Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-18 / 33. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1984* augusztus ltL A bérrendszer Közgazdasági hatékonyságának növelésével kapcsolatos snron leve feladatok ддИИЯИ Mint ismeretes, 1981-től a mezőgazdaságban is hatályba lé­pett a népgazdaság tökéletesített irányításának rendszere. Nem véletlen, hogy a foganatosított intézkedések sorában, melyek mélyreható változásokat hoztak a tervezés, a beru­házások, a hitelpolitika, az árrendszer és a gazdasági sza­bályzók területén, különös fontossággal és jelentőséggel bír­nak azok az intézkedések, melyek a jutalmazás és az anya­gi érdekeltség, — illetve a munkaerő-gazálkodás területén kerülnek fokozatos bevezetésre. Ez természetes is, mivel az új irányítási rendszer alapvető célkitűzését, a közgazdasági hatékonyság növelését csak úgy lehet teljesíteni, ha ez a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségével van alátámasztva és az egész jutalmazási rendszer erre összpontosul. Látszólag egyszerű és kézen­fekvő követelményről van sző, viszont amennyire egyszerű e követelményt megfogalmazni, éppen olyán bonyolult és igé­nyes feladat ezt a gyakorlat­ban megvalósítani. A Mezőgaz­dasági- és Élelmezésügyi Mi­nisztérium a bér- és érdekelt­ségi rendszer közgazdasági ha­tékonyságának növelésére a 382/1980-as kormányhatározat­nak megfelelően külön prog­ramot dolgozott ki, melynek első szakasza az 1981—83 évek­ben sikeresen lezárult. E prog­ram szerves egységbe foglalta .mindazon tennivalókat, melye­ket egyrészt az irányító szer­vek. másrészt az egyes mező­­gazdasági üzemek szintjén kel­lett elvégezni. A program súlypontját a nor­mák és normatívák alkalmazá­sának kiterjesztése, az ösztön­ző bérelemek részarányának emelése és a bérügyi előírások korszerűsítése képezte, — be­leértve az új bérezési és 'jutal­mazási formák kidolgozását, kipróbálását és jóváhagyását is. 'Az egyes üzemekben ehhez já­rult hozzá a dolgozók és az egyes munkák minősítési osztá­lyokba való sorolása, a válla­lati bérrendszerek kidolgozása, a munkaszervezeti rendszer ésszerűsítése és a belüzemi el­számolás megszervezése. Az új bérrendszer bevezetése a járási, kerületi és a minisz­tériumi irányító bizottság együttműködésével valósult meg. A norma- és normatíva­­bázls kiterjesztése keretében az üzemek nagy mennyiségű segédeszközt — normafüzetet, fogyasztási normatívát stb. — kaptak, és nagymértékben csök­­bent azon munkák aránya, me­lyekre eddig még teljesítmény­vagy fogyasztási normák nem voltak kidolgozva. A kiadott új bérügyi előírások széles teret teremtettek az új termelés­­technikai feltételekből adódó érdekeltségi formák alkalma­zására, mint például a része­­sedéses bér a zöldség- és gyü­mölcstermesztésben, vagy a kls-kapacitású Istállókban és a szakaszos telepítést alkalmazó hizlaldákban. Megtörtént a szakképzettségi katalógusok korszerűsítése mind a fizikai, mind a mű­szaki-gazdasági dolgozók vo­natkozásában. Szabályzásra ke­rült a különböző bérpótlékok alkalmazása, felemelték egész sor munkaféleség díjszabás-fo­kozatát, mind a fizikai mun­káknál (építőcsoportok, gyü­­möldsészetí, kertészeti, szőlé­szeti specialisták stb.), mind pedig a műszaki-gazdasági dol­gozók esetében. Megállapítha­tó, hogy az 1981. november 30- án kiadott új képesítési kata­lógus összhangban áll a Jelen technikai és technológiai szín­vonallal, az adott munkameg­osztási feltételekkel és az al­kalmazott üzemszervezési és vezetést módokkal. Mindennek eredményeképpen létrejöttek azok a feltételek, melyek egy­részt lehetővé teszik, másrészt viszont meg Is követelik a program második szakaszának megvalósítását. E második szakasz mind tar­talmilag, mind időben szorosan kapcsolódik az első szakasz eredményeihez és azt a célt szolgálja, hogy még követke­zetesebben érvényesüljön az érdem szerinti jutalmazás, hogy a bérezés minél hatékonyabban ösztönözze a gazdaságfejlesz­tés stratégiai céljainak eléré­sét, a teljesítmények növelé­sét és a munka társadalmi ter­melékenységének emelését. Mindez megköveteli egyrészt a normák és normatívák — mint a végzett munka mérőeszközei­nek kibővítését és. tökéletesíté­sét, másrészt azoknak a bér­formáknak egyre szélesebb kö­rű alkalmazását, melyek a ter­melési folyamat minőségi mu­tatóinak alakulását, vagyis az eredményességét, a megtakarí­tásokat, a kiváló termékminő­séget tükrözik vissza és lehe­tővé teszik az indokolt és megalapozott kereset-differen­ciálást. Előre kell bocsátani, hogy a bérrendszer közgazdasági haté­konysága növelésének második szakaszában sem változnak azok az előírások, melyek meg­szabják a jutalmazásra felhasz­nálható bértömeg összegét és az átlagkereset növelésének ütemét. A felhasználható bér­összeg nagysága a szövetkeze­teknél továbbra is az elért tel­jesítmények nagyságától, az állami gazdaságokban és a kö­zös üzemekben a teljesítmé­nyek tervének és a nyereség­­tervnek teljesítésétől függ. Az átlagkeresetek növekedésének üteme nincs behatárolva, csu­pán nem lehet gyorsabb, mint a munkatermlékenység, vagyis bevezetése csak gondos előké­szítés és szervezés után tör­ténhet. A folyamat biztosításá­ra külön irányító bizottság lé­tesül, mind járási szinten, mind a kerületek, mind pedig a kormány szintjén is. Mik tehát azok a tennivalók, melyek a bevezetés előfeltételeit képe­zik? Először is a program első szakaszának teljesítése. Ez azt jelenti, hogy meg kell történ­nie a teljesitménynormák fe­lülvizsgálatának és objektivi­­zálásának, Illetve ezek beveze­tésének mindenütt, ahol a mun­kák Jellege erre módot ad. Ha­sonlóan ki kell dolgozni és alkalmazni kell a különböző műszaki-technológiai normá­kat, főleg ami a termékegység­re jutó anyag- és energiafel­használást illeti. Ennek meg­felelően olyan prémium- és jutalomrendszert kell-kidolgoz­ni, amely megfelelő érdekelt­séget biztosít e mutatók telje­sítéséhez. A bevezetés csak ott történhet meg, ahol az előző KÖZGAZDASÁGI PROPAGANDA az egy főre jutó teljesítmények növekedésének üteme. A lé­nyeg az, hogy az alapjutalmak műszakilag indokolt teljesít­­ménynormák alapján legyenek kiszámítva, és minél több bér­eszköz álljon rendelkezésre ösztönző bérrész formájában az egyéni és kollektív érdemek jutalmazására. A második szakasz igen fon­tos eleme, hogy a teljesítmény­­normák objektivizálása össze van kötve a bérdíjszabás 15— 18 százalékos növelésével. Ez részben úgy valósul meg, hogy sok munka magasabb fokú mi­nősítési osztályba kerül, rész­ben pedig úgy, hogy az egyes minősítési osztályok díjszabá­sa emelkedik. A normák ob­jektivizálása nem jelenti tehát az alapkeresmény csökkenését, csupán azt, hogy az egyes munkák értékelése az elvégzé­sükhöz szükséges idő és a munka jellegének megfelelő díjszabás szerint történik. A legfőbb követelmény azonban, hogy növekedjék azoknak a bérelemeknek az aránya, ame­lyek a munka eredményességét és a termelés gazdasági mu­tatóinak javulását jutalmazzák — tehát az ösztönző bérrészé, mégpedig 25 százalékra, amiből a prémiumoknak és Jutalmak­nak legalább 15 százalékot kell képezni. Elengedhetetlen társadalmi érdek fűződik hoz­zá, hogy a bérformák olyanok legyenek, melyek közvetlenül hatnak a teljesítmény-növelés­re, a nyersanyaggal, anyaggal, energiával és tüzelővel való ésszerű és takarékos gazdál­kodásra, a munkaeszközök és a termelési berendezések ki­használására és a minél ma­gasabb vállalati nyereség biz­tosítására. Mindez viszont fel­tételezi a szilárd belüzemi szervezet önelszámolási elvek szerinti kiépítését és alkalma­zását. A tervek szerint a bérrend­szer közgazdasági hatékonysá­gának további növelése — az ún. második szakasza lépésről­­lépésre kerül megvalósításra: az idei év második felében egy kiválasztott állami gazdaságnál, a jövő év első felében további kiválasztott állami gazdaságok­nál, második felében pedig a többi állami gazdaságoknál. Az efsz-ek a tervek szerint 1986- ban kerülnek sorra. Az ügy természetéből és fon­tosságából következik, hogy év gazdasági tervfeladatait leg­alább is az állami terv muta­tóiban teljesítették, a bérszabá­lyozás előírásait betartották, és reális feltételek vannak a tárgyév feladatainak teljesíté­sére és túlteljesítésére, bele­értve a tüzelő, az üzemanyag, az energia, az abrak és egyéb anyagok felhasználására ki­dolgozott ésszerűsítési intézke­dések teljesítését is. További feltétel a belső szer­vezeti és Irányítási rendszer stabilizálása és a belüzemi el­számolási egységek megszer­vezése és ezek anyagi érdekelt-, ségének függővé tétele az ille­tő szervezeti egységek gazda­sági eredményeitől. Nem kisebb jelentőségű feladat annak biz­tosítása, hogy a munkaterme­lékenység gyorsabban emelked­jék, mint az átlagkeresetek. A bérezés és a munkaszervezés terén felül kell vizsgálni és pontosítani kell az egyes mun­kaköröket és feladatokat, össz­hangban a képesítési katalógu­sok tartalmával és a végzett munka jellegével — betartva a bérdíjszabásra vonatkozó előírásokat. A bértömeg keretében olyan bérszerkezetet kell teremteni, melynél a díjszabáson felüli bérelemek nagysága eléri a 25 százalékot, ebből a prémiumok és jutalmak pedig legalább 15 százalékot tesznek ki. Termé­szetesen nem lehet eltekinte­ni attól a követelménytől sem, hogy a felsorolt igényes fel­adatok teljesítéséhez az üzem a szükséges káderfeltétcleket kellő Időelőnnyel ugyancsak megteremti. Hangsúlyozni kell, hogy az új bértarifák bevezetését — mely a fizikai dolgozók eseté­ben 15—18 százalékos növeke­dést jelent — csakis a teljesít­mények alapján kiszámított bértömegből lehet fedezni. Er­re sem állami dotációt vagy juttatást, sem pedig valamilyen más kedvezményt nem lehet Igényelni. A második szakasz alkalm» zása megköveteli emellett egy­részt a vállalati szervek és szervezetek egybehangolt cse­lekvését, a dolgozók kezdemé­nyezéseinek aktivizálását, a szocialista verseny és a vál­lalások új tartalmi célra tá­jolt felhasználását, a dolgozók fokozottabb bevonását a válla­latvezetés munkáiba stb. A bérrendszer hatékonyabbá tétele nem korlátozódik csu­pán a fizikai dolgozók jutal­mazási rendszerének módosí­tására. A műszaki-gazdasági dolgozóknál az eddigi bérhatá­rok között megállapított havi fizetések helyett' bevezetésre kerül a szilárd havi fizetésta­rifák rendszere, melyhez 30 százalékig menő személyi érté­kelés ismerhető el előre meg­határozott mutatók alapján. Ez azt jelenti, hogy a műszaki­gazdasági dolgozók munkája rendszeres időközökben érté­kelésre kerül, s ennek eredmé­nyei szerint személyi értéke­lés címén elismert fizetés­pótlékuk emelkedik, vagy csök­ken. Lényegesen szilárdabb lesz tehát a kapcsolat ebben a dolgozói kategóriában is a végzett munka minősége és eredményessége és az annak függvényében elismert kereset között, hogy ezzel is bővüljön a jutalom érdem szerinti diffe­renciálása. A program második szaka­sza megkülönböztetett szerepet szán a brigádszerű munkavég­zés és munkajutalmazás továb­bi bővítésének. Támogatja azt a munkaszervezési módot, ahol a termelési feladatok egy-egy állandó vagy ideiglenes, illet­ve idényjellegű brigádra van­nak bízva és a feladat elvég­zéséért Járó munkadíj Is nem egyénre, hanem a brigád mun­kakollektívájára van megálla­pítva, hogy annak belső elosz­tását maga a brigád végezze. Ennek az a célja, hogy az egyes brigádtagok ne csupán saját egyéni munkájuk javítá­sában legyenek érdekelve, de hassanak oda, hogy a brigád minden tagja a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa és ezzel biztosítva legyen a teljes fel­adat hatékony teljesítése. Ez a munkaszervezési- és jutalma­zási mód elsősorban azokat a munkahelyeket érinti, ahol ezt maga az alkalmazott technoló­giai eljárás is alátámasztja és indokolttá teszi, de bizonyos elemeit célszerű ott is bevezet­ni, ahol egyénileg mérhető és jutalmazható az eredmények összege és milyensége, — pl. olyan tehenészetekben, ahol a tehenek közvetlenül az egyes dolgozókhoz vannak beosztva. Itt is indokolt külön célpré­miumokat kitűzni olyan muta­tók teljesítésére, melyek csak kollektív összefogással érhetők el. Például külön jutalom azért, ha a tejelékenység istálló-át­lagban meghatározott szintet ér el, vagy ha az egy liter tej­re jutó abrakfelhasználás istál­ló-átlagban nem haladja meg a megállapított normatívát, avagy a kifejt összes tej első minősítési osztályt ér el — stb. Az Ilyen intézkedések nem csupán a közgazdasági muta­tók javítását szolgálják, de elő­segítik az érdem szerinti kere­­setdifferenelálás elmélyítését. Mint látjuk, a bérrendszer hatékonysága növelésének so­ron levő programfeladatai mi­nőségileg új követelményeket támasztanak mind a mezőgaz­dasági üzemek vezetőivel, mind pedig az egyes dolgozókkal szemben. Ahogy felkészülünk e feladatok teljesítésére, olyan lesz annak eredményessége is. Éppen ezért a program máso­dik szakaszára is teljes egé­szében érvényesek, az első sza­kaszban bevált elvek: a meg­valósítás csak kellő politikai, szervezési és egyéb gondos előkészítés után kezdhető el és annak sikerére az üzemi szervek és testületek teljes erőösszpontosítását teszi szük­ségessé. Dr. CSÉFALVAY GÄBOR, a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Me­zőgazdasági Igazgatóság közgazdasági igazgatóhe­lyettese A Multo 6 fejező és kiszedő-rendrakó gépet már a Brnol Nem­zetközi Gépipari Vásáron megtekinthették az érdeklődők Répabetakarító gépsor ÄZ Agrozet konszern jiőíni vállalata próbasorozat-gyártás keretében augusztus 20-ig előállítja az első húsz darab SC 3-601 (Multo B) jelű hatsoros .répabetakarító gépsort, amely a takarmány- és cukorrépa újszerű betakarítási technológiá­jához alkalmas. A betakarítógépet az NSZK-beli Gugenhän— Fähse cég licencében gyártpák. A gépsort a Zetor 16045 jelű traktor hordozza a három­­pontfüggesztésű szerkezet segítségével. A betakarítógép üze­meltetése a traktor hátrafelé meneténél történik, ezért a trak­tort egy külön berendezéssel kell ellátni, amely a hátrafelé menet szüntelen bekapcsolását biztosítja. A répa előzetes fejezését a 'betakarító gép pálcás forgó­szerkezete végzi, az utófejelést pedig egy külön berendezés biztosítja. A leveles répafej a betakarítógép mellett haladó szállítókocsira kerül. A betakarítógép a répatesteket rezgő kiemelő kések segít­ségével szedi ki, majd egy tisztító hengerrendszerre továbbít­ja, ahonnan végül rendre rákja a talaj felszínére. , A rendre rakott répa betaka­rítására egy további gép, a fel­­szedő-rakodó berendezés szük­séges. Ez a rendre rakott ré­pát felszedi, tisztítja és a be­takarítógép mellett baladó pót­­ttiď ifU i kocsira szállítja. Ezen felszedő­rakodó gép sorozatgyártását ** * Magyarországon már megkezd­ték. Az SC 3-B01 répabetakarító gép legfontosabb műszaki ada­tai a következők: a gép tömege 2350 kg, hossza 3400 mm, szélessége 2970 mm, szállítási magassága 2920 mm, sorközi távolsága 45 cm, a hajtótengely percenkénti fordulatszáma ezer, a gép óránkénti teljesítménye 0,74 hektár. Az új betakarító gépsor előnye — az eddigi hatsoros ön­járó betakarító gépsorokkal szemben — esősorban a kisebb betakarítási költségekben rejlik, beleértve a kisebb üzem­anyagfogyasztást, az alacsonyabb beszerzési árat, a kisebb be­takarítási veszteséget. A gépsor a takarmányrépa betakarítá­sára is alkalmas, amelynek területe hazánkban az utúbbi évek­ben jelentősen bővült. Ezen túlmenően a gép gyártási költ­ségei is kedvezően alakulnak, mivel előállításához kevesebb anyag szükséges. Hátránya a kisebb teljesítmény, a húsz százalékkal nagyobb kézi munka szükséglet, valamint az, hogy a betakarított leve­les répafej minősége szilázsolásra kevésbé alkalmas. Kipróbálására az idei cukorrépakampányban kerül sor, töb­bek között az erre a célra kijelölt mezőgazdasági üzemek cukorrépa tábláin. A licencben gyártott répabetakarító gépet a CR 6N jelű ma­gyar gyártmányú felszedő-rakodó géppel együtt próbálják ki. Kép és szöveg: —-ik—*

Next

/
Thumbnails
Contents