Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

' rlfôG»felMš - a viiaminakkal D-VITAMIN A szakirodalom a D-viiamin alatt tulajdonképpen a zsírban oldódó vitaminok egyik — nem tói népes — csoportját tárgyal­ja, melyből legfontosabbként a D?- és a Ds-vintamint említi. A D-vitamin fkalciferol] a csoniosodásban, a csontnöve­­kcdésben játszik nélkülözhe­tetlen szerepet, biztosítva a mészfelszívódást a szervezet­ben. Hiánya gyermekeknél an­golkórt, felnőtteknél csontlá­gyulást csonttörékenységet o­­koz. Nem árt tudni, hogy túl­adagolása Jhipervitaminózis) szintén káros következmények­kel járhat. A D-vitamin előanyaga az ergoszterin. Legfontosabb for­rásai a májolaj, a vaj. a tej és a tojássárgája. Zöldségnövé­­nyeinkből sajnos általában hiányzik. Kisebb mennyiségben megtalálható például a petre­zselyem- és zellerzöidben, a spenótban, valamint a paradi­csomban. Ф E VITAMIN Az antisterilitás vitaminja­ként is emlegetik, mert hiánya az állatoknál terméketlenséget idéz elő. Az E-ivtamin (tokofe­­rol) a sejtosztódáshoz, az ideg- és izomműködés szabályozásá­hoz szükséges. Szervezetünknek ez agy, a vese és a máj normá­lis működésének biztosításához is E-vitaminra van szüksége. Bizonyított tény, hogy a toko­­ferol meghosszabbítja a vörös vértestek élettartamát és ser­kenti a sebek gyógyuláséit. Sőt. A legújabb ismeretek szerint az E-vitamin lassítja az öregedési folyamatot. Az emberi szervezet átlagos napi E-vitamin-szükséglete 30 mg körüli értékben határozha­tó meg. A tokoferol legfonto­sabb forrásai a borsó, spenót, fejes saláta, vöröshagyma, para­dicsom, spárga, petrezselyem, marhamáj, növényi olajok és a gabonacsíra. Említést érdemel, SZÉPEK ÉS MÉGSEM KÖZKEDVELTEK Az ikrázó fogaspontyok csa­ládját a fogaspontyok rendjébe soroljuk. Valamennyi Idetartozó halfajra jellemző, hogy meg­nyúlt (5—8 centis) testük van, kültakarójuk (még az úszók Isi) tarka — gyakran gyönyház­­fényű pontocskákkal; szájuk­ban több tucat apró fog — in­nen van elnevezésük Is. Sok fajuk ismert az akvarisztikában. Előfordulnak Közép- és Dél- Amerikában, Afrikában, Indiá­ban, Sri Lankában, a Maláj­­félszigeten stb. — főleg a se­kély, lápos-mocsaras vizekben. bogy a konyhai feldolgozás kö­vetkeztében a zöldség és más élelmiszer E-vitamin-tartalma nem károsodik. F VITAMIN Az F-vitamint a linolsav és más telítetlen zsírsavak cso­portja alkotja. Olyan nélkülöz­hetetlen — vitamin jellegű — zsírsavakról van szó, melyek­nek felépítésére a szervezet képtelen. Hiányuk esetén leáll a növekedés, mójkárosodás, il­latve bőrgyulladás jelentkezik. Nélkülözhetetlenek a szabályos anyagcseréhez. Adagolásukkal különösen a szőrtiiszők, a hoz­zájuk tartozó faggyúmirigyek és azok környezetének gennyes gyulladása (fnrunkulózis), ek­céma, valamint a csecsemők tejkiütése esetén lehet jó ha­tást elérni. Az emberi szervezet napi F­­V!tamiu szükségletét újabban S mg ra becsülik. Növényi és ál­lati zsírokban fordul elő. Leg­több F-vitamint a pórsáfrányból készült olaj tartalmaz, de a napraforgó- és szójaolaj is a legfontosabb forrásainak sorába tartozik. IN0Z1T ÉS KOLIN Az elsőnek a növekedési za­varok megelőzésében, a máso­diknak a máj és a mellékvesék szabályszerű működésének biz­tosításában van fontos szerepe. Növényi eredetű élelmiszereink elegendő mennyiségű inozitot tartalmaznak, azonkívül a bél­­mikrofiőra is termeli ezt az anyagot. A szervezet napi ino­­zit-szükségletét 1 grammra be­csülik, kolinből pedig körülbe­lül 1,5—3 grammot kellene fo­gyasztanunk , naponta. A kolin a zöldségnövényekhen csak el­enyésző mennyiségben van je­len, tehát a napi szükségletet főleg állati eredetű táplálékok­kal vehetjük fel. Hiánya oxigén­éhséget okoz, megfelelő meny­­nyiség felvétele viszont fokozza a szervezet teljesítőképességét. )ó, ha a kertészkedők tudják, tehát elmondjuk, hogy a zöld­ségtermesztésben használatos hexaklórcikiohexán (HCH, ga­­mexan hatóanyagú növényvédő szerek) az inozit anti vitamin ja­ként hat (kr) Jóllehet pompás külsejű ha­lak, mégsem népszerűek a dísz­haltartók körében. Ennek több oka van. Aránylag keveset mo­zognak, leginkább a vízfelszín közelében tartózkodnak, szinte mozdulatlanul lebegnek és csak időnként Iramodnak meg. Álta­lában rövid életűek, mindössze 0—8 hónap az átlag. Ismerünk közöttük civakodó, sőt ragado­zó fajokat is. Számlájukra Írják azt is, hogy egyesek ikrája na­gyon vontatottan, sokáig t— he­tekig, hónapokig — kel ki, eh­hez pedig türelemre volna szük­ség ... Ami elhelyezésüket illeti: sze­retik a lapos, gazdagon növé­­nyesltett akváriumot, a lágy (nk° 2—6) és a kissé savanyú (pH 6,5—6,8) vizet. Nem túlzot­tam melegkedvelők, beérik a á makk mint Érdekes és tettekre Ösztönző megfigyelés, hogy a hazánkban élő vadgalambok — az örvös galamb (Columba poalumbus L.) és a kék galamb (C. oeans L.) — egyebek között a tölgyfák makktermését is szívesen fo­gyasztják. Persze a mi nemesí­tett galambjainkról túlzás len­ne azt állítani, hogy ínyenc cse­megeként fogadják a felkínált makkot, de aki takarékoskodni szeretne a drága szemeleséggel, egy kis kitartással rászoktat­hatja kedvenceit a szokatlan takarmány Időnkénti fogyasztá­sára. Aki veszi a fáradságot, kevés munkával lényegében in­gyen hozzájuthat a jól értékesít­hető, kiegészítő takarmányhoz s olcsóbbá teheti a kedvtelését. Azt azonban ' mindjárt az ele­jén hangsúlyozni szeretném, hogy a galambokat kizárólag makkal nem szabad táplálni. Ingyenes takarmányforrás­ként hazánkban három legin­kább elterjedt tölgyféle jöhet számításba, mégpedig a kocsá­nyos tölgy (Quercus robur L.), a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea Liebl.) és a cserfaként is emlegetett csertölgy (Quer­cus cerris L.). A galambok ta­karmányozására a kocsányos tölgy termése a legmegfelelőbb. Az erről gyűjtött makk általá­ban nagyobb mint a kocsány­talan tölgy termése, béltartal­mánál fogva értékesebb‘és mér­sékelten édeskés ízű. A nyújtott henger alakú, élénkbarna ter­mések felületét zöldesbarna hosszanti csíkok tarkítják. A kocsánytalan tölgy termése érett állapotban kocsány nél­küli, apróbb, zömökebb, hiá­nyoznak róla a hosszanti csi­kók, az íze pedig kesernyés. A csertölgy hazánkban csak Dél- Szlovákiában és Dél-Morvaor­­szágban honos, nyújtott, hozzá­vetőlegesen 30 mm hosszú ter­méseit csomóban (2—4) hozza. Az érett makkot napfényes, száraz időben kell szedni, majd vékony rétegben elterítve azon­nal megszántam, mert könnyen penészt fog. A friss termés gyors szárításával a héj szük­ségszerű eltávolítását le köny-20—24 °C hőmérséklettel is. Sőt, egyes afrikai fajok még a szá­mottevő hőingadozásnál (10— 30 °C) sem károsodnak. Táplá­lásukra kiválóan alkalmas a Tubifex, az élő kandicsrák, a a vízibolha, a szúnyoglárva és a kiefjlett imágó állat, a kis­­testű légy, a muslica. Már 3—4 hónapos korukban ivarérettek lehetnek. Szaporí­tásukra a 10—14 cm magas víz­oszlopon, a finoman csipkézett levelű vízinövényeken kívül a kiáztatott tőzeggel borított alj­zat és az előbb már említett vízminőség is kívánatos. Az ik­rából kikelő fiatal halak azon­nal táplálkoznak, részükre ke­rekesférget (Rotatoria) és apró kandicsrák lárvát (C. nauplius) adjunk — élő állapotban. JP. B. galambeledel nyebbé tesszük. A makk héját azért kell eltávolítani, mert rontja az emészthetőséget, a­­zonkívül nem kívánatos anya­gokat is tartalmaz. A száraz makkot hámozás után apróra kell zúzna, majd 2—3 napig áztatni kell (lehe­tőleg váltott vízben), hogy ki­lúgozzuk belőle a kesernyés ízt adó cserzőanyagokat. Az ázta­­tásra használt vízbe konyhasóit (3—5 %) Is tehetünk. Áztatás után a takarmányt megszárít­juk és feletetjűk. A makk 30—50 százalék vi­zet, 35—40 % keményítőt, 1—3 százalék zsírt, 2—5 százalék cukrot, nagyjából 1 százalék vi­tamint, ugyanannyi cserzőanya­got és 1—3 százalék hamu­­anyagét tartalmaz. Ez annyit jelent, hogy a szárított és há­mozott makk tápláióérték szem­pontjából 65—70 százalékig kö­zelíti meg a galambok kedvelt eleségének, az árpának a bel­­tartalml értékét. Az ásVányi anyagok közül a makk főleg meszet és foszfort tartalmaz, a cserzőanyagok mennyisége a tölgyféleségtől, valamint attól függ, hogy friss vagy szárított, illetve hámozott vagy hámozat­­lan termésről van szó. Mint már említettem, hosz­­szabb időn át nem lehet kizá­rólag makkal táplálni a galam­bokat, mert a szervezetbe kerü­lő cserző-ayagok kedvezőtlenül hatnak az emésztésre, a bélmfl­­ködésre stb., és végül székreke­dést okoznak. Viszont a szokat­lan eleségnek ezt a tulajdon­ságát nagyon jól kihasználhat­juk a helytelen takarmányozás okozta hasmenés gyógyításában. Számtalan megfigyelés igazolja, hogy a makk galambeleségként történő hasznosításával komoly eredményt lehet elérni a belső élősködőkkel (bélférgek) foly­tatott harcban. A tapasztalt ga­lambász tudja, hogy ez nem is olyan lebecsülendő lehetőség. A külföldi szakirodalom sze­rint, a kutatók azt is megállapí­tották, hogy a makk szabályoz­za (tompítja) a nemi ösztönö­ket. Ezt az ismeretet a galam­­bászatban szintén jól kamatoz­tathatjuk. Mint tudjuk, hazánk minden téren önellátottságra törekszik. A nem kis feladat teljesítéséért ml galambászok is tehetünk va­lamit, ha nem kizárólag a ta­karmányszerzés kényelmesebb módjára alapozzuk kedvtelé­sünket. Arról nem is beszélve, hogy az értékes kiegészítő ta­karmány segítségével kicsit gazdaságosabbá Is tehetjük a galambtenyésztést. Suchár V. agrármérnök A fokhagyma új kártevőjé­ről szóló első hazai hí­rek a hatvanas évekből származnak, de kártételét csak kb. 6—7 éve ismerjük. Először a Központi Mezőgazdasági El­lenőrző és Vizsgáló Intézet kí­sérlett telepein jelentkezett, ahol a kisparcellás fajtakísér­letre telepített, őszi fokhagy­mában tett kárt. A fokhagyma­légy lárváit később a kertész­­kedőktől kapott növénymintá­­k-on is azonosítottuk. Az eddig begyűjtött növényminták alap­ján Szlovákiában 7 helyet isme­rünk, ahol a fokhagymalégy rendszeresen károsít: Lesenice (V. Krtíš-i járás), 5robáróvá és Dolný Peter (komárími járás), Pohronský Ruskov (levicei já­rás), Nové Vozokany (murai já­rás), Vysoká pri Morave (Bra­­tislava-vidéke) és Sološnica (senicai járás). Feltételezzük azonban, hogy a kártevő a va­lóságban lényegesen szélesebb körben elterjedt. ÚJ KARTEVŐ: A fokhagymalégy amelyeknek a fejlődése kb. 3— 4 hétig tart. A kártevő légy állapotban különböző rejtehelyeken telel. Tavasszal nagyon korán kezd repülni. Az időjárás alakulásá­tól függően, gyakran már feb­ruár második felében jelentke­zik. A tojásrakás akkor veszi kezdetét, amikor az áttelelt fok­hagyma növekedni kezd. Ezért van az, hogy csaknem kizáró­lag az ősszel ültetett növényze­ten károsít. Hűvös tavaszokon a tojásrakás egészen április vé­géig is elhúzódhat, s ilyenkor bizony a tavasszal duggatott fokhagymát is meglephetik a legyek. Gyakori eset, hogy a fokhagy­malégy lárvái által károsított hagymák gombákkal vagy bak­tériumokkal fertőződnek és at­tól pusztulnak el. A fokhagymalégy által káro­sított növények fejlődése lelas­sul, a növények sárgulnak, de­formálódnak és legtöbbször a legfiatalabb levelük is elpusz­tul. A védekezésben az elmondott ismeretekből kell kiindulni. A fokhagymalégy kora tavaszi rajzása miatt a permetezést pontosan a tojásrakás idejére kell időzíteni. Ha később per­metezünk, akkor nem sok hasz­nát vesszük a beavatkozásnak, A fokhagymalégy (Suillla lu­­rida) hosszanti piros sávokkal díszített, rozsdabarna teste kb. 8 mm hosszú. Két szárnya át­látszó, szürkésbarna árnyalatú. Tojása ovális, fehér, 1 mm hosz­­szú. A fej nélküli lárva teste szintén fehér, fejlett korban 8—-11 mm-es. Az elöl elvéko­nyodó test hátulsó, ferdén csa­pott részén két fekete sze­mölcs található. A báb sötétbar­na, hordó alakú, 7—8 mm hosz­­szú. Kertészkedőink a károsí­tott növényeken kívül általában csak a lárvákkal találkoznak, A fokhagyma légy nőstényei tojásaikat egyesével rakják az éppen növekedésnek induló nö­vényekre vagy azok mellé a ta­lajra. A kikelt lárvák befura­kodnak a növényekbe és a te­­oyészcsúcs felé haladva rág­csálnak. Meleg tavaszon a nö­vények fejlődése elég gyors, ilyenkor a lárvák nem jutnak el a tenyészcsúcsig, s a növé­nyek kinövik a károsodást. Vi­szont hűvös, csapadékos tavaszi időjárás esetén a növények és a lárvák fejlődése is lelassul. Ilyenkor a lárvák általában az egész növényt elpusztítják. Fokhagymalégy által károsított növény A szerző felvétele mert a kikelt lárvák berágják magukat a növénybe, ahol véd­ve vannak a permedétől. Ha még elpusztítja is őket a per­met, a kártétel már megtörtént. A permetlével ne takarékoskod­junk, ne csupán a növényeket kezeljük, de a környező talajt is alaposan áztassuk át. Perme­tezésre Metationt (0,2%), Sol­­depet (0,2%) vagy Diazinont (Basudin, 0,1 %) használha­tunk. Az ismételt kezelésre ajánlatos mindig más készít­ményt választani (szerváltás). A fokhagymát egyelőre csak ott ajánljuk kezelni, ahol két­séget kizáróan előfordul ez a kártevő. A korábban felsorolt körzetekben tehát feltétlenül permetezni kell. Másutt csak akkor, ha az említett tünetek alapján az előző években fok­hagymalégy jelenlétére gyana­kodtunk. Aki nem biztos a doh gában, inkább küldjön növény­­mintát laboratóriumi elemzésre (Ústredný kontrolný a skúšob­ný ústav poľnohospodársky. Ing. J. Matlák, Matuškova 21, 833 16 Bratislava). Azoknak a kertész!,edőknek, akik permetezésre készülnek azt tanácsoljuk, hogy kora ta­vasztól rendszeresen kísérjék figyelemmel az őszi ültetésű fokhagymát, és mihelyt a növé-i nyék zöldülni-növekedni kezde-i nek, azonnal kerítsenek sort az első permetezésre. A kezelést — lehetőleg váltott szerekkel — kéthetes időközökben még 2—3 alkalommal ismételjék meg. Matlák György agrármérnök SSUSS Mint arról már több ízben beszámoltunk, a Cseh Szocia­lista Köztársaságban igen ma­gas színvonalán áll és nap­jainkban is ígéretesen fejlődik a kertészkedők és kisállatte­­nyésztők egyre terebélyesedő mozgalma. Akárcsak Szlovákiá­ban, az érdekszövetségek tagjai itt is a kongresszus előtti akti­vitás jegyében dolgoznak, min­den eddiginél jobb eredmények elérésén fáradozva. A napjaink­ban zajló évzáró taggyűlések a járási konferenciákra, illetve a kongresszusra készülődés je­gyében tanácskoznak, bírálú igényességgel összegezve a vá­lasztási időszak sikereit és fo­gyatékosságait. Vlastimil {ezek, a Csehországi Kertészkedők Szövetsége Köz­ponti Bizottságának elnöke — újságírók kérdéseire válaszolva — nemrég így jellemezte a CSSZK kertbarátmozgalmát: — A szövetség VI. kongresszusán meghatározott fejlesztési fel­adatok teljesítésében jó ered­ményeket értünk el, de akár­csak a múltban, ezúttal is vol­tak gondjaink, és természetesen továbblépést gátló problémák­kal is találkoztunk. Minden tö­rekvésünk arra irányult, hogy kedvező feltételeket teremtsünk a kertészkedéshez és általáno-3san népszerűvé tegyük a köz javát is szolgáló kedvtelésün­kéi Amiről külön kell beszél­ni, végre sikerült megoldanunk tagjaink és közvetlen hozzátar­tozóik szövetségi biztosítását. A felmérések igazolják, hogy ez igencsak okos lépés volt szö­vetségünk részéről. A kertbarátmozgalom fejlesz­tésében barátaink valóban szép sikerekről beszélhetnek. Dj kerttelepek létesítésével és a kerttulajdonosok körében vég­zett népszerűsítő-megnyerő te­vékenység fokozásával a szövet­ség tagjainak számát több mint 70 ezer fővel gyarapították. A kongresszus óta eltelt időszak­ban a szövetség alapszerveze­teinek száma 3732-ről 4350-re ugrott. A fejlődés következmé­nye, hogy a CSSZK-ban évente felvásárlásra kerülő almagyü­­mölcsűeknek körülbelül 50 szá­zalékát, a bogyósoknak több mint 70 százalékát, a zöldség­nek pedig nagyjából 14 száza­lékát az árutermelésre vállal­kozó kertészkedők produkálják. Es ezek a számok még koránt­sem érzékeltetik teljes egészé­ben barátaink szorgalmának társadalmi jelentőségét. Ugyan­is arról nem készül felmérés, hogy a kertészkedők mennyi terményt értékesítenek a városi piacokon. Azonkívül alapszer­vezeti boltok is működnek már, és végeredményben a kisterme­lők önellátása is komoly dolog. Elvégre — a legközelebbi hoz­zátartozókat is számítva — a szövetség tagjai hozzávetőlege­sen két millió ember közvetlen önellátásáról gondoskodnak. Persze a csehországi kertész­­társak élete sem fenékig tejfel. A szövetség központi bizottsá­gának tisztségviselői gyakran emlegetik az energiát pocsé­koló, termelőkedvet és kezde­ményezést csorbító gondokat, és a szövetség havilapjának ha­sábjain is rendre találkozunk bizonyos problémák gyors meg­oldását sürgető írásukkal. So­kan nehezményezik, hogy több mint 25 ezren várnak kiskertre, de a parlagföldek kertlelep­­létesítési céllal történő birtok­ba vételét mégis számtalan bü­rokratikus huzavona késlelteti. Mások a kertészkedők ellátását kifogásolják, és minden bi­zonnyal igazuk van. Meglehet, a mi kertészkedőink bizonyára sok nálunk hiánycikknek szá­mító kelléket, vegyszert és ve­tőmagot éppen csehországi utazgatásaink során szereznek be, mégis igaz, hogy az ottani szakboltok árukínálata még ko­rántsem kielégítő. Ami az ülte­­tőanyagat illeti, kevés a csont­héjas facsemete, szerény a bo­gyósok választéka, ritkán és csak kis mennyiségben kapható a különleges vagy kevésbé is­mert zöldségfélék vetőmagja stb. A felvásárlás rugalmasabb mint nálunk, de azért gond itt is akad, főleg jó évjárat esetén. Ezeken a gondokon a szövetség területi feldolgozó központok létesítésével igyekszik enyhíte­ni. Napjainkban a szövetség alapszervezetei már 738 must­készítőt, 76 gyümölcs- és zöld­ségaszalót, 170 lekvár-, illetve 65 szeszfőzdét üzemeltetnek. További hasonló létesítmények építésének a műszaki ellátott­ság vet gátat, akárcsak a mi esetünkben. A Terra típusú és egyéb kerti traktorok iránti ke­reslet legalább akkora, mint Szlovákiában, de az ellátás is csak olyan mint nálunk. A csehországi kertésztársak napjainkban vonják meg négy­évi fejlesztési törekvéseik ered­ményességének mérlegét, hogy ahol a legjobban kell, őszig még meglehessék a szükséges intézkedéseket. Örömükbe itt­­ott üröm is vegyül, de vala­mennyien bíznak a feltételek ja­vulásában. Ennek megfelelően még igényesebb fejlesztési el­képzelésekkel készülődnek a szövetség december elejére ter­vezett VII. kongresszusára. ame­lyen az izmosodó kertbarátmoz­galmat érintő legfontosabb kér­désekben mintegy ötszáz ker­tészkedő lesz elhivatott irány­adó határozatot hozni. Kádek G. Többet adni a közös asztalra

Next

/
Thumbnails
Contents