Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-11 / 6. szám
üzemek többségében nem bontottak le, és nem liasználták ki olyan mértékben, hogy az egyes munkaközösségek Illetve egyének viselkedését aktívan befolyásolják, serkentsék őket a tartalékok teltárására, valamint a termelés és hatékonyságának növelésére. Ezért a kongresszus előtti vitát arra kell felhasználni, hogy a tervszerű irányítással kapcsolatban hozott Intézkedések megvalósítása a dolgozók legszélesebb körének ügyévé váljon. A tervezés rendszerében hozott intézkedések a dolgozók nagyobbb arányú részvételével számolnak a terv előkészítésében A gazdasági szabályozók és az anyagi ösztönzők rendszere a mezőgazdasági üzemeket a korábban elért termelésszintet meghaladó, progrcsszívebb tervfeladatok vállalására serkenti. Fel kell mérni, hogy az üzemeken belül hogyan használják ki ezeket az elveket. Vajon az üzemi terv előkészítésének időszakában a belüzeml egységek, Illetve az egyes munkahelyek keretén belül mérlegelik-e a termelés növelésének, az ehhez szükséges anyagfelhasználás csökkentésének, valamint a minőség javításának lehetőségeit. Ezt csakis úgy lehet elérni, hogy a terv progresszivitása mellett egyben a megvalósítás reális lehetőségeit is tükrözze. Ilyen módszert több mezőgazdasági üzemben alkalmaznak. Helyes eljárást érvényesítenek például a Hrotovícei (trenčíni járás) és az Ivanovicei (výškoví járás) Efsz-bein, ahol a terv lebontásában a belüzeml egységek keretén belül valamennyi dolgozó aktívan részit vesz. Egyidejűleg felül kell vizsgálni, vajon a munkaközösségek aktívan részt vesznek-e a terv lebontásában, az anyagi érdekeltség rendszerében kihasználják-e a gazdasági szabályozókat, serkenti-e a dolgozókat a tartalékok feltárására, a termelés további fejlesztésére, az anyagköltségek csökkentésére és ■ termékek minőségének javítására. Az anyagi érdekeltség elmélyítésének — az érdem szerinti jutalmazás függvényében — fontos eszköze a béralap mozgó részének kielégítő terjedelme, ennek helyes kihasználása úgy, hogy a minőség javítására és a hatékonyság növelésére serkentsen. Nem véletlen, hogy az élenjáró mezőgazdasági üzemek már a tervben a jutalom mozgó részének nagyobb részarányával számolnak, amely az elért eredményektől függően tovább növelhető és az összjutalmat Is Jelentősen befolyásolhatja. Míg 1982-ben a szövetkezetek átlagában a béralap mozgó része 16,3 százalékos arányban részesedett az összjutalmon, addig a Bohušovicei Efsz-ben (litomőficei járás) 22,8, a Bfízai Pfsz-ben pedig 23,2 %-os arányban. A béralap mozgó részének kerekén belül a gazdasági ered-i ményeken való részesedésnek külön szerepe van. Helyes alkalmazása esetén a középfokú műszaki dolgozókat és a munkaközösségeket a tartalékok feltárására, valamint az egyre jobb gazdasági eredmények elérésére serkenti. Ezt azonban a mezőgazdasági üzemek többségében nem Így alkalmazzák. így például 1982-ben az összes szövetkezet átlagában a gazdasági eredményeken való részesedés értéke az ttsszjutalomnak mindössze 5,4 százalékát tette ki. Az a tény, hogy a részesedést a dolgozó évi jutalma szerint fizetik ki, tekintet nélkül arra, hogy milyen mértékben járult hozzá az üzem vagy a saját munkarészleg gazdasági eredményeinek alakulásához, a jutalmazásnak ezt a módszerét megfosztja hatékonyságától. Ezen a téren jóval aktívabban tol kell használni a helyes elven alapuló jutalmazási lehetőségeket. A jutalmazás megfelelő kihasználásának jő példájával a Trnavai Efsz-ben találkozha-tunk. Ott a gazdasági eredményeken valé részesedés az összjutalomnak 9,5 százalékát teszi ki. Elosztása pedig a belüzemi önelszámolási egységek keretén belül elért eredmények szerint történik. Hasonló jó példával szolgál a Mojmírovcei Efsz és a Brnói Állami Gazdaság, de több más mezőgazdasági üzem is. A mezőgazdasági termelés jelenlegi fejlődési szakaszában egyre több figyelmet kell szentelni a munka minősége növelésének. Ezzel számol a gazdasági szabályozók rendszere is, amely a jobb minőségű munkát és termékeket részesíti előnyben. A vita során meg kell állapítani, hogy az üzemben alkalmazott anyagi érdekeltség rendszere milyen mértékben veszi figyelembe az említett követelményeket. Azt, hogy hogyan kell az anyagi érdekeltség rendszerében helyesen alkalmazni és kihasználni a gazdasági szabályozókat égy, hogy ezek ne csak az egyének és a munkaközösségeknek, hanem az egész üzemnek és a társadalomnak is hasznot hozzanak, jól bizonyítják a tej minőségének javítására hozott intézkedések. Míg 1977-ben — amikor első ízben vásárolták fel a tejet minősége szerint — az összmennyiségnek mindöszsze 52 százaléka volt első és több mint 18 százaléka harmadosztályú, addig 1982-ben a felvásárolt tejnek úgyszólván a 85 százaléka került az első, s csupán 2,4 százaléka a harmadik osztályba. Az említett évek során a tej minőségének javulásában döntő szerepet játszott az a tény, hogy a mezőgazdasági üzemek többségében nemcsak a tej mennyisége, hanem minősége szerinti jutalmazást alkalmazták. Ezekből a tapasztalatokból kell kiindulni a többi termelési részlegen is. A Kroméfížl Efsz-ben a növénytermesztési és az állattenyésztési dolgozókat úgy serkentik a munka minőségének javítására, hogy a minőségnek' három fokozatát határozták meg. A' legjobban végzett első osztályú munkáért az alapbért prémiummal egészítik kL A II. osztályba sorolt munkáért csupán az alapbért fizetik ki, a III. osztályúért pedig az alapbérből bizonyos összeget levonnak. A lényeg a belüzemi önelszámolási rendszer hatékony érvényesítésében, a tervezésben és az irányításban rejtik. A vitában ezért értékelni kell a belüzeml önelszámolás jelenlegi helyzetét s meg kell határozni további tökéletesítésének lehetőségeit. A belüzeml önelszámolási rendszer szüntelen tökéletesítésének megkülönböztetett figyelmet szentelnek például a Malackyi Állami Gazdaságban és a Želatovlcei Efsz-ben (prešov! járás J. E tekintetben felül kell vizsgálni a mezőgazdasági üzemek' belső termelési, szervezési és irányítási rendszerét. Értékelni kell azt is, milyen lehetőségeket nyújt a termelés belüzemi irányftási és szervezési rendszere a középfokú vezetőknek, a munkaközösségeknek Irányításban való részvételére, s miképpen használják ki ezeket a lehetőségeket. Egyidejűleg meg kell állapítani, hogy tisztázódott-c a vezetők és az általuk irányított munkaközösségek felelősség- és hatáskörének kérdését. Ezen kérdéseknek fokozott figyelmet kell szentelni, elsősorban azon mezőgazdasági nagyüzemekben, amelyek rátértek az ágazati Irányítási rendszerre, anélkül, hogy megteremtették volna az anyagi-műszaki alap, a termelés összpontosításának és szakosításának feltételeit A belüzemi önelszámolás rendszerén alapuló irányításnak ás szervezésnek a leghatékonyabb módja a brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás. Erre a magasabb formára való átállás bizonyos nélkülözhetetlen feltételek megteremtését teszi szükségessé. Elsősorban a munkaközösség stabilizálását kell biztosítani, mert a termelőeszközökéi tartós jelleggel rájuk hízzák. Ki kell dolgozni egy olyan szabványrendszert, amely a termelés, az anyag- és műnkaköltségek, valamint az anyagi érdekeltség tervezésére szolgák A munka körzetesítése szempontjából is meg kell teremteni az alapvető feltételeket, s a tervet természetbeni és értékbeni mutatókban egyaránt egészen a brigádokra le kell bontani. E kérdéseknek a trnavai járás szövetkezeteiben szentelnek különös figyelmet, ahol 1980-tól kezdve a járási mezőgazdasági igazgatóság hatékony segítségével célszerűen építik ki saját szabványrendszerüket. Az eddiginél sokkal hatékonyabb módon kell hozzájárulni a belüzemi nyilvántartás elmélyítéséhez, főleg a belüzemi tervezés és irányítás tökéletesítése végett. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele a számítógépes technika és az operatív irányítás célszerű kihasználásának is. A Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaság jó példát mutat a számítógépes technika célszerű alkalmazásában, elsősorban a belüzemi irányítás terén. Az irányítás hatékonyságának növelésével szorosan összefügg a dolgozók alkotó kezdeményezésének és aktivitásának a fejlesztése. Ez a mezőgazdasági üzemek vezetőségének, a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének és a szakszervezeti szerveknek közös feladata. A munkakezdeményezés egyes formáiba a szövetkezeti tagok 75 %-a kapcsolódik be. A szövetkezetekben úgyszólván ezer komplex ésszerűsítő brigád tevékenykedik, több mint 17 ezer taggal. A feltaláló- és újítómozgalomban több mint 4700 szövetkezeti tag vesz részt. A szövetkezeti földművesek tavaly 218 ezer egyéni, 18 ezer kollektív, 1693 összüzemi és 231 társított szocialista kötelezettséget vállaltak és ezeket sikerrel teljesítették. Az állami gazdaságokban a szocialista versenybe a dolgozók 80,5 %-a kapcsolódott be. Ezekben 295 komplex ésszerűsítő brigád tevékenykedik, 3720 dolgozó részvételével. A feltaláló- és újltómozgalomban 1460 dolgozó részesedik. Az elkövetkezendő időszakban a dolgozók kezdeményezését szorosan egybe kell kötni a termelési és gazdasági feladatok teljesítésével. A vita során e tekintetben is ki kell kérni a dolgozók véleményét. Az egyes munkaközösségek javaslatait a szocialista versenymozgalom konkrét céljainak meghatározására kell kihasználni. Továbbá mérlegelni kell a feltételek javításának lehetőségeit a dolgozók alkotó erejének és képességének fejlesztésére. Ezen túlmenően megfelelő intézkedések elfogadása szükséges az idei, valamint az egész ötéves tervidőszak feladatainak maradéktalan teljesítése céljából. 1 kihasználása csak akkor lehetséges, ha ehhez Igazítjuk a növénytermesztés szerkezetét. Például a Šoporňai Efsz-ben az 1979—1981-es évek átlagában szemes kukoricából — öntözött területekről — hektáronként 7,1, a vágsellye—gútad (Safa— Kolárovo) öntözőrendszerhez tartozó mezőgazdasági üzemekben az évelő takarmánynövényekből pedig 13,7 tonna — száraz anyagban számított — termést takarítottak be. A növények ésszerű tápanyagellátása megköveteli a talajban levő tápanyagok optimális arányát. A tápanyagpótlást a lehetőségekhez mérten a talaj- és növényelemzések eredményeihez kell igazítaani. A tápanyagpótlás nagyüzemi technológiáinak érvény esi tésében és a növényveédelmi teendők végzésében az agrokémiai vállalatoknak kell élen járniuk. Az agrokémiai vállalatokba tömörült mezőgazdasági üzemeknek követelniük kell, hogy a vállalatok vállaljanak nagyobb felelősséget az istállótrágya és a műtrágyák hatékony kihasználásában. Például a Chotötovi (Mladá Boleslav-i Járás) Agrokémiai Vállalat ipari módszerrel évente 130 ezer tonna komposztot készít, amellyel hozzávetőlegesen fedezi a körzetébe tartozó mezőgazdasági üzemek Igényét. A Prievldzai Agrokémiai Vállalat az istállótrágya szétszórásában járási méretben 91,5 %-ban részesedik. A mezőgazdasági növénykultúrák védelmének szervezésekor a rendelkezésre álló növényvédő szerekből és az életkörnyezet védelmével kapcsolatos követelményekből kell kiindulni. Ez megköveteli a növényvédelem szervezésének és irányításának tökéletesítését, valamint a technológiai fegyelem szigorú betartását. Tökéletesíteni kell az előrejelző szolgálat munkáját. A növényvédő szerek fogyasztásának csökkentéséhez az integrált növényvédelem adta lehetőségeket is ki kell használni. Ennek során nagy súlyt kell helyezni az agrotechnikai eljárásokra. Az integrált növényvédelemmel jé tapasztalataik vannak például a PráCei (znojmól járás) és a Dolanyi (náchodl járás) Efsz-nek. Néhány élenjáró mezőgazdasági üzemben (vodňanyi, chelčlcei, blatnicel efsz) megkezdték az üvegházakban a biológiai védekezést. A növénytermesztés beltcrjesítésének legjárhatóbb útija a növénykultúrák termőképességének maximális kihasználásában rejtik. A nemesitől munka új formáinak érvényesítésével az új búzafajták termőképessége 8—9, a kukoricáé 10—11, a borsóé 6, a cukorrépáé 60, a burgonyáé pedig 40 tonnára nőtt hektáronként. Az új bőtermő fajták kihasználásának alapfeltétele a fajtaösszetétel helyes megválasztása és az agrotechnikai eljárások szigorú betartása. Az 1981—1983-as évek átlagában az UrCicei és a Bedlhošti Efsz-ben (prostéjovi járás), őszi búzából 6,9, illetve 8,76, a Lúcsl (Lúč na Ostrove) és a Csiltzköz Efsz-ben szemes kukoricából 8,55, illetve 8,23, a Vrbátkyl Efsz-ben (prostéjovi járás) borsóból 4,06 tonnás hektárhozamot értek el. A múlt évben borsóból rekordtermést takarítottak be a Chtelnicai (5,52 t/ha), a Hnévotíni (5,17 t/ha) és a TovaCovi (5,12 t/ha) Efsz-ben. A másik oldalon viszont nem lehetünk elégedettek a kapásnövények, elsősorban a cukorrépa nemesítésében elért eredményekkel és a vetőmag minőségével. Csupán a BuCanyi Kutató és Nemesítő Intézetben értek el némi sikereket, három genetikailag egycsírájú cukorrépafajta kinemesítésével. Nem lehetünk elégedettek a magtermesztő szervezetek által forgalmazott vetőmagvak és Uitetőanyagok minőségével sem. Az előrehaladást a szerződéses magszaparíték is elősegíthetik. A maglermesziő szervezetek és a mezőgazdasági üzemek sürgős feladata, hogy lucernából és vörösheréből is elérendő mennyiségű vetőmagot bocsássanak rendelkezésre. A vöröshero és egyes fíifélék vetőmagjának szaporításéban az egyes kerületeknek fokozatosan önellátókká kell válóink. A mezőgazdasági nagyüzemekben a növénytermesztés szerkezetének optimalizálása mellett mindent el kell követni a vetésforgó szakszerű érvényesítése, a vetéstervek betartása és a másodnövények termesztése, a műtrágyák és az istép "> '">ya hatékony kihasználása és a növényvédőszerek fogyasztásának csökkentése érdekében. A növénytermesztés elsőrendű feladata a gabonaprogram komplex megvalósítása, főleg a hektárhozamok további növelésével. Az utóbbi két évben elért eredmények igazolták azon mezőgazdasági nagyüzemek eljárásának helyességéi, amelyek növelik az őszi vetésű gabonafélék, főleg a legbőtermőbb őszibúza- és ősziárpa-fajíákat. A sörárpa termesztésének színvonalát és eredményeit külön kell értékelni, elsősorban a minőség szüntelen javítása és a terméshozamok állandósítása szempontjából. A takarmányozási célokra termelt szemesek közül főleg a szemes kukorica termesztését kell növelni mint a keveréktakarmányok legfontosabb összetevőjét. Fontos feladat a hektárhozamok állandósítása. Például a Zslgárdl (Ziharec) Efszben az 1981—1983-as évek átlagában a szemes kukorica terméshozama 7,8 tonna volt hektáronként. A szemes kukorica termesztésében nagy előrelépést várunk a termelési rendszerek alkalmazásától. Jó példával jár az élen a Vágsellyei (Sala) Kooperációs Körzet. A hüvelyesek termesztése 1s felelősségteljesebb hozzáállást 3 igényel, mert egyrészt mint fontos takarmányfehérje-források szerepelnek, másrészt hozzájárulhatnak a nem szocialista országukból történő fehérjetartalmú takarmányok behozatalának csökkentéséhez, A mezőgazdasági üzemek szempontjából figyelembe kell venni azt is, Hogy például a hektáronkénti 4 tonnás borsótermés a fehérjetartalom tekintetében egyenlő az őszi báza 6 tonnás termésével. Termesztésük kiszélesítése a nitrogéntartalmú műtrágyák gyártásának csökkentéséhez is vezetne. A szemesekből való önellátáshoz vezető egyik utat a takarmánynövények termesztésének belterjesítése jelenti. A menyny iségi szempontok figyelembe vétele mellett azonban főleg a minőség javítására kell nagyobb gondot fordítani. A cél az, hogy a napi takarmányadagokban a tápanyagok egyenletes arányban szerepeljenek, úgyszólván az egész év folyamán, ezáltal is lehetővé téve a termékegységre felhasznált abraktakarmányek mennyiségének csökkentését, főleg a szarvasmarhatenyésztésben. Például a Šitboŕicei Efsz-ben (breclavi járás) a tehenek átlagos évi 4300 literes tejelékenysége mellett literenként mindössze 0,20 kg abraktakarmányt fogyasztottak, elsősorban az elegendő mennyiségű és jó minőségű tömegtakannányok ésszerű hasznosításával. Hasonló eredményeket (4000 liter; 0,23 kg) értek el a Sepekovl (plsekl járás) Efsz-ben. A Prušánkyl Efsz-ben (hodonlnt járás) a több mint ezer hízómarha átlagos napi súlygyarapodása 0,89 kilogrammos volt, s egy kiló súlygyarapodás eléréséhez mindössze 1,66 kiló abraktakarmányt használtak fel. Az előrehaladás érdekében minden mezőgazdasági nagyüzemben pontosítani kell a takarmányprogramokat úgy, hogy lehetőség nyíljon a szántóföldi takarmánynövények összetételének megváltoztatására, az állandó rétek és legelők további belterjesítésére és a másodnövények termesztésének növelésére. Ugyanokkor minden termelőkürzetben az évelő takarmánynövények, főleg a lucerna és a vöröshere hektárhozamainak állandósítására is nagyobb figyelmet kell fordítani. Mindez az évelő takarmánynövények termesztési agrotechnikájának tökéletesítését is feltételezi,, elsősorban a telepítés és a betakarítás szakaszán. A Breznói Magtermesztő Állami Gazdaságban (Mladá Boleslav-i járás) jó eredményeket érnek el a lucerna telepítésével, s hektáronként — száraz anyagban számítva — 10—< 11,5 tonna takarmányt takarítottak be. A silókukorica esetében emelni kell az agrotechnika, a fajtaösszetétel megválasztásának és a hektáronkénti növénysfirűség betartásának színvonalán. Az élenjáró termelők tapasztalatai alapján a nedveskukorica betakarítási módszer a legmegfelelőbb. mert ez jelentős mennyiségű ahraktakarmány megtakarítását teszi lehetővé, főleg a sertéstenyésztésben. A vetésforgóba fokozatosan be kell sorolni a kapás takarmánynövényeket, főleg a takarmányrépát Takarmányozásukkal ugyanis elősegíthető a szarvasmarha-tenyésztés, ezen belül pedig a tejtermelés intenzitásának növelése. Például a NekoH Efsz-ben (Ostí nad Orllcí-1 járás) az utóbbi két év átlagában 45 tonna takarmányrépát takarítottak be hektáronként. A rétek és legelők, amelyek a mezőgazdasági terület 24 %-át foglalják el, kihasználása továbbra is alacsony szívonalú. Mindez a növényzetről való helytelen gondoskodásra, az öntözés és a trágyázás elmulasztáséra vezethető vissza. A gyepterületek hatékony kihasználásának egyik járható útja a legeltetés érvényesítése. A tömegtakarmány-termelés hatékonyságának növelését, a tartósítási és tárolási veszteségek csökkentése is befolyásolja. Ezért minden mezőgazdasági üzemben hathatós intézkedéseket kell elfogadni a technológiai fegyelem szilárdításával kapcsolatban. A beruházásokat a silógödrök, a szénatárolók, a kapás takarmányok raktárainak és a takarmányelökészítők építésére kell irányítani. A gyakorlatban már jól bevált a gépesített szénatárolók építése, ami számos mezőgazdasági üzemben hozzájárult a tárolt széna minőségének javításához, a munkatermeiékenység fokozásához és az anyagköltségek csökkentéséhez. A mezőgazdasági nagyüzemek többségében az ipari növények termesztése felelősségteljesebb hozzáállást igényel. Elsősorban a cukorrépáról van szó, melynek terméshozama távolról sem felel meg hagyományainknak és adáottságainknak. A fő cél a terüleiegységröl elérhető cukormennyiség lényeges növelése. Az ide vezető utat jól szemlélteti a jampoli—prostéjovi mozgalom, amelyet tovább kell fejleszteni. Ezzel összefüggésben intézkedéseket kell elfogadni a betakarítási veszteségek csökkentése és a cukoriparral való együttműködés elmélyítésével kapcsolatban. Például a Tištíni Efsz-ben (prostéjovi járás) az utóbbi három év átlagában a cukorrépa hektárhoaama 47,7, a Trebaticei Efsz-ben pedig 48,9 tonna volt. A kedvező eredmények ellenére az olajnövények termelésében sem használtuk ki az összes lehetőséget. A vita keretében e kérdésnek is nagyobb figyelmet keli szentelni. A burgonyaíermesztésben meg kell állítani a termőterület csökkenését, a lakosság zavartalan és folyamatos ellátása érdekében pedig bizonyos mennyiségű tartalékot kell felhalmozni. Az előbbrelépés lehetőségét a termelés belterjesítésében kell keresni. Sokat várunk a termelési rendszer érvényesítésétől is. Növelni kell a fogyasztásra szánt horgonya minőségét és csökkenteni a veszteségeket. A lakosság élelmezésének ésszerűsítése és a külföldi behozatal további csökkentése feltételezi a zöldség- és gyümölcstermelés kiszélesítését. A szállítási köliségek csökkentése céljából az egyes kerületeknek és járásoknak gyökérzöldségíólékből
