Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-11 / 6. szám
fokozatosan önellátókké kell válniuk. A gyümölcstermelésben sürgős feladat a terméshozamok évjáratonkénti ingadc fásának csökkentése. Folytatni kel la gyümölcsösök felújítását és újak telepítését, de csakis a járási koncepciók alapján. A zöldség- és gyümölcstermelésre szakosodott mezőgazdasági üzemekben keresni kell annak lehetőségét, hogy a termékek a lehető leggyorsabban a fogyasztókhoz jussanak, hogy ezen üzemek elmélyítsék kapcsolataikat a kereskedelmi szervezetekkel és a feldolgozó ipar özeméivel. Ezen a szakaszon is célszerű egyesíteni a beruházásokat, főleg a nagy kapacitású raktárak építésére. Tekintettel arra, hogy a kis mennyiségben termelt növénykultúrák, például a gyógynövények nem játszanak döntő szerepet a mezőgazdasági termelés és az egyes mezőgazdasági üzemek szempontjából, társadalmi szempontból azonban szükség van hazai forrásokból történő fedezésükre. Egész sor ilyen terméket külföldre is exportálhatnánk. Nem beszélve arról, hogy e növények termesztése a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növeléséhez is nagymértékben hozzájárulhat. Az állattenyésztés saját takarmányforrásokkal történő fejlesztése és belterjesítése Ezen alapvető cél elérése érdekében módosítani kell az állattenyésztés szerkezetét, s olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek elősegítik a gazdasági állatuk genetikai képességének teljes mértékű kihasználását, a szaporodásbiológiái és a gazdasági állatok takarmányozása színvonalának további emelését. Tekintettel arra. hogy a szántóföldi tömegtakarmánytermelés Intenzitása, valamint a rétek és legelők kihasználtsága nem kielégítő, jó előfelttéelek vannak a szarvasmarha- és juhtenyésztés további fejlesztéséhez. Az állati termékek előállításának növelésében éppen a szarvasmarha-tenyésztésnek van nagy jelentősége. A szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztését minden esetben az egyes termelőkörzetek, mezőgazdasági nagyüzemek talaj- és természeti adottságaihoz kell igazítani. A cél az, hogy tovább növeljük az egy hektár mezőgazdasági területre számított marhahús- és tejtermelést. Például a náchodj járásban száz hektár mezőgazdasági területre számítva 104 szarvasmarhát, ebitől 37 tehenet tartanak; a takarmánytermelés és az állományfelűjítás fokozásával egy hektár mezőgazdasági területre számítva 1350 liter tejet és 130 kilogramm marhahúst termelnek. A szántófölden termesztett takarmánynövények részaránya 20,5 százalékos. A Horná Nitrat Efsz-ben (prievidzai járás) száz" hektár mezőgazdasági területre számítva 68 szarvasmarhát, ebből 38 tehenet tartanak, s területegységenként 1308 liter tejet és 94,4 kiló marhahúst termelnek. Minden egységes földművesszövetkezetben és állámi gazdaságban értékelni kell a szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztéséhez szükséges felttéelek megteremtését, különös tekintettel a szakosítás további elmélyítésére. A borjúnevelés, valamint a tej- és hústermelés intenzitásának növelése megköveteli az állományfelújítás minőségének javítását, az állattenyésztői munka színvonalának emelését. Ez csak úgy érhető el, ha minden mezőgazdasági nagyüzemben rendszeresen kiselejtezik a gyenge hasznossági! egyedeket, kezdve a borjúneveléstől egészen a tehénállomány g. A szarvasmarha-tenyésztés gyors ütemű fejlesztése azunban nemcsak az állomány gyarapításával érhető el. Az állományforgót úgy kell szervezni, hogy az állomány já termelőképességű tehenekből és jó erőnlétben levő üszőkből álljon. Ezáltal a teheneket hosszabb ideig tarthatjuk, ami egyike a tejtermelés gazdaságosságát lényegesen befolyásoló tényezőknek. Növelni keli a hízómarhák és a tehenek vágósúlyál (minimálisan 500 kilogrammra!, javulást kell elérni a hizlalásra szánt állatok kiválasztásában, s emelni kell a takarmányozás és a gondozás színvonalát. Például a Dolní Üjezd-i Efsz-ben (svitavyi járás) a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása 0,85—0,90, vágósúlya pedig 560—600 kilogrammos. Egy kiló súlygyarapodáshoz 2,2 kiló abraktakarmányt használnak fel. Az említett vágósúly elérésével eben a mezőgazdasági üzemben 20 százalékkal kevesebb hízómarhát tartanak, mint az olyan mezőgazdasági üzemekben, ahol a vágósúly csak 450— 460 kilogramm között ingadozik. A szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztése és a hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak maradéktalan teljesítése csakis a fajtanemesitő munka javításával érhető el. A keresztczési programot úgy kell irányítani, hogy a tej- és kombinált típusú egyedek. állományok arányban legyenek, hogy a tej- és marhahústermelés hatékonyságát a tömegtakarmányternaelés fejlesztésével növelhessük. A szarvasmarha-tenyésztés intenzív fejlesztéséhez az álloroányfelűjítás irányítod rendszerének érvényesítése is hozzájárulhat. Itt elsősorban az ivarzás szinkronizálásának és a radinimmunológiai tesztek kiszélesítéséről, valamint az embrióátültetés bevezetéséről van szó. E tekintetben élen jár a Senkvlcei Efsz, amely gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézettel. Ugyancsak jó tapasztalatokat szereztek az Opafanyi Efsz-ben (tábori járás) és további mezőgazdasági üzemekben. Számos mezőgazdasági nagyüzemben érvényesítik az állományfelújítás számítógépes irányítási rendszerét, amely a reprodukciós folyamatokon túlmenően lehetővé teszi az egyes tehenek haszonmutatúinsk ellenőrzését is. E tekintetben jó eredményeket érnek a Soli (vranovd járás), és a Potéhyi (Kútná Hora-i járás) Efsz-ben. Napjainkban a tömegtakarmányok ésszerű hasznosítása el sem képzelhető a gazdasági állatuk irányított takarmányozási rendszerének érvényesítése nélkül. )avulás azonban csak akkor várható, ha a mezőgazdasági nagyüzemek jobban együttműködnek a mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújtó szervezetekkel és a tudományos-műszaki bázis munkahelyeivel. E tekintetben már néhány éve jó eredményeket érnek el a kroméfížt járás mezőgazdasági nagyüzemeiben, továbbá a Senkvicel Efsz-ben. Ez utóbbiban a 350 tehén esetében 6000 literes évi fejési átlagot érnek el. A kedvező adottságú mezőgazdasági üzemekben át kell értékelni a juhtenyésztés bevezetésének, illetve kiszélesítésének lehetőségeit. Tenyésztéséhez minden termelökörzetben adottak a feltételek, s a gyapjútermelés növelésének nagy népgazdasági jelentősége van. Az intenzív termelőkörzetekben folytatott juhtenyésztés bevezetésében a dél-morvaországi és a nyugat-szlovákiai kerüJet mezőgazdasági nagyüzemei járnak az élen. A Topoľčiankyi Efsz-ben 1218 anyajuhot tartanak, s a fínomgyapjas merino fajta esetében egyedenként 8 kilogramm gyapjút termeinek. A Hostöradicei Efsz-ben (znojmói járás) hatszáz anyaállat átlagában 8,87 kiló gyapjút termelnek. Említést érdemel még a Zdounkyi Efsz (kromeŕíži járás) egyedenkénti 7,5 kilogrammos gyapjútermeiéssel. A hetedik ötéves tervidőszak hátralevő két évében, sem pedig az azt követő időszakban nem számolhatunk a sertés és baromfitenyésztés jelentős mértékű kiszélesítésével, főleg a korlátozott mennyiségű abraktakarmány miatt. Állományukat minden esetben a tervezett árutermelés terjedelméhez kell igazítani. A mezőgazdasági nagyüzemekben nem szabad megfeledkezni az abraktakarmányokkal való gazdálkodás színvonalának emeléséről sem. Ezzel összefüggésben minden egyes részlegre meg kell határozni a fogyasztási normákat. A cél az, hogy az abraktakarmányok felhasználása, értékesítése minden mezőgazdasági nagyüzemben ellenőrzés tárgyát képezze. Azokat a részlegeket, amelyek a megengedettnél több abraktakarmányt fogyasztanak, fokozatosan meg kell szüntetni. A takarmánykihasználás hatékonyságának növelése megköveteli, hogy a sertéstenyésztésben nagyobb teret kapjanak a lédás takarmányok. Ennek helyességét számos mezőgazdasági nagyüzem tapasztalata igazolja. , A nagyüzemi sertéshizlaldákban — a lehetőségekhez mérten — ki kell használni takarmányozási célokra az élelmiszeripar melléktermékeit, főleg a fölözett tejet és az írót. E tekintetben jó eredményeket érnek el a Sychrovi (libereci járás) Közös Mezőgazdasági .Vállalatban, ahol a hízósertések átlagos napi súlygyarapodása 0,571 kilogrammos volt és egy kiló súlygyarapodás eléréséhez 3,23 kiló abraktakarmányt használtak fel. Az abraktakarmányok fogyasztásának csökkentéséhez a nedves etetési technológia kiszélesítése is hozzájárulhat. Jó megoldásnak bizonyult az a nagyüzemi technológia, amelyet a Druporki (svitavyi járás) Közös Mezőgazdasági Vállalatban egy újítás alapján fejlesztettek ki; egy kiló súlygyarapodás mindössze 3,39 kiló abraktakarmányt igényelt. A mezőgazdasági üzemekben, a tervező intézetekben és az irányítás összes fokán megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a takarmányok gazdaságos felhasználásának, elsősorban az új sertéstenyésztési létesítmények építése és a régiek korszerűsítése során. Az állattenyésztés belterjesítése a gazdasági állatok egészségvédelme nélkül szinte elképzelhetetlen. Az egyes állatorvosi szolgálatok ehhez jó káder- és anyagi feltéteteket teremtettek. Az állatorvosi szolgálat munkája hatékonyságának növeléséhez és a mezőgazdasági üzemek igényeinek sokoldalú kielégítéséhez az állatorvosi gondoskodásról szóló törvény elfogadása is hozzájárul: A jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a betegségmegelőzésnek. főleg a tehenek fertőző tőgygyulladása elleni harcban. (avulást kell elérnünk a szaporodásbiológiában, a borjak és a malacok nevelésében. Az állatorvosi szolgálattól az elmondottakon kívül elvárjuk, hogy pozitív hatást gyakoroljon az egész állattenyésztés biológiai folyamatára, s feltételeket teremtsen a haladó biotechnológiai eljárások fokozatos érvényesítéséhez. A mezőgazdasági üzemekben az állatorvosi szolgálattal együttműködve csökkenteni keit a gazdasági állatok elhullásából keletkező veszteségeket. A termelési alap, az anyag- és energiaforrások kihasználása A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése megköveteli az összes anyagi-műszaki forrás ésszerű hasznosítását. E feladat fontosságára nemcsak az a tény utal, hogy az anyagiműszaki eszközök jelentős, hozzávetőlegesen 70 °/o-os arányban részesednek az összköltségekből, hanem a beszerezhetőségük, Illetve hozzáférhetőségük mértéke is, amely meghatározza a termelés további fejlődésének lehetőségeit. A műszaki eszközök hatékony kihasználása különös jelentőséggel bír. A mezőgazdaság rendelkezésére álló gépi eszközök és berendezések értéke 10,4 %-ban részesedik a népgazdaság műszaki felszerelésének értékéből. Az efsz-ek IX. kongresszusa óta eltelt időszakban a mezőgazdaság műszaki ellátása jelentősen növekedett. Olyan szintet értünk el, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés főbb -ágazataiban lehetővé teszi a komplex gépesítést. A mezőgazdasági üzemek igényeit azonban ezidáig nem sikerült teljes mértékben kielégíteni sem a mennyiség és szerkezeti összetétel, sem. pedig a gépek minősége tekintetében, főleg a növénytermesztés néhány ágazatában, az anyagmozgatás és a takarmánytárolás szakaszán. A jelen időszak egyik legalapvetőbb kérdése a műszaki eszközök ésszerű kihasználása. Ennek a kérdésnek a kongresszus előtti vitában is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. Szükségszerű a gépkihasználás jelenlegi helyzetének értékelése, s alkalmazásuk célszeűségének felülvizsgálata, valamint olyan intézkedések hozatala, amelyek az üresjáratokat megakadályozzák. Ma a mezőgazdasági üzemek birtokában egész sor nagy teljesítményű gép található. Ezért biztosítani kell ezek nyújtott műszakban, illetve kooperációban történő kihasználását. Jelentős tartalékok tapasztalhatók a traktorok vonóerejének kihasználásában, a talajmegmunkáló eszközök összekapcsolásában, a gépkezelők képesítésében, valamint a gépek megfelelő beállításában, amely előfeltétele a jó munkavégzésnek és a minimális energiafogyasztásnak. A gépek helytelen összekapcsolása és beállítása következtében az üzemanyagtogyasztás 15—20 %-al nagyobb. A gépi eszközök ésszerű kihasználásának alapvető feltétele üzemképességük biztosítása. Meg kell állapítani, hogy a gazdaságban betartják-e a mezőgazdasági gépekről való gondoskodás, a karbantartás és a javítás elveit. Milyen mértékben használják ki a diagnosztikai vizsgálatokat a javítások nagyságának a megállapítására, milyen a traktorok, az önjáró gépek, a függesztett munkaďszkozOk műszaki állapota és hogyan raktározzák ezeket az idényen kívüli időszakban. % A gépkihasználás hatékonyságának növelését a gépekről való gondoskodás jobb szervezésében kell keresni. Javítani kell a gép- és traktorállomások, a mezőgazdasági gépjavító üzemek, valamint a mezőgazdasági üzemek közötti együttműködést a gépjavitókapacitások kihasználásában és a javítás szakosításában. Szüntelenül figyelmet kell szentelni az üzemanyaggal és az energiával való ésszerű, takarékos gazdálkodásnak. Vonatkozik ez a mezőgazdaságban legfontosabb energiaforrásra, a gázolajra is. Bár fogyasztása az 1981—1983-as években jelentősen csökkent, keresni kell megtakarításának további ^lehetőségeit. Az üzemanyag-fogyasztás nagysága a munkaszervezéstől, a gépek műszaki állapotától és a gépkezelés színvonalától függ. Szükségszerűnek látszik,- hogy ehhez a kérdéshez a vitában nemcsak a traktorosok, hanem a növénytermesztés és az állattenyésztés valamennyi dolgozója hozzászóljon. A megoldást elsősorban a technológiai és a munkafolyamatok energetikai Igényességének csökkentésében kell keresni. Megengedhetetlen, hogy az üzemanyag-fogyasztást az egyes munkafolyamatok leegyszerűsítésével, sőt az egyes agrotechnikai műveletek kihagyásával érjük el. Az üzemanyag-megtakarítás jelentős tartalékai rejlenek a szállításban is. Tények igazolják, hogyha egy pótkocsis traktort öt tonnát meghaladó térfogatú tehergépkocsival helyettesítünk, akkor ezáltal ezer t onnakilométerre számítva 8 liter üzemanyagot takarítunk meg. Pótkocsival ellátott tehergépkocsi esetén — 4 km feletti távolságon — 30 liter körüli az üzemanyag-megtakarítás. A szállítás és az üzemanyagfogyasztás ésszerűsítésének lehetőségét minden mezőgazdasági üzemben s ennek minden egyes részlegén külön-külön kell mérlegelni. A gázolajjal, valamint a többi üzemanyaggal való takarékosságnak nélkülözhetetlen előfeltétele a fogyasztási szabványok tökéletesítése, a mezőgazdasági üzem adottságaitól függően. Ennek csak akkor van értelme, ha a szabványok betartását tüzetesen ellenőrizzük s a dolgozók az Uzemanyagmegtakarításban anyagilag érdekeltek. A maximális gazdaságosság elvét kell érvényesíteni a többi tüzelőanyag és energiaforrás hasznosításában is. Ennek egyik lehetősége a pótlólagos és a nem hagyományos energiaforrások kihasználásában rejlik. Többek között a nap- és a geometrikus energia, a tej hűtése során, a-kisebb vízi erőművekben v-agy távlatilag a biogázból keletkezett hő hasznosításában. Jelenleg hazánkban több mint 1X00 tehénistállóban hasznosítják a tej hűtésénél keletkezett hőenergiát. Jelentős energiaforrásnak tekinthető a villanyerőművekből és egyéb ipari üzemekből nyert hulladékhő. Az előző évek során a mezőgazdaságban jelentős kapacitású, fűtőanyaggal üzemelő forróievegős szárítóüzemet építettünk. A könnyű fűtőolajok korlátozott készfelei szükségessé teszik ezen szárítóüzemek más módon történő kihasználását. Ennek egyik módja a pótlólagos tüzelőanyagokra való átállás, valamint az etőszárításon alapuló technológiák alkalmazása. Egyidejűleg olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a szárítmányok részben történő helyettesítését jó minő« ségű szénával. Ennek utőszárítása előmelegített levegővel oldható meg, a nem hagyományos energiaforrások hasznosításával. Például a michalovcei járásban olyan szénatárolókat építettek, ahol a széna utószárítása a napenergia hasznosításával történik. A fűtőolajok megtakarítása érdekében vissza kell térni a gabona aktív szellőztetéssel történő szárításához és szorgalmazni kell a nedves kukorica betakarításának és tárolásának módszerét. Az állattenyésztésben keresni kell a villamosenergia megtakarításának módját, amelynek fogyasztása a progresszív technológiák fejlesztésével szüntelenül növekszik. A tüzelőanyagok és az energiaforrások ésszerű felhasználása bizonyos berendezések létrehozását teszi szükségessé. Többnyire olyan berendezésekről van szó, amelyek nagy sorozatban nem gyárthatók, s gyártásukat a mezőgazdasági üzemek melléküzemágaiban kell megoldani. A mezőgazdasági termelés további fejlesztéséhez kedvező feltételek alakultak ki az építkezési beruházások területén is. A 7. ötéves tervidőszakban jelentős beruházásokkal számolunk. Az ötéves tervidőszak első három évében túlléptük a gépek és a berendezések beszerzésére fordított beruházások tervét, s jelentős mértékben bővítettük a sajátos mezőgazdasági beruházások terjedelmét. Minden mezőgazdasági üzemben meg kell ítélni, hogyan lehetne a beruházási keretet a lehető leghatékonyabban kihasználni a talaj termőképességének növelésére^ valamint az egyes növények termelése és a takarmányok tartósítása során keletkezett veszteségek csökkentésére,, a tápanyagveszteségek korlátozására, a tüzelőanyag- és energia-megtakarításra. Mérlegelni kell, hogyan lehetne e célokra saját forrásokból nagyobb’ keretet teremteni. A csökkent energiaigényességre való tekintettel mérlegelni kell a termelés összpontosítása optimalizálásával kapcsolatos elképzeléseket, valamint az egyes építkezések és technológiák alkalmasságát. Az állattenyésztésben továbbra is az alapvető megoldások között kell számon tartani a régi épületek felújítását és korszerűsítését, valamint a megkezdett építkezések mielőbbi befejezését, de mindenekelőtt az istállók takarmányelokészítő és tároló berendezésekkel való felszerelését. Számolunk azzal, hogy a mezőgazdasági üzemekben a vita keretében az alapvelő termelési és műszaki kérdések megvitatása mellett egyéb kérdésekkel is foglalkoznak majd, többek" között a melléküzemági termelés fejlesztésének, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások, az önellátásra irányuló háztáji termelés szabályozásának, valamint a mezőgazdasági nagyüzemi termelésre alkalmatlan területek kihasználásának kérdéseivel. Meg kell vitatni a közös mezőgazdasági vállalatok további fejlesztésének lehetőségét, a tangazdaságok részvételét, ezek irányításában, valamint az együttműködés további módjainak alkalmazását. A mezőgazdaságnak szolgáltatásokat nyújtó szervezetekben a vita során mérlegelni kellene az őstermelőkkel való együttműködés eddigi tapasztalatait, s új, hatékonyabb formáinak bevezetését. Az irányítás hatékonyságának növelése, az anyagi érdekeltség elmélyítése, a dolgozók szakképzettségének és kezdeményezésének kihasználása A jelenlegi feltételek mellett a mezőgazdaságra háruló igényes feladatok megvalósítása megköveteli az irányítás színvonalának emelését, a dolgozók képzettségének és kezdeményezésének növelését, főleg a munka eredményei szerinti anyagi érdekeltségen keresztül. Ma jobban, mint bármikor, arra kell törekedni, hogy a „Mindenki legyen jó gazda a saját munkahelyén“ jelszó valósággá váljék. Erre irányulnak a mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesített rendszerének intézkedései is, amelyek 1982. január elsejével léptek életbe. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai igazolják létjogosultságukat. Azonban nem fijmden esetben érvényesítik ezeket teljes terjedelemben. , &_ .«л»» elveit ezidáis a mezőgazdasági
