Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-21 / 3. szám
f az etetóvályú a takarmányfolyosó szintjén, vagy legfeljebb 0,5 méterrel annak szintje fölött van, esetleg ahol a takarmányfolyosóra rakják — az állatoknak adagolható. Amennyiben ezt a takarmányt más takarmányfélékkel kevert takarmányadagok formájában etetik, a betakarítást silókombájnnal végezhetjük el. Fagykárosodás esetén a levelek lekonyulnak, a silókombájnnal végzett betakarítás nehézségekkel és nagy betakarítási veszteségekkel jár. Ebben az esetben helyénvaló a kétmenetes betakarítás, amikor a takarmányt forgókéses kaszálógépekkel rendekre vágjuk és a betakarítást rendfelszedő rakodóval végezzük el. Kedvezőtlen időjárás esetén magasabb tarlót hagyunk, hogy meggátoljuk a takarmány nagyobb mértékű szennyeződését. Ennek megfelelően kell beállítani a rendfelszedő rakodógépekéit is. A másodnövények fontosságát az alábbi példák igazolják: Az Uhorské Hradište-i járásban gazdálkodó Babicei Et'sz 1981-ben a szántóterület 17,3 százalékán másodnövényeket termesztett. Hektáronkénti állagban 16 tonna zöldtakarmányt takarítottak be. Ennek keretében az őszi másodnövények szántóföldi részaránya 5,2 százalék volt és átlagban hektáronként 19,1 tonnái takarítottak be. A Perko fajta már április 24-én hektáronként 22 tonna zöldtakarmányt nyújtott. A másodnövények termesztésével nemcsak a szarvasmarha hasznosságának növeléséhez járulunk hozzá, de a talaj termékenységét is növeljük, s Így jó előfeltételekéi teremtünk az utánuk következő főnövények hozamának növelésére. Hasonló tapasztalatokat szereztek a Zďár nad Sázavou-i járás Mostištéi Efsz-ében is, ahol az 1982-es aszályos évjáratban a szántóterület 18,2 százalékán másodnövényeket termesztettek, és hektáronként átlagban 15,4 tonna zöldtakarmányt takarítottak be. Ezzel javították a takarmányalapot és nieghoszszabbították a zöldtakarmányozás időszakát. A KERESZTES VIRÁGÚ TAKARMÁNYNÖVÉNYEK HASZNOSÍTÁSA Ä keresztesvirágű takarmánynövényeket a jó emészthetőség, a kis szárazanyag-tartalom és a jelentős tápanyagtartalom jellemzi. Mivel a mínusz 10 Celsius-fokig terjedő fagyokat is bírják, ősszel lehetővé teszik a zöldtakarmányozás időszakának meghosszabbítását, tavasszal pedig a zöldtakarmányozás korai megkezdését. Ennek különösen azokban a mezőgazdasági üzemekben van nagy jelentősége, ahol nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű és minőségű szilázzsal és szenázzsal. A keresztesvirágú növények takarmányozásához szigorúan be kell tartani a szarvasmarha takarmányadagjában előirányzott maximális részarányt, amely a 250 kg élősúlyú növendékállatok esetében 15 kg, a 450 kg-os tömegű hízóállatok és a fejőstehenek esetében egyedenként 25 kg. A viszonylag ingadozó szárazanyag-tartalomra való tekintettel a 100 kiló élősúlyra megszabott határérték 0,6 kg. Az elmondottakból kitűnik, hogy az állatok jóllakottságát és teljes értékű takarmányozását kizárólag ezzel a takarmánnyal nem biztosíthatjuk, ezért ezeket más, elsősorban szénhidráttá takarmányokkal keverve kell adagolni. Továbbá be kell tartani azt az elvet, hogy a zöldtakarmányt h földekről egyenesen az etetővályúba kell szállítani, tehát friss állapotban kell etetni. A felszecskázott takarmányt nem szabad tartalékolni, mivel befülledne és túlságosan oxidálódna. A takarmánytermelés belterjesítése űj elemet vitt a tápanyagok összetételébe. Ugyanis megnövekedett a takarmányok nftráttartalma, amely enyhe növekedés esetén a takarmány étrendi értékét rontja, nagyobb mennyiségben viszont mérgező hatású. A keresztesvirágű takarmánynövények etetésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a bennük található cukrok is kedvezőtlen hatással lehetnek, ami azonban a nitrátok hatásához viszonyítva, megfelelő adagolás esetén kisebb jelentőségű. ‘ A KERESZTESVIRÁGŰ TAKARMÁNYNÖVÉNYEK VETŐMAGTERMELÉSE A másodvetésű takarmánynövények termelése megkívánja as olcsó es jő vetőmaggal való ellátást, amely kiküszöbölné a másodnöványek termesztésével járó bizonyos mértékű kockázatait. Ennek a követelménynek elsősorban a keresztesvirágú takarmánynövények felelnek meg. A keresztesvirágú takarmánynövények vetőmagtermelésével elsősorban a jobb feltételeket biztosító répatermelő és a melegebb fekvésű burgonyatermelő körzetekben kell foglalkozni. A nagy mustárolaj-tartalmú keresztesvirágú takarmánynövények fajtáinak vetőmagját (Vittasso, Rauola) csak azok a mezőgazdasági üzemek termelhetik, amelyek nem foglalkoznak az alacsony mustárolaj-tartalmú káposztarepce termesztésével, mivel a vetőmag elértéktelenedne. Szaporításra mély rétegű, mésszel, magnéziummal és a legfontosabbb tápanyagokkal megfelelően elláttot vályogtalajok alkalmasak, amelyek kémhatása 6,5—7,5 pH értékű. Erre a célra a savanyú, a túlzottan homokos, a nehéz agyag- és tőzegtalajok, valamint a lápok alkalmatlanok. A vetőmagtermelésre szánt parcellákat legalább 5 évvel a keresztesvirágű takarmánynövények termesztését követően lehet létesíteni, hogy elkerüljük a kipergett magvak alánövésónek veszélyét. A keresztesvirágú tukurmánynövények termesztését azokban a mezőgazdasági üzemekben is korlátozni kell, ahol a cukorrépa szántóföldi részaránya magas (18—20 százalékos), mivel itt fennáll a répafonálféreg elszaporodásának veszélye. Az őszi keresztesvirágú takarmánynövények legjobb előveteménye a korai burgonya, az őszi árpa, a tavaszi takarmánykeverék stb., mivel ezek korán lekerülnek a földekről, így a talajelőkészitést és a vetést Is idejében elvégezhetjük. A tavaszi keresztesvirágú takarmánynövények előveteményeként elsősorban a gabonafélék, esetleg a vöröshere, kevésbé a lucerna jöhet számításba. Az őszi és tavaszi fajtáknak egyaránt alkalmatlan előveteménye a mák. a len és a napraforgó. Foszfor- és kálitrágyázásra hektáronként 120—140 kg hatóanyagú P2O5 és 150—180 kg КгО-t használunk, ennek 70 százalékát szántás előtt, hátralevő részét pedig a vetés előtti talajelőkószitéssel juttatjuk a talajba. Az őszi keresztesvirágű takarmánynövények nitrogéntrágyézását kötszerre végezzük el, hektáronként 30—40 kg halóanyagú nitrogént ősszel, vetés előtt, 100—200 kilót pedig tavasszal juttatunk a talajba. A tavaszi keresztesvirágű takarmánynövények nitrogénellátása is két szakaszban történik, az első adagot vetés előtt 60—90 kilogrammos mennyiségben, a másodikat bimbózás idején 40—70 kg mennyiségben alkalmazzuk. Nagy gondot kell fordítani a talajelökészttésre, hogy az apró magvak egyforma mélységbe kerüljenek. Ügyelni kell arra, hogy a talaj felső rétege a vetés előtti talajelőkészftés folyamán ne száradjon ki túlságosan. A helyesen előkészített talaj aprómorzsás szerkezetű és megfelelően ülepedeít. Az őszi fajták vetési ideje az éghajlati viszonyoktól függően augusztus közepétől szeptember elejéig tart. A tavaszi fajták vetését tavasszal a lehető legkorábban kell megkezdeni, s legkésőbb április közepéig kell elvégezni. A járó jellegű fajtákat kedvező éghajlatú vidékeken tavasszal és ősszel is vethetjük. A vetési mélység a magvak nagyságától függően 1—2,5 cm között mozog. Fontos az egyenletes vetési mélység biztosítása, mert érttől függ az egyenletes kelés. A repcefajták és a karórépa (Perko és Bukó) vetőmagmenynyisége a talajelokészítéstől és a vetés időpontjától függően hektáronként 7—10 kiló között mozog. A Rauola olajretek nagyobb tömegű magjára való tekintettel a velőmagmennyiséget 15—20 kilóra kell növe!ni. A gyomnövények, növényi kártevők és betegségek elleni védekezés hasonló, mint az olajrepce esetében. A NÖVÉNYZET FONNYASZTASA A deszikkáció megfelelő és okszerű elvégzésével korlátozhatjuk, esetleg ki is küszöbölhetjük a keresztesvirágúak növényzetének néhány negatív tulajdonságát, pl. a becii egyenlőtlen érését és könnyű felnyílását, a szempergést és a növényzet nagy nedvességtartalmát. A fonnyasztott növényzet a gyomnövényekkel együtt néhány nap alatt megszárad, ami megkönnyíti a betakarítást és csökkenti a veszteségeket. Az érési folyamatot viszont nem gyorsítja. Ezért az idő előtt végzett fonnyasztás csökkenti az ezer mag súlyál és ezzel a terméshozam nagyságát is. A fonnyasztés legmegfelelőbb Időpontja akkor következik be, amikor a magvak sötétbarnák, de még rugalmasak, tehát kb. 2 -4 nappal a kaszaérettség elérése után. Deszikkáciőra a Regióne kétszítményt engedélyezték, ezt permetezőgépekkel vagy repülőgépről szórják a növényzetre. Repülőgépről végzett permetezés esetén hektáronként 75—100 liter vizet használunk, permetezőgépekkel végzett deszikkáció esetén a hatóanyagot hektáronként 300— 400 liter vízzel hígítjuk. Egy hektárnyi növényzet fonnyasztására 2—3 liter Reglorie készítményt használunk. A 3 literes adagra sűrű, erős és elgyomosodott növényzet esetében van szükség. Ilyenkor aján latos a permedébe nedvesítő szert keverni. Amikor a permetezés idején közvetlenül eső fenyeget, nedvesítő szert nem szabad használni, mivel fennáll a szer lemosásának a veszélye. A fonnyasztás napfényes időben gyorsabb menetű. A magtermés gabonakombájnnal történő betakarítását a íonnyasztást követő 5—6 nap múlva, a nedvességtartalomtól és a magvak egyenletes színeződésétől függően megkezdhetjük. A magtermés betakarítása ugyanúgy történik, mint az olajrepce esetében. A gabonakombájnt a közvetlen betakarításra megfelelően módosítani kell és be kell állítani, hogy a betakarítási veszteség minél kisebb legyen. Az erősen megdőlt növényzetet leghelyesebb a- dőlés irányában, vagy a dőlésre harántirányban kaszálni. A lábon álló növényzet esetében olyan magas tarlót hagyunk, hogy a becök elmetszésévei ne növeljük a veszteségeket. A cséplőszerkezetbe adagolt anyag mennyiségének csökkentésével lényegesen megkönnyítjük a gabonakombájn munkáját és csökkentjük az elégtelen ŕázogatás következtében beálló veszteségeket HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA 5. tananyag Témegtakarmányokkal és takarmánykeverékekkel meghosszabbítható a zöldtakarmányozás időszaka f Mezőgazdaságunk elsőrendű feladata az ország gabonaönellátottságának elérése. Ez a feladat szorosan összefügg a tömegtakarmányok termelésének megoldásával is. A tömegtakarmányok termelésében olyan fordulatot kell elérnünk, hogy a takarmánytermő terület egységéről minél nagyobb mennyiségű állati eredetű termék előállítására elegendő tápanyagot biztosítsunk. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésének fontos belterjesítő tényezője a takarmánytermelés növelését szolgáló kettuslermelés. Ennek jelentősége abban rejlik, hpgy növeli a tömegtakarmánytermelést, lehetővé teszi a tenyészidö egyetemesebb kihasználását a szervesannyag-termelésre, de nem utolsósorban kedvezően hat a talajerő fokozására. Ezért a CSKP KB 1979-ben megtartott plenáris ülésének határozata éJüe’mében a másodnövényként termesztett takarmánynövények szántóföldi részarányát országos viszonylatban 10—12 százalékra kell növelni. Ezáltal fedezni tudnánk a tömegtakarmányszükséglet 5 százalékát és így tömegtakarmányokből tartalékkészletet teremthetnénk. Mivel a mezőgazdaság igényeinek megfelelően az állattenyésztés takarmányszükségletét a növénytermesztés elsődleges fejlesztésével kell biztosítanunk, a másodnövények termesztését olyan mértékben növeljük, hogy a zöldtakarmányozást ősszel 3 héttel, vagyis a fagyok beálltáig meghosszabbítsuk, tavasszal pedig legalább 7 nappal hamarabb kezdhessük el. A kettős termelés azáltal is fontos szerepet tölt be a növénytermelés belterjesítésében, hogy a talajt szerves anyagokkal gazdagítja, védi az erózió ellen és megkönnyíti a gyomirtást. A nagyobb arányú kettős termelés azonban megköveteli, hogy a másodnövények számára a vetésforgóban nagyobb teret biztosítsunk, amit elsősorban a gabonatermelés szerkezetének módosításával érhetünk el. A vetésforgóba részben olyan gabonaféléket, illetve -fajtákat kell besorolni, amelyek az eddigieknél 14 nappal korábban kerülnek le a földekről (pl. őszí árpát, korai búzafajtákat stb.) anélkül, hogy veszélyeztetnék a gabonatermelés feladatainak a teljesítését. A MÁSOD NÖVÉNYEK HAZAI ÉS KÜLFÖLDI VÁLASZTÉKÁNAK ÉRTÉKELÉSE A másodnüványek hazai és külföldi választékával az utóbbi évek fo'yamán összehasonlító kísérleteket folytattunk. Bebizonyosodott, hogy a hazai fajták választéka nem felel meg a követelményeknek, ezért termesztésük szerkezetén változtatnunk kell. A kettős termesztésben ezelőtt őszi vetésre a szokványosán magnak termesztett rozsot és búzát használtuk tiszta kultúrában, vagy őszi bükkönyfajtákkal keverve, továbbá őszt vetésű káposztarepcével, vagy Akaié réparepce-fajtával keverékekben termesztettük. Nyári másod- vagy tarlóvetésre különböző napraforgófajták, kukoricahibridek, fehér mustár, valamint az olasz perje alávetései jöttek számításba. Bebizonyosodott, hogy a szokványos repce- és mustárfajták nem érik el a takarmányozási célokra nemesített fajták hozamait, de mindenekelőtt azok minőségét. Az újnemesitésü fajták jelentősége a kettős termesztésben egyre nagyobb lesz, mivel a belterjesítő tényezők hatására szervesanyag-termeiéssel reagálnak. Amíg az említett keresztesvirágú takarmánynövények hazai választéka igen szegény, a külföldi választék egész sor olyan fajt és fajtát tartalmaz, amely kettőstermesztésre alkalmas. A külföldi fajtákkal végzett összehasonlító és szántóföldi kísérletek alapján, valamint a mustárolaj-tartalomra való tekintettel hazánkban a következő keresztesvirágú takarmánynövények és ezek fajtáinak termesztése javasolható: PERKO: Ezt a nyugatnémet őszi karórépát (a tetraploid kínai kel és a tetraploid őszi karórépa keresztezett je j főként őszi másodnövényként ajánlatos termeszteni, mivel tavasszal a legkoraibb zöldségtakarmányt nyújtja, fagytűrő és a mi viszonyaink között jól áttelelt. Termőképessége akkor bontakozik ki a legteljesebben, ha a legkoraibb tavaszi betakarításra augusztus folyamán vetjük. Már április végén és május elején — a termelési körzettől és a tavaszi időjárási viszonyoktól függően — jó termést takaríthatunk be. A Perko nyári és tarlóvetésre is alkalmas. Vetését júliustól augusztus derekáig kell elvégezni. Az öszehasonlítható kísérletekben a Perko a zöldanyaghozam, a szárazanyag- és tápanyagtartalom szempontjából az élre került. Nagy cukortartalmú, rosttartalma alacsony és nagyon ízletes. Kiterjedt gyökérzetével a talajt nagy mennyiségű szerves anyaggal gazdagítja. A Perko maghozam szempontjából is a nálunk kísérletek tárgyát képező kersztesvirágú takarmánynövények élvonalába került. A magtermesztésre vetett Perko agrotechnikája és betakarítása gyakorlatilag azonos a szokványos ipari célokra termesztett karórépa-fajtákéval. HVERA: Nyugatnémet nemesitésű, járó jellegű, mustárolajoktól mentes, inkább tavaszi, mint őszi réparepce. A kettőstermesztésbe őszi másodnövényként is besorolható, mivel eléggé fagyálló, vagy pedig nyári másodvetés és tarlóvetés formájában termeszthető, amikor a vetését júliusban végezhetjük és augusztus közepéig kell befejeznünk. Közepes, vagy a közepesnél alacsonyabb zöldtömeg-hozamú, a többi vizsgált fajtához viszonyítva valamivel több emészthető nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz, de cukortartalma a Perkóhoz viszonyítva kisebb. Jó maghozó, a magtermelése biztonságos, és ha a betakarítást idejében elkezdjük, nagyobb betakarítási veszteségekkel nem kell számolnunk. GISORA: Szintén nyugatnémet nemesitésű, alacsony mustárolaj-tartalmú, inkább őszi jellegű réparepce. Őszi elöveteménykénrt az enyhébb telű, azaz a kukorica és répatermelő körzetekben termeszthető.- Nyárt másodvötésre és tarlóvetésre minden termelési körzetben alkalmas. Takarmányozási célokra augusztus közepéig vetjük, mivel a későbbi vetés esetóu lényegesen kisebb termést nyújt, ez is többnyire zöldtrágyázásra alkalmas. A zöldtömeg-, szárazanyag- és tápanyagtermeiés szempontjából a legjobb fajták egyike, megtermelésre kevésbé alkalmas és cukortartalma a Perköénál kisebb. RUCABO: Nyugatnémet nemesitésű, járó jellegű, alacsony mustúrolajtartalmű, inkább tavaszi réparepce. Ezt a réparepce-fajtát nyári másodvetésre és tarlóvetésre használhatjuk, vetését augusztus közepéig kell elvégezni. Zöldtömeg- és szárazanyag-hozam szempontjából a vizsgált fajták legjobbjai közé tartozik. A növények leveleinek részaránya nagy. gyors kezdeti fejlődésű, ezért a talajt hamar beárnyékolja. A többi repcefajtához viszonyítva aránylag nagy szárazanyag- és emészthető nyersfehérjetartalommal, valamint keményítőértékkel rendelkezik, de a cukortartalma kisebb. Maghozama alacsony volt, mivel a másodvetésű repcefajták, — amennyiben a kora tavaszi vetést elmulasztjuk, — aránylag későn és egyenlőtlenül érnek be, ezért a betakarítási veszteség nagyobb. ERGLU: Nyugatnémet nemesitésű tavaszi, alacsony mustárolaj- és cukortartalmú réparepce. Rövid tenyészidejű, ezért tarlóvetésre alkalmas. A jó zöldanyag- és szárazanyaghozamot nyújtó fajták közé tartozik. Magtermelés szempontjából a legjobb tavaszi fajták egyike. TEXI: Nyugatnémet nemesitésű, alacsony mustárolaj-tartalmú tavaszi karórépa. Rövid tenyészideje és gyors növekedése miatt megfelelő az augusztusi és szeptember eleji tarlóvetésre. Közepes és a közepesnél alacsonyabb hozamot nyújt. A TEXI raagtermőképessége az őszi fajtákhoz viszonyítva kisebb, a
