Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-29 / 39. szám

1984. szeptember 29. SZABAD FÖLDMŰVES PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT Ф PÁLYÁZAT ф PÁLYÁZAT Ф PÁLYÁZAT Ф PÁLYÁZAT fél emberöltőn at Madarász Sándor Sebők Barnabás Csíz! Gyula László Dezső Aléoártfalvai (Lenartovce) Vörös Csillag Efsz 3366 hektár me­zőgazdasági, ebből 2619 hektár szántóterületen gazdálkodik. A rima­­szombati (Rimavská Sobota) Járás egyik legnagyobb szövetkezete. A kö­zös gazdaság a lénártfalvai, a ban­­vai (Chanava), a velkenyei (Vlkyna) és a csízi (Číž) szövetkezet egyesíté­sével Jött létre 1975-ben. A fejlődés és a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás sikerei csak a hatvanas évek ele­jén mutatkoztak, lényegesen gyara­podott a közös gazdaságok vagyona, növekedett a tagság bevétele, meg­változott a falvak arculata. A fejlődést az alábbi összehasonlí­tás is bizonyítja: míg a közös tulaj­don értéke az 1975. évi 108 millióról a múlt évben 185 millióra, a teljesít­mények értéke 48 millióról 83 millió­ra, az egy dolgozóra jutó munkater­melékenység pedig 67 ezerről 114 ezer koronára növekedett. A szövet­kezet dolgozóinak jó megélhetést biz­tosít, a szociális és kulturális gon­doskodás is magas szintű. A sikerek eléréséhez odaadóan Járulnak hozzá a szövetkezet vezetői és dolgozói. Köztük olyanok is akadnak, akik egész életüket a szövetkezeti mozga­lomnak szentelték, s példamutatásuk­kal az élen járnak. Közülük mutatok be néhányat: • MADARÄSZ SÁNDOR 1964-től a szövetkezet elnöke. 29 évesen kezdte meg tevékenységét a szövetkezeti mozgalomban. Volt szövetkzeti dolgo­zó, fogatos, csoportvezető, zootechni­­kus. Közben elvégezte a mezőgazda­sági szakközépiskolát. Vezetése alatt szilárdult meg a szövetkezet gazda­sági helyzete. Hitt a szövetkezet jö­vőjében, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiben. A társult szövetkezet tag­ságát sikeresen kovácsolta egységes munkaközösséggé a Vörös Csillag égi­sze alatt. Elméleti és gyakorlati tu­dása nagy munkabírással párosul. Ne­héz és felelősségteljes beosztása mel­lett évek óta aktív részt vállal a po­litikai és közéleti tevékenységben. Volt kerületi képviselő, járási pártbi­zottsági tag, a járási nemzeti bizott­ság tanácstagja. Jelenleg a Szövetségi Gyűlés képviselője. Munkáját és te­vékenységét a felsőbb párt- és álla-Harmincöt év az idő végtelen­jében kevésnek tűnik, de egy ember életében elég nagy, s ennyi idő alatt nagyon sok történ­het a társadalom fejlődésében is. Sze­retném leírni, megvilágítani az eltelt három és fél évtizedet, egyrészt azok­nak, akik azóta születtek vagy köz­ben felnőttek, másrészt emlékeztetni azokat, akik részesei voltak a mező­­gazdaság szocialista átépítésének. Nem fogok pontos számadatokra hi­vatkozni, inkább megállók egy-egy mérföldkőnél. Az első mérföldkövet a kollektivi­­záció kezdete jelentette. Az újonnan alakult közös gazdaságokat irányítani kellett, de hogyan? Megválasztottuk az árra legjobban rátermetteket, de ez nem minden esetben vált be, mert könnyebb volt 2—5 hektáron jól gaz­dálkodni, mint 500—2000 hektáros gazdaságot irányítani. Ma visszanéz­ve könnyű volna tanácsot adni. Ak­koriban hiányoztak a szakemberek, hiszen például még 1958-ban is egye­dül voltara a termelésben, aki tech­nikumot végzett az akkori dunaszer­­dahelyi (Dunajská Streda) járásban. A kezdet kezdetén, de még később is Igen nagy feladat hárult a gép- és traktorállomásokra, főleg a növény­­termesztés gépesítése terén. A nö­vénytermesztésnek vetőmagra, ültető­anyagra és műtrágyára volt szüksé­ge. Ez utóbbi volt is, de problémát okozott a szaktudás hiánya, az össze­szántott földek tagozódása és a talaj erőállapota. Ennél még sokkal na­gyobb probléma volt az állattenyész­tés szervezése, elsősorban is a közös­be vitt állatok elhelyezése. Ez volt az indulás. Az eredmények az első két évben nem is voltak olyan rosszak, de utána, amikor meg­kezdődtek az építkezések, bővült ugyan a termelés, de sajnos nem mindig tükröződött vissza az eredmé­nyeken. Ehhez hozzájárultak még az igen alacsony felvásárlási árak, ezért ml szervek elismerik. Több emlék­érem, elismerő oklevél tulajdonosa, ötvenéves Jubileuma alkalmából A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója reszortkitüntetést kapta. • SEBÖK BARNABÄS 47 éves trak­toros. 15 évesen lépett be a Rási (Rašice) Efsz-be. 1958-ban elvégezte a mezőgazdasági dolgozók szakisko­láját Kövecsesen (Strkovec). Előbb raktáros, majd zootechnikus. 1974-től a Vörös Csillag dolgozója. A szövet­kezet vezetősége őt bízta meg az első Pavol Turis Gábri Ilona növénytermesztési részleg dolgozója. Példás magatartása és a munkához való viszonya közismert. Nagyrészt neki köszönhető a takarmánynövé­nyek időbeni és minőségi betakarítá­sa. Mindig pontosan végzi munkáját, ahogy a szükség megköveteli. Mun­kagépét maga javítja és karbantart­ja. Tevékenyen részt vesz a szövet­kezet újítómozgalmában. Újításaival több tízezer koronás megtakarítást hozott a szövetkezetnek, melyeket a járás többi szövetkezete Is átvett. El­nyerte A szövetkezet kiváló dolgozója Soltész László Skoda 180 as traktor üzemeltetésével. A szövetkezet többi dolgozójának pél­daképe. Munkáját nagyra értékeli a szövetkezet vezetősége és tagsága is. Az ellenőrző bizottság tagjaként ébe­ren őrzi a szövetkezet vagyonát. Több elismerő oklevél tulajdonosa, s el­nyerte A szövetkezet legjobb dolgo­zója címet. • CSlZI GYULA 44 éves. A Karval (Kravany) Mezőgazdasági Szaktanin­tézet elvégzése után agronómusként kezdett dolgozni. Később a szövet­kezet vezetőségének javaslatára elvé­gezte a Šafárikovói Mezőgazdasági Szakközépiskolát. 1971-től gazdaság­­vezető, majd a növénytermesztési részleg gépesítője. Gazdag szakmai tapasztalattal rendelkezik. Részese a növénytermesztésben elért eredmé­nyeknek. A nagy teljesítményű BŠ- 18-as takarmányszárító üzembehelye­zésekor a szövetkezet vezetősége őt bízta meg a szárító vezetésével. A po­litikai és közéleti tevékenységből is részt vállal. Évekig volt az üzemi pártszervezet vezetőségi tagja, jelen­leg a hnb elnöki tisztségét tölti be. Munkáját többször jutalmazták elis­merő oklevéllel. A szövetkezet leg­jobb dolgozója cím tulajdonosa. # LÁSZLÓ DEZSŐ hanvai lakos, a ЙЕ-a gazdaságok többsége fizetésképte­lenné vált. Ebből kifolyólag nagyon sokan elhagyták a szövetkezeteket. Meg kellett találni a kivezető utat ebből a helyzetből is. )ó intézkedés­nek bizonyult, hogy a kötelező beadá­son tűi értékesített húsért a dupláját kapta 8 gazdaság, mindez serkentőleg hatott az állattenyésztés fejlesztésére. Nagy változást hozott a járások összevonása is. A nagymegyeri (Ca-Visszatekintés lovo) és a soinorjai (Samorfn) járás megszűnésével a Nagymegyeri Járási Bizottság épületében megindult a szövetkezeti tagok és vezetők képzé­se. Az azóta megszűnt iskolának na­gyon sokat köszönhet a dunaszerda­­helyi járás mezőgazdasága. Ugyanis a szaktudás növekedésével nemcsak a termelés irányítása tökéletesedett, hanem a gazdálkodás színvonala is emelkedett. Mindez az eredmények­ben is megmutatkozott. A gabonafé­lék 1,2—1,5 tonnás hektárhozama fo­kozatosan 2—3 tonnára növekedett. A növénytermesztés fellendülése ma­gával hozta az állattenyésztés fejlő­dését is. 1958-ban a gép- és traktorállomá­­sok eszközállománya közvetlen a gaz­daságokhoz került. A gépparkok rö­videsen megduplázűdtak, korszerű istállók épültek. Megjelentek az új gabona-, főleg a búzafajták. Ez utób­biak szempontjából óriási jelentősége volt a Kaukáz és a Mironovszkája szovjet búzafajtáknak, melyekkel el­érhetővé vált az 5 tonnás álomhatár. A gabonatermelés stabilizálása a ha­zai nemesítőknek Is köszönhető. Az címet. Ф PAVOL TURIS 62 éves. 1952-ben lépett be a hanvai szövetkezetbe, a­­hol kezdetben munkásként, majd cso­portvezetőként, 1955-től 1975-ig pedig agronómusként dolgozott. 1975-től a Vörös Csillag elnökhelyettese, 1980- től pedig az ellenőrző bizottság elnö­ke. Munkája mellett a közéletben Is fontos szerepet tölt be. jelenleg a Hanvai HNB elnöke. Több járási és kerületi emlékérem, valamint A mező­­gazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója és A szocializmus építésé­ért kitüntetés tulajdonosa. • GÁBRI ILONA 1952-től szövet­kezeti dolgozó. 1962-ig egyedül volt a csízt szövetkezet könyvelője, bérel­számolója és adminisztrátora. Az egyesítés óta a szövetkezet főkönyve­lője. Odaadóan segítette és segíti a fiatal adminisztratív dolgozókat az indulásnál. Több mint tíz évvel ez­előtt jelen volt a számítástechnika bevezetésénél. Az adatok gépi feldol­gozása a szövetkezetben ma már ter­mészetes, s ez az ő érdeme is. A számvitel automatizálása nagymérték­ben hozzájárul a szövetkezet gazdál­kodásának és irányftásának javításá­hoz. Munkáját meggyőzően, becsüle­tesen és pontosan végzi. Tagja a Lé­nártfalvai Hnb tanácsának és az üze­mi pártszervezet vezetőségének. A mezőgazdaság és az élelmezésügy ki­váló dolgozója kitüntetés viselője. K. BORBÉLY FERENC mérnök 6 érdemük is, hogy hazai búzafaj­táink megütik a világszínvonalat. A kukorica termesztésében forradalmi változást hozott a triazln-hatóanyagú gyomirtó szerek és a nagy hozamú hibridek alkalmazása. A növénytermesztéshez hasonlóan az állattenyésztésben is megkezdődött a keresztezésre alapozott fajtaváltás. Ennek eredményeként például a tehe­nek napi tejtermelése 4—5 literről fokozatosan 7—8, majd 10 literre nö­vekedett. Most pedig tekintsünk a mába. Pél­dául a szellemi bázist Illetően min­den ütvén dolgozóra egy főiskolát és öt középiskolát végzett szakember jut. Az állatorvosi szolgálat létrejöt­tével minőségi változások álltak be az állattenyésztésben is. Mindez po­zitívan érezteti hatását a termelés­ben. A búza terméshozama hat, az árpáé öt, a kukoricáé pedig hét ton­nán állandósult. Hasonló eredmé­nyekről beszélhetünk a hüvelyesek, az olajnüvények, a szőlő- és zöldség­félék esetében is. Sajnos továbbra is Ingadozó a cukorrépatermés. Az ön­tözés bevezetésével dinamikus fejlő­dés mutatható ki a takarmánynövé­nyek termesztésében is. A tehenen­ként! évi tejtermelés 4000 liter kö­rüli. Hogy miből mennyit termel a já­rás, fölösleges számsorolás volna, ér­­zékeltetőül csak annyit, hogy az 1958-as év akkori dunaszerdabelyi já­rási gabonafelvásárlás! tervét ma egy 3000—3500 hektáros gazdaság meg­erőltetés nélkül teljesítené. Mai nagyüzemi mezőgazdaságunk óriási vívmány, előrehaladás. Tovább­fejlesztéséhez viszont szükség lesz a társadalom, a munkásosztály további segítségére. Társadalmunk a mező­­gazdaságban dolgozók széles táborá­tól odaadó munkát, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság további fel­virágoztatását várja. GÁSPÁR IMRE agrármérnök Az emberek ösztönszerííen minden újtól vonakodnak, biztosabb számuk­ra a kitaposott ösvény az útnál, a­­mely ugyan nagyobb távlatokhoz ve­zet, széles, de még sokat kell egyen­getni, hogy teljesen járható legyen. Persze az élet folyamata sokszor mást követel, tanít hozzáférni a még rejtettekhez, utat mutat kibontakozni a magányból, a családból nagyobb közösségbe, közös nevezőre• jutni a nézetekben és a tettekben, összpon­tosítani a tudást és az erőt nagyobb feladatok megva­lósítására. A történelmi ese­mények zajában mindig voltak kez­deményezők, lel­kesítők. akik el­indultak a járat­lan úton. Bíztak abban, hogy köve­tőkre találnak és menetközben sok mindent megoldhatnak. A Kassa-vidéke (Kožice-vidiek) já­rásban az első efsz-ek 1949-ben és 1950-ben alakultak Péder községben 1950-ben döntöttek a közös gazdál­kodás útjáról, az első lépésekre, a gondokra és az elért eredményekre' Soltész László így emlékezik vissza: — Tényleg úgy voltunk, mint az apnstolok, tizenketten, közülünk ki­lencen párttagok. Esténként nemcsak a szövetkezet megalakításának gondo­latáról tanakodtunk, de arról is, ho­gyan kell majd gazdálkodnunk. Ak­kor 27 éves yoltam, párttag, az Álla­mi Bank szepsi (Moldava nad Bod­­vou) fióküzemébe hívtak dolgozni, de a többiek azt mondották, hogy csak úgy alakíthatjuk meg a szövetkezetei, ha én is Itthon maradok, és könyvelő leszek. Kijárt hozzánk a járási pártbi­zottság vezető titkára, a néhai Csájl László, gyakran volt közöttünk Peter elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke is. Sokat vitatkoztunk, mérle­geltük a helyzetet, a tennivalókat. A néhai Füzy János, a szomszédos Tor­­naűjfalu községében volt a hnb tit­kára, neki Is azt mondottuk: Jánoska most már itthon van rád szükség, itt a helyed közöttünk. Szintén párttag volt, hallott a hívó szóra. A tél! hónapok vitái után 1950-ben tizenketten ültünk le a közös asztal­hoz. Füzy jános. Soltész László, Asz­talos István, Olajos András, Olajos Erzsébet, Suver Margit, ifj. Kovács fézsef, Eperjesi (ános és Hegedűs Ist­ván párttagok, valamint Kocsis Ist­ván. Kocsis Margit .és Kovács Gizella pártonkívüliek aláírtuk a belépési nyilatkozatokat az efsz-be. Sajnos kö­zülük Füzy János, Asztalos István, Olajos András és Kocsis István ma már nem élnek, a többiek szintén megöregedtek, többségük nyugdíjas. Emléküket a történelem hosszú ideig megőrzi. 1951-ben az efsz első típusú volt, már közösen vetettünk s 1952-ben kö­zösen arattunk. A szövetkezet első elnöke rövid ideig Hegedűs István, majd Füzy János volt. Kezdetben 300 hektár mezőgazdasági, ebbő) 220 hek­tár szántóterületen gazdálkodtunk. Dolgoztunk a -szövetkezetben, de a pártszervezet vezetése alatt felvílá/­­gosltó munkát végeztünk az egész községben. Igyekezetünket siker ko­ronázta. 1952-ben már 980 hektár mezőgazdasági, ebből 780 hektár szántóterülettel rendelkeztünk. Nálunk a mezőgazdaság szocialista átépítésének kezdetén arra töreked­tünk, hogy a tagságtól minden élő és holt leltár a közösbe kerüljön. Míg helyenként eladhatták és el is adták a lovaikat, a takarmányukat, mi ezen a területen hibát nem vétettünk. Vol­tak ugyan esetek, hogy egyesek nem akarták az állatállományt összponto­sítani, de sikerült őket is meggyőzni. Az esetleges lopások ellen nagyon egyöntetűen léptünk fel, a közös va­gyont minden eszközzel védtük. Ta­lán ezt ma Is így kellene tenni, külö­nösen ami a termőtalaj védelmét és kihasználásét illeti. Ezért Is tudtuk fokozatosan a tagságnak kifizetni a szövetkezetbe vitt élő és holt leltár teljes értékét, először 25, később 50 százalékot, majd a hátralevő részt. Én a szövetkezet megalakításától 1967-ig könyvelő voltam, 1967-től 1979-ig pedig a járás legnagyobb szö­vetkezetének elnöke. A Péderl Efsz ugyanis fokozatosan egyesült a somo­­di (Drlenovec), jánokt (Janik), debrödi [Debrád), bodol 161 (Budulov) és mak­­rancl (Mokranec) szövetkezetekkel. Most Bodollón van a székhelye és 6780 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Később a szövetkezet élére Köteles Ágoston agrármérnök került. Én a tavalyi nyugdíjazásomig a somodi gazdasági udvaron voltam a borjúnevelde vezetője, ahol évente 3500 borjút nevelünk. A fejlődés folyamata nagyon dina­mikus volt, amit az embereknek ígér­tünk, fokozatosan megvalósult. Igaz, 1952-ben és 1953-ban egy munkaegy­ségre csupán 7 korona volt az előleg és az évi elszámolásnál jutalék nem volt, de minden munkaegységre tud­tunk adni 5 kilő gabonát. A tagok a takarmányrépát és a takarmánynövé­nyeket harmadjában dolgozták be. A’ tagok átlagban évente 400—450 mun­kaegységet dolgoztak le, s bár a pénzbeli kevés volt, a természetbeni annál több. Búzából hektáronkénti átlagban 1,8, kukoricából 3,0 tonna volt a termés, tehenenként 2200, ké­sőbb 2900 liter tejet fejtünk. Már 1954-ben az előleg 8, a Jutalék pedig 4 korona volt munkaegységen­ként 1960-ban már 10 korona az elő-* 41 leg és 14 korona a Jutalék. Ä becsük letesen dolgozók megérdemelten jól kerestek és természetesen keresnek ma is. Nagyszerű eredményeket értünk el a sertéshizlalásban, az átlagos napi súlygyarapodás 0,50—0,55 kilogram­íos volt. A hlzómarhánál elsőnek kezdtük alkalmazni a karbamidot. Kovács István, és id. Kovács József hízómarhái naponta átlagban 1,4 kilós súlygyarapodást értek el. Az évek múltak, 1972-ben gabona­félékből hektáronkénti átlagban 4,2 tonnát takarítottunk be, s a nyltral aratási ünnepélyen szövetkezetünk nevében átvehettem a Munka Érdem­rendet. Aruforgalmazási feladataink-* nak mindig eleget tettünk. A cukor­répából mindig nagy terméshozamot értünk el, felárqt Is kaptunk érte, sokszor a dupláját Is. Sikereink záloga az is volt, hogy á kis szövetkezetben csaknem mindenki középparaszt volt, józan gondolkodó. Mindenki ott maradt a rögnél, nem hagyták cserben az éltető talajt és ami a legfontosabb, odaadással, pa­rasztbecsülettel dolgoztak. Nagy volt a szarvasmarha-állomány, sok volt az Istéllótrágya, fgy minden harmadik évben trágyáztunk, hektáronként 30— 35 tonna istállótrágya felhasználásá­val, a takarmánynövények és a cu­korrépa alá kétszer, először a tarló* hántáskor, majd a mélyszántáskor, A trágyával jól gazdálkodtunk, a trá­gyakezelőket külön jutalmaztuk, hogy a tápanyagok ne illanjanak el. Három szántást alkalmaztunk, tarló-, közép- és mélyszántást, ezt ml vezettük be először. Mondanivalóm még sok lenne, hl* szén a közéletből Is kiveszem a ré­szem. Már 12 éve vagyok a kerületi nemzeti bizottság képviselője, 32 évet voltam a hnb képviselője, felépftet* tűk a községben a szövetkezőt hoz­zájárulásával a kultúrházat, az isko­lát, megváltozott a község arculata és az emberek élete. A pártszerve-' zetben is tevékeny vagyok. Ügy ér* zem, tudásomhoz mérten tettem vala­mit azért, hogy az emberek jobban éljenek. A 35 év alatt mezőgazdaságunk nagy fejlődésen ment keresztül, az ígéretek valóra váltak, a munkásosz­tály és annak vezető ereje, a CSKP kiérdemelte dolgozóink elismerését. Az efsz-ek közelgő X. kongresszusa bizonyára megerősíti majd a megtett út helyességét, és célul tűzi ki a még igényesebb feladatokat — fejezi be mondanivalóját Soltész László, a Pé* déri Efsz alapító tagja, nyugdíjas. Mit kell ehhez még hozzáfűzni? Köszönetét és a társadalom elismeré­sét azoknak, akik 35 évvel ezelőtt megtették az első lépéseket az isme* retlenbe, de az új felé, amely a mai boldog, békés élethez vezetett. IVAN SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents