Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-04 / 5. szám
1984. február 4. SZABAD FÖLDMŰVES Gazdaságunkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a belső erőforrások hasznosítása, a termelés belterjesltése, a gazdaságosság elveinek az érvényesítése és nem utolsósorban a korábbinál jobb hozamátlagok elérése Társadalmunk hatékony támogatása révén szocialista mezőgazdaságunk figyelmet keltő sikereket ért el az eltelt évtizedekben. Kielégítette a feldolgozó iparágak nyersanyagigényét és dolgozó népünknek kellő mennyiségű élelmiszert biztosított, de a munka hevében több helyen elkerülte a vezetők figyelmét a termelés gazdaságosságának az alakulása, a belső tartalékok elégtelen kiaknázása. Olyan vállatoknál, amelyeknél a haladó gyakorlat ismereteit a tudomány vívmányaival párhuzamban rugalmasan érvényesítették, sokkal eredményesebben termelhettek, mint ahol kényelemszeretetből az elavult módszereket részesítették előnyben, A sereghajtó gazdaságok vezetői nagy mulasztást követtek el л termőtalajok gondozásában, Illetve a talajerő visszapótlásában, holott a tapasztalt földművelő már hajdanában is tudta, hogy az életet biztosító termőföld mennyire igényli a gondoskodást és csak akkor nyújt Jó eredményt, ha azt rendszeresen istállótrágyázza. A példás földművelők persze a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban helyesen alkalmazták a talajerő fokozásának a módszereit. Manapság tehát már központi és vállalati szinten is fontos a legalapvetőbb termelőeszköznek, a termőtalajnak a gondozása, az Istállótrágya tápanyagainak a termelésben való minél tökéletesebb felhasználása. A mezőgazdasági üzemeknél legnagyobb belső tartaléknak számít a termőföld és a szerves trágya. E kettő helyes felhasználásának függvénye a kimagasló termésátlag elérése. Társadalmunk minden gazdaságot támogat a trágyatelepek építésében, s ennek kapcsán a rendelkezésre álló szerves anyag gazdag tápanyagkészletének a megtartásában, mert hiszen a Jó minőségű szerves trágyával előnyösen csökkenthetők a termelési költségek. Helyénvaló az a törekvés, Hasznosítsuk az erőforrásokat! mely arra irányul, hogy a termőtalajok hatvan százalékán kell érvényesíteni a szerves trágyázást, mert ily módon jó feltételeket hozhatunk létre a műtrágyák optimális felhasználásához, a terméshozamok általános növeléséhez. Gondolom, mondani sem kell, hogy az a jó gazda, aki a növénytermesztésben minden terményfajtából nagy hozamátlag elérésére képes. Ezek közt említhetjük például a lúcsi (Lúő na Ostrove) és néhány más szövetkezet. A- hol azonban csak egy-egy terményből érnek el kielégítő hozamot, ott bizony sokat kell még tenni azért, hogy behozzák a lemaradást, utolérjék a legjobbakat. A műtrágya olyan kisegítő eszköze a mezőgazdaságnak, mely csak a talajok humusszal való telítettsége esetén érvényesülhet kedvező mértékben. Időszerű tehát a termőföldek tápanyagkészletének rendszeres elemzése és a pótlás eszerint történő elvégzése. A gazdaságok vezetői az év elején rendszerint kíváncsiak rá, hogy mi várható a műtrágyaellátás terén, főleg milyen választékra számíthatnak. A napokban felkerestük Ján Bory elvtársat, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatok vezérigazgatóságának szakigazgatóját, s így az ellátás helyzetéről első kézből tájékoztathatjuk mezőgazdaságunk növénytermesztési ágazatvezetőit. Bory elvtárs megemlítette, hogy az idén Szlovákia mezőgazdasága összesen 591 ezer tonna NPK-műtrágyát kap. Nitrogéntrágyákból 231 ezer, foszfotartalmúből 178 ezer, káliumtartalmú műtrágyákból pedig 182 ezer tonnát juttatnak, mezőgazdaságunknak. örvendetes, hogy a gazdaságok nitrogéntrágyákből mintegy 3000 tonnával többre számíthatnak, mint tavaly, de kevésbé örvendetes, hogy a foszfortartalmú műtrágya 12 ezer 600, a kállumtartalmú pedig 11 ezer 900 tonnával lesz kevesebb, mint az elmúlt évben. Gondot okoz, hogy a múlt évhez visz'nyítva a NPK-hatóanyagok aránya sem kedvező. Szükségszerű tehát, hogy a mezőgazdasági üzemekben a talajelemzésekre támaszkodva gondosan használják fel a kapott műtrágyákat. Ügy trágyázzanak, hogy a talajba juttatott elemek segítségével optimális terméseredményt érhessenek el, s egyben a költségeket Is csökkenthessék. Jelentős eredmény még az Is, hogy a mezőgazdaságnak juttatott műtrágyák több mint 60 százalékát, vagyis 359 ezer 300 tonnát Szlovákiában teremtik elő. A CSSZK-ból 17 ezer 800 (3,091 %), a szocialista országokból 160 ezer 900 (27,28 %), tőkés import útján pedig 53 ezer tonnát (8,98 °/o) kapunk. Az utóbbi szállítmányok főleg foszfortartalmú trágyaféleségek. A műtrágyák teljes menynyiségének 97 százaléka szilárd, 3 százaléka pedig cseppfolyós állapotban kerül forgalomba. A tavaszi munkákhoz a műit év valóságához képest 4239 tonnával gazdagabb a készlet. Az Illetékesek mindent megtesznek azért, hogy a műtrágyáknak negyed része már az első negyedévben a gazdaságok rendelkezésére álljon. Az ellátó vállalatok vezérigazgatósága arról Is gondoskodik, hogy az agrokémiai vállalatok nagy tételben és ömlesztve kapják a műtrágyát, mert így megtakarítható a csomagolóanyagok költsége. Még arról Is gondoskodnak, hogy a három kerületbe egyenletesen érkezzenek a tervezett szállítmányok. A kerületi vállalatok feladata, hogy felügyeljenek a Járások közti elosztás arányosságára, a járásokban pedig a mezőgazdasági üzemek közti elosztásra. Felméréssel állapították meg, hogy egy-egy agrokémiai vállalatnak cseppfolyós trágyákra nagyobb a tároló kapacitása, mint amennyit a körzet részére az alapokból kiutalhatnak. Ilyen esetekben a vezérigazgatóság és a vegyipari tröszt vezetői felhasználják a kapacitásokat, főleg cseppfolyós, Fostím trágya tárolására. Az Idén jelentős mennyiségben nyomelemekkel dúsított trágyakészletekről is gondoskodnak. Ezek legina zöldségtermesztésben érvényesülhetnek. Elemzéssel megállapították ugyanis, hogy a termőtalajok 48 százaléka bórban, 12 százaléka rézben, 8 százaléka mangánban, több mint 34 százaléka pedig cinkben szegény, s rendkívül szükséges a visszapótlás, az egyensúly viszszaállítása. A bórral dúsított trágyát leginkább a szántóföldi, a többi nyomelemmel dúsítottat pedig a fóliás termelésben használhatják fel a gazdaságok. Előnyösnek mondható, hogy tavaly Szlovákiában 105 százalék erejéig sikerült fedezni a NPK-műtrágyaigényét. Így szolid tartalékot is felhalmozhattak. A vágsellyei (Šaľa) DUSLO Vegyi Kombinát például 7611 tonna karbamidot és 2183 tonna DAM nitrogéntrágyát juttatott terven felül a gazdaságoknak. A foszforral és a káliummal dúsított trágyákból ugyancsak jól teljesítették a tervet, tehát kedvező a tartalék. A szocialista nemzetközi együttműködés eredményeként a 'Szovjetunióból 12 ezer 400 tonna NPK-műtrágya érkezik Szlovákiába, hogy mezőgazdaságunk minél sikeresebben teljesíthesse a rá háruló feladatokat. A talajok meszezésére 662 ezer 400 tonna meszet Irányoztak elő, vagyis 40 ezer tonnával többet, mint tavaly. Humusztrágyából viszont 765 ezer tonnát kap mezőgazdaságunk. Ezen a szakaszon 45 ezer tonna a többlet. A talajjavító másznék mintegy 70 százaléka a trenCíní, közel négy százaléka a tfineci, tíz százaléka a Nyugat-szlovákiai Kőbányák, tizenhat százaléka pedig a fruskái lelőhelyekről származik. A meszezésben Kelet-Szlovákia mezőgazdasága jár az élen, hiszen talajainak több mint 44 százaléka kívánja a meszezést. A közép-szlovákiai kerületben a talajok 33, a nyugat-szlovákiaiban pedig mintegy 20 százalékát kell meszezni. A humusztrágya felhasználásában viszont a nyugat-szlováklal kerület jár az élen, Itt ugyanis 375 ezer tonna humusz kerül a talajba. Ugyanakkor 4 Közép- Szlovákiában 92, Kelet-Szlováklában pedig 298 ezer tonna humuszt használnak fel, hogy elősegítsék a termésátlagok növekedését. Szlovákia mezőgazdasága különféle vegyszerekből összesen 223 fajtát igényelt. Társadalmunk erre a célra 450 millió koronát irányzott elő, ebből mintegy 212 millió értékűt külföldön kell majd beszerezni. Mezőgazdaságunknak viszont az említett összegnek a duplája kellene ahhoz, hogy teljes mértékben fedezhesse vegyszerszükségletét. A helyzet megköveteli a vegyszerek használatának a mérséklését, a felhasználás ésszerűsítését,, a biológiai eljárások gyakorlati alkalmazását és nem utolsósorban a gazdaságosság és a környezetvédelem elveinek a megtartását. Ez annyit jelent, hogy a mezőgazdasági üzemek ágazatvezetőinek még jobban oda kell figyelniük a készletek felhasználására. HOKSZA ISTVÁN Termel az új pékség # Kihasználatlan a kapacitás 9 Nem működik az áram-* fejlesztő • A pékáru minősége kifogástalan Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a műit év őszén adták át az új pékséget, amelyet a Nitral Magasépítő Vállalat a budapesti SZOVTERV-vel együtt épített fel. A Járásban levő három egység termelését úgy kell összehangolni, hogy mindig, s mindenüvé jusson kenyér és péksütemény, mert a hnúšfai és az ajnácskői (Hajnáöka) pékségből nem mindenhová szállítanak. Naponta 18—17 tonna (küménymagos, nógrádi, dunai és szlovák) kenyeret, valamint 40 ezer darab péksütemény készítenek. A pékség kapacitása persze ennél sokkal nagyobb: kenyérből napi 32 tonnát, kifliből óránként 12 ezer 500 darabot készíthetnének. Amíg azonban a sütőipar a kisebb sütödéket is fenntartja a járásban, addig nem várható nagyobb megrendelés az üzletek részéről. Az új létesítmény így „félgőzzel“ doK gozik. Ez a helyzet csak egy valamire jó: könnyebben átvészelhető a munkaerőhiány; naponta három, nyolcórás műszakban termelnek kenyeret. Kiflit és foszlós kalácsot viszont csak éjjel sütnek. A kiöregedő pékek helyére egyre kevesebben jelentkeznek. A fiatalok közül kevesen vállaliák a három műszakot, a vasárnap esti munkakezdésről nem is beszélve. Ha megkérdezik a k*lépett fiatalokat, bogy miért távoznak. nagy részük elsőnek a szabadidőhiányt. másodiknak pedig a kis fizetést említette. Szakmunkásképzőbe is kevesen járnak, ezért az utánpótlásról nehéz gondoskodni. Jelenleg a pékségnek nyolcvan dolgozója van. A modern gyár berendezései automatikus, elektronikus vezérlésűek. Ilyen körülmények között fontos volna a zavartalan alkatrészellátás is. Ezzel sok a probléma. Rövid látogatásom során tapasztaltam, hogy a kifliszámlálú automata még nem működik. A péksütemény tésztáját sem az aotomatákkal készítik, hanem a régi. hagyományos mnnkamódszerrel, készei, mert elromlott egy kis motor, a berendezés „szíve“. Tartalék pedig nincs, hiszen csak valutáért szerezhető be, amiből szűkében állunk. Ennél nagyobb gondot, helyesebben félelmet keltő, hogy még mindig nem helyezték üzembe az áramfejlesztő telepet, amely árarakiesések esetén automatikusan átkapcsolna és árammal látná el a gyár berendezéseit. Még elképzelni is rossz, milyen következményei lennének egy többórás áramkiesésnek. Tény viszont, hogy a kenyér és a péksütemény minősége kiváló! Formája tökéletes, gusztusos színűre sült, Ízletes és foszlós. Reméljük, sikerül majd kijavítani a hibákat s elejét venni a gyártó gépsorok újabb meghibásodásának, a rimaszombatiak mindennapi kenyerének további jó minősége érdekében, KORCSMAROS LÁSZLÓ A csallóközi síkvidéki lombos és ártéri ligeterdők gazdája a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Erdőgazdaság. Ök hivatottak telepíteni, ápolni és kitermelni szőkébb hazánk erdeit. Kétségtelenül nem egyszerű feladat ez. Hosszú Időnek kell eltelnie, hogy az erdő fája bútor, papír vagy más faipari termékként kielégítse a társadalom szükségleteit. Régen elmúlt az az idő, amikor a természet adta kincsekből bármennyit meríthettünk, hogy az erdők természetes felújulással pótolták mindazt, amit az ember kitermelt. Tudjuk, hogy a fa olyan nyersanyag, amit képesek vagyunk újratermelni. Az erdő gyakorlatilag kiapadhatatlan nyersanyagforrás, ám csak olyan ésszerű gazdálkodással, amely biztosítja az erdei termőhelyek állandó termékenységét. Az erdészeti termelés mennyiségi és minőségi javítása éppen a növekvő társadalmi szükségletek miatt elengedhetetlen. A természetes felújulásra támaszkodva ezt képtelenek lennénk biztosítani. Hangsúlyozni kell, hogy az erdőgazdaság, a szocialista gazdasági szerkezeten belül, a szó legszorosabb értelmében termelést folytat. Az erdészek munkája tehát nem a fadöntéssel kezdődik és nem a fa elszállításával végződik. Nem csak azt termeljük ki, ami „magától nőtt“, hanem sokkal öszszetettebb a mi feladatunk. Persze lényeges számunkra — hasonlóan, mint a fafeldolgozó Iparnak — a fakitermelés, de mindezt a csemetenevelés, a telepítés, aj ápolás, az erdővédelem, az erdőrendezés előzi meg, hogy csak néhány munkafolyamatot említsek. Napjainkban a csallóközi erdők alakulása, fejlődése, összetétele az emlftett erdőművelésre támaszkodik. Néhány gondolatban felvázolom, hogy mit is jelent erdőt művelni. Ismert tény, hogy az erdő nem csak a fájáért hasznos, hanem egyre nagyobb szerepe van ezen kívül is. Gondolunk itt az erdő eróziógátlő, talajvédő. szélfogó, oxigéntermelő, vízgazdálkodási, árvízvédelmi, éghajlatszabályozó, rekreációs, esztétikai küldetésére. Az erdő tehát a gazdasági és a fahozamon kívül — ön. in• tegrált funkciójánál fogva. — szabályozza az erdészeti tevékenységet. Ügy kell gazdálkodnunk, hogy az erdők a maximumot nyújtsák mindkét téren. Az erdőművelés meghatározója a termőhely. Csallóköz természeti adottságai (talajviszonyok, éghajlat, a talajvíz hozzáférhetősége) nagy fahozamú, értékes faanyagot szolgáltatnak szép erdők nevelését teszik lehetővé. A gazdaságilag értékes, az erdőgazdaság által is telepített fafajok a következők: tölgy, juhar, kőris, éger, hárs, hazai nyár- és füzfajok, nemesnyárak, akác, nyír, fekete dió, valamint kisebb mennyiségben erdei és ERDŐMŰVELÉS a Csallóközben fekete fenyő. Ezek alkotják erdelnk zömét. Nem említettük a szilt, mely sajnos kipusztulóban van szinte egész Európában. Az erdőművelés első fázisa a csemetenevelés. A Dunaszerdahelyi Erdőgazdaság facsemete-szükségletét saját csemetekertjeiben nevel alapanyagból fedezi. Csemetenevelésük a múlt évben 1 millió 200 ezer darab volt. A múlt év őszén az idén tavasszal, amint a fagy lehetővé teszi 2 millió facsemetét szeretnénk kiültetni, betelepíteni a fakitermeléskor keletkezett vágástereken. Törvény szabja meg, hogy a kivágott erdő helyét két éven belül be kell telepítenil Rendszerint már a telepítéskor eldől, milyen lesz a jövendő erdő. Ha gondosan előkészített (tuskőtől és vágásmaradékoktől mentes), nem begyomosodott helyekre ültetünk egészséges, életerős csemetéket, akkor az erdő megered és fejlődik. A teljes talajelőkészitést a gazdasági árak miatt kisebb mértékben alkalmazzuk, ugyanis a tuskőzás, a fetületegyengetés nagyon energiaigényes és költséges. Így kénytelenek vagyunk más módszerekhez folyamodni a csemetefojtő gyomosodás, a cserjeburjánzás ellensúlyozására. A kiültetett csemetéket az első 2—3 évben többször Is kapálni, gondozni kell. Ez nem csak kézi erővel (kapával, kaszával), de főleg nyárültetvényeken tárcsázással, ekével is történhet. A nehéz kézi ápölás még mindig dominál, mert több helyre géppel be sem jutunk. Amikor a sűrűn telepített erdő (számolva az elkerülhetetlen veszteségekkel) 5—10 éves, akkor kezdődhet az ún. nevelővágás. Ilyenkor eltávolítjuk a beteg, a növekedésben alulmaradt, a kiszáradt, a villástörzsű, a görbe fákat, felszabadítva az életteret a formás, reménykeltő egyedeknek. A nevelővágást kétszer-háromszor alkalmazzuk egy vágásfordulóban. Megjegyzendő, hogy a friss és fiatal telepítéseket kénytelenek vagyunk bekeríteni a vadállomány (főleg szarvas, óz, nyúl, vaddisznó) okozta károk elkerülése végett. Az erdő vágáséretté válásáig még 1—2 ritkításon esik át. Az így nyert fa már nyersanyagként hasznosítható. Csallóközi erdeink vágásérettsége (az a kor, amikor a kitermelt faanyag a legnagyobb jövedelmet biztosítja) különböző. Függ az erdőt alkotó fajtáktól. Például nyár- és fűzfaerdeínket legkésőbb 40 éves korban vágjuk, de a tölgyerdő 150—200 éves korban érik fűrész alá. Az erdész munkája nem korlátozódik csak az állományokra. Az erdőket hozzáférhetővé kell tenni, utakat, hidakat, rakodőhelyeket kell építeni. A dunai ásatások is próbára teszik erdészeink leleményességét. A vadállományról valő gondoskodás szerves része környezetés természetvédelmünknek. Ebből is látható, hogy mennyire sokrétű az erdész munkája. A vadászgatő, egyenruhában sétálgató erdész gondtalan élete csak álom. A természet nap mint nap próbára tesz bennünket. Többszörösen érvényes ez az erdőművelésben. Hol szárazsággal, hol faggyal, máskor hőséggel, szúnyoghaddal, árvízzel kell birkózni; keresni az utat, hogy az erdő szép, egészséges maradjon, s ha már a természeti csapás elvisz, elront valamit, nem marad más hátra, mint hogy csökönyösen újrakezdjük... Hombauer Ferenc agrármérnök
