Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-18 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1984. augusztus 18. Nyelvjárásgyűjtők nyári tábora örvendetes, hogy a szépen fejlődd önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom mellett a nyelvjárások jelenlegi álla­pota, alakulásuk és fejlődésük vizs­gálata is felkeltette több ' fiatal ér­deklődését. Azok a gyűjtők, akik általában saját szülőfalujuk jelenlegi nyelvi állapotával foglalkoznak, kü­lönösebb módszertani irányítás nél­kül végzik nemes tevékenységüket. Mindezt bizonyára a CSEMADOK Nyelvi Szakbizottsága által meghir­detett pályázatokra beérkezett dolgo­zatok bizonyítják a legjobban, ame­lyek között egyaránt találhatunk színvonalasabb pályamunkát és a szakszerű irányítás hiányában gyen­gébb feldolgozásokat. A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak hathatós segítségével néhány évvel ezelőtt megalakult a dialekto­lógia (nyelvjárásgyűjtő) szakcsoport, amelynek munkáját Kovács László, a ckinaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeum tudományos mun­katársa irányítja. A többnyire volt magyar szakos hallgatókból összever­buválódott gárda tagjai már a főisko­lai vagy pedig egyetemi tanulmányaik során megismerkedtek a nyelvjárás­­tannal és magának a gyűjtésnek az alapjaival. A szakcsoport első összejövetelén született meg annak a' gondolata, hogy rendszeres gyűjtőmunkával első­sorban a dél-sztovákiai magyar nyelv­járások szövegarchívumát kellene létrehozni, amely a későbbiek so­rán a kutatómunka alapját képezheti. Napjainkban még a viszonylag zárt etnikumú magyar ajkú lakosság nyel­vezete is egyre több köznyelvi és ide­gen nyelvi elemet tartalmaz. Ezért vált szükségessé és nagyon is idő­szerűvé a nyelvi adattár létesítése. A dialektológiai csoport tagjai nem a tudományos dolgozatok megírását tekintik elsődleges feladatuknak, ha­nem a további kutatás számára sze­retnék biztosítani az alapul szolgáló szövegfelvételeket, a lejegyzéseket, észrevételeket, valamint a nélkülöz­hetetlen magyarázatokat és megjegy­zéseket. Első alkalommal, két évvel ezelőtt Pata* (Pastuchy), tavaly pedig Kis­­gyarmat (Sikeniéka) volt az egyhe­tes nyári nyelvjárásgyűjtés színhelye. Különösen az első ízben megrende­zett táborban végzett munka viselte magán a kezdeti bizonytalanság és rutintalanság Jegyeit. A tapasztalatok, főleg azonban a megfelelő műszaki felszerelés és feltételek hiánya nehe­zítette a résztvevők tevékenységét. A jelenlevők lelkesedése azonban túl­tett a nehézségeken és megszülettek az első részeredmények. Az első két év hiányosságaiból okulva és a tapasztalatokat haszno­sítva az idén jóval alaposabb szerve­ző muňka előzte meg a gyűjtést. A választás Illésházára (Nový Život- Eliášovce), a dunántúli nyelvjáráshoz tartozó ö-ző sziget egyik községére esett. A helyi nemzeti bizottság, az alapiskola, valamint a helyi Cseh­szlovák— Mongol Barátság Efsz veze­tőségének köszönhetően a csoport tíz tagja július 21-től 29-ig nagyszerű körülmények között végezhette mun­káját. A sikeres nyelvjárásgyűjtés és fő­leg a hiteles szövegfelvétel egyik alapfeltétele az adatközlők kiválasz­tása, lovábbá pedig az, hogy a gyűjtő (kérdező) az adatközlővel jó kapcso­latot tudjon teremteni. Műszaki szem­pontból természetesen a felvétel mi­nőségét a magnetofon műszaki álla­pota is nagymértékben befolyásolja. Illésháza nyelvjárása a dunántúli nyelvjárástípushoz tartozik, ponto­sabban a már említett ö-ző sziget ré­sze. Ezt a nyelvjárást hozzávetőlege­sen 23 községben beszélik. A falvak és községek közigazgatásilag három járáshoz: a dunaszerdahelyihez, a ga­­lántaihoz (Galante) és a Bratislava­­vidékiljez tartoznak. A nyelvjárásszi­gethez tartozó községek egyrészt a Csallóközben, másrészt pedig a Má­­tyusföldön találhatók. A nyelvjárás legjellemzőbb jelensége a tőszavak­ban, kötőhangzókban, meghatározott toldalék előtt, valamint a toldalékok­ban is érvényesülő ö-zés. A nyári tábor résztvevői főképpen a jó minőségű szövegfelvételekre összpontosítottak. Az anyaggyűjtés egyik- legmegbízhatóbb és legponto­sabb módszerét, a hangszalagfetvételt alkalmazták. így állapítható meg a leghitelesebben, hogy a vizsgált köz­ség nyelvezete miként illeszkedik be a nyelvjárásba, milyen külső, illetve belső hatások érik, mennyiben tér el a köznyelvi formától. A csoport né­hány tagja a dűlőneveket, azok ere­detét és fejlődését vizsgálta. A gyűjtők munkáját az adatközlők is megkönnyítették, mivel szívesen beszéltek a mezőgazdasági munkák menetéről, a kihalóban levő mester­ségekről, az ünnepekről, az elmúlt évtizedek szokásairól. A dűlőnevek felkutatásánál nagy segítséget jelen­tett, hogy a kiválasztott adatközlők pontosan ismerték az egyes kül- és belterületek elnevezéseit. A gyűjtők természetesen a tájnyelvi szavakat, kifejezéseket, szófordulatokat is fel­jegyezték, hasonlóan a szólásokat, közmondásokat és az utóneveket. A nyelvjárásgyűjtők táborába dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB veze­tő titkára is ellátogatott, aki a cso­port vezetőjét ,a szövetség részéről további anyagi és erkölcsi támogatás­ról biztosította. A h§lyi nemzeti bi­zottság, az alapiskola és a földműves­szövetkezet vezetősége a jövőben is hozzájárul az együttműködés elmé­lyítéséhez. Erre főleg azért van nagy szükség, mert a gyűjtők a jövő év­ben is. Illésházán szeretnék megren­dezni a tábórt. Az ö-ző sziget teljes feltérképezéséhez újabb gyűjtések szükségesek, s mivel az itteni felté­telek teljes mértékben megfelelőek és kedvezően hatnak a csoport tag­jainak munkájára, a környező falvak és települések nyelvi vizsgálata is lehetséges volna. Juliig végén az egyhetes gyűjtés ugyan befejeződött, az igazi munka azonban még hátra van. A rögzített hangszalágfelvételek pontos lejegy­zése, g hangtani, szótant, alaktani és mondattani rendszerezés, a földrajzi nevek jegyzékének összeállítása, a térképek elkészítése, a tulajdonkép­peni tájszavak összegezése csak va­lójában most következik. Jó lenne, ha a Kovács László szak­mai irányításával tevékenykedő kö­zel húsz fiatal nyelvjárásgyűjtő mun­kája több nyelvét szerető és ismerni vágyó amatőrt is hasonló munkára ösztönözne: rögzítse, jegyezze fel szülőfaluja vagy pedig a környék nyelvjárását, mert lassan kihal az a nemzedék, amely a legtöbb segítséget nyújthatja az elmúlt évtizedek táj­nyelvi fejlődéséről! A beszélt nyelv gyors ütemű változása, a köznyelvi, irodalmi nyelvi és idegen hatások erőssége egyre jobban sürgeti a nyelvjárások vizsgálatát és lejegyzé­sét. A dialektológiai csoport tagjai sza­badidejüket feláldozva folytatják hasznos tevékenységüket. A gyűjtés során számos ízes tájnyelvi szót, ki­fejezést, a népi bölcsesség és nyelvi leleményesség szép példáit ismerhetik meg. A gyűjtés utáni feldolgozást követően pedig az utánuk következő nemzedék kutatói számára is értékes adatokkal szolgálnak. BARDOS GYULA 40 ШШШ ' /ж1*'..... c IľllA ВР: ШШШШ i gpa i Jozef Vrtiak: Ébredés (olaj) Fotó: —vass— Példás krónikaíró Csavojec József nemrég ünnepelte 65. születésnapját. Bár öt éve nyug­díjas, még ma is közhasznú munkát végez: idestova harminc éve veze­ti példásan a köz­ségi és a szövet­kezeti krónikát fa­lujában, Felsősze­­meréden (Horné Semerovce). Gyak­ran fordulnak hozzá tanácsért a fia­tal, kezdő krónikaírók, s ő minden­kinek szívesen beszél a munkájáról, az anyaggyűjtés és -feldolgozás mód­szereiről, valamint a krónikaírás egyéb tudnivalóiról. A két — összesen több mint ezer oldal terjedelmű — krónikában la­pozgatva kibontakozik előttünk a község élete, a szövetkezet dinami­kus fejlődése, a szövetkezeti tagok és a község lakossága életszínvona­lának emelkedése, amit táblázatok, diagramok, grafikonok tesznek szem­léletesebbé. Még azt is megtudhatjuk, hány milliméter csapadék hullott egy-egy hónapban, vagy mennyi volt az «átlagos hőmérséklet. Az egyes eseményeket bő fényképanyag illuszt­rálja, a bejegyzések áttekinthetően követik egymást. A két krónika járá­si, sőt kerületi szinten is a legjobbak közé tartozik, amit az is bizonyít, hogy a krónikaírók nemrég megtar­tott kerületi értékelésében Csavojeo József a 3. helyen végzett. A példás krónikaíró kerek huszon­öt évig volt a helyi Május 1. Efsz dolgozója, és 60. születésnapja alkal­mából megkapta A mezőgazdaság példás dolgozója kitüntetést. Munká­jának újabb elismeréséhez a község lakossága és a szövetkezet dolgozói nevében gratulálunkl Belányi János роде Aratási Kupa Az idén Immár harmadízben ren­dezte meg a dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) DAC sportszervezet az ifjúsági labdarúgók Aratási Kupa né­ven ismert nemzetközi tornáját. A rendezvénynek az idén az adott kü­lön nyomatékot, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 40., illetve a duna­szerdahelyi szervezett sportmozgalom megalapításának 80. évfordulója je­gyében zajlott. A helyi DAC fiataljain kívül számos ismert egyesület ifjú­sági csapatából állt össze a mezőny: eljött a három ifjúsági Európa-bajno­­kot felvonultató Tatabányai Bányász, az ugyancsak jónevü székesfehérvári VIDEOTON, valamint a Dinamo Berlin csapata. Hazai színekben rajthoz állt még Szlovákia ifjúsági válogatottja és a szeredi Hutník ifjúsági csapata. Az első fordulóban a DAC némi meglepetésre nem bírt a Hutník Se­red csapatával. A vezetést ugyan megszerezték a hazaiak, sőt az első félidő végéig tartani is tudták, ám a mérkőzés végül is 1:1 arányú döntet­lennel végződött. A VIDEOTON vi­szont simán, 3:0 arányban fektette kétvállra a II. szlovák ligás seredi gárdát. Nagy csatát és színvonalas küzdelmet hozott a Tatabányai Bá­nyász és a szlovák válogatott össze­csapása. A hazaiak kezdtek jobban, az első félidőt követően egygőlos ve­zetéssel vonultak az öltözőbe, de a bányászcsapatnak volt ereje újítani, s így a mérkőzés 2:2 arányú döntet­lennel végződött. Á nagy küzdelem nyilván sokat kivett az Európa-baj­­nokokkal tűzdelt tatabányai gárdából, mert a Dinamo Berlin csapata ellen — amely egyébként az NDK tavalyi ifjúsági bajnoka — szintén csak dön­tetlenre futotta az erejükből. A dön­tetlenek sorozata a VIDEOTON—DAC mérkőzés után sem szakadt meg (2:2), míg az első forduló utolsó mérkőzésén Szlovákia válogatottja 2:0 arányban bizonyult jobbnak a Di­namo Berlin csapatánál. A helyezéseket eldöntő mérkőzé­sekre, valamint a döntőre a követ­kező napon került sor. Az 5. helyért vívott küzdelmet akár gólszüretnek Is nevezhetnénk, hiszen a Dinamo Berlin csapata 5:2 arányban diadal­maskodott a szeredi kohászok felett. A berliniek minden téren felülmúlták ellenfelüket, és már az első perctől kezdve valóban csak a győzelem ará­­hya volt kérdéses. A 3—4. helyet el­döntő találkozón a hazaiak a Tata­bányai Bányász ellen léptek pályára. Bár a DAC fiataljai szívvel-lélekkel küzdöttek, mégis érvényesült a bá­nyászfiúk nagyobb technikai tudása ás nem utolsósorban nemzetközi ru­tinja. l:0-ás félidő után végül 2:0-ra nyerték a mérkőzést, s vele a bronz­érmet. A nagy érdeklődéssel várt döntő­ben Szlovákia válogatottja és a VI­DEOTON csapata mérte össze az ere­jét. Az első félidő inkább amolyan óvatos tapogatózó játékot hozott, en­nek ellenére a hazaiaknak sikerült 1:0 arányú vezetést sze/eznlük. A má­sodik játékrészben felszabadultabbá vált a játék, ám a várt VIDEOTON- hajrá elmaradt: a székesfehérváriak a hazaiak újabb két góljára mind­össze eggyel tudtak válaszolni, s így 3:l-es győzelmével Szlovákia ifjúsági válogatottja nyerte a tornát. A 18 éven aluli legjobb szlovák labdarúgók — bár azóta néhányan természetesen ,,kiöregedtek“ a csapatból, — ezzel megismételték tavalyi sikerüket az Aratási Kupán. Elmondjuk még, hogy a torna gól­királya Scholz, a Dinamo Berlin csa­tára lett, a legjobb kapusnak pedig Karol Belaníkot, a -szlovák válogatott hálójának őrzőjét látták a szakembe­rek. S végül: ha a dobogóról le is maradtak, egy szép sikert mégis el­könyvelhettek a rendező DAC játéko­sai: ők nyerték a legsportszerűbb csapatnak járó megtisztelő címet. V. Gy. Emberi kapcsolatok A fejlett szocialista társadalom építése feltételezi a szocialista társadalmi viszonyok egész komplexumának további fejlesztését és szilárdítását. Jelentős szerepet ját­szónak ebben a komplexumban az emberi kapcsolatok és ezzel össze­függésben a szocialista életmód. A szocialista társadalmi viszonyok jelentik a kiindulási alapot az új, szocialista ember személyiségének formálásához; az új, szocialista ember ezeknek az újfajta kapcsolatoknak a megtestesítője. Az ilyen típusú sze­mélyiség alapvetően új elvekre építi viszonyát a társadalomhoz, embertár­saihoz. Az ember már nemcsak egyé­ni passzív elem az adott társadalmi rendszerben, hanem tudatos aktív erejévé lesz a további fejlődésnek, új értékek alkotójává, aki a lehető leg­nagyobb mértékben kihasználja az új típusú társadalom nyújtotta lehető­ségeket személyiségének sokoldalú, harmonikus fejlesztéséhez. Ezzel kapcsolatban új értékek foglalják el a régiek helyét, s az ember az új értékrendszer felé orientálódik. Az ilyen típusú ember kialakítása azonban igen bonyolult folyamat, tele ellentmondásokkal és nehézségekkel, mivel megköveteli az emberek tuda­tának lényeges átalakulását, új típu­sú szocialista tudat és ezzel új, szo­cialista életmód kialakítását is. A szocialista társadalom embere szemé­lyiségének sokoldalú fejlesztése, a­­mely már az óvodában megkezdődik, s felöleli az emberek termelési, mű­velődési, nevelési, művészeti és köz­életi tevékenységének valamennyi területét, feltételezi aktív elsajátítá­sát a tudományos világnézetnek, a­­mely elméleti alapjává lesz minden egyes ember cselekvésének, magatar­tásának. Csak az objektív tudományos világnézet fejezi ki igazán az ember szükségleteit, törekvéseit és céljait, segíti elő tisztázni az ember helyét a világban, kialakítani az élethez valé saját viszonyt, az önismeretet és az egyéni lét értelmének keresését. A világnézettel tehát elválaszthatatlanul összekapcsolódik a magatartások, a szokások rendszere, az ember, mint társas lény adott történelmi típusá­nak egész megfelelő pszichológiája. Csakis a kifejlődött tudattal rendel­kező ember képes tevőlegesen kiven­ni részét a fejlett szncialista társa­dalom építéséből. Az emberek tudatok szintje sze­rint alakítják ki kölcsönös egymás közti kapcsolataikat, lesznek részesei formális és nem formális közösségek­nek. Önmagukkal szemben mindig bizonyos meghatározott etikai és er­kölcsi elveknek megfelelően viselked­nek, amelyek részei a társadalmi fel­építményeknek. Ide tartoznak például a baráti kapcsolatok, a szeretet, illet­ve a szerelem, a szülők és gyerme­kek közötti kapcsolatok stb. Gondo­lunk itt mindenekelőtt az emberi kap­csolatokra, amelyek a mindennapos érintkezés alapján alakulnak ki a tár­sasélet különböző területein. A szocialista életformára jellemző, hogy a formális és nem formális tár­sadalmi kapcsolatok területére bevi­szi a humanizmus, a kölcsönös tisz­telet és megértés elemeit. Fokozato­san korlátozódik az embereknek az a magatartása, hogy az egyéni érde­keket fölébe helyezze a társadalmi érdekeknek. Az általános érvényű er: kölcsi normák és elvek keretében va­lósul meg a kollektivizmus az emberi kapcsolatokban, a humánus viszony más emberekhez, míg a burzsoá élet­mód ezekbe a kapcsolatokba könyör­telenül beleviszi az egyéni érdekek keresztiilhajszolását, a minél nagyobb presztízsre való törekvést és a társa­dalmilag egészségtelen karrierizmust. Amint már említettük, a kölcsönös emberi kapcsolatok színvonala az em­ber tudatának színvonalától függ. S éppen az emberi tudat területén számos komoly problémába ütközőnk, amelyek alapvetően befolyásolják az ember cselekedeteit s ezzel a kölcsö­nös emberi kapcsolatok milyenségét is. Az emberek tudatában, az alapjá­ban megváltozutt helyzet ellenére is, tovább élnek az előző társadalmi for­mációkból visszamaradt különböző csökevények, amelyek egészségtelen befolyással vannak az ember társa­dalmi tevékenységére. Társadalmunk­ban éppen a kölcsönös emberi kap­csolatokban találkozunk számos e­­egészségtelen jelenséggel. Elég megemlíteni például a mun­kához való viszonyt. A szocialista társadalom fejlődése során alapve­tően megváltoztatja az ember viszo­nyát a munkához. A szocialista tár­sadalom fejlődésének jelenlegi sza­kaszában. a termelőerők adott fejlett­ségi szintje mellett, a cél az, hogy az ember munkaaktivitása képességei kihasználása és gyarapodása fő terü­lete legyen, hogy maga a munka le­gyen a megelégedettség fő forrása, hogy életszükségletté váljék, na csu­pán a létfenntartás eszköze marad­jon. Ezzel szemben nap mint nap ta­lálkozhatunk a munkafegyelem durva megsértésének eseteivel, ráfizetéses termeléssel, amely elveszíti társadal­mi jelentőségét. Még mindig sokan vannak olyanok, akik harácsolnak, munka nélkül, embertársaik kárára igyekeznek jövedelemhez jutni. U- gyanfgy találkozhatunk az egoizmus és bürokratizmus durva megnyilvá­nulásaival is. Nagy problémák mutatkoznak a családi élet, a családi nevelés terü­letén. A családtól vesz át az egyén bizonyos osztály-, szociális, eszmei­politikai elveket, magatartásformákat, még mielőtt éretté lenne, még mielőtt munkaviszonyba lépne, részt venne a politikai eszmei áramlatokban. A csa­lád befolyással van az életcélok ki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents