Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-04 / 5. szám
Madarak, halai kaktuszok ► Nehéz megállapítani kinek mi tetszett a legjobban Miután egyre beljebb kerültem a város szívébe, a szemem egy színes reklámtáblán akadt meg. Szövege így szólt: „A Cseh Kisá Tattenyésztők Szövetségének zateci alapszervezete vásárlással egybekötött, járási méretű díszmadár-kiállítást rendes a Na Strelnici vendéglő épületében.“ Mivel szeretem a madarakat, a szöveg elolvasása után elhatároztam, hogy felkeresem a kiállítás színhelyét. így Is történt. Szombaton reggel frissen ébredtem. Kilépve a szá loda épületéből a Nagy Okt ber téren kötöttem ki. Utamat megkönnyítette az említett reklámtábla, mellyel több helyen találkoztam, s a reklámszöveg mellett nyíl jelezte, melyik irányba menjek. Feltűnés nélkül indultam nézelődni. Az első helyiségben mesébe Illő környezettel találkoztam: pompáztak a kaktuszok, akváriumban úszkáltak a halak, a hátsó rész madárcsiripeléstől és gyermekzsomgástól volt hangulatos. Egy középkorú férfi sietett a segítségemre. Neve: Pleskaí Pavel, a žateci kisállattenyésztők alapszervezetének elnöke, a kiállítás fő szervezője. Maga Is nagy állatbarát, díszmadártenyésztő, legszebb madarait megannyi színben pompázó papagájt, fehér, piros, naracssárga, fehérbarnás kanárit, gerlét, galambot, sőt tyúkokat is elvitt a kiállításra. Tőle tudtam meg, hogy a kiállítást azzal a céllal rendezték, hogy megismertessék a látogatókat a lounyi járás alapszervezeteiben működő kisállattenyésztők munkájával, a díszmadarak szépségével s színeik gazdagságával. Korrigálni szeretnék azt az állítást, hogy a fogság árt ezeknek a madarakna. Épp az el lenkezője igaz. A természetben a madarak ki vannak téve a ragadozóknak, időjárási viszonyoknak, táplálékhiánynak s nem utolsósorban sok országban pusztítják, vadásszák őket. Tenyésztőinknél megfelelő táplálékhoz jutnak, s megfelelően gondoskodnak róluk. Ennek egyik bizonyítéka maga a kiállítás, hiszen olyan példányok kerültek bemutatásra, melyeket környékünkön aligha lehet találni. A žateci tenyésztőkön kívül a kiállításra elvitték legszebb és legkedvesebb madaraikat a tuchoficei, a mosti, a redičevesi, a postoloprtyi, a líboüany, a plzeni, a prágai stb. dfszmadártenyésztők — jegyezte meg Pleskač Pavel, aki végigkalauzolt a helyiségeken. A kiállítás sokfélesége igazolta a kedvtelők igyekezetét: ötven kisállattenyésztő hatszázötven fajta kisebb-nagyobb díszmadarat mutatott be. Ennek következtében a természet színeiben pompázó papagájban, kanárikban, gerlékben és galambokban, pulykákban, a legpicibb díszmadarakban gyönyörködhettek a látogatók. Pleskač Pavel elmondotta azt is, hogy a járásban a helyi alapszervezetek keretében az egyes szakcsoportok mellett jól működik a díszmadártenyésztók, a forró égövi növényeket kedvelők, valamint a díszhaltenyésztők csoportja. A szervezetek vezetői nagy figyelmet szentelnek a fiatalok nevelésének, azon fáradoznak, hogy a fiatalokkal is megszerettessék az állatokat, madarakat. Több szervezetben jól működik a fiatalok klubja. A céltudatos nevelésnek meg is van az eredménye. A kiállításon külön részt képezett a fiatal tenyésztők csoportja. Bebizonyosodott, hogy ügyesek, talpraesettek a pionírok. Például Severa Pavel, Pűtová Lenka, Hajek Karel, Holečka Pavel, Calegari Alfréd, ifj. Pleskač Pávej és a többiek, akik szabadidejüket kis birodalmukban, a madarak között töltik. Nehéz volt megállapítani, kinek ml tetszett a legjobban: Nohejlová Irena aranyfácánja, Vágner Hudék gyémántfácánja, vagy Matejka Zdenék aranyverebe, Pleskač Pavel különböző színű kanárijai, avagy a szenegáli fehér gerle. Tény, a gyermekek sokáig álldogáltak a törpe papagáj és a pici díszmadarak kalitkáinál. Akadt közöttük olyan Is, aki rábeszélte édesanyját vagy- az édesapját a madár megvásárlására (meglehet, azóta a gyermekből madártenyésztő lett). Míg a halakban, madarakban gyönyörködtem, észre sem vettem, hogy a kaktuszok birodalmában vagyok, amely szlvetlelket gyöhyörködtető részét képezte a kiállításnak. A kaktuszok termesztője Kaloš Miroslav, a kiállító bizottság egyik tagja. Az ismerkedés után megkérdeztem tőle, honnan került birtokába ez a sok kaktusz? — Gyűjtöttem őket, mint más a bélyegeket vagy a jelvényeket — válaszolta készséggel. — Mennyit hozott a kiállításra? — Hatszáz fajtából 20 ezer darabot. — Hány év alatt gyűjtötte a kaktuszokat? — Tízéves korom óta. Most már nagyon elszaparodtak. — Honnan szerzi be о magot? — Magam is szaporítom kedvenc kaktuszaimat, de baráti kapcsolatban vagyok néhány termesztővel. Például van egy Jaruošek nevű barátom Sokolovban. Ott a kiskertészkedők alapszervezete mellett Igen jól működik a kaktuszkedvelők klubja. Jaroušek barátom ennek a klubnak aktív tagja, rendszeresen szállítja nekem a kis kaktuszokat, vagy a magokat. Igen jó barátom lakik a Bratislava melletti Oszoron (Kvetoslavov). Málik bácsi kiváló kaktusztermesztő. Bár még egyszer sem voltam nála, de rendszeresen levelezünk, küldjük egymásnak a kis csomagokat: magokat és kaktuszokat. Ha véletlenül találkozik vele, adja át üdvözletemet. (Megígértem Kaloš Miroslavnak, hogy fölkeresem régi barátját.) — Hol termeszti a kaktuszokat? — A padláson, illetve a tetőn. Egyemeletes állami lakásban lakom, a padlást jól kihasználom, ahol 3X12 méteres üvegházat készítettem. Ez kaktuszaim, virágaim birodalma. Kaloš Miroslav útravalóul egy kicsike kaktusszal ajándékozott meg, no, és persze jó tanácscsal. hogy az ajándékba kapott növény ki ne száradjon, hanem nagyra nőjön és virágozzon. Megköszöntem az ajándékot és megfogadtam a jó tanácsot. Am az is előfordulhat, mire a kaktuszom fehér virágot bont, újra Žatecban leszek, s felkeresem Ismerőseimet. NAGY TERÉZ Nagy volt az érdeklődés a kaktuszok iránt Fotó: Pavel Sima KeMésszerű állattartással önellátettsépimk megszilárdításáért A nyitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat Podhoranyban 1Б millió korona ráfordításai hatalmas nyúltelepet épít, ahol hústípusú tenyészállatokat fognak nevelni a szerződéses nyúltartás iránt érdeklődő kiaállattenyésztők részére. ®Fotő: Malis P. (Folytatás az 1. oldalról) mozgalmat. Ha így folytatjuk, tíz év múlva alighanem gondunk lesz az utánpótlással, a szervezetek életbentartásával. — Ilyen vonatkozású gondokkal részben már napjainkban is találkozunk. Több községben azért működik csupán formálisan a kisállattenyésztők szervezete, mert a gyakran több évtizedes szervező-irányító munkába belefáradt vezetők nem tudják kinek átadni a stafétabotot. Persze vannak egészen jó átlagos életkort kimutató szervezeteink is. Ügy gondoljuk, hogy a mai középgenerációt nehéz megnyerni ennek a nem pusztán szépséget és örömöt kínáló, de gondokat is rejtegető kedvtelésnek, ha maguk az emberek nem éreznek vonzalmat az állattartás iránt. Éppen ezért hangsúlyozzuk szakadatlanul, hogy a fiatalokkal már gyerekkorban, tehát lehetőleg még az alapiskolában kell megkedvelteim az állatokat. Bizonyos eredményeink már vannak e téren. Pillanatnyilag 321 működő ifjúsági szakkört tartunk nyilván. Ezek zöme sajnos az alapszervezetek mellett tevékenykedik, mert az iskolákkal bizony nem könnyű kapcsolatot teremteni és tartani. A már létrehozott iskolai kisállattenyésztő szakkörökkel is sok a gondunk, mért a nyári vakáció idején a gyerekek nem járhatnak be az Iskolába ellátni az állatokat, tehát vagy megosztják egymás között vagy végleg felszámolják az állományt. A jobbik eset, ha ősszel újra kezdik a munkát. — Milyen úton kívánnak tovább haladni a mozgalom fejlesztésében? — Mindenekelőtt a népszerűsítő és megnyerő tevékenységet kívánjuk még hatékonyabbá tenni, de ugyanakkor azon fáradozunk, hogy a fejlődést hátráltató gondok enyhítésével vonzóbbá tegyük ezt a hasznos kedvtelést. Komolyan gondoljuk, hogy a szervezett háztáji állattartás felfuttatásával esetleg a falusi lakosság 40 százalékának önellátását is megalapozhatnánk. Tagjaink munkáját segítendő, nagyobb gondot fordítunk a tapasztalatcserével és árusítással egybekapcsolt tenyésztői délelőttök, Illetve a szakelőadások szervezésére, továbbá a Chovprodukt szakboltjainak különféle kellékekkel való tökéletesebb ellátására. A takarmánygondok enyhítése céljából tagjainkat az elfekvő földterületek fütermésének kihasználására, a parkok és űtszélek tartós gondozásba vételére ösztönözzük. Jó lenne, ha tagjaink vagy az alapszervezeteink huzamosabb időre, mondjuk öt évre vállalnák a kaszálható területek gondozását, hogy felölvetéssel és rendszeres trágyázással több hasznos takaruuy megtermelésére kényszeríthessük a földet. Szorosabbra kell fűzni a mezőgazdasági üzemekkel fenntartott kapcsolatot. Szép, hogy segítünk nekik a szénabegyűjtés és egyéb munkacsúcsok idején, de talán meg-* szervezhetnénk a betakarító gépek által elszórt termények utószedését is. Ami az együttműködés további formáját illeti, örömmel vennénk, ha az üzemek szakemberei Időnként szakelőadásokkal is segítenék a kisál-« lattenyésztők munkáját. Időszerű lenne megoldani végre a vendéglők, az üzemi és Iskolai étkezdék ételhulladékainak szervezett gyűjtését és felhasz-i nálását. S ami szintén fontos: a városok közelében előforduló parlagföldeken kisállattenyésztésre Is alkalmas kerttelepeket szeretnénk létesíteni, esetleg a Szlovákiai Kertészkedők Sző* vétségének alapszervezeteivel együttműködve. Az első állat-* tartó mintatelepek már épülnek' (Spišská Nové Ves, Zvolen, Senica), tehát nemsokára tapasz-* tálatokról is beszélhetünk ezen a téren. Ami pedig az értékes!-* tesi gondokat illeti, némi eny-* hülést jelentene, ha a jól működő szervezetek módot találnának a vágóéreitt állatok piaci értékesítésére. Elképzelhető, hogy a kertészkedők és a kisállattenyésztők közös vállalkozása meghozná a várt eredményt. Komolyabb fejlesztési elképzeléseink is vannak, de azokról majd csak ősszel, szövetségünk IV. kongresszusa után beszélhetünk. Lejegyezte: KÄDEK GABOR Elég gyakori jelenség, hagy az élelmet kereső mezei vadak télen valamilyen úton-múdon bejutnak a kertbe és a gyümölcsfák törzsének megrágásával jelentős kárt okoznak a kertészkedöknek. Komolyabb kártételre főleg a nyálban gazdag vadászterületek közelében akad sok példa. A kertekben vagy nagyüzemi gyümölcsösökben garázdálkodó vadak többnyire az almafákat részesítik előnyben, de nem kímélik a körtefákat és a csonthéjasokat sem. A kártételnek természetesen legjobb elejét venni, (tökéletes kerítés, a fák törzsének egyedi védelme stb.), de ha már megtörtént a baj, keresni kell az orvoslás módját. A kisebb mértékben károsított fákat valaha agyagból, meg tebéntrágyából készített péppel szoktuk bekenni, majd valamilyen ruhadarabbal jól átkötöttük a kezelt sebet. Később oltóviaszt használtunk a nyúlrágta fák gyógyítására. Rosszabb esetekben, amikor a fa törzsét a vadak teljesen kiirberágták, átbdalásos oltáshoz folyamodtunk. Nehezen kivitelezhető módszer volt, de néha valóban segített. Más lapra tartozik, hogy az így megmentett fák életét többnyire csak néhány évvel sikerült meghosszabbítani. Mivel kertészkedőink napjainkban is aránylag gyakran panaszkodnak a nyulak kártételére, egy általam kipróbált és Megmenthetők-e évek óta alkalmazott módszert szeretnék ismertetni. Ha jól számolom, több mint harminc évvel ezelőtt próbáltam ki az új eljárást, s azóta bizony sok nyúlrágta fát meggyógyítottam nemcsak a saját kertemben, de az egész környéken. Módszerem egyszerű és praktikus. Nemrég, körülbelül hat évvel ezelőtt, olyan almafákat is sikerült vele megmentenem, melyeknek a törzsét csaknem egy méter magasan teljesen körberágták a nyulak. Egy Bouche-Thomas sövény 35 fokos dőlési szögben telepített fáiról volt szó, s mivel azon a télen nálunk aránylag sok hó hullott, a hőtorlaszok „jóvoltából“ a nyulak igencsak komoly kártételt okoztak a gyümölcsösökben. Bármilyen jónak tartottam a módszeremet, ilyen kártétel orvoslásában magam sem bíztam. Persze ennek ellenére kísérletet tettem a fák megmentésére. Fogtam egy éles kést, levágtam a cafatokban lógó a nyúlrágta fák? kérget, a sebet pedig simára faragtam. Ezt követően — spirálszerfien alulról felfelé haladva — régi tömlőből (belsőgumi) vágott gumidarahbal jó szorosan bekötöttem a sebet. Amikor meggyőződtem róla, hogy a gumi mindenütt jól fedi az előző sort és lényegében légmentesen zárja a sebet, a gumira még sötét színű papírt tekertem, hogy a kötözőanyag ne repedezzen meg a napfény hatására. A kötést két év múlva távolítottam el s a fák még ma is szépen teremnek. A korábbi gondra már csak a fák kérgén látható sebhelyek emlékeztetnek. Aki ma kénytelen ilyen megoldáshoz folyamodni, nem kell tömlőnyirbálással bajlódnia, hiszen a bratislavai Kablo által a villanyszereléshez gyártott gnmiszalagok tökéletesen megfelelnek erre a célra, ráadásul az időjárás viszontagságainak ia ellenállnak. A kapható gumiszalagok közül a keskenyebb oltáskor, a szélesebb nyúlrágta sebek gyógyításakor alkalmazható. Vigyázat! Textiles szigetelőszalagot ne használjunk a sebek lezárására, mert nem rugalmas és kátrányt is tartalmaz. Amire külön szeretném felhívni a kertbarátok figyelmét: a gumiszalaggal való bekntözés előtt még véletlenül se kenjék be oltóviasszal vagy latex-festékkel a gyógyítandó sebeket! Nagyon fontos, hogy a nyúlrágta sebeket mindig idejekorán, még beszáradás előtt (6 hét) lezárjuk, ezért télen is ajánlatos rendszeresen ellenőrző sétát tenni a gyümölcsösben. Mennél korábban beavatkozunk, annál gyorsabb a gyógyulás. Ami pedig a fatörzsek nyári mechanikai sérüléseit illeti, ugyancsak gumiszalagns lezárással kezelhetők. Deimek Fr.. Za hrád kár, 84/1)
