Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

A kertészkedő általában sok problémával találkozik egész évi munkája során. A jelentkező problémákat ki-ki a saját ötlete vagy tapasztalata szerint igyekszik megoldani.

Nekem évekig rengeteg bosszúságét okuztak a vakondok, ezért sokféle módszerrel kísérleteztem. Például olajba mártott szövetdarabokat tömtem a vakond járataiba, amivel jó ideig sikerült távoltartanom a veteményestől ezeket az egyébként tagadhatatlanul hasznos állatokat. Kimondottan hatékonyan csak azóta tudok védekezni a vakondtúrás formájában jelentkező kártétel ellen, amióta megfigyeltem, hogy a gyerekek által játék közben beásom' palackok riasztják a vakondot. Azóta minden ágyás sarkain üres sörösüveget süllyesztek a földbe, hadd fütyüljön, ha szél támad. Hogy olcsóbb legyen az eljárás, sörösüveg helyett újabban tisztára mosott étolajas palackokat használok.

Más. A kertművelés igen fontos mozzanata az ásás, melynek során istállótrágyát, komposztot is juttatunk a földbe. Igen ám, csakhogy ez nem könnyű munka, mert ha elég nedves a trágya vagy kicsit csapadékosabb az idő, a szerszám is, meg a lábbeli is pillanatok alatt teleragad trágyával és sárral. A tisztogatás néha több időt vesz igénybe, mint a tulajdonképpeni munka. Nos én már ne mteríteni szét a földön a trágyát, hanem kisebb kupacokba rakom, s onnan folyamatosan adagolom az ásáskor keletkező barázdába. Persze a így adagolt trágyát nem tanácsos begyúrni a barázda aljára, inkább a megforgatott részre, a barázda oldalára kell egyenletesen elteríteni és a következő egy két ásónyomnyi földdel betakarni.

Ez a trágyázásl módszer lényegesen higiénikusabbá teszi a fekália bedolgozását is. Megjegyzem, én mindig fahamut keverek a fekáliába, így a kellemetlen bűznek nyoma sincs.

S végezetül — az egerek irtásáról. 'Sok módszer ismeretes, én mégis újabbat kerestem. Fogtam egy vastagabb, elég súlyosnak talált 20X30 ctn-es deszkadarabot és azt egyszerűen alátámasztottam egy vékony sóspereccel ( boltban kapható). Másnap reggel a deszka alatt egérhullát találtam. Bizonyára kedve támadt a sósperecre, de ez lett a veszte — mihelyt hozzáért a perechez, az törvényszerűen elmozdult, a lecsapódó deszka pedig teljesítelte küldetését. Jó ideje csakis így irtom az egereket, és állíthatom, hogy tökéletes a módszer.

Csépe Pál, Várgede (Hodejov)

Szakrnvatunk alváséinak figyelmébe ajánljuk a lapunk jövd heti számának 11. oldalán „Üjabb lehetőség a kezdeményezésre" címmel megjelenő Írást, melyben a dohányipar partnerkereső törekvéseiről, illetve arról számolunk be, hogy az iparág milyen feltételek megterem lésével igyekszik ismét felébreszteni a kistermeink dohánytermesztés iránti érdeklődését.

A földibolhákról

Az apró, fajok szerint akár 3 mm nagyságot is elérő bogarak főleg az utóbbi években okoznak seek bosszúságot a kertészkedőknek. Színük lajok szerint változik. A zöldes árnyalat vagy a fekete szín éppúgy előfordul, mint például a sárga csíkozottság (az utóbbi a káposztabulhákra jellemző).

A földibolhát könnyű felismerni, mert ha 20—30 cm-re megközelítjük a fertőzött növényt, a kártevők testük nagyságához viszonyítva hatalmas ugrásokkal menekülnek.

Az áttelelt bogarak más kártevők által is kedvelt füves vagy nem müveit területről rajzanak elő kora tavasszal. ’Velük legyakrabban a szabadföldi hónapos reteknél találkozunk. Rágásuk apró, pontszerű szúrásokéra emlékeztet. Nagyobb kártétel esetén a sok apró pont szinte összeolvad. A földi bolhák néha szitaszerűen kirágják a leveleket, melyekből végül csak az erezet marad meg.

A talajba vagy a levelekre rakott tojásokból kelő lárvák jelentős, de szerencsére csak rövid ideig tartó károsítás után

bábozódnak. Június utolsó és július első napjaiban már ismét károsíthatnak a megjelenít bogarak.

Hogyan védekezhetünk a kártétel ellen? Mint ismeretes, a földibolhák nem kedvelik a párás, nedves környezetet. Ebből következik, hogy ha néhány napon belül kétszer háromszor alaposan megöntözzük, úgymond lemosatjuk a megtámadott növényeket, közel olyan hatást érünk el, mint egy jól időzített permetezéssel. Az eddig érvényes növényvédelmi előírások értelmében reteknél Actellic 50 ЕС használható a földíbolhák ellen. A káposztaféléknél a nagyüzemekben Dimacron 20 és Dimecron 50 (különösen veszélyes mérgek), a háztájiban az Élőerőn WP 50 hasznosítható. Persze ameddig lehet, kerüljük a vegyszerek használatát s inkább az Integrált növényvédelmei helyezzük előtérbe. A keresztesvirágú gyomok irtásával elejét vehetjük a földibolhák tetemes elszaporodásának, áztatásszerú öntözéssel pedig kedvezőtlen életkörülményeket teremthetünk a növényeinken megtelepedő kártevők számára.

Szalai t.

Pár évvel ezelőtti értesülésekre alapozva mindeddig úgy hittem, hogy Bakán eredményesen dolgozik e Szlovákiai Kisállattenyésztók Szövetségének helyi szervezete. Sajnos, de ezúttal csalódnom kellett. Maguk a bakaiak mund ták a minap, hogy ha netán Írni szeretnék valamit, akkor siessek vele, mert könnyen meglehet, hogy mire a „tinta“ meg ■zárad, már nem lesz szervezet.

Az elnökhöz indultam, de nem találtam otthon. A titkárnál kopogtattam, de vele sem sikerült találkoznom. Ugyanis Mészáros Imre — nyugdíjas kora és nem éppen kifogástalan egészségi állapota ellenére — még rendszeresen dolgozik. A felesége. Gizi néni azért csak marasztalt. Evek óta segít a férjének a titkári teendők végzésében, általában együtt ősz tanak, szoroznak és könyvel nek esténként, hát csak kérdez zek nyugodtan. Úgymond azt a keveset, amiről a szervezet vonatkozásában még beszélni lehet és érdemes, ó is tolmácsolhatja.

Legjobb, ha a közepébe vágunk. gondoltam, és már móhdtam is: a faluban azt rebesgetik, hogy halálán van a szervezet. Gizi néni bólintott, szereti

a nyílt beszédet. Cserébe 6 is szépitgetés nélkül vázolta a helyzetet. Bakán addig tartott a lelkesedés, amíg központilag nem korlátozták a takarmánykiutalást. Eveken át valóban jól dolgoztak a kisállattenyésztők, de most, hogy már a tojást sem vásárolják fel, és eleségből is csak annyit adnak a tagoknak, amennyivel életben lehet tartani pár szem tyúkot, lassan

teljesen kifogy az emberekből a lelkesedés. Tavaly még nyolcvanhárom tagja volt a szervezetnek, az idén már csak hetvenen fizették be a tagsági illetményt.

Gyakran mondjuk, hogy a kevesebb néha több. Tíz-húsz állattartó visszalépése miatt talán még nem kellene temetni egy ilyen népes alapszervezetet. Kiváltképp akkor nem, ha annak tagjai még tavaly is több mint hat és félezer kilogramm nyúlhúst tudtak értékesíteni. Amíg én érveltem, Gizi néni a fejét rázta. Hogy nem ismerem a helyzetet. Ami a nyúleladást illeti, az szép is meg igaz is, csakhogy ezzel ki is merítettük

a szervezeti tevékenység eredményeinek felsorolását. S ami még ennél is rosszabb, maga a szervezet vezetősége is válságba jutott. Már amennyiben egyáltalán lehet még vezetőségről beszélni. Tavaly, amikor a „csibeszakos“ lemondott, egyszerűen nem lehetett átruházni a feladatkört senkire, mert nem akadt vállalkozó. Az idő sürgetett. Imre bácsi, a titkár vállalta, hogy átmenetileg megoldja a naposcsibék és a kiskacsák megrendelését és szétosztását. Később a raktáros lépett vissza, ez a feladatkör is a titkárra maradt. Akkor úgy tűnt, a szavazatokkal a bizalmat is megadták az emberek, de később kiderült, hogy csupán a munka és a felelősség alól igyekeztek kibújni. Közben meg irígyked tek és aesarkodtak. Hogy a Mészáros mindent elvállal, mert meg akar gazdagodni. Állítólag a csibéket is úgy osztotta, hogy kinek szép, kinek meg vékony lábú, csupa girhes állat jusson. Mások meg karácsony délután állítottak be az eleségért,

Esv sincs legény a faluban?

A néni sóhajtott, aztán még hozzátette: belefáradtak, befejezik. A pénztáros után. aki nemrég jelentette be. hogy neki már elege van az egészből most a jó ideje három feladatkört ellátó titkár is lemond.

Nem szépítjük a helyzetet, valószínű, hogy ezzel a szervezel valóban a szakadék szélére sodródik. Ugyanis jó ideje hiába kereslek új embereket a vezetőségbe. mindenki csak a vállát vonogatta — ö bizony nem ér rá ilyesmire. Például a legutóbbi vezetőségi ülésre is húsz kiszemelt állattartót hívtak meg, hátha sikerül össznvcrbuválniuk az új vezetőséget. Nem sikerült. Pedig mennyi erős. egészséges fiatal él Bakán! Kár, hogy mozdulni, a közös ügy érdekében tenni egyik sem akar. Van még némi remény, hogy végül is sikerül elejét venni a szervezet felbomlásának: a szövetség járási bizottságának titkára ígéretet tett, hogy az alapszerveiet soron kívüli vezetőségi Ülésén személyesen fogja szorgalmazni a problémák megoldását.. Ml mást tehetőnk, bízunk benne, hogy azért akad még legény a faluban és Bakán is lesz folytatása a hagyományokra a'apozott kisállattenyósztői mozgalomnak! (bor)

1984. február 11.

Ne égessük a nyesedéket

Manapság, amikor egyre nehezebb értékes istállótrágyát szerezni, a kerlészkedök számára egyre nagyobb értéke lesz minden komposztálható anyagnak. Sajnos, tavasszal és ősszel még mindig sok helyütt lobban fel a sok-sok humusz képzésére hivatott, értékes szerves anyagokat pusztító láng. A kertészkedők zöme tétovázás nélkül tűzre veti a növényi maradványokat, a metszés során nyert nyesedéket stb.

Én már évek óta gondosan összegyűjtöm a télvégi metszéskor íelhalmozódó nyesedéket. A vastagabb ágakat felaprítom, kis kévékbe kötöm és tüzelőként hasznosítom, a vékonyabb gallyakat és vesszőket pedig 5—8 ernes darabokra vágom és más anyagokkal (pl. avarral) keverve komposztot készítek belőle. Hasonlóképpen lehetne hasznosítani a szőlő metszésekor hátramaradó nyesedéket (venyige) Is, akkor talán kevesebb gondunk vo na az egyre intenzivebben kihasznált kertekben is mindinkább jelentkező humuszhiánnyal és talajuntsággal. Mert bármilyen nagy adagokban használjuk is, a műtrágyák csupán növényeink specifikus tápanyag-igényeinek kielégítésére, a talaj táperejének kívánatos beállítására szolgálnak, a csökkenő humusztartaiom pótlását nem oldhatjuk meg velük. (Au)

*

Kimondom kereken — tisztelem azokat az embereket, akik gondosan művelik a kertjüket, szépen rendben tartják a családi ház udvarát, és akiknél az Istálló meg a baromfiudvar nem tátong az ürességtől. Különösen azoknak a szorgalmát értékelem nagyra, akik mindemellett történetesen két vagy három műszakban dolgoznak.

Nemrég Bősben (Beša) jártam, Csatlós István barátomnál. Mielőtt leültünk volna beszélgetni, kicsit körülnéztem az udvaron meg a kertben.,

— Kicsit megváltozón itt minden a legutóbbi látogatásod óta — magyarázta a barátom. — Ha emlékszel, az udvarnak ezen a részén korábban még a perje sem bírt gyökeret verni, most meg díszcserjék és rózsafák díszlenek benne. Sokat tanultunk ám az utóbbi években ... Már nem csupán szórakozásból. olvasunk, hanem azért, hogy hasznát vegyük az új ismereteknek.

— Ezt igazán örömmel hallom. Aztán például te mit tanultál a könyvekből?

— Egy szóval sem . mondtam, hogy kizárólag könyvet olvasunk. Ezen a vidéken a szaklapoknak is egyre nagyobb a becsülete. Pár évvel ezelőtt például a Szabad Földműves szakrovatában olvastam egy cikksorozatot a gyürAölcsfák metszéséről. Hiszed vagy sem, tu Utjdonképpen akkor döbbentem

ХйяуеНя boldogul, aki olvas

rá, hogy a metszés külön tudomány. Sajnos, aki nem érti a dolgát, többnyire azzal intézi el a metszést, hogy fogja a fűrészt, nos találomra minden tavasszal kivág a koronából egykét áyut. Ha szabad így mondani, olyan dolog ez, mintha az ember nyiratkozás helyett marokkal tépné a haját.

Már a kertben jártunk, szépen alakított gyümölcsfák közt nézelődtünk, miközben Pista így beszélt:

— Ogy gondolom, hogy a kertészkedők sokat tehetnének a környezetvédelem érdekében is. Es itt nem kizárólag a szervezett kertbarátokra gondolok. Például itt vannak ezek a fák. Ha nem tartom rajtuk egész évben a szemem, megnézhetném, milyen gyümölcsöt szűre telnék ősszel. Elég, ha háromnégy kertészkedő elhanyagolja vagy helytelenül ápolja a fáit, máris veszélyben az egész falu. Nagy szükség van az önművelésre, a rendszeres felvilágosító munkára, no meg a szakelőadásokra. Pár éve kivágtam néhány szilvafát, meri igen apró volt a gyümölcs. Kivágtam, mert vata hol olvastam, hogy a gyümölcsiának élettér, levegő kell, akárcsak az embernek. Győztem hallgatni a rosszindulatú, elmarasztaló megjegyzéseket. De bezzeg megváltozott a helyzet, amikor a megritkított ültetvény még több és szép nagy gyümölcsöt termett. S ami szintén lényeges: amióta rendszeresen lapozgatom a szakirodalmat, és nem csupán azt tudom, hogy mikor mit kell tenni, hanem azt is, hogy miért, azóta nem teher a munka, hanem öröm, igazi kikapcsolódás. Tavaly annyi almát szüreteltem, amennyit még soha, és ezt elsősorban az olvasásnak köszönhetem. Más lapra tartozik, hogy a kertészkedők által igencsak megbecsült Szabad Földműves, ele méginkább a hazai könyvkiadók lényegesen löbbet lehelnének a hasznos ismeretek kistermelői körökben való népszerűsítéséért. Falusi ember létemre sokáig azt hittem ,mindent tudok, amire az eredményes kertészkedéshez és állattartáshoz szükségem lehet. A könyvek és a szaklapok rendszeres olvasása meggyőzött arról, hogy milyen hiányosak az ismereteim. Minek tagadjam, ez az igazság: az új ismeretek birtokában lényegesen könnyebben boldogulok.

Bés községben jó ideje színvonalas háztáji állattartás folyik.. A Szlovákiai Kisállaltenyésztők Szövetségének helyi szervezete hatvannyolcban alakult meg. A titkára Csatlós István.

— Nem vagyunk sokan, mindössze húsz taggal dolgozunk, de az eredményeink figyelmei érdemelnek. Figyelmünk középpontjában egyelőre a baromfi- és juhtenyésztés áll, de a nyulászat fejlesztését, is tervbe vettük. Tyúktenyésztőink tavaly IS ezer keltetőtojást és több mint 10 ezer étkezési tojást értékesítettek. Újabban a tehéntartás iránti érdeklődés is fellendülőben van. Hogy az egész évi fáradozásnak még több hasznát lássuk, ezen a télen is több szakelőadást tartunk, melyeken mindenekelőtt a szakszerű takarmányozásról, illetve a háztáji állattartás eredményesebbé tételét segítő, egyéb tudnivalókról lesz szó.

Illés 8.