Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-21 / 3. szám
A Szlovákiai Kisállattenyészlök Szövetsége Párkányi (Štúrovo) helyi szervezetének megalakulását — annak idején, vagyis 1964-ben — nagy érdeklődés kísérte. Erre az is utal, hogy a szervezet taglétszáma a moga akulást követő hetekben hetven fölé emelkedett. Az persze természetes, hogy az érdeklődők sajátos egyéni érdekekből vonzódtak a szervezethez. Arra számítottak, hogy a szervezeten keresztül könynyebben és olcsóbban beszerezhetik a takarmányokat, a naposcsibéket és egyéb növendékállatokat, valamint az árufeleslegük értékesítése is biztonságosabb lesz, kevesebb gonddal jár. Az első években nem is volt semmi baj. Ment minden a maga rendjén! A részükre évente kiutalt tizenöt-húsz tonna takarmány — melynek jelentékeny része nyúltáp volt — fedezte a szükségletet és lehetővé tette az állományfejlesztést is. A legnépszerűbb tenyésztői ágazat a nyúltenyésztés volt, s persze a baromfitenyésztés, ahol főleg a tojóhibridek számának növekedése volt tapasztalható. A tenyésztők évente kétezer-kétezerötszáz nyúlgereznát és viszonylag sok tojást értékesítettek. Ezekben az években a tenyésztői aktivitást és a helyi szervezet életképességét — az áruforgalmazás mellett — a több esetben rendezett, helyi méretű kisállattenyésztői kiállítások fémjelezték. — A hetvenes évek elején mindjobban érzékelhető volt a tagság jelentékeny részének a szervezet iránti közömbössége, majd kezdetét vette a taglétszám veszélyes méretű csökkenése — mondotta juhász Gábor, a helyi szervezet elnöke. Ezerkilencszáznyolcvankettőben a szervezet taglétszáma tizenháromra zsugorodott. Lényegében csak azok a tagok maradtak hűek a—szervezethez, akik nem csupán jövedelemforrást láttak a tenyésztői munkában, hanem azt kedvtelésből is végezték. — A szervezeti élet nem kívánatos irányú alakulását több tényező befolyásolta mondotta juhász elvtárs. — Elsősorban is az, hogy városunkban nincs egységes főldművesszövetkezet. S mivel a szervezetünk tagjainak döntő többsége nem a mezőgazdaságban dolgozott, így nem volt és természetesen jelenleg sincs a kisállattenyésztésnek helyi forrású takarmánybázisa, vagyis a sző legszorosabb értelmében az állami alapokból kiutalt takarmányokra vagyunk utalva. S mivel a részünkre kiutalt takarmányok mennyisége évről évre csökkent, az ára pedig lénye gesnn növekedett, így mindjob ban romlottak, majd teljesen megszűntek részünkre a jövedelmező kisállattenyésztés feltételei. A szervezet stagnálásához vezető említett okokat szaporította még az is, hogy a megtermett tojás értékesítése gyakran szinte lehetetlennek bizonyult. A szervezet taglétszámának lemorzsolódása gyakori vezetőségcseréhez, a vezetőségi tagok többségének paszszívitásához vezetett. A szervezethez hű tagok többségének tenyésztői tevékenysége nem a szokványos termelési ágazathoz kötődik, juhász Gábor és dr. Synak Iván például nyérctenyésztéssel foglalkozik. Tizenkét évvel ezelőtt kezdték s a viszonylag nagy beruházással járó és munkaigényes tenyésztői tevékenységük az évek folyamán eléggé jövedelmezőnek bizonyult. A harminc darab anyától évente 100—110 nyércet neveltek, illetve ennyi gereznát értékesítettek, általában négyszázötven koronás átlagáron. Nem volt ez valami nagy üzlet, hiszen a beruházások megtérülése mellett a tenyésztői munka csupán tizenöt koronás órabért eredményezett, de ennek is örültek, hiszen a kedvtelésük jövedelemmel járt. Az időközben megváltozott körülmények azonban még ezeket a vérbeli tenyésztőket is az állomány létszámának csökkentésére késztették, jelenleg mindössze tíz anyát tartanak, de nem a jövedelemért, hanem valóban csak azért, mert nem szívesen mondanának le e szép állatok tenyésztéséről. Lényegében a termelés anyagi költségeinek növekedése késztette őket az állományuk csökkentésére ... A nyérc ugyanis húsevő állat, és a tenyésztési időszakban .vagyis nyolc hónap alatt, egyedenként körülbelül harminchat kilogramm húst fogyaszt. A húsért hetenként legalább egyszer Šuranyba kell menni, a szállítási költség pedig, a jelenlegi benzinárak miatt, esetenként meghaladja a kétszáz koronát. A tenyésztők véleménye szerint ugyan a megnövekedett termelési kiadások mellett is jövedelmező lehetne a nyérctenyésztés, de csak akkor, ha ezt a munkát a tenyésztő főfoglalkozásként végezné; ha legalább negyven ötven darab anyát tartana. Ilyen méretű nyérctenyésztés azonban jobb húsellátást, mélyhűtő berendezés, korszerűbb ketrecek és húsdarálók, valamint egyéb kellékek vásárlását tenné szükségessé, tehát rendkívül nagy beruházással járna. Nutriatenyésztéssel Párkányban hárman foglalkoznak: Bottka Arpád, Horáček Alexander és Labuda Tibor. Személyenként évente százhúsz nutriát értékesítenek, a holiči MOVIS- szal kötött szerződés alapján. A tenyésztői munkát mindhárman nagy kedvvel, s persze szép jövedelemmel végezték mindaddig, amíg az áruforgalmazáshoz kedvező feltételeik voltak. Ugyanis a tenyésztők részére nagyon előnyös volt, hogy a MOVIS helyben vásárolta fel az árut és azt saját költségére elszállította. Az utóbbi időben azonban a tenyésztőknek Holtéra kell szállítaniuk az állatokat, ami a termelési költségek lényeges növekedését vonja, maga után. Ez törvényszerűen a tenyésztői kedv csökkenéséhez vezetett. Ezt a kedvezőtlen helyzetet még súlyosbította az, hogy a MOVIS a nutria húsának csupán hatvan százalékát hajlandó átvenni, negyven százalékát pedig viszszaadja a tenyésztőnek. Így csökkent a termelő bevétele, Az említett jövedelemzsugorító intézkedések belátható következményei nem valami biztatóak. S ha a tenyésztői kedv fokozását a társadalmi szükségszerűség diktálja, akkor a fokozódó propaganda-hadjárat mellett a tenyésztői kedvet jövedelmezőség-fokozó intézkedésekkel is helyén való lenne ösztönözni. Az alapító tagok közül ketten, Németh Imre és Drevenák János egzotikus madarak tenyésztésével foglalkoznak. Jó hírnevű tenyésztők mindkettenl Madárházukban az egzotikus madarak széles skálája található. Maradandó élményt jelent a látogatóknak a szebbnél-szebb madarak megtekintése. Az alapító tagok közül legtöbben nyúl- és baromfitenyésztéssel foglalkoznak. Köztük példás munkát végez Vehovsky Pál, akinek nagy érdeme van abban, hogy a párkányi nyulászok — a kedvezőtlenebb feltételek ellenére — még mindig legalább ötszáz darab nyúlgereznát értékesítenek évente. Kutyatenyésztéssel — szinte hivatásszerűen — a párkányt kisállattenyésztők közül egy személy, Káposztás Tibor mérnök foglalkozik. Fajkutyáival (afgán, tibeti és angol agár) már több alkalommal részt vett nemzetközi kiállításon és figyelemre méltó díjakat is nyert. A kisállattenyésztők párkányi szervezetének — főleg Juhász Gábor elnöknek és néhány alapító tagnak — jelenleg legfőbb gondja, a szervezet taglétszámának gyarapítása és az aktivitás egykori színvonalának felújítása. Nagyon ésszerű és helyes lépésnek bizonyult, hogy a faluról városba költözött — többszintes bérházakban lakó — gyári munkások beszervezésére vették az irányt. így a helyi szervezet taglétszáma már a múlt év elején tizennéggyel gyarapodott. A kisállattenyésztés iránti érdeklődést — a meggyőző munka mellett — természetesen kiváltotta az is, hogy a szervezet vezetőségének közbenjárására a városi nemzeti bizottság kisállattenyésztö kerttelep létesítésére alkalmas területet juttatott a szervezetnek. Személyenként négy ámyi területet kaptak. A beruházást terhek közös viselésével és közös munkával megoldódott a telep bekerítése, és a múlt esztendő folyamán már állatok elhelyezésére alkalmas ólak is épültek, melynek „betelepítése“ folyamatban van. A cél az, hogy legalább ezen a telepen szervezett és ellenőrzött kisállattenyésztés bontakozzon ki. A tervek szerint az egészségügyi felügyeletet két állatorvos — mindketten a szervezet tagjai — gyakorolja majd. A helyi szervezet aktivitásának felújítása természetesen megköveteli, hogy a kisállattenyésztéshez valóban ragaszkodó személyek kerüljenek a közeljövőben megválasztandó, új vezetőségbe. S persze arra Is szükség van, hogy a tenyésztői kedv megtartásáról és további fokozásáról a szervezet az eddigieknél’jobban gondoskodjék. Mivel a kisállattenyésztés fej-< lesztésének egyik alapvető feltételét a takarmánybázis jelenti, jő lenne, ha nem támaszkodnának kizárólag az állami takarmányalapra, de jobban kihasználnák a helyi forrásokat. Ugyanis Párkány határában még mindig találhatók olyan területek, elhanyagolt, eredeti tulajdonosaik által nem művelt földek, amelyek a városi nemzeti bizottság jóvoltából — takarmánytermesztés céljából —i a kisállattenyésztők gondozásába kerülhetnének. Ezeket a lehetőségeket ki kell használni! Az Illusztráció« felvételi Bagoly János készítette PATHÖ KAROLY 7| Mádon soha nem voltak /1/7 hírneves, de még köze* i<es kertészek sem, mégis — újabban évente másfél millió korona értékű zöldséget meg gyümölcsöt ad az országnak ez a kicsi, alig hatszáz lelket számláló csallóközi település. S mindehhez nem kellett más, csak néhány lelkes, szívesen kezdeményező, igazi kedvtelést kereső ember ... Baráti körökben a hatvanas évek elején került szóba először, hogy talán érdemes lenne próbát tenni a kiskertészek érdekvédelmi szövetsége alapszervezetének létrehozására. A nevezetes napra hatvanhat hajnalán került sor, amikor az alakuló ülésen tizenketten szavaztak a kedvtelésből űzött, szervezett kertészkedésre való áttérés mellett. A szervezet élére Madari Károlyt választották meg. A döntés igencsak helyesnek bizonyult, hiszen Karcsi bácsi ma is lankadatlan szorgalommal és — több mint másfél évtizedes tapasztalat birtokában — komoly hozzáértéssel szervezi és irányítja az időközben népessé duzzadt alapszervezet tagjainak minden tekintetben hasznos tevékenységét. Nemrég vele beszélgettünk a település kertészeti mozgalmának jelenéről, múltjáról és a fejlesztési lehetőségekről. — Lehet, hogy közhely, de így igaz: minket annak idején valóban a kedvtelés, a szabadidő hasznos eltöltésére törekvés hozott össze — mondta komoly nyomatékkai Madari Károly. — Nem voltunk sokan, de pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Leginkább a gyümölcstermesztés mozgatta a fantáziánkat. Ebben a kis faluban csak két kertben volt душ mölcsfa, mert aki nem értett az ápolásukhoz, nem mert telepítésre vállalkozni. Mi tagadás, főleg virágzás meg gyümölcsérés idején sővárogva-irigykedve csodáltuk a terhük alatt roskadozó fákat. A mi kertjeinkben többnyire a kukorica meg a krumpli volt honos, rendre ezek a növények váltogatták egymást, hogy azért a föld se unja meg az egyhangúságot, meg a termelőnek is legyen belőle némi haszna. Persze zöldséget is termeltünk; de csak azért, hogy magunknak ne kelljen beállni a vásárlók közé. Tehát gyümölcsfát telepítettek. — Eleinte csak gyümölcsfái, később már szőlőt is. Evés közben jön meg az étvágy. Kerestük az újat, nagy dolgokat akartunk csinálni. így honosítottuk meg a gyümölcstermelést meg a szőlőt, mert a mi falunkban korábban bizony a szőlőtermelésnek sem volt hagyománya. — Ahogy elnéztem az itteni portákat, itt is csak úgy festenek a kertek, mint a legtöbb csallóközi vagy mátyusföldt településen. Egykét kivételtől eltekintve, a madi kertekben sem látni igazán szép gyümölcsöst. — No persze, ma már úf nerünk akadt. Tavaly 384 tonidőket élünk. Kilenc évig vol- na zöldséget és lß tonna gyűlünk kertbarátok, kizárólag a mölcsöt tudtunk értékesíteni, szépnek és az újnak éltünk. De összesen 1,5 millió korona éridőközben előléptünk áruterme- tékben. lökké. A gyümölcs, bármilyen — Mit becsülnek leginkább szép és egészséges, úfabban az úf partneri kapcsolatban? inkább gond mint öröm. A — A háztáji termelő számára zöldség lett a sláger. Igaz, a biztonságérzet a legfontosabb, hogy újra elő kellett venni a és ezt az Agrofrigor megteremkönyveket, meg kellett Ismer- tette számunkra. A kölcsönös nünk ezernyi mesterfogást, de bizalom és egymás érdekeinek nem akartunk lemaradni, félre- szem előtt tartása jelentősen állni. Nehéz szívvel, mégis egy- hozzájárult a fó kapcsolat kire gyakrabban vettük és vesz- alakulásához. A termelési szerszűk elő a fejszét, hogy halált kezetet a megállapodásban rögmérő csapásokkal helyet esi- zített, partneri igényeknek nálfunk a kertben a fóliának, megfelelően állítottuk be. Ti- Régi igazság, hogy az újért, a. zennégy féle zöldséget termelhaladásért olykor rombolni tünk, gyümölcsből pedig kajkell. szít és szilvát szállítottunk, és — Azt mondta, kilenc évig van még valami, amit a parttartott az út a kedvteléstől az nevünkben igen nagyra becsüárutermeléslg. lünk: lényegesen szigorúbban — Hetvenötben kötöttük meg ellenőrzi a felvásárolt termény az első árutermelési szerződést, minőségét, de amit egyszer át- Tizenöt tonna paradicsommal vett, azt később még véletlenül kezdtük s öt évvel később már se dobja át alacsonyabb minő- 348 tonna szöldséget meg gyű- s^9i osztályba. Amikor a termölcsöt termeltünk. Igaz, hogy melő biztonságérzetről beszéebből mintegy huszonhét tonna Hink, ez is sokat nyom a lata saját szükségleteink fedezé- bansét szolgálta, de már így is ко- — Minden falunak van valamolyan hozzájárultunk a társa- milyen specialitása. Itt mit terdalmi alapok feltöltéséhez. Egy melnek legszívesebben a házmaroknyi ember egy kicsi falu- tájiban ? ban, ahol nem is olyan régen — Nálunk a karfiol a sláger, a burgonyabogarak elleni küz- Tavasszal és ősszel egyformán delem jelentette az egyik leg- sokat termelünk belőle. Tavaly fontosabb nyári tennivalót. az Agrofrigornak 198 ezer da— Mit mutat a múlt évi mér- rabot, a fagyasztóiparnak peleg? dig 65 ezret szállítottunk, az — Vegyes érzésekkel kezd- utóbbit természetesen tartósítük az évet, mert elpártoltunk tásra előkészítve. a Zelenina nemzeti vállalattól — Honnan veszi a tudást, a és inkább a dunaszerdahelyi hozzáértést, aki nem alapozhat fDunajská Streda) Agrofrigor hagyományokra? Közös Mezőgazdasági Vállalat- — Az induláshoz szükséges tál kötöttünk szerződést. Öröm- tudnivalók zömét a szövetkemel nyugtázzuk, hogy fó part- zetben csipegettük össze. Kez-Madari Károly a pincében, polcokra helyezve tárolja az almát Fotó: -bor detben ugyanis и szövetkezet kertészete nevelte tagjaink számára a palántát. A kertészetben dolgozók gyorsan megtanulták s később otthon ката* toztatták a palántanevelés fortélyait. Az alapszervezet hozatott néhány üvegházat, mások megmaradtak a melegágyaknál, de néhány vállalkozó kertészkedő szinte az egész falu számára kineveli a szükséges palántát. A vetőmagot meg a fóliát az Agrofrigor szerzi be számunkra, műtrágyát pedig a Kertészeti Szolgáltató Vállalat nagymegyeri (Galovo] szakboltjából rendelünk. Ami pedig a folyamatos ismeretgyarapítást illeti: rendszeresen járunk kiállításokra és tanulmányútokra, évente legalább két szakelőadással egybekötött vitaestet rendezünk, és természetesen böngésszük a hozzáférhető hazai és külföldi szakirodalmat, Az új, hasznos ötleteket rendre megvalósítjuk. Vettünk és csináltunk kistraktorokat, vannak nagyobb erőgépeink, vásárolt vagy barkácsolt vető- és permetező gépeink stb. A karfiolt többnyire kisgéppel vetjük, és néhányon már a magyar Kertitox permetezőhöz hasonló, a háztájiban is jól kihasználható, szárnyas permetezőt is készítettek maguknak a karfiol kezeléséhez. Egyszóval igyekszünk úgy szervezni és beosztani a munkát, hogy szórakozásra és kikapcsolódásra is jusson időnk. — Milyen elképzelésekkel indulnak az új évben? — A felmérések szerint a közelgő taggyűlésen újabb tagfelvételi kérelmek sorsáról kell majd dőtenünk, tehát minden bizonnyal felsorakozunk a száznál több tagot számláló szervezetekhez. Úgy tervezzük, hogy körülbelül 410 tonna zöldség és gyümölcs értékesítésére vállalkozunk. Meglátjuk, hogy milyen eredménnyel zárulnak a partneri tárgyalások, konkrétumokról csak azt követően beszélhetünk. vAncľ nARDR
