Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-07 / 27. szám

1984. július 7. SZABAD FÖLDMŰVES 3 ♦ * A SZOVJET KORMÁNY JAVASLATA Ä szovjet kormány hivatalos nyilatkozatot adott át az Egyesült Államoknak, amelyben sürgetően felhívja a figyelmet arra, hogy azonnali intézkedésekre van szük­ség a világűr militarizálásának megakadályozására. A lázas fegyverkezés átterjedé­se a világűrre lényegesen növelné a háborús katasztrófa veszélyét és megzavarná a fegyverzetek korlá­tozásának és általában csökkenté­sének távlatait. Az emberek az egész világon ezt mindinkább tu­datosítják és követelik, hogy ad­dig álljon meg az események ilyen kedvezőtlen alakulása, amíg nincs késő. Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy nem szabad a világ­űrbe szállítani, sem elhelyezni ott semmiféle fegyvert, legyen szó ha­gyományos, nukleáris, lézer-, su­gár- vagy más fegyverekről. Nem szabad gyártani, kísérleteket foly­tatni, sem rendszerbe állítani bár­miféle támaszpontról kilőhető koz­mikus fegyvereket. A már legyár­tott eszközöket meg kell semmi­síteni. Egyszer s mindenkorra meg kell tiltani az erő alkalmazását a világűrben és a világűrből a Föld ellen, csakúgy, mint a Földről a kozmikus objektumok ellen. A szovjet kormány javasolja az Egyesült Államok kormányának, hogy kezdjen külön erre a célra kinevezett küldöttségek szintjén szovjet-amerikai tárgyalásokat a világűr militarizálásának elhárítá­sáról. Ezeken a tárgyalásokon le­hetne megoldani azt a kérdést is, hogy a felek kölcsönösen és teljes mértékben lemondanak a mühold­­elhárító rendszerekről. A tárgyalásokat idén szeptember­ben Bécsben meg lehetne kezdeni, amennyiben ezzel az osztrák kor­mány egyetért. A megbeszélések megkezdésének konkrét dátumát diplomáciai úton lehetne megha­tározni. A megállapodás eléréséhez szük­séges kedvező feltételek kialakí­tása és a lázas űrfegyverkezés el­hárítására irányuló gyakorlati in­tézkedések azonnali elfogadása ér­dekében a Szovjetunió javasolja, hogy a kölcsönösség alapján a tár­gyalások megkezdése időpontjától rendeljenek el moratóriumot e fegyverek kísérleteire és rendszer­be állítására. Természetesen üdvö­zölni fogjuk, ha ehhez a mora­tóriumhoz csatlakoznak más álla­mok is. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak mint a két legna­gyobb űrhatalomnak mindent meg kell tennie azért, hogy biztosítsák az emberiség számára a békés vi­lágűrt, hogy letegyék az alapjait ez ügyben egy sokoldalú szerző­désnek — hangoztatja a szovjet kormány nyilatkozata, s végezetül leszögezi, hogy a kérdés sürgőssé­gére és komolyságára való tekin­tettel a Szovjetunió gyors és po­zitív választ vár az amerikai kor­mánytól. Kedvező lehetőségek Peter Colotka. a CSKP Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja, szövet­ségi miniszterelnök-helyettes, szlovák miniszterelnök Marjai Józsefnek, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökhelyettesének meghívásá­ra baráti munkalátogatást tett Ma­gyarországon. Látogatása során a ma­gyar politikai és közélet kimagasló személyiségei kísérték; fogadói kö­zött volt Ondrej Ďurej budapesti csehszlovák és Kovács Béla prágai magyar nagykövet is. A szlovák miniszterelnököt buda­pesti látogatása során fogadta Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A két vezető tájékoztatta egymást Magyar­­ország és Csehszlovákia jelenlegi po­litikai és gazdasági helyzetéről, az MSZMP XIII. kongresszusának előké­szítéséről, valamint a CSKP XVI. kong­resszusa programjának teljesítéséről. Behatóan foglakoztak a csehszlovák­magyar együttműködés továbbfejlesz­tésének lehetőségeivel és kiemelték Gustáv Husák és Kádár János tavalyi tárgyalásainak jelentőségét orszá­gaink kapcsolatainak elmélyülése szempontjából. Hangsúlyozták, hogy minden téren megvannak az együtt­működés további mélyítésének ked­vező feltételei, gazdasági téren ez fő­ként a gyártási kooperációk és sza­kosítás bővítését jelenti. Peter Colotka Váncsa Jenő mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter­rel is tárgyalt a csehszlovák és a magyar mezőgazdaság időszerű kér­déseiről. A két államférfi áttekintet­te a mezőgazdaság terén folyó együtt­működés, további bővítésének, főként a kölcsönösen hasznos tapasztalatok cseréjének lehetőségeit. Az OKP új főtitkára 'Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága a napokban Alessandro Nattát választotta meg az Enrico Berlinguer halálával megüresedett főtit­kári tisztségre. Natta 1918-ban született lmperiában, Pisában tanárképző főiskolát végzett. Már diákkorában bekapcsolódott a fasisztaellenes moz­galomba. 1945-ben lépett be az Olasz Kommunista Pártba, 1948 óta parla­menti képviselő. 1950 és 1956 között genovai párttitkár volt, majd 1956-ban beválasztották a Központi Bizottságba, 1962-ben pedig az OKP országos titkárságába. A politikai sajtó területén is érdemeket szerzett. Egy időben ellátta a Rinascita című kommunista hetilap szerkesztői tisztségét. Ba­rátságos, udvarias beszédmodorú emberként ismerik Togliatti, Longo majd Berlinguer közeli munkatársát, aki különösen ideológiai és belső párt­­ügyek szakértőjeként vívott ki tekintélyt magának. ‘ „А ВЕКЕ AMERIKAI PÄLMAÄGA“ (M. Abramov rajzaj Mint előző számainkban közöl­tük, a moszkvai KGST-csúcs­­értekezleten deklarációt írtak alá A béke megőrzése és a nemzet­közi gazdasági együttműködés cím­mel. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői abból indultak ki, hogy a politikai és gazdasági vi­lághelyzet eddig soha nem látott mértékben érinti valamennyi ország és nép érdekeit, és mély aggodal­muknak adtak kifejezést amiatt, hogy erősödött a békét fenyegető veszély, jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség, az imperializmus, elsősor­ban az amerikai imperializmus ag­resszív köreinek konfrontációs irány­vonala, valamint a katonai fölény el­érésére, az erőpolitika megvalósítá­sára, a belügyekbe való beavatkozás­ba, az államok nemzeti függetlensé­gének és szuverenitásának csorbítá­sára, a ,,J>efolyási övezetek“ megszi­lárdítására és újrafelosztására irá­nyuló kísérleteik következtében. Szít­ják a feszültség régóta fennálló gó­cait, újabb konfliktusokat és válság­­helyzeteket provokálnak Földünk kü­lönböző területein. Az EgyesUit Államok vezető körei a nemzetközi gazdasági kapcsolato­kat is saját politikai céljaikra igye­keznek kihasználni. Az államközi kapcsolatok általánosan elfogadott normáinak megsértésével megszakít­ják az elért megállapodásokat, ke­reskedelmi, hitel- és technológiai blo­kádot szerveznek, a nyomás, az em­bargó és a „szankciók“ különböző módszereihez folyamodnak — még az élelmiszer-kereskedelemben is — azokkal az országokkal szemben, a­­melyek visszautasítják követeléseiket és diktátumukat. Ugyanilyen irány­vonalat igyekeznek ráerőszakolni szövetségeseikre, valamint más álla­mokra is. A hasonló akciók nem csupán a szocialista államok ellen irányulnak. Különböző ürügyekkel, a kommunis­­taellenesség leple alatt arra törek­szenek, hogy belső problémáikat má­sok terhére oldják meg, gyengítsék vetélytársaikat, kiszorítsák őket a világpiacokról, ellenőrzésük alá von­janak egész térségeket a világban, aláássák azoknak az országoknak, sőt egyes cégeknek a pozícióit is, amelyek üzleti kapcsolatokat tarta­nak fenn a szocialista országokkal. Ez károkat okoz a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok egészének. Mindez kiélezi a gazdasági nehéz­ségeket és a tőkés országokban a dolgozó tömegek helyzetének további romlásához vezet. Folytatódik a fel­tartóztathatatlan áremelkedés, pél­dátlan méreteket ölt a munkanélkü­liség, fokozódik a létbizonytalanság. Az enyhülés elleni támadás a mun­kásosztály, a parasztság, a legszéle­sebb társadalmi rétegek jogai Žs szo­ciális helyzete elleni támadássá vált. Különösen nehéz helyzetbe került a fejlődő országok túlnyomó többsé­ge. A politikai és gazdasági elnyo­más valamennyi eszközét felhasznál­va. az imperialsita államok a gazda­sági válság terheit ezen országok né­peire hárítják át, tovább növelik a népek neokolonialista kizsákmányo­lását, s olyan feltételek elérésére tö­rekszenek, amelyek elősegítik a kül­földi tőke, különösen a transznacio­nális vállalatok tőkéjének behatolá­sát ezen országok gazdaságába. A felszabadult országok gazdasági fej­lődését megnehezítik, sőt gyakran teljesen megbénítják az olyan ténye­zők, mint a világpiaci cserearányok romlása. Mindennek következtében mélyül a fejlődő és a tőkés országok gazdasági fejlettségi szintje közötti szakadék, fpkozódik százmilliók nyo­mora és éhínsége. A kialakult helyzetben leszűkülnek az olyan fontos, az egész emberiséget érintő problémák megoldásának le­hetőségei is, mint a Föld növekvő lakosságának élelmiszer-ellátása, a fűtő- és nyersanyagforrások ésszerű hasznosítása és űj energiaforrások A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés feltárása, a világűr és a világóceán meghódítása. A nemzetközi feszültség fokozását célzó veszélyes irányvonallal szembe­­szállnak a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom más forradalmi és demokratikus erői, az erősödő hatalmas háborúellenes moz­galom. A kölcsönösen előnyös együtt­működés és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokrati­kus alapokon történő átrendezésének akadályozása ugyancsak növekvő el­lenállást vált ki az egész világ hala­dó közvéleményében, az el nem köte­lezett országok mozgalmában, más államok, a tőkés országok*- többek között az USA reálisan gondolkodó politikai személyiségeinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás ellenére szá­mos tőkés ország folytatja a gazda­sági kapcsolatok fejlesztését a szo­cialista államokkal. Ami a KGST-tagországokat illeti, határozottan elítélik és elutasítják a békés államközi kapcsolatok aláásá­­sát célzó irányvonalat, fellépnek a kizsákmányolás valamennyi formája, a más országok belügyeibe való be­avatkozásra irányuló bármely kísér­let, a gazdasági kapcsolatok politikai nyomás eszközeként való alkalmazás ellen. Mindezt a nemzetközi jog ál­talánosan elfogadott normái, az ENSZ Alapokmányában, valamint az euró­pai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet Záróokmányában szereplő elvek durva megsértésének tekintik. A szocialista közösség országaival szembeni Ilyen Irányvonal, amint azt a történelmi tapasztalatok mutatják, teljesen kilátástalan. Népei önfelál­dozó munkájának eredményeképpen és szoros együttműködésüknek kö­szönhetően a szocialista országok a nehézségeket leküzdve kiemelkedő eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, az oktatás és az egészség­ügy terén, a nemzetek egyenjogúsá­gának és barátságának megszilárdí­tásában, a személyiség kibontakozta­tásához szükséges kedvező feltételek előnyös megteremtésében. Ezek az eredmények a szociali%ta rendszer életerejét, a kapitalizmussal szembe­ni fölényét bizonyítják. A KGST-tagországok példája, vív­mányaik a szocializmus és a kommu­nizmus építésében, baráti kapcsola­taik és együttműködésük megszilár­dítása jelentős pezltív hatást gyako­rol a világ fejlődésére. Az új típusú államközi kapcsolatok elveinek a kölcsönös együttműködésben, vala­mint más országokkal való kapcsola­taikban történő következetes gyakor­­lati megvalósítása eredményeképpen a szocialista országok jelentős mér­tékben hozzájárulnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átalakí­tásához. Az értekezlet résztvevői hangsú­lyozták, hogy a KGST-tagországok közötti együttműködés továbbfejlesz­tése és tökéletesítése, a szakosítás és a kooperáció elmélyítése elősegíti időszerű gazdaságfejlesztési problé­máik együttes erővel történő megol­dását. Ez hozzájárul minden egyes ország gazdasági és társadalmi fejlő­déséhez, népeik anyagi jölétének és kulturális színvonalának emeléséhez, a szocialista államok erejének, egy­ségének és összeforrottságának erő­sítéséhez. Ugyanakkor a KGST-tagországok számára távolról sem közömbös, ho­gyan alakul a világ politikai és gaz­dasági helyzete. Mélyen érdekeltek annak javításában. A szocializmus mint a világ leghaladóbb társadalmi rendszere természeténél fogva az em­beriség jövőjéért érzett nagy felelő­séggel lép fel, mivel legfontosabb célja az emberről, az ember jólétéről való gondoskodás. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, vala­mint állam -és kormányfői azon a vé­leményen vannak, hogy nem a külön­böző társadalmi rendszerű államok közöttti konfrontációra, nem a kap­csolataikat akadályozó újabb és újabb gátak emelésére, hanem a békés, tar­tós nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztése konstruktív útjainak keresésére kell törekedni, a világban kialakult realitások és va­lamennyi ország érdekeinek figye­lembe vételével. Szilárd meggyőződé­sük, hogy semmiféle világprobléma, a szocializmus és a kapitalizmus köz­ti történelmi vita sem oldható meg katonai úton. Az elmúlt évtized tapasztalatai meggyőzően bizonyítják az enyhülés szükségességét és gyümölcsöző vol­tát a világ valamennyi népe számá­ra. Ez hozzájárült a nemzetközi kap­csolatok javításához, az országok kö­zötti kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. A háborús veszély csökkenése lehetővé tette a felszabadult országoknak nyújtott gazdasági segítség növelését. A fej­lődő államok és a szocialista orszá­gok kibontakoztatták és folytatják harcukat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokrati­kus alapokon történő átrendezéséért. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése a Földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. El­sődleges jelentőségű a fegyverkezési verseny megszüntetése, a fegyverze­tek csökkentésére való áttérés, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntar­tása. Ez a világgazdasági helyzet ja­vításának is legfontosabb feltétele. A szocialista államoknak azok a javaslatai is igen időszerűek, hogy haladéktalanul meg kell állapodni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról; a világűr mi­litarizálásának a betiltásáról; a vegyi fegyverek világméretű betiltásáról és megsemmisítéséről, és ehhez vezető lépésként a vegyi fegyverek megsem­misítéséről az európai kontinensen. Az értekezleten részt vevő államok felhívják a figyelmet a Varsói Szer­ződés tagállamai és a NATO-tagálla­­mok között a katonai erő alkalmazá­sáról való kölcsönös lemondásról és a békés viszonyok fenntartásáról szó­ló szerződés megkötésére vonatkozó rendkívül fontos Javaslatra. Határo­zottan sikraszállnak azért, hogy azok a nukleáris hatalmak, amelyek ezt még nem tették meg, mondjanak le a nukleáris fegyverek elsőként va­ló alkalmazásáról. A világgazdasági problémák meg­oldásának feladata kapcsán ma kü­lönös jelentőségre tesz szert a Var­sói Szerződés országai és a NATO- országok között a katonai kiadások csökkentésével kapcsolatos tárgyalá­sok mielőbbi megkezdésének biztosí­tása, a szocialista országok által és a NATO tagállamaihoz intézett felhí­vásban nemrégiben ezzel kapcsolat­ban tett részletes és konkrét javaslat alapján. SZOVJET-FRANCIA CSÜCS MOSZKVÁBAN Az elmúlt hetekben a nyugati vi­lág illusztris képviselője érkezett hi­vatalos látogatásra Moszkvába. Ez a kapcsolatfelvétel, illetve erősítés a­­zért is felette fontos, mert a Szovjet­unió és Franciaország több kérdés­ben meglevő nézetkülönbsége elle­nére egyetért abban, hogy jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a nuk­leáris háború veszélyének elhárítása. Knnsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Francois Mitterand francia köztársa­sági elnök beható eszmecserét foly­tatott főként nemzetközi kérdésekről mielőtt megkezdték volna érdemi tárgyalásaikat. Egyetértés nyilvánult meg abban, milyen fontos az összeurópai folya­mat folytatása. Moszkva és Párizs kész konzultálni egymással azért, hogy a stockholmi konferencián po­litikai és katonai-technikai intézke­dések olyan átfogó rendszerét dol­gozzák ki, amely a bizalmat, bizton­ságot erősíti. A Közel-Kelettel kap­csolatban szovjet részről megállapí­tották, hogy az Igazságos rendezés­hez a palesztinok teljes jogú részvé­telével összehívandó nemzetközi kon­ferencia vezethet. Mindkét felet nyug­talanítja az iráni—Iraki vérontás, a Perzsa-öböl feszült helyzete. Moszkva különösen fontosnak tartja bármiféle külső beavatkozás elkerülését, mert ez rendkívül kiélezné a nemzetközi helyzetet. A közép-amerikai helyzet értékelésében a szovjet és francia álláspont valamelyest közel áll egy­máshoz. Konsztantyin Csernyenko ki­emelte, hogy a feszültség fő forrása a külső beavatkozás. , A szovjet államfő a díszvacsorán elhangzott pohárköszöntőjében új fe­nyegető veszélynek mondotta a fegy­verkezési hajsza kiterjesztését a vi­lágűrbe, s ennek megakadályozásáért a Szovjetunió és Franciaország sokat tehet. Csernyenko hangoztatta, hogy a Szovjetunió a háború óta eltelt év­tizedekben nagy fejlődést ért el, a szovjetországban sokat tesznek a de­mokrácia tökéletesítéséért, az állam­­polgári szabadságjogok szélesítésé­ért, az emberi jogok biztosításáért. A szovjet emberek nehéz harcok­ban vívták ki és védték meg jogukat, hogy maguk dönthessenek ügyeikről, és nem is engedik meg, hogy azokba bárki is beleavatkozzék, hangoztatta a szovjet államfő.

Next

/
Thumbnails
Contents