Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-29 / 39. szám

1984. szeptember 29 SZABAD FÖLDMŰVES 3 Kitüntetés CsernpÉ elvtérsnak Az 1984-es mezőgazdasági évben Lengyelország jelentős lépést tett az élelmiszer-önellátás felé. Ezt mon­dotta egyebek között a wloclaweki vajdaságban rendezett központi ara­­tóünnepségen Stanislaw Zieba mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter. A hagyományos ünnepen részt vettek a LEMP és a lengyel állam vezetői, élükön Wojciech Jaruzelskivel. - Az ünnepséget kiemelte, hogy a vendég­látó Radziejow község egyike Len­gyelország legkiválóbb mezőgazdasági körzeteinek. Az ünnepségen Zieba miniszter el­mondotta: a gabonatermés megköze­lítette a hektáronkénti 3,3 tonnás át­lagot. E lengyelországi rekord elérése nemcsak gazdasági, hanem pszicho­lógiai eredmény is — bizonyítja, hogy nehéz körülmények között is fellen­díthető a mezőgazdasági termelés. Az állami gazdaságok (a földterület körülbelül húsz százalékán gazdál­kodnak) 3,8 tonnás gabonatermést értek el hektáronként. Javult a me-Kik akarnak „német kérdést” Az utóbbi időben az NSZK bizonyos körei olyan lépéseket tettek, amelyek egyrészt rontják a két német állam viszonyát, ugyanakkor kétessé teszik a bonni állam úgynevezett „keleti politikáját“, mely józan megfontolá­sok alapján kidolgozott és a felelős vezetők aláírásával megpecsételt ál­lamközi szerződésekre épült. Mint is­meretes, a nyugatnémet propaganda­­eszközök olyan légkört alakítottak ki Erich Honeckernek, ez NDK állam­főjének, az NSZEP KB főtitkárának tervezett bonni látogatása előtt, hogy az NDK vezetőjének útja pillanatnyi­lag aktualitását vesztette, s ezért il­letékes szinten elhalasztották. Honecker elvtárs egyébként a kö­zelmúltban cikket írt a Neues Deutschlandba abból az alkalomból, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulása 35. évfordulójá­nak megünneplésére készül. Államunk visszavonhatatlanul el­foglalja helyét a szocializmus világá­ban, az igazi szabadság, demokrácia és emberi méltóság világában. Mind­örökre testvéri szálak kötik a Szov­jetunióhoz, és szilárd része a szocia­lista közösségnek — írja Erich Ho­necker. zőgazdaság ellátása a szükséges gé­pekből, anyagokból, műtrágyából és növényvédő szerekből. Hangoztatták annak fontosságát, hogy a túlnyomó­­részt egyéni gazdálkodáson nyugvó lengyel faluban fejlődnek a különbö­ző szövetkezeti formák, elsősorban a közös géphasználat terén. Zieba mi­niszter szerint a jobb termés érdeké­ben meg kell szüntetni az apró par­cellákon való termelést, növelni kell a parasztok szakismereteit. A rosszul, hanyagul gazdálkodóknak a mezőgaz­dasági termelés nem lehet kifizetődő — hangoztatta. Az ország számára létfontosságú az élelmiszer-gazdaság fejlesztése: a mezőgazdaság és az élelmiszeripar részesedése a beruházási összegekből harmincszázalékos. Ezt mindenek­előtt talajjavításra, vízgazdálkodásra, a feldolgozó és a konzervipar fejlesz­tésére fordítják, de jut pénz a mező­­gazdaság számára termelő Ipari üze­mek fejlesztésére is. 'Az NDK mindig Is egyik legfonto­­sabb feladatát látta éppen abban, hogy törekedjék a 'béke biztosítására, al­­kotóan járuljon hozzá a Szovjetunió és a többi szocialista ország közös fellépéséhez. Ez nemcsak a két világ­háború tapasztalataiból adódik, ha­nem elsősorban abból, hogy hazánk Európában a szocializmus és kapita­lizmus, korunk legerősebb katonai koalíciói, a Varsói Szerződés és a NATO között húzódó választóvonalnál van, állapítja meg Honecker, majd leszögezi: az NDK következetesen szembeszáll a nyugati, különösen az NSZK-beli jobboldali erőknek arra irányuló kísérleteivel, hogy megkér­dőjelezzék a második világháború és a háború utáni fejlődés eredményeit. Honecker hangoztatta, hogy nagy je­lentőséget tulajdonítanak ennek a kérdésnek, mert a második világhá­ború és a háború utáni fejlődés ered­ményei döntő jelentőségűek á világ­béke biztosításának , megoldásában. Honecker cikkében hangsúlyozza: „ma minden eddiginél nagyobb az a kötelességünk, hogy megtegyünk miii­­dent a békéért, ez vezérel bennünket az NDK és az NSZK közötti kapcso­latok alakításában. Ott ugyanis az amerikai Pershlng-2 rakéták telepíté­sével ismét olyan veszély keletkezik, hogy újabb háború indul ki német földről. A telepítés jőváhagyásávalaz NSZK kormánya súlyos felelősséget vett magára.“ A dollár árfolyamának emelkedése a szövetségesek valutája árfolyamának zuhanásával jár Cserepanov rajza A világszervezet A múlt héten kedden, New-York­­ban megkezdte munkáját az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 39. ülésszaka. Megnyi­tásán az előző ülésszak elnöke, a pa­namai Jorge Ilueca mondott beszédet. Az államcsoportok közötti megálla­podások alapján az idén Afrika egyik képviselője tölti be az ülésszak elnö­kének tisztét. Ennek értelmében a küldöttek Paul Lusakát, Zambia kül­döttét választották a közgyűlés elnö­kévé. A zambiai küldött hat éve kép­viseli országát a világszervezetben, és az ENSZ Namíbiával foglalkozó bi­zottságának az elnöke. Az ENSZ jelenlegi ülésszakát nagy érdeklődés előzte meg, éspedig azért is, mert ismét részt vesz rajta Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki mint ismeretes, találkozni fog az amerikai vezetőkkel, először is kollé­gájával George Shultzcal, majd szep­tember 28-án Reagan elnökkel tár­gyal a Fehér Házban. Az előrejelzések szerint az ülés­szakon várhatóan 7 államfő és 9 kor­mányfő szólal fel. Az általános vita megnyitásának napján, szeptember 24-én Reagan tartotta az első beszé­det. Andrej Gromiko kedden mondta el beszédét az ENSZ-ben. Az előzetes napirenden 142 pont szerepel. A meg­vitatandó kérdések közül Igen sok­nak a béke, a leszerelés, a népek kö­zötti együttműködés a témája. Andrej Gromiko beszédének fő té­teleihez Időszerű kommentárokban vissza fogunk majd térni. A hagyományoknak megfelelően az új ülésszakot előzőén a múlt hétfőn tartotta utolsó, 106. teljes ülését a közgyűlés 38. ülésszaka. Jorge Ilueca, a 38. ülésszak elnöke sajtóértekezle­tén megállapította, hogy az ENSZ közgyűlésének 38. ülésszaka betöltöt­te azt a szerepét, amely a világszer­vezet legfőbb feladata, elősegítette a párbeszédet és a világ békéjének fenntartását. Szerinte az ülésszak egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy Indira Gandhi indiai kor­mányfő kezdeményezésére azon több államfő is részt vett, és külön is ta­nácskoztak egymással. A 39. ülésszak küszöbén Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára kijelentet­kitárta te: a legnagyobb figyelmet azoknak a kérdéseknek kell szentelni, ame­lyek a leszereléssel, illetve a világ gazdasági helyzetével foglalkoznak. Remélem, hogy a közgyűlés kellően elősegíti ezeknek megoldását, mon­dotta. A kelet-nyugati kapcsolatokról szólva aláhúzta: a két nagyhatalom vezetőjével folytatott