Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-23 / 25. szám

> é ч Pipacs A pipacs a mákfélék család­jába tartozó, egyéves növény. Sok helyütt megtalálható, de főleg a gabonaföldeken, a töl­téseken meg az utak nientélf díszük. A vidéki kerteknek is Ismert gyomnövénye. Júniusban és júliusban virágzik. a» Gyógyászati célokra a pipacs virágszirmait kell gyűjteni. Ki­zárólag száraz időben tanácsos gyűjteni, mert a szirmok igen­csak érzékenyek és a legki­sebb nedvesség hatására azon­nal moglilulnak az árnyékban. Szárítani a lehető leggyorsab­ban kell. Mesterséges szárítás esetén legfeljebb 40 C-fokos , hőmérséklet alkalmazható. A pipacs száradási aránya 8:1, a drog felvásárlás! ára ki­lónként 80 korona. A száraz szirmoknak gyen­gén aromatikus Illata és eny­hén keserű, nyálkás Ize van. Igaz, hogy a mákfélék család­jába tartozik, mégsem tartal­maz a morfinéhoz hasonló ha­tást kiváltó anyagokat. Gyó­gyászati felhasználása a köhö­gés gyógyítására korlátozódik: enyhíti a köhögési ingert, és egyben hatásos köptető is. Újabban influenza esetén is használják, mégpedig a légcső­­hurut felszakadozásának és fel­­köhögésének serkentésére. A pipacs több szirupnak és teakeveréknek is alkotó része. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyógyszeripar tulajdonképpen nem is a gyógyhatása miatt használja, hanem inkább azért, mert jó színező szer. Mint gyógyszer a népgyógyá­­szutbon jó szolgálatot tehet a tüdőgyulladás és a felsó lég­utak gyulladásának kezelésé­ben. Teája 2 teáskanálnyi zú­zott sziromlevélből és egy csé­szényi vízből forrázással (15 perc) készül. Naponta három­szor fogyasztható. Mérgező vagy egyéb mellékhatása nin­csen. Dr. Nagy Géza Ha nein erőltetjük a fóliát, akkor a gyümölcsfák meg a szőlő is jól megfér a kertben, és a család ellátásához szüksé­ges zöldségfélék megtermelé­sére is marad helyünk Fotó: -bor А ;|{:&муУ|гжРО|С*А-------{ftfdttfjtlft ------J Ezúttal egy régebbi kiadású, de a könyvesboltokban még általában beszerezhető, hasznos kézikönyvre szeretnénk felhív­ni olvasóink figyelmét. Termé­szetesen mindenekelőtt azokét, akik galambtenyésztéssel fog­lalkoznak vagy vonzalmat érez­nek e minden tekintetben hasz­nos és jó időtöltést kínáló kedvteléshez. Tesszük ezt azért, mert bizonyos jelek arra utal­nak, hogy egyes körzetekben ismét felélénkülőben van a galambászat iránti érdeklődés. És nem csupán a fiatalok, az ifjúsági szakkörök tagjainak körében, de a felnőttek között is. A Ferianec Oskár munkakö­zössége által írt és összeállí­tott kézikönyvről (Príručka ho­­lubiara) van szó, amely a Prí­roda Könyv- és Lapkiadó nem­zeti vállalat gondozásában ta­valyelőtt látott nyomdafestékei, illetve napvilágot. Igaz, szlovák nyelvű kiadványról van szó, mégis bátran ajánljuk olva­sóink könyvespolcára, hiszen a kezdők számára is künnyeu érthető stílusban Íródott és va­lóban sok hasznos információt tartalmaz. És itt nem csupán arról van szó, hogy bemutatja és lefrja a hazánkban előfor­duló galamhfa jtákat, hanem sokkal többről. A szerzők be­szélnek a galamb származásá­ról, anatómiájáról, fiziológiá­járól, genetikájáról, a szaporí­tással, elhelyezéssel, takarmá­nyozással, ápolással és röpte­­léssel kapcsolatos tudnivalók­ról, s természetesen kitérnek a galambok legfontosabb beteg­ségeinek és állati kártevőinek leírására, valamint a gyógyítás és a megelőzés módjának is­mertetésére is. Az ábrákkal, színes és feke­te-fehér futókkal gazdagon il­lusztrált kézikönyv lapozgatása minden galainbásznak hasznára válhat. (ká) táblázat a permetlé töménységének kiszámításához Vízmeny­nyiség, lit a r MoVínyYédSszeí^sziteséglet grammban* cm3 -ben, ha a töménység 0,05% 0,08% 0,1% 0,15% 0,2% 0,3% 0,4% 0,5% 0,6% 0,75% 1% 1,5% 3% X 0,5 o,a 1 1,5 2 3 4 5 6 7,5 10 15 30 2 1 1,6 2 3 4 6 8 10 12 15 20 30 60 3 1,5 2,4 3 4,5 6 9 12 15 13 22,5 30 45 90 5 2.5 4 5 7,5 10 15 20 25 30 37,5 50 75 150 10 5 8 10 15 20 30 40 50 60 75 100 150 300 12 6 9,6 12 13 24 36 43 60 72 90 120 180 360 14-7 11*2 14 21 23 42 56 70 84 105 140 210 420 15 7,5 12 15 22,5 30 45 60 75 90 112,5 150 225 450 IS 9 14,4 18 27 36 54 72 90 108 135 180 270 540 20 10 16 20 30 40 60 80 100 120 150 200 300 600 25 12,5 20 25 37,5 50 75 1Ö0 125 150 187,5 250 375 750 50 25 40 50 75 100 150 200 250 300 375 500 " 750 1500 100 50 80 100 150 200 300 400 500 600 750 LQ0.0 1500 3000 Mértékazámítáes ю cm.3 * 1 cl 10 g ss 1 dkg 100 свЛ* 1 ál 1000 -ca3* 1 liter 100 g ss 10 dkg 1000 g ss 1 kg 1 О A komáromi (Komár-* no) járásban eddig tíz kiskerttelep létesült, amelyek mintegy öt­­ven hektár parlagföld kihasználását oldották meg. Most újabb öt hektáron terveznek kerttelepet építeni; s ami szintén örvende­tes, néhány jó példa az üzemek belterüle­teinek kihasználására is akad. Felvételünk a Sirály kerttelepen ké­szült Fotó: -bor A szervezett baromfite­nyésztők jó része is­meri a gyürüzés ide­jét és módját, de a kiállítá­sokon szerzett tapasztala­taink arra utalnak, hogy nem árt időnként foglalkoz­ni ezzel a kérdéssel. Ugyan­is mint értékelő-bizottsági tag, a népszerűsítő kiállí­tásokon gyakran találkoz­tam bizonyos, (übhé-kevésbé rendszeresen ismétlődő gyű­­rűzési hibákkal. Nem egy esetben a gyürirzési hibáért levont pont vagy pontok okozták, hogy az egyébként kedvezően értékelt tyúk vagy kakas egy osztállyal rosszabb minősítést kapott. S az ilyen apró hibák sok esetben, főleg az A- vagy B-lenyészetbe való besoro­láskor, egyébként elkerül­hető kárt okoznak a te­nyésztőnek. Egyik alapvető követel­mény az időben végzett gyü­rüzés. Ugyanis némely tyúk­fajtáknál (pl. a fehér pü­­mutnál) a lábak gyorsan megvastagodnak s az állo­mány legfejlettebb egyedei­­nek* a lábára már nem lehet felhúzni a gyűrűt. Ez gyak­ran oda vezet, hogy a te­nyésztő éppen a legszebb kakasait kénytelen levágni, mert gyűrű nélkül elismert tenyészállatként nem érté­kesítheti azokat. A tyúkokat általában 8—■ 10 hetes korban gyűrűzzük. Jobb két-húrom fölösleges próbát végezni, mint elmu­lasztani a legmegfelelőbb időt. Ha a gyűrű Könnyen felmegy a lábra vagy az ál­lat esetleg elhagyja a gyű­rűjét, akkor inkább várjunk még egy hetet, azután is­mét végezzünk gyűrűpróbát. fi baromfi pNose A gyűrfizésre az a legmeg­felelőbb időpont, amikor a lábak megsértése nélkül — a kisujj hátrahajlításával — éppen fel tudjuk húzni a gyűrűi. Ügyelni kell arra. hogy a gyűrű mindig az ál­lat jobb lábára kerüljön, mégpedig úgy, hogy rajta a számok fejjel a föld felé nézzenek. Ez azért fontos, hogy az értékelést végző szakember az állat kézbe­vétele után könnyen leol­vashassa a számokat. Gyűrűzéskor ügyeljünk a kellő nagyság megválasztá­sára. Ezt római számok jel­zik. A legelterjedtebb faj­táknál (plimut, hemsír, oravka) III—IV nagyságú gyűrűket használunk. Az adott fajtáknál a kisebb ró­mai szám mindig a nagyobb gyűrűméretet jelenti. A na­gyobb gyűrűk a kakasok ré­szére készülnek. Talán nem árt hangsú­lyozni. hogy a gyűrűzés nem ér semmit, ha nem párosul a következetes kiválogatás­sal. Ebben a korban már különválaszthatjuk egymás­tól a továbbtartásra és a le­vágásra nevelt egyedeket. Gyűrűzni természetesen csu­pán a lovábblartásra szánt állatokat kell. Mielőtt a továbbtartásra kiszemelt állatok lábára fel­húznánk a gyűrűt, ajánlatos még egyszer alaposan meg­vizsgálni a baromfit. Tapint­suk ki a mellcsontat, álla­pítsuk meg, nem torzult-e el, nincs-e S alakban meg­görbülve. Azután húzzuk szét a szárnyat és győződ­jünk meg felőle, hogy nin­­csenek-e benne a fajtajel­legtől eltérő színű tollak, mert az értékelésnél ez is hibának számít. A kakasok kiválasztásakor komuly figyelmei kell szen­telni a taréjnak, ugyanis a taréj fejlettségéből következ­tetni lehet a tenyészállat értékére, várható hasznos­ságára. A taréj legyen sza­bályosan fogazott. Azokat a kakasokat, melyeknek a ta­réján dupla fngazal vagy oldalkinövés van, nem sza­bad és nem is érdemes gyűrűzni. Arra is ügyeljünk, hagy a gyürűzésre-tovább­­tartásra kiszemelt kakas ta­réján legalább három, de legfeljebb kilenc fogazat legyeit. Csatlós István Nyaraltassuk a kertben! Nálunk is egyre jobban terebélye­sedik a kaktuszgyűtjök tábora, de sajnos csak - kevés helyen van lehe­tőség ari-0, hogy kedvenceinket nap­sütötte kertekben helyezzük el. So­kan viszont még akkor sem élnek ez­zel a lehetőséggel, ha erre módjuk lenne, pedig a természetes környe­zetben még a pozsgások is jobban fejlődnek. A pozsgás növényeket ked­velők körében a medvetalp kaktusz (Opuntia ficus-indlca) az egyik leg­ismertebb növényfaj. Helyes gondo­zás esetén hamar kinövi szűkre sza­bott helyét az ablakpárkányon, ami már önmagában is indokolja kora­­nyári kiültetését. Május vége felé, amikor a fagyveszély már elmúlt, a kert egyik védett napos sarkába ül­tessük ki növényünket. Ügyeljünk azonban arra, hogy a szobai megvilá­gításhoz szokott s így elpuhult nö­vény ne kapjon egyszerre sok és erős napsütést, mivel „levelei“ könnyen megsínylik a hirtelen változást. Kiültetéskor ne feledkezzünk meg a talaj előzetes megöntözésérőt, s ar­ról sem, hogy az időjárástól fiiggóon növényünk rendszeres vízellátásban részesüljön. Száraz, kánikulai meleg­ben akár naponta is friss vizet kíván. A bizarr formájú, helyes gondozás esetén akár másfél méter magasra is megnövő kaktusz sárga virágaival ér­dekes színfoltja lehet a nyári virágos kertnek. Kedvezőbb összhatást érhe­tünk el akkor, ha csoportosan, sza­badföldi gyűjteményben helyezzük el őket (Sej

Next

/
Thumbnails
Contents