Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

félék terméshozama 3,84 tonnáról '4,02 tonnára növekedett. Я hüvelyesek termelése 20,1, az olajnövényeké 54, a takarmánynö­vényeké pedig 10,6 %-al növekedett. A vágóállatok termelése 1,4, a tojásé 12,9, a tejé pedig 10,1 %-al nőtt. A legjobb ered­ményeket a múlt évben értük el, amikor is a tehenek évi teje­­lékenysége az egy évvel korábbi valósághoz viszonyítva 282 literrel 3384 literre nótt. A hízómarhák esetében 0,700, a hízó* sertések esetében pedig 0,507 kg-os átlagos napi súlygyarapo­dást értünk el, s az egy tojóra jutó évi tojáshozam elérte a 23Ö darabot. Mindez lehetővé tette, hogy az említett három év át­lagában a bruttó mezőgazdasági termelés 5,6, ebből a bruttó növénytermelés 7,3, a bruttó állattenyésztési termelés pedig 4,4 %-kal növekedett. Az árutermelés ugyanakkor 7,5 %-kal növekedett. # csökkent az állattenyésztés behozataligénye s javultak a mezőgazdaság külgazdasági viszonyai. A három év átlagában 50 %-al csökkentettük a takarmánygabona behozatalát; ф emelkedett az anyagielhasználás színvonala. A három év 'átlagában az abraktakarmányok fogyasztását 9,4, a gázolaj fo­gyasztását pedig 8,3 %-al csökkentettük; ф megszilárdult a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa. Ä három év átlagában beruházásokra 54 milliárd koronát for­dítottunk., ami 7,6 mililárd koronával volt több a tervezettnél. Ä beruházások fele a talaj termőképességének fokozására, a sllógődrök, trágyatelepek, víztárolók, legelők stb. létesítésére Irányult. Ugyanakkor a termelőeszközök értéke 13,5, ezen belül a gépek és berendezések értéke pedig 17,8 %-al növekedett. Ä mezőgazdaság évi átlagban 237 vetőgéppel és 696 tehergép­járművel kapott többet. A traktorok és az ekék szállításában csak 1983-ban értünk el javulást, amikor Is a mezőgazdaság az előbbiből 462-vel, az utóbbiból pedig 153-al kapott többet. A múlt évbem az egy hektár mezőgazdasági területre jutó NPK- hatóanyag elérte a 260 kilót. Az említett három év átlagában • mésztrágyák mennyisége 42 %-al növekedett, a növényvédő szerekből történő ellátás azonban továbbra Is akadozott; # megszilárdult az efsz-ek és az állami gazdaságok gazdál­kodása. Kedvezően fejlődött a költségek és a teljesítmények közötti arány, valamint a jövedelmezőség. Mindezt a mezőgaz­daság tökéletesített irányítási rendszerének érvényesítése és a gazdasági ösztönzők módosítása is elősegítette, január elsejétől új közgazdasági szabályozók vannak érvényben; # javult és állandósult a hazai piac élelmiszerekkel való ellátása. A pozitiv fejlődés ellenére számos mezőgazdasági nagyüzemben fogyatékosságok vannak, főleg a lemaradozó gazdaságokban. A hetedik ötéves tervtől való eltéréseket az okozta, hogy az egyes években jelentősen ingadnzott a növény­­kultúrák terméshozama, s alacsony volt az egész növényter­mesztés állandósításának színvonala. A legnagyobb tartalékok в kapásnövények, elsősorban a cukorrépa, továbbá az ipari növények és a takarmánynövények termelésében vannak. Az utóbbi öt év folyamán a gabonatermés 9 millió 179 ezer és 11 millió 040 ezer tonna, a hektáromként! terméshozam pedig 3,54 és 4,35 tonna, a cukorrépa termése 6 millió 37 ezer és 8 millió 210 ezer tonna, hektárhozama pedig 28,8 és 38 tonna között Ingadozott. A burgonya és a takarmánynövények eseté­ben hasonló volt a helyzet. Azt, hogy az időjárási viszontagsá­gok kedvezőtlen hatását a helyes agrotechnikával és a szak­szerű tápanyagpétlással mérsékelni lehet, az élenjáró mező­­gazdasági nagyüzemek tapasztalatai is bizonyítják; kisebb volt в terméshozam ingadozása; # lassú ütemű volt a talajgazdálkodási rendszereknek az ökológiai feltételekkel való összeegyeztetése, a talajról való gondoskodás és termőképességének növelése nem érte el a kí­vánt színvonalat. Elsősorban az átmenetileg kihasználatlan földterületek Igénybe vétele akadozik, melyek mintegy száz­ezer hektáron terülnek el. A mésztrógya-felhasználás növelése ellenére a talajok 33 %-ának savanyú a kémhatása. További problémát jelent a talaj alacsony humusztartalma. A szerves trágyák termelésében és hasznosításában — mint ahogy azt az efsz-ek IX. kongresszusán is hangsúlyozták — csak az utóbbi két évben értünk el előrehaladást; ф néhány mezőgazdasági üzemben és körzetben az állati lermékek tervezett előállításában továbbra is extenzív irány­zatok érvényesülnek, különös tekintettel a hiányos takarmány­­forrásokra és a tömegtakarmányok alacsony fokú kihasználá­sára. A takarmánytartalékok megteremtésének elmulasztása sok helyütt az állattenyésztés állandósításának és hatékonysá­ga növelésének legfőbb fékezője. A marhahústermelés intenzi­tásával és a hlzómarhák átlagos napi súlygyarapodásával ko­rántsem lehetünk elégedettek. A tejtermelés intenzitásában is vannak még tartalékaink. A tehénállomány egynegyedénél az évi íejési átlag még mindig a 3000 literes határ alatt van. A hízó­sertések felhlzásában is nagy különbségek tapasztalhatók; ф a biológiai és a műszaki szolgáltatásokon keresztül nem megfelelő a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gya­korlati érvényesítése, akadozik néhány szükséglet folyamatos kielégítése s probléma van a minőségre vonatkozó követelmé­nyek betartásával is. A biológiai szolgáltatások szervezetei lae­­ean terjesztik az új bőtermő fajtákat s kevésbé szorgalmazzák * termelőkörzetekben a fajták szerinti agrotechnika érvényesí­tését. Az agrokémiai vállalatokban nem veszik eléggé figye­lembe e műtrágyák és a növényvédő szerek optimális kihasz­nálásának, valamint a haladó technológiai eljárások bevezeté­sének szükségszerűségét; • nem megfelelő a cukor, a maláta és a komló termelésé­nek növeléséhez szükséges feltételek megteremtése s még min­dig rászorulunk a fehérjetartalmú takarmányok behozatalára, A cukor esetében hátráltató tényező a cukorrépa agrotechni­kai eljárásainak mellőzése, valamint a betakarítási, a tárolási és a feldolgozási veszteségek nagy aránya. A maláta termelése és kivitele a gyenge minőségű sörárpa függvénye, de prob­lémák vannak a malátagyárakban a technológiai fegyelem be­tartásával Is. Az egyes mezőgazdasági nagyüzemek különböző mértékben járultak hozzá a hetedik ötéves terv eddigi eredményeinek el­éréséhez. Mindez megköveteli, hogy mindenütt alaposan ele­mezzék a fogyatékosságok okait és levonják a szükséges tanul­ságokat. Az előrehaladás útján nem a termelésgátló objektív tényezőket kell keresni, hanem a termelés belterjesitésének és hatékonysága növelésének, valamint a belső tartalékok moz­gósításának lehetőségeit. A jövőben hatékonyabban kell érvé­nyesíteni a tudományos-műszaki haladás vívmányait, jobban ki kell használni a termelőeszközöket, állandóan tökéletesíteni kell a termelési folyamatokat, a manka szervezését és irányí­tását. Az efsz-ekben és a többi mezőgazdasági üzemben a kongresz­­szus előtti vitát a fent említett problémák megoldására kell irányítani. El kell érni azt, hogy az eddigi jó eredmények ér­tékelésével és a fogyatékosságok okainak feltárásával a vita olyan konkrét intézkedések elfogadásával csúcsosodjon ki, amelyek elősegítik mind az idei, mind az egész hetedik ötéves tervidőszak igényes feladatainak maradéktalan teljesítését Előtérben a növénytermesztés állandósítása és gyors ütemű fejlesztése A mezőgazdasági nyersanyagokból és az alapvető élelmisze­rekből való önellátás növelésének egyik legfontosabb előfelté­tele a növénytermesztés gyorsabb ütecű fejlesztése. Ez csak akkor érhető el, ba összeegyeztetjük a növénytermesztés és az állattenyésztés szerkezetét az ökológiai feltételekkel. Az ener­giatakarékos időszakban ez csakis a talajgazdálkodás biológiai törvényszerűségeinek figyelembe vételével és hatékony kihasz­nálásával lehetséges. A növénytermesztés fejlesztésének alapfeltétele a termőföld­ről való gondoskodás, a mezőgazdasági földterület kihasználá­sa és termelékenységének növelése. Feltételeink között ez an­nál is időszerűbb, mert egy lakosra számítva csupán 0,44 hek­tár mezőgazdasági terület jut Például a vízforrások védelmi zónájában és a védett terüle­teken található a termőföld 16,1 százaléka, az erózió okozta károknak a mezőgazdasági terület 21,8, az ipari szennyeződés­nek pedig 11 százaléka van kitéve. Az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a nehéz gépeknek a talaj fizikai, ké­miai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvezőtlen hatása. A talajoknak mintegy egýnegyede károsodik, s a megművelhető talajréteg zsugorodása a terméshozamok 10—15 százalékos csökkenésével párosul. A növénytermesztés intenzív fejlesztését csak akkor érhetjük el, ha minden árny! területet ésszerűen kihasználunk. A talaj­védelmi előírások szigorításával kapcsolatban az utóbbi évek­ben egész sor intézkedést érvényesítettünk. A mezőgazdasági nagyüzemekben értékelni kell a talajgazdálkodás eddigi szín­vonalát. A növénytermesztés szerkezetét ügy kell megválaszta­ni, hogy az efsz-ekben és állami gazdaságokban a talaj termő­­képességének fokozása a terméshozamok növekedésével páro­suljon. Ez megköveteli, hogy minden mezőgazdasági üzemben hathatós intézkedéseket foganatosítsanak. A talajjavítás egyik előfeltétele a meszezés. amely döntő mértékben befolyásolja az ipari és a szerves trágyák hatékony kihasználását. Jelentőségét az a tény még növeli, bogy a talaj­ban csökken az aktív mész tartalma. A talajgazdálkodásban az egyik legnagyobb tartalékot a szer­ves trágyák elégtelen felhasználása jelenti. A szakemberek megállapításai szerint az istállútrágyáról és a hígtrágyáról való helytelen gondoskodás következtében évente mintegy 50 ezer tonna NPK-hatóanyagot és jelentős mennyiségű szerves anya­got veszítünk el. Vannak azonban e tekintetben pozitív példák is. Például a Smižanyl, a Myätlcel (Strakomicel járás) és a Se­nice nad Hané-1 (olomouci járás) Efsz-ben jól beváltak a szi­lárdított mezei trágyateiepek. A mezőgazdasági üzemekben na­gyobb figyelmet kell fordítani a hígtrágya kihasználására. En­nek környezetvédelmi szempontból is nagy jelentősége van. ’Az öntözőberendezések építése és a vízlecsapolás ésszerű hozzáállást igényel. Mindkét esetben a bernházások hatékony kihasználására kell törekedni Az öntözőberendezések ésszerű Tárgyilagosan értékelni kell a mezőgazdasági üzemek' gaz­dasági vezetésének, az SZFSZ, valamint a szakszervezetek részvételét a végrehajtási terv feladatainak megvitatásában, főleg az egyes munkaközösségek, valamint a szövetségi és a szakszervezeti részlegek keretén belül. Miképpen vezetik tag­jaikat és a munkaközösségeket a termelés és a gazdaságosság növeléséhez, az adott lehetőségek és tartalékok feltárásához. Továbbá értékelni kell, hogy a komplex ésszerűsítő és a szo­cialista brigádok tagjai aktívan bekapcsolédnak-e a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés tervének és a termelés ésszerűsítési programjának előkészítésébe és megvalósításába. A szövekezetl földművesek, a mezőgazdaságban dolgozók kezdeményezését és jó eredményeit célszerű erkölcsileg is tá­mogatni. A vita során javasolni kell az erkölcsi megbecsülés megfelelő megnyilvánulásának módjait. A mezőgazdasági ter­melésnek a tudományos-műszaki fejlesztés útján való belterje­­sítése fokozott követelményeket támaszt a dolgozók politikai és szakmai felkészültségével szemben. Vonatkozik ez nemcsak a vezetőkre és a műszaki-gazdasági dolgozókra, hanem vala­mennyi foglalkoztatási ágra. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a munkáskádereknek csak alig a fele rendelkezik a megkövetelt szakképesítéssel. Amellett, hogy a szövetkezetekben 76 ezer, az állami gazda­ságokban pedig 21 ezer 400 fő- és középiskolai végzettségű szakember tevékenykedik, ami az aktív dolgozók 12, illetve 14,5 százaléka, mégis egyes termelési részlegeken hiányoznak' a szakemberek. Ezért célszerű minden mezőgazdasági üzem­ben felülvizsgálni a munkaerőhelyzetet és a dolgozók szakkép­zettségének szerkezeti összetételét. A helyzet javítását pedig megfelelő intézkedésekkel kell szorgalmazni. A munkáskáde­rek biztosítása szempontjából meg kell oldani в fiatalok szak­­tanintézetekbe való toborzását. Továbbá megfelelő feltételeket kell teremteni a végzősök üzemekbe való befogadásához. A szaktanintázeti tanulók képzésében a szövetkezetekre és az állami gazdaságokra felelősségteljes feladat bárul, elsősorban "в gyakorlati tapasztalatok elsajátítása tekintetében. Továbbra is számolni kell a meglévő dolgozók szakmai to­vábbképzésével. A cél nem lehet csupán a szakmunkásbizonyít­vány megszerzése, hanem mindenekelőtt olyan szaktudás el­nyerése, amely a dolgozó konkrét foglalkoztatási körének' megfelel. Hatékonyabban ki kell használni a szövetkezeti munkaisko­lát, amelyet az üzem gazdasági vezetése a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetségével szervez. E tekintetben Is mérlegelni kell ennek színvonalát, a szakképzettség növeléséhez való hozzájárulását, valamint a szerzett haladó tapasztalatok gya­korlati alkalmazását. Ebben a vonatkozásban fontolóra kell venni a szövetkezeti munkaiskola tanközpontjainak „A nevelés ’és a haladó tapasztalatok kabinetjére* való átépítését, amely keretében széleskörűen szerveznék meg az élenjáró mezőgaz­dasági Üzemek és a munkaközösség közötti tapasztalatcserét. Továbbá gondoskodnának a tudományos-műszaki Információk' gerjeszt éséról. A vitában feltétlenül állást kell foglalni a műszaki-gazdasági dolgozók továbbképzésével kapcsolatban. Meg kell vitatni, hogy az iskolákon szerzett felkészültségük megfelel-e a mező­gazdasági gyakorlat követelményeinek. Ebben a vonatkozás­ban ajánlatos a javaslatok előterjesztése. A fő- és középiskolai végzettségű szakembereknek lebetőséget kell nyújtani —> a munkabeosztásuk és szakosításuktól függően — a posztgra­duális, illetve az érettségi utáni szakmai továbbképzésre, в egyidejűleg ügyelni kell politikai képzettségük növelésére te. Az efsz-ek IX. országos kongresszusa éta eltelt időszakban—1 Kitárnunk szociális politikájával összhangban — tovább mélyült a szövetkezeti tagokról és a többi mezőgazdasági dolgozóról való gondoskodás, főleg a munkateltételek javítása tekinteté­ben. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a rendelkezésre álló pénzeszközöket fokozott mértékben használják ki. Ehhez az SZFSZ és a szakszervezetek is hozzájárultak, s ennek a kér­désnek egyre nagyobb figyelmet szentelnek. Az SZFSZ, valamint a mezőgazdasági dolgozók szakszerve­zet! szövetségének központi bizottsága évente 106 ezer szövet­kezett tag és családja, valamint 23 ezer mezőgazdasági dol­gozó számára üdültetési lehetőséget biztosit. Pionírtáborokban és üdülőközpontokban több mint 60 ezer gyerek nyaralhat. A földmüvesszövetkezetek saját üzemi üdültetésben 25 ezer tagot részesítfttek. Az állami gazdaságok és a közös mező­­gazdasági vállalatok esetében a szakszervezetek 146 ezer dol­gozó számára biztosítottak üdültetési lehetőségeit. A. mezőgazdasági üzemekben fokozatosan kiküszöbölik Я nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkát, főleg az asz­­szonyok és a fiatalkorúak foglalkoztatásában. Jelentős javulás észlelhető a munkabiztonság és az egészségvédelem terén. Bő­vült az üzemi étkeztetés, amelyet ma a szövetkezetek 83 szá­zalékában használnak ki, s előnyeit a szövetkezeti tagok 40 százaléka élvezi. Az állami gazdaságokban üzemi étkeztetés­ben a dolgozók 47 százaléka részesül. A községi óvodák építé­sében és ezek üzemeltetésében a szövetkezetek is jelentős mértékben részesednek. Ezekben a szövetkezeti dolgozók gyer­mekeinek 90 százalékát helyezték el. Bővült a lakásépítés is. A vitában ügyeimet kell szentelni annak is, miképpen lehet­ne tovább javítani a dolgozókról való gondoskodást, hogyan lehetne tökéletesíteni a munkarendet, főleg az állattenyész­tésben a váltásos műszak bevezetésével és egyéb intézkedé­sekkel, a saját pénzügyi keretek hatékony kihasználása révén. A hozzászólásoknak érintenie kell a munkabiztonság és egész­ségvédelem ellenőrzésének hatékonyságát, a munkavédelmi eszközökkel való ellátásit és ezek kihasználását, az üzemi ét» keztetés kérdéseit, az egészségügyi gondoskodást, a gyógyke­zelés és üdültetés kérdését. Nem szabad megfeledkezni C nyugdíjasokról való gondoskodásról sem. Hosszútávű programok keretében fokozott gondot kell fordí­tani a lakásépítésre, kihasználva ennek valamennyi lehetősé­gét. Értékelni kell, milyen mértékben részesedtek a mezőgaz­dasági üzemek a nemzeti bizottságokkal együttműködve Ш Nemzeti Front választási programterveinek megvalósításában^ főleg a lakosságnak nyújtott szolgáltatósok és a közművesítés! tekintetében. E kérdéscsoportnak megkülönböztetett figyelmei kell szentelni a kisebb, távolabbra eső mezőgazdasági telepü­lések esetében, ahol ezen problémák megoldása gyakran afl egyik alapvető feltétele a szakképzett káderek megnyerésé­nek. Az 1984. január elsejével életbe lépett ■ mezőgazdasági dolgozók stabilizálásával kapcsolatos Intézkedések erre lehe­tőséget nyújtanak. Alapvetően fontos, hogy к szociális fejlesztés érdekében Ko­zott intézkedések a gazdasági terv részévé váljanak, s megva­lósításukhoz megteremtsék a szükséges anyagi és pénzügyi alapokat. Ezenfelül a szociális és kulturális alapot le sokkal hatékonyabban kell kihasználni j Я földművesek szövetkezethez valé alkotó és öntudatos ra­gaszkodásának, kapcsolatának, a közös munka eredményeibe való érdekeltségének alapvető feltétele a szövetkezeti belüze­­mi demokrácia elmélyítése. Szüntelen fejlesztésének jelentő­sége ma annál időszerűbb, mert a szövetkezetek többsége je­lentős területi egységekre terjed ki, s számottevő tagsággal rendelkezik. Ez megköveteli valamennyi szövetkezett szerv szerepének' és funkciójának következetes betartását s tiszteletben tartását, Vonatkozik ez elsősorban a taggyűlésekre. 'Az új feltételek között is érvényesíteni kell a taggyűlésneK mint a legfelsőbb irányító és ellenőrző szervnek szerepét. In­dokolt esetekben élni kell a részlegtaggyülések összehívásá­nak lehetőségével. Ezért szükségszerű, hogy valamennyi szö­vetkezetben értékeljék azt, miképpen töltik be a taggyűlések! szerepüket, s hogyan hangolják össze a többi szövetkezeti szerv tevékenységévei A vitában elhangzott javaslatoknak rá kell mutatniuk a taggyűlések munkája tökéletesítésének lehe­tőségeire. A* SZFSZ nek és szervezeteinek is értékelnie kell, milyen mértékben járattak hozzá a szövetkezeti belüzcmi de­mokrácia fejlesztéséhez. Ezt az alkalmat ki kell használni arra Is, hogy az egyed munkaközösségek a fő feladatok teljesítése mellett a tagság

Next

/
Thumbnails
Contents