Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-16 / 24. szám
1984. Június 18. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A tömegtakarmányok termelésében rejlő tartalékok АЫ még helyrehoznivaló Ä' takarmánynövények begyűjtése az idén néhány nappal később kezdődött, mint az előző években, s ez több mezőgazdasági üzemben nem kis gondot okozott az állatok takarmányozásában. Az április vége felé uralkodó szélsőséges aszály — amelyet sok helyütt fagyok kisértek — leállította a lucerna, de a többi takarmánynövény fejlődjését is, ami kedvezőtlenül befolyásolta az első kaszálás termését. A takarmánynövények begyűjtése minden évben nagy igényeket tá* maszt a mezőgazdászokkal szemben, hiszen a tömegtakarmányokat több mint 1,2 millió hektáron termesztjük, ami meghaladja a mezőgazdasági terület felét, önmagába véve ez a tény is jelzi, hogy a tömegtakarmányok termelésére rendelkezésre álló alap nem mondható csekélynek. Mégis évente több mezőgazdasági üzemben a tömegtakarmányok biztosításában jelentős nehézségekkel küzdenek. A legnagyobb gondot az aránytalanul nagy veszteségek és a takarmányok nem megfelelő beltartalmi értéke okozza. Felülvizsgálatok eredményei szerint a takarmányoknak több mint egyharmada a begyűjtés, a szállítás és a tárolás során kárba vész, s nem kerül be az etetővályűkba. A Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet (OKSÚPJ által végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy tavaly a szilázsok és a szenázsok 33 százaléka III., sőt IV. osztályú volt, azaz beltartalmilag gyenge értékű ballaszt takarmánynak bizonyult. Az utóbbi években a szénatermelésben némileg javult a helyzet, de még fgy is a tavalyi termésnek mintegy 21,2 százalékát gyenge értékű, barmadosztályú szénának minősítették. Ha figyelembe vesszük a mezőgazdasági üzemek jelenlegi anyagi-műszaki ellátását, meg kell állapítanunk, hogy a tömegtakarmányok termelésében fennálló, kedvezőtlen helyzetért fele arányban az emberek felelnek, elsősorban a helytelen munkaszervezés és a technológiai intézkedések be nem tartása révén. Napjainkban a tömegtakarmányalap megteremtését nem oldhatjuk meg a termőterület további bővítésével úgy, ahogyan ezt több mezőgazdasági üzemben követelik, hanem csakis a mennyiségi és minőségi veszteségek csökkentésével. Ehbez évről évre javulnak az anyagi feltételek, habár a teljes anyagi-műszaki felszereltségben még sok a hézag. Az idén jelentős mértékben javult a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek ellátása fűkaszáló és begyűjtő gépi eszközökkel. A tavaly leszállított 46 darab Zetor-Horal gépsor az idén további 120 darabbal bővült; a gépsor kaszáló.' szénaforgató és lehúzó gépekből, valamint önjáró takarmányfelszedő kocsiból áll. A Martini ZTS n. v.. tavaly a lejtős hegyvidéki területekre 46 darab önjáró kaszálógépet szállított, az idén pedig 133 darabot juttatott a gazdaságoknak. Ezen túlmenően a szélsőségesen lejtős területek ffitermésének begyűjtéséhez úgyszólván ezer darab kézi motoros kaszálógépet szállítanak. Tehát az idei gépi ellátás kedvező feltételeket teremt a kaszálható gyepterületek bővítésére, s ezzel egyidejűleg a takarmánytermelés növelésére. A gazdaságok az idén ugyancsak elegendő szénaforgató berendezéssel rendelkeznek. Az utóbbi években a figyelem homlokterébe került a szénatárolók, a silók és a szenázstárolók építése. A megfelelő raktárhelyek kapacitása évente tízezer köbméterrel bővül. Szükségszerű azonban — a cíferi szövetkezet példáját követve —, hogy a silóvermek fedettek és hat méter magasak legyenek. Fő előnyük az, hogy a kisebb felület következtében csökkennek a tárolási veszteségek, a nagyobb nyomás következtében pedig javulnak a fermentációs folyamat feltételei. Nem elhanyagolható szempont a kisebb rakodófelület sem. Számtalan vizsgálat által beigazolódott, hogy a felszíni silókban a tartósítási veszteségek meghaladják a harminc százalékot, a szilárdított oldalfalú vermekben elérik a húsz százalékot. A felszíni fedett silókban, amilyenek a cíferi szövetkezetben találhatók, pedig a veszteségek optimális szinten mozognak. Jelentős javulás tapasztalható a tartósító szerek és az adagoló berendezések ellátásában is. A felsorolt befektetéseknek — megfelelő kihasználásuk esetén — feltétlenül hozzá kell járulniuk a takarmánytermelés növeléséhez és a tömegtakarmányok minőségének a javulásához. A betakarítási veszteségek csökkentése mellett a takarmánytermelés növelése szempontjából a megfelelően végrehajtott begyűjtésben is komoly tartalékok rejlenek. A takarmányok begyűjtését többnyire rotációs kaszálógépekkel végezzük. Ezeknél a gépeknél igen fontos követelmény, hogy a vágószerkezet késeit egy műszak alatt legalább kétszer ellenőrizzük, és szükség esetén kicseréljük. A tompa vágószerkezet ugyanis a növényzetet nem vágja egyenletesen, hanem tépi, s ezáltal károsítja. Ennek következtében még ideális nedvességi és tápanyag-ellátási viszonyok mellett is a növényzet növekedése 14 nappal később kezdődik a megfelelően kaszált növényzethez viszonyítva. Ez annyit jelent, hogy a helytelenül végzett kaszálások esetében a negyedik kaszálásra nem kerülhet sor, és a várható termésből 20—23 százalékot veszítünk. A gyepterületek fíítermésének korábbi és gyors begyűjtése további lehetőség nemcsak a takermánymenvnyiség növelésére, hanem a minőség javítására is. A közép-szlovákiai keÄ légi {Lehnlce}' Csehszlovák—NDK Barátság Efsz-ben jó példával járulnak elő és ésszerű takarmánygazdálkodásban. Igazolják ezt az idei eredmények is. Ä lucerna első kaszálatából 20, a belterjes fűfólékből pedig 24 tonna zöldtömeget takarítottak be hektáronként. Hogy a gazdag termést idejében begyújtsák, a gépek csoportos bevetésével naponta közel 400 tonna zöldanyagot szállítottak el a földekről. Képünkön Lelkes József és Virágy Béla a szénaforgató gépek munkáját ellenőrzik Fotó: CST« rület mezőgazdászai megállapították, 'hogy a minőségi követelményeknek nem megfelelő széna és szenázs egyharmadánál az okok az elkésett begyűjtés következtében beállt nagy rostanyag-tartalomra vezethetők viszsza. A későn végzett begyűjtés következtében az értékes tápanyagok vesztesége mellett a kedvező adottságú gyepterületeken a második kaszálás lehetőségét is elmulasztották, s ezáltal a termésnek egyharmadát veszítették el. Az elkésett begyűjtés és a helytelenül végzett kaszálás következtében keletkezett mennyiségi és minőségi veszteségek látszatra jelentéktelenek, de valójában a belterjes takarmánytermelésnek legjelentősebb tartalékait képezik. Szlovákiában jelenleg több mint háromezer hektár olyan gyepterületünk van, amely 15 fokon felüli lejtőkön helyezkedik el. E területek túlnyomó hányadát megfelelő gépi eszközök hiánya, valamint a legeltetés szervezetlensége miatt ezidáig nem használtuk ki. Az ilyen pazarlást az értékes fehérjedús takarmánnyal nem engedhetjük meg magunknak. Amint már említettem, a lejtős területek fűtermésének begyűjtéséhez az idén jelentősen javult a gépi eszközökkel való ellátás. Azonban ez nem elegendő. Meg kell gyorsftani a legelőgazdaságok és a szociális létesítmények építését, valamint a legeltetési lehetőségek kiszélesítését. A nehezen hozzáférhető területek fűtermésének begyűjtésében jó eredményt értek el a Banská Bystrica-i, a Dolný Kubfn-i, a Stará Eubovňa-i, a Spišská Nová Ves-i járásokban, főleg a szénabegyűjtésben szervezett versenymozgalom révén. Az eredmények arra utalnak, hogy a lakosság kezdeményezésének kibontakoztatásával és a megfelelő anyagi érdekeltséggel több ezer tonna jó minőségű többletszéna nyerhető. A korlátozott energiaforrásokra való tekintettel az energiafogyasztásra kevésbé igényes begyűjtési és tartósítási technológiai eljárásokat keli előnyben részesíteni. Ezért jobban ki kell használni a napenergiát. A szénakészítésben szorgalmazni kell a hideglevegős utószárítást. Ennél a technológiánál a veszteségek a legkisebbek — nem haladják meg a 12 százalékot —, és a tápanyagtartalom a legnagyobb. A hagyományos szénaszárításnál — renden történő szárítás — a veszteségek 20—30 százalék körüliek, esős időjárás esetében viszont elérhetik a 40—50 százalékot is. A tápanyagveszteségek hasonlóképpen alakulnak. Ma a mezőgazdasági üzemekben elegendő jól képzett szakember van, ezért a szénatermelésben is magasabb szintet kell elérni. Ügy, hogy a veszteségek minimálisak legyenek, a minőség pedig lehetőleg a legjobb. Már nem elegendő „az új szellemben beszélni, és a régi gyakorlat szerint cselekedni“. A gabonabetakarításhoz hasonlóan a takarmánynövények begyűjtésében is a gépek csoportos bevetését kell alkalmazni. Ez nagy mértékben megkönnyíti a munka minőségének ellenőrzését, a meghibásodott gépek rugalmas kijavítását. Egy nagy teljesítményű gép kiesése esetén is be lehet tartani a sziiázs- és a szenázstárolók töltésének technológiai határidejét. Ezen a téren jelentős hiányosságok tapasztalhatók. Az ellenőrzésekből kiderült, hogy a siióvermek megtöltése a megkövetelt 3—4 nap helyett 14, de esetenként 20 napig is eltart. A betakarítási és tartósítási technológia betartása hetven százalékos arányban befolyásolja a takarmányok minőségét. A gyakorlatban beigazolódott, hogy nincs olyan tartósító szer, amely negativ utóhatások nélkül kiküszöbölhetné a munkaszervezésben és a tartósítási technológiában elkövetett hibákat. A mezőgazdasági üzemek vezetői gyakran nem is tudatosítják, hogy a takarmánynövények kellő időben történő begyűjtése, és a megkövetelt minőségük betartása a legigényesebb mezőgazdasági munkák közé számít. Ezért a vezetőknek is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a takarmánynövények begyűjtésének. Fontos, hogy reggel és este ellenőrizzék az elvégzett munka minőségét. Örvendetes tény, hogy az idén valamennyi kerületben bizottságokat hoztak létre a tömegtakarmányok minőségének az ellenőrzésére. A tömegtakarmányok mennyisága és minősége a jelen időszakban dől el. A téli időszakban már csak tudomást vehetünk mennyiségükről és minőségükről, s ezeken a tényeken nem változtathatunk. A jelenlegi anyagiműszaki felszereltség mellett a tömegtakarmányok minősége kétharmad részben az emberek kezében van. Ez semmi különöset nem igényel, csupán jó munkaszervezést, technológiai fegyelmet és tüzetes ellenőrzést. Megköveteli az emberekkel való törődést, megfelelő anyagi érdekeltség megteremtését. továbbő a jutalmazás módosítását a vasárnapi, a kora reggeli és az esti munkáért, a jobb minőség elérése érdekében. Tudatosítani kell, hogy a tömegtakarmányok kívánt szintű termelése a szemesekből való önellátottság elérését segíti elő. A' tervezett hasznosság eléréséhez a kedvezőtlen beltartalmi értékű tömegtakarmányokat erűtakarmányokkal kell pótolni. Ez pedig számunkra elfogadhatatlan út az állati eredetű termékek biztosításához, amit a kongresszusi határozatok is hangsúlyoztak. A zöldaratás kezdetétől az egész tenyészidő folyamén fokozott mértékben ügyelni kell a takarmányok hatékony hasznosítására és a pazarlás megakadályozására, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű téli készletek létrehozására. Jozef Mudroch agrármérnök, a MÉM főagronómusa Az elmúlt években a rozsnyúf (Rožňava) járás mezőgazdasági üzemeiben a tömegtakarmányok termelésében jelentős visszaesés volt tapasztalható. A lehetőségek és adottságok számbavételével a járási mezőgazdasági igazgatóság ezért nagy horderejű takarmánytermesztési programot dolgozott ki. amely alapul szolgál a gazdaságok takarmányalapjának a megteremtéséhez. Most ennek lényegét, megvalósításának kezdeti mozzanatait, eredményeit és felmerülő nehézségeit vázoljuk fel. Ä szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében addig nem érhetik el a kívánt lendületet, amíg a begyűjtött tömegtakarmányok tápértéke és minősége a szlovákiai átlag alatt marad. Jőnéhány gazdaságban a tartósított takarmányok — szenázs, sziiázs — beltartalmi értéke nem felelt meg a követelményeknek. Ezzel magyarázható, hogy a téli és a tavaszi hónapokban több millió korona értékű WnwRtakarmány — főleg széna — vásárlására kényszerültek, a tehenek kondíciójának csökkentését azonban még így sem tudták megakadályozni. Mindezek a tények sürgetően hatnak a problémák megoldására. Legelőbb az alapvető hiányosságokat kell felszámolni; az alacsony szakmai felkészültséget, a felelőtlenséget, a közömbösséget... I A termelés Iránvitásával megbízott ágazatvezetöknek, technikusoknak el kell sajátítaniuk, be kell tartaniuk az agrotechnikai előírásokat, s alkalmazniuk kell a tárolás és tartósítás legújabb technológiáját. Legalább Ilyen szükség van politikai műveltségük gyarapítására; ismerjék a párthatározatok lényegét, fontosságát. Az előirányzott termelési feladatok ellenőrzésének és elemzésének állandó kisérő jelensége kell hogy legyen az érdem szerinti jutalmazás és a felelősségrevonás. Az idei tavasz mintegy kéthetes késéssel érkezett, emiattt eltolódott a Törekvések zöldaratás ideje, ami több problémát is felvetett. Hetekkel a takarmánytárolók kiürülése után Indulhatott csak be a „zöld futószalag“. Kevesebb idő jut a rétek és az évelő takarmánynövények első termésének a begyűjtésére. Ez lényegesen megnehezíti céljaik megvalósítását. Az idén egy számosállatra szénaegységben kifejezve legalább 4.5 tonna tömegtakarmányt kell biztosítani, ebből 3 tonnát a téli időszakra. Ez csak intenzív hozamnöveléssel érhető el. Ebben a járásban, ahol óriási kiterjedésű legelők vannak, a szántóterület 31 százalékán termesztenek takarmánynövényeket. Ezen belül azonban sajnálatosan alacsony a lucerna és a lóhere aránya, s hektárhozama mindössze 5—7 tonna. Az évelő takarmánynövények -termőterületének növelését szigorú intézkedésekkel igyekeznek biztosítani. Eddig a silókukorica, amelynek mintegy ötven százalékát a vadak minden évben elpusztítják, termesztésére helyezték a fó hangsúlyt, ám ebből is csak néhány gazdaságban tudtak jó minőségű szilázst készíteni. Az új elképzelések alapján kidolgozott takarmányprogramban a takarmányrépa, a takarmányborsó, a bükköny és a szója vetésterületének, Illetve hozamátlagának a növelését A jelenlegi időszakban a legfontosabb teendő a szálastakarmányuk gyors és veszteségmentes begyűjtése, valamint az első kaszálás után a területek fejtrágyázása. A zöldaratásban az ipari üzemek dolgozóin kívül a tömegszervezetek tagjai és a lakosság is részt .vállaltak. A gazdaságok nagy dilemma előtt állnak: szeretnék megteremteni a téli takarmányszükségletet, de a tavalyi készletek kifogytával ezt csak az állatok hasznosságának a rovására tudják megmlndmáig adósak maradtak. A mezőgazdasági üzemek vezetői nem vették elégé komolyan; konzervatív gondolkodásmódjuk, szűklátókörűségük képezte a válaszfalat az új töhekvések elsajátításában és alkalmazásában. Éppen ezért hatékony politikai neveléssel, szakmai irányítással és rendszeres ellenőrzéssel mindenekelőtt ezt a válaszfalat kell ledönteni az emberekben. A régi utakat járhatatlanná tette az idő, a fejlődés szükségszerűsége, és éppen ezért nem kevesebbről van itt szó, mint а XVI. pártkongresszus határozatainak és a 7. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítéséről, amelyen belül ilyen komoly részfeladatok találhatók: csök^ kenteni a szemes takarmányok felhasználását a tej és a bús előállítósában, mérsékelni a termelés költségeit, fokozni a termelékenységet, valamint a gazdaságosságot... Ezzel azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy a rozsnyói járásban egy mély gyökerű probléma elburjánzásával állunk szemben, amelyet hagyományos receptekkel nem lehet megoldani. Szolgáljanak ennek érzékeltetésére az alábbi számadatok: huszonötezer szarvasmarha — ebből közel tízezer a tehén — és huszonötezer juh takarmányszükségletének a biztosítására 19 ezer 200 hektár legelő, 7300 hektár rét áll a rendelkezésükre, s ezen túlmenően a szántóterületnek közel egyharmadán -« mintegy 6000 hektáron — termeszthetnek takarmánynövényeket.. .11! KORCSMAROS LÄSZLÖ a problémák megoldására szorgalmazzák. Az élelmiszeripari melléktermékek felhasználásával a, szalma, a kukoricaszár és a gyenge minőségű széna tápértékének a feljavításával, illetve dúsításával is számolnak. Fokozott figyelmet fordítanak a másodnövények termesztésére is. A legelőgazdálkodás terén korántsem használták ki a kínálkozó lehetőségeket. A szakaszos legeltetésnek még mindig nem tulajdonítanak kellő jelentőséget. A legelők ápolásáról és tápanyag-utánpótlásáról nem is beszélve, aminek következménye a hektáronkénti 1,5 tonnán aluli hozamok. A réteken a tervezett hozamátlagoknak csupán a hatvan százalékát érték el járási viszonylatban. Tehát van mit tenni az eredmények javítása érdekében. valósítani. A mezőgazdasági üzemekben igyekeznek kihasználni a hideglevegős szárítást, a szénatárolókban a szálas takarmányok raktározását meggyorsító üj gépi eszközöket szerelnek fel, a lucerna- és lőheretáblákon kihasználják a gyomos területeket, új szépatárolókat, silógödröket építenek, tehát az előirányzott feladatok valóra váltásán dolgoznak. De mondhatjuk úgy is, hogy ez a dolgok „fizikai“ oldala, látványos része. Ugyanakkor félek, hogy a dolgozók szemléletváltása nélkül nem érhető majd el a várt siker. Miért mondom ezt? Évek óta figyelemmel kísérem ezt a problémát. Jóllehet'a takarmányhiány sokéves gond, s enyhítésére már eddig is születtek programok, megvalósításukkal azonban
