Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-21 / 3. szám
maghozamot a magvak kisebb tömege is befolyásolja. VITTASSO: Nyugatnémet nemesítésü sarepti mustár. Nagyon alkalmas tarlónövény, amellyel a nálunk hagyományosan termesztett fehér mustárt helyettesítjük. A fehér mustár a Vittassonál gyengébb hozamú és beltartalmi összetétele is kedvezőtlenebb. A Vittasso mustár zöld- és szárazanyag-hozam szempontjából az élvonalban áll. Táplálóanyagtartalma közepes, cukortartalma az összes kísérletbe bevont mustárfajta közül a legkisebb, ezért kevésbé ízletes. A magvak nagyon kis tömege miatt és az érés egyenlőtlensége következtében nagyok a betakarítási veszteségek, ezért a maghozama alacsony. RAUOLA: Nyugatnémet nemesítésü olajretek (Raphanus satívus var. olifera). Nagyon rövid tenyészideje és viszonylag kis vízigénye miatt tarlóba vetve a későbben letakarított gabonafélék után, elsősorban zöldtrágyázás céljaira másodnövényként termeszthetjük. Viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű zöldtömeg termelésére képes, azonban nagyobb rosttartalmú és kevésbé ízletes, ezért a szarvasmarha nem szívesen fogyasztja. Legmegfelelőbb hasznosítási módja a zöldtrágyázás, mivel a gyökerekkel együtt a talajt nagy mennyiségű szerves anyaggal dúsítja. , Maghozama közepes, a magvak egyenlőtlen érése a betakarítás előtt és alatt aránylag nagy szempergéses veszteséget okoz. A felsorolt fajták a velük kapcsolatban ismertetett okok miatt viszonyaink között köztermesztésre kevésbé alkalmasak. TVFON: Holland nemesítésü tetraploid tarlórépa-fajta. őszi másodnövényként termesztve kevésbé télálló, s viszonyaink között többnyire kifagy. Nyári másod- vagy tarlónövényként vetve hozama azonos a Perkó őszi karórépa-fajtáéval, maghozamával azonban az utolsó helyen áll. Magtermesztése hazánkban a gyenge télállósága és alacsony maghozama miatt problematikus. BUKÓ: Nyugatnémet nemesítésü őszi karórépa (a tetraploid karórépa, a tetraploid kínai kel és a tetraploid tarlórépa keresztezett je). Hasonló zöldtakarmány- és maghozamot nyújt mint a Perko, amely a mi viszonyaink között már bevált, az engedélyezett fajták közé tartozik és ezért teljes mértékben helyettesítheti a BUKO-t. ERAGI: Mustárolajtól mentes nyugatnémet nemesítésü réparepce. Takarmány-, szárazanyag- és maghozamával a legjobb fajták egyike. Őszi másodnövénynek nem igen felel meg, mivel viszonylag kései fajtáról van szó, amely tavasszal nem teszi lehetővé a zöldtakarmányozás korai megkezdését. KENTAN: Nyugatnémet nemesítésü, nagy mustárolaj-tartalmú réparepce. A takarmányozás, valamint a takarmány- és maghozam szempontjából kiváló minőségű fajta, ám a nagy mustárolaj-tartalma miatt termesztése azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol alacsony mustárolaj-tartalmú káposztarepcét termesztenek, tilos. Réparepce vetőmaghiánya esetén a kettős termelésben alacsony mustárolaj-tartalmú káposztarepce-fajtákat is alkalmazhatunk. Ilyenek az őszi Quinta és Gloria, valamint a tavaszi Regent fajta. Az elmondottakból kitűnik, hogy az őszi másodnövényként hazánkban a Perko, a Livera és a Gisora fajtákat lehet termeszteni. Nyári másodvetésben és tarlóvetésben, főként korai vetés esetén, elsősorban a Perko karórépa-fajtát, a Livera, Gisora és Rncabo réparepce-fajtát, későbbi vetés esetén az Erglu tavaszi réparepce-fajtát, a Texi tavaszi karórépa-fajtát, a Vittasso serepli mustárfajtát és a Rauola olajretket termeszthetjük sikerrel. A KETTÖSTERMELÉS TERJEDELME ÉS SZERKEZETE A növénytermesztés rendszerében a kettőstermelésnek elsősorban a takarmányalap kiegyensúlyozottságát kell szolgálnia, főleg a íakarmánytermelés növelése útján. Ä szerves anyag másodlagos kihasználásával a talaj termőerejét fokozzuk. Az egyes termelési körzetekbe javasolt minimális kettőstermelés szántóföldi részaránya: kukoricatermelő körzetben a szántóföld 5—7 százalékán. répatermelő körzetben 12—14 százalékán, burgonyatermelő körzetben 11—13 százalékán, hegyaljai és kedvezőbb adottságú hegyvidéki körzetben 5—6 százalékán, az öntözéses gazdaságokban pedig 18—20 százalékán-A szántóföldi termelésben a kettőstermelés alábbi szerkezetét javasoljuk: őszi másodvetések szántóföldi aránya 3, a perje alávetéseké 1, a nyári másod- és tarlóvetéseké 8, összesen pedig 12 százalék körüli legyen. Ennek keretében a keresztesvirágú takarmánynövényeket a szántóterület 6—7 száza-i lékán kellene termeszteni. A keresztesvirágú takarmánynövények átlagos zöld-, tömeg-, szárazanyag- és tápanyagtartalma, valamint átlagos tenyészideje az 1978—1981-es időszakban: A MÄSODVETÉSEK BESOROLÁSA A NÖVÉNYTERMESZTÉS | RENDSZERÉBE Az őszi másodnövények kora tavasszal a zöldtakarmányozás biztos forrásai. Hasznosítások időtartama korlfltozott, és a növény fejlődési szakaszainak függvénye. Ehhez kell igazítani a közvetlen takarmányozásra szánt másodvetések fajtaösszetételét és termőterületük nagyságáit is, hogy ne kerüljön sor eivénült, alacsony takarmányozási értékű takarmányok etetésére. Az őszi másodvetések nem túlságosan igényesek az elővetemények korai betakarítása iránt, ezért olyan elővetemények után is termeszthetők, amelyek augusztus végéig lekerülnek a földekről. Termőterületük nagysága egyrészt az utánuk következő főnövény vetésterületétől és tavaszi vetésének időpontjától, valamint a közvetlen takarmányozásra való alkalmazásuk időtartamától függ. Célszerűnek látszik, hogy a növénytermesztés rendszerébe 3 százalékos részarányban különböző faj- és fajtaösszetételű őszi másodterményt soroljunk be, és ezáltal hosszabbítsuk meg azok takarmányozási időtartamát és előfeltételeket teremtsünk az utánuk következő főmövények korai vetéséhez és ültetéséhez. Az őszi vetésű másodnövények részarányának növelését a répatermelő és a melegebb éghajlatú burgonyatermelő körzetekben a megfelelő keresztesvirágú takarmánynövények silókukorica elé való sorolásával érhetjük el. Ezeket a korai keresztesvirágú takarmánynövényeket normális időjárási viszonyok esetén április derekán és május elején takaríthatjuk be. Gyors talajelőkészítés esetén a silókukoricát még az agrotechnikai határidőn belül vethetjük, és így a nagyon korai hibridek vetése esetén biztosíthatjuk az előirányzott szárazanyagmennyiséget. Az őszi vetésű másodnövények későbbi betakarítása esetén utánuk a hozamok lényegesebb csökkenésének veszélye nélkül zöldtakarmányozásra szánt kukoricát, napraforgóit és egyéb takarmánynövényt vethetünk. Megfelelő őszi valtésű másodnövényeknek tekintjük az ószi réparepce- és karórépa-fajtákat és azok keresztezettjeit, továbbá az őszi takarmányrozs fajtáit, elsősorban a Bernburger, Futterrogen és Vaschod fajtákat, esetleg a Lolita olasz perjefajtát. Bevált az őszi keresztesvirágú takarmánynövények és az őszi rozs keveréke is (pl. 5—6 kg Perko karórépa + 80—90 kg takarmányrozs hektáronként), de ezek későbben kerülnek le a földekről, mint a keresztesvirágúak tiszta kultúrái. A keresztesvirágúak és a gabonafélék keverékeinek termesztése előnyös, mert lehetővé teszi az optimális érettségül zöldtakarmány F а 11 a Zöldtömeg Száraz anyag % Em. nyersKeményítő-Cukrok Tenyésxidő t/ha t/ha fehérje % érték •A napokban TYFON 25,7 2,3 9,0 1,37 5,60 0,63 78 PERKO 24,4 2,4 9,9 1,50 6,20 0,88 74 BUKO 26,0 2,6 10,1 1,52 6,17 0,61 74 KENTAX 23,3 2,4 10,3 1,49 6,67 0,97 79 ERAGI 25,6 2,8 11,1 1,66 7,20 0,81 82 LIVERA 21,5 2,3 10,7 1,71 6,50 0,61 72 TANTAL 21,7 2,3 10,6 1,45 6,60 0,72 79 GISORA 26,8 3,1 11,5 1,53 7,00 0,58 73 RUCABO 31,1 3.6 11,6 1,56 7,30 0,54 73 ERGLU 28,7 2,8 9,9 1,44 6,10 0,52 66 TEXI 15,8 1,8 11,7 1,65 6,86 0,61 62 VITTASSO 27,4 2,7 9,9 1,47 5,40 0,26 72 RAUOLA 26,1 2,3 9,8 1,41 5,69 0,39 67 hosszabb ideig tartó takarmányozását, a takarmány szárazanyag-tartalmának növelését és így a zöldtakarmány nagyobb mértékű fogyasztását is. Az őszi vetésű másodnövények hozama elsősorban a vetés koraiságától függ. Az őszi réparepcért, karórépát és azok keresztezettjeit augusztusban, legkésőbb szeptember elején kell vetni. Ugyanez vonatkozik az olasz perjére is, míg az őszi takarmányrozs vetési ideje a fajta k-oraiságátől függően szeptember közepétől szeptember végéig tart. A vetés 10 nappal való eltolódása esetén a betakarítás hozzávetőlegesen egy nappal húzódik el. Az őszi vetésű másodnövények vetésterületének 50 százalékát keresztesvirágúakkal, 30 százalékát takarmányrozzsal, 20 százalékát pedig olasz perjével kell bevetni. A vetőmagmenynyiség az őszi repce esetében 10—12, a keresztesvirágúak keresztezéseinél 10, és olasz perjénél 25—30, az őszi takarmányrozs esetében pedig 180—180 kilogramm hektáronként. Az őszi másodnövények vetésekor figyelembe kell venni, hogy ezeket nem termelhetjük a főnövény rovására, ezért gondoskodnunk kell az általuk a talajból elvont tápanyagok pótlásáról. ősszel, a vetés előtt, a foszfor- (30 —40 kg P2O5), káll(60—70 kg КгО/ha) és nitrogénműtrágyát (20— 30 kg N/ha) dolgozunk a talajba. A nitrogéntrágya egy részét (60—70 kg N/ha) tavasszal fejtrágyázás formájában alkalmazzuk. Általában elmondhatjuk, hogy minden területegységre kiszórt tiz kiló nitrogénműtrágya — hatóanyagban számítva — tavasszal egy nappal előbbretolja a betakarítás időpontját. Az őszi réparepce, a karórépa és azok keresztezettjei tavasszal a legkoraibb takarmányok közé tartoznak és augusztusi vetés esetén már április első tíz napjában betakaríthatók. Az olasz perje és a takarmányrozs betakarítását április végén és május elején, termelési körzetektől, éghajlati viszonyoktól és a nitrogéntrágyázás mértékétől függően 10 паров eltéréssel lehet megkezdeni. Alávetések a növénytermesztés fontos belterjesitő tényezői. Termesztésük jelentős munkamegtakarítással és költségcsökkentéssel jár, mivel külön talajelőkészítésre és vetésre nincs szükség. A nyári perjén és az olasz perjén kívül a vetőmagellátás adta lehetőségek szerint fokozatosan bevezetjük a fehérhere és korcshere alávetéseket is azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a szántóterület nagy részén cukorrépát vagy káposztarepcét termesztenek és növényegészségügyi okokból nem lehet keresztesvirágú másodnövényeket vetni. A nyári perjét a szenázsolásra termesztett zab, a forrólevegős szárításra szánt lóbab, a tavaszi réparepce alá vetjük stb. A nyári perjét nem ajánlatos a magnak termesztett gabonafélék alá vetni, mivel fennáll az a veszély, hogy csapadékosabb időjárás esetén túlnövi a főnövényt és csökkenti a gabonahozamot. Az olasz perjét tavasszal a tavaszi árpa, a tavaszi búza és a zab, továbbá a len, a mák stb. alá lehet vetni. A mezőgazdasági üzemekben jelenleg a perjét elsősorban a szenázsolásra szánt zabvetések és az ipari feldolgozásra termesztett len alá vetik. A perjét a fedönövénnyel együtt vethetjük. A vetést a fedőnövény agrotechnikai határidejének megfelelően végezzük el. A gabonafélék alá hektáronként kb. 20—25, a len közé pedig 15—18 kg perjemagat vetünk. A perje-alávetéseket a főnövény letakarítása és a visszamaradó növényrészek eltávolítása után azonnal nitrogénírágyázzuk — hektáronként 60—80 kg-os adagban. Nyári másodnövények és tarlóvetések termesztésével a főnövény letakarítása utáni különböző időtartamú tenyészidőt kihasználva a vetés idejétől függően nagyobb vagy kisebb mennyiségű zöldtakarmányt nyerhetünk. Az őszi árpa és az olajrepce egyre növekvő vetésterülete a főnövény korai letakarítása után lehetővé teszi a tarlóvetésű másodnövények időbeni vittését, s ezzel a maximális hozamok elérését. Az őszi rozs is jé feltételeket nyújt a tarlóvetésű másodnövények termesztésére, amit főként a burgonyatermelő körzetekben kell maximális mértékben kihasználni, ahol a legtöbb rozsot termesztik. A késel tarlóvetések már rendszerint nem biztosítanak megfelelő hozamot. A kielégítő zöldtakarmány-hozam előfeltétele a tarlóvetésű másodtermények agrotechnikai határidőn belüli vetése. A gabona betakarítása és a másodnövény vetése közötti időszaknak nem szabadna 4 napnál hosszabbnak lennie. Ez tökéletes munkaszervezést kíván, beleértve a gépek kétműszakos üzemeltetését és a rendelkezésre álló betakarítőgépek teljes mértékű kihasználását. A tarlónövények termőterületét tovább kell növelnünk, mi-3vel a takarmönytermelésen kívül a talajerőt is lényegesen fokozzák. Ezzel nemcsak az utánuk következő főnövény, hanem a vetésforgó többi gazdasági növényének a hozamait is kedvezően befolyásolhatjuk: A tarlónövényeket hazánkban az öntözött területeken lehet a legsikeresebben termeszteni, mivel ott biztos termésre számíthatunk. A répatermelő körzetek vetésforgójában figyelembe kell venni a növények egészségének védelmére vonatkozó követelményeket, amelyekkel a répafonálféreg elszaporodását gátoljuk. Ezért javasoljuk, hogy a keresztesvirágú másodnövényeket legalább két évig tartó szünet után kövesse a cukorrépa vetése. A cukorrépa nagy (18 százalékon felüli) szántóföldi részaránya esetén a keresztesvirágú másodnövények termesztését ki kell zárni. A nyári másodnövények vetésére a kukorica- és napraforgócsalamádé, de mindenekelőtt a keresztesvirágú takarmánynövények keresztezettjei jöhetnek számításba, amelyek kedvező felételek esetén többször is kaszálhatók. ígéretes tarlóvetésű másodnövényeknek tekinthetők a külföldi nemesítésü keresztesvirágú takarmánynövények, mivef olcsó vetőmagot nyújtanak, viszonylag rövid tenyészidejűek, még az őszi alacsony hőmérséklet ellenére is növekednek és a mínusz 8—10 Celsius-fokos fagyot is állják. Jől érvényesíthetjük a réparepce, tarlőrépa és karórépa tavaszi éš őszi fajtáit és azok keresztezettjeit, továbbá a serepil mustárt és az olajretket. Június végétől július 20-ig a kukoricacsalamádé vetése kerül sorra, július 20ia után a napraforgócsalamádé és a keresatesvirágú takarmánynövények keresztezettjeinek vetése jöhet számításba. Az őszi és tavaszt káposzta- és réparepcét, valamint a karórépát augusztus közepéig kell elvetni. Augusztus végén és szeptemberben már csak mustárt vethetünk. A javasolt vetőmagmennyiség: kukoricacsalamádé 90—120 kg, napraforgócsalamádé 25—30 kg, keresztesvirágúak keresztezettjei 10 kg, Tyfon tarlőrépa fajta 5—6 kg, káposzta- és réparepce, valamint karórépa 10—12 kg, Vittasso sarepti mustár 5—7 kg, Raulo tavaszi olajretek pedig 20—25 kg hektáronként. A nyári másod- és tarlévetések csak akkor nyújtanak elegendő zöldtömeget, ha megfelelő nitrogénellátásban részesülnek. A nitrogén alapadagját (160—100 kg/hektáronként) a masodnövény vetése előtt szórjuk ki. A műtrágyákon kívül hígtrágyát Is használhatunk. TALAJELŰKÉSZÍTÉS A NY ARI MÁSOD- ÉS TARLÖNÖVÉNYEK ALÄ A tarlóvetésű kettóstermesztés sikerének alapvető feltétele, hogy a talajt a főtermény letakarítása után azonnal előkészítsük a vetésre. Ezzel nemcsak a tenyészidőt használjuk ki, hanem a talaj nedvességtartalmát is megőrizzük. A minimális talajmüvelési módok közül lényegében a következő rendszerek alkalmazhatók: ф A talajművelés nélküli vetés. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a másodnövényt a főtermény letakarítását követően azonnal vessük. Megköveteli azonban, hogy a talaj felszínén ne maradjanak vissza mély keréknyomok és növényi maradványok. A kevésbé termékeny vagy tömött talajok és az erősen agyonjáratott felületű táblák esetében nem ajánlhatók. A területet többnyire Gramoxoneval kell gyomtalanítani. A Gromoxonet hektáronként 3—4 literes adagban kell legkésőbb a másodvetés sorolása előtt alkalmazni. Ezzel a módszerrel meghosszabbítjuk a másodnövény növekedési időszakát, megóvhatjuk a talajnedvességet és száraz időjárás esetén meggyorsíthatjuk a vetés sorolását ф Tárcsás boronával végzett sekély tarlóhántás. Lényege az,hogy a tarlóhántást kötöttebb talajokon 6, a könnyebb talajokon pedig 8 cm-es mélységig kell elvégezni. ф Háiftéekével végzett sekély talajmüvelés. Ezt a módszert főként olyan helyen alkalmazzuk, ahol szükség van a tarlómaradványok letakarítására, az évelő gyomnövények által elgyomosodott és a kevésbé termékeny parcellákon, valamint akkor, ha a talaj felületét a betakarítőgépekkel letaposták. A vetés után a talajt a kelés meggyorsítása érdekében minden esetben haladéktalanul hengerelni kell. A MASODVETÉSÜ KERESZTESVIRAGÜ TAKARMÁNYNÖVÉNYEK BETAKARÍTÁSA A keresztesvírágú takarmánynövények silőkombájnnal végzett betakarítása esetén az alacsony szárazanyag-tartalom miatt még akkor is lé szivárog ki a felaprított növényi részekből, ha a vágőszerkezetet hosszú szecskára állították be. Az Ilyen szecskát a szarvasmarha nem szívesen fogyasztja. Az említett takarmányok betakarítására, szállítására és rakodására a traktorral vontatott kaszélógéppel egybekapcsolt rendfelszedő-rakodó felel meg a legjobban. A zöldtakarmányt kaszálógép segtfségével vághatjuk rendre. A rendfelszedő rakodógép a rendekre kaszált zöldtakarmányt felszedi, elszállítja és Innen a takarmány — az átjárós istállóban, ahol
