Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-13 / 41. szám
1984. október 13. .SZABAD FÖLDMŰVES RÁCZ OLIVÉR: // (1 Hl I VOLTUNK (10) — Aszonták, menetelést gyakorlatra megyünk — mondta mogorván, -r- Kedden délben bejött a leventeoktatónk, aszonta másnapra öltözzünk menet gyakorlatra. Hozzunk kofát is: egész napra megyünk.. Hát én így jöttem — nézett le büsan a vásott cipőjére. — Mondja minden leventeoktató ilyen rohadék? ' Nehéz kérdés volt, de amíg a válaszon töprengtem, a srác újabb kérdést szegezett nekem: — Maga volt leventeoktató? — Voltam — mondtam,, mert ez volt az igazság. — Minden tanárnak be kellett állnia a sorba. Önként. — Önként? — Hát. Ha nem jelentkezett önként, kirúgták az állásából. De sohasem azért, mert nem jelentkezett. Mindig akadt valahol egy rosszul jelvarrt gomb a zubbonyon A srác elgondolkozott. — A ml leventeoktatónk is tanár volt — mondta. — De a foglalkozásokon, kétszer hetente volt leventefoglalkozás, mindig hadnagyi egyenruhában feszített. Piszkos strici. Csak a vonaton mondta meg, hogy bevetnek minket. Bevetnek, aszonta. Mi leszünk a Hunyadi Páncélököl önkéntes Leventealakulat. hegyünk büszkék rá. Aszonta, ne féljünk: a szülőket majd a suli értesíti Aszonta, aki rendesen viselt magát, később majd átvezénylik az Arpád Páncélökölbe. Mondja, mi az az Arpád Páncélököl? — Hát te azt most már jobban tudod — mondtam kurtán, mert kezdett egy kicsit megkeseredni a szájam ize. — Piszkos strici — dóhogta a srác, — Ha ezt előre megmondta volna, zicst, hogy másnap senki sem tette volna be a patáját a suliba ... így is hiányoztak vagy hatan . . . Több eszük volt, mint nekünk .. Vagy talán a muterjuk megsztmatolt valamit. A legtöbbünknek már nem volt otthon a faterja. Simán otthon maradtak. Nemtom ml lett velük — dünnyöqte eltűnődve. — Ne félj, elkapják őket Is — mondtam, hogy megvigasztaljam. — Ha egyébre nem, árokásásra. Van az Is annyt, mint az Arpád Páncélököl. Veletek mit csináltak? — Vittek egyenesen a Reichbe. Három napig vonatoztunk. Közben vagy kétszer kaptunk valami moslék levest. Aztán megérkeztünk; be egy rohadt barakkba. Egy lópokróc, csákány, lapát. Los, los, Ins . Mentünk védelmi árkot ásni. De a leventeoktatónk akkor már nem volt velünk. Rohadt strici. A leventefoglalkozásokon hadnagy úrnak kellett szólítani. Ha valaki oktató úrnak szólította, megfektette. Ganéj strici. Mondja, minden magyar tiszt Hyen rohadék? — Bolond vagy? Ogy kérded, mintha az iránt érdeklődnél, minden tarka tehén döf-e? Minden láncos kutya... Na álljunk meg egy percre. A gyerek egyszerű logikája és még egyszerűbb tapasztalatai szerint a tétel Is nagyon egyszerű volt. A korai cseresznye mind piros, az érett szilva mind kék, a dércslpte kökény fekete, flmltt-amott csipkedtünk Is egy-két megmaradt szemet a behavazott bokrokról, szomjúság ellen. I De nekem eszembe jutott Tiboldi százados úr, aki az alapkiképzések során így lelkesítette katonáit: ,,Nézzék, emberek, én nem azért nyúzom itt magukat, hogy hősi halottakat rgeg ágyútölteléket gyúrjak magukból. Egy frászt Г Ez eddig szépen ts hangzott, csak egy klcstt szokatlanul. A legtöbb századparancsnok pontosan az ellenkezőjével kezdte az idevágó szónoklatot: „Ide figyeljenek, honvédek! Maguknak mind egy szálig meg kell barátkozniuk azzal a magasztos gondolattal. hogy hónapokon, talán heteken belül elesnek, hőst halált halnak a drága hazáért és az eszméért! Itt nem lehet ügyeskedni, itt nem lehet válogatni. (Ezen mozsd mán kár tünőddenl, karpaszomántos...) Maguk a tula/don testükkel fogják útját állni az ellenségnek: eddig és ne további Mert ne felejtsék el, hogy a maguk hőst halált halt holttestén át száguldanak majd a bajtársaik új diadalok felé!* Ez igen, ez szép és világos beszéd volt Akadt, akinek meg is dobbant tőle a szive. De nem a lelkesedéstől, inkább attól, hogy érezte, mint kezd a feneke-végbele ‘ összeszűkülni. Érdekes, milyen szoros összefüggések vannak az ember magasztos és alantasabb szervei között. De azért Tiboldi százados úr beszéde valahogyan mégis kedvesebb volt a szíveknek és a füleknek: — En azért nyúzom magukat olyan kegyetlenül, emberek, hogy minél többen megússzák majd ezt a pokoli disznóságotK amelybe viszik magukat. Hogy minél többen visszatérjenek majd az asszonyhoz, a szeretőjükhöz, a gulyákhoz, a kis földjükhöz, ha van, a tehénkéhez, ha van. A szerszámaikhoz, emberek. Én nem akarok hőst halottakat, emberek. Merthogy odaát Is lőnek, ha nem tudnák. És nem is lőnek rosszul. Mi egyebei tehetnének, igaz? Megtámadtuk őket, hát lőnek. Ne kérdezze, fiam, hogy miért támadtuk meg őket, meri erre nem válaszolok. Nem ts kérdezte meg senki, ez az igazság. Pedig amúgy sokan feltették már maguknak, magukban ezt a kérdést. Magukban talán válaszoltak Is rá. Maguknak. De hangosan nem kérdezte meg senki — tudták, hogy ez amolyan szónoki kérdés —, így hát Tiboldi százados úr folytatta. Az embereknek. Saját magának. Nekünk. — Nekünk úgy kellett ez a rohadt háború, mint púp a hátunkra, emberek. Hát éppen ezért annyit akarok visszahozni ebből a rohadt háborúból maguk közül, amennyit csak lehet. Hát ezért nyúzom én itt magukat, emberek. Persze Tiboldi százados úrnak ezek után — a hadtest parancsnokság és a nagyvezérkor fülel hosszúak — nagyon gyorsan alkalmat adtak rá. hogy tettekkel bizonyítsa szavait: a legelsők között vezényelték ki oda, ahol lőttek. És nem is rosszul. Tiboldi százados úr elesett. „Hát ezen ts kár mozsd mán tünöddeni, karpaszomántos .. Vagy ott volt a Hosszú ales. Hosszú ales szerette a katonáit, utálta a nagypofájú katonásdit, utálta a nyilasokat, a nácikat és az aljasságot. Ebben a sorrendben. Illetve ebben az összeállításban: egyiket a másikával. Amíg Hosszú ales volt a zászlóaljparancsnokunk, képzeld csak el, majdnem emberi életünk volt. A laktanyákban tisztaság honolt, és a konyhákon nem volt lopás. Jó zabát kaptunk, képzeld csak el. Az egész zabát mi kaptuk meg, nem a kantinosok, és az élelmezésiek nem a konyha mögött feketézlék el a húst, zsírt, lisztet, cukrot, margarint. Ezt képzeld el, ha tudod. Persze ez sem ment fennakadás nélkül, s ezt a laktanyás tiszt urak tanulták meg elsőnek. Mert ha valamelyik nyegle főhadnagy úr ebédkiosztás előtt csak úgy jelképesen emelte szájához a kanalat, aztán hanyagul intett a szakácsoknak: „Az élelem jó. Kt lehet osztanim, sohasem tudhatta, mikor toppan elő a háttérből Hosszú ales nyurga alakja. — Egy pillanat, főhadnagy úr. En is megkóstolnám azt az élelmet. Aztán már csak halk, kimért tőmondatok hallatszottak. Hosszú ales sohasem üvöltözött. — A szakácsok kihallgatásra. Az élelmezésiek szintúgy. Négy hét laktanyafogság. Négy hétig fél zsold. A legénység egy óra múlva kifogástalan ebédet kap. A délutáni kivonulás elmarad. — Igenis alezredes úri Parancs, alezredes úri A szakácsokat leváltassam, alezredes úr? — Senkit sem váltat le törzsőrmester. Még mi a fenét nem? A szakácsok megkapták a laktanyafogságot meg a szigorítottat, és a helyükön maradnak. Megtanulják, hogyan kell tisztességesen főzni. Tudom, hogy megtanulják, törzsőrmester. A vételezési pedig holnaptól kezdve maga ellenőrzi, törzsőrmester. Minden reggel. Végeztem ... Főhadnagy úr, ön pedig lesz szíves a szobámba fáradni ... Napos, égy tányér levest a főhadnagy úrnak. Főzeléket, mindent. Bőséges adagot... Tessék, főhadnagy úr, magának ízlett... Fogyassza egészséggel, főhadnagy úr. Lásson hozzá bátran. Jó étvágyat, főhadnagy úr. Ilyet a kedves édesmamája sem főz odahaza, igaz, főhadnagy úr?... De várj csak; van ennél jobb is. Hosszú alezredes úr az ablakon is ki szokott tekintetni. — Szakaszvezető! Maga miért az alosztály-gyengélkedőkkel seperteti az udvart? Ezt a századorvos úr írta elő nekik? 0j gyógymód? Na várjon csak, fiam, lemegyek. Elbeszélgetünk. Rövid beszélgetés volt. mert Hosszú ales alig kezdte türelmesen kifejteni, mi a különbség a gyengélkedők meg a fegyencek között, már abba ts hagyta. Megakadt a szeme a szakaszvezető bajuszán: — Maga miféle bajuszt trágyáz az orra alatt, eugszfúrer? Ogy fest azzal a nyamvadt fogkefebajusszal, mint valami szédült mázoló! Ez nem egy kincstári bajusz, ez nem egy honvédségi bajusz. Ez egy molyos eugszfürerf bajusz. Le veleI Holnap a kihallgatáson már a führeri bajusz nélkül jelenik meg. •, A jelenetnek és a bajusz hangsúlyozott jelzőjének alantasabb körökben nagy sikere volt, de Hosszú alest — a hadtestparancsnokság és a nagyvezérkor füle! hosszúak — egy perccel sem kurtították meg attól a kitüntetéstől, hogy hamarosan egy másik fogkefebafuszos egytk feles tábornokának a parancsnoksága alatt találja magát a Don-kanyarban. Na persze, nem volt mindenki Tiboldi százados úr meg Hosszú ales... Ott voltak például, sajnos zömmel a tanító urak, meg a tanár urak. Azok a. tanít6 urak, akikkel otthon, a falujukban, a tyúkok összeszámolálását meg a gabonás zsákok lemérését, ellenőrzését végezték. Aztán a népek rühellték őket. Aztán ugyanezeknek a népeknek a legényei zászlósi meg hadnagyi kezük alá kerültek.,. Meg azok a tanár urak, akiket a srácok kiröhögtek az óráikon. A szemükbe röhögtek a srácok a tanár uraknak. Aztán két-három év múlva ugyanezek a srácok a tanár urak tartalékos tiszti keze alá kerületk ... Meg ott volt aztán Schnierer százados úr. Schnierer százados úr nem volt falusi tanító. Schnierer százados úr becsületes magyar katonatiszt volt: Lovag, ö volt az első lovag akit életemben láttam. Bár ne láttam volna. Lovag Schnierer százados úr tudta a legékesebben elzengeni az „Itt nem lebet kalkulálgatni, hee, emberek! Odakint mindenkinek meg kell dögölni, hee, emberek!“ (Lovag Schnierer százados úr nem döglött meg, hee, odakint; egészen 1944-ig ki tudta húzni a laktanyában: szeptemberben vezényelték ki a frontra, a megrövidült frontocskára, és októberben már hadbíróság elé állították. Ellenség előtt tanúsított .bátortalan“ magatartása miatt.) De ezeket nem mondtam el a srácnak, minek? Megálltam, hogy egy kicsit kifújjuk magunkat, aztán cigarettára gyújtsak (Krisztái, aztán a srác szájába duglak három szem aszalt szilvát (Kriszta). — Hogy minden tiszt rohadék-e? Ogy kérded, mintha az iránt érdeklődnél, minden néger fekete-e? Pedig akadnak köztük kávébarnák meg tejcsokoládé-barnák meg szurokfeketék. De attól, meg azzal együtt, még valamennyien egészen rendes emberek lehetnek. Olyanok, mint te meg én. Meg lehetnek csibészek ts. Ilyen bölcseket mondtam a srácnak, ott. a behavazott téli erdő kellős közepén. (Folytatjuk) A MATESZ októberi műsora 13. szombat, Muzsla (Mužla): Harc a kutyafejüekkel 14. vasárnap. Nagykér (Milanovce):Harc a kutyafejüekkel 17. szerda, Léva (Levice):. A legyező 18. csütörtök. Köbölkút (Gbelce): A legyező 19. péntek, Nagysallö (Tekovské Lužany): A legyező 20. szombat Alsószel! (Dőlné Sallby): A legyező 26. péntek, Komárom (Komárno): Energikus emberek 28. vasárnap, Komárom (Komárno): Energikus emberek 30. szerda, Nagymegyer (Calovo): Energikus emberek Megjegyzés: A muzslai (15.00) és a nagykéri (17.00) kivételével az előadások 19.00 órakor kezdődnek. A színház a műsorváltoztatás Jogát, fenntartja! Pavol Urbantok Varga Mária könyvtáros társaságában (A szerző felv.J Kultúrát közvetítő kezek Könyvektől roskadozó, mennyezetig érő polcok között jutok el Pavel Urbančokhoz, a losonci (Lučenec) járási népkönyvtár Igazagtőjához. Emeleti irodájában beszélgetve aztán megtudom, hogy a zsúfolt, félhomályos helyiségekből messzire és eredményesen világít a „szellem napvilága“. — Sajnos, ktňiyvtárunk nem a legideálisabb feltételek mellett kénytelen teljesíteni fontos feladatát — mondja, mintegy mentegetőzve a zsúfoltság miatt. — A könyvállomány elhelyezése egyre több gondot okoz, férőhely hiányában kényszermegoldásokhoz kell folyamodnunk. A könyvek száma egyre nő, már meghaladja a 123 ezret. Ebből a szépirodalom mintegy 54 ezer, a gyermek- és Ifjúsági irodalom több mint 24 ezer kötetet tesz ki. A politikai és egyéb Ismeretterjesztő irodalom témakörében 41 ezer könyv között válogathatnak az olvasók. Nyelvek szerint az arány kb. így oszlik meg: legmagasabb a szlovák nyelvű könyvek százalékaránya (47), azután a magyar (29), a cseh (22), az orosz (1,7) és az egyéb nyelvűek (0,1 százalék] következnek. — Mekkora olvasótábora van a könyvtárnak, és milyen a könyvek iránti érdeklődés? — Olvasóink száma egyre gyarapodik, az elmúlt év végén 4911 volt. Ennek csaknem pontosan a fele gyermek, illetve fiatal. A kölcsönzött könyvek száma meghaladta a 179 ezer példányt. Az olvasók igényelnek kielégítése érdekében könyvtárak közötti szolgáltatást végzünk. Ennek keretében 107 nálunk nem található könyvet kértünk más könyvtárból, de mi is küldtünk ily módon 175 darabot. — Az olvasókkal való minél szorosabb kapcsolat érdekében a város több pontján létesítettünk kirendeltséget, sőt a szomszédos Vldinán Is működik egy kihelyezett könyvtárunk. Az a tapasztalatunk, hogy Ily módon gyakrabban fordul meg a könyv az emberek kezében, mivel nem kell a Faragott tárgyak tárlatán A fa minden korban könnyen hozzáférhető és jól megmunkálható anyag volt. Ősidők óta főleg fából készültek az ember használati tárgyai: a háztartás, a pásztorélet és a gazdálkodás munkaeszközei. Elsősorban a célszerűség jellemző rájuk. Ha a kézügyesség az anyag (fa) alapos ismeretével párosul, egyszerű eszközökkel is nagyon mutatós tárgyak hozhatók létre. S mivel az emberben a szépség, az esztétikum utáni vágy ősidők éta él, az őt körülvevő tárgyaknak igyekszik tetszetős külsőt adni, ezáltal a tárgy célszerűségén túl belső elégedettséget, gyönyört is kivált tulajdonosában. Minderről Érsekújváron (Nové Zámky), a Szakszervezetek Háza tükörtermében nyílt — Fából faragott tárgyak — tárlat látogatói is meggyőződhettek. A tárlat anyaga a járási múzeum gyűjteményének egy részét öleli fel. A tárlatszervező és rendező Gudmon Ilona igyekezett a múzeum legszebb, legértékesebb tárgyait közszemlére tenni — tegyük hozzá, sikerrel. A látogató tematikailag is széles területtel ismerkedhet: guzsalyok, sulykok és mángorlófák, bútorok, konyhafelszerelési tárgyak és virágtámasztékok, ostorok, ostornyelek, bofok és fokosok — a régmúlt hétköznapjaitól elválaszthatatlan tárgyak sorakoznak a kis teremben, szakértelemről tanúskodó rendezői elvnek engedelmeskedve. A város távoli pontjára menni kölcsönzés végett. A beszélgetés során megtudtam, hogy a járási népkönyvtár és a járásban lévó könyvtárak Is bekapcsolódnak a „Példás népkönyvtárat épf-' tünk“ versenybe, és eredményesen Is szerepelnek abban. A Varga Zsuzsanna vezette füleki (Fifakovo) népkönyvtár már kétszer nyerte el a Példás könyvtár címet, Éva Moletzová Divfnben 1982-ben, a ragyolci (Radzovce) Csaba Erika pedig tavaly érdemelte ki ezt az elismerést. Ezenkívül számos egyéb kitüntetésben Is részesültek mér a járásban lévő népkönyvtárak — A könyvtárak a kölcsönzésen kívül egyéb tevékenységet is végeznek? — Igen. rendszeresen sor kerül könyvkiállításokra, író-olvasó találkozókra, olvasókörök könyvvitáira stb. Mindezek szerves részel a könyvtár munkájának, hasznosan segítik a könyv és az olvasó közötti kapcsolat megteremtését, elmélyítését. )6 tapasztalatuk van ezek szervezésében, rendezésében a régi könyvtárosoknak: Gizela Drugdovának, Anna Skypalovának, Jarmila Sivókovának, Mária Sovöíkovának. Katarina Ivaniöovának és másoknak. Az eredményesebb munka érdekében a könyvtárosok négy évvel ezelőtt szocialista brigádot is alakítottak, és Katarína Ivaniőová irányítása mellett az idén elnyerték a bronzfokozatot. A könyvtárosok között több kitüntetett Is van. Jó munkájáért a jnb tanácsa Jarmila Sivákovát, Gizela Drugdovát és Anna Skypalovát a B. S. Timrava emlékplakettel jutalmazta, de rajtuk kívül mások Is részesültek már elismerésben. Az elismerések azt bizonyítják, hogy a kultúrát közvetítő kezek jól végzik munkájukat az olvasók esztétikai nevelése, szellemi gazdagságuk növelése érdekében. Böjtös János kétnyelvű szövegek és feliratok nemcsak a fiatalabb nemzedék, hanem az idősebbek számára is ismeretgazdagitásul, emlékfeiidézőUl szolgálnak. Megtudjuk, hogy a tárgyakat különböző technikával: véséssel, karcolással, intarziával, őnöntéssei és fémverettel díszítették. A díszítő elemek közül gyakran fordul elő a szvasztika. vagyis a napkereszt és a szívmotívum. A leggyakoribb a rozetta, vagyis a rózsa alakú, sziromdiszítéses. burkolásra szolgáló mintázott tárcsa. Kissé ritkább az életfa-motfvum, amelynek eredetileg mágikus védő, óvó funkciója volt. E funkció az idők során elmaradt, s csupán a tárgyak esztétikai formálásául szolgált. A díszítő motívumok egy-egy tárgyon a ritmikusan ismétlődő mértani ornamensektől a különböző stilizált áthajtásokig terjedtek. A kiállított tárgyakkal szinte vetekednek Tbain- János (egykori érsekújvári rajztanár és múzeumvezető) hangulatos, a népi művészet kincsesbányáját feltáró rajzai: házak, kapuk, kapuoszlopok, tulipános ládák, lócák, háztetők, eresztékek díszítő elemei tárulnak a látogató elé. Ezeket az örökbecsű alkotásokat Thirringné Thain Margit bocsátotta a kiállításszervezők rendelkezésére. A tárlat az idősebbek számára sem csupán emlékidézés. Egy idősebb látogató mondta: „Mintha visszacsöppentünk volna gyermekkorunkba, rég elfelejtett emlékek kelnek bennem újra i életre... S a teremből kilépve tudatosítom a megtett utat. E kiállítás kell, hogy a fiatalt és időset rádöbbentse a régi értékek megbecsülésére, s egyben jelenőnk értékelésére is.. Pénzes István
