Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-16 / 24. szám

■SZABAD FÖLDMŰVES 1984. június 16. Abratislavai öntözőgazdálkodási Kutatóintézet a közelmúltban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból Vincent C i s 1 á к к а 1, az intézet Igazgatójával folytatott beszélgetés nyomán szoretnénk legalább körvo­nalakban vázolni az intézet tevékeny­ségének fő profilját, valamint az el­telt negyed század alatt elért ered­ményeit. Az Öntözőgazdálkodási Kutatóinté­zet 1959-ben alakult. Abban az Idő­szakban amikor a szocialista átszer­vezés után nagyüzemi alapokra he­lyezett mezőgazdaság rohamos fejlő­désnek Indult, főleg az anyagi-mű­szaki alap megteremtése tekintetében. Ä hatvanas évek elejéhez fűződik a nagy területre kiterjedő öntözőberen­dezések építésének kezdete is. Ennek a fejlesztési folyamatnak szerves ré­sze volt az országos hatáskörű kuta­tóintézetnek a megalakítása is, a­­melynek tevékenysége révén kedvező 12---------------­Ä laboratóriumi kísérletek fontos része a talajmin­ták elemzése A mezőgazdaság szolgálatában feltételek teremtődtek az öntözéssel kapcsolatos kérdések szervezett, terv­szerű és célravezető kutatására, va­lamint az irányító, tervező szerveze­tek és a gyakorlat igényeinek rugal­mas kielégítésére. A kutatás igen szerény alapokból indult ki. Az öntözéssel kapcsolatos hazai tapasztalatokra nemigen tá­maszkodhattak. Az ötvenes években ugyanis csehszlovákiai viszonylatban mindössze 28 ezer hektár öntözhető területet tartottak nyilván. Ezért a kezdeti időszakban a nagykapacitású öntözőberendezések üzemelésével kapcsolatos alapvető gyakorlati isme­retek megszerzésére összpontosítot­ták figyelmüket, elsősorban a külföl­di tapasztalatok és ismeretek adott­ságaink közötti kipróbálása révén. Egyidejűleg kezdetét vette — bár je­lentős nehézségek árán — a nagy kapacitású öntözőberendezések építé­se is. Ezért a kutatók fő feladatává olyan alapvető kérdések megoldása vált, mint például az öntözőberende­zések tervezése, építése, üzemelteté­se és gazdaságos kihasználása. Az eltelt 25 év alatt gyökeres vál­tozás állt be mind a gyakorlat, mind a kutatás terén. Ma hazánkban az öntözőberendezések 340 ezer hektár­ra terjednek ki. A szerény alapokból kiinduló intézet a tudományos-mű­szaki haladás, a szellemi tőke komoly, nemzetközi fórumon is elismert bázi­sává nőtte ki magát. Jelenleg az in­tézetben 272 dolgozó tevékenykedik, ebből 27 tudományos, 7 tudományos­műszaki munkatárs, 52 pedig főisko­lai végzettségű szakember. Ma a ku­tatóintézet az egész országra kiter­jedően az öntözőgazdálkodás tudomá­nyos-műszaki fejlesztésével kapcsola­tos összes kérdés megoldásával fog­lalkozik. Egyidejűleg az országos koordinációs és továbbképző intéz­mény szerepét is betölti az öntöző­gazdálkodás területén. Fejlesztési programokat terjeszt elő, szaktanács­­adást nyújt, a tudományos-műszaki ismeretek összegyűjtését és cseréjét bonyolítja, széles körű nemzetközi együttműködést folytat stb. Nehéz lenne az eltelt 25. év alatt a kutatásban és a fejlesztésben elért eredményeket felsorolni, ezért csu­pán — a gyakorlat szempontjából — a legjelentősebbekre tértünk ki. Az utóbbi évtizedben az öntöző­­rendszerek problémaköre került a fi­gyelem homlokterébe. Ezen a téren az egyes növények vízszükségletének a pontosítására, a vízmennyiség opti­mális megoszlásának a megállapítá­séra, a gyökérzóna megengedhető mi­nimális vízmennyiségének a megha­tározására összpontosították a kuta­tómunkát. Az öntözőrendszerek gya­korlati megállapítására biológiai gör­bén alapuló grafikai módszert dol­• . 1 PP 87 típusú sávos öntözd berendezés számítva. Ennek egyik előfeltétele azonban az évelő takarmánynövények alávetés nélküli nyári vetése, amely sűrű, jól összeálló növényzetet bizto­sít, továbbá a kaszálások optimális időpontjának, valamint a kaszálások számának a betartása. Ugyancsak az öntözési kísérletek, valamint ezek eredményeinek rugal­mas gyakorlati alkalmazása tette le­hetővé a belterjes füfélék termeszté­sét s ezek aránylag széles körű meg­honosítását. Fő előnyük abban rejlik, hogy a takarmánynövények közül a legjobban hasznosítják az öntözést, 3 termésük jóval felülmúlja a többi takarjnánynövényét. Öntözött körül­mények között folytatott szántóföldi kísérletek igazolták a másodnövények termesztésének jelentőségét. A szán­tóterületen való 10—15 százalékos részarányuk esetén termesztésükkel ä tömegtakarmányszükséglet 15—2Ô százaléka fedezhető, ami a takarmá­nyok termőterületének a csökkenté­sét vonhatja maga után. Az öntözési rendszerek, a tápanyag­­pótlás és az agrotechnika kérdései­vel foglalkozó kísérletek azért voltak jelentősek, mert ezek alapján dolgoz­ták és kísérletezték ki a nagyüzemi teltételekre az egyes növénykultúrák öntözött körülmények közötti ter­mesztési módszertanát. A gyakorlati eredmények igazolták, hogy a jelen­legi biológiai anyaggal a módszerta­nt utasítások betartása esetén stabil nagy hozamok érhetők el, így pél­dául cukorrépából 60—70, évelő ta­karmánynövényekből — szénában számítva — 13—14, szemes kukoricá­ból 7—8, belterjes fűfélékből — zöld­anyagban — pedig 70—90 tonna hek­táronként. A széles körű kutatómunka kereté­ben jelentős teret szenteltek az ön­tözés műszaki kérdéseinek a megol­dására, ahol az utóbbi években az egyes munkaműveletek automatizálá­si lehetősége került előtérbe. Ugyan­­lsek kiemelkedő helyre került a sző­lő és a gyümölcsösök öntözésének leggazdaságosabb műszaki megoldása. Több kísérlet és kutatás a szennyvi­zek öntözésre való hasznosításával foglalkozik. Az utolsó évtizedben a számítógépes technika kihasználására terelődött a figyelem. A matematikai és optimalizálási módszerek alkalma­zása messzemenő távlatokat rejt az öntözési rendszerek tökéletesítése te­kintetében. Az utóbbi évek kutatásai az öntözés energetikai és közgazda­­sági vonatkozású kéraésit veszik fi­gyelembe. Ebben a vonatkozásban is figyelemre méltó adatokkal rendel­keznek. A kutatóintézet egyik fontos fel­adata a tudományos-műszaki ismere­tek gyakorlati átültetése. Ennek ér­dekében széles körű együttműködést teremtettek a mezőgazdasági üzemek­kel. Az intézet 12 gazdaságban foly­tatja nagyüzemi próbakísérleteit. Szo­ros együttműködést hozott létre a termelési rendszerek gesztorgazdasá­­gaival is. Ezen túlmenően központi diszpécser szolgálatot biztosít, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A kutatóintézet munkatársai távla­tilag is hatékonyan akarnak hozzá­járulni a mezőgazdasági termelés igényes feladatainak megvalósításá­hoz. Abból indulnak ki, hogy az elő­irányzott termelési szint eléréséhez és stabilizálásához szüntelenül növel­ni kell az öntözés hozamnövelő és gazdasági hatását. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a kutatás jó néhány arasszal előbbre kerül, s jelentős időelőnnyel rendelkezik ahhoz, hogy a gyakorlatnak kellő időben nyújt­hassa át a legújabb ismeretekét. Fő céljuk az, hogy az öntözés területén a jövőben is a tudományos-műszaki haladás úttörőt legyenek. Ehhez a munkához sok sikert kívánunk. KLAMARCSlK MÄRIA Garanciát a rugalmas forgalmazásnak! Társadalmunk elvárja a mezőgaz­dasági üzemektől a tervekben meg­határozott feladatok mind tömegben, mind választékban történő rugalmas teljesítését. A mezőgazdaság irányítói csak úgy, mint a termelésben dolgo­zók, mindent megtesznek a fogyasz­tók ellátása érdekében. Ma viszont már az is fontos követelmény, hogy a termékek költségarányosan kerül­jenek forgalomba. Ezzel magyarázha­tó, hogy egy-egy szolgáltató vállalat előbbre lendítő módszerek érvényesí­tését kínálja fel a termelőknek. Közte említhető például a sertések súlygya­rapodásának a garantálása. A mező­­gazdasági üzemek és a terményfelvá­­sárló vállalatok esetenként megálla­podnak abban, hogy bizonyos felté­telek megtartásával garantálják az előre meghatározott átlagos élősúly elérését. A napokban felkerestük Jozef M1- k u I e c agrármérnököt, a Dunaszer­­dahelyi (Dunajská Streda) járási Me­zőgazdasági Igazgatóság vezetőjének helyettesét, hogy elbeszélgessünk ve­le, s ízelítőt adjunk a sertések ga­rantált súlygyarapodásáról, a vágó­állatok és a tej forgalmazásáról, s az ezzel szorosan összefüggő problémák­ról. — Járásunkban testületileg, hely­színi felmérésekkel állapítottuk meg, hogy jelenleg 7 gazdaság teljesíti a súlygyarapodás garantálásának a fel­tételeit. A terményfelvásárló és ellátó vállalat ezekkel a gazdaságokkal kii­­lön-külön szerződést kötött, garantál­ja a megállapodás szerinti súlygyara­podást, ha a gazdságok megtartják az előre meghatározott feltételeket. A megoldást előnyösnek tartjuk, s min­dent megteszünk annak általános érvényűvé tétele érdekében. A nemes szándék mellett viszont ehhez ked­vező forgalmazási feltételek is szük­ségesek. A szerződésben kölcsönösen vállaltak betartása ugyanis nem köny­­nyű. Sok gondot okoz például a ter­vezett sertéslétszám megtartása. Nem a gazdaságok hibája, hogy több ser­tés tartására kénytelenek, mint a­­mennylt a terv előirányoz. Tavaly például több ezer választott malac felnevelését és szállítását vállaltuk szerződésben. Az állományforgót en­nek megfelelően alakítottuk ki. A jő szándék megvolt, de szerződés Ide, szerződés oda, végül a malacok a nyakunkon maradtak. Emiatt felbo­rult a járási terv. Lényegesen több sertés került hizlaldába, mint Tervez­tük, és*természetes, hogy azok Is ta­karmányt fogyasztottak a tervezett állomány rovására. Már-már kijutot­tunk a kátyúból, viszont további probléma jelentkezett, mégpedig a forgalmazás korlátozottsága. Mi így értékelünk: mind a mezőgazdaság, mind a tápok szállítója és a társa­dalom szempontjából is előnyös és hasznos a súlygyarapodás garantálá­sa. A szerződő felek ugyanis jobban odafigyelnek a minőségre, s ezt mél­tányolni kell. A garancia viszont így, ahogyan ma a gyakorlatban alkal­mazzuk, nem teljes. Hiányzik a szer­ződő felek közül a harmadik fő part­ner, mégpedig a húsipar. Ennek az a feladata, hogy rugalmasan átvegye a felkínált, vágásra érett állatokat. Sürgősen el kell érni, hogy ez a fel­dolgozó iparág a két szerződő félhez kapcsolódjon, és garantálja a vágás­ra érett állatok rugalmas felvásár­lását. A jelenlegi feltételek között a gazdaságok hiába garantálják bizo­nyos súlygyarapodás elérését, a jó mi­nőségik vágóállatok előteremtését, ha a húsipar a felkínált mennyiségnek csak -bizonyos hányadát veszi át. Idő­szerű lenne, ha a húsipar garantálná az állatok teljes mennyiségének az átvételét. Ä gazdaságokban maradt egyedek ugyanis fölöslegesen fo­gyasztják az erőtakarmányt. ■ A búsipar milyen átlagsúlyban vette át a sertéseket.? — A terv szerint a vágásra érette­ket 108 kilós átlagsúlyban kéne for­galmaznunk, jelenleg viszont az álla­tok 117 kilós átlagsúlyban kerülnek a vágóhídra. A különbség darabon­ként tehát 9 kiló. Ez a kívülállónak talán semmit nem mond. Mi viszont tudjuk, hogy a súlytöbblet kilójaként járásunkban fölöslegesen 160 tonna erőtakarmány fogy el. Esetünkben ez 9X160 tonna, tehát összesen 1440 tonna erőtakarmány, s ez azért fogy el, mert a húsipar nem veszi át rend­szeresen, 108 kilós átlagsúlyban az állatokat. Megfigyeléseink szerint olyan gazdaságok érték el a legjobb nap! átlagos súlygyarapodást, melyek képesek volfak a tervezett állomány megtartására. Már hagyományosan jő napi súlygyarapodási átlagot ér el a hegyétei (Kútnlky) —- 610 gramm, az udvarnoki (Dvorniky) — 610 gramm, az illésházi (Nový Život) —• 688 gramm szövetkezet. Az ekecsi (Okoő) szövetkezetben viszont 560, a felbárl­­ban (Horný Bár] pedig 536 grammos súlygyarapodási átlagot értek el na­ponta darabonként, s ez dicséretes. ■ Milyen eredményeket érnek el a vágóállatok forgalmazásával? — A május 20-1 adatok szerint a vágőállatforgalmazás időtervét 101,0 százalékra teljesítettük, tehát 254 tonnánvi többletet adtunk húsból társadalmunknak. Ezzel szemben a vágómarhák forgalmazásának tervét 96,6 százalékra sikerült teljesíteni. Ezen a szakaszon 165 tonna a lema­radás. A hátralék a húsipar hibájá­ból- keletkezett, mert nem vették át a felkínált vágómarhák teljes meny­­nyiségét. A húsiparnak azonnal át­adhatnánk 1000 darab selejtezett te­henet, 400 darab selejtezett üszőt és 1600 darab olyan hízőmarhát, mely­nek darabja 500 kilón felüli. Egyelő­re nem Is tudjuk, hogy a felkínált vágóállatokat mikor viszik el. Tömeg­takarmányokból emiatt naponként 129 tonnányi többletet vagyunk kény­telenek megetetni az állatokkal, s ha tartani akarjuk az elért összsúlyt, akkor erőtakarmányt is kell nekik adnunk. A vágómarhák súlygyarapo­dásában a legjobb eredményt, Illetve sűlyátlagot a padányi (Padáű) — 1,141 kg, a lúcsi — 1,020 kg, és az albéri (Dolný Bár) — 1,001 kg szö­vetkezetben érték el. Tehát a szigo­rított takarmányozási normák mellett is ]ő eredmények érhetők el, ha min­denki következetesen végzi feladatát. ■ Hogyan teljesítették a tejforgal­mazás időtervét? — Ezen a szakaszon tervünket 103,7 százalékra teljesítettük. A több­letként eladott tejmennyiség 1 millió liter körüli. Nem értük el viszont a forgalmazás múlt évi szintjét. A le­maradás persze csak 1,3 százalék, mi ezt mégis szóvá tesszük. Egy tehén­től naponta 12,7 liter tejet adtunk a társadalmi alapokba, s ez eléggé ked­vező eredmény. Mi persze többet sze­retnénk, mert hiszen a legeredménye­sebben termelő gazdaságok ezt Indo­kolttá teszik. A Járási Állattenyész­tési Felügyelőség somorjai (Samorín) telepéről például tehenenként és na­ponta 18,5 liter tejet forgalmaztak. A Csiltzköz szövetkezet 1500 tehén átlagában 15,4, a lúcsi (LűC na Ost­rove) szövetkezet 14,5, a somorjai pe­dig 13 liter tejet adott feldolgozásra, s így sorolhatnám a jé átlagot elérő többi gazdaságot Is. Persze nyugtala­nító, ha látjuk, hogy némely gazda­ságok tejtermelése és forgalmazása átlagon aluli. Az eperjesi (Jahodná)' szövetkezet például naponta tehenen­ként 9,9, a felbárl 10,3, a diőspatonyl (Orechová Potôň) pedig 10,9 liter te­jet forgalmazott. Meglehet, hogy más Járásokban ez kielégítő szint, nálunk viszont nem kielégítő. Sürgős feladat­nak tartjuk a tehénállomány minősé­gi feljavítását és az eddiginél Jobb eredmények elérését. ■ Milyen minőségben forgalmazták a tejet? — Az összmennyiségnek több mint 89 százaléka az első minőségi cso­portban került eladásra, a hátrama­radó mennyiség pedig a 2. és a 3. osztályt érte el. Elmondható, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői gon­doskodnak a forgalmazott tej jő mi­nőségének a megőrzéséről. A gondo­san elkészített prémiumrendszer gaz­daságonként biztosítéka annak, hogv a dolgozók ügyeljenek a Jó minő­ségre. Néhány gazdaságunkban sok. gondot okoznak a tejet szennyező anyagok. Ennek a kivédése rendkí­vül nehéz, hiszen a na^y tejelékeny­­ségű tehenek közül több állatorvosi kezelésre szorul. A felhasznált gyógy­szerek pedig szennyezik a tejelj Ha ezeket az állatokat külön fejik meg, akkor rendben van, hiszen a gazda­ság ezt a tejet hasznosíthatja az ál­lattenyésztésben. Ha viszont nem eléggé figyelnek oda, a kezelésre szoruló állatok tejét is a forgalma­zotthoz öntik, az a minőség ellenőr­zésénél megmutatkozik. A gazdaság tehát károsodik. Az elmondottak bizonyítják, hogy a termelést és a forgalmazást néhány probléma keseríti. Ha viszont a part­nerek rugalmasabban rendeznék el dolgaikat, akkor a mezőgazdaság sok fölöslegesen használt erőtakarmányt takaríthatna meg. Hihetetlen ugyan­is, hogy a forgalmazás ellentmondá­sait illetékes helyen a társadalom hasznára ne orvosolhatnák. HOKSZA ISTVÁN goztak ki. Legfőbb előnye egyszerű­ségében rejlik. Jelenleg 35 kultúrnö­vény vízszükségletének biológiai gör­béje áll a gyakorlat rendelkezésére. Az utóbbi években a kutatás törek­vései azon módszerek feltárására irá­nyulnak, amelyek segítségével össze lehet hangolni a fiziológiai folyama­tokat és a gazdasági tényezőket a növények biológiai igényeivel. Mind­ez megköveteli az öntözési rendsze­rek egyetemes felfogását. Az ered­mények igazolták, hogy a mezőgaz­daság jelenlegi színvonala mellett az öntözés nemcsak idényjellegű eszköz a növények aszály elleni védelmére, hanem egyre inkább alapvető belter­­jesítő tényező. Tekintettel arra, hogy hazánkban a vízforrások korlátozottak, az öntöz­hető terület pedig fokozatosan bővül, igen jelentősek azon kísérletek, ame­lyek az egységnyi termékre jutó víz­­fogyasztás csökkentésére irányulnak. E tekintetben a kísérletek célja az öntözés időpontjának és az öntözővíz adagjának pontosítása, továbbá a ta­laj optimális átnedvesitési mélységé­nek a megállapítása. Az öntözési rendszerek szüntelen tökéletesítése mellett — amelynek segítségével fő­leg a cukorrépa, a szemes kukorica, és az őszi búza esetében aránylag pontosan ki lehet dolgozni az egyes fejlődési szakaszok szerinti öntözési időtervet — a kutatók az öntözési idény meghosszabbítására töreked­nek. Az eddigi eredmények arra utal­nak, hogy az őszi búza termesztésé­nek belterjesítésében kiemelkedő sze­repe van a vetés előtti és a vetés utáni öntözésnek. Üzemeltetés,1 szer­vezés, de a hozamok szempontjából is indokoltnak mutatkozik a búza ko­ratavaszi öntözése. A gyakorlat számára igen értékes eredmények születtek az öntözött kö­rülmények között folytatott tápanyag­pótlási kísérletek révén. Ezen adatok alapján dolgozták ki az egyes nö­vénykultúrák trágyázásénak módszer­tanát öntözött területeken. Hasznos eredményeket hoztak az agrotechni­kai kísérletek is. Többek között iga­zolták, hogy öntözött körülmények között esetenként módosítani kell a hövénysűrüséget, persze a termesztett növénykultúrától illetve fajtától füg­gően. Például a kapásnövények ese­tében növelni kell a területegységre jutó egyedszámot. Ez a gabonafélék­nél és az évelő takarmánynövények­nél változatlan maradhat, illetve va-. lamivel csökkenthető. A kísérletek és a gyakorlati ered­mények egyaránt arra a tényre utal­nak, hogy az öntözésnek döntő jelen­tősége van a takarmánynövények ter­mesztésében. Öntözött körülmények között lucernából 18—20 tonnás hek­tárhozamok is elérhetők — szénában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents