Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-01 / 35. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES. 1984. szeptemSer í, MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET MÉHÉSZET MÉHÉSZET TEVÉKENYEN-EREDMÉNYESEN ШШШ' Augusztust — a közmondás szerint is — a méhészet hónapjának nevezik. E kedvtelés hódolóinak nagy örömöt jelent az, ha jó a hordás, ha szépen gyűlik a méz, a virágpor, s nem károsítja betegség a méhest. Am az idillikus szavak mögött sok-sok munka, az eredményekért való fáradozás, embert idegrendszert nem kímélő problémák is rejtőznek. Az efféle gondokról Erdélyi Ferenccel, a SZMSZ komáromi (Komárno) alapszervezetének elnökével és Germán János titkárral beszélgettem. Ä titkártól, akinek komáromi lakásán található a körzet méhészeinek irodája és a virággyűjtó állomás, néhány számbeli információt kértem: — Járásunk területén két alapszervezet tevékenykedik, méghozzá a komáromi és a hurbanovóí. A mi alapszervezetünknek — hasonlóképpen, mint a többinek — minden faluban és telepilésen van egy szakcsoportvezetője, akivel szoros kapcsolatban állunk, rajta keresztül értesítjük méhészeinket a központi határozatokról, az alapszervezet tevékenységéről, és akcióiról. Csoportosulásunk összesen 1100 méhészt tömörít. Érdekességkép— A téli időszakban — vette át a szót Erdélyi Ferenc elnök — különböző tanfolyamokon vesznek részt az alapszervezetek vezetői. Egy-egy tanfolyamon a politikai kérdésekkel foglalkozó bevezető után különböző szakelőadásokat — a vándoroltatással, a méhegészségüggyel, a virágpor gondozásával kapcsolatos — hallgatnak meg. Méhészeink a taggyűlések alkalmával bővítik szakmai ismereteiket. Április vége felé viszont már tetőzik a munka a méhesben. A pénzelosztás — ami a feladatunk — szintén nagy odafigyelést igényel: tagjaink ugyanis méhcsaládonként 35 Щ: ■ Щ-si Erdélyi Ferenc elnök pen említem, hogy járásunk területén öt állami méhes van, melyek többsége kiváló eredményeket ér el. ■ A tekintélyes számú méhészgárda bizonyára komoly állományt birtokol. — Természetesen. Pontosan vezetett kimutatásaink elárulják, hogy összesen 10 ezer 235 méhcsaláddal rendelkezünk. Érdekességként felsorolnék még néhány adatot: Komáromban összesen 368 méhész tevékenykedik aktívan, akik 4890 méhcsaláddal rendelkeznek. Falun a legtöbb méhész Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove), Keszegfalun (Kameňičná), Izsán (Iža) tömörül és fejt ki aktív tevékenységet. ■ Ha egy kívülálló kiváncsi arra, hogy milyen „menetrend“ szerint történik az említett alapszervezetbe tartozó méhészek tevékenysége, akkor úgy nyerhet erről megfelelő képet, ha januártól-decemberig „végigtekint“ tevékenvséeükön. Germán János titkár koronás támogatást kapnak. A tagokkal való állandó kapcsolatot körlevelek szétküldésével tartjuk fenn, melyók olyan információkat tartalmaznak, melyek elengedhetetlenek a ^méhállomány fenntartásához. ■ A tapasztalat azt igazolja, hogy a méhészkedést rendszerint idősebb emberek űzik. Alapszervezetük mit tesz az ifjúság megnyerése érdekében? — Mi már korábban is sokat tettünk azért — folytatta az elnök —, hogy a fiatalokkal megszerettessük a méhészkedést. Több méhészkört alakítottunk, tagjaink méhcsaládokat, ajándékoztak ezeknek a szakköröknek. Am sajnos közülük több fölbomlott. Ennek az volt az oka, hogy nem volt megfelelő szakvezetés, a kialakított méhesek a gondtalan kezelés következtében tönkrementek. Ezekre pedig szükség lett volna, mivel csak elméleti szinten ilyen szakköröket nem lehet fenntartani. Persze vannak jól működő méhészeti szakköreink is. Példaként említeném a Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskola méhészkörét, melyet Pál József agrármérnök vezet, aki nagyon tapasztalt méhész. Én személy szerint bízom abban, hogy e szakköröket látogató gyerekek felnőtt korban sem fordítanak hátat a méhészkedőinek. ■ A méhcsaládok gondozásakor nagy szerep jut a betegségek korlátozásának, megelőzésének . .. — Igen, ez tény — vette át a szót a titkár —, melyet egy példával is alátámaszthatunk. Ha a Varroa atka és a noszema ellen a méhész nem védekezne, két három éven belül tönkremenne az állománya. Hogy miért adtam hangsúlyt a szónak? Elmondom: minden alapszervezetben több „méhészdoktor“ tevékenykedik, akik feladata, hogy ellenőrizzék a körzetbe tartozó méheseket, s biztosítsák a méhegészségügyi ellátást. Egy méhcsalád kezeléséért öt koronát fizet nekik a méhész. Ez egy komolyabb méhészetben tetemes összeget tesz ki. S éppen itt áll fenn a probléma. Tehát miért nem láthatja el egyedül a méhész az egészségügyi gondozást maga, hiszen a megbízottnak nincs ideje arra, hogy jó munkát végezzen, így a méhész kénytelen maga is megismételni a betegségek elleni védekezést. Ezt a panaszunkat továbbítottuk a központi szervekhez, jelezve: a méhegészségügyi ellenőrzés szerepe fontos, ezért átszervezést igényel. A járási egészségügyi központok elsősorban arra összpontosíthatnák figyelmüket, hogy minden alapszervezet időben kapja meg a betegségek elleni gyógyszert. Hiszen amint már ezt említettem, a méhész rákényszerül arra, hogy használja is ezeket.» ■ Ä méhész eredményeit nagyban befolyásolja, hogy méhei számára milyen méhlegelot tud biztositani. Sajnos ebben a kérdésben negatív szerepet játszik a vegyszeres növényvédelem is. — Számunkra a legtöbb gondot az utóbbi okozza — szólt Germán János. — A jó méhész tenyésztési sikereinek alapja — természetesen a kiváló szakértelem mellett — a vándoroltatás, hogy a saját példámat említsem. Huszonöt évig vándoroltattam méheimet, a korábbi években szállítási gondjaink nem voltak. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rugalmasan segítette a méhészeket. Autót biztosítani körülményes, emellett aránylag költséges, ami alaposan megdrágítja a méhészkedést. Azok a méhészek, akik maguk képesek biztosítani a kaptárak áthelyezését, azok előnyben vannak. Persze őket is éri meglepetés... I S' ' I '...j,.;. . -»V-;..■■■■' | fÉ Ы 2» 8MÍ| v I Is й sS ll^í „ x' .-Ä* ....... r z~T Germán János példásan gondozott méhese ■ A permetezésre a méhek elhullására gondol? — Igen. Mondókámat el is kezdeném mindjárt a közepén: ha a szóban forgó mezőgazdasági üzem szakemberei veszik azt a fáradságot, hogy a helyi nemzeti bizottságot értesítik arról, mikor permetezik majd történetesen a repcetáblát, a méhészek rendszerint lezárják a kaptárakat, aztán másnap jön a hír, hogy a vegyszerezést végző repülőgép nem érkezett meg, elhalasztják a permetezést. Ha a méhész nyáron elzárja a méheket, a nagy forróságtól egészségi károsodás vagy elhullás állhat be. Ilyen keserű tapasztalatok után milyen megoldást is választ a méhész? Nyitva hagyja a kaptárakat, és azon drukkol, hogy a mérgezett virágtól minél kevesebb méh hulljon el. Ezek a gondok az utóbbi időben fokozódtak, így a méhészek Hevében óvatosabb per» % ’ '' v- • •■v- _ : metezést, Időbeni pontos tájékoztatást várunk a mezőgazdasági üzemek illetékeseitől. Ugyanis, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a méhek röppályája 5 kilométer, máris tudatosítják, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a dolgozó méhek. ■ Nem elég a mézet, mézterméket, virágport kitermelni, ezt értékesíteni is kell... — Hát igen. Legyint Erdei Ferenc, majd hozzáfűzi. — Az utóbbi időben nagy gondot okoz számunkra a méz értékesíése. Arról van szó, hogy a felvásárlók lemérik a méz cukortartalmának fokát leplombázzák a mézet tartalmazó edényeket. Amikor aztán a MEDOS galántai (Galanta) üzeme átveszi a szállítmány, ott már rendszerint nem megfelelő a méz cukortartalma. Ez olyan „rébusz“, melyre nehéz választ adni. ■ Germán János titkár így egészíti ki az elnök szavait: — Ezeket a kellemetlen tapasztalatainkat jeleztük központi szerveinknek is, mivei fennáll az a veszély, hogy számos tagunk megszünteti a méhállományát. Az utóbbi hónapokban körülbelül ötvenen „leálltak“, így jó lenne, ha ezt a folyamatot — megfelelő intézkedésekkel megállítanánk. Ugyanis ha a prágai INTERCOOP Külkereskedelmi Vállalat gond nélkül képes felvásárolni a virágport, akkor a MEDOS miért keseríti a méhészek életét?! Germán Jánossal az alapszervezet titkárával t- ottjártamkor — több méhest is meglátogattunk, s számos méhésszel beszélgettünk. Ök érdemben szóltak a komáromi alapszervezet vezetőinek önfeláldozó segítségéről, ám elmarasztalták a mezőgazdasági ’üzemeket a felelőtlen vegyszerezések miatt, s szóltak a méz értékesítésének gondjairól is. Jó lenne, ha ezekről a problémákról az illetészolgálatot tesz a komáromi méhészek kesek nemcsak beszélnének, hanem Ez a virágpor-tisztító berendezés jó számára (A szerző felvételei) cselekednének is. KALITA GABOR Általános tünet, hogy mindig az új veszedelemre, betegségre figyelünk jobban, és ugyanakkor feledjük, elhanyagoljuk a megszokottakat. így vagyunk most az atkakórral is. Félünk tőle, pedig bíznunk kell kutatóinkban, egészségügyi szerveinkben, hiszen még zömével előtte vagyunk. Tudományos és gyakorlati felkészülésünk eredményesen halad. A tudatosítás lépést tart a vésszel. Igaz, hogy az atkakór az új veszedelem erejével hat, mégsem szabad megfeledkeznünk például a legtöbbet ártó betegségről, a noszémáról sem. Óriási hiba, hogy ezzel a legtöbben le is tudják, elintézettnek tartják ezt az alattomos, állandóan ható, pusztító kórt. A baj ott van, hogy a méheken nem mindig látszik meg a betegség. Mi pedig sietősek vagyunk mostanában. Kevesebbet foglalkozunk méheink állapotával. A természetesnél nagyobb elhullást hajlamosak vagyunk a vegyszerezésre fogni, pedig a hullák testtartása, nyelvállása sok mindenről árulkodik. Csak oda kell figyelni! A gyomorvész nemcsak a dolgozókat és a heréket pusztítja, haijem érzékeny kárt okoz az anyaállományban is. Különösen tavasszal és nyár végén gyakori eset, hogy az anya eltűnik. Még az a jobbik eset, ha a család időben érzékeli az anya betegségét: csökken a petézés, az anyagermék nem érződik, a jámbor jószág csak vánszorog a sejtek szélén. Ilyenkor a már leírt módon vált anyát a család. Sokkal rosszabb, ha ezt a váltást a méhész nem veszi észre. Ä nyári legelőn ritkábban szoktuk vizsgálgatni családjainkat. Kflrl A lehullott öreg anya után a fiatal gyakran elvész, eltéved a népes méhesben. A legyengülés, a rablás veszélye fenyegeti az árva egységeket. A téli anyaveszteséget a rossz élelemre, időre, külső zavaró tényezőkre, a tavaszi vegyszerezésre, nyárvégit a méhkoptató napraforgóra szokták fogni. Pedig a legtöbb esetben a noszéma a ludas! Olykor a frissen vásárolt anya is eltűnik a családból kéthárom petés hét után. A gyomorvész szempontjából ennek két forrása, oka lehet: a2 anyanevelő telep fertőzése, másodsorban a befogadó család méhes betegsége. _____ Az anya már álcakorában találkozhat a vésszel, ha fertőzött család eteti. (Ezért nem ajánlatos csendesen váltó családból szaporítani, mert többnyire noszémás fertőzés miatt váltanak a méhek. A noszémával szembeni ellenállás, a betegség iránti érzékenység alkati, ami öröklődikl) I Az anyanevelő telepeken alapvető követelmény, hogy a tenyészfcsalád és a dajkák egészégesek legyenek. Ha a dajka gyenge, népessége gyér, akkor nem tud elegendő pempőt rakni a bölcsőkbe. A minimumot is szervezete túlhajtásával termeli. A veszély tovább nő, ha túl soR^álcát kap az egység dajkálására. • Az aija és a fysmomsz Az anyanevelés alatt a dajkák szervezete nagyon legyengül, könnyen noszémás lesz. így már a bölcsőben, de kikelés után is fertőződhet a fiatal anya, hiszen az anyanevelő méhész meg szokta várni, amíg „összekélnek“ az anyák. Ilyenkor egy napig is a zárkákban eszegetnek, erősödnek a dajkák gondozásában. Ugyancsak fertőzővé válhat a dajkacsalád, ha népessége elöregedett. Ezért szükséges a gyakorlati erősítgetés kelő fiatalokkal, fiatal rajtaülőkkel. A legkorszerűbben üzemeltetett dajkákat is meg lehet fertőzni a gyomorvésszel, ha az erősítést öreg lépekkel végezzük. Az idős, sötét lépek között nagyobb mérvű a noszémás fertőzés. Spórák milliói ülnek a sejtekben. Az anyák viszont éppen az idős lépekre petéznek szívesebben, nagyobb mére tekkel. A méhész pedig kapva-kap a táblás lépen, hogy erősítsen. Növeli ismét a fertőzés veszélyét, ha a métaész a dajkacsalád méheit telepíti be a pároztatókba. Igaz, az elfogadás jő lesz, de az amúgy is elkopott szervezetű méhek még két hétig fertőzhetik a fiatal anyát. Különösen a második ráanyásításná! mutatható ki noszéma, amikorra szinte már minden méh ebben szenved. Még a pátoztatók aljáról felhordott élelem Is sok spórát tartalmaz. Későbbi felhasználása csak forralás után lehetséges! Kísérőket a pároztatókból szedi a méhész. Tehát a fiatal anya még napokat tölt együtt szoros zártságban gondozóival. A legnagyobb veszélyt a fogadó család jelenti az anya számára. Ha az anyásítandó egységek fertőzöttek, öreg lépkészleten tengődnek, elgyengült, nem tisztán tartott családok, akkor ne csodálkozzék senki, ha néhány hét vagy hónap alatt elhull a drága anya. A saját telepemen a kikerülő anyákat meg szoktam vizsgálni. Hideg üveglapon megsétáltatom, pohárral leborítom őket, ahol percek múltán eleresztik ballasztjukat. Kellő előkészítés után ezerszeres nagyításnál már előtűnnek az esetleges noszémaspórák. Amelyikben noszémát lelek, az nem utazik. A dajkacsaládoknál, minden álcázás előtt szükséges a noszéma vizsgálata. Amelyik egység már enyhe fertőzöttséget mutat, az nem kaphat álcát, nem dajkálhat. Most, szeptemberben visszavopulóban van az anya. 2—3 ftas lépen pihenget, alig petézik már. Fél esztendeig a meglpvő nép eteti, meghatározott kereten, 5—6 lépen él majd tavaszig. Nem közömbös tehát, hogyan készítjük el télire a családokat, milyen élelmet, környezetet biztosítunk az anyáknak. Figyeljünk oda a noszémára isi Ne csak a kötelező élelmiszerkészlet legyen a gondunk! Néhány tanácsot javasolnék .megtartásra: — Inkább a fiatalabb lépeken teleljen a család, mint a sokak által ajánlott öregebb, úgynevezett „melegeken“. — Gyenge családdal ne menjünk a télbei A méheket fogyasztó napraforgó után inkább egyesítsük a megviselt, megfogyatkozott családokat. — Már most úgy intézzük, rendezzük a fészket, hogy zárt léputcával tudjunk teleltetni. — Óvakodjunk a kései mézcserétől. A napraforgó, a maglucerna méze még mindig jobb, mint az éretlen szörp telelésre. — Ne halogassuk a téli feletetést.'A jobb időben sokkal könnyebben invertálják a cukrokat méheink, mint késő őszön. Ne etessük túl a családokatl A kevesebb, de érett élelem nem kedvez a gyomorvésznek. Idős, gyanús anyákat ne teleltessünk bel —M-*