Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-01 / 35. szám

1984. szeptember í. Szabad földműves* 13 Olyan ez a be­szélgetés, mint csendes folyá­sú patak, már-már elmagányosodva bolyongana tovább, ha egy-egy kérdé­sem, közbeoetett mondatom vízbe dobott kavtcsként meg nem zavarná. De csak pillanatra csobban, gyűrűzve kitágul, aztán mél­tóságteljesen to­vaballag, mint akit nem zavarhat meg Immár semmi. Kiss fános hu­szonhat éve dolgo­zik a estesért föi­­(aroveej Vörös Zászló Efsz-ben, huszonnégy éve vezeti a gépesítési részleget. A szö­vetkezet elnökének Irodájában, rekke­nő hőségben ülünk. Szavalt hallgatom: — Nem emlékszem olyan eszten­dőre, hogy az Időjárás ne nehezítette volna a munkánkat. Bizonyára Ismert a estesért határt, vagy ha nem, lát­hatja. Elég, ha rátekint a térképre. Nagyon sok a két-három hektáros parcella, a bokros terület. Nincsenek Ideális, 150—250 hektáros tábláink. A szántóterület negyven százaléka kötött talajú. Szakszerűen megművel­ni csakis dupla költséggel lehet. Gya­kori a gépek meghibásodása. Sorol­hatnám a problémákat, de miért pa-Hatvanéves jubileum 'A Bratislava! Szőlészeti és Borásza­ti Kutatóintézet, amely 1924-ben ala­kult, az idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Ebből az alkalomból hadd soroljuk fel legalább tömören a kutatóintézet fejlődésének főbb ál­lomásait, elért eredményeit, jelenlegi és távlati feladatait. A kutatóintézet létrejöttének idő­pontja a bratislavai állami mezőgaz­dasági kutatóintézetek megalakulásá­nak időszakához fűződik. Fejlődésé­nek első, 1930-ig tartó szakaszában a kísérleti tevékenység volt túlsúlyban, a kutatómunka szerényebb helyet fog­lalt el. A második időszakban, amely a ff. világháború utáni időszakra esik előtérbe került a szőlő nemesítése, valamint az agrotechnikai, a növény­­védelmi és néhány borkezeléssel kap­csolatos kérdés megoldása. A mezőgazdaság szocialista átépí­tésével egyidejűleg új korszak állt he a kutatóintézet fejlődésében is. A tu­dományos és a kutatómunka új ala­pokra került összhangban a megvál­tozott mezőgazdasági termelés köve­telményeivel. A kutatásban elsősor­ban a nagyüzemi termelés agrotech­nikai és borászati kérdései kerültek a figyelem homlokterébe. Meg kellett oldani a gépesített művelésre alkal­­' inas, széles sortávolságú és magas vezetésű telepítési módokat. A kuta­tóintézet munkatársai komoly, mun­kát végeztek az elavult szőlőültetvé­nyek korszerűsítése érdekében. A kí­sérleti állomások bővítésével, vala­mint a szakosított szőlőtermelő gaz­daságok létrehozásával megkezdődött az alapkutatás széles körű fejleszté­se. 1977-től kezdve a kutatóintézet­nek országos hatásköre van. A jelenlegi időszakban a kutató­intézet a csehszlovák szőlészet és bo­rászat tudományos-műszaki fejleszté­sét biztosítja. Nemesítő munkával, technológiai és műszaki fejlesztéssel a szőlőtermelés és a borászat minősé­gi kérdéseinek megoldását, követke­zésképpen színvonalának további emelését szorgalmazza, szem előtt tartva az exportlehetőségek bővítését, de nem utolsó sorban a hazai piac jobb ellátását, főleg kiváló minőségű és szélesebb választékú áruval. Csak az eltelt húsz év alatt 167 kutatási feladatot oldottak meg. A ne­mesítő munkát is számtalan siker ko­ronázta, aminek jóvoltából kiváló és gazdag hazai fajtaválaszték áll a ter­melők rendelkezésére. Az utóbbi évek­ben megoldott és korszerűsödött a szaporítóanyag előállítása is. Az elő­ző évekkel ellentétben az idén ülte­tőanyagból nem lesz hiány. A kutató­­intézet eredményes tevékenysége ked­vezően befolyásolta a hazai szőlészet és borászat fejlesztését, s ma azt le­het mondani, hogy a bortemelésben önellátóak vagyunk. Az 1960-as év óta napjainkig a sző­lőültetvények területe Csehszlovákiá­ban 24 ezer 217 hektárról 46 ezerre — ebből Szlovákiában 17 ezer 331 hektárról 30 ezer 590 hektárra — bő­kács Istvánt? Nem tudnék sorrendet felállítani. Valamennyien a kezem alatt nőttek fel elismert szakembe­rekké. A járást aratási versenyben az első, esetleg a második helyen végez­nek minden évben. A gépek téli el­raktározásában kerületi méretben ts a legjobbak vagyunk. S nem túlzók, amikor azt állítom, hogy ez azért van így, mert ezek az emberek szeretik a mesterséget, apró sikereknek ts tud­nak örülni, mint ahogyan annak ide­jén Majoros Józsi bácsi örvendezett a búzájának. Ha visszaemlékszem, in­ezt tőlük, de szerintem egy traktor Is legalább annyira hasznos tagja a társadalomnak, mint egy diviztás jut’ ballista. Nem emlékszem arra, hogy tőlünk traktoros ment volna gyógy­fürdőbe. Akt megbetegszik, nem biz tos, hogy utána olyan munkahelyei talál, ahol legalább megközelítőlet annyit keresne, mint itt. A csopor tünkből például Szatmári Pálnak hát gerincjerdülése volt, s új munkahely után kellett néznie. Szerencsére ai építkezési csoportban talált munkát A javadalmazás kisebb, mint itt, di azért kibékült• valahogy. A harminc­négy évek Mikula Andrásnak is hát­gerincferdülése volt, a negyvenegy éves Bánytk Jánosnak porckopás miatt kellett a traktor kormányától búcsút mondania. — Egyszerűen nem értem a trak­naszkodjakI Mt már megszoktuk. Hát éppen nem mondanám, hogy ezért megy jól Itt minden. De van egy-két dolog, aminek sikereinket köszönhet­jük. Az egyik a munkaközösségünk összetartozása, szorgalma, szakértel­me. Persze ezzel sem dicsekedhet­­nénk, ha nem lenne látszata. 'Az Idén átlagban '4,43 tonna búza 'és 5J07 tonna sörárpa termett a est­esért határban. Ez szerintem egyenér­tékű a csallóközi 6—7 tonnával. A jó gabonatermés leginkább a traktoro­sok érdeme. A Márkuskert nevű dűlő­ben például 6,4 tonna volt a búzaho­zam. Ki gondolta volna, hogy ebből a földből ennyit kt lehet hajtani? A Jákószög nevű dűlő 5,77 tonna árpát adott. Hát nem csodálatos? Kezdő éveimben dolgozott itt egy ember, Majoros Józsi bácsi, ma is él, Ď Irá­nyította a növénytermesztést. Akkor nem volt annyi és olyan korszerű gép, mint most. Évődtek is a gabonával eleget. De ahogy jött a nyár, s kez­dett sárgulni a gabona, elhallgatott mindenki. En olyat életemben nem láttam. Majoros bácsi bement az egyik búzatáblába, magához nyalábolta a gabonát, ölelte, sírt, emberek ez az én művem — kiáltotta —, emberek ezt én vetettem. Akkor még suhanc legényke voltam, kezdő gépesítő, ne­kem is elszorult a torkom, talán ak­kor éreztem meg először, hogy az embert a szép búza is boldoggá te­heti. Ma már tudom, annál szebb nincs, mint látni az első pillanattól, hogyan növekedik kenyérré az elve­tett mag, az ember elfeledi a mérhe­tetlen kínlódásokat is. Ezért mondom, hogy az tdet termés rendkívüli volt. Akkor miért ne legyünk egy kicsit büszkék, egy kicsit boldogok. Mond­hatnám, hogy a tőketerebesi JTrebt- SovJ járásban voltak gazdaságok, a­­hol termett kevesebb is... De mt nem szeretünk viszonyítgatnt, hasonlatokat csakis itt, Csicserben találhatunk. Egyik dűlőben 3 tonnát, a másikban 6,4 tonnát, a harmadikban 5,9 tonnái termett a búza és hasonlóképpen a sörárpa is. Mit tehetünk? A sok nö­vénykultúra közül valamelyik csak mostohagyermek marad. Ha a búzá­nak és az árpának hagyom a jó föl­det, akkor a kukorica, a cukorrépa vagy a szója kerül rosszba. Olyan ha­tárrész is van, ahol a tankpáncél is összeszakad. Vér fut az ember agyá­ra, amikor egymás után szakadnak a gépek a legnagyobb dologidőben. Az ekevas hamar kicserélhető, rosszabb, ha egy bonyolultabb gép romlik el, mint amilyen az arató-cséplő gép. Hogy mégis jól mennek a dolgok, azt a traktorosoknak lehet köszönni. Az aratást tíz nap alatt elvégeztük, sőt a terület kétharmadán a tarlóhántást is. ;'A gépesítést részlegen 46 trak­toros, 20 gépkocsivezető és 13 gépja­vító dolgozik. Melyiket dicsérjem? Sárközt Ferencet vagy Nagy jánost? Sárközi Sándort vagy Majoros Jánost, esetleg Hornyák Istvánt és Hornyák Bélát? Vagy a fiatalabbakat: Popé Sándort, Stofán Tibort, Kicsko Istvánt, Vaszy Gyulát, Köblös Jánost vagy Lu­nen csak akkor ment el traktoros, ha megbetegedett, ha muszáj volt. Az aratási ünnepélyünkön Itt volt Fehér elvtárs, a járási pártbizottság titkára, akt megköszönte áldozatkész mun­kánkat. örültünk a jutalomnak, az el­ismerésnek. — Nem anyámasszony katonájának való ez a mesterség. Itt annyit kell dolgozni, amennyit a helyzet kíván. Itt— ha akarja, ha nem — a dolgozó összemaszatolja magát. Az igaz, hogy emberibb körülményeket lehetne te­remteni. Mondjuk, hogy zuhanyozó van, főtt ételről és üdítőről is gon­doskodunk. Sokan'azt gondolják, mt sem egyszerűbb, mint felülni a volán mellé, s nyomás a gázpedál... Pedig általában nem Ismerek ennél össze­tettebb mesterséget. Egy jó traktoros­nak legalább tíz-tizenöt féle gépet, de az agrotechnikát is ismernie kell. Nem minden a jogosítvány. Ahhoz, hogy valaki szövetkezetünkben trak­toros legyen, tanfolyamot kell végez­nie. En úgy érzem, kezd megbecsült mesterséggé válni a miénk. ■— Az az ember, aki tíz-tizenöt évet eltölt a traktor nyergében, az megér­demli a nagyobb törődést. Aki annyit dolgozott a földeken, annak biztosan valahol fáj. Vagy a dereka, vagy a gyomra, vagy a térde, vagy a válla. Az efsz-ek X. kongresszusa előtti vi­tában sokat beszélgettünk, és több hasznos javaslatot továbbítottunk a felsőbb szervekhez. Részemről vala­mennyi traktorost minden évben vagy legalább kétévenként kötelezően üdü­lésre vagy gyógykezelésre küldenék. Olvasom, hallom, hogy ez vagy az a futballcsapat a bajnokság végeztével „regenerálódni* ment. Nem irigylem torgyártókat. Olyan elemi dolgokra nem figyelnek fel, mint az ülés, ami szégyene a gépiparnak. Merev, rideg, úgy ver, hogy szökik az ember agya, mintha kalapáccsal vernének végig a gerincén. Szabályozni nem lehet. Hát­támasza nincs, az egyik traktorosnak közel, a mástknpk messzire van a pe­dáloktól, a kormánytól. Még sima, aszfaltozott úton is ráz, nemhogy a szántóföldön, vagy a mezei utakon. Miért ne ülhetne a traktoros is ké­nyelmesebben, akinek ez a munkahe­lye? Miért előbbrevaló az autóbusz­­sofőr, aki hidraulikus páholyban ül. Nem akarok panaszkodni, nem a ke­nyerem. Csupán azt akartam szem­léltetni, hogy minket nem a két szép szemünkért kell megbecsülni. Mi itt Cstcserben is megmutattuk, hogy le­het becsületes munkát végezni. Kez­detben sokan mondták, főleg időseb­bek, hogy itt nem lehet gépesíteni. Nos, ez a csaknem nyolcvan ember, bebizonyította, hogy lehet. Ma a gép­parkunk értéke meghaladja a 72 mil­lió koronát, sok a drága gépünk. Ezért hozzánk csakis sokoldalúan képzett szakemberek kerülhetnek, ül­hetnek a vezető fülkébe, legyen az traktor vagy más önjáró gép. Mint ahogy Majoros bácsi magához ölelte a búzát, a csicserl traktorosok is cselekedtek ehhez foghatót, ök is voltak sokszor boldogok... ILLÉS BERTALAN vült, ami 90, illetve 72 százalékos nö­vekedési aránynak felel meg. A sző­lőtermesztés összpontosításával és szakosításával, valamint a technoló­giai eljárások további tökéletesítésé­vel lényegesen javul a termés. Az el­telt húsz ér leforgása alatt a hektár­hozamok három tonnáról 0,43 tonná­ra növekedtek. Az elkövetkezendő Időszakban a' figyelmet a termelés anyagi-műszaki ellátására, a gépesítés, a tápanyag­­pótlás, a vegyszeres növényvédelem, a közgazdasági és szervezési kérdé­sek tökéletesítésére, a biológiai anyag minőségi javítására, a mindennemű veszteségek csökkentésére összponto­sítják. Az elkövetkezendő ötéves terv­időszakban Szlovákia viszonylatában 30 ezer hektár szőlőültetvénnyel szá­molnak — országos méretben pedig 53,5 ezer hektárral —, hét tonnás át­laghozam és 227 ezer tonna szőlőter­melés elérése mellett. A távlati ter­vek szerint a századfordulóig a sző­lőültetvények országos viszonylatban elérik az 58 ezer hektárt. A jubileumi év kiváló alkalmat nyújt különböző, szakemberek számá­ra minden bizonnyal attraktív rendez­vények szervezésére, amelyek a ha­zai és világviszonylatban elért ered­mények összevetését teszik lehetővé és felsorakoztatják a szőlészet és a borászat területén a tudományos­­műszaki haladás vívmányait. Az egyik ilyen igén sikeres rendez­vény az augusztus elején lezajlott a sorrendben immár az V. nemzetközi borverseny, amelyen 22 ország 242 vállalata úgyszólván 1200 bormintá­val vett részt. Az erős nemzetközt verseny mezőnyében jól vizsgáztak a hazai borok. A szakemberek számára minden bizonnyal sok érdekes témával ke­csegtet az - októberben megtartott szimpozion is, amelyen hazai és kül­földi szakemberek előadásai hangza­nak majd el. A szimpozion fő téma­köre egészen újszerű, mert egy igen sajátos, eddig kellőképpen fel nem tárt kérdéscsoporttal foglalkozik, mégpedig az energia beáramlásával és ennek hasznosításával a szőlészeti rendszerekbe. Ez a témakör a hazai kutatásban is előtérbe kerül, s a kö­zeljövőben a fontos kutatófeladatok között szerepel majd. E kérdéscso­port keretén belül a különböző fek­vésű domboldalak szőlőültetvényeinek energiaáramlását vizsgálják majd. A' feladat megoldása jelentős mérték­ben hozzájárul a szőlőtermesztés körzetesítéséhez, valamint az agro­­ökológiai adottságok maximális ki­használásához. A jubileum alkalmából sorrakerülő rendezvények a kutatóintézet keretén belül megtartott konferenciával zá­rulnak, amelyen számvetést vonnak majd le a szőlészeti és borászati ku­tatóintézet hatvanéves tevékenységé­nek eredményességéről. KLAMARCSIK MARIA’ Fotó: Valach Már porzik a föld, tarlóról fúj a Nagy megkönnyebbülés mindenki számára, ha túljut egy munka nehe­zén. És van-e fontosabb munka a me­zőgazdaságban az aratásnál? Minden bizonnyal nincs. A mindennapi ke­nyér biztosításánál nincs fontosabb. Aki ezt tudatosítja, megérti, miért igyekszenek minden gazdaságban azon frissiben tudatni országgal-világ­­gal: ók már learattak. Ä Királyhelmecl (Kráľ. Chlmec)' Állami Gazdaság vezetói: Leczo Ist­ván igazgató, Štefan Hušek igazgató­­helyettes, Bélán József, a gépesítést részleg vezétóje és Koleszár jános növénytermesztési fóágazatvezető örömmel fogadtak, s tömören közöl­ték: az aratást 1850 hektáron befe­jezték. A legkiválóbb eredményeket a kombájnosok közül Varanai József, Majernyik István, Míslai Bertalan, Szabó Pál, Simon László és Séra Sán­dor érte el. Rövid beszélgetés után megtudom, hogy az aratást 16 nap alatt fejezték be, mégpedig tizennégy saját és ti­zenhárom vendégkombájnnal. Az ara­tási mérleg elkészült, Így Jogosan ér­deklődtem a hektárhozamok alakulá­sa felől. — Talán kezdeném az őszi repcé­vel, melyet 173 hektáron termesztet­tünk, és nem kevesebb mint 3,65 ton­na hektárhozamot értünk el — mon­dotta Koleszár János, majd Így foly­tatta: — Repcéből 273 tonnával szár­nyaltuk túl a felvásárlási tervünket. A rozs hektáronként 5,76 tonnával fizetett. A sörárpából átlagban 5,41 tonna termett, búzából pedig 4,82 tonna átlagtermést takarítottunk be. 0 Ä gyakorlatban mit jelentenek a valóban szép hozamok? — Azt, hogy kalászosokból 5,04 ton­na átlagtermést értünk el, ami az össztermelésben 9256 tonnát jelent, vagyis a termelési tervet 2632 tonná­val túlteljesítettük. — Ha az aratás menetét értékeljük — szólt közbe Bélán János —, akkor felttélenül meg kell dicsérni a 27 magszállító közül Varga Bélát, Ko­­vác{ Jánost, Hornyák Ferencet és Körmendi Jánost, aki naponta tizen­hat órát dolgozott. Ugyanis a teher­gépkocsivezetők amellett, hogy a kombájnoktól hordták a gabonát, a reggeli és a késő esti órákban szállí­totok a tf£A&>y.ta felvásárló üzsfflbe. Ä szalmapréselők közül Jó teljesít­ményt ért el Dobos Béla, Böjti János és Petrigán András, az önjáró szal­mafelszedő gépek csoportjában pedig Orosz József, Zelenák Lajos és Molnár József. A szalmabegyűjtők ts igyekeztek, mogy minden percet kihasználjanak. A szalmát a leratott terület nyolcvan százalékáról gyűjtötték be augusztus tizenharmadikéig. A tarlószántást hat­van százalékán végezték el. Jó ütem­ben haladt a tarlókeverékek vetése is, melyet 565 hektáron végeztek el. Dicséret illeti a Királyhelmecl Ál­lami Gazdaság összes dolgozóit, akik az aratási munkálatokban részt vet­tek, mert mindent megtettek, hogy a szeszélyes Időjárás ellenére a legrö­videbb időn belül, minimális szem­veszteséggel juttassák a terményt a magtárakba. Mindez az igyekezet megmutatkozott kimagasló hozamaik­­ban. / —és-*

Next

/
Thumbnails
Contents