Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-13 / 41. szám
1 1984. október 13. .SZABAD FÖLDMŰVES, «Г A szakbemutató résztvevői megtekinthették a kukoricetermelési rendszerek korszerű, nagy teljesítményű betakarító és talajművelő gépeit Fotó: —kim— Дх utóbbi években hazánkban is egyre nagyobb teret hódítanak a termelési rendszerek, amelyek a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a korszerű mezőgazdasági termelés mindennapos gyakorlatévá váltak. Persze hazánkban még ott nem tartunk. A termelési rendszerek alkalmazásának kezdeti szakaszában vagyunk. Am már a néhány év kezdetleges eredményei is meggyőznek bennünket a termelési rendszerek jelentőségéről a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésében. Természetesen ahhoz, hogy ezek a korszerű technológiai és munkaszervezési módszerek betöltsék küldetésüket, sokat kell még tanulnunk, sok hasznos tapasztalatot kell elsajátítanunk a nálunk e tekintetben fejlettebb baráti országoktól, nevezetesen magyarországi partnereinktől. Ä két ország közötti baráti kapcsolatok ápolásának, a mezőgazdasági termelés fejlesztése terén kifejtett együttműködésnek és a haladó termelési módszerek széleskörű népszerűsítésének egyik fényes példája az ekecsi (Okoő) szövetkezet. Errői sokan több alkalommal is meggyőződhettek. Hiszen az utóbbi időben egyre többet hallat magáról az ekecsi szövetkezet, mint a Bajai Kukoricatermelési Rendszer egylk partnergazdasága, hazai szinten pedig a kukorica- és a napraforgótermelés rendszergazdája, de nem utolsósorban mint a tudományos-műszaki haladás vívmányai ismertetésének, valamint a korszerű technológiák és gépi berendezések bemutatásának színhelye. Erről győzött meg bennünket újra a közelmúltban sorra kerülő, előadásokkal egybekötött szakbemutató — a magyarországi BKR és az ekecsi szövetkezet közös szervezésében. Dr. Matos Lőrincz, a BKR igazgatója bevezető előadásában méltányolta az eddigi együttműködés során elért eredményeket a kukorica és a napraforgó termelésének fejlesztésében a szellemi tőke átadása révén. Mivel az együttműködésnek ez a formája mindkét fél számára előnyösnek bizonyult, a Jövőben szeretnék — országos viszonylatban — a kukorica termelését 30 ezer hektárra, a napraforgóét pedig hatezer hektárra kibővíteni, valamint az eddiginél magasabb szinten, a rendszergazdával és a partnergazdaságokkal még szorosabb együttműködésben megvalósítani. Hogy a Bajai Közös Vállalat valóban jó partnernek bizonyult, azt beszámolójában Jozef Mudroch agrárménök. az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának főagronómusa is alátámasztotta. Szavai szerint ez előzetes tárgyalások értelmében a Magyarországról importált termelési rendszerek közül a bajai termelési rendszer alkalmazásának területe jövőre az ideihez viszonyítva feltehetően megduplázódik. A többi termelési rendszer esetében hozzávetőlegesen ötven százalékos területbővítéssel számolnak. Bár a hazai termelési rendszerek kidolgozásában és fejlesztésében is jelentős előrehaladás történt, mégis főleg az anyagi-műszaki ellátás miatt, de a bevált magyarországi tapasztalatok elsajátítása végett Is a jövőben e rendszerek behozatalára támaszkodunk a hazai rendszerek egyidejű fejlesztése és tökéletesítése mellett. Hiszen távlatilag fokozatosan át kell majd térnünk a hazai rendszerekre. A közös összefogással megvalósítandó célunk az, hogy a termelési rendszerek valamennyi növénykultúra esetében annak egész termőterületére kiterjedjenek. A termelési rendszerek fejlesztésével kapcsolatban el kell mondanunk, hogy az előrehaladás e tekintetben vitathatatlan. Annak ellenére, hogy a egyszerűsítik le a termelési rendszereket — bár ez sem elhanyagolandó —, de nem tudatosítják, hogy ennél lényegesen többet jelentenek, mert a tudomány és a gyakorlat közvetlen kapcsolatára épülnek. A rendszerek keretében ugyanis a legújabb tudományos ismeretek alapján tápanyagpótlási, növényvédelmi és fajtakísérletek folynak, a rendszerek használóinál tökéletesedik a termelési technológia, a munkaszervezés, de nem utolsósorban szigorúbb a technológiai és a munkafegyelem. Mindez meszszemenő minőségi változást jelent a termelésben. Ebből kifolyólag a magyarországi példákat követve hazánkban is naEgyüttműködve a termelés fejlesztéséért termelési rendszereket csupán néhány éve alkalmazzuk. Míg 1983-ban a termelési rendszerek alkalmazása — szlovákiai viszonylatban — hozzávetőlegesen 89 ezer hektárnyi területre terjedt ki, addig tavaly 310 ezer hektárra bővült. A szemes kukoricának úgyszólván gyobb súlyt kell fordítani a rendszergazda és a taggazda* Ságok keretében egyaránt a dolgozók továbbképzésére, az iparhoz hasonló fejlett mezőgazdasági szakmunkásgárda kinevelése érdekében. Ugyanis a termelési rendszerekben alkalmazott korszerű gépek, berena felét, azaz 88 ezer hektáron termelési rendszerben termesztettük. Ebből a magyarországi termelési rendszerek közül az IKR 34 ezer hektárt, a BKR 11 ezret, a KITE pedig 1200 hektárt foglalt el. Az előjelek szerint Szlovákiában jövőre a magyarországi kukoricatermelési rendszereket további húszezer hektárral bővítik. Ahhoz, hogy a termelési rendszerek segítségével elérjük a mezőgazdasági termelés kívánt fejlesztési fokát, meg kell érteni ezek lényegét. Hazánkban még sokan csupán a kiváló anyagi-műszaki ellátásra dezések, vegyszerek, a tápanyagpótlás és a növényvédelem újszerű módszerei nemcsak a vezetőktől, hanem a traktorosoktól, a gépkezelőktől is magasfokú szakképzettséget követelnek. Arról, hogy mennyi szempontot kell például figyelembe venni a kukorica optimális tápanyagpótása során, dr. Szél Endre, a Szegedi Gabonatermelési Kutatóintézet munkatársa tájékoztatta a szakbemutató résztvevőit. Az elmúlt években a tápanyagutánpótlás területén folytatott széles körű tudományos munka és kísérletek abból az alapelvből indultak ki, hogy a kukorica műtrágyázása nem lehet öncélú művelet, hanem a talaj, a műtrágya és a növény kölcsönhatásából kell kiindulnia. E három tényező variációi alapján táblázatokba foglalták össze az egyes műtrágyák adagjait. A táblázat összeállításában figyelembe vették a termőhelyi adottságokat — hat-, féle talajtípust megkülönböztetve —, a talajok tápanyagkészletét — a talajvizsgálatok eredményei alapján öt kategóriába csoportosítva ezeket — és a reálisan megtervezhető termésátlagot, valamint a kukorica fiziológiai tápanyagigényét. Ma Magyarországon az új kukoricahibridek jellemzésénél a műtrágyareakciót mint a fajta egyik sajátos tulajdonságát is feltüntetik. Ez a tulajdonság főleg a nitrogéntrágyázás szempontjából fontos. Számos kísérleti eredmény igazolja ugyanis, hogy az egyes kukoricahibridek eltérően reagálnak a nítrogénes műtrágyázásra. Akadnak kis és nagy műtrágyareakciójú hibridek. Ez a tulajdonság azért fontos a termesztő számára, mert a hibrid műtrágyareakciója és termőképessége között szoros összefüggés van. Gyakorlati szempontból ez annyit jelent, hogy a gyenge vagy közepes műtrágyareakciójú hibrideket csakis gyengébb vagy közepes minőségű talajokon ajánlatos termeszteni. Viszont a kiváló műtrágyareakciójú és nagy termőképességű hibrideket feltétlenül a legjobb talajokba kell vetni, mert kimagasló genetikai adottságuk csak így érvényesülhet. Hazánkban is úgy, mint Magyarországon, nagy gondot fordítunk a kukorica fajtanemesítésére, hiszen ennek a fontos és értékes növénynek egyre tágabb felhasználási lehetősége kínálkozik. A hazai nemesítés eredményeiről és távlatairól Podolák mérnök, a Trnavai Kukorícatermelési Kutatóintézet munkatársa adott egy kis ízelítőt. A kukorica nemesítésében a kutatók ma elsősorban a kukorica beltartalmi összetételének javítására, illetve módosítására összpontosítják figyelmüket. E munka eredményeként jöttek létre többek között a lizintartalmú hibridek. A további kísérletek a kukorica fehérjetartalmának növelésére irányulnak. A sih^kukortca nemesítésében pedig fő cél a nagyobb szárazanyag-tartalom el. érése. A nemesítők egyre nagyobb figyelmet szentelnek a eraényítőipari és az élelmiszeripari fejhasználásra alkalmas hibridek előállításának, ugyanis ezeket ezidáig behozatalból biztosítottuk A rendezvény résztvevői végezetül megismerkedni у tek a Magyaror' szágon köztermesztésben lévő kiváló kukoricahibridekkel, és megtekinthették a kukoricamesztés korszerű, nagy teljesítményű gépeit, amelyek a Bajai Kukoricatermelési Rendszer gépsorát alkotják. Klamarcsik Mária Aki járt már a Medvesalján, vagy pontosabban, annak egyik szögletében, a gömöralmágyi (Gemerský Jablonec) szövetkezetben, bizonyára örökre emlékezetébe véste a tájat. A vidék jellegzetes domboťzata; a kúp alakú, 18—30 fokos dőlésszögű kaptatók egymást követő sokasága, mint a háborgó tenger megkövesedett hullámzása. Különös látvány, felejthetetlen élmény e „hegyenvölgy hullámain“ csónak módjára sikló erő-- és munkagépek dologtevése. Ha a saját szememmel nem lá< tóm, el sem hiszem, hogy ilyen ijesztő meredélyeken egyáltalán lehetséges a földművelés a hagyományos gépi technikával ... Veszélyhelyzetekkel terhes a gömöralmágyi földművelők munkája, főleg a betakarítás idején, amikor a legnagyobb elővigyázatosság mellett sor kerül évente egy-egy gabonakombájn felborulására. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban —i 250—300 méteres tengerszint feletti magasságban — itt gazdálkodnak a legnehezebb terepviszonyok mellett, de különben bőtermőek a földek; a legmagasabb sikértartalmú búzát ezekről a „piramisokról“ takarítják be. Sajnos kivédhetetlenül nagy betakarítási veszteséggel. A gömöralmágyi tájkörzet a természeti szélsőségek gyűjtőpontja. A mezőgazdasági termesztés dilemmája: meredek domb, vagy patak menti mocsár. A kétezer-ötszáz hektár mezőgazdasági területtel rendelkező szövetkezet közel ezerhektáros szántójának egyharmadnyi része a szeszélyes Gortva-patak árterületén fekszik. A földrajzi előzetes után Kovács Barnabás, a gazdaság földvédelmi technikusa ekképpen nyilatkozott: — A környezet védelmében kiemelkedő helye van a semmi mással nem pótolható termőföldnek, amelynek rendeltetésszerű hasznosítása valamennyiünk fontos feladata. Szövetkezetünkben, a különböző időszakokban leginkább a gazdasági szabályozóktól függően változott a parlagföldek nagysága, ám befolyásolta ezt a háztáji gazdálkodással foglalkozó lakosság elöregedése is. A járási mezőgazdasági igazgatóság és a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának vezetői — ismervén a gömöralmágyi „földproblémát“ — a gépi művelésre veszélyes és nehezen hozzáférhető területek leírásával, azaz befüvesítésévol lehetőséget adtak a szántóföld csökkentésére. Mi azonban éltünk ezzel a jogosan felkínált adománnyal. Magyarázatunk erre egyszerűen a kővetkező: mi termelni és teljes értékű gazdálkodást folytatni akarunk. A vizenyős lápok kivételével viszont a szánték domboldalon helyezkednek el. A szántóterület csökkentése pedig óhatatlanul magával vonta a tagság létszámcsökkentését. Tehát vállaljuk a nehezítő körülményeket, a küzdelmet, s alárendeljük magunkat a természeti viszonyok mostohaságának. Illetve a magunk módján igyekszünk ezeken úrrá lenni. Fersze ehhez minden dolgozó részéről többletmunkára, állhatatosságra és önbizalomra van szükség. Ilyen áldozathozatalra azonban nem kell különösebben győzködni az embereket, akik az évszázadok során hozzászoknak a földművelés nehézségeihez. ф Ezek szerint távlatilag nem parlagosításra, hanem a termőföld növelésére rendezkedtek be? — így igaz. S ennek érdekében tervszerű érdemi talajjavítö munkát fejtünk ki. Nagy, szzinte megoldhatatlan gondot jelent számunkra a talajerózió és az eliszaposodás. Évente jelentős mennyiségű termőföldet visz magával s önti be vele a völgyek növénykultúráját, kettős kárt okozva ezzel a dombokon lezúduló csapadék. Egy-egy nagyobb esőzés a növények gyökérzetéig kopasztja a termőréteget. Az Állami Biztosító viszont csak a növénykárért hajlandó fizetni. Védekezési lehetőségünk szűkre szabott: a növénytakaró megválasztásával és a keresztirányú művelési technika alkalmazásával — ami viszont dőlésveszélyes a gépekre nézve — ki is merül. Két éve kezdték el a legelők folyamatos rekultiválását. A benőtt területeket megtisztítják a bokroktól, cserjéktől, dudvától, s évente mintegy 50 hektáron feltörik az ugart; füvesítik, tápanyaggal dúsítják a talajt. Erre az intenzív legelőgazdálkodás folytatása mellett már csak azért Is nagy igény mutatkozik, mivel a dombvidék lejtőinek, gyenge víztartóképességű, sekély talajain hamar kiég a gyeptakaró. Az ezerötszáz hektáros legelő egyötödéről így egyszeri kaszálással téltrevaló szálas takarmányt is nyernek. Említést érdeniel, hogy 3500 juhot és 400 darab szarvasmarhát legeltetnek évente. A talajok szerkezete különböző a homokostól egészen a vályogig. Évente a szántóterület huszonöt százalékán végeznek szerves trágyázást. A vizenyős talajok lecsapolásának megvalósítása a Gortvapatak szabályozásával vette kezdetét. Míg 1962-ben egészségügyi szempontok, most gazdasági késztetések tették ezt szükségszerűvé. Nyolcvankettőben három kilométeres szakaszon lett elvégezve a medertisztítás, mely lehetőséget nyitott a partmellékí, eladdig szikes szántók lecsapolására. Ezeken a termőnek visszahódított parcellákon termesztett őszi árpából az idén 6,6 tonnás hozamátlagot értek el. Indokolt hát a munkálatok folytatása. Az ősz folyamán újabb 75 hektáros területet vonhatnak művelés alá á gépek elsüllyedésének veszélye nélkül. A patakszabályozás és a lecsapolás befejezése után — amelytől végre a helyes vetésforgó kialakíthatósága is várható — az Állami Meliorációs Intézet 29 millió korona ráfordítással egy 2 millió köbméter befogadóképességű víztárolót épít a szövetkezet földterületén. — Ezzel a Medvesalja egy újabb mesterséges tóval gazdagodik majd — méltatja a nem mindennapi vállalkozás jelentőségét Kovács Barnabás —, amelyből a közben kiépített öntözőrendszer által Gömöraimégyon négyszáz hektár, valamint a sőregi (Šurice), a várgedei (Hodejav), a balogfalai (Blhovce) és részben az újbásti (Nová Bašta) gazdaságokban 1200 hektár termőterület öntözésére nyílik majd lehetőség. Említést érdemel, hogy a medvesalji és dél-gömöri mesterséges tavak rendszerének kialakításával céltudatosan egy kedvezőbb mikroklíma létrehozását tervezik. Ezzel is igyekeznek javítani a mostoha természeti feltételeken. A távlatokon gondolkodó gömöralmágyi mezőgazdászok felelősségteljes, termőföldvédelmet szolgáló törekvése fontos politikai érdekek megvalósítását jelenti. Messzemenőig eleget tesznek a földvédelemről szóló törvény rendelkezéseinek. Igyekeznek minden rendelkezésükre álló eszközzel a talaj termőképességét fenntartani, illetve növelni. Korcsmáros László I A TERMŐKÉPESSÉG IftíStT SZORGALMAZZAK