személyes tár­gyalásain kérte őket, hogy tegyenek meg mindent a leszerelést, a nukleá­ris háború kockázatának csökkentését elősegítő párbeszéd megkezdéséért, mert csak ez vezethet el a tárgyalá­sokhoz. Mindent meg kell tennünk, hogy az emberiség feje felől elhárít­suk a katasztrófával fenyegető ve­szélyt, mondotta a főtitkár, és foglal­kozott néhány olyan kérdéssel is, a­­melyek a feszültséggócokra vonat­koznak. A Közel-Keletről szólva kije­lentette: A Biztonsági Tanácsnak nem minden tagja ért egyet azzal, hogy az ENSZ égisze alatt szervezzenek konferenciát a rendezésről. Az ENSZ ugyanakkor kész arra, hogy elősegít­se az izraeli csapatok kivonását Liba­non területéről. A közgyűlés most megnyílt ülés­szakán új taggal fog gazdagodni az az Egyesült Nemzetek családja, Ugyanis a januárban függetlenné vált Brunei szultanátus 159. tagként fel­vételét kérte a világszervezetbe, s ké­relmét a Biztonsági Tanács már ko­rábban támogatta. A Béke-világtanács a béke nemzet­közi napja alkalmából felhívással for­dult a világközvéleményhez, sürgetve, hogy egyesítse erőfeszítéseit a nuk­leáris háború veszélyének elhárításá­ra. A béke nemzetközt napját az ENSZ határozata értelmében szeptem­ber 18-án tartották. A BVT Helsinkiben közzétett okmá­kapuit nya megállapítja, hogy a nukleáris’ fegyverkezési hajsza újabb fordulója az emberiség létét fenyegeti. Emlé­keztet arra, hogy a békéért és a le­szerelésért indított mozgalom több konkrét kezdeményezést tett a nuk­leáris fegyverzet befagyasztására, el­sőként valú alkalmazásának elutasí­tására, atomfegyvermentes övezetek létrehozására, a nukleáris és a vegyi fegyverek korlátozására. A BVT felszólítja az ENSZ tagálla-* mait, hogy kettőzzék meg erőfeszíté­süket a közgyűlés különleges lesze­relési ülésszakán hozott határozatok megvalósításáért. Az ENSZ nyitányával kapcsolatban a világsajtó behatóan foglalkozik Gromiko és Reagan találkozójával. A moszkvai Pravda választási kon­junkturális okokból magyarázta a Fe­hér Ház szóvivőjének újabb nyilatko­zatát arról, hogy a kormányzat kész küldöttséget meneszteni Bécsbe a Szovjetunióval való tárgyalásokra a kozmikus fegyverek problémájáról. Ezt összeveti azzal, hogy két hete a Pentagonban titkos találkozást tartót-* tak az űrfegyverek további fejleszté­séről s megemlíti, hogy a Moszkva javasolta űrfegyver-ktsérleti morató­riumot azért nem hajlandók elfpgad-* ni, mert .félnek, hogy ez megkötné a kezüket. A Novoje Vremja szovjet hetilap hangoztatja, hogy a Szovjetunió kész a becsületes, komoly tárgyalásokra az Egyesült Államokkal az egyenlő­ség és azonos biztonság alapján. Űrfegyverkezés helyett közös programot Vezető amerikai tüdősök a szovjet-amerikai űrkuta­tást együttműködés felújítását sürgették a szenátus külügyi bizottsága előtt. Lehetségesnek tartanák pél­dául, hogy 1992-be'n közös szovjet-amerikai űrexpedíció Induljon a Marsra. Carl Sagan, a Cornel Egyetem űrkutatási intézetének vezetője a közös Mars-expedíció gondolatát ismertetve hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad folytatnia űrfegyverkezési tervei megvalósítását, mert az a fegyverkezési verseny veszélyes, új szakaszához vezetne. Ehelyett az együttműködést kell megvalósítani, mert ez egyúttal azt is bizonyítaná, megvan a lehetőség arra, hogy a két nemzet együttesen gazdagítsa az em­beri tudományt. A Mars-expedíció Sagan szerint megvalósítható. Az 1992-es dátuuiot azért javasolta, mert az egyrészt Ame­rika felfedezésének 500., másrészt az Októberi Forrada­lom 75. évfordulója és így mindkét ország méltón ün­nepelhetné történetének jelentős eseményeit. Hasonlóképpen megvalósíthatónak tartja az űrhajó­sok közös expedícióját a Marsra Louis Friedman, a 125 ezer tagot egyesítő amerikai planetéris társaság igaz-* gatója. Bemard Burke, egy, a szovjet-amerikai együtt­működés kérdéseivel foglalkozó, a kongresszus által támogatott bizottság elnöke rámutatott: a szovjet űr-* kutatás olyan mértékben fejlődött az elmúlt Időszakban, hogy az Egyesült Államok csak nyerhet az együttmű­­ködössel. Az Egyesült Államok kormányát Charles Horner, a külügyminisztérium illetékes főosztályvezetője képvisel­te a bizottság előtt, s arról Igyekezett meggyőzni a szenátorokat, hogy „még nem Időszerű egy újabb szov­jet-amerikai űrkutatási megállapodás, különösen pedig közös űrprogram, mert az együttműködési terveket nem lehet elválasztani a két ország viszonyának általános alakulásától“. Horner egyébként elmondotta, hogy ame­rikai részről javaslatot tettek egy űrmentésí kísérletre, amelynek során egy amerikai Űrrepülőgép megközelíte­ne egy szovjet Szaljut űrállomást KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR A nyári hónapokban adtunk hírt arról, hogy két afrikai arab állam, Líbia és Йагоккб ál­lamszövetséget kötött. A hír önmagá­ban nem volt meglepő, hiszen az ENSZ dekolonizáciős nyilatkozata óla megszokhattuk, hogy a felszabadult fiatal államok között gyakran történ­nek ilyen megállapodások, államszö­vetségek keletkeznek és bomlanak fel. Líbia és Marokó frigyében csak az volt különös, hogy ebben az eset­ben egy haladó, forradalmi irányzatú arab népi köztársaság egy feudális, a kapitalista államokkal eléggé szo/os kapcsolatokat fenntartó, nem any­­nyira az iszlám fundamentalizmus, mint a hűbéri csökevények talaján álló marokkói királysággal lépett szö­vetségre. Az I. Idrisz líbiai királyt megdöntő Kadhafi ezredes forradalmi rendszere II. Hasszán marokkői ural­kodó országával vállalta a föderációt. Annak a Hasszán királynak az orszá­gával, amely annak Idején szorosan együttműködött a francia titkosszol­gálattal, mely segített a király politi­kai ellenfeleinek einémításában, így Ben Barka, az ismert haladó ellenzé­ki politikus meggyilkolásában. Sok olvasóban felvetődik a kérdés, vajon a már mindkét oldalról népsza­vazással szentesített államszövetség­nek milyen hatása lesz a két arab állam életének alakulására. Az államszövetség jóváhagyása az alkotmányos előírásoknak megfele­lően kész ténnyé vált, és Marokkóban már megtartották a választásokat. Ti­zenkét párt jelöltjei versenyeztek a parlamenti választásokon és több mint 7' millió szavazásra jogosult ál­lampolgár járult az urnákhoz. Előze­tes eredmények szerint a választáso­kon a négy nagy párt körülbelül azo­nos szavazatnyereséget ért el, viszont a nyolc kis párt nagyon lemaradt. A nem hivatalos végeredmény szerint a marokkói ellenzék vezető ereje a Népi Erők Szocialista Szövetsége az eredmények ? eddigi 17-ről 34-re növelte mandátu­mai számát. A parlament legerősebb pártja az 55 mandátummal rendelkező királyhű Alkotmánypárti Szövetség lett. Líbia és Marokkő szerepe a leg­utóbbi eseményekben azért is felfi­gyeltető, mert Líbia általában támo­gatja a haladó mozgalmakat, a fel­szabadító mozgalmak elismert pártfo­gója, amiért számos támadásnak volt kitéve Párizs és London részéről, Ma­rokkó viszont a Szaharai Arab De­mokratikus Köztársaság és a létreho­zására hivatott Polisario mozgalom esetében nem tudott felülkerekedni szűkkeblű áaclonalista érdekein. A Jelek szerint továbbra is elfogad uta­sításokat a francia kormánytól. Vi­szont feltételezhető, hogy a Líbiával kötött szövetség javára szolgálhat a marokkői baloldali erőknek. Erre a csádl helyzet alakulásából következ­tethetünk. A franciák ugyanis nyíltan beavatkoztak az immár húsz éve tar­tó csádi belviszályba. A csádl hely­zet több ízben volt az Afrikai Egy­ségszervezet tárgyalásainak napirendi pontja, sőt az ENSZ fórumán Is elég éles formában vetődött fel ez a kér­dés. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a csádi helyzet rendezése csakúgy, mint a térség más vitás kérdéseinek és konfliktusainak békés rendezése vízválasztó lesz Afrika szóban forgó térségében. Az pedig, hogy az új ál­lamszövetség jótékonyan érezteti ha­tását, abból Is kitűnik, hogy Líbia aktiv diplomáciájával máris ered­ményt ért el a konfliktusok részbeni rendezésében, miután többoldalú tár­gyalások nyomán megállapodás szü­letett a Csédban állomásozó francia és líbiai csapatok párhuzamos kivo­násáról. Líbiának diplomáciai tevékenységé­vel meg kellett nyernie a térségnek azokat az államait, amelyek Párizs oldalán próbálták támogatni a neoko­­lonialista francia elképzeléseket. A' Kadhafi-rendszer ugyanakkor az afri­kai országok és az iszlám államok együttes antiimperialista fellépésére épített és ezen az alapon törekedett’ a csádi megoldásra, ahol a szemben­álló felek hátterében imperialista és neokolonialista érdekek Is ütköztek. Vitathatatlan, hogy a csádi kérdés eddigi rendezésében szerepet játszott Líbia és Marokkó újsütetű szövetsége.- — LÖRINCZ LÄSZLÚ Az élelmiszer-gazdaság fejlesztése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége határozatot hozott ar­ról, hogy Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko elvtársat, az SZKP KB fő­titkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét Lenin­­renddel, valamint — harmadizben — a Sarló és Kalapács aranyéremmel tünteti ki. A kitüntetést Csernyenko elvtárs­nak párt- és állami tevékenysége so­rán szerzett érdemeiért, a lenini bél­és külpolitika megvalósításáért, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében végzett munkájáért, a Szovjetunió vé­delmi képességének erősítéséért, va amint a világbékéhez, a nemzetek biztonságához való személyes hozzá­járulásáért ítélték oda. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra, köztársasági elnök üdvözlő táv­iratot küldött Konsztantyin Csernyen­­kónak, az SZKP KP főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének 73. születésnapja alkalmából. A táviratban többek kö­zöt a következő áll: A CSKP Központi Bizottsága, a csehszlovák nép, valamint a magam nevében forró elvtársi üdvözletemet és szívből jövő jókívánságaimat kül­döm az Ön jubileuma alkalmából, amelyet a szocializmus és kommuniz­mus ügyéért végzett intenzív alkotó munka közepette ünnepel__ Engedje meg, hogy a további évek­ben az SZKP programjának eredmé­nyes megvalósításáért, a szovjet nép további boldogulásáért, a világbéké­ért és a társadalmi haladásért vég­zett felelősségteljes és gyümölcsöző munkájához jó egészséget, személyes elégedettséget és sok sikert kívánjak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents