Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-22 / 38. szám

ÖRÖM VASÁRNAP DÉLUTÁN

A kedves meghívásnak eleget téve, pontosan a megbeszélt időben érkezem. Barátom, Kunštdr Vladimír iskolaigazgató az udvar szegletében elhelyezett lócán napfürdőzik, s közben a feljegyzéseit tanulmányozza. Egyik kezében számokkal telerótt papírlap, a másikban kopottas jegyzetfüzet.

„Bárhogy számítom, ennek kellene elsőként beérkeznie“ — mondja, és gyors mozdulattal kétszer aláhúz egy számsort.

Két perc múlva már tudom, hogy a röpversenyre küldött galambjait várja nagy izgalommal. Elsősorban azt a bizonyos vörös kovácsolt — ö pikkelyesnek mondja — hímet, amelyben a leginkább bízik.

Kedvtelésről, munkahelyi Örömökről és gondokról beszélgetnénk, de alig jut rá idő. Mire belekezdünk, a barátom hirtelen jelkapja a fejét, és a magasba lendül a karja.

„Megjött!“

A galamb még komótosan leír egy díszkőn a fejünk fölött, aztán leereszkedik a háztetőre, és már ballag is a galambházba. Vendéglátóm azonnal felugrik, s pár perc múlva villogó

sárgaréz lemezzel a kezében tér vissza. Int, hogy mindjárt visszajön, s már karikázik is lóhálálában. Később elmagyarázta, hogy ilyenkor minden perc drága: ha megérkezik a galamb, a versenygyűrűt azonnal el kell tőle venni és be kell dobni az időpontot rögzítő versenyórába. Egy ilyen versenyára méregdrága, és a beszerzése sem egyszerű. Ezért barátom egyik társához vitte a gyűrűt, pontosában a gyűrűket, mert a többi galambja is rövidesen megérkezett.

A kis szárnyasokra való várakozás és a megérkezésük keltette öröm pillanatai töltötték ki a vasárnap délután hangulatát. Megértettem barátomat, és szívesen osztoztam nem mindennapi örömében. Másfél évtizede foglalkozik postagalambokkal, s végre eredményt is hoz a sokéves fáradozás. Galambfai a röpversenyeken rendre jó helyezést érnek el, az igencsak erős mezőnyben többnyire az élvonalban végeznek.

Irigylem a barátomat, igazán nemes kedvtelést választott.

Balázs Ferenc, Jesenské

Sikeres terménybemutató

Ä Szlovákiai Kertészkedök Szövetségének štúrovói alapszervezete — az újkori hagyományokhoz hűen — ezen a nyárutón is megrendezte terménybemutató népszerűsítő kiállítását. A seregszemlén ézüttal 45 kertbarát mutatta be legszebb terményeit, zöldséget, gyümölcsöt és virágot. A látogatók népés serege összesen 480 kiállítási kollekcióban gyönyörködhetett, nem beszélve a helyi feldolgozóipari üzemek részvételéről, valamint az egykori mezőgazdasági munkaeszközöket bemutató részleg látnivalóiról.

A szervezők elégedetten nyugtázhatták, hogy a bemutató iránt ismét komoly volt az érdeklődés. Csupán a vendégkönyvben több mint nyolcszáz hivatalos bejegyzést számláltak öszsze. A látogatók között szép számmal akadtak külföldi turisták is.

A legszebb termékeket bemutató kertbarátok közül hágpian 1— VehovszKy Pál, Sinkovics István és Hudáéek Michal — aranyérmet, hárman-hárman ezüst- és bronzérmet, tizenhatan pedig elismerő oklevelet kaptak.

Kép és szöveg: Sinkovics István

Szeretik az állatokat

Ipolyságon (Sahy) a Jankó Král Városi Pionír és Ifjúsági Házban négy éve eredményesen működik az ifjú kisállattenyésztők szakköre. Gáspár Rudolf, a szakkör vezetője elmondta, hogy a csoport lelkes tagjai részére rendszeres foglalkozást szerveznek. Tapasztalatszerzés céljából több ízben jártak már a helybeli Vörös Lobogó Efsz-ben, ahol elsősorban az állattenyésztésben dolgozók munkája és eredményei felől érdeklődtek s elbeszélgettek a legjobb állatgondozókkal. Szoros kapcsolatot tartanak a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetével is, s évente több alkalommal meglátogatják a háztáji állattartásban legjobb eredményeket felmutató, példás kisállattenyésztőket. A szakkör tagjai elsősorban a nyulak és a díszmadarak tenyésztése iránt érdeklődnek, de látogatásuk alkalmával más állatfajok tenyésztési tudnivalóival is szívesen megismerkednek. A gyerekek többsége ház-gyári lakásban él, de a nagyszülőknél sokan tartanak különféle apróállatot. A felvételen látható pionírok — név szerint Villám Norbert, Weiss Miroslav, Majtán László és Varga Roman — a nyúltenyésztésnek hódolnak.

Kép és szöveg: Belányi János

Kerttelep

a mészkősziklákon

Szádalmás (Jablonov nad Turnon) környéke enyhe lankákkal tarkított, zord hegyvidék, sziklák, erdei vadak birodalma. A völgykatlan mélyén elterülő fain amolyan ékkő a buja hegyoldali dzsungel peremén. A teraszos kaptatőkon viruló szőlő, szerény kunyhók és kérkedő kerti házak hirdetik, az ember — összekuporgatott szabadidejében — termőre fogta a köves meredélyt. Be sokszor érte vád a kezdeményezőket ezért a sziklaszőlő-kiváltságért.

Szászi Sándorral, a kertbarátok helyi szervezetének elnökével Szoroskő egyik sziklaormáről alátekintve csodáljuk a kerttelepet.

— Tudja mi volt itt azelőtt? Vad, kusza ősbozót, műveletlen senki földje. Azt mondták, marhalegelőnek is haszontalan. Hogy miért szeretjük mégis ezt a talpalatnyi birodalmat? Nem azért, mert a miénk, hanem elsősorban azért, mert mi varázsoltuk olyanná, amilyen. A két kezünkkel irtottuk ki a bozótot, magunk emeltünk kerítést és termőföldet is hordtunk a sziklákra. Ez az ásó, a

munka öröme köti ide az embereket, nem a telekkönyv.

Kerttelep virul a hegyoldalon, s benne előrelátóan, számítóan betelepített,, négyáras kiskertek, zöldséget, gyümölcsöt meg szőlőt termő kertecskék. A kertészkedök alapszervezetének négy éve mindössze huzonnyoic tagja volt, s egy fillér „vagyon“ nélkül tengődött. Ma 250 tagja, 17 ezer korona „közös“ pénze van s tagjai 42 hektárt tettek termővé a kopár hegyoldalból. Es folytatják a munkát, mert bozótos sziklarengetegbő) és kertészkedni vágyó érdeklődőből egyaránt van még elegendő. A nemzeti bizottsággal együttműködve, a kertbarátok szervezetten és tervszerűen dolgoznak a hegyoldal termővé tételén. S hogy fáradozásuk sikere ne kizárólag az időjárás szeszélyétől függjön, az esővíz felfogásával is kfsérleteznek. őszre terménybemutatőt, későbbre pedig borkóstolót terveznek, hogy ezzel is népszerűsítsék a köz és az egyén számára egyaránt hasznos kedvtelést.

Korcsmáros László

Egészséges, fejlett ludak és kacsék Bátora Béla állományából (A szerző telv.)

А к érsekéjvári (Nové Zámky) járés peremközsége Nagykér (Milanovce).

— Mikor alakult a helyi szervezet, hány taggal, s milyen körülmények játszottak közre? — érdeklődöm Bátora Bélátél, az elnöktől.

Tömören Így válaszol:

— Az idő követelte... a 60-as évek legelején. Ugyanis a szomszédos községekben már mindenütt működött szervezete a kisállattenyésztőknek. Mi sem késlekedtünk tovább: 1961-ben szervezkedtünk, egynéhányan. Cgy véltük, Így többre visszük, közösen. Boldogultunk is. Csakhogy az utóbbi időben mintha megfordult volna a „szél járás“. Nagyon kevés az, amit a tagság kap, kedvenc állatai számára. 'A különféle tápokról van szól Csupán a nyúlások lehetnek elégedettek, akik a leadott nyúihús ellenében megkapják a tápjáradékot.

— Mindez meghatározza a tagság ténykedését, szakosodását? — furdal a kíváncsiság.

— Meg bizonyt Ezért a legtöbb tagunk» nyúl- és baromfitenyésztő. Kezdeném az utóbbiaknál, akik 24-en hódolnak ebbéli kedvtelésüknek. Saját keltetője van szervezetünknek, így azután nem gond a tagság naposcsibe-ellátása. Sőt, még más kisállattenyésztő szervezetek ilyen irányú igényeit is ki tudjuk elégíteni, tiszta vérű, jó fajtájú naposcsibékkel. Persze, az értékesítést állatorvosi vizsgálat előzi meg; beteggyanús, fertőzött egyed nem kerülhet ki a kezünk alól.

— Táp! — hangsúlyozom. — Kapnak-e?

Évente kétszer kapunk baromfitápot. Mármint a szervezetek járási bizottságától. Ez azonban kevés. Legfeljebb 80— 100 kilót ha kap egy-egy tagunk. Még az a szerencse, hegy a tagságunk — harmincnégyen vagyunk — többsége a szövetkezet tagja, igy azután az onnan kapott természetbeni járandóságból kiegészül a baromfiétek. Nehezebb 8 sorsuk • nem etsz-tagoknak, akik .böngészésre — napraforgó, kukorica stab. — kényszerülnek, ha baromfit akarnak tartani. A legrosszabb esetben pedig vásárolhatják a gabonát. Egy mázsa báza 400 koronájába kerül az állatbarátnak. Nesze, neked, állatbaráti — Hány a nyúlás?

nyúljanak jogtalanul. A lopásról való leszoktatásnak ezt a módját másutt is felkarolhatnák, pártfogolhatnák! Mint az itteni tapasztalatok bizonyítják, ez a módszer nagyon jól bevált.

— Maradjunk még a nyültenyésztőknél. Milyen veszélyt rejt magában, ha nem szervezett dolgozó tart nyulat7

— Köztudott, hogy a házi-Nagy község, kis szervezet?!

— Heten vannak összesen. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennyien tenyésztenek házinyulat a faluban. A nem szervezett nyúltenyésztők száma ennél jóval több. Tudja nem sok értelmét látják a szervezetbelépésnek, mert a nyúltápot éppúgy megkapják a leadott nyúihús arányában, mint mi.

— Fajták?

— Tagjaink az új-zélandi, a kaliforniai, a cseh tarka, a belga és a morva óriás fajtákat tenyésztik leginkább. A szervezettől kapott táp bizony nem elég. Azok a tagok a szerencsészek, akik kerttel rendelkeznek; a kerti hulladék így kellően hasznosul. A regisztrált nyúlállomány alapján legtöbbet, 1 mázsa tápot kaphat a tag. Az efsz-tagok nagy előnye, hogy egy árnyi lucernát kapnak a szövetkezettől, igy azután a nyuszik legkedvesebb takarmányukhoz juthatnak. Természetesen, az efsz-tagok az egy ár lucerna ellenében 40 kilóval kevesebb gabonajáradékot kapnak.

Megjegyzem: az ilyen megoldás előnyös! Miért? Mert az állatbarátokat ezáltal megóvják attól, hogy a közöshöz

nyulak legelterjedtebb betegsége a míxomatózis. A megelőző védekezést szakavatott állatorvos felügyeletével végzi a szervezet egy jól felkészített tagja, pontosan betartva az állatorvos utasításait. Az oltást például ez az ember bonyolítja le. Egyúttal ő a nyúlás regisztrátor, aki az adminisztratív ügyeket is intézi, számot adva a járási szervnek az oltásról stb. Plusz egy személy felvásárolja a nyulakat a tagoktól és gondoskodik az elszállításról, telefonál stb. a nyitrai (Nitra) Branko-hoz. A szervezeten kívüli nyúlásoknál fokozottan fennáll a nyúlállomány fertőződésének a veszélye ...

— Diszmadaras van-e?

— Csupán két tagunk hódol e szenvedélyének. Eléggé sok ekörül a probléma. Elvétve kapnak kölest a járástól, igy azután a tenyésztőknek maguknak kell „felhajtaniuk“ a szükséges takarmányt. Ha rajtuk kívül valakinek kedve támad exotikus madarak tenyésztésére, tőlük szerzi be a madarat, továbbtenyésztésre, szaporításra. Indulásra a hullámos papagáj felel meg a legjobban, hiszen a legolcsóbb a beszerzési

újságok adta hirdetési lehetőségekkel. Meg aztán a külön-« böző kiállításokon cserélnek, w»gy gyűjtenek tapasztalatokat.

Ugyancsak két tagjuk galambász. Több fajtát tenyésztenek, az egyik többet, a másik kevesebbet.

A takarmányellátás a díszmadarasakéhoz hasonló. Galambtápot nem kapnak (öt évvel ezelőtt kaptak összesen néhány mázsányit!). Problémát nem okoznak a szervezetnek: a cserét. vételt, saját maguk bonyolítják le.

— Egyéb egészségvédelmi kérdések?

— Dr. Szabó állatorvos jár ide- Nagysurányból (Šurany), ahol a körzeti állatorvosi szolgálat működik. Nagyon gondosan, szakavatottan látja el tennivalóit. Eléggé sok mnnkát ad neki a keltetőnk. A keltetés előtt kétszer átvizsgálja, két főnyi segédlettel a tojóállományt, lebonyolítja a vérvizsgát, nem áll-e fenn baromfivész, vagy tbc veszélye (ez 1980-ban fordult elő utoljára!). A vértisztaság-vizsgát röviddel a tojások keltetőbe rakása előtt bonyolítják le.

De természetesen a kiscsibék egészségi állapotának figyelemmel kisérése is az ő feladata.

Továbbiakban a tagság szakmai ismeretgyarapításáról érdeklődtem. Megtudtam: akik tudnak szlovákul, azok szlovák szakfolyóiratokat járatnak. A magyara jkűaknak a Szabad Földműves járhatnak, csak fel kellene őket világosítani, bogy használják ki ezt a lehetőséget.

Az évzáró taggyűlés alkalmá-* val tartott egyszeri (állatorvos általi) szakelőadás távolról sem kielégítő. Csakis ajánlhatjuk: látogassanak el valamelyik járásba, annak legjobban prosperáló állatbarát-szerevezetébe, hogy kellő tapasztalatokra tehessenek szert, vagy kicserélhessék tapasztalataikat.

Összegezve á szóban levő állatbarát-szervezet tagsága többet törőd-hetne szakismeretei gyarapításával. Ez utóbbit azért hangsúlyozzuk, mert tanulni sosem késő!

N KOVÁCS ISTVÁN