Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-23 / 25. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. Június 23u Az aimnyésztés fejlesztése hazai UkaimffurrasahM Ä mezőgazdaság ás az élelmiszeripar leglontosabb feladata az, hogy biztosítsa az alapvető élelmiszerekkel való folyamatos ellátást. Ez a CSKP XVI. kongresszusán megfogalmazott célok egyike, amely a lakosság megfelelő életszínvonalának a megteremtésére irányul. Л lakosság napi élelmiszerfogyasztásában az állati eredetű termékek, a tej, a tojás és a hús pótolhatatlan szerepet töltenek be. Az utóbbi évek során ezekből a termékekből önellátóak lettünk. Az állattenyésztés szakaszán azonban a termelés és az áruforgalmazás növekedését, a külterjes termelés árán sikerült csak elérnünk az egész 6. ötéves terv időszakára vonatkozóan. Vagyis a kisebb hasznosság elérésével, de nagyobb állatállomány tartásával. A hústermelés növelését többnyire a sertéshizlalás fejlesztésével biztosítottuk, ami jelentős menynylségö erőtakarmányt igényelt és a fokozott szükségletet behozatalból fedeztük. A CSKP Központi Bizottságának 4. plenáris ülése blrálóan értékelte ezt a számunkra kedvezőtlen feljődési tendenciát, s feladatul tűzte ki úgy Irányítani az állattenyésztés további fejlesztését, hogy ez összhangban legyen a hazai erőtakarmányalappal a behozatal egyidejű korlátozása mellett. Ez az új irányzat szükségessé teszi az állattenyésztés termelési szerkezetének fokozatos módosítását a szarvasmarha-tenyésztés elsődleges fejlesztésének javára a sertéshizlalás arányos csökkentése mellett. Ez annyit jelent, hogy az állattenyésztés egyes ágazatainak terjedelmét és intenzitását az erőtakarmányok fogyasztásán múló függőségük mértéke, valamint a takarmányok állati eredetű fehérjékké valő átalakulásának hatékonysága határozza meg. Ezen alapvető követelményeknek kell alárendelni: — az állattenyésztés szerkezetét; — a gazdasági állatok genetikai tulajdonságának jobb kihasználására irányuló intézkedéseket; — magasabb szintre kell emelni az irányított újratermelést úgy, hogy az állatállományok összhangban legyenek a tervezett termelési és értékesítési feladatokkal; — az összes takarmányforrások lehető legjobb kihasználása érdekében tökéletesíteni kell a gazdasági állatok tudományosan irányított takarmányozásénak rendszerét. A szarvasmarha-tenyésztés -p egyes körzetekben pedig a juhtenyésztés — elsődleges fejlesztésének szükségszerűsége abból a tényből ered, hogy ezen gazdasági állatok esetében a termelés hazai takarmányforrásokböl Is megvalósítható, miközben erőtakarmány-fogyasztásuk lényegesen kisebb. Ez annyit jelent, hogy a tej- és a hústermelés további növelésének lehetősége — az állatállomány és az erőtakarmány fogyasztás stabilizálása mellett — elsősorban a tömegtakarmányok termelékenység-növelő hatásán múlik. Ez megköveteli, hogy valamennyi mezőgazdasági üzemben, de a tejtermelés szakaszán meghirdetett Járási szocialista versenyben Is, ne csak az egy liter tej előállítására szükséges erőtakarmány-fogyasztást értékeljék, hanem elsősorban alapvető mutatóként vegyék figyelembe a tömegtakarmányokből előállított tej mennyiségét. Ezt az elvet a szarvasmarha-hizlalás és az üszőnevelés tekintetében Is érvényesíteni kell a takarmányfogyasztás értékelésekor. Szükségszerű, hogy a közeljövőben a szarvasmarhák ésszerű takarmányozásával elérjük azt, hogy: — a tehenek esetében a tömegtakarmányok napi adagja 6,5—7,5 literes napi tejtermelést eredményezzen; — a marhahizlalásban fedezze az állatok takarmányszükségletének 62— 67 százalékát; — az üszők tenyésztésében — hat hónapos kortól öt hőnapos vemhességig — a takarmányszükségletnek a nyolcvan százalékot képezze. Különösen igényes feladat megvalósításáról van szó, amelynek valamennyi mezőgazdasági üzemben az efsz-ek X. országos kongresszusa előtti vitában Is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. E cél megvalósítása érdekében teljes mértékben ki kell használni a mezőgazdasági szolgáltató vállalatokkal, főleg a takarmányiparral, az állategészségügyi felügyelőséggel, az állatorvosi szolgálattal, a tudományos és kutató intézetekkel stb. való együttműködést. Az említett célok megvalósítása érdekében különösen időszerűvé vált az agronőmiai szolgálattal való szoros együttműködés. Ugyanis a szántóföldi tömegtakarmány-termelésben is szükségessé válik — a növényfajok és fajták szerinti — szerkezeti változás a belterjes szarvasmarha-tenyésztés igényeinek megfelelően. E tekintetben előnyben kell részesíteni az évelő takarmánynövények termesztését. Fokozott figyelmet kejl fordítani a silókukorica belterjes termesztésére, a betakarítást és tartósítási veszteségek minimalizálására, továbbá a kapás takarmánynövények hozamainak a növelésére. Csehszlovákia egyes termelőkörzeteinek adottságai és a talajok termőképessége olyan feltételeket teremt, amelyek a kettős hasznosítású szarvasmarha-tenyésztés szempontjából Is előnyösek. Ennek keretén belül tovább folytatjuk az egyes vonalakon belüli differenciálódást, egyrészt а jellegzetesebb tejhasznosítású egyedek nemesítésére ulyan tartási feltételek között, amelyek megfelelnek a belterjes tejtermelés követelményeinek, másrészt olyan vegyes hasznosítású tipusok előállítására, amelyek kiváló hústermelési tulajdonságokkal rendelkeznek. Az állattenyésztés szerkezetének módosításával kapcsolatban igényes feladat hárul az állattenyésztőkre az újratermelési folyamat Irányítása szempontjából, főleg a sertés- és a baromfitenyésztésben. Ezen ágazatok ugyanis az erőtakarmány-fogyasztás szempontjából nagyon igényesek, ezért minden mezőgazdasági üzemben aprólékos munkával és tökéletes áttekintéssel kell irányítani az állatállományok alakulását. A terven felüli termelés minden esetben jelentős nehézségeket idézhet elő az erőtakarmánykeret betartása szempontjából, amelynek mérlegelése a termelési és az értékesítési tervfeladatok alapján történik. Ezért az állatállományokat, valamint a sertéshús-, a baromfihús- és a tojástermelést a tervezett szinten kell tartani, és a termelés belterjesítése érdekében az összes hozzáférhető forrásokat ki kell használni. A sertéstenyésztésben továbbra Is az erőtakarmányok, valamint az élelmiszeripari és a vendéglátóipari hulladékok kihasználására kell fordítani a fő hangsúlyt. Az új és a korszerűsített sertéstelepeken továbbra is teljes mértékben alkalmazni kell a bevált nedves takarmányozást. A baromfitenyésztés belterjesftése szempontjából fokozott követelményeket kell támasztani a takarmánykeverékek minőségével és beltartalmf értékével szemben. Ez a feladat a takarmányipar dolgozóira hárul. A sertéstenyésztés belterjesítésének egyik alapfeltétele továbbra is a hibridizációs program megvalósítása lesz, amely elsősorban a hasznosítási típus stabilizálására, a sertések vágóértékének a javítására, valamint az állatok jobb takarmányhasznosítására irányul. A hibridizációs program megvalósításával kapcsolatos tapasztalatok, valamint az elért eredmények a napi súlygyarapodási átlag növelésének lehetőségére utalnak, a ' hizlalásban és az előhizlalásban egyaránt. A sertéshizlalásban a 115 kilogrammos vágősúly stabilizálása, amely a hús- és a zsírtermelés szempontjából a legkívánatosabb, lehetőséget nyújt az állomány 7,5 százalékkal való jobb kihasználására. A hibridizációs program további szakaszában a nagyobb vágósúly elérése lehetővé teszi majd az állományok, s ezzel egyidejűleg az istállőkapacltások szükségletének a csökkentését. Az egyes mezőgazdasági üzemek között a mai napig jelentős aránytalanságok tapasztalhatók a sertéshiz lalás intenzitásában, valamint az egy kilogramm sertéshús előállítására felhasznált erőtakarmány-fogyasztásban. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol nem érik el a sertéstenyésztés megkövetelt gazdaságosságét, vagy a sertéshizlalásban nem tartják be az erőtakarmány-fogyasztás szabványát, feltétlenül intézkedni kell a helyzet javítása érdekében. Szélsőséges esetekben le kell állítani az Ilyen nem kívánatos termelést, s azokba a gazdaságokba áthelyezni a sertéshtzlalást, ahol megteremtették a takarmányok gazdaságos kihasználásának feltételeit. Tekintettel az erőtakarmányok korlátozott forrásaira, valamenynyl mezőgazdasági üzemben mindennapi gyakorlattá kell hogy váljon a takarmányfogyasztás rendszeres ellenőrzése. Ez a sertéshizlalás szakaszán a takarmányok gazdaságos kihasználásának előfeltétele. Az utóbbi években növekedett a juhállomány, fő^eg a kistermelők jóvoltából. Ehhez jelentős mértékben az árszabályozók módosítása, főleg a vágóbárányok kedvezőbb felvásárlási ára járult hozzá. A szocialista szektorban levő Juhállomány növekedését továbbra Is a Juhistállók építésének lehetősége határozza meg. Az állattenyésztés belterjesítésének a juhtenyésztés is szerves részét képezi, másrészt lehetőséget nyújt az ideiglenesen ki nem használt mezőgazdasági területek hasznosítására. Elsősorban olyan lejtős területekről van szó, amelyekről a fűtermés gépi eszkösök- Ш kel nem takarítható be. A juhtenyésztés termelési és Jiasznossági mutatóinak növeléséhez a nemesítésl és a hibridizációs program elmélyítése Is jelentős mértékben hozzájárulhat. Célravezető nemesítő munkával, valamint megfelelő tartási és takarmányozási feltételek megteremtésével továbbra Is a két hasznosítási típus tenyésztésére összpontosítjuk figyelmünket: mégpedig a gyapjú- és tejhasznosítású, valamint gyapjú- és húshasznosltású fajták tenyésztésére. A Juhtenyésztés szervezése tekintetében háromféle tartási mód jöhet számításba: kiegészítő tenyésztés, szakosított juhtenyésztő telepek létrehozása és a háztáji termelés. • Az állattenyésztés belterjes fejlesztése, valamint a takarmányok hatékony 5haszposítása magas színvonalú állattenyésztői munkát és gondozást, a szolgáltató vállalatokkal pedig hatékony együttműködést követel. Az állattenyésztés eredményes fejlesztésének egyik alapvető feltétele az egészséges állományban rejlik. Valamennyi mezőgazdasági üzemben az állategészségügyi felügyelőséggel karöltve maximális igyekezetei kell kifejteni az állatállományok védelmére a fertőző vagy a veszélyes Járványszerü betegségekkel szemben. Ä nagy állatsűrüségre és a nagyfokú összpontosításra való tekintettel a megfelelő védekezés kérdése különösen fontos társadalmi Jelentőséggel bír. Tavaly hazánk minden kerületében ráálltak az állattenyésztés belterjes fejlesztésének útjára. Közös feladatunk megtartani ezt a kedvező fejlődési ütemet, úgy hogy a 7. ötéves tervidőszak feladatait eredményesen teljesítsük. ONRREJ VANE« agrármérnök, V CSSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettese U EFIMK PRAHA 198* Arozsnyól (Rožňava)' Járás déli körzetének mezőgazdasági üzemeiben évről évre órjásl károkat okoz a vadállomány. Ez a komoly tény furamód olyannyira természetessé vált, hogy már fel sem figyeltek rá az Illetékes szervek: napirendre tértek a több millióra rúgó veszteség fölött. Az Idén azonban olyan méreteket öltött az elszaporodott vaddisznók és szarvasok kártétele, hogy az érintett gazdaságok dolgozóit, az égető probléma megoldására késztette. A tavalyi bosszú ősz és az erdei termékekben gazdag vadlegelő olyannyira kedvezett a vadállomány elszaporodásának, hogy például a vaddisznók kétszer fiaztak a mezőgazdászok nem kis bosszúságára. Az évek őta egy bizonyos szinten tartott, vagyis tervezett létszámot meghaladó tjJbbletéllomány kilövését azonban csak késve engedélyezték, miután..., de beszéljenek erről a tények. v Hosszúszón (Dlhá Ves) 200 hektár magra való és 246 hektár silókukoricát vetettek. A közel három hétig tartó vaddisznóinvázió után ebből 106 hektáron egyszer, 131 hektáron pedig háromszor kellett újravetni a „kifosztott“ területeket. Mintha egyes tarlőhántó ekével árkolták volna tele a parcellát; olyan szabályos és folytonos volt, szinte minden soron vaddisznőtúrás. — S maguk csak tehetetlenül nézték, nem Is próbálták megakadályozni ezt a „vandalizmust“? — kérdeztem némi szemrehányással a hangomban a szövetkezet elnökétől. — Hogy képzel ilyetl — hangzik az erélyes válasz. — Természetesen nem maradtunk tétlenek, nem voltunk néma szemlélői fáradságos munkánk tönkretételének, őrséget szerveztünk, gumiabroncsokat égettünk a parcellák szélén. De mindhiába: a vaddisznók rá sem hederítettek az efféle riogatásra*. Mindössze annyi történt, hogy a tüztől félszáz méterrel odébb csillapították étvágyukat... • A pelsőci (Plešivec) szövetkezetben hasonló területen termesztenek kukoricát. E tavaszon agrotechnikai határidőben és rendkívül jó minőségben sikerült a vetést elvégezni egy kölcsönkért CIKLON vetőgéppel. A Liva, Dea és LG-5-ös fajtákból biztosították a nyolcvanezres egyedszáinot. A vadállatok azonban erre a körülményre mit sem voltak tekintettel, s ha nem is. olyan mértékben, mint Hosszúszón —, közel száz hek-Kísérletek a vadkárok csökkentésére U terem a kukorica? táron — Itt Is kicsemcsegték a földből a vetőmagot. Tüzeket Itt Is raktak — s Itt sem bizonyult hatásosnak. Görgőn (Hrhov) már hatásosabb próbálkozásokkal Igyekeznek csökkenteni a vadkártételt. Erről hallgassuk meg a gazdaság vezetőjének tájékoztatását: — A kudarcok, a sokéves meddő harc után mi már „kinőttük“ a vadüzésnek tűzzel történő, őseink Idejében meglehet hatásos módszerét. Négyszáz hektáron termesztünk kukoricát. Átlagban minden évben elérjük a héttonnás hozamot, de ennek csupán az ötven-hetven százalékát tudjuk betakarítani. A vaddisznók és a szarvasok — gyakran hatalmas csordákba tömörülve — a vetéstől a betakarításig folyamatosan „szedik a dézsmát“. A vadkár évente meghaladja az egymillió koronát. A vetés után petróleummal permetezzük körül a parcellákat. Három-négy napra ez hatásos védőséncnak bizonyult, de egy nappal sem további ... Az egyik 170 hektáros dűlőnek erdő felőli részét vlllanypásztorral védelmeztük. Sajnos az akkumulátorok hamar kimerülnek. Ahogy gyengült a vezetékben az áram, úgy bátorkodtak támadásra a vadak, s néhány nap múltán átszakították, széttépték a huzalokat... A következmény: húsz dolgozónak — akik a sorokon haladva pótolják i hiányzó .egyedeket — mintegy két hétre biztosítottak tennivalót. • Van egy nagyszerű tervük — s szerintem ez a leghatásosabb eszköz — a vadkártétel csökkentésére... — A' tervdokumentációt már elkészítettük, sajnos egyelőre nem találtunk gyártó céget az acélhuzalból kötött drótháló elkészítésére, pedig már az idén meg akartuk építeni a drótkordon első szakaszát. A ráfordított összeg három éven belül megtérülne.... . Az említett mezőgazdasági üzemeken kívül még a szilteel (Silica) szövetkezetben és a Rozsnyói Állami Gazdaságban jelent rendkívül komoly problémát, és okoz milliókra rúgó kárt a túlszaporodot vadállomány. A mezőgazdasági szakemberek egybehangzó becslése szerint a szemes és a silókukorica termésének egyaránt mintegy felét a vadak „takarítják be“. ♦ ♦ Előbb-utóbb hasztalanná válik az említett körzetben a vadgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés összehangolása. Mert a vadásztársaságok koronáiból, ha egyáltalán meg is térülne, a valódi kár, nem lesz elegendő takarmány az állattenyésztés' feladatainak teljesítéséhez. Tehát a vadgazdálkodás Illetékes vezetőinek és a vadászoknak a lelkiismerete sem lehet nyugodt a mezőgazdászok részéről felpanaszolt sérelemért. KORCSMAROS LASZLÖ
