; határozza meg a közélelme­zésben kitűzött célokat, s megfelelő mértékben veszi figyelembe gazdasá­gunk további fejlődésének igényesebb és bnnyolultabb feltételeit. Az SZSZK feltételei között a prog­ram igényességét az is fokozza, hogy a feltételezett demográfiai fejlődéssel összefüggésben Szlovákiában gyor­sabban fog csökkenni az egy lakosra jutó földterület. A hosszú távú program alapját a növénytermesztés további intenzív fejlesztése, s a termékekben keletke­ző veszteségek minimalizálása képe­zi. A növénytermesztés növekedési ütemét elsősorban az határozza meg, hogy milyen mértékben tudunk meg­birkózni a talaj termőképességének a stagnálásával, sőt egyes területe­ken a csökkenésével Is, mert a talaj és annak termőképessége olyan té­nyező, amely meghatározó szerepet játszik a növénytermesztés növelé­sére fordított fajlagos költségek ala­kulásában. Szlovákia mezőgazdasági földalap­jának 36 százalékán kiegészítő öntö­zésre van szükség a hozamúit stabili­zálásához. A talaj vízgazdálkodására kidolgozott tervek programszerű vég­rehajtása megköveteli, hogy az érde­kelt iráoyitási szervezetek a mező­­gazdasági vállalatokkal együtt komp­lex intézkedéseket dolgozzanak ki a nagy költséggel feljavított termőtala­jok hatékonyabb kihasználására. El­sősorban megfelelőbb biológiai alap­anyagról kell gondoskodni, amely képes lesz hasznosítani az öntözéses gazdálkodás feltételeit. A talaj termőképességének a javí­tása mellett a talajvédelemre Is ha­sonló gondot kell fordítanunk. A program főleg a szántóterület stabi­lizálásával számol. E cél elérése ér­dekében továbbra ts aktívan kell vi­szonyulnunk a földalap védelméhez, s maximális mértékben meg kell aka­dályozni a szántóföld elvonását nem mezőgazdasági jellegű célokra. A földalap csökkenését sem a jelenlegi Időszakban, sem a jövőben nem tud­juk pótolni a talaj termőképességét növelő Intézkedésekkel. Ezért el kell mélyíteni és szilárdítani kell azokat a pozitív eredményeket, amelyeket az utóbbi években értünk el a földalap védelmében. A gabonaprobléma sikeres megol­dása szükségessé teszi, hogy a gabo­nafélék hektárhozamainak további nüvelése mellett az eddiginél kifeje­zőbb mértékben növeljük és javítsuk a tömegtakarmánynk termelését, s lé­nyeges mértékben javuljon ezek hasznosítása a szarvasmarha-tenyész­tésben. A külső és a belső gazdasági feltételek azt Is megkövetelik, hogy tovább csökkentsük a függőségünket a takarmányfehérjék behozatalától. Az utóbbi három év átlagához vi­szonyítva a hüvelyesek termelésénél kétharmadrésznyi, az olajnöványeké­­nél pedig csaknem ötven százalékos növekedéssel számolunk. Az olajnövé­nyeknél tervbe vettük a napraforgó vetésterületének a kiszélesítését a nyugat-szlovákiai és a kelet-szlová­kiai kerület megfelelő agroökolőgial feltéletei között, miközben a repce vetésterületének egy része a burgo­­nyatermesztési körzetbe kerül át. Alapvelő fordulatot kell elérnünk a cukorrépa-termesztés Intenzifikálá­sában. A burgonyatermesztésben a fő fel­adat a hektárhozamok növelése, va­lamint az étkezési és az ipari burgo­nya minőségének a javítása. • Az ésszerű táplálkozás követelmé­nyeivel összhangban a gyümölcs- és a zöldségtermelés további mennyiségi növelésével és minőségi javulásával számolunk. Ezt a feladatot elsősor­ban a nagyüzemi gyümölcs- és zöld­ségtermesztők betakarítási techniká­val, klimatizáciés raktárakkal, vala­mint terméskezelő berendezésekkel való jobb ellátásával kell megolda­nunk, s le kell rövidítenünk a terme­lők és a fogyasztók közötti utat. Az­zal számolunk, hogy a kővetkező öt­éves tervidőszakokban Is helyük lesz a kistermelőknek a gyümölcs- és zöldségfélék Iránti piaci szükségletek kielégítésében. Azonban ezt a termelői tevékeny­séget is összhangba kell hozni az össztársadalmi 'érdekekkel. A nagy­üzemiig megmüvelhetetlen területek hasznosítása a kertbarátok és a kis­termelők által helyes Irányzat, de ez nem fejlődhet ösztönösen, néha a szo­cialista szektor rovására. A helyes irányzatok érvényesítésében, valamint a különböző spekulációs törekvések­kel szemben folytatott harcban na­gyobb elkötelezettségre van szükség a Kertbarátok és a Kiséllattenyésztők Szövetségében, a járást termelési igazgatóságokon, valamint az efsz­­ekben és az állami gazdaságokban s főleg a nemzeti bizottságokban dol­gozó funkcionáriusok részéről, bele­értve az ellenőrzés hatékonyságának az elmélyítését. A növénytermesztés intenzív fej­lesztésére vonatkozó célokban a ha­tékony technológiai rendszerek tö­meges elterjesztéséből indulunk ki, feltételezve a kielégítő anyagi-műsza­ki ellátást, a vetőmagvak és az ülte­­töanyagok fokozott biológiai és ter­mesztési értékét, a tökéletesebb nö­vényvédelmet és tápanyagellátást. A SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS az Állattenyésztés meghatározó Ágazata Továbbra Is a szarvasmarha-te­nyésztés lesz az állattenyésztés hor­dozó ágazata, amely fontos szerepet játszik a talaj e termőképességének a javításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásának javításában, az állati eredetű fehérjék növekvő fo­gyasztásának a fedezésében. A hús és a tej termelésének a növelését a termelékenység növelésével, s a te­hénállomány intenzivebb újratermelé­sével kall elérni. A sertéstenyésztést egyértelműen a hústermelés tntenzifikálésára és ész­­szerüsítésére Irányítjuk, mégpedig az abraktakarmányok hazai forrásaiból létrehozott takarmányalappal össz­hangban. A baromfitenyésztés az abraktakar­mányok állami juttatásaitól, s főleg a behozatalból származó takarmány­kiegészítők mennyiségétől függ. A juhtenyésztés fejlesztésével mint­egy 40 százalékkal fog növekedni a legfontosabb hazai természetes tex­tilipari nyersanyagot képező gyapjú mennyisége, emellett főleg a juhhús­­termelés növekedése lesz a legje­lentősebb, amely a jelenlegi szinthez viszonyítva körülbelül 90 százalékkal lesz nagyobb. Az állati termékek termelésének egész évi egyenletes biztosítása, s ez­zel összefüggésben az abraktakarmá­nyok fajlagos fogyasztásának az ész­­szerűsítése, főleg Szlovákia feltételei között, halaszthatatlanul megköveteli az abraktakarmányok és a tömegta­karmányok tartalékolásával .és kész­letezésével kapcsolatos problémák következetes megoldását. A mezőgaz­dasági dolgozóknak meg kell tanul­niuk úgy gazdálkodni, hogy elégsé­ges termelési tartalékaik legyenek az abraktakarmányokból az új termés előtt, legalább az egyhavi fogyasztás szintjén. Szükséges,. hogy a takarmánykeve­rékeket gyártő üzemek a kivánt mi­nőségben gondoskodjanak ezek stabil gyártásáról. Ehhez már most is ele­gendő kapacitással rendelkezünk. A program a takarmánykiegészitőkből, vagyis a bioadalékokból, az ásványi anyagokból és a gyógyszerekből való jobb ellátásai számol. Ez kialakítja a feltételeket a takarmánykeverékek garantált hatékonyságának további elterjesztéséhez a mezőgazdasági ter­melésben. Az intenzitás és a hatékonyság to­vábbi növelésére irányuló törekvé­seinkben jelentős szerepet kell vál­lalniuk a biológiai szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek, a törzste­­uyésztőknek és az állatorvosoknak. Főleg a nemesítés!, az újratermelési és a hibridizációs módszerek elmé­lyítéséről és tökéletesítéséről van szó az egyes tenyészállományok szintjén. Elvárjuk, hogy az állatorvosj szol­gáltatás nemcsak az állatok egész­ségvédelmében fokozza a gondosko­dást. és a felelősség közös vállalását, hanem az állatok termelékenységé­ért és az állati eredetű élelmiszerek biológiai értékéért is osztozkodjék a felelősség vállalásában. A program a mezőgazdasági terme­lés mellett a nem mezőgazdasági jel­legű tevékenység fejlesztésével Is számol. Az efsz-ek melléküzemági termelésének és az állami gazdasá­gok kiegészítő tevékenységének a me­zőgazdasági termelés fejlesztésére és gazdasági stabilizálására gyakorolt kedvező hatása ma már általánosan elismert tény. A fejlődés azonban arra utal, hogy habár az efsz-ek melléküzemági ter­melése és az állami gazdaságok ki­egészítő tevékenysége a rendeltetésé­nek megfelelő irányban bontakozik ki, azonban még nem felel meg teljes mértékben az adott követelmények­nek és lehetőségeknek. Ezért az irányítási szerveknek na­gyobb igyekezetét kell kifejteniük, hogy az egyes vállalatoknál, az efsz­­ekben és az állami gazdaságokban határozottabban és élénkebben hajt­sák végre a CSKP KB Elnökségének a melléküzemági termelés és az állaj ml gazdaságok kiegészítő tevékeny­sége fejlesztésére vonatkozó határo­zatából eredő feladatokat. Arról van szó, hogy gyorsabban és kezdemé­nyezőbben gondoskodjanak a mező­­gazdasági termelési feladatok végre­hajtásához szükséges speciális és kis sorozatszámban gyártott gépi beren­dezésekről és más anyagi jellegű szükségletekről, s hogy növekedjen e tevékenység részaránya a mezőgaz­dasági termékek piaci előkészítésé­ben és jobb hasznosításában, s hogy növekedjen a lakossági szolgáltatá­sok aránya is, főleg a falvakon és a távoli településeken. AZ ÉSSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS KÖVETELMÉNYEIVEL ÖSSZHANGBAN A mai magas élelmiszer-fogyasztás új helyzetet teremt a piacon. Néhány termékkel, főleg élelmiszeripari cik­kel relatíve telített a piac. Mindenek­előtt a tej-, a konzerv- és zsiradék­­ipar termékeiről, valamint az élelmi­szeripar más ágazatainak termékeiről van sző. Az élelmiszeripar fejlesztésének programjában nagy hangsúlyt helye­zünk a mezőgazdasági termékek komplex feldolgozására és hasznosí­tására, főleg az olyan nyersanyagok esetében, amelyeknek hasznosítása nem éri el a kívánt színvonalat. Mindenekelőtt a tej és növényi fe­hérjék feldolgozásáról, a gyümölcs és zöldség hasznosításáról van sző, de jobban kell kihasználni az eddig hul­ladéknyersanyagnak számító anyago­kat Is, nemcsak a takarmányozásban, hanem az élelmiszergyártásban ts. Nagyobb igényeket támasztunk az élelmiszeripari termékek minőségé­vel szemben. Ezen a téren intézke­déseket hoztunk az ellenőrzés foko­zására és annak megelőzésére, hogy ártalmas anyagok kerüljenek az élel­miszerekbe. Meg kell oldani a szállítói-megren­delői kapcsolatok problémáit. Le kell rövidíteni a termelőktől a fogyasztók­hoz vezető utat, felhasználva erre az együttműködés és az integráció lehetőségeit. Alkotóbban és kezdemé­nyezőbben kell kihasználni a tökéle­tesített irányítási rendszer lehetősé­geit, ésszerűbben, nem hagyományos módon kell felhasználni az olyan ter­mékeket, mint a tej, hús, zöldség és gyümölcs. Ugyanakkor a lehető leg­hatékonyabban kell kihasználni az energiát, az üzemanyagokat, a ter­melési kapacitásokat és az időt, hogy ezzel is hozzájáruljunk a társa­­dali szükségletek jobb kielégítéséhez. Az élelmiszeripar vázolt fejlesztési irányvonalának alapja a tudományos­­műszaki ismeretek gyorsabb alkalma­zása a termelésben és a termelés mű­szaki-technológiai színvonalának eme­lése. Ezen a téren az innová­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents