Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-23 / 25. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984< június Ü, „Ég a gyertya, ha meggyújtják... Két napon át ismét zengett a dal, dobbantak a táncos, fürge lá­bak a zselizi (Želiezovce) Schubert-park évszázados fái alatt álló szabadtéri színpadon. A csehszlovákiai magyar dolgozók XXIX. Or­szágos Népművészeti Fesztiválján Királyhelmectől (Kráľ. Chlmec) Bratislaváig a legjobb népművészeti együttesek képviselték szű­­kebb hazájukat, hozták el és mutatták be vidékük folklórhagyomá­nyát. Ä fesztivált idén is gazdag anyagú néprajzi kiállítás vezette'be. A helyi művelődési házban a losonci (Luče­nec) járás néprajzi hagyományait mutatta be a gazdag gyűjtemény, melynek »anyagát Méry Józsefné. a CSEMADOK KB szakelőadója ismer­tette. A tervszerű kutatómunkával összegyűjtött és gondos válogatás után kiállított tárgyi folklór bemutat­ta a különféle alkalmakkor használt ruhadarabokat, viseletét, a lakásfel­szerelés jellegzetes darabjait, vala­mint a kenderfeldolgozó eszközök teljes tárházát. A legtöbb esetben gazdag faragással díszített munka­eszközök (kendertörő, tiloló, gombo­lyító, csévélő, szövőszék stb.) haszná­latának szakszerű ismertetése nyo­mán az érdeklődők képet kaphattak a romantikusnak tűnő, de minden munkaszakaszában komoly fizikai munkát és kitartást Igénylő, jobbára mégis nők által végzett kenderfeldol­gozásról. Ä művelődési ház egy másik helyi­ségében ugyanakkor napjaink népmű­vészetébe is bepillantást nyerhettek az érdeklődők. Ott Bartusz Júlia naiv festó képet voltak kiállítva, melyek­nek gazdag színskálája, témagazdag­sága és gyermekien (ám tudatosan) naiv ábrázolásmódja nagy érdeklő­dést váltott ki. FELCSENDÜLT A DAL &' Schubert-park évszázados fáinak susogó lombkoronája már árnyékot vetett a nézőtér egy részére, amikor a színpadon elkezdődött a „Csak tisz­ta forrásból“ című műsor, melyben a losonci járás 29 magyarlakta hely­ségének dalait, népszokásait dolgozta fel Duray Éva és Böszörményi István. Ä szerves egységbe komponált „cse­lekményláncban“ a járás kiváló hagyományápoló, éneklő- és tánc­csoportjai hűen tolmácsolták a ma emberének ismeretlen dalokat és nép­szokásokat: a lakodalmi ágyvitelt, a hajnaljárást, a lakodalmat követő hé­­részt, valamint a gyermekágyas asz­­szony köröli babonás hiedelmeket. Műsorukban sor került a farsangi népszokások bemutatására is. Ä szombat esti főmüsor a „Zseliz köszöntése“ volt, melyben főleg a tavalyi Országos Népművészeti Fesz­tivál díjazott gyermekcsoportjai lép­tek fel. Az ekeli (Okoličná na Ostro­ve) Tátika, a gortvai Barkóca, a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér Lilinmszál és a somorjai (Samorín) Csali szereplőinek ajkáról úgy röp­pentek a vidám dalok, mind vidám madár a fészkéről. A költött esemé­nyek színes tolmácsolásával, dalaik­kal, pergő ritmusú táncaikkal ugyan­csak jó hangulatot teremtettek a né­zőtéren. A fesztiváli hangulat tovább foko­zódott, amikor a gyermekegyüttesek után a „nagyok" léptek Színre. Gaz­dag műsorral érkezett a fesztiválra a Nyiirai (Nitra) Mezőgazdasági Főis­kola „Zobor“ néptáncegyüttese, vala­mint a népszerű Szőttes is. Nagy taps köszöntötte a fesztiválon vendégsze­replő Nyiregyházi Tanárképző Főis­kola táncegyüttesét. Király Györgyi népdalénekest és az MNK érdemes művészét, a Liszt-díjas Béres Feren­cet. Az együttesek és szólóénekesek népszerűségét ismerve nem is lehet csodálni, hogy a sžínes műsor csak éjfél felé fejeződött be, hiszen a min­den tekintetben kiválót nyújtó sze­replőket egyre visszatapsolta a hálás közönség. VIDÄMAN ÉBREDT A VÄROS A hétvége kellemes időjárással ked­veskedett az Országos Népművészeti Fesztivál résztvevőinek, vasárnap is ragyogó napfényben fürdött a Garam parti kisváros. A jó idő és a helyi hangszórón át közvetített zenés kö­szöntő egyre több embert csalt ki az utcára. Népes tömeg gyűlt össze a hősök emlékművénél is, ahol a ren­dező szervek koszorút helyeztek el, kegyelettel adózva az elesett hősök emlékének. A népművészeti fesztivál együtte­seinek felvonulása, illetve menettán­ca minden évben felejthetetlen él­ményt nyújt. Nem véletlen tehát, hogy most is sűrű embercsoportok szegélyezték a felvonulás útvonalát, hogy láthassák, hallhassák a messzi vidékek folklórüdvözletét. „A Bodrogköztől a Csallóközig“ — barangolás hazai tájainkon dallal, tánccal, muzsikával, hirdették a pla­kátok a Schubert-park színpadán sor­ra kerülő délelőtti programot. Bár a „rangos“ műsorok csak délután .kö­vetkeztek, mégis szép számú közön­ség gyűlt össze. És nem csalódott, aki eljött! A fesztivál versenyében szereplő együtteseken kívül élmény­számba menő műsorával fellépett a kozárovcei Praslica népművészeti csoport, a komáromi (Komárno) Ha­jós, valamint a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Csallóközi Dal- és Táncegyüttes is, amelyek két és fél órán át szórakoztatták az egybegyűl­teket. A GÄLA Az idei népművészeti fesztivál mű­sorának gazdagságát bizonyítja, hogy szinte szünet nélkül peregtek az ese­mények, minden percben történt va­lami olyan, amelynek elmulasztásával élményekben szegényebb maradt vol­na a néző. Ilyen műsor volt például a „Virág­ba szőtt álmok“, melyben 13 helység több mint 150 szereplője lépett szín­padra. A Méry Józsefné által össze­állított és vezetett műsor az anya és a nagycsalád életét mutatta be rend­kívül széles skálán, színes palettán. A színpadon túlra is kiterjedő cse­lekménygazdag műsor sűrített esemé­nyei alig adtak időt tetszésnyilvánító tapsra. A közönség előtt gazdagon és élethű ábrázolással peregtek a pa­rasztcsalád hétköznapjának esemé­nyei (reggeli teendők, készülődés a munkába, a gyerekek felkészítése az iskolába, indulás a mezőre, napi házi tennivalók, esti foglalatosság, nyugo­vóra térés). E sokak által már nem ismert szokások és életforma megje­lenítését az életkoronkénti népviselet tette teljessé. — Tíz éve született a gondolat, hogy a fesztivál keretében lehetősé­get kellene teremteni a népviseletek bemutatására is — mondta a műsor utáni beszélgetésünk során Méry Jó­zsefné. — A kezdeti „eseménytelen“ viseletbemutatókat később cselekmé­nyekhez kötöttük. Idén ezt az „Anya és a nagycsalád“ keretében valósítot­tuk meg, annak tagjait öltöztettük koruknak, munkájuknak megfelelő ruhába. A választás most is azokra a vidékekre esett, ahol még tisztán megtalálható a hagyományos viselet. Így került ide népviselet Felsökirá­­iyiból (Horná Králové), Gímesről (Jc­­lenec), Kálazról (Klasov), Lédecről ILadice), Bényből (Bíiía), Szálkáról (Salka), Zsitvabesenyőről (Bešeňov), Naszvadról (Nesvady), Bussáről (Bu­­šince), Ipoiyvarbóról (Vrbovka) és Medveshidegkútról. A most látott műsort alapos szervező és gyűjtőmun­ka előzte meg, melyben az említett községekből érkezet csoportok veze­tői működtek közre, a feldolgozásban pedig Jókai Mária, a gímesi iskola pedagógusa és Ürge Mária, a somor­jai együttes zenei vezetője segített. Meg kell jegyezni azt is, hogy a most látott műsorban hangsúlyozni kíván­tuk az anya szerepét, felelősségteljes és nehéz munkáját a családban, hi­szen annak minden tagját szinte egyedül neki kell ellátnia. А XXIX. Országos Népművészeti Fesztivált ünnepi felvonulással egy­bekapcsolt gálaműsor zárta. Ebben a versenygyőztes együtteseken kívül fellépett a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tánccsoportja, a Slovenská Ľupča-i Biotika n. v. Partizán Folklór­csoportja, valamint Király Györgyi és Béres Ferenc is. A műsor keretében került sor a legjobb csoportok kihirdetésére is. A lévai (Levice) művelődési házban két nappal korábban megtartott ver­senyben a kassai (Košice) Üj Nem­zedék végzett az élen, megelőzve az ekeli Summásokat és a somorjai Csal­in együttest. A legjobb viseletért járó díjat a szinai (Sena) Rozmaring kap­ta, a legjobb menettáncot pedig a fülekpüspöki (FiTakovské Biskupice) együttes tagjai mutatták be. A leg­jobb zenei kísérete szintén az Új Nemzedéknek volt. 'A látottakat figyelembe véve, el­mondhatjuk: eredményes volt а XXIX. Országos Népművészeti Fesztivál. Si­keres lebonyolítását a mindenre ki­terjedő jó szervezés biztosította, tar­talmi és minőségi színvonala pedig a hazánk déli részén élő, elődeik folk­­klórkincsét kutató és ápoló együtte­sek tagjai és veztői áldozatkész mun­kája nyomán jött létre. Az elért ered­mény bizonyítja, hogy sokan vannak azok, akik hajlandók csatasorba állni a hívó szóra, folklórkincsük felkuta­tása, megmentése, továbbvitele érde­­dekében. Vagyis — amint a fesztivál egyik műsorában elhangzott dal is mondja: „Ég a gyertya, ha meggvűjt- Ják ...“ Az idei fesztivál sikere kell, hogy további kutatómunkára, bagyo­­mányértetésre ösztönözzön mindenkit. Mert amint dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezetőtitkára is mon­dotta megnyitójában: „Folklórkin­csünk feltárása és ápolása — külde­tés!“ BÖJTÖS JÄNOS A megnyitó ünnepség részlete A nyíregyházi együttes A felvonulók (A szerző felvételei) Részlet A Bodrogköztől a Csallóközig című műsorblokkból JtIti®* fy: ' Lezajlottak az Idei Jókai-napok, legjobb amatőr színját­szóink seregszemléje. Néhány csoport nevét ismét meg­ismerhette a szakma és a közvélemény, ismét eldőlt, kik a legjobbak. Am ilyenkor sem szabad megfeledkezni a többiekröl: a hazai magyar amatőr színjátszás tömegbázisát alkotó kisebb-nagyobb társulatokról, amelyek számára az or­szágos döntő színpada — anyagi vagy egyéb lehetőségek kor­látozottsága következtében — inkább Illuzórikus, mint elérhe­tő célt jelent, de akik nélkül színjátszó mozgalmunk nem tar­tana ott, ahol tart. Az alábbiakban három ilyen csoportot muL tatunk be, amelyek ha a Jókai-napokra nem is jutottak el, de a maga módján mindegyikük egy-egy „leg“ képviselője... + + + Kevés azon CSEMADOK-alapszervezetek száma, ahol immár két és fél évtizede állandó jelleggel tevékenykedő színjátszó csoportról adhatnak számot. Ezen kevesek egyike a besenyői (Bešeňov) alapszervezgt, amelynek színjátszói minden évadban egy-egy darabbal szórakoztatják községük és a környező fal­vak lakosságát. Ugyanis bátran vállalják a tájolás fáradalmait is — amatőr csoportjaink közül talán egyedülálló előadássoro­zattal dicsekedhetnek. Meglehetősen nagy területet — az érsekújvári (Nové Zámky), a lévai (Levice), a komáromi (Ko­márno) és a galántai (Galanta) járás vegyesen lakott közsé­geit — felölelő tájolásuk során évente két, két és fél hónapon keresztül szórakoztatják az embereket. Évadonként 25—28 al­kalommal viszik színre a betanult művet. Grosch István ren­dezőt lelkes, ügybuzgő tagság támogatja. Az évek során Is­mertté vált szereplők mellé üj tagok is társulnak, s ma már népes csoporttá kovácsolódtak. Tanka Lajos, Recska Tibor, Balogh József, Tóth Anna, Cimbáné Tanka Mária, Recska Ist­ván, Acs Katalin, Deszat Lajos, Knažkó Margit, Torna Ferenc, Jurfk Mária, Szlávik Ivett, Szolár Anna, Szolár Dezső, Takács Gábor, Ács Tibor, Maicsík Arpád, Tanka József, Deszat Lajosné alkotják az Idei darab szereplőgárdáját, akikhez még a zenét szolgáltató Veszprémi Ferenc, Huszlica Mihály, Bukai Mátyás és Hévíz János alkotta négyes is társult. Az idén ugyanis Kál­lai István „Majd a papa“ című zenés játékát vitték színre Hárman a „második vonalból" klasszikus felfogásban. Az igényes szerepekhez már rég fel­nőtt szereplők otthonosan mozognak a kosztümös darabban — kiváló szórakozást biztosítva a nézőknek. + + + Színtűn (Zemné) — az újjáalakulást követően — öt éve te­vékenykedik a színjátszó csoport. Az évek során a tagok ugyan cserélődnek, de a csoport magja — úgy látszik — ál­landósult, s ez biztosítéka az elkövetkező évek tevékenységé­nek. Egy-egy évadban képesek több darabbal- is megbirkózni. Nemigen tájolnak (egy-egy darabot hatszor-nyolcszor visznek színre), annál többet dolgoznak — a járás legrugalmasabb, legtöbb áldozatot vállaló csoportja. Ebben az évadban beta­nulták s előadták A fejesek című háromfelvonásos színművet, decemberben már Örkény István A borék című szatírájával szórakoztatták a jelenlévőket, a napokban pedig Dunai Ferenc. Ä nadrág című bohózatát vitték színre. Pénzesné Brath Hona irányításával a korszerű rendezői elv követői: gyúrják, formál­ják a választott művet, s így modern, eszmei és tartalmi mon­danivalójában tiszta, kifejezési eszközeiben szélsőséges, már­­már groteszk, sőt ironikus felfogású darab jelenik meg á szí­nen, amely kacagtatva gondolkodtat... MolSánné Jóba Zsuzsa, Farkas Tibor, Csémyné Szőke Éva, Őszi Imre, Farkas Mária, Illés György, Gyertyák József a csoport mindehesel. Lelkese­lésük, példamutató igyekezetük, szorgalmuk magával ragadó. ♦ + ♦ A CSEMADOK kürti (Strekov) alapszervezelének színjátszói a járás legfiatalabb csoportja — viszonylag hosszabb szünet után verbuválódtak össze. Nothart Valéria tanítónő irányítá­sával kellő felelősségérzettel rendelkező kollektíva kezdte el Török Dezső. A gyereket a Gólya hozza című komédiájának betanulását. A sok-sok fordulatot, s egyben hálás szerepeket tartalmazó darab egyúttal előadói bravúrokat is igényelt a szereplőktől — ezen elvárásoknak a már tapasztalatokkal rendelkező, s a szereplés ízét most kóstolgató kezdők egy­aránt eleget tettek.. Mindenekelőtt Juhász László, Arendásné Szvoboda Jutka, Kanyicska Katalin, Kovács Károly, Miták Ti­bor, Kovács Gizella és Kovács József nyújtott maradandó él­ményt, de a többiek: Üjhelyi Péter, Sütő Mária, Vacula János, Kanyicska Károly is igyekszik előadásról előadásra azonosulni megformálandó figurájával. Főleg szép beszédükkel, kiváló jellemalakításaikkal tűnnek ki a járás többi kezdő csoportjá­val való összehasonlításkor. Előadásaik gördülékenyek, bár természetesen hibáktól sem mentesek. Viszont tény, hogy kez­dő csoporthoz képest bemutatkozásuk sikeres volt. Ez a tény — feltehetően — ösztönzően hat majd további munkájukra is. PÉNZES ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents