Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-11 / 6. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1984. február lí. „A nemzet önmagának“ Nnm köszönteni akarok, hiszen a születésnap — a századik — már jócs­kán elmúlt. A magam részéről nem is tartanám ildomosnak csupán a szüle­tésnap ürügyén szólni egy olyan in­tézményről, amely egy nemzet össze­fogásának köszönheti létrejöttét, egy évszázadon keresztül jelkép volt, „A nemzet — önmagának“ jelszó legiga­zibb megtcstülése. Ezért születés­napi tirádák nélkül próbálom meg be­mutatni a prágai Nemzeti Színházat, újabb évszázadának első évében; Thá­­liának ezt a nemzet óhaját megteste­sítő, közadakozásból felépült patinás templomát. Äz 1800-as évek derekán a feuda­lizmusból ébredező európai népek egyre jobban óhajtották a szabadsá­got, a felvilágosodást, az embert ki­­teljesítö kultúrát. Csehországban ek­kor olyanok voltak a felvilágosodás fáklyavivői, mint František Palacký, Josef Kajetán Tyl, Josef Jungmann, Jan Evangelista Purkyné. Ok adták be az első petíciót V. Ferdinánd osztrák császárhoz, „A Cseh Nemzet Színháza“ felépítésének ügyében. A bécsi udvar nem lelkesedett a terv hallatán, mint ahogy bizalmatlanul fogadott minden olyan szándékot, amely a monarchia „periférikus“ nemzeteinek szellemi épülését hivatott szolgálni. Ezért ke rek öt évbe tellett, hogy Ferdinánd utóda; Ferenc József 1849-ben enge­délyezze a színház felépítését — ter­mészetesen pénzbeli hozzájárulás nél­kül. Megszületett a jelszó: „A nemzet — önmagának!“ A majdan a saját nyel­vén játszó új színházat a cseh nép kulturális felszabadulása jelképének tekintette. Az iránta való igény olyan nagy volt, hogy még a teljes összeg egybegyűlte előtt megnyílt — 1862- ben — az Ideiglenes Színház, az első Cseh színjátszó társulat otthona. Itt hangzottak fel először Smetana El­adott menyasszonyának dallamai — természetesen telt ház előtt, csakúgy, mint a hat év során szinte valamennyi előadása. Közben pedig gyűlt a pénz, a nemzet adománya, Így 1868-ban le­rakhatták a színház — Csehország különböző tájairól, egyebek között a történelmi Rípről hozott — alapkö­veit. Tizenhárom évig épült a cseh nem­zet első színháza, hogy az egész nép által várva várt ünnepélyes átadást követően alig két hónap múlva — el­pusztuljon. A hatalmas tűzvészt fest­mények, a csupaszon meredező, kor­mos falakat korabeli fényképek tucat­jai örökítik meg: szomorú látvány. A lapok címei, mint a gyászhíreké: „Le­égett a nemzet műte“ — „Elpusztult a cseh művészet temploma“ ... De mindegyik végén ott volt a felhívás is. az újabb adakozásra: építsük újjá! És a nemzet, amely . húsz évig váxta, hogy mindössze két hónapig élvezhes­se — másfél hónap alatt újból össze­adta a szükséges összeget. Hasonló tempóban folyt az újjáépítés is, így a megnyitóra — a színház második, „igaz:“ születésnapjára — már 1883. november 18-án sor kerülhetett. Sme­tana Libušájának bemutatása ezen a napon nemzeti ünneppé v.Vt. Otthont kapott tehát a cseh nyelvű szép szó, még a 19. század utolsó év­tizedének beköszönte előtt. A század­­forduló idején a Nemzeti Szílíház már Európa egyik legjelentősebb kulturá­lis intézményének számított, amely külföldön is egyre Ismertebbé tette a kor — Smetana. Uvo* ú.4, Srámek és áV A galéria egy része, az elnöki páhollyal I baloldal t j A mennyezeten, a gyönyörű kristályüveg­­csillár körüli freskók a Múzsákat ábrázolják. (A szerző felv.) A földszinti zsöllyesor mások fémjelezte — cseh dráma- és operairodalmát. A Csehszlovák Köz­társaság megalakulása után alapve­tően megváltoztak a kulturális kibon­takozás feltételei: a színház az új ál­lam első számú művészeti reprezen­tánsává vált. Később, a náci elnyomás évei alatt a színház, művészei lelkesen csatlakoztak azokhoz, akik igyekeztek ébren tartani a nemzetben a szabad­ság eszméjét, a megszállók elleni har­cot. A felszabadulás, majd a dolgozó nép februári győzelme után lett aztán a színház — most már valóban a szó legszorosabb értelmében — a népé, a nemzeté. Több mint kilenc évtizeden keresz­tül szolgálta, királyokat, háborúkat, forradalmakat túlélve, majd a szocia­lizmust építő dolgozó nép művelődé­sének eszközeként a Nemzeti Színház az egyetemes emberi kultúrát. Az Idő azonban fölötte sem múlt el nyomta­lanul: a hetvenes évekre megkoptak a plüssfotelek, elavult a műszaki be­rendezés, hámlani kezdtek a falak freskói; a felújítás elkerülhetetlenné vált. 1977. április 2-án bezárta tehát kapuit, és bár a történelmi épület öt év múlva Is nagyjából ugyanolyannak láthatta viszont magát a Moldva tük­rében, belülről annál többet szépült, csinosodott. Persze azért kívülről is történt egy s más: elsősorban az, hogy felépült a színház Oj Színpada, amely korszerű formájával, variálható néző­terével a legmodernebb színházi komplexumok közé tartozik Európá­ban. S hogy milyen most az 1983. novem­ber 18-án, tehát a századik születés­napon újra megnyitott Nemzeti Szín­ház? Nehéz erről így beszélni, hiszen adatok tömkelegé, fényképek tucatjai sem érzékeltethetik, még csak megkö­zelítőleg sem azt az ünnepi élményt, atmoszférát, amely mindenkit hatal­mába kerít, miután kabátját a ruha­tárban leadva helyet foglal a galéria egyik zsöllyéjében, és a várakozásién, ünnepi zsibongás hangkulisszájától kísérve tapad a szeme a hatalmas függönyre, amely fölött aranyozott, domború betűkkel ragyog a jetszó: „NÄROD SORÉ“ — A nemzet önmagá­nak. Ezt látni, érezni kell; legalább egy színházi előadás erejéig. VASS GYULA A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban 6900 tagja van a Szocialista Ifjúsági Szö­vetségnek. Közel másfélszáz alapszervezet­ben, száznegyven Ifjúsági Fényszóróban, negyven­öt Ifjúsági munkakollektívában és hatvan ifjúsági klubban tevékenykednek. Egy esztendős tevékeny­ségük megméretett, és ... íme, ilyennek találta­tott: A nyári aktivitásnak nevezett brigádmozgalom­ba ezerhatszáz fiatal kapcsolódott be. Száztízezer órát dolgoztak le társadalmi munkában a zöldség­félék és a tömegtakarmányok betakarításában, va­lamint a gyümölcsszüretben. A Nemzeti Front vá­lasztási programjának teljesítését harmincötezer munkaórával segítették elő. Az Ipari termelésből pedig több mint negyvenezer ledolgozott órával vették ki részüket. Az üjítómozgalom is élénkebbé vált tavaly. Kö­zel száz újítást adtak be a fiatalok, s az ötletek nagyobbik hányadát már megvalósították. Gazda­sági értékük háromnegyed millió korona. A legaktí­vabb „ötletgyártók“ közé tartoznak Istók Tibpr é* Bán Zoltán mérnökök, továbbá Gábor István, Ma­tej Gál és Katarína Žulová. Až* ifjúsági kollektívák 120 ezer korona érték­ben takarítottak meg energiát és nyersanyagot. Összegyűjtöttek négyszáz mázsa papírt és 270 ton­na vashulladékot. Az Ifjúsági Fényszóró tagjai tűz­biztonsági ellenőrzéseket tartottak a nyáron és tartanak most is, a fűtési idényben. Ezenkívül fényképezőgéppel eredtek a hiányosságok nyomá­ba. Az így született faliújságaik a jobbító szándék hatásos eszközei. Az alapszervezetek tavaly 663 hektár rét és le­gelő gondozására kötöttek szerződést a mezőgaz­dasági üzemekkel, ami 430-al volt több az előző évi vállalásnál. Ez a védnökség olyan területek kézzel való tisztítására, műtrágyázására s termé­sének betakarítására vonatkozott, ahol a gépek már tehetetlenek. A hnúštai gimnázium diákjainak lelkesedése volt a legnagyobb. Kitárté munkával száz hektár rétet, illetve részben legelőt tisztí­tottak meg a gyomtól, cserjétől. Mintegy kétszáz Megméretett, és... FIATALOK MUNKÁJA, SZÖRAKOZ/ÍSA mázsa műtrágyát hintettek el rajta' tavasszal, hogy a nyári szünidőben . 312 tonna szénát gyűjthesse­­nek be róla. Összességében a 663 hektár gyepte­rület termőerejének a fokozására sok tízezer órát áldoztak az ifjúsági szervezetek tagjai ésPpzer ton­na jó minőségű szálas takarmányt adtak át a gaz­daságoknak. A zöldaratás Ideje alatt a SZISZ já­rási bizottsága szervezett még egy egyhetes bri­gádot, amelyen 136-an vettek részt, és az, ered­mény: 33 hektár rét füvét kézzel lekaszálták és 270 mázsa szénát készítettek. Az aratási munkálatokban hétszáz fiatal vett részt. Valamivel több mint kilencezer érát dolgoz­tak le, 225 hektárról 750 tonna szalmát szállítot­tak el a tárolókba, vagy raktak kazlakba. A leg­ügyesebb aratókat név szerint is bemutatjuk. Az E-512-el kombájnözó fiatalok közül a lénártfalvi (Lenártovce) Szekeres Tibor csépelte ki a legtöbb gabonát: 254 hektárról 1080 tonnát. Százkilencven­­négy hektárral és 840 tonnával Madarász Géza lett a második. Az E-516-ok kategóriájában Ján Pa­­robek, a Hr. Zalužany-i szövetkezet kombájnosa került a ranglista élére: kétszázkilencvenöt hek­tárról 1068 tonnát takarított be. A drienéanyi Ján Nadok tíz hektárral megelőzte ugyan őt, de meny1- nyiségben 150 tonnával alulmaradt, így a második lett. A szalmabálázók közül a Tornaijai (Šafáriko­vo Állami Gazdaság két fiatal traktorosa tűnt ki: Vasas József 274, Gérec István pedig 268 hektárról préselte bálákba a szalmacsíkokat. A falukon működő Ifjúsági klubokban többnyire csak a diszkórendezvényekre szűkül le a klubélet és a szórakozás, de azokon is sok a rendbontás, a verekedés. Ügy tűnik, hogy a munkában helyt­álló fiatalok már korántsem ilyen tevékenyek, öt­letgazdagok, amikor a művelődésről, hasznos szó­rakozásról van szó. Megérné valakinek ennek oká­ról egy szociológiai felmérést készíteni, s egy át­fogó tanulmányt írni. Az eredményét a járási bi­zottság is felhasználhatná a szervezésben... Ennek kapcsán megkérdeztem Lakatos Lászlótól, a járási bizottság elnökétől, hogy a SZISZ III. kongresszusának a határozataiból kiindulva, mit tartanak a legfontosabb feladatuknak? — Elsősorban is azt, hogy az ipari és mező­­gazdasági üzemekben dolgozó fiatalok felajánlá­sokkal és minőségi munkavégzéssel segítsék elő a tervfeladatok teljesítését, a falusi szervezetek tag­jai pedig a helyi választási programok megvalósí­tásához nyújtsanak aktív segítséget. —A fiataloktól mindenütt, mindig csak munkát, teljesítményt várnak. Ügy tapasztalom az ösztön­zések is ilyen irányban hatnak. Művelődésük, szó­rakozásuk így háttérbe szorul. Mi erről a vélemé­nye? — Ml azt akarjuk, hogy a fiatalok olyan szerve­zeti életet és környezetet alakítsanak ki a közsé­gekben maguk körül, amelyben jól érzik majd magukat. — S ehhez milyen támogatást tudnak nyújtani? — Csupán irányító munkát és tanácsadó segít­séget ... Véleményem szerint ez a „csupán“ kevés, de bő­vebb anyaggyűjtés nélkül nem akarok általánosí­tásokba bocsátkozni... Megméretett tehát ha még csak egy járáson be­lül is. És az eredmény: A fiatalok tevékenységé­nek számokkal, súlyegységekkel kifejezhető része nehéznek találtatott. Ám ha az esztétikai érzéket Tormáié vagy a beszédkultúrát csiszoló, illetve a testi-lelki felüdülést nyújtó szórakoztatva-művelő­­dést kellene egy. a szellemi értékeket is summázó mérleg serpenyőjére helyezni — ugyancsak köny­­nyűnek találtatna. A cikket befejezetlennek tekintem, amelyet jobbító' száidékú okkereséssel és hasznos tanács­adásokkal szolgáló ötletadók tollával írjunk to­vábbi ... KORCSMAROS LÄSZLÖ Az érsekújvárt (Nové Zámky J járás 36 CSEMADOK-alapszer­­vezetében lezajlottak az évzáró taggyűlések. A járási bizottság összegezése alapján elmondha­tó, hogy a közel nyolc és fél ezres tagság jó munkát végzett tavaly. A legjobb alapszerveze­tek között tartják számon a muzslait (Muzlaj; kitűnő szín­játszó csoportjuk a Jókai-napo­­kon elért második helyezésével országosan Is ismertté tette a község nevét. Az érsekújvári városi szervezet kebelében szin­tén működik egy színvonalas színjátszó csoport, de itt első­sorban a sokrétű klubtevékeny­ség, a honismereti szakkör munkjja, valamint a Keller há­zaspár által irányított, magas színvonalú táncmozgalom érde­mel említést. A tevékeny alap­szervezetek közé tartozik a be­senyői (Bešeňov), a szímőt (Zemné), a szőgyéni (Svodín) és a bényi (Bíiia) is; valameny­­nyit elsősorban a színjátszók jó működése, illetve a néphagyo­mányok ápolásában elért szép eredmények jellemzik. Ugyanígy nem hagyható _ki a legjobbak közül a tardnskeddi (Tvrdošov­­ce) és a párkányi (Štúrovo) alapszervezet sem: az előbbiben a színjátszókon kívül esztrád­­csoport és férfi énekkar is mű­ködik, az utóbbi tagjai pedig számos jól sikerült honismereti, kulturális és néprajzi témájú előadást, kiállítást szerveztek. Az alapszervezetek száma is bő­vült tavaly: Helembán (Chfaba) alakult új helyi szervezet, 49 taggal. (plavec J A lekéri (Hronovce, levicel Járás) CSEMADOK-alapszervezet január végén tartotta meg év­záró közgyűlését. Janyík Valé­riának, a szervezet titkárának megnyitója után Urbán Zoltán elnök ismertette a tavalyi év­ben kifejtett munkát és az idei terveket. Ezt követően Abel Gá­bor, a járási bizottság titkára szólalt fel. Elismerően nyilatko­zott a szervezet tavalyi munká­járól, néhány alkotó javaslatot tett a jövőre nézve, illetve eb­ből eredően az eszmei-politikai nevelő munka növekvő fontos­ságára. A gyűlés kultúrműsorral zá­rult: a szervezet tagjaiból állő szavaló csoport Petőfl-verseket adott elő, némelyeket megzené­sítve, Belák Gáborné és Muzslal Sándorné összekötő szövegével. Párák Endre N I S I N * s I s I s I N I s 4 I N 5 t 4 I 4 I 4 * s * s I N * N I V I N 4 Az érsekújvári járás egyik kisközségének, Barinak (Bruty) a kulturális életén nagyot len­dített a közelmúltban átadott új művelődési ház. Itt mutatták be az iskolás gyermekek a Tün­dér Lala című mesejátékot, a­­melyet Csepécz Szilvia tanított be, két társa segítségével. Látva a lehetőségeket, és nem utolsó­sorban a sikert, a falu fiatalja! is belekezdtek egy színdarab tanulásába. Ugyancsak itt, méltó és ízléses környezetben kapott helyet az a kézimunka­­kiállítás is, amelyet a Nőszö­vetség helyi szervezete rende­zett. Szűcs Lászlóné Nemzetközi fotókiállítás szín­helye volt január végéig a ko­máromi (Komárno) Szakszerve­zetek Háza. Az intézmény fény­képészeti szakköre már régóta baráti kapcsolatot tart fenn a magyarországi Komáromi v Fotó­stúdióval; ennek" az együttmű­ködésnek a jegyében került sor az említett kiállításra, „Kont­­rasztusok“ címmel. A rendez­vény nagy érdeklődést váltott ki a városban és környékén, amit a nagy látogatottság bizo­nyított. —pjp—

Next

/
Thumbnails
Contents