Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-18 / 33. szám
1984. augusztus 18. SZABAD FÖLDMŰVES' 13 й ßkamiüytiieiii heHerjesitBsáBeh lehetőségei ШIfi II X CSKP XVI. kongresszusa stratégiai feladatként tűzte ki a szemesekből való önellátást, ami annyit jelent, hogy az állatok takarmányozását saját forrásainkból kell biztosítanunk. E feladat megvalósításának alapvető előfeltétele a takarékos erőtakarmány-gazdálkodás, valamint a több és jobb minőségű tömegtakarmányok termelése. Jól tudjuk, hogy a termelés növelése nem valósítható meg a takarmánynövények termőterületének további bővítésével. Már azért sem, mert jelenleg Szlovákiában a takarmánynövényeket 1,2 millió hektár mezőgazdasági területen termesztjük, ami a rendelkezésre álló mezőgazdasági földterületnek úgyszólván a fele. Ebből a területből rétek és legelők több mint noylcszáz ezer hektárt foglalnak el. Tehát országos méretben jelentős terület áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére, hogy megteremtsék a gazdasági állatok számára szükséges takarmányalapot. Mégis évente tíz-húsz százalékos takarmányhiánnyal küszködünk. Pedig adottságaink között reálisak a feltételek a tömegtakarmányok termelési szintjének a növelésére, vagyis a saját forrásainkra alapozott tömegtakarmányalap biztosítására. A közelmúltban a légi (tehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Efsz-ben a Bratislaval Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet szervezésében megrendezett „Üj technika napján“ elhangzott beszámolóknak és szakbemutatóknak az volt a fő célja, hogy takarmánytermelésünk jelenlegi helyzetéből kiindulva felhívja a szakemberek figyelmét az ágazat fejlesztését hátráltató tényezőkre, s egyidejűleg Ismertesse és népszerűsítse a takarmánytermesztés progresszív módszereit, a hektárhozamok növelésének lehetőségeit és az ésszerű takarmányozási eljárásokat. De nézzük meg közelebbről, hogyan Is vélekedtek hazánk neves szakemberei a takarmánytermesztés továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Miben látják a főbb hiányosságokat, valamint az önellátás elérésének nyitját? A BELTERJESlTÉS ÜTJÄN Jozef Mudrocb agrármérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának főagronómusa ekképpen vélekedik: — A takarmánynövények jelenlegi termőterülete megfelelő feltétfeleket biztosít a kellő mennyiségű és jó minőségű tömegtakarmányok termelésére anélkül, hogy a gabona, illetve egyéb növénykultúrák vetésterületét csökkentenénk a takarmánynövények vetésterülete további bővítésének rovására. A termelés növelésének egyetlen útja a belterjes termesztésben rejlik, mindenekelőtt a hektárhozamok növelése, a betakarítási és tárolási veszteségek1 csökkentése és a minőség javítása, valamint a melléktermékek — főleg a szalma, a leveles répafej, a kukoricaszárt és a takarmányozható hulladékok — maradéktalan hasznosítása révén. Jelentős tartalékok tapasztalhatók a takarmánynövények termelési szerkezetének javítása tekintetében is. Sajnos ezldáig nem sikerült elérnünk azt, hogy az évelő takarmánynövények részaránya elérje a megkövetelt 16 százalékot. Az idén Szlovákia viszonylatátában az évelő takarmánynövényeket a szántóterületnek mindössze 13,3 százalékán termesztik, ami nagyon ■ kevés, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy beltartalmi szempontból az egyik legértékesebb takarmánynövényről van szó. Az idén herefélékből elegendő vetőmag áll rendelkezésünkre, s így semmi akadálya annak, hogy a herefélék részarányát a kívánt szintre emeljük, kihasználva még a „nyári vetés“ lehetőségét, ha a tavaszit elmulasztottuk. Ugyancsak bővíteni kellene a tatakarmányrépa termőterületét, főleg a szénhidrát-tartalmú takarmányok részarányának növelése érdekében. A takarmányrépa értékét Jól érzékeltetik az összhasonlító kísérletek adatai: ezek szerint a takarmányrépa ötven tonnás hektáronkénti átlaghozama — a hús- és talajtermelésben — egyenértékű az erőtakarmánnyal kiegészített tömegtakarmányokkal. A 63 tonnás átlagtermés esetén általában 50 százalékkal töjjb tej és 61 százalékkal több hús termelhető, mint a hagyományos takarmányozási móddal. Vetőmagból elegendő van. Napjainkban a takarmányrépa nagyüzemi betakarítási és tárolási technológiája, valamint a takarmányozáshoz való előkészítése is megoldott. Fö TÉNYEZŐ AZ EMBER A minőség, valamint a betakarítási és tárolási veszteségek tekintetében is számottevő tartalékaink vannak. Szlovákiában évente hozzávetőlegesen 4,5 millió tonna tömegtakarmányt termelünk — szénában számítva. Viszont a begyűjtés és a tárolás során keletkezett veszteségek elérik a termés negyven százalékát is. Ez annyit jelent, hogy a tömegtakarmányok termőterületének egyharmadából egy kiló húst, illetve egy liter tejet sem termelünk. A betakarítási és tárolási technológia betartásával a veszteségek legalább a felére csökkenthetők. Jelentős mennyiségű takarmány a nem niegfelelő minőség következtében is kárba vész. Tavaly például a szénának 36,3, a szilázsnak és žzenázsnak pedig 33 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Az utóbbi években a , takarmánytermesztés anyagi-műszáki feltételei egyre kedvezőbbek. Lényegesen javult a begyűjtés gépesítése a hegyvidéki körzetek tekintetében is. A tároló kapacitások is bővültek, például csak tavaly a szénatá rolók 460 ezer, a szílázs- és szenázstárolók 946 ezer köbméterrel. A tartósító szerekkel való ellátás ugyancsak javult. Bár akadnak még hiányosságok az anyagi-műszaki ellátás terén, mégis ma már jogos a jobb minőség és a kisebb veszteség iránti követelmény. Olyan beltartalmi értékű tömegtakarmányok termelése a cél, melyekből a tehenek naponta legalább 12 kiló száraz anyagot képesek felvenni. E tekintetben fő tényező az ember, a jó munkaszervezés, a technológiai fegyelem betartása. Ezt kell előtérbe helyezni az anyagi érdekeltség meghatározása és a szocialista munkaverseny kibontakoztatása során is. Élni kell e lehetőségekkel az idei takarmányalap megteremtése érdekében, mert a követelmények értelmében a szükséglet biztosítása mellett legalább 10—15 százalékos tartalékról Is gondoskodnunk kell. FONTOS SZEMPONT A GAZDASÄGOSSÄG Az ésszerű takarmánytermesztés szempontjából természetesen a hektárhozamok növelése és a minőség javítása mellett a takarmánytermelés gazdasági oldalát is figyelembe kell venni. Ugyanis nem mindegy, hogy egységnyi területről mennyi takarmányt terhelünk és hogyan hasznosítjuk azt. Ezzel a témakörrel kapcsolatban Michal Santa agrármérnök, az Üntüzőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa beszámolójában többek között a következőket mondotta: — Az állattenyésztés szakaszán az önköltségek és a termelés hatékonyságának alakulása döntő mértékben a tömegtakarmányok termelési színvonalán múlik. Sajnos hazánkban az állatok takarmányozása korántsem tekinthető gazdaságosnak. Külterjes termelési módszereinkkel jelentős területet, illetve takarmányt pazarolunk el. Egy számosállat eltartására 0,48 hektár szántóföldi takarmányterület, illetve 0,81 hektár gyepterület szükséges. Ezzel szemben az NDK-ban feleannyi is» elég, miközben a területegységre jutó termelés hazánkban 40—50 százalékkal alacsonyabb. A tömegtakarmányok termőterületének hasznosítása szempontjából kiemelkedő szerepe van a zöldtakarmányozásnak. Ez a szarvasmarha számára a legértékesebb és egyben a leggazdaságosabb takarmány. Mindent el kell követnünk azért — elsősorban megfelelő zöld futószalag kialakításával —, hogy a zöldtakanmány az egész tenyészldő folyamán az állatok rendelkezésére álljon. Tehát legalább kétszáz napon át, s olyan mennyiségben, hogy egy számosállatra számítva 8—10 tonna zöldtakarmány jusson. A kiváló béltartalmi értéktől eltekintve a zöldtakarmányozás mellett szól az a tény is, hogy a tartósítás következtében a takarmányok beltartalmi értéke 400— 450 energetikai egységgel csökken. A jő minőségű zöldtakarmány biztosítása szempontjából — elsősorban öntözött körülmények között — igen jelentős helyet foglalnak el a belterjes föfélék, amelyek zöldtömeg-termelésben az összes takarmánynövényt felülmúlják. A belterjes fűfélék a takarmánynövények közül a legjobban hasznosítják az öntözővizet. Előnyük, hogy trágyázásukra a trágyalé is kiválóan alkalmazható, aminek következtében jelentős mennyiségű nitrogénműtrágya takarítható meg. A fűféléket legeltetéssel vagy zöld állapotban ajánlatos hasznosítani. A fölöslegből pedig célszerű szilázst vagy szenázst készíteni. A szénakészítés nagyon körülményes, mert a termést legalább öt napon belül be kéne gyűjteni, ami a tetemes mennyiségű zöldtömeg mellett szinte lehetetlen. Ugyanis ha a lekaszált termés hosszabb Ideig a tarlón marad, akkor gátolja a fű növekedését. A HEREFÉLÉK TÉRHÓDÍTÁSA A tömegtakarmányok termelésében világviszonylatban keresik a leghatékonyabb és a leggazdaságosabb módszereket. A takarmánytermelés új irányzatairól ragadunk ki néhány gondolatot Rudolf Holúbek docensnek, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola munkatársának vitafelszólalásából: — A takarmányozási gondok megvalósításában két alapvető tényezőt kell figyelembe venni. Elsősorban az állatállomány optimális összpontosítását, másodsorban a növényetrmesztés opitmális szerkezetének kialakítását. A takarmány^ermesztési vetésforgóban kétségtelenül a herefélék foglalják el a legrangosabb helyet. Ezért világviszonylatban herefüves keverékek termesztését részesítik előnyben a tiszta kultúrákkal szemben. Ugyanis a herefélék javítják a takarmányok beltartalmi értékét, emészthetőségét, s ennek jóvoltából a takarmányok hasznosulását is. A kettős termesztést szorgalmazó irányzatok között olyan javaslatok is találhatók, miszerint igen előnyös a belterjes fűfélék és a zab keverékének termesztése, majd a zöldtömeg betakarítása után a lucerna vetése. A belterjes fűfélék, illetve ezek keverékeinek minősége szempontjából ugyancsak nagyon fontos tényező a kaszálás időpontja. Ma a legtöbb fejlett mezőgazdasággal rendelkező .országban a tíz centiméteres magasságú fiatal növényzet kaszálását javasolják és alkalmazzák. A minőséget befolyásoló tényezők közül egyre nagyobb jelentőséget kap a nítrogénes műtrágyázás, amely fokozott mértékben kihat a növények tápanyagfelvételére és az állatok anyagcseréjére egyaránt. AZ ENERGIAÉRTÉK ALAPVETŐ TÉNYEZŐ Ján Labuda professzor, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola takarmányozási karának vezetője a takarmánytermelés kérdésével kapcsolatban ekképpen vélekedik: — Az állatok tákarmányozásában a takarmányok energiaértéke játssza a döntő szerepet. Vonatkozik ez a. tömegtakarmányokra Is. Sajnos ezt az alapelvet csak kevesen veszik figyelembe. Holott éppen az igen alacsony energiaérték az oka, hogy a tömegtakarmányokból mindössze öt liter tejet termelünk. Vagyis az okot a takarmányok minőségében, illetve beltartalmi értékében kell keresnünk, amit azután a takarmányozásban nagyobb mennyiségű erőtakarmány-fel* használással kell pótolnunk. Pedig megfelelő összetételű legelő és szak» szerű legeltetés esetén napi átlagban 10—15 literes tejtermelés is elérhető. Kevés mezőgazdász tudatosítja, hogy a tömegtakarmányokban lévő nitrogéntartalmú anyagok fölöslege az anyagcsere során kiszorítja az erőtakarmányokat helyettesítő szénhidrátokat. Számítások szerint tíz liter tej termeléséhez a szálas takarmányok optimális tápanyagtartalma: 23 százalék száraz anyagból, 60 százalék szénhidrátból és 14 százalék nitrogéntartalmú anyagból tevődik össze. Az optimális beltartalmi értéket a növényzet fejlődési állapota határozza meg. Minél fiatalabb a növényzet, annál kedvezőbb a tápanyag-összetétele. Ezért a gyepterületek kaszálását legfeljebb a virágzás kezdetéig, a legeltetését pedig a kalászolásig el kell végezni. A szilázsok és a szenázsok gyenge hasznosulásának okát Is a minőségükben, illetve a beltartalmi értékükben kell keresni. Főleg az igen nagy ecetsavtartalomban, amely az esetek többségében 50—60 gramm között ingadozik, de esetenként a 90 grammot is eléri — egy kiló száraz anyagra számítva. A tartósított takarmányok ecetsavtartalmának nem volna szabad meghaladnia a 20—25 grammot. Ezért a szilázsok minőségének megállapításánál az ecetsavtartalmat Is vizsgálják. A jó minőségű szilázs, Illetve szenázs készítésének kulcsa — amelyből 8—10 liter tej Is előállítható — a mezőgazdászok kezében van. Tudatosítani kell, hogy a mennyiség és összetétel tekintetében helytelenül irányított takarmányozás Jelentősen leronthatja az állatállományt, komoly anyagcserezavarokat Idézhet elő — nem is beszélve a termelőképesség csökkenéséről —, s végső soron a 2—3 éves tehenek selejtezéséhez vezethet. Vagyis a helytelen takarmányozásnak messzemenő gazdasági következményei lehetnek, s erre napjainkban feltétlenül oda kell figyelni.- KLAMARCSIK MÄRIA’ Fotó: Valach'------ CljántilAÍz A szarvasmarha magatartása Az állattenyésztés fokozatos iparszerűvé válásával egyre növekszik annak jelentősége, hogy a gazdasági állatok hogyan reagálnak a környezeti hatásokra. Abból kell ugyanis kiindulni, hogy a korszerű nagyüzemi tartástechnológia áj feltételei között nőtt az állatok összpontosítása. megváltozott a munkaszervezés és a gazdasági állatok termelőképességével szemben támasztott követelmény. Vonatkozik ez elsősorban a szarvasmarhatenyésztésre, ahol a korábbi években kevés figyelmet szenteltek az állatok biológiai szükségletei kielégítésének és adaptációs lehetőségei kihasználásának. Természetesen, korábban még a szükséges ismeretek, tenyésztői tapasztalatok is hányoztak. A bratislaval PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban a közelmúltban jelent meg szlovák nyelven M. KovalCiková—K. KovalCik „A szarvasmarha magatartása“ (Etológia hovädzieho dobytka] című könyve, amely részletesen foglalkozik az állatok magatartásával (viselkedésével) kapcsolatos kérdésekkel. A szakkönyv elsősorban azoknak ajánlható, akik megváltoztathatják a gazdasági állatok, a szarvasmarha életkörnyezetét, tehát az állattenyésztőknek, az állatorvosoknak, az állattenyésztő telepek, istállók tervezőinek. A könyv első része főleg elméleti kérdésekkel foglalkozik- kezdve a magatartás (viselkedés) élettani szempontjaitól egészen a szociális viselkedésmódig. A könyv második része tartalmazza az utóbbi több mint húsz esztendő kísérleti eredményeit és tapasztalatait. A megfigyelésekre nemcsak a kísérleti állattenyésztő telepeken, farmokon, hanem a korszerű nagyüzemi állattartás feltételei között került sor. A könyv részletesen taglalja a szarvasmarha egyes korcsoportjainak (borjak, üszők, tehenek, hízómarhák) magatartásával (viselke-' désével) kapcsolatos ismereteket, tapasztalatokat, úgyszólván az összes tartástechnológia viszonylatában. A szakkönyv egész sor ismeretet tartalmaz az állatok takarmány- és ivóvízfelvételével, kérődzésével, pihenésével, alvásával stb. kapcsolatban. A táblázatok és az ábrák elősegítik a pontos és gyors tájékozódást, a könyv számtalan felvételt tartalmaz. A könyv (Ing. Mária KovalCiková—Ing. Kornel Koval- Cik: Etológia hovädzieho dobytka) megvásárolható a Slovenská kniha n. v. üzleteiben vagy megrendelhető az alábbi címen: PRÍRODA, vydavateľstvo kníh a časopisov n. p., Križkova 9., 815 34 Bratislava. . • Jblm)
