Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-18 / 33. szám
1984. augusztus 18. SZABAD FÖLDMŰVES 7 B ÁC 2 ÖLI V É R: // // 1 LU m Hl VOLTUNK (II. RÉSZ) Megkerestem a készültségi mozdonyvezetők szunyáié szobáját. Mondtam, hogy civilben magam Is vasutas lennék. Forgalmista. A frász tárt ki, hogy valamelyiküknek az eszébe fut a munkám, a beosztásom felöl faggatáznl. Halvány dunsztom sem volt róla, mit forgalmaz egy forgalmista. Van egy tárcsája, azt felemelt, a vonat tndul és kész. De nem kérdeztek semmit. Szlovák vagy te, ne tagadd, mondták, és még szalonnát is adtak. Mondtam, hogy magyar vagyok, de erre csak legyintettek, és a szalonnát sem vették vissza. Ott szunyáltam, náluk, jó meleg volt., POstyén, Trencsén, Bán, Bajmóc. Vonaton, teherautón, teherautón, vonaton. Egyszer személygépkocsin: egy magyar repülöszázados vitt el, pontosan Bajmócra. Valahogy igen nagy bizalmam volt benne, és nem is csalatkoztam. Nekem való tag volt. Azt mondta, még nem látta a bajmóci várat, és azt 6 feltétleniül látni akarja, hát most megnézi. Ha akarom elvisz. Akartam. Ütközben egyszer fél kézzel kigombolta a köpenyét, mert cigaretta után kotorászott — a szlovákokéból nem kért, azt mondta, ez a fajta neki gyenge —. és akkor láttam, hogy a repülőtiszti köpenye alatt is századosi rangjelzést visel, csakhogy az utászokét. Nem szóltam egy szót sem: az ember lehetőleg ne üsse bele az orrát a mások dolgába. Bajmócon a főtéren leállította a kocsit, stramm kis Opel volt, körbetopogott, aztán közölte, hogy megy, megnézi a várat. Nem bíztatott, hogy menjek vele, hát én sem ajánlkoztam. Azt mondta, másfél Óra múlva indulás. — Igenis. Köszönöm. Igenis. Már egy óra múlva visszatébláboltam a főtérre — közben egy kocsmában kaptam egy tányér paprikás krumplit —, de. az utász-repülő nem volt ott. A kocsija sem. Biztosan rövidebb ideig tartott, amíg végigtárta a várat, gondoltam jámboran. Nem nagy vár. Teherautó. Utazgattam, mint egy megszállott. Mindig szerettem volna utazgatni, de valahogy nem volt rá alkalmam. Hát most volt bőven. Utazgattam. Csak úgy, urason. Kétszer igazoltattak; egyszer a Wehrmacht, egyszer a gárdisták. De akkor már nem tudtam németül, ■ se szlovákul. Csak a karommal, kezemmel hadonásztam, mint egy félkegyelmű. — Žilina — mondtam, és Igyekeztem marhára, nehogy valamiképpen is zsének találtam elteni a Zsllina zsé-tét. — Žilina. Ungar Armé. Gyülekezés. Ztlinán. Megnézték a papírjaimat: nem lettek okosabak tőle. Megnézték a zsoldkönyvemet: attól sem lettek bölcsebbek. Elengedtek, menjek Zilinára. íA gárdisták kijavítottak: Zst-ll-na — mondták szótagolva, nyomatékosan, hogy el ne tévedlek. — Žsí-lt-na. Nem Žilina. Zsilina.j Mentem. Utazgattam. Érdekes, amíg utazgattam, nem viszketett annyira a nyakam. Hát így érkeztem el ide Túrócszentmártonba. Természetesen egyenesen a vasútállomásra baktattam. Törzsvendég voltam a vasútállomásokon. Különben is este hét óra volt: mi a fenét keres az ember este hét Órakor, télvíz ideién egy idegen városban. Tartottam tőle, hogy a mozik sem játszanak. Beszivárogtam a váróterembe. Gondoltam, a vasutasok szunyálóját majd megkeresem később. Ahhoz még koránnak látszott. Csudi szép, nagy váróterem volt, igazán. A terem közepén izzó. vaskályha; körülötte ültek, hevertek, feküdtek, szunyáitok az SS-ek — hát hol ültek volna másutt? Körülöttük meg embermagasságban a cókmókiuk: ládák, hátizsákok, kenyérzsákok, tiszti bőröndök. Bástyafedezék mögött ültek az SS-ek a tűz körül, és melegedtek. Es ittak. De nem ám amúgy iszogatva, koccingatva, mint a nagyszombati szlovákok, hanem feszesen. Bőszen. Dühösen. Mereven. Majdnem mind egy szálig -merev részegek voltak. De én mindig szerény gyerek voltam, ismertek, fiúk; én bizony nem tolakodtam az SS-ek meg az izzó vaskályha közelébe — szépen meghúztam magam is az egyik sarokban, egy fél szakasznyi Wehrmacht mögött. A Wehrmachtnak ez a félszakasza elzászi franciákból és osztrákokból állott: a franciák franciául kurjongattak, és szidták a la guerre-t, az osztrákok bécsi nótákat gajdoltak. De gubbasztottak körülöttük még a többi sarokban — ennnek a váróteremnek is négy sarka volt, mint a többinek — szlovákok, románok, olaszok is fezek alighanem némi őrizet alatt, mert a hátuk mögött két géppisztolyos Wehrmacht támogatta álmosan a kopott falatj egyszóval afféle SS-ekhez méltatlan aljanépség. Magyar is volt közöttük, 'egy darab — egy vézna élelmezési'őrvezet6, pontosan velem szemben, a túlsó sarokban, de nem nagyon iparkodott észrevenni engem, így hát én sem törtem magam, hogy felvegyem vele az előírásos bajtársi kapcsolatot. Ámbár lehet, hogy ő is ugyanabban a cipőben slattyogott, mint jómagam, Akkoriban már nagyon sokan slatytyogtunk ugyanabban a kincstárt 'bakancsban — ebben nem volt semmi csodálatos. A csodálatos az volt, amikor úgy kilenc óra tájban felrántották az ajtót, és behajították azt a három kézigránátot — röhögnöm kell — pontosan az izzó vaskályha irányába — röhögnöm kelti — s én mindössze egy eltévedt köpenygombot kaptam a pofámba — röhögnöm kell —, először azt hittem megsebesültem, mert a kályha meg az SS-ek akkor már nem voltak sehol, csak egy vérző, füstölgő. mindenféle csúnya dologtól bűzlő óriási kupac volt a terem közepén, és én bambán és a robbanástól süketen, hülyén az arcomhoz kaptam, ahol a köpenygomb eltalált. Es nézd csak, vér sehol. Es aztán kiugrottam a betört ablakon. Beugrotam a kinti sötétségbe a benről kitört> füstölgő ablakon. De azt még láttam, amikor a szlovák vasutasok betódultak a kitárt, sarokvasain csüngő ajtón, és egymás útját elállva — röhögnöm kell —, a még életben maradi SS-ek meg Wehrmaohtok útját elállva, ártatlan, készségeskedő fapofával kérdezték: — Mi történt? Bole möjl — Meg: — Рте pána Jána! Mi történt? Hát ez történt. Aztán még azt is láttam, hogy a sopánkodó vasutasok, mögött néhány halálra vált Hlinka-gárdista is próbál betódulni, de a vasutasok annyira készségeskedtek, hogy a gárdisták egyre kívül rekedtek. Aztán már nem láttam semmit, mert elpucoltam. Es most ott álltam a téli sötétségben egy idegen táros ismeretlen főterén. Ezt a várost valaha Túrócszentmártonnak hívták, tanultam az iskolában, de most egyszerűen Martin a' neve, és SS-eket meg Wehrmachtokat nyírnak ki benne ... Képzeld. En meg ott álltam a sötét éjszakában, és azon töprengtem, mit mulasztottam el? Mit kellett és mit lehetett volna másképpen tennem. Meg is léphettem volna, például. De nem most, mindjárt a legelején. Vagy mondjuk akkor, amikor besoroztak. — Hogy mondja fiatalember? Tanulmányt halasztás? ... Itten, a nyilvántartásban az áll, hogy magának tanári oklevele van ... Na ja: aztán beiratkozott a Kereskedelmi Főiskolára, igaz?... Most meg jogot végez. Debrecenben ... Nem lesz az sok egy kicsit?... Na, mutassa csakI Mutattam. Mindenemet. Amúgy egyébként a felépítményem körül nem volt különösebb hiba, azt tudtam. Sajnos. Viszont sportszívem, az volt. Két tucatnyi érem, atlétikában. Arany, ezüst, vegyesen. /Később, a katonságnál egyet sem kaptam, Még a lövészbojtomat ts elvették, minek az nekem?) Sport szív. Egy kis ügyeskedéssel elmehet szívbillentyűhibának, hümmögött Blumberger doktor bácsi, amikor közöltem vele, hogy soroznak. — Szív, fiacskám. Erre kell panaszkodnod. Próbáld meg. Egyébként semmi bajod, umberufen — mondta fanyar elismeréssel. — Baj. Szívbillentyű. Szúr. Lihegek. Hamar kifáradok. Itt szúr meg itten is. Nem kapok levegőt. Itt is hümmögtek. De itt nem úgy, mint Blumberger doktor bácsi, amikor meghallgatta a hörgőimet, serdiiletlenebb gyermekkoromban. — Agyban maradsz. Egy hétig. Ezt tessék neki megcsináltatni; ezt a kanalasat fogja szedni. Ha láza van, priznic. Egy kis torokgyulladás. Betakarózhatsz. Hűvös, szőrös, piros füle volt Blumberger doktor bácsinak: az egyiket rátapasztotta a csupasz mellemre, a másik ott piroslott előttem. Szerettem Blumberger doktor bácsit. Egy hétig ágyban maradsz. Könyvek. Játék. Katonását. Agyaggolyókkal. Egy böhöm nagy színes üveggolyó a Vezér. Szerettem Blumberger doktor bácsit. Vajon most hol lehet? Dachau? Auschwitz? Ja persze — nem. Mielőtt elhurcolták volna, bevett valamit ami nem volt kanalas. De azért így is keserű lehetett. Hát itt nem mondták, hogy egy hétig ágyban maradsz... Ezek ttt — na, mi szólsz? — Komolyan vették a kaionásdit. — Ugyan. A kis szívbillentyű... Nem a világ. Katonadolog. Érdekes itt minden katonadolog volt. De erre csak később jöttem rá. — Mit szólna hozzá ha a tüzérekhez kerülne? Ott gyalogolnia sem kell. Jó dolga lesz. Jó dolgom — egy frászt. Es a matematika? Röppálya-meghatározás, ívgörbék kiszámítása, meg minden. Ennyit én is tudtam a dolgokról. A matematikáról viszont jóval kevesebbet. Elnézést érte, mindig rühelltem a matematikát, ezért sem mentem orvosnak. Pedig szerettem volna. Nem is lett volna rossz. Es akkor talán— most nem állnék itt egy idegen város isme ... (Folytatjuk) a szocialista társadalomban megtaláljuk a kitűzött eél megvalósításának közvetlenebb, egyenesebb fttját, hogy meggyorsítsuk a szocialista társadalom fejlődésének folyamatát. alakulására és az elérésükhöz szükséges eszközök megválasztására. A családban tesz szert az egyén az alapvető szociális, ideológiai, politikai. erkölcsi ösztönzésekre, viszonyát az éleihez és a munkához minőségileg gyakran a családi nevelés határozza meg. S mégis a szocializmus ban is vannak visszásságok a férfi-nő kapcsolatok területén, amelyek ellentétben állnak a kommunista erkölcsi elvekkel. Gyakran találkozunk még napjainkban is burzsoá megszokásokon alapuló házasságokkal, ahol nincs meg a férfi és nő közötti egyenjogúság, érdekházasságokkal sth. Az ilyen esetekben természetesen kárt szenved a szocialista család legfőbb funkciója — a gyermeknevelés, az új, szocialista nemzedék felnevelése. A családban oltják be a gyermekekbe gyakran a nem tudományos világnézetet, amely aztán végigkíséri őket egész életükön, befolyással van cselekedeteikre és pozitív társadalmi aktivitásukra. Felmerül természetesen a kérdés, hol vannak a gyökerei ezeknek a problémáknak, hol kell keresni forrásukat? Több tényező hat itt. negatívan befolyásolva az új társadalom felépítését. Ide tartoznak mindenekelőtt a múlt „anyajegyeinek“, a szociális különbségek maradványainak, az emberek tudatában a máit csőkévényeinek leküzdésével kapcsolatos problémák. Itt kellene említeni továbbá az ellenséges ideológiák hatását. amelyek különböző csatornákon, különböző módon befolyással vannak az emberek tudatára, igyekezve azt saját elképzeléseinek megfelelően formálni. Végül hatnak itt objektív tényezők a szocializmus építésével kapcsolatban, amely megkívánja, hogv szüntelenül keressük a társadalmi élet leghatékonyabb szervezési formáit és a gyakorlatban ellenőrizzük helyességüket. Az fii társadalom építőjétől meg köveieljiik. hogy megértse az előtt" álló feladatok bonyolultságát, hogy teljes mélységükben tanulmányozza az objektiv folyamatokat. Semmi új sem stabilizálódik anélkül, hogy ne folyna harc hívei és ellenzői között. Az embereket meg kell tanítani rá, hogy megértsék a nehézségeket, de le tudják azokat győzni. Bátran le kell leplezni a fejlődésben felmerülő fogyatékosságokat és ellentmondásodat. a tények tudományos elemzéséből indulva ki. Ezeket a feladatokat egyesegyedül a csökevények leküzdésével, a szocialista ember tudatának a tudományos marxista-leninista világnézeten alapuló pozitív formálása útján lehet megvalósítani. Ez a cél a kommunista neveléssel érhető el. Az ember tudRtának. képességeinek és szokásainak céltudatos, dinamikus átalakítása az, amelynek eredménye a társadalmi, csoportos integráció és alkalmazkodás. Szabályozható tevékenység ez. amely a kommunista társadalom eszményeinek megvalósítása irányába vezet. A kommunista nevelés jellemzője, hogy komplex, formálja a szocialista ember tudatát, egész személyiségét. Az emberek tudata, magatartása és orientációja, életformája furcsa tehetetlenségi erővel rendelkezik, sokáig fennmaradnak a régi hagyományok, szokások, jellegzetes magatartásformák. A kommunista nevelésnek törekednie kell ezek leküzdésére, az új szocialista magatartásformák kialakítására, a szocialista ember sokoldalúan fejlett személyiségére. Ebből a szempontból a szocialista tudat és a szocialista életmód kiala kftása folyamatának azoknak a tényezőknek a kifejlesztésére kell irányulnia. amelyek elősegítik a szocialista emberi kapcsolatok szilárdítását és további fejlődését. A tudományosműszaki haladás jelen időszakában törődni kell az ember fizikai rátermettségével. a jó élet- és munkafeltételek biztosításával. El kell érni. hogy az embereknek öntudatos, elkötelezett legyen a hozzáállásuk a munka- és társadalmi feladatok teljesítéséhez a szocialista társadalom szükségletei kielégítésének érdekében. Olyan értékeket kell létrehozni, amelyek gazdagítják az ember életét, kihatással vannak a személyiség és az alkotó erők sokoldalú fejlődésére, a kultivált életforma kialakulására. Az eszmei-politikai neveléssel elő kell segíteni az emberek helyes eszmei-politikai meggyőződésének kialakulását aktívan kell formálni politikai magatartását, érzelmi életét. Az új ember nevelési rendszerében különösen fontos szerepet játszik a propaganda, mint sajátosan és céltudatosan megfogalmazott ösztönzés a tudatos tevékenységre. Természetes, hogy ezzel nem csökken a többi nevelési tényező — a család, az iskola, a munkahely stb. — szerepe. Éppen az öntudatosság segíti elő, hogy kiküszöböljük az ösztönösséget, hogy Természetszerűleg merül fel a kérdés: hogyan kapcsolódnak be ebbe a folyamatba az irányító szervek, miként veszik ki belőle a részüket. Szem előtt kell tartani, hogy tudományos ismeretekre támaszkodó irányításról van itt szó, a társadalmi rendszerre való céltudatos ráhatásról, az objektiv törvényszerűségek megismerésének és felhasználásának alapján. Idejében fel kell tárni és leküzdeni a társadalmi haladás útján felmerülő akadályokat és ellentmondásokat, racionálisan kell kihasználni a szocializmus előnyeit és reális lehetőségeit. Tudatában keli lenni, hogy az irányítás szerepe a tudományos-műszaki haladás jelen időszakában egyre, bonyolultabb és sokoldalúbb. A tudományos-műszaki haladás átalakítja az emberi kapcsolatokat, kialakítja ezek különféle formáit a társadalmi élet valamennyi területén, megváltoztatja a munkát, az életstílust, a gondolkodásmódot, a szükségleteket és az érdekeket, az érdeklődést. Mindez jelentősen komplikálja az irányítás szerepét, s újfajta problémák elé állítja az irányító szerveket. Ebből a szempontból az irányító szerveknek a legújabb tudományos ismeretek alapján keresniük s a gyakorlatban alkalmazniuk kell az állam szociál- és gazdaságpolitikájának leghatékonyabb eszközeit, amelyek az emberek szocialista tudata és a szocialista életmód céltudatos kiformálását szolgálják. Természetes, hogy az irányító szervek munkájában is számolni kell a burzsoá csökevények maradványaival, amelyek kihatnak a szokások, hagyományok vagy azon problémák jelenlegi tudományos ismeretének befolyására, amelyek összefüggnek a fejlett szocialista társadalom építésével járó meghatározó tényezőkkel. Ezért szüntelenül kritikailag át kell értékelni az irányító munkát, hogy leleplezhessük az irányításban mutatkozó különböző nem szocialista elemeket, amelyek gátolják a szocialista fejlődést és a társadalom progresszív irányítását. Az irányító szerveknek ki kell alakítaniuk a feltételeket, hogy tevékenységük, ráhatásuk, a CSRP célkitűzéseinek megfelelően, céltudatos és tervszerű legyen, mert csak ebben az esetben nyújthatnak biztosítékot arra nézve, hogy sikeresen teljesítjük a fejlett szocialista társadalom építésének feladatait. Az államigazgatási irányitó szerveknek a fejlett szocialista társadalom viszonyai között a szocialista társadalmi vívmányok intenzív érvényesítésével az életmód területén is hangsúlyozniuk kell a szocialista társadalmi rendszer előnyeit a kapitalista társadalmi rendszerrel szemhen. Gsak ezeknek a feltételeknek a megvalósulása esetén lehet elérni, hogy az ember szocialista tudata formálásának és a- szocialista emberi kapcsolatok kialakításának folyamata egyenes vonalú legyen, objektiven tükrözve a fejlett szocialista társadalom jellegzetes vonásait és elősegítse az összes szociális, gazdasági és nevelési eszközök optimális kihasználását. —се—'
