Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-13 / 41. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES Míg a lemaradáshoz elég egy kis lazítás, mondjuk, a műn* kaerk.ölcs lanyhulása vagy a termelésfejlesztési feltételek optimális kihasználásának elmulasztása, addig a hullámvölgyből való kilábalás, a felzárkózás nagy erőfeszítéseket követel, s általában hosszan tartó folyamat. Ezt több mezőgazdasági üzem tapasztalatai bizonyítják. Lényegében ezek közé tartozik a muzslai (Mužlaj BÉKE Egységes Földmüvesszövetkezet is. Ez a szövetkezet az alacsonyabb színvonalú gazdálkodás Időszakában több éven keresztül — főleg a gabonatermelésben és a gazdálkodás ökonómiai vonatkozásában — az érsekújvári (Nové Zámky) járás élvonalbeli mezőgazdasági üzemei közé tartozott. A stagnálás lényegében a környéken lévő ipart üzemek — a štúrovói papírgyár és a nyergesújfalui (MNK) V1SCOSA — vonzóerejének növekedésével kezdődött. Valójában azzal, hogy a szövetkezet nem tudta az ifjúság kellő számának érdeklődését felkelteni a mezőgazdaság iránt, és gyakran megvált a munkában példás helytállást tanúsító dolgozóktól Is. Nem volt kellőképpen érzékelhető, hogy a szövetkezet érdekei összehangolhatók a dolgozók és a munkaerő-utánpótlás növekvő igényeivel. MI OKOZTA A LEMARADÁST? Persze, a szövetkezetből távozó dolgozók és az iparba özönlő fiatalok igényei nem mindig voltak anyagi jellegűek. Hiszen sokan az iparban kevesebbet keresnek, mint a szövetkezetben. Feltételezhető tehát, hogy az ipari üzemek felé orientálódók elégedetlenek voltak a munkaszervezés alacsony színvonalával, az állattenyésztés fejlesztésének korlátolt lehetőségeivel vagy az érdem szerinti Jutalmazás kezdetleges, s így igazságtalanságokat is szülő formájával. Ennek az évek folyamán nagy méretűvé vált elvándorlásnak a veszélyes következményei legmarkánsabban az állattenyésztési ágazatban jelentkeztek. Ugyanis a szövetkezet gyakran kénytelen volt az említett ágazat egyes részlegein laza munkaerkölcsfl embereket is alkalmazni, s ha azokat meg akarta tartani, akkor kénytelen volt elnézni önkényeskedésüket, a termelésre károsan ható magatartásukat. Gyakori jelenség volt — s előfordul még ma is —, hogy a telepvezetők idejének nagy hányadát a munkából önkényesen elmaradt állattenyésztési dolgozók hajkurászása töltötte ki. Ez a körülmény — főleg a tehenészeti telepen — az állatok takarmányozásában és fejősében — rendszertelenséghez, a termelésre károsan ható módszerek meghonosodásához vezetett. A sertéstenyésztésben és hizlalásban pedig a rideg tartási viszonyok miatt szinte szokványossá vált elhullási veszteségek és a saját takarmánybázishoz eléggé nehézkesen igazodó .vagyis túlméretezett állomány fékezte a termelés hatékonyságának a növekedését. A helyzetelemzések szerint ezek voltak a legfőbb okai annak, hogy a hetedik ötéves tervidőszak első éveiben mind a tej-, mind pedig a hústermelés színvonala mélypontra jutott. Például a múlt esztendőben csupán 2679 literes fejésl átlagot értek el, a sertések napi súlygyarapodási átlaga 400, a hízómarháké pedig 600 gramm körül mozgott. Az igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy a szarvasmarha-állomány eléggé túlfeszített fejlesztési tervének teljesítésére, s így az újratermelés tervszerű bővítésére — a belüzem! állományforgó keretében — nem voltak kellően felkészülve, s így az állományukat kétes értékű növendék állatok vásárlásával — olyanokkal, amelyeknek az állományból való kiselejtezése nem tűr halasztást — töltötték fel. Mint már említettem, ez a szövetkezet a gabonatermelésben több éven keresztül lépést tartott az érsekújvári járás legjobb gabonatermelő gazdaságaival. Fokozatosan azonban annyira lemaradt, hogy az Idén a sereghajtók között szerepel. Az persze igaz, hogy az 5,87 tonnás hektárhozammal lényegesen, vagyis 680 tonnával túlteljesítette termelési tervét, de nem tudott lépést tartani a hasonló természeti feltételek között gazdálkodó szomszédaival . A helyzetelemzések arra utalnak, hogy a lemaradás legfőbb oka a talajművelésben van. Erre enged következtetni egyébként az is, hogy a szakszerűen, tehát jó minőségben előkészített magágyba vetett búza esetenként egy tonnával is több termést adott hektáronként, mint a rosszul előkészített szomszédos parcella növényzete. Kétségtelen, hogy bizonyos mértékben a munkához való emberi hozzáállásban is különbségek voltak. Az alaposabb helyzetelemzés azonban azt Is bizonyította, hogy ebben a szövetkezetben nem készültek fel kellően — talán nem is állt módjukban felkészülni — a nagy hozamú gabona, főleg búzafajták által támaszott nagyon igényes termelési-talajelőkészítésl technológia alkalmazására, vagyis nagy hiányuk van azokból a termelőeszközökből, amelyek a talajelőkészítés korszerűsítésének nélkülözhetetlen kellékei. Az említett fogyatékosságok ellenére el kell Ismerni, hogy a termelés és a gazdálkodás ökonómiai hatékonyságának növelésében azért születtek eléggé figyelemre méltó eredmények is. Az üzemirányítás színvonalának emelkedésére és a takarékosságra, illetve a gazdaságosságra irányuló törekvések sikere főleg akkor domborodik ki, ha a hetedik ötéves tervidőszak első évének eredményeit összehasonlítjuk a következő két év eredményeivel. Míg például 1981-ben egy átlaghektár mezőgazdasági területen 15 ezer 289 korona értékű bruttó termelést értek el, addig ez a következő két év átlagában 11,5 százalékkal nagyobb volt. Az egy hektárra jutó tiszta jövedelem pedig 868 koronáról 2656 koronára növekedett. S mig 1981-ben a termelés rentabilitása csupán 6,39 százalékos volt, addig az azt kővető két esztendő átlagában megközelítette a 19 százalékot. Az persze bizonyos, hogy a mezőgazdasági termelésre — az említett három év közül — 1981 volt a legkedvezőtlenebb hatással. Azonban nem volt annyira lényeges különbség az említett évek időjárása között, amelynek alapján Lemaradni könnyű, felzárkózni annál nehezebb! kétségbe vonható lenne a szövetkezet vezetősége és tagsága hatékonyságnövelő törekvéseinek sikere. Azt is el kell ismerni, hogy ez a szövetkezet az évek folyamán sokat gyarapodott, sok pénzt fordított a termelő helyek korszerűsítésére — többek között egy 570 férőhelyes korszerű tehenészetii telepet is épített —, gépek vásárlására és persze a község fejlesztésére is. S megnyugtató, hogy a napokban eszközölt egymillió korona törlesztéssel teljesen mentesült a hosszúlejáratú hitelektől. HELYZETJAVlTO TÖREKVÉSEK Ez év februárjában a szövetkezet élére a tagság új elnököt választott. A két évi távoliét után visszatért egykori növénytermelési főágazatvezető, Rudolf Koňuch agrármérnök lett a szövetkezet elnöke, aki örökölte nemcsak az utóbb említett gazdasági vívmányokat, hanem a cikk bevezető részében említett és a termelés fejlődésére károsan ható problémákat is. A minap a szövetkezet új elnökével, továbbá Jozef Slabák mérnök, üzemgazdásszal, Benyó János növénytermelési főágazatvezetővel és Horváth Géza mérnökkel, állattenyésztési főágazatvezetővel mérlegeltük a szövetkezet jelenlegi helyzetét, és szó volt a gazdaságfejlesztés további irányáról is. A gazdálkodás félévi mérlegéből kiindulva a szövetkezet vezető dolgozói szinte egyértelműen hangsúlyozták, hogy a gazdálkodás hatékonysága, a jövedelmezőség színvonala az idén tovább emelkedik annak ellenére, hogy a szemes kukorica, amelyből hetven hektárnyit le kellett silózni, a rendkívüli szárazság miatt a vártnál jóval kisebb termést ad. Valóban biztató jelenség, hogy a tavaszi hónapok óta — az elnök személyes példamutatása nyomán — az állattenyésztési ágazat minden szakaszán — lényegesen javult az illetékes vezető dolgozók munkaszervező és ellenőrző munkája, s ennek következtében szilárdult a munka- és technológiai fegyelem Is. Az irányítás színvonalának emelésével párhuzamosan — mind a szarvasmarha-, mind pedig a sertéstenyésztésben — javították az állattartási viszonyokat is. Például a tehenek és a növendék marhák a nyári Időszakban nem zárt istállókban, hanem karámokban vannak. A sertésállomány méreteit lényegesen csökkentették, vagyis a saját takarmánybázishoz igazodva létrehozták a hizlalás intenzitása növelésének egyik 1984. október 13. legfőbb feltételét. Ä malacnevelés szakaszén felszámolták a rideg tartási módszert, kismalacok már nem rendszeres mosással lehűtött, hanem bőséges fűrészporral beterített talajon vannak. Itt a munkaszervezés is módosultl Az egyénekre szétskatulyázott munkát és felelősséget csoportmunka és csoportfelelősség váltotta fel. Az eddig elért eredmények arra utalnak, hogy az említett intézkedések kedvezően hatottak a termelési eredmények alakulására is. Ugyanazok az emberek, akik a múltban keveset termeltek, a takarmányozás hasonló minősége mellett a múlt évihez viszonyítva lényegesen növelték a fejési átlagot, s így a szövetkezet az első félévi tejforgalmazási tervét 105,18 százalékra teljesítete, s annak 83 százalékát első minőségi osztályúként értékesítette. A tehenészetben tehát érzékelheőn javult a munkafegyelem, s ez minden téren, tehát a tisztasági követelmények betartásában is érezteti kedvező hatását. Különbség azért még mindig van gondozó és gondozó között. Vannak példamutató gondozó-fejők, mint például Kovács Mária, Gonda Ilona és Zalaba Rozália, akik tehenenként! napi átlagban tíz liter tejet fejnek. De vannak öten olyanok is, akik még mindig felelőtlen magatartást tanúsítanak és teljesítményük alig-alig éri el az öt literes átlagot, pedig a termelést feltételeik minden tekintetben hasonlóak. AZ ELŐBBRE LÉPÉS JELEI Ä múlthoz viszonyítva lényeges javulás tapasztalható a szarvasmarha-hizlalásban és a sertéstenyésztésben is. A hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása az első félévben egyedenkénti átlagban 757 gramm, a sertéseké pedig 503 gramm volt, tehát jóval több, mint az előző év hasonló időszakában vagy az utóbbi évek folyamán. S az eredmény: a húsforgalmazás félévi tervét a szövetkezet 108,88 százalékra teljesítette. Az állattenyésztési ágazatban legfontosabb napirendi kérdés a tehénállomány termelékenységi mutatóinak fejlesztése. Ennek egyik kedvező feltétele a már üzemelő korszerű tehenészeti telep, ahol a fejési átlag lényegesen nagyobb, mint az elavult istállókban. S nem kevésbé azok az intézkedések, ame* lyek a tehénállomány szükségszerű felújításában csak a saját törzsállományra támaszkodnak és termelőképesség szerinti szelektálással párosulnak. Mint azt a tapasztalatok mutatják, a malacnevelés színvonalának emelkedését az említett intézkedések stabilizálása segítheti elő. Uugyanis joggal feltételezhető, hogy a tartási viszonyok javítása és a kollektív felelősség szentesítése vezetett oda, hogy anyánként az első negyedévi 2,4 malaccal szemben a második negyedévben 5 malacot választottak el. A növénytermelés eredményeinek jövőbeni növekedésére feltétlenül kihatással lesz a műszaki ellátottság színvonalának tervezett emelkedése. Nem vitás: a nagy hozamú gabonafajták minőségi talajmflv,elést, vetést, intenzívebb talajerőfokozást, gondos növényvédelmet igényelnek. Ezért csak helyeselni lehet, hogy a szövetkezet napirendre tűzte rögtörő hengerek, nehéz tárcsák, kukoricaszár-betakarító gépek, speciális kóró* leszántó ekék, korszerű szervestrágya szórók és tárcsásvetőgépek beszerzését. Ha a műszaki ellátottság színvonalának emelkedésével párhuzamosan az agronómia! intézkedések is összhangban lesznek a termelésnövelés kívánt ütemével — s ez feltételezhető —, s ha a növénytermelési ágazat dolgozói, főleg a traktorosok felelősségtudata még jobban kidomborodik és ez még szakmai ismereteik szüntelen gyarapodásával is párosul, akkor ez a szövetkezet belátható időn belül felzár* kózhat a járás legjobbjai közé. Egy dologról még nem szabad megfeledkezni: jobban tudatosítani kell a dolgozóknak, hogy anyagilag érdekeltek a termelés fejlesztésében. Az üzemen belüli önálló elszámolási rendszer, mint az üzemirányítás tökéletesítésének szerves része csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha annak lényegét a dolgozók ismerik, magukévá teszik, s a termelés minden szakaszán ahhoz igazodnak. A felzárkózás feltétlenül megköveteli az irányítás és a munkaszervezés színvonalának további emelését — az üzemvezetés felsőbb szintjén már érzékelhető irányzat meghonosítását' a termelő részlegekben és csoportokban — s így a munka-1 fegyelem szilárdításában elért eredmények fejlesztését. S mivel ez teljesen összhangban van a szövetkezet tagjai* nak sajátos egyéni érdekeivel Is, ezért feltételezhető, hogy a vezetőségnek a termelést fejlesztő, közösséget gyarapító törekvése a szövetkezeti tagság támogatására talál, és a muzslai Béke Efsz a járási ranglétra felső fokainak egyikére kerül. PATHÔ KAROLY ф „Füri címkéjű“ borokat is látok itt... — Igen, ezek valóban a mi boraink, bár egyelőre inkább csak reprezentációs célokat szolgálnak. Minden esélyünk megvan viszont arra, hogy rövidesen az üzletekben is megjelenjenek: az augusztusban Nyitrán (Nitra) megrendezett nemzetközi borverseny eredményei ezt bizonyítják. ф Hallhatnék részletesebben ezekről az eredményekről? — Kilenc termékkel neveztünk be, s mind a kilenc „érmes" lett: négy arany- és öt ezüstéremmel tértünk haza. Győztes boraink közül az egyik a nemzetközi kategóriában lett első. # Ehhez az eredményhez valóban csak gratulálni lehet, és szinte fölöslegessé teszi az utolsó kérdést: ki* vánják-e ezt a hagyományt — neme* sítő munkájuk ilyetén való népszerűsítésére gondolok — tovább folytatni? — Természetesen. Az eredmények és az egyre szélesebb körben mutatkozó igények egyaránt ezt követelik meg. Beszélgetett: VASS GYULA' A valticei középiskolások figyelmesen hallgatják vezetőjük és Korpák András szakszerű magyarázatát legatábbi ennyi idő szükséges ahhnz, hogy a nemesítés terén számottevő eredményt lehessen felmutatni. • Miben különbözik ez az idei kiállítás az előzőektől? ч — Több dologban is. Elsőként talán azt említeném, hogy jóval nagyobb szakmai érdeklődés kisérte, mint az elődjeit: nemcsak a járásból, de a kerületből is több gazdaságból érkeztek érdeklődők, sőt meglátogatták a bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet szakemberei is. A másik, amiben eltér a korábbiaktól: az idén tekinthette meg először a nyilvánosság, tehát a község lakossága is. Ф Hány szőlőfajtát állítottak ki? — Összesen százbatvannégyet. Ezeknek mintegy egyötödét teszik ki az úgynevezett hagyományos fajták, ameiyek között a Juiski biser és a Pannónia kincse az uralkodó. A bemutató döntő többségét azonban az új fajták alkotják, amelyek részben külföldi, részben pedig hazai, saját nemesítésünk eredményei. Szép számban vannak közöttük olyanok, amelyek éppen az emlftett két hagyományos fajta keresztezései, előnyösen egyesítve azok jé tulajdonságait. A többi fajta közül megemlíteném a Dunavski Misket Cardinalt vagy a Kalta Kurgan és a Perletta keresztezéséből létrejött kitűnő csemegeszőlőfajtákat. Ezeket egyelőre természetesen „kicsiben", néhány tőkén termesztjük, de szép eredményeket ígérnek, akárcsak a szintén újonnan kinemesített Mopr borszőlő. Ha egy rendezvényre immár harmadizben kerül sor, bízvást nevezhetjük hagyományosnak; s ha minden eltolómmal nagyobb népszerűségnek örvend, akkor ráadásul sikeresnek, életképesnek is. Nos, mindkettőt elmondhatjuk arról a szőlőkiállításról, amelyet szeptember végén rendeztek meg a tűri (Rúbaň) művelődési házban, s amelynek védnöke a helyi Vörös Csillag Efsz mellett a CSEMADOK-alapszervezot és a kertészkedők helyi szervezete volt. A szövetkezet szőlészeti részlege mintegy húsz évvel ezelőtt indult felvirágzásnak, amikor irányítását Vass Károly vette át. Nyugdíjba vonulása után egy fiatal mérnök, Korpás András került a részleg élére, aki tovább öregbítette a tűri szőlőfajták és a belőlük készült borok jó hírnevét. Ottjártamkor a kiállítás házigazdájaként fogadott, miután végigkalauzolta az ízlésesen elrendezett asztalok között a dél-morvanrszági Valticéből érkezett mezőgazdasági középiskolásuk harmincegynéhány tagú csoportját. — EzerkilenCszáznyolcvanban rendeztük az első hasonló kiállítást — Akkor még inkább afféle „zártkörű" jellege volt, elsősorban a szakemberek számára; az volt a célunk, hogy megismertessük őket nemesítő munkánk eredményével, s hogy a nálunk már bevált szőlőfajtákat másutt is meghonosíthassák. Az érdeklődés olvan nagy volt, hogy két év múlva, 1982-ben ismét rendeztünk hasonló kiállítást, melyet szintén sikeresnek könyvelhettünk el. Az idei tehát sorrendben immár a harmadik; a kétéves periódust az indokolja, hogy „Füri címkéjű" borok (A szerző felvételei) Perletta, Mopr és társaik
