Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-23 / 25. szám
1984. június 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Ukrán barátaink életéből Az 1984-es év kétségtelenül legjelentősebb jubileuma a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója, ám a hazánkban élő nemzetiségek kulturális életében is több fontos megemlékezésre, illetve eseményre került (kerül) sór. Kulturális szövetségünk, a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulójával bö terjedelemben foglalkoztunk lapunk hasábjain is; ezúttal testvérszervezetének, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének az életébe kínálunk betekintést olvasóinknak. A szövetség az idén jubileumi, X. kongresszusára készül, s a napokban immár harmincadszor rendezték meg legrangosabb kulturális rendezvényüket, az Ukrán Dolgozók Kulturális Ünnepségét, amelynek színhelye hagyományosan most is Svidnik volt. Magáról az eseményről nyomdatechnikai okok miatt egy későbbi időpontban számolunk be; ezúttal, mint már jeleztük, általánosságban szólunk néhány szót a szövetség életéről. Szlovákia keleti részén öt járásban (Humenné, Svidník, Bardejov, Stará Ľubovňa, Prešov, Košice-vldiek J mintegy 25 ezer ukrán nemzetiségű állampolgár él. Kulturális szövetségük 271 alapszervezetet tömörít, melyek taglétszáma együttesen valamivel több mint 11 ezer. Három lapot jelentetnek meg, ezek közül az Üj Élet az UDKSZ hetilapja, mintegy háromezer előfizetővel A szövetség közigazgatási és szellemi központja Prešov, ttt van a Csebszlovák Rádió Ukrán Adásának székhelye is. Részletesebben elemezve a szövetség életét, elsőként legpatinásabb intézményükről, az Ukrán Nemzeti Színházról kell szólnunk. A színház alig néhány hónappal a háború után, 1945 novemberében alakult azzal a céllal, hogy elkötelezett fáklyavivőként szolgálja a hazánkban élő ukrán dolgozók kulturális hagyományait. Székhelye kezdettől fogva Prešov, s égisze alatt működik a legismertebb hazai ukrán folklórcsoport, a Duklaalji Népművészeti Együttes ts. Közel négy évitzedes fennállása alatt a színház 240 darabot mutatott ♦be. több mint II és fél ezer előadás-Dr. Ivan PaCira. az UDKSZ vezető ttikára ban; vendégszerepeitek — a szocialista országokon kívül — Kanadában, az USA-ban, Franciaországban, Nagy- Britanniában, az NSZK-ban és másutt. Az intézmény a szocialista kultúra terjesztésében szerzett érdemeiért számos magas szintű kitüntetésben részesült. Az amatőr művészet! tevékenység — a CSEMADOK-hoz hasonlóan — ez UDKSZ munkájának is fontos részét alkotja. Különböző formái és műfajai hozzájárulnak a szocialista embertípus harmonikus fejlődéséhez, elevenen tartják a néphagyományokat, s nem utolsósorban megajándékozzák művelőiket a közös munka örömével. Az említett öt járásban összesen 100 felnőtt és 88 gyermekcsoport működik, mintegy kétharmad részük a humenné! és a svidníki Járásban. Központi rendezvényeik között lényegében a CSEMADOK valamennyi hasonló rendezvényének „megfelelőjét“ megtalálhatjuk. A legrangosabbról — a svidníki kulturális fesztiválról — már volt sző, s csak annyival egészítjük ki, hogy egy évvel „jár“ a mi hasonló. gombaszögi fesztiválunk előtt, amelynek egy hét múlva a 29. évfolyamára kerül sor. Szintén évente rendezik meg az amatőr színjátszók, valamint a vers- és prózamondók központi versenyét Medzilaborcén, a folklórcsoportok és az énekkarok találkozóját Kamienkán, illetve az ukrán népdal seregszemléiét Eardejovhan. A könnyű műfaj legsikeresebb előadói és együttesei pedig kétévenként Stakéínban adnak egymásnak randevút. Egészében véve elmondható, hogy az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének léte és tevékenysége szintén jól példázza a CSKP lenini nemzetiségi politikáját. A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében építi és mélyíti nemzeteink barátságát, s gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki a hazánkban éló többi nemzetiséggel is. Ezt jól példázza, hogy központi rendezvényeiken és ünnepségeiken rendre részt vesznek élenjáró szlovák, magyar, lengyel stb. kultürcsoportok is. Az ukrán kultúra svidníki múzeumában számos dokumentum található a hazánkban élő nemzetiségek történelmének, kultúrájának, néphagyományainak közös gyökereiről, s nem utolsósorban a szocializmus győzelméért folytatott közös harcról; ennek jegyében készül az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége jubileumi X. kongresszusára, amely feltehetőleg űlabb mérföldkő lesz a szövetség életében. VASS GYULA Az ukrán néptánckultúra kincsesházából Fotó: a szerző (2) és archív Tehftfi A múltkor kerestem valakit a 48-68-as telefonon. — Sajnos nincs az irodában — felelte egy készséges férfihang. — Tessék megpróbálni később... Fél Óra múlva ismét hívtam. Az előbbi férfihang Jelentkezett a központban. Megismerte a hangomat és arra is emlékezett, kit keresek. — Tessék várni, fa már visszajött, megkeresem.. • Éreztem, hogy segíteni akar, őszinte szívélyesség volt a hangfában. Az elnök nem volt bent. — Ha fontos, visszahívom önt, amikor megérkezik. Tessék megadni a telefonszámot... Mondom a nevem és a telefonszámom. Utánam mondta betűzve, s magyarázőan hozzáteszi: — Kicsit lassan megy, mert Brailleírással írom ... Döbbent hallgatás a válaszom. — így született, vagy később történt? — kérdeztem, miután végleg felfogtam, hogy vak emberrel beszélek. Ö Is tudta, hogy a kérdés mire vonatkozik. — Tizennyolc éves voltam, baleset ért a munkahelyemen ... Aztán megtanultam a vakírást, a telefonkezelést. Most ezt csinálom. Kicsit nehéz volt megszokni, de már kezdek belejönni ... Ez a csendes dráma, amelybe a telefondrót kapcsolt, szinte elfeledteü eredeti szándékomat. Nem tudtam másra qondolnl, mint hogy milyen lehet elveszíteni a látást tizennyolc évesen, amikor a legcsodálatosabbak a világ színét... Telefoncsengetés zavar meg. ö jelentkezik, kapcsolja akit kerestem. Előzékenyen, udvariasan, akárcsak korábban. S én ismeretlenül Is úgy érzem, többet lát és messzebbre, mint sokan — ép szemmel... Nagy Mihály Olvasni (K. L .barátomnak) • Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel, mint amilyennel az írás készült, amit olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet, de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűjébe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokat, melyeket a könyv írója talán maga is elmulasztott észlelni, amikor ösztönszerűen leírta őket. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Ügy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet beadott a celládba a porkoláb. Életrehalálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas. Száraz Pál t A Stúrovói alapiskola Kisbojtár nevet viselő tánccsoportja Fotó: Emil Biščo Dal és tánc az akácos Az ÉRSEKÚJVÁR! (Nové Zámky) Járást Nemzeti Bizottság kulturális szakosztálya, a CSEMADÖK Járási Bizottsága és a SZÖGYÉNI JSvodín) helyi szervezet május 27-én rendezte meg a már hagyományos járási dőlés táncünnepélyt. Bár egész hétért esett az eső, a természet azonban ezúttal is besegített, derült égbolttal és az akácfák dús lombja között vibráló napsugarak özönével segítette elő, hogy a szereplésre készülő együttesek és csoportok, valamint a szervezők lelkes munkáját siker koronázza. Még a levegőben zsongott-búgott a szögyéni nagyharang delet jelző hangja, amikor az akácos alatti lejtőn megjelent az első autóbusz, s azt a meghatározott időrendhez igazodva, követte a többi. Rövid időn belül mind a háromszáznyolcvan szereplő ott csoportosult a szabadtéri színpad körül, hogy meghallgassa a műsor irányítójának, Dániel Erzsébetnek a csoportok és szólisták fellépésével kapcsolatos útmutatásait. Délután két órára a nézőtér is megtelt. Becslésem szerint vagy kétezren tanúsítottak érdeklődést e kulturális rendezvény iránt. A magyar és szlovák nyelvű szavalatok elhangzása után Kovács Ferenc agrármérnök, a helyi efsz elnöke, a CSEMADÖK Központi Bizottságának tagja üdvözölte a vendégeket és a résztvevőket. Majd Deák Lajos, a járási nemzeti bizottság alelnöke és Csizmadia Béla, a CSEMADÖK járási bizottságának elnöke méltatta ünnepi beszédében — a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és a CSEMADÖK megalakulásának 35. évfordulója jegyében rendezett járási dal- és táncünnepély, valamint a kulturális-művészeti tömegmozgalom emberformálö szerepét. Az ünnepély lelkesedést és vidámságot fokozó része a Stúrovóí magyar tannyelvű alapiskola Kisbojtár nevet viselő tánccsoportjának fellépésével kezdődött. A Kéméndi táncoknak szinte művészi igényességgel való tolmácsolása szemlátomást fokozta a nézők érdeklődését. Szép és gazdag műsora volt ennek a járási dal- és táncünnepélynek. A járás legjobbnak minősített hat tánccsoportja, két folklórcsoportja, három éneklőcsoportja, három tehetséges szólóénekese, a Nitriansky Hrádok-i vendégcsoport, valamint a közismerten jő hírnevű somorjai fSamorín) Csalié tánccsoport a néphagyományok, a néptáncok és népdalok színpompás csokrát nyújtotta át az egybegyűlt hagyománytisztelő, kultúrszomjas közönségnek. E csokorban „virítottak“ az andódiak JAndovce) diai bemutatott Tardoskeddi táncok a Stürovői Vasvirág tánccsoport. Ördöglagzija, az érsekújvári Csermely tánccsoport Dunántúli karlkázája, o. kürti JStrekov) folklórcsoport Fonója a nagykériek (Milanovcef verbunkosa. a bényi folklőrcsoport egykori aratási jelképező, Oj kenyér a család asztalán című műsora, a több mini negyven tagú szögyéni tánccsoport illetve népiegyüttes álal színrevitl szögyéni néptáncok. A néptáncoknak ezt a színes csokrát elevenen tartották a — csoportok, illetve a csoportvezetők népdalgyűjtő munkásságát dicsérő — sajátosan helyi forrásokból fakadó, s bemutatott táncokhoz és szokásokhoz igazodó népdalok. A sajátosan helyi forrású népdalok szeretetét és ápolását bizonyították azok a népdalcsokrok is, amelyeket a szögyéni és a nagykéri éneklőcsoportok valamint Madarász Veronika és Szombath Szilvia érsekújvári, Gubó Andrea udvardi f Dvory nad Žitavou) szólisták énekeltek. A néphagyományoknak, a néptáncoknak és népdaloknak ehhez a színes csokrához persze nem minden csoport járult hozzá egyforma mértékben. Viszonylag sokkal járult hozzá — a Stúrovót alapiskola Kisbojtár «( tánccsoportja mellett — gazdag műsorával és szemet gyönyörködtető népviseletével a Szögyéni Szövetkezett Klub és a Nagykéri Népművelési Ház tánc- és éneklőcsoportja. Feltételezhető,' hogy ezek a csoportok nagyobb anyagi támogatást élveznek a többinél, ugyanakkor azonban érzékelhető volt az is, hogy ezek a csoportok, illetve együttesek nemcsak alkalomszerűen, hanem rendszeresen működnek és gyakran szerepelnek, s hogy a vezetésük, szakirányításuk jő kezekben van. A bényi (Bíňa) folklőrcsoport is sokkal járul hozzá a dal- és táncünnepély műsorához. Az egykori aratás egyes mozzanatainak színr evét elét, ezen mozzanatokhoz illő népdalok éneklését, bizonyosan hosszan tartő hagyománygyűjtő s elismerést kiváltó szervező munka előzte meg. Érzésem szerint egy ilyen müsorszám beépített színpadon nagyon fői mutatna. De a látottak alapján arra a következtetésre jutottam, hogy egy kissé „kilógott" az egyébként „gördülékeny“ műsorból. Megtörte annak a íendületét. Ezt nem elmarasztalásként mondom! Csak a dal- és táncünnepély szervezőinek és rendezőinek tanulságként. Persze, nem azt akarom mondani, hogy a népszokásokat, illetve a munkafolyamatok jellemzését ki kell közösíteni a dal- és táncünnepélyek műsorából. Ott lehetnek és ott is van a helyükI De úgy Illik meghatározni a mércét, hogy az ilyen jellegű műsorszámok jól beilleszkedhessenek a dal- és táncünnepély műsorának komplexumába. Tehát továbbra is feltétlenül támogatni és ösztönözni kell a munkaművelet! hagyományok gyűjtését. Ha azonban az ilyen jellegű műsorszámokat egy dőlés táncünnepély gördülékeny műsorába akarjuk beilleszteni, akkor szakszerű segítségnyújtással ki kell emelni az összegyűjtött anyag azon részeit, amelyek csupán jellemzik a bizonyos munkaműveletet, de ugyanakkor olyan részei az adott hagyománynak, hógy azokból mutatós, a rendezvény gördülékeny műsorába beilleszkedő műsorszám legyen készíthető. Külön fejezetbe kívánkozik a somorjai Csalló tánccsooprt Dunán innen, Dunán túl című műsorának jellemzése. Egyértelműen állítható, hogy a bemutatott táncszámok — s persze a zenekíséret is — mind a koreográfiái megoldások, mind pedig a művészi színvonal tekintetében, kiemelkedett a dal- és táncünnepély műsorából. Ezt egyébként a szűnnni nem akaró vastaps is jelezte' Ez a kimagasló műkedvelői teljesítmény azonban nem szürkül el az érsekújvári járás csoportjai szereplésének elismerésre méltó sikerét. Ösztönző, még jobb, ötletesebb és színvonalasabb műsorszámok készítésére, szorgalmasabb és rendszeresebb gyakorlásra, valamint gyakori szereplésre biztató azonban lehet. Sőt mi több, egyértelműen kívánatos, hogy ennek a vendégszereplő tánccsoportnak magas színvonalú teljesítménye Ilyen hatással legyen az érsekújvári járás élvonalbeli tánccsportjainak, népiegyütteseinek működésére, hegyenek büszkék, hiszen valóban büszkék lehetnek a néptánc és a népdal művelésében ■elért eredményekre, de törekvésüket hassa át az a tudat, hogy a jobbiktól tanulni soha nem szégyenI Végül ismételten hangsúlyozom, hogy szép és gazdag műsora volt ennek a járási dal- és táncünnepélynek. Szép volt annak kiegészítője, az érsekújvári és a nagykéri társastáncművelők hüsora is. Ami nagyon lényeges: a szépszámú közönség kulturális élményekkel gazdagodva búcsúzott az idei évben is a szögyéni akácostól. PATHÖ KAROLY
